Nógrádi Népújság. 1962. november (18. évfolyam. 88-95. szám)
1962-11-17 / 92. szám
4 nógrádi nepüjsag 1962. november 17. Uram, nagyon nevetséges figura volt azon a bírósági tárgyaláson, amelyiken esetlen dadogással tanúvallomást tett az üzletszerű kéjelgést folytatott fiatalkorú nő ügyében. A díszes kórben, amelynek tagjai hónapokon át kézről kézre adták a könnyű pénzszerzési lehetőséggel meg- széditett nőt, ön volt az egyik „üzletfél”. S mint ilyen, a törvények szerint csak tanúként szerepelt, de a bírósági tárgyalás hallgató közönsége, s az esettel foglalkozó egész közvélemény önt és társait, az Önök rothadó szemléletét ültette elsőrendűként a vádlottak padjára. Sorstársainak népes galériáját, kihallgatásuk előtt nemcsak Ön nézte minden meglepetés nélkül a cigarettafüsttől sűrű bírósági folyosón. Azok az üzemi, hivatali dolgozó nők és férfiak, akiket a per meghallgatásira odahívtak, szintén nem csodálkoztak az ismert arcokon. Szinte előre tudták — ha személytelenül is —, hogy ebben az ügyben milyen összetételű társasággal találkoznak majd. Azt csak Ön és hasonló gondolkodású elvbarátai képzelhették ostoba módon, hogyha a közvéleményben szennyes pletykával becsületes, tiszteletben álló emberek neveit is elterjeszteni igyekeznek, ha tisztességes családanyákat és dolgozó nőket megrágalmaznak, akkor majd csökken a felelősség súlya, Önöket talán észre sem veszik. Nem, a kör így teljes s ha jól egymás szemébe néztek, az is eszükbe juthatott, hogy ilyen vagy hasonló „üzleti ügyekben” már máskor is, nem egyszer, majd valamennyien találkoztak egymással. Persze, nem mindig végállomás —- némelyek ideiglenes szerencséjére — a bírósági tárgyalóterem. Igen, nyugodtan meg lehet mondani, hiszen nem sértünk, csak elválasztunk öntől és hasonszőrű társaitól becsületes embereket: hogy ott Önök a legsekélyesebb s már rég halálra ítélt kispolgári felfogás megtestesítői voltak. Nem dologtalanul, de kevés, inkább látszatmunkával és sok raffinériával szerzett pénzük mindenhatóságának beképzelt urai. A pénzért mindent: erkölcsöt, hitet, elveket es embereket is meg lehet vásárolni az ön álláspontja szerint. Ezt tanulta a múltban, ezt próbálja gyakorolni ma is, még azzal a kockázattal is, hogy így a társadalom túlnyomó nagy többségének megvetésével találja szemben magát. így vásárolta meg. Uram, a nőt, akit csak sajnálni lehet tudatlansága m.iatt. S az ön erkölcsi nihilizmusára jel lerázó, hogy ezt a tudatlanságot a könnyű élet, a szép ruhák, az elegáns megjelenés sztaniolba csomagolt csábitó igeretevel használta ki. De csak ígérettel s csak addig, míg a celiat el nem érte! Azután aprópénzzel fizetett, mint a dupla feketéért s már adta is tovább az „árut”. Mert ebben szolidáris volt: lássák barátai, mennyire önzetlen milyen lemondó „még érzelmeiben is”. S nem okozott gát- mt sem Önnek, sem a többieknek e láncolat, ez az egymásutánt sorrendiség: „a korsó kézről kézre sorbajár" Dadogott, no korántsem a szégyenérzettől, hanem mert be kellett számolnia s ez fejtörést okozott hisz oly szegény szellemi képesseggel, annyi zavaros ügy között egy határn- Uram?mtre v'sszaemlékezni nem dolog önnek. Igaz-e Előadás a modern háború kérdéseiről íj Rendkívül érdekesnek, el- íj gondolkodtatónak és tanulsá- £ gosnak ígérkező előadás lesz £ november 26-án a Salgótarjá- í ni József Att la Művelődési { Otthonban. A TIT rendezésé- ^ ben Tóth Sándor ezredes A í, modem háború néhány kér- í, dése címmel tárja fel egy ^ esetleges új háború pusztítá- 'j sának lehetőségeit, milyen | sorsot szánnak, akarnak elő- í, készíteni a békét kívánó em- £ beriségnek a háborúz uszí- í, tők. Az előadást a témával