Nógrádi Népújság. 1962. november (18. évfolyam. 88-95. szám)
1962-11-07 / 89. szám
1862. november 7. NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG 7 Támaszkodjunk a szocialista brigádok munkájára Tanácskoztak az építőipar szocialista brigádjai Bgy hónap múlva az építő, fa- és építőanyagipari izeinek szocialista brigádvezetőinek országos tanácskozása lesz. Az ipar szakszervezetének megyei bizottsága — előkészítendő az országos ta- tanácskozást — megbeszélésre hívta össze múlt hét szombatján a szocialista brigádvezetőket. Nagy József elvtárs, a megyei bizottság titkára hangsúlyozta azt a fejlődést, amely a munkaversenyben az utóbbi esztendőkben végbement: a terv mindenáron való meny- nyiségi túlteljesítésének helyébe a gazdaságosságra és a jó minőségre való törekvés került. Az ennek következtében gazdaggá, sokrétűvé lett versengésben is egészen különleges helyet foglal el a szocialista brigádmozgalom. Amellett, hogy a terv meny- nyiségi teljesítése sem elhanyagolható szempont, a szocialista brigádok számára a legfontosabb jobbat, szebbet, tartósabbat gyártani úgy, hogy az áruk önköltsége is csökkenjen. Ezzel párosul az a célkitűzés, hogy a szocialista társadalom emberéhez méltó magatartást, életmódot alakítsanak ki. S ha a megyében is ugrásszerűen emelkedett a tanulni vágyó ipari munkásság száma, ebben a szocialista brigádoknak nem csekély a része. Természetesen nem mehetünk el szó nélkül a fogyatékosságok mellett. Bár a kezdeti bizonytalanságot, tájékozatlanságot leküzdöttük — s ebben nagv segítségünkre voltak a SZOT irányelvei — még nagyon sok a tennivaló. Alábbhagyott az utóbbi időben, például a brigádok patronálása. A Nógrád megyei Építőipari Vállalat, valamint a Táblaüveggyár szocialista brigádjai panaszolják, hogy vagy nincsen pat- ronálójuk, vagy hónapokig színét sem látják. Nem sikerült megoldani megnyugtatóan a brigádok szakmai, politikai képzését, általános műveltségük emelését, elsősorban a vidékről bejáró dolgozók esetében. E tekintetben a szak'AA/V/n szervezetre még sok munka vár. De e feladat megoldásában közre kell működniük az üzemek, vállalatok vezetőinek, sőt a kulturális szerveknek, intézményeknek. A jövőben sokkal differenciáltabban kell a kulturális vállalásokat elkészíteni, hiszen a brigádok különböző korú és műveltséggel rendelkező tagokból állnak. Ugyan csak jogos a brigádok igénye, hogy a vállalások teljesítését rendszeresen értékeljék. Hátráltatja a mozgalom egyébként egészséges fejlődését, hogy néhány vállalatunknál a szakszervezeti bizottság s velük együtt a vállalat vezetése sem értette még meg, hogy a szocialista brigádmozgalom nem egy a sok mozgalom közül, hanem céljait tekintve a leginkább megfelelő korunk, a szocialista építés követelményeinek. A vitaindító után a tanácskozás tizenhét résztvevője szólalt fel. Somogyi János, a Salgótarjáni Üveggyár I. fazekas üzemének szocialista brigádvezetője, a többi között arról beszélt, hogyan sikerült egy társukat, aki nagy híve volt az italozásnak, s emiatt családi élete is már-már felborult — a helyes útra téríteniük. Angyal elvtárs, a Salgótarjáni Táblaüveggyár brigádvezetője elmondotta, hogy a szocialista brigádok olyan erővé váltak az üzemben, amelyre már bizton támaszkodhatnak a gyár vezetői. Tekintélyük növekedésére jellemző, hogy azok a tagok, akik korábban hajlamosak voltak a kilengésekre, nem a társadalmi bíróságtól tartanak elsősorban, hanem társaik szemrehányásától. Tréfásan megemlítette, hogy a nyáron olyan lelkesedéssel vettek részt a termelőszövetkezetek megerősítésében, hogy már attól tartanak, jövőre nem tudják türtőztetni magukat és zölden vágják le a gabonát. Az építőipari vállalat egyik küldötte elmondotta, hogy korábban gyakoriak voltak a