Nógrádi Népújság. 1962. november (18. évfolyam. 88-95. szám)
1962-11-07 / 89. szám
1962. november 7. NÖGRÄDI NÉPÚJSÁG 5 a o Egy esztendeje, éppen ilyen időtájt történt. Adler István, a hugyagi Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet alig pár napos, de a sorban éppen a megyedik elnöke, gondok ráncától barázdált homlokkal hallgatta. Sándor János, a fiatal párttitkár szavait: — A tehenészek felmondtak... Elmentek a sertésgondozók... szabadján vannak a növendékek is... Most csinálj rendet elnök! — bosszúsan legyintett, s Adler mellé huppant egy székre. — Beszélni kell az emberekkel — nyitotta szóra, húsos, vastag ajkait hosszú töprengés után az elnök. A titkár azonban leintette: — Még mi az embereket agitáljuk, a majorban éhen vesznek az állatok — mondta kesernyés fintorral, s aztán mégis csak fel- szedelőzködött, ment a majorba az elnökkel az állattenyésztőkhöz. Hugyagon 1960-ban alakult a termelőszövetkezet. Ahogy összejött a kétezer holdnyi föld. s összeállt a mintegy 300 ember, kezdődött volna az igazi nagy munka a faluban. De Hugyagon a közös gazdálkodás első két évében nem sikerült bebizonyítani az agitátorok szavainak igazságát. A szervezés idején oly sokat hangoztatott nagyüzemi előnyök, nem szültek maradandó eredményeket a közösben. Az eredmény, amely otthonra talált a Hugyaggal szomszédos Örhalomban, ezt a községet elkerülte, mert gyakori látogatójuk lett a vezetők közötti cívódás, a volt középparasztok és kisföldű szegényparasztok közötti perpatvar. Az effajta csatározásokat aztán kapálatlan burgonya és kukoricatáblák jelezték, 15 forintot érő munkaegység, a tagok elégedetlensége kísérte. Geczkó Sándor és felesége alakulás óta tagjai a szövetkezetnek, ők gondozzák most is a választás utáni borjakat. Mesélik, egy esztendeje mentek volna ők is. A madár- csontú, kis asszony, perbeszállt az elnökkel mert az próbálta maradásra bírni őket. — Azt mohdom én elnök elvtárs, ígértek már nekünk sokmindent... Kár magának ezt a halottat élesztgetnie... Az elnöknek azonban igaza lett, s Gecz- kóék nem bánják, hogy maradtak. Most már minden hónapban munkaegység előleget fizetnek a termelőszövetkezetben, s nekik havonta 35 munkaegységet írnak jóvá, ezenfelül 200 forint prémiumot is kapnak az állatok gyarapodása után. De a hónapok múlása nemcsak Geczkó- ékat gyarapította. A termelőszövetkezetben több százezer forinttal növekedett a közös vágyon. Mintegy 200 ezer forintra becsülik azt az összeget, amelyet saját erejükből különböző épületekre, gépek vásárlására fordítottak. Istálló, csibenevelő épült, s az őszi mélyszántást — mert az ősziek vetését még október közepén befejezték — már saját gépük, az új DT végzi. Jók a termelési eredmények is. A búza több mint egy vagonnal adott többet a tervezettnél. Ujburgonyából meg éppen 250 ezer forinttal lett nagyobb a jövedelem, mint amennyire számítottak. Ezek az eredmények az elmúlt évhez viszonyítva megkétszerezték a munkaegység értékét. Ahogy számolják, a szövetkezeti irodán, nem lesz az kevesebb 30 forintnál. S mindez a változás a gazdálkodásban, a jövedelem alakulásában, nem egészen egy esztendő alatt ment végbe. Kérdezem az embereket, hogyan lehetséges ez? Mert az adottságok, a helyi lehetőségek nem változtak, s mégis ami a tavalyi meg az idei gazdálkodásukat illeti, ég és föld a különbség. Adler István, az elnök, akit a gondok azért még most sem kerülnek el teljesen, ezt mondja: — A szövetkezeti tagok elveszőben lévő bizodalmát sikerült visszahoznunk ... Mert itt ez volt a legfontosabb. Hogyan? Csak azt Ígértük a tagoknak, amit a lehetőségekhez képest meg is tudunk adni... Hiszen a felelőtlen Ígérgetésekből éppen elege volt mindenkinek. Geczkóék véleménye meg ez: — Ügy van az, ahol rendes, jóravaló az apa, rendes a család is. Ahol jó a vezető, rendjén