kapí csőlátás film követi. A bágyadt- gyermek Az egyik állomáson szikár apa száll fel, ölében két és fél év körüli kisgyermek. Leülnek, a kisfiú máris bágyadtan hajtja fejét a padra. A szemben ülő résztvevőén megkérdezi: — Kórházba tartanak? Beteg a kicsi? Mi a baja? A válasz meglepő, és lesújtó is egyben. Az apa magától értetődő természetességgel hangjában feleli: — Áh, dehogy beteg, mindig ilyen ez. Megint elbá- gyasztotta őt az ital. — Nem bírja a bambit? — kérdezi újra, mert hinni is nehéz, hogy valami más ital ártott meg neki. — Nem mondom, két üveg Dankó Pista Színjátszó Csoport alakult Jobbágyiban íj Örvendetes tünet, hogy me- í, gyénk cigánylakossága is egy- íf re nagyobb érdeklődéssel fórodul ma már a művelődési, ^kulturális élet felé, s aktív £ részvételével ebben a mun- íj kában néhány helyen már í értek is el figyelemre érde- < mes eredményeket. í íj Ennek bizonyságaként említeni lehet a Salgótarjáni Ci- { gányegyüttes példáját, amely l tevékenységével lassanként íj megyeszerte ismertté válik. íj A cigányság kulturális elet '<j felé fordulásának jelei mu- £ tatkoznak Karancsságon is, íf ahol nemcsak művészeti cso- í port megszervezésére vállal- íf koztak, de rendszeres látó- í gatói ma már az ismeretter- í jesztő előadásoknak is. í Az újabb jó hír, amit kapjunk, a jobbágyi művelődési ^otthonból érkezett, ahol Cs^ri | István vezetésével, Dankó {Pista Színjátszó Csoport né- 'í ven alakult újabb cígány- í, együttes. { íj A munkatervükből érdekes, 'j nagyon figyelemre méltó né- íf hány szemelvényt kiragadni: <• Szereptanulás. Előadás a \ szovjet filmművészetről.” „Szereptanulás. Szavalat és tánctanulás.” „Szereptanulás. Ki mit tud játék.” „Szereptanulás. Előadás a világűr meghódításáról." „Főpróba” Es vegyük sorra a hetek, hónapok egymásutánjában a legszembetűnőbbeket: előadássorozat a bemutatásra tervezett darabból, cigánybál, regényismertetés, közös tv nézés, színház, mozilátogatás, társasjátékok, ismeretterjesztő estek közös meghallgatása, beszédtechnikai gyakorlatok”, stb. És júliusi • programnak ez áll: „Egy hónap pihenő, ezalatt a jobbágyi termelőszövetkezetnek társadalmi munkában segítünk az aratásnál.” Gazdag program, feltétlenül elismerést érdemel a lelkesség, de úgy érezzük egy kissé sokat is markolt egyszeriben a jobbágyi színjátszó együttes. Hogy valóban maradéktalanul megvalósulhasson, ahhoz a községi tanács művelődési irányítóinak messzemenő támogatására van szükség. „bambit” is felhörpintett a féldeci után, lehet, hogy az ártott meg neki. Mert a pálinkát meg a bort nyakalja a gyerek. — És hogy nagyobb nyomatékot adjon szavainak, előveszi a dsmizsont, és megkínálja a gyereket. Az készségesen iszik, és megnyalja utána a szája szélét. — Hathónapos sem volt kérem, mikor először ismerte meg az italt — folytatja az apa, elbűvölve a n^gy érdeklődéstől. — Apám, nyugodjon békében, kínálta meg először. És amikor láttuk, ízlik a gyereknek, nem vontuk meg tőle. Hadd igyon máskor is. ha szereti...! Oly rövid ez az élet, hadd élvezze. Nem igaz? Az utasok egymás között háborognak, végül az egyik, alighanem maga is apa, vitába száll vele: — Nem gondolja, hogy vétek, amit ezzel a gyerekkel művelnek? Én még ilyet nem is hallottam, két és fél éves gyerekkel rendszeresen bort meg pálinkát itatni! Abszurdum! A gyerek felijed a beszélgetésre, figyelni kezd. Majd selypegve megszólal: — Cuccu... cuccu — És az apa elővesz a zsebéből egy zacskó cukrot, ad belőle. A kisfiú mohó falánksággal szopogatja a színes cukrot. — Nem tud még beszélni a gyerek? — kérdezi újra az előbbi férfi. — Dehogynem kérem, mondja már, hogy „apa mami, cuccu” — tud az