különböző szakmák közti súrlódások. „Egy veszélyes, kellemetlen ember...” „Augusztus császár óta nem volt ilyen hatalmas ember Rómában” — írta a néhány nappal ezelőtt szerencsétlenül járt Mattéi olasz olajmágnásról a New York Times. Lehet, hogy az ame Ez kárt okozott a munkában is. A megyei tanács mögötti építkezéseken sok szocialista brigád dolgozik. Tevékenységüknek, magatartásuknak köszönhetően a szakmák közti ellenségeskedések helyett az együttműködés szelleme uralkodik. A felszólalók között volt, aki arra hívta fel a figyelmet, milyen nagy jelentősége van annak, ha a vállalat vezetői és a szocialista brigádok együttműködnek. Megint mások a szocialista brigádok kulturális segítségét szorgalmazták. A tanácskozáson felszólalt Bállá János elvtárs, a szakszervezet országos elnökségének küldötte is. A vita Nagy elvtárs össze foglalójával ért véget, majd megválasztották az országos tanácskozás nyolc küldöttét. ~<L-ds Z KISREGÉNY Kincses József döccenő lépésekkel kapaszkodott föl a hegyi úton Kustánék szőlője felé. Amíg lépdelt a horhosban, bizakodó örömmel gondolta, hogy tavaszig megalakul a szövetkezet és attól kezdve vége a kolduséletnek. Hiszen eddig sem volt ágról- szakadt, kenyér, zsírozó mindig akadt, annyira sohasem rorgyolódtak le, hogy folthoz kellett volna varrni a foltot, de ötről hatra sehogy- sem tudtak vergődni. Amióta Klári felnőtté serdült, még inkább szabadabban lélegezhettek, mert a lány serény- sége megnövelte a vetemé- nyek életkedvét, azonkívül a korongot is ügyesebben pörgette, mint akárhány sutakezű fazekas. Bizony, Klári hovatovább nálánál is több hasznot mozdított a házhoz, s azon vette magát észre az öreg Kincses, hogy lányát ugyanúgy kezdi tisztelni, miként hajdan tisztelte a feleségét, aki nyolc évvel ezelőtt köszönt el tőlük örökre. A bánkódás már rég nem kínozta, mert asszonyát lassacskán viszalopkodta a haláltól. Újra élt a hitves, csak másképpen, mint a köztünk járók Most is rágondolt, közben bele-belesimított türelmes tekintetével a horhos löszfalába kapaszkodó, ’enge akácbokrokba. Verebek verték föl a bozótok nyugalmát, hintázva, ringtak a gallyak, ahová repültek. Mintha incselkedtek volna az öreggel, bevárták, s amikor utolérte őket, tovább repültek. Kincses eközben a feleségével beszélgetett. Asszonyára gondolt, így újjongott a nagy újságtól, hogy Klári szerelmes lett. Volt rá ideje az öregnek, hogy megérlelődjön benne a bölcsesség, tudta hát, hogy a szerelem az ember legnagyobb szerencséje. Elégedetten egyezett ki sorsával, amely, íme, fáradt életéért végül a lánya boldogságával jutalmazta meg. Nagyon-nagyon gazdagnak érezte magát ettől a jutalomtól. Kissé kifulladt az emelkedőn, megállt pihenni ott, ahol végeszakadt a horhosnak és pici fennsíkra érkezik az út. Mesés kilátás nyílott innen a völgyre, közepén a faluval. Pici volt a községük, összesen 57 porta szegélyezte az egyetlen utca két oldalát. Valamennyi tető pirosán virított, csak a templomot, meg a tűzoltószertárat takarta 'fakó fazsindely, mintha úgy vélekedtek volna az elöljárók, 'hogy ezek az épületek úgy sem gyulladnak ki, hiszen nincsen kéményük. Uj kazlak sárgállottak a gyümölcsfák között, s néhány karcsú góréból messzire aranylott az idei kukorica is. Kincses József hozzáértő szeme kiválogatta az ólak, csűrök, istállók sorából a kormos sisakú égetőkemencéket, végül elpihent tekintete a maga hátón, amely éppen az utca közelebbi végében lapult, semmit sem különbözve a többi kisebb hajléktól. De a szeme nem r.yuebaVI. tott. Fürkészésre csalogatta a gondolat. Tűnődve méregette a völgyet óvó dombokat. A meredekebb oldalakról szőlők, gyümölcsösök lejtettek alá, s fehér présházak kémleltek le a mélybe. Ahol meg lankává szelídültek az oldalak, ott