Nógrádi Népújság. 1962. október (18. évfolyam. 79-87. szám)

1962-10-06 / 80. szám

2 nookAdiNiPüisAa 1962. október 8. A pártkongresszus számunkra is további fejlődést jelent •• Beszélgetés az AKOV főmérnökével A Központi Bizottság kong­resszusi irányelveiben olvas­hatjuk: „Fejleszteni kell a közlekedés minden ágát, hogy teljesíteni tudja szállítási fel­adatait. Korszerű szállítási módszereket kell alkalmaz­ni.” A kongresszusi irányel­vekről, azok végrehajtásáról és a 2-es számú Autóközle­kedési Vállalat előtt álló fel­adatok megoldásáról beszélge­tett munkatársunk Kecske­méti Sándor elvtárssal, a vál­lalat főmérnökével. Kecske­méti elvtárs elmondotta: — Vállalatunk dolgozói nem kis érdeklődéssel olvasták a sajtóban pártunk irányvona­lát, és röpgyűléseken tárgyal­ták meg azt. Az a néhány sor, amely a VIII. kongresz- szusi irányelvekben a közle­kedésről megjelent, hogy a korszerű szállítási módszere­ket fejleszteni, fokozni kell, s a takarékosság, termelé­kenység figyelembe vételé­vel korszerűbb, kulturáltabb közlekedést kell megvalósí­tani, ez nagyon sokat mond. Elmondja azt, hogy a meg­levő módszereinket mind te­herautó fuvarozásnál, mind a személyszállításnál tökélete­síteni kell. Meg kell valósí­tanunk a kulturáltabb közle­kedést, a pontos, biztonságos teherszállítást. Mindezeket oly módon kell végrehajtani, hogy mindkét profil gazda­ságossága eredményes legyen. E feladatok ismeretében úgy gondolom hasznos, ha néhány gondolatban végig megyünk a pártunk VII. kongresszusá­tól eltelt időszak munkáján, közvetlenül vállalatunk életé­ben. A VII. kongresszus ha­tározata kimondja, hogy az egyre növekvő szállítási igé­nyek kielégítése céljából emelnünk kell közlekedésünk teljesítőképességét, műszaki színvonalát és anyagi ellátott­ságát. A közlekedés műszaki színvonalának emelésével ta­karékosabb energia-felhaszná­lást érjünk el. Ugyancsak a kongresszus határozata — az ötéves terv feladataival kap­csolatban — kimondja, hogy az ötéves terv időszakában mintegy 45—50 százalékkal több árut és 35—38 százalék­kal több utast kell elszállí­tani. Természetesen e szá­mok a közlekedés összvolu- menére vonatkoznak. A VII. kongresszus határozatai után vállalatunknál is megkezdő­dött egy egészségesebb ki­bontakozás. Míg 1959-ben a 33. sz. AKÖV veszteséges vállalat volt, addig 1960-ban ez a tény megszűnt és ha ter­veit teljes egészében nem is tudta teljesíteni, mégis szép eredményeket ért el. Erre csak egyetlen egy bizonyíték, hogy a vállalat történetében először 1960. évre 9 nap nye­reségrészesedést fizettünk dolgozóinknak. A VII. kongresszus hatá­rozatainak végrehajtása so­rán vállalatunk gazdasági eredményei szintén szépen növekedtek. Jelentős fejlődés tapasztalható a teherautó-fu­varozás területén. Nagyará­nyú a fejlődés a kocsiszá­mokat illetően is, ahol 1960 évhez képest jelenleg 41,4 szá­zalékos a fejlődés. Fuvarozá­sunk intenzitására jellemző, hogy 1960-ban a teherkocsi­jaink elszállítottak 845 400 tonna árut, ugyanakkor 1962 első fél évében már 714 000 tonnát szállítottunk el. Ha összehasonlítjuk 1960 első fél évét, a fejlődés közel 100 szá­zalékos. A másik nagy jelentőségű tevékenysége vállalatunknak a személyszállítás, jóllehet a fejlődés ezen a vonalon nem volt olyan intenzív, mint a Tefunál, vagy mint a szük­séglet megkívánta volna, de az eredményeken egyáltalán nem kell szégyenkeznünk. A kocsipark 1960-hoz