kérem, csak nehezen. Izzik a csend a levegőben. Aztán újra megkockáztat egy kérdést: — Nem gondolja, hogy az ital, meg a gyerek beszélni nem tudása összefüggésben van, mondja csak? Hát más hasonlókorú már mindent beszél. Az enyém verseket, énekeket tud, pedig nem is bölcsődés. — Az lehet kérem. Ez mái fajta dolga. A kislányom, most 12 éves. ő három és fél éves korában indult el. Pedig kéthónapos korában már nokkedlit evett. Ilyen fajta. Ez meg nehezen beszél. Én minél többet iszom, annál jobban megoldódik a nyelvem. Ez meg, úgy látom, csak hallgat tőle. Pedig higgye meg, három pohár bort is be- nyakal olykor. Megboldogult apám öt-hat litert is megivott kérem. Mégis okos ember volt. Okfejtése után elégedetten körülnéz. Látni kívánja a hatást szavai nyomán. Csak akkor ocsúdik föl, amikor lassít a vonat, hogy célhoz értek. Történt pedig mindez 1962. november 3-án a Kisterenye- Kál-Kápolna — Füzesabony — Debrecen útvonalon, a kora reggeli órákban. Ujlaky Mária POLNER ZOLTÁN: Munkások faluról Kik elszökdöstek messzi városokba mezőket vittek szívükön s utat a tájból, hogy ritkán, vagy naponta hírt hozzanak a csöndes falunak. Nem tudnak soha elszakadni innen. Valami furcsa kettős életet élnek a gyárak• földek között s minden szavukban egy termő vidék dereng. A műszakokhoz igazítják napjuk és lépkednek otthon a kert után mint hajladozó serkentő szelek. S az éjekben asszonyt ölelő karjuk meg-megpihen a gyerek lágy haján, s mennek, hogy újra visszatérjenek. A\V.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VV\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V,\\\\\\\\\\\\W\\\ 4 November 25-én nyílik meg Salgótarjánban az őszi tárlat A Nógrád megyei képzőművészek ebben az esztendőben különös gonddal készítették elő azt a változatos, művészi színvonalában értékes anyagot, amely az őszi tárlat keretében kerül nagy nyilvánosság elé. A kiállítási művek a balassagyarmati szemlét követőín érkeznek meg Salgótarjánba, ahol a megyei tárlat megnyitójára november 25-én, vasárnap délután kerül sor. OTTHON VÁR EGY JÓ KÖNYV SZÉPIRODALMI ÉS SZAKKÖNYVEK NAGY VÁLASZTÉKA A fOloművesszOvetkezetbeh Egy jelssó valóra válik A tűshelygyáriak minőségi mosgalmának tapasstalataiból A jelszó egymagában még nem tehet csodát. Egy jelszó harcba küld, harcra buzdít. S az emberek azt kérdik: Miért? Van, mikor a jelszó válaszol is mindjárt a miértre: „Termelj többet — jobban élsz!” — emlékszünk? Hogyne emlékeznénk. Egy ország zengett tőle és erejét megfeszítve dolgozott, valóra váltva a jel-szó első felét. De akiknek a második felét kellett volna készpénzre váltani, egyre késtek ezzel. S a jelszó, mely a kezdetben varázserővel birt, erőtlenül hullott alá. Lám, tehát az sem elég, ha egy jelszó helyes, ha jó. Nem elég a célt kitűzni, tudni kell a hadat célhoz vezetni. Nem elég a miértre helyes választ adni. Hogy a válasz valóban helyes, azt a gyakorlat bizonyítja be. Még tavaly nehéz gondok emésztették a Salgótarjáni Tűzhelygyár vezetőit A vállalat folyamatos termelését csak tekintélyes kooperációval hajthatta végre: 1961-ben 2100 garnitúra tűzhelynek megfelelő zománcozást végeztek kooperációban. Hasonlóképpen más vállalat segítségére szorultak a nikkele- zésben. Márpedig a kooperációs vállalatok ismételten késtek az alkatrészek szállításával, emiatt gyakran egyszerűen megállt a szerelés, jó néhány dolgozót kellett két-három napos szabadságra küldözgetni, vagy teljesítménybér helyett átlagbérrel /. fizetni. A szállítás rendszertelensége nemcsak a havi, de a napi tervek teljesítésében is zavarokat okozott. A műszakiak tehetetlenek voltak a feltomyosuló problémákkal szemben, a dolgozók