rnegy a gazdálkodás is... Kérdezem a mezőgazdászt, Dienes Andrást, néki milyen szerepe volt ebben a nagy átalakulásban? — Az én energiámat tavaly csaknem teljesen felőrölte a védekezés az alaptalan támadások ellen... — Az idén, a szakmai irányítás mellett őt bízta meg a termelőszövetkezet vezetősége, hogy elvileg tisztázza, dolgozza ki az anyagi ösztönzés elvét, amely nagyszerűen bevált a termelőszövetkezetben, amely jóformán minden tag érdeklődését felkeltette a közös munka iránt. Győri István, aki 16 holddal lépett a termelőszövetkezetbe, két hónapja újra az állattenyésztési brigád vezetője, így summázza véleményét: — Nagyon jó dolog az, ha az ember látja, szava nem a pusztába kiáltott szó marad. .. Itt az én tapasztalatom sem vész kárba. , — Szűnőben az intrikus légkör, egyre erősebb a kommunisták hangja. — Bordás István, aki a pártnak 1945, a termelőszövetkezetnek pedig alakulás óta tagja, mondja ezeket, s véleménye megegyezik ezzel Sándor Jánosnak, a párttitkámak is. Több idejük jutott így arra, hogy beszélgessenek a tagokkal, hiszen a termelőszövetkezet erősödése, szilárdulása együtt jár a szövetkezeti tagok tudatának formálásával. A kommunista Sándor János mondja aztán azt is, hogy azért nincs még minden rendben a közösben. Az idén már a szövetkezeti tagok nagy többsége rájött: a közösben végzett munka hoz csak eredményt. A szövetkezeti demokrácia szélesítése lesz azonban az az erő, amely végleg megnyeri a tagokat a közösségnek, hogy úgy alkossanak véleményt a közösségről, a közös eredményekről, gondokról, mint ahogy azt annak idején tették, amikor a maguk három-négy, vagy tizenhat holdján gazdálkodtak. Vincze Istvánná MEMORO... gerpart ezernyi látnivalója nyomában. Csak hát, aki egyszer ebben a görbeországban él, annak maga a mennyország sem elég szép, elég jó. Mert mi az, a mi Tárj ónunkhoz képest. ^ZT PEDIG mindenki megbocsáthatja, hogy valaki nagyon szereti a szülőföldjét. II. A rakétán Ültünk egy rakétán is. Vincze Pista tanúsíthatja, milyen csodálatos érzés száguldani. No persze — nem akarom, hogy félreértsen bárki is —, nem olyan igazi, olyan űrutazásra alkalmas rakéta volt ez. Csak egy hajó, rakétahajó. KAMETA a neve. Száguld, az igaz, százkilométeres sebességgel szeli a tenger hullámait. Még a súlytalanság érzéséről is alkothat magának valamelyes fogalmat az ember. Különösen a fordulókban, vagy a nagy hullámverésben. Bizony, alig lehet lábon maradni ezen a veszett hajón. Vincze Pista meg is mondta az első kilométereken a véleményét. — A nehézség törje ki ezt a hajóhintát. No, ebben a hirtelen haragban inkább tréfa volt. mint igazi harag. Mert gazdag élmény a rakétautazás. Még akkor is, ha csak a tengert ismeri meg az ember. Talán a kikötőről beszéljünk. Karcsú, csupa kőcsipke. Egy mérnök megkérdezte, miért ilyen régi stílusban építették Egy öreg matróz nagyon csúnyán nézett rá miatta. — Mit képzel, csak nem csúfítjuk el a tengerpart hagyományait azokkal a fura modern házakkal. A Marskoj Port — ez a kikötő neve — olyan, mint egy igazi keleti mese. Hatalmas tengerjárók simulnak a dokkjaihoz. Láttam egy tizenhat ezer tonnás óriást. Völkerfreundschaft volt a neve. Rostockból indult, s itt kötött ki Szocsiban. A barátság hajója végigúszott tengereken, kikötőket látott. De igazán itt lelt barátokra. Nem tudom hányféle nemzetiségű ember fogadta az utasait. Pedig senki nem hirdette, hogy megérkeznek. Mert a barátság érzése az olyan, hogy nem kell szervezés arra, hogy kifejezzék az emberek. Mi például a KAMETA fedélzetéről integettünk a barátság hajója utasainak. — Látod, már megint itt vagyok. Tudod, az éjszaka megromlott a viszonyom az álmommal és sok-sok minden az eszembe jutott. Amikor először találkoztunk, aztán az együtt töltött napok, és amikor olyan hirtelen elmentél. Rohantam volna