képest 14,5 százalékkal növekedett, ugyanakkor 1962 első fél évé­ben közel 20 százalékkal több utast szállítottunk el, mint 1960 azonos időszakában. Ez bizonyítja azt, hogy a sze­mélyszállítás elnyerte a me­gyében a létjogosultságát, dolgozóink fokozottabban ve­szik igénybe. Sajnos pillanat­nyilag a szükségleteket nem tudjuk kielégíteni ezen a té­ren. 1960-ban 13,300 000, 1962 első fél évében már 7,200 000 főt szállítottunk el. E két nagy profil munkájá­nak jelentősége és eredmé­nyessége megnyilvánult ab­ban is, hogy 1961 évre dolgo­zóink számára 17 nap nyere­ségrészesedést fizethettünk és két alkalommal érte el vál­lalatunk az élüzem kitünte­tést. Ezen eredmények mellett a vállalat műszaki fejlesztésé­ben is szép előrehaladás mu­tatkozik. Jelentős objektum­mal rendelkezünk Salgótar­jánban és Balassagyarmaton. 1963-ban kezdődik el Nagy- bátonyban egy korszerű fő­nökség építése és az ötéves terv során Pasztán és Szé- csényben is jelentős létesít­ményt építünk. Évente közel egymillió forintot fordítunk műszaki fejlesztési témákra, berendezésekre, gépekre stb. Tervünk az, hogy a kong­resszus irányelveinek meg­felelően kiszélesítsük a sze­mélyszállítást és bekapcso­lunk minden községet a pol­gári járatok hálózatába. Je­lenleg hat községünk van, amely e hálózaton kívül esik, ebből még ez évben kettőt be­kapcsolunk. Tovább szélesít­jük a helyi járatok seámát és kocsiparkunk fejlődésének megfelelően a polgári járatok sűrűségét. Teherfuvarozás vonalán a megyei szállítási tanács irá­nyítása alapján a megye tel­jes áruszállítását el fogjuk végezni. Természetesen a fel­adatok mellett célunk a kul­turáltabb közlekedés megva­lósítása, valamint az árufu­varozásnál a biztonságos, pon­tos szállítás. Mindehhez szükséges a vál­lalat vezetésének színvona­lát fokozni, azokat tanulni, hisz az autóközlekedés, mint teljesen új, gyakorlati ta­pasztalatok nélküli fontos tevékenység. E feladatok meg­oldásához természetesen az utazóközönség, valamint a fu­varoztatók megértése, tü­relme szükséges, hogy azok az erőfeszítések, melyeket a VII. kongresszus határozatai, valamint, a VIII. kongresz- szus irányelvei alapján vég­zünk, maradéktalanul mölcsözzék. srü­A dolgozók egészségvédelme szolgálatában a vöröskeresztes munka Az utóbbi esztendőkben nagy fejlődést tett meg a Vöröskereszt rétsági községi szervezete. A dolgozó tsz-tagok egész­ségvédelme szolgálatába ál­lítják minden fáradozásukat a Vöröskereszt itteni aktívái. Tervbe vették házi betegápo­ló tanfolyam megszervezését, és közegészségügyi tanfo­lyam keretében is tovább ké­pezhetik magukat a községbe­liek. A Vöröskereszt igazi segítő társa a falu orvosa is, aki a dohánysimítási munkálato­kat végző asszonyokat mun­kahelyükön is felkeresi, hogy A Kőtanács az ifjoság neveléséért és a családvédelemért A Nőtanács mellett működő pedagógiai bizottságok előse­gítik az iskolák mellett mű­ködő munkacsoportok mellett óvodai és bölcsődei közössé­gek kialakítását is. Ezek tá­mogatni kivánják az ifjúság helyes szellemben történő ne­velését. Ezenkívül a jogi és család- védelmi bizottság tovább foly­tatja a nők védelmében ki­fejtett tevékenységét. A lá­nyok, asszonyok számára kész­ségesen adnak felvilágosításo­kat fogadóóráikon a jogi szakemberek, amelyeket a ter­melőszövetkezetekben is meg­tartanak a tsz-tagok részére. A KISZ-bizottsággal közö­sen segíteni kívánnak a leány­tanács