szántóföldek szőnyegei illeszkedtek egymáshoz, ahány darab, annyi szín, mintha a gazdák erről ismertek volna rá a birtokukra. Kincses József vágyai a tavaszt sürgették, amikor majd levedlenek ezek a foltok a halmokról és a határ új palástot ölt magára. Remélte, hogy az idei termés már a közös földeken fog újra csírázni. Ezért határozott úgy, hogy a krumpli nagy részét magnak vermeli el a szövetkezet szamára, sajátjának csak annyit hagy, amennyi eledelhez, moslékhoz szükséges. Már nem kívánt sokat az élettől. Csupán azt szerette volna megérni, hogy a fiatalokat kísérhesse még egy darabig az új házasságban, az új sorsban. Legalább odáig, ahonnan nyugodt lelkiismerettel, aggodalom nélkül nézhet bele a jövőbe. Mint aki egészen biztos a jószerencsében, gond nélkül vágott neki az újabb emelkedőnek. Csak a járása látszott olyannak, mintha íáj- clítaná a lábát, pedig az nem fájt, észre sem vette már, hogy minden lépésnél megbillen vállas alakja. Épp azon morfondírozott, hogy mikor lenne alkalmas megtartani az esküvőt, most Ős®ze1-e. -wasv Matteinek meg kellett halnia. rikai lap szokásához képest enyhén túlzott, de kétségtelen, hogy Mattéi valóban az olasz gazdasági és politikai élet egyik legismertebb alakja volt. Változatos és nagy karriert futott be. A fasizmus éveiben partizánként harcolt és az elmúlt években is mindig a Keresztény Demokrata Párt balszárnyán helyezkedett el. A legtöbben neki tulajdonítják a „nyitás balra” jelszót, ami persze korántsem jelent szocialista elgondolásokat. Mattéi az egész olasz olajipart lényegileg kézben tartotta és ezért kegyetlen ellenségeket szerzett magának. Leghatalmasabb ellenfelei a nagy amerikai olaj trösztök irányítói voltak, akik a veszélyes konkurrenst látták Matteiben, hiszen az ő felfedezései alapján Milánó környékén olyan nagymennyiségű földgázt találtak, melynek segítségével Olaszország a farsangon, amikor a közeli vadkörtefánál kitoppant eléje Dani az út fordulójából. — En meg épp hozzátok tartok! — kiáltott eléje nagy vidáman. A legény semmit se szólt és ettől szorongó érzése támadt. Nevetésről tétova kifejezésre váltott sok- ráncú arca. Hajlott orra alatt ernyedten lógott a bajúsza. Ahogy közelebb ért hozzá Dani, látta rajta, hogy a képe fehér és fénylik a verejtéktől. A szeme előtt szakadt meg egyszer egy ember, Oroszországban, amikor a lőszerrel rakott trénkocsit emelték ki a kátyúból. Az nézett rá így, ahogy most a legény. — Csak nincs valami baj?... — kérdezte ijedten s megállt. Dani széles mellén csatakos volt az ing az izzadságtól. Ahol must fröccsent a csizma fejére, sárrá ázott az út pora. Szája szélét először úgy mozgatta, mint a néma. Szeme feketébb volt, mint máskor, tekintete meg- megrebbent a titkolt szégyentől. — Kitagadott az apám — vallotta be. Kincses hátrahőkölt, szigorúan kapta össze a szemöldökét. — Csak nem hibbant meg?! — Nem pusztulok bele. A károm csak annyi, hogy oda a békesség. — Danira a saját szavai hoztak megköny- nyebbülést. Hogy szólhatott valakihez, engedelmesen megoldódott torkán a hurok, amelyről azt hitte már, hogy fulladásig fogja szorítani. Az öreg lehorgasztotta a fejét, sokáig gondolkodott. — Elég nagy baj, ha oda a békesség... — mondta végül. — Na, gyere fiam... Megfordult, indult vissza, Dani szótlanul követte. (Folytatjuk) energiaszükségletének 15—20 százalékát tudták fedezni. Nemzetközi síkon is kemény ellenfél volt Mattel. Megállapodásokat kötött az iráni kormánnyal, a Szovjetunióval é3 minden téren sikeresen vette fel a harcot az amerikai mammut trösztökkel. Halálos ellensége volt Matteinek az OAS terrorszervezet is, mert tiltakozásuk ellenére tárgyalásokat folytatott az algériai nemzeti kormánnyal, ezért a terroristák egy ízben halálra is ítélték. Mattéi