utánad, hogy kérjelek, ne menj. De képtelen voltam megmozdulni. Elhagyott minden erőm. A gondolatom tiszta volt. Asszonyi ösztönöm megérezte, valami szörnyűség fog történni. De mit tehettem? Te katona voltál, idegen katona, akinek parancsoltak, én meg egy nő. fiatal, aki csak a szívén keresztül ítélte meg azt a vértől gőzölgő, felforgatott világot. — Már megint ellepte sírodat a hulló falevél. Nekem az ősz olyan, mintha ezek a föléd hajló fák a könnyeiket hullatnák. Sajnálom is eltakarítani a sírodról a rád hullott leveleket. De kénytelen vagyok, mert ellepnek és csak az övék leszel. Pedig Te mindannyiunké vagy. — Páska, már nekem is őszül a hajam, pedig milyen fekete volt. Te mondtad: a szénnek a leánya vagyok. De hát tizennyolc év... Nézd csak milyen szép virágot hoztam? Ide teszem szépen a melledre. Emlékszel arra az estére? Te is ilyent hoztál nekem. Olyan gyűrött voltál, csizmádat is megfestette a sár. Arcod sápadt volt a fáradságtól. Mikor beléptél, s leraktad a fegyvered, mintha az egész világ dübörgött volna. Féltem tőled. Apám is félt, hiába, hogy nevetett. Félt. Anyám is azért sürgött-for- gott körülötted, mert félt. Nekünk nem volt semmink, csak a puszta életünk, azt féltettük. És te fegyveres voltál, idegen. Én azt gondoltam, hogy egy tanító, ha nő is az, a ti szemetekben más mint az egyszerű ember. Dé sok szennyet is szórtak rátok..: — Tudom, Te is féltél. Féltetted az életed. Élni akartál. Kirohantál, mert bántott, hogy félünk. És amikor visszajöttél, már ott volt a kezedben a virág. Emlékszel, hogy remegtem, amikor érte nyúltam? . — Miért is hoztad nekem választhatsz békésebb foglal- j- jl2,* vnrtál^ hen kozást is. Így történt. Ideke-§°lyan Vlhart kavartal ben' rültem. Tudja milyen jó do-^nem' log ez. Egész éven át mo- £ — Ma a gyerekek az issolygós, vidám emberekkel, kólában megint elhatározták, száguldhatok a tengeren. Jó. eljönnek a sírodhoz. Milyen ám az, ha azt látja az em- ‘ izgalomban voltak. Elmentek bér, hogy mások is boldogok, r virágot szedni. Én is abból — Van-e helye minden ob--hoztam ezt a szálat. Volt sitos katonának? \ olyan, aki gyertyát is hoA kapitány furcsán nézett'zott. Látod, ez minden esz- rám. f tendőben megismétlődik. Amíg — Maguknál nincs szükség gk készülnek, én meglopom minden munkáskézre? Tud- \ örömüket és megelőzöm őket. ja hol vannak az én tiszttár-i Mire kiérnek, itt találják az saim? Nézze csak azt a nagy > én virágom. Esztendőről ekz- hajót. A Rosszija. Az egyik 1 tendőre így szököm ki hoz- fedélzeti tisztje volt tiszttár- $ Csak ha egyedül vagyok sam, egy szibirják. Látja azt t tudok Veled igazán beszél- a ködös hegyet távol? No,igPtrli Mert az enyém vagy. annak az aljában van egy wátod még most is milyen teakolhoz. Egy másik tiszt- (buta vagvok. El akarom hitet- tersam bngadvezeto ebben aíni magammai, hogy csak az °Amikor' kikötöttünk a‘enyém vasy- PediS minden "J1 ° d mkotottunk 3j évben úiabb és újabb gyeMarskoj Portnál, elköltötte ^ k csatlakoznak a régiekmaír! “ ^hez. Már a fiatal generáció is megismer. Ök is azt monddolkodtam, miért kell titkom súlyától görnyedve élnem. Hiszen most már mindenki megértené, a gyerekek is. De nincs erőm elmondani. Félek újra felidézni. Emlékezz csak? A hideg kegyetlen örömmel bujkált a bőröm alatt, Ott kuporogtam anyám mellett. Alattunk csörgedezett a patak, de már nekem az is úgy tűnt, kacagja nyomorúságunkat. A bányalámpa volt egyedüli vigaszunk, mert elűzte a fojtogató sötétséget. Sokan voltunk, mégis úgy éreztem, ketten vagyunk az anyámmal. Apámat nem bírtuk rá, hogy bejöjjön a bányába, otthon maradt. Érte is remegtünk, magunkért is. Rettegtünk az állandó morajtól, amely elől menekülhettünk bármily mélyére a földnek, utánunk jött. És ekkor jöttetek ti. Hogyan mondjam el, hogy a félelemtől sikoltani szerettem volna, mikor megláttalak. Pedig csak ennyit mondtál: — Vége a háborúnak! Szabadok vagytok emberek! Gyertek dolgozni! Mikor láttad, hogy nem mozdul senki, türelmetlenkedtél. A szemedbe visszaverődött a lámpa fénye és olyan sárga volt. — Gyerünk, gyerünk! — kiáltottad. 