munkájában is. Ezért közös értekezleteket tartanak majd és részt vesznek a falu­si fiatalok oktatása-nevelése megszervezésében is. Több száz továbbképzésen részt vett úttörővezető látott munkához az idén Még a nyár folyamán ke­rült sor az úttörővezetók és őrsvezetők továbbképzésére. Szorospatakon 58 csapatvezető kisdobos, és úttörőrajvezető pedagógus továbbképzésére került sor. Hontan 200, Pász- tón pedig 300 őrsvezetőt ké­peztek ki az idén. A tanultakat hasznosítva láttak munkához a csapatve­zetők, rajvezetők és őrsveze­tők a tanév megindulása után. j Elsőrendű feladatuknak tart­ják az úttörők tanulmányi munkában történő példamu­tatását, segítenek a pedagó­gusoknak a nevelési problé­Árok szélén egészségügyi fejlődésüket mák megoldásában és szine- előadások, beszélgetések for- sebbé, változatosabbá kiván- májában elősegítse, miközben I ják tenni az úttörőmozgalmi végzik napi munkájukat. I életet is. PAPI BÉKEGYŰLÉS VOLT A hét közepén Salgótarján­ban a megyei tanács díszter­mében békegyűlést tartottak a Nógrád megyei Papi Békebi­zottság rendezésében megyénk papjai. A békegyűlésen meg­jelent dr. Beresztóczi Miklós, az Országos Papi Békebizott­ság titkára, az ofszággyűlés alelnöke és a jelenlévő Nóg­rád megyei papoknak tájé­koztató előadást tartott a moszkvai leszerelési és béke­világkongresszusról, valamint az időszerű nemzetközi hely­zetről. Az előadás után a je­lenlévők közül többen felszó­laltak és hangsúlyozták az általános leszerelés és béke melletti állásfoglalásukat. Va­lamennyien egyetértenek ab­ban, hogy a papoknak is az a feladatuk, hogy egyházi vo­nalon erősítsék a békét, az ország építő munkáját. Az asszonycsapat •ót megyei népfront bi. zottsági ülésen történt, hogy Herczeg Ferencné, a homok- terenyei termelőszövetkezet szocialista címért küzdő mun­kacsapat vezetője felállt és nagyon határozottan az el­nökségnek címezve, egy szik- rányít sem zavartatva magát, azt mondta: — Mi, többségében párton- kívüliek vagyunk a munka­csapatban, de olvastuk a párt irányelveit. Kiérezzük belőle, hogy nekünk is szól. Jöjje­nek csak nézzék meg, ho­gyan élünk, dolgozunk. Mi is azt akarjuk, ami abban le van írva. Csak az a baj, hogy itt fenn a megyén ke­veset tudnak rólunk. Volt ebben egy kis szem­rehányás. Mivel senki sem várta et­től a vékony asszonykától, hogy ilyen harcias, a bizott ság minden tagja felfigyelt. Ö is bizottsági tag, de még nemigen szólalt fel. Elröp­pent a fáradtság az embe­rek szeméből. De ez egy­általán nem zavarta Herczeg- nét. Mikor észrevette a me­gyetitkár szemében a biz­tatást, inkább tűzbejött. — Tavasszal eljöttek hoz­zánk a népfronttól, hogy ala­kítsunk szocialista címért küzdő csapatot. Megtettük. Elfogadtuk a feltételeket is. Most már jöjjenek, tegyünk számvetést jól dolgoztunk-e, vagy sem. Felvett az asztalról egy •'üzetecskét, türelmesen la­pozgatott benne és amikor megtalálta amit keresett, fel­csillant a szeme. „Ápolni és segíteni kell a dolgozók munkaversenyét, a szocialista munka új, nagy­szerű formájának, a szocia­lista brigádmozgalomnak fej­lődését”. — Olvasta nehezeb­ben mint beszélt, de mikor letette már gördültek gondo­latai. — Ez van benne — és felemelte a füzetet. A nép­front is fogadja ezt meg. Vár­juk tehát, hogy jöjjenek —• ezzel leült. Olyan dörgő taps fogadta, amilyet csak a szívesen ösz- szeütődő tenyerek tudnak okozni. Egészen fellelkesült a megyei bizottsági