rosszkedvűek. A munkafegyelem lazult, napirenden voltak az igazolatlan hiányzások, késések, s ha ez a folyamat tovább húzódik, isten tudja hol köt ki a gyár. Ez adta a végső lökést ahhoz, hogy a gyár legkitűnőbb párt-, gazdasági, műszaki vezetői, munkásai keressék a kiutat. A fő kérdés kezdetben az volt: miként oldják meg a zománcozást, nikkele- zést saját, erőből, egyáltalán hogyan lehetne elkerülni a kooperációt etekintetben. A pártszervezet végrehajtó bizottsága minden támogatást megígért és megadott a probléma megoldásához. A vizsgálódás közben rájöttek^árra. hogyha a kritikus üzemekben lényegesen csökkentik a selejtet — micsoda Kolumbus^ tojása — nő a használható alkatrészek száma. Rájöttek, ha a zománcozásnál az első zománcszórást nagy gondossággal végzik el, nincs szükség másodikra — nő tehát a zománcozó üzem kapacitása, nincs szükség kooperációra. Az első ilyen és ehhez hasonló rádöbbené- sekből lett a versenyfelhívás, aztán intézkedési tervek születtek és a mozgalom elindult az útjára. A kiinduló pont tehát a minőség javítása, a selejt csökkentése lett, s ez meghatározta folytatódását és kibontakozását. S roppant előnye volt, hogy a jelszó hangoztatóinak máris volt mivel érvelniök: termelj jobb minőségű árut és megszűnik a kényszerszabadságolás. Fokonként mindinkább előtérbe került a tűzhelyek és kályhák egészének minőségi megjavítása. Aki emlékszik az 50-es évek elejének sokat szapult Luna tűzhelyére, tudja, milyen érzékeny pontján érintette ez a célkitűzés a törzsgárdát. A zománcozási kapacitás megnövekedése, az egyszeri zománcozás lehetővé tette a hátlap és fenéklap zománcozását, amely a tűzhely élettartamát hosszabbítja. Hanem ez költségnövekedéssel járt. Akkor merült fel bizonyos alkatrészek súlyának a csökkentése: nehéz, drága öntvényalkatrészeket lemezből, vagy műanyagból préselt alkatrészekkel pótolni. A kezdetben szerény patakocska duzzadt, egyre duzzadt, s lassan hömpölygő fo- lyóvá vált. S a mozgalom jelszava egyre teljesedett, mellette mind több lett az érv, nőtt híveinek tábora. Hogy egy jelszó a tömegekre ható anyagi erővé váljék, sok tényező együttes hatására van szükség. Ez a tétel nemcsak a munkásosztálynak a hatalom megszerzéséért folyó harcának időszakára érvényes, hanem a szocializmus építésének korszakára is. A mozgalom megindulása kedvező időpontra esett, sőt késztette annak megszületését: a gyár vezetői és munkásai egyaránt óhajtották a termelés kilendítését a kátyúból. Hatalmas anyagi és szellemi energia rejtezett ebben az együttes szándékban. Erre az időszakra esett a szocialista brigádmozgalom megerősödése, számszerű gyarapodása, kiterjedése a szocialista műhely, üzemrész címért. A mozgalom magába foglalta a gyár munkásainak 60—70 százalékát, a minőségi mozgalom tömegbázisa tehát elsőrendűnek ígérkezett. A műszaki gárda is jelentősen felfrissült és kibővült egy esztendő leforgása alatt: A gyár, amelynek 1945-tól 1949-íg összesen négy technikusa volt, s egyetlen mérnöke sem, ma kilenc mérnökkel és 65 technikussal rendelkezik. A bonyolult műszaki, technológiai, szervezési feladatokat volt tehát kire bízni. És nem utolsó sorban: a gyár kommunistái, a párt- szervezet tagjai és vezetői világosan felismerték a mozgalom jelentőségét, élére álltak, motorjává lettek. E tényezők együttes hatása segített helyesen megfogalmazni a mozgalom célját, amely szerencsésen — de mondhatnék azt is, szükségszerűen — egybeesett a szocialista építés adott korszakának egyetemes érdekével, akár gazdasági, akár politikai, akár morális szempontból vizsgáljuk; és segített kidolgozni a jelszó valóra váltásának legalkalmasabb módszereit.