4 Valaki sikoltott. — Nem, megöltök! Egyre rettentő hangzavarba fulladt minden józan szó. — Páska, Páska, akkor láttam, mennyire tudsz haragudni. Amikor a fegyveredet lekaptad, elmúlott a hidegtől gyötrő fájdalmam, melegem lett. Kegvetlen melegem, mégis reszkettem. Nem tudom, hogy támolyogtam ki, csak arra emlékszem, megláttam a bánya előtt az Apát, elfogott a gyengeség és rázott a zokogás. Te meg odajöttél és néztél, csak néztél. Hogy néztél. A fegyverednél is erősebb volt a te tekinteted. Bent még azt hittem, lángot szór a szemed, kint pedig annyi melegség áradt be'őle. — Ne haragudj, amit én akkor éreztem, nem tudnám elmondani. Hogy értessem meg, hogy álmomból hányszor felébresztett szemed melege. Hogy értessem meg, amikor azért a szál virágért nyúltam és hozzád ért a kezem, már az asszonyi ösztönöm riasztott. Nekem azok a napok, amíg velünk voltál, tavaszt nyitó meleget hoztak. Tudom én, Te is érezted, azért menekültél. De nem haragszom, háború volt és Te katona voltál. Hiába, hogy szivünk egy ütemben dobbant, mi mégis idegenek voltunk egymásnak. — Látod milyen szép ez a virág? Tiszta, fehér. Nekem te mindig ilyen maradsz, ilyen tiszte, ilyen fehér. — Jaj, csak ez a nap ne jött volna. A hegyen egész nap kegyetlenül kerepelt a fegyver. Szótlan voltál. Mikor szólítottak, neked is menned kell, láttam, hogy elsápad az arcod és megremegsz. Én csak kuporogtam, a dermedtség megbénított. A tekintetem követte mozdulataidat, ahogy felvetted a kabátot, a fegyvered, aztán mentél, csak azt a Írás mosolyt hagytad vissza. I — Olyan volt a falu, amikor elmentetek, mintha meghalt volna benne mindenki. Én pedig vártalak éjjel, vártalak nappal és azóta is várlak. Megkaptam, amit üzentél. Elhozták. Még ma is megvan. A csipetnyi ceruza, a meggyűrt papír, rajta a néhány sor: „Mária marná nak ...” aztán a kuszán húzott vonal, amely erőt vesztve vonaglott a halálba. Nem, Páska., Te nem haltál meg! Itt élsz velünk, ott vagy mindenütt. Nézd, milyen szép ez a fehér virág! Már jönnek a gyerekek is, ők is hoznak és egyre hozzák... Bobál Gyula NÓGRÁDIAK MOSZKVÁBAN A Kreml udvarán, a cári ágyú tövében, amely néma őrzi régi emlékét — Hé, Petyka! Izmos, derék hajóslegény ?ják’ az övék lépett hozzánk. »vagy. Igaz, ok másképpen- Mutatkozz csak be ^mernek mint az idősebbek, elvtársnak. fi,Anayit roted. hngv , _ . ^katona voltál, Vasziljevics-Pjotr_ Ivanovics. §Paskín. a fiatal hadnagy. És- Nem úgy Petya... Ahogy> té, a falunk véde1mében regen . „ ra halálnak oly vad táncát jáA legény összecsapta a bo-jr(5 december estéién. Ok csak kaíat- §enyit tudnak. Az idősebbek- Pjotr Ivanovics szer-r sem ismernek igazán. Csak zsant... sén ismerlek, aki éreztem szíI S^ed melegét, ismertem mér- GY KÉPZELI Nyikita§hetetlen szereteted a tieid Hruscsov a leszerelést. Meg-í iránt, az emberek iránt. Én értették az egyszerű emberek?ismerlek, ate tudtam mind. is, mint Pjotr Ivanovics. Ahogy el tudod oltani stived Még a nagyhatalmak kép-^feliánenló lángiát. ha szólít a viselőinek kellene megérte-?kötelesség. Igazán én ismerte- niök. Pásztor Ferenc lek. Az éjszaka is azon gonÉs S ITT, ezen a fedélzeten ismerkedtünk meg a KAMETA kapitányával. Szikár, napbamította arcú ember. Igazi tengeri medve. Kuzman Vladimir a neve. Szűkszavú ugyan, de amit mond, annak súlya van. Megkérdeztem tőle, hogyan került a rakétára. — Leszereltek — mosolygott a kapitány. — Nem tréfálok. A hadseregben szolgáltam egy hadihajón. Egyszer azt mondták, no Kuzman, Alkonyat a Moszkva partján, háttérben a Kreml tornyai