ülés. Herczegnét ez annyira meg­lepte, hogy arca megpiroso­dott és zavartan lesütötte a szemét. De bárhogyan is történt, ő a leckét feladta, kitérni már nem lehetett előle. Nem azért, mintha a megyei nép­frontnál akár gondolata is volt valakinek, hogy húzó­dozzon Herczegnéék megláto­gatásától, de ezer a tenni­való, későbbre halasztgatták. Ám ezek után félretettek mindent és alig múlott az ülés után két nap, a nő- tanáccsal egy kisebb bizott­ságot toboroztak, benne a nőtanács és népfront veze­tője és az egyik este már a fényesre világított homok- terenyei művelődési ház könyvtárszobájában, felmele­gedett hangulatban, mérleg­re rakták, mit tett, hogyan él a tsz szocialista címért küzdő asszonycsapata. Felfrissítette az esemény a tsz vezetőségét is. Ott volt a tsz-elnök, Orosz Ist­ván, az agronómus, Károlyi József, Varga Istvánná a párttitkár. Herczegné az asszonyoktól körülvéve ült az asztalnál, kezében egy keményfedelű fü- zetecskével és csak mosoly­gott, mint aki nagyon elé­gedett és biztos a dolgában. Egyik oldalán Gecse Ábel- né, Susán Sándomé és Nagy Erzsébet, a másik oldalán Fodor Ferencné, Berze Ist­vánná és Farkas Józsefné. — A csapat két állatgon­dozó tagja hiányzik. Az ál­latok mellett maradtak — je­lentette be. Ezzel tulajdonképpen út­jára is indult a szó, ame­lyet Orosz István irányított Nem volt könnyű a dolga az asszonyok figyelő tekin­tetében — vakargatta is ko­paszodó fejét. Mosolygott za­varában és kivillant hátra­felé sorakozó fényes foga. Dr akárhogyan esűrte-csavarta csak el kellett kezdenie. — Jó munkát végzett a szocialista címért küzdő asz- szonycsapat. Aztán sorba vette a vál­lalást pontról-pontra és is­mertette az asszonyok eré­nyeit. Amikor befejezte, Herczegné rákacsintott Varga Istvánnéra a párttitkárra. Jel­adás volt ez. Ezek az asz- szonyok egyetlen moccanás­ból megértik már egymást. Vargáné is a brigád tagja. Na, aztán ő odacsördített az elnöknek. — Elnök elvtárs jól meg­dicsértél bennünket. Jól is esett. De tudod-e, hogy töb­Keszeg határában, a domb­oldalon kétszáznál is több nő és férfi, a burgonyaásók kö­zött alig találtuk meg Ujj Antalnét a tsz párttitkárát. Aztán az árok szélén ülve -* éppen délidő volt — beszélget­tünk egy félórácskát. — Én most a küldötthöz jöttem — indítottam a szót, — úgy tudom, egyike lesz azok­nak, akik a járási pártérte­kezleten képviselik az itteni dolgozókat. — Sokat beszéltem én már a szomszéd községek vezetői­nek eddig is. No, nem dicsek­vésből, hanem mert igazán mondom, jól esik tanácsot adni másoknak a mi annyi sok bajunk után. A tavalyi szervezetlenségből, fegyelme­zetlenségből, protekciózásból eredő problémáinkból nagy­részt kilábaltunk. Különben, nézze meg a határunkat, nézze és kérdezze meg ezt a sok embert, akik hajnal óta ösztökélés p-élkül itt dolgoz­nak. — Nem máról-holnapra és nem magától változott meg a helyzetünk. Leégtünk a múlt évben nagyon. Azt mondtuk akkor a becsületes dolgozók­kal együtt, hogy ez nem me­het így tovább. Már az ősz végén, aztán a télen, a ta­vasszal és később is minden komoly munka előtt ezeket a legjobb erőket hívtuk össze megbeszélésre. Még a papunk is mozgósított a munkára. — A másik módszerünkké tettük mindenféle rokoni, ba­ráti kivételezés megszünteté­sét. Nem volt könnyű, hiszen itt nagyon megvolt az elv­telen összefonódás. De az emberek néhány komoly fele­lősségre vonásból — amit mindig