repülőgépe Milánó és Pávia között zuhant le. A szerencsétlenség okait még vizsgálják. Alaposnak látszik a gyanú, hogy szabotázsakció okozta a tragédiát. A nyomozás eredményének nem akarunk elébevágni, egy azonban bizonyos: A halálhír után nyilván összeültek a nagy amerikai olaj mágnások párnázott igazgatói szobáiban és megállapították: végre, megszabadultunk egy veszélyes, kellemes len embertől. Az OAS francia terrorszervezet géppisztolyos legényei ugyancsak megkönnyebbülten sóhajtottak fel: végre megszabadultunk egy veszélyes, kellemetlen embertől. És végül az olasz neofasiszták szintén leszögezték: végre megszabadultunk egy veszélyes, kellemetlen embertől. íme, a speciális nemzetközi „együttműködés” egy frappáns példája. (sümegi) A repülőgép roncsai. Egy fehér bajusz kalandjai A Bell monopólium, egyik „légitechnikai” leányvállalatának igazgatósági termében az összegyűltek nagy figyelemmel hallgatták a felszólalót. Hetven év körüli, kis kefebajszot viselő férfiú volt az illető. Ha a bajusz nem lett volna fehér, az embernek önkéntelenül is egy másik bajusz jutott volna az eszébe, amelynek tulajdonosa valaha Berlinben pávás- kodott. Nemcsak a bajusz emlékeztetett azonban arra a bizonyos berlinire — hanem a mondanivaló is. Az öregúr ugyanis korához nem illő vérszomjjal azt a javaslatot tette, hogy adjanak | „rendkívüli prioritást” egy [ olyan amerikai hidrogénbom- ba-rendszer létrehozására, | amelyben mesterséges boly- I gókká átalakított hidrogén- | bombák keringenek a Föld I körül és kívánatra Washington „lehívat” egy-egy hidrogénbombát a mennyekből. Az öregúr szerint több száz ilyen bombabolygót kell felbocsátani, amelyek mindegyike kilencven perc alatt kerüli meg a Földet. Hogy szavainak nyomatékot szerezzen, a felszólaló vastag iratcsomót húzott elő, amelyben a Bell-monopólium pénzügyi osztálya vázlatos költségvetést ad a pompás tervről, kiszámítva, hogyha e pokoli terv szerződését a Bell társaság kapja meg — több tucat millió dollár lehet a haszon .:: Az előadás után az igazgatósági ülés véget ért, a tagok szétszéledtek azzal, hogy majd még megvitatják a javaslatot. Az előadó pedig mosolyogva simította végig fehér kefebaj úszát és a távoli észak-német tengerpartra gondolt. Szép emlékek fűzték oda. A szónok ugyani« nem volt más, mint dr. Walther Dornberger, Hitler peenemündei rakétatámaszpontjának igazgatója, akinek parancsára az első V—1 és V—2 bombák zuhantak Londonra .: . v Megfelelő embert a megfelelő helyre,:. (g. e.) MAMELUK A világsajtót már bejárta az a hír, hogy a brit kormány félreérthetetlenül kijelentette: nem csatlakozik Washington Kuba-ellenes bojkott-po. litikájához. Mint ismeretes, arról van szó, hogy az amerikai kormány valamennyi NATO-országot felszólított: ne adjanak hajóteret olyan áruk számára, amelyeket bárhonnan a Karib-tenger forradalmi szigetországába akarnak szállítani. A felszólitásnak olyan volt a visszhangja, hogy a Kenne- dy-kabinet talán minden eddiginél jobban rádöbbenhetett: fékeveszett Kuba-ellenes hisz. tériájának még a NATO-n belül sincs — enyhén szólva — szilárd támasza. Az Atlanti Szövetségnek mindössze egyetlen országa bólintott rá lelkesen a washingtoni felhívásra: Adenauer N yugat-N émetországa. Az embernek óhatatlanul a Mikszáth-féle mameluk-politi- kus jut eszébe. Ez a derék magyar úr, aki nem ismert más szempontot, mint a saját érdekeit, azt mondotta: szeretne látni olvan törvénvjavaslatot, amelyet ő nem szavaz meg... Bonnal is valahogy így vagyunk. Az Adenauer-kor- mányzat egész politikájára ez a jellemző: szeretne látni olyan felhívást, vagy intézkedést, amelyet túl agresszívnak tartana... VÁRATLAN VENDÉG e rwfe w-f — Hé, ajtónállók! Nyissatok kaput a királyotok előtt!... (Erdei Sár der rajza)