nyilvánosságra hoz­tunk — látták, hogy határo­zott a vezetőség. Egyre töb­ben hittek nekünk és álltak mellénk. — Sokszor és részletesen megmagyaráztuk a gazdasági célokat, a premizálás módsze­reit. S ha kiugró teljesítmé­nyek adódtak, nem sajnál­tuk senkitől, ami kijárt. Ez a gyakorlat serkentette az em­bereket a munkára. De mind jobban felébresztette a fe­lelősségérzetet is: éberen vi­gyáznak a tagok a közös va­gyonra. Volt úgy, hogy az autóbuszon kapták el azt, aki a szövetkezet málnáját, Vác- ra vitte volna a piacra. Az bet is elértünk volna, ha s nyáron legalább a fél szeme­teket ránk vetitek — pat­togott a szava, akár az os­tor. AI ár egy másik asz- szonycsapat, a Szabónéé el­dobta a kendőt és kihívott munkára. Azt mondják, hogy elveszik tőlünk a dicsőséget. Megértheted, ráhajtunk a munkára. De a szénabetaka­rításkor nem küldtétek el az állványokat. Egy fél napig álltunk. Hagytad azt is, hogy az emberek gúnyoljanak, amikor a kukoricakapálásnál odaálltunk a lovat vezetni, hogy ne tapossa el a szá­rat. Pedig jól tudod, ez a hasznosabb. — Add ide a naplót Herczegné — nyújtotta kezét, Herczegné odaadta a ke­ményfedelű füzetecskét. A csapat naplója volt. És Var­gáné folytatta. — Ebben minden benne van. Hallgasd! „Nagy Erzsé­bet panaszkodik, hogy az em­berek homokot szórnak a szoknyája alá, nevetnek raj­ta, hogy nem éri fel a lo­vat. Fodor Ferencné vigasz­talja, ne törődj vele lányom, tömd el a füled, hogy ne halld. Csak irigységből te­szik.” — Ez nem hallatszik el az elnöki irodába? — mint­ha nyilat lőtt volna az el­nökbe. — Hallgasd tovább: „A reggeli harangszó mindennap a határban ér bennünket. Ma a Szárazbeibe dolgoztunk, innen a Darazsigba kellett menni, gyalog hosszú volt az út, sok időt elvett”. — Ha vontatóval elvitetsz bennünket, nem vesztünk annyi időt:.. ilyen meggondolatlanságot szigorúan büntettük. — A háztáji területet az el­ért munkaegység figyelembe­vételével osztottuk ki s jö­vőre is így cselekszünk. — Nem ismeretlen új dol­gok ezek, sokat emlegettük azelőtt is, hogy így kellene. Másutt is inkább beszélnek róla. Mi megvalósítottuk s ajánlhatjuk bárkinek, mert több eredményt hoz, mint várnánk. Egészséges politikai légkört is teremt. Nekünk nem kell már külön kinevez­ni a pártonkívüli aktívákat, mert az egész tagság zöme aktív a közös tervek megva­lósításában. — Persze nem elégszünk meg ennyivel sem. Nem is pihengetünk. A tanáccsal, a népfronttal még közelebbi kapcsolatot akarunk. A KISZ- vezetőséget átalakítottuk, mert nem dolgoztak rendesen. Nekik is több politikai se­gítséget adunk, hogy ezzel sok fiatalt nyerjünk meg a tsz-nek. A nőtanács jól moz­gósítja az asszonyokat, de o szervezeti életüket meg kell még erősítenünk. — Beszéljen majd ezekről, elvtársnő, a pártértekezle­ten is — kérem búcsúzóul. — Hát miről beszélnék másról — nyújt kezet nevet­ve. K. Nagy Erzsi belekiáltott Vargáné szavába. ■— Még szólni sem na­gyon szól hozzánk, pedig néha majd belénk botlik. Farkas Józsefné rákont­rázott. — Azért haragudott, mert a színházba mentünk. Pedig oda elmegyünk, azt is vál­laltuk — felemelte a hang­ját. Aztán halkabban a töb­biekhez. — Meg az jól is esik, igaz...? Vargáné már nem szólt többet, csak bizonygatott. Az asszonyok az elnököt odaszegezték a székhez, de mégsem volt harag az ar­cán. Csak mosolygott, mo­solygott és a büszkeség for­málta az arcát. Mert lehet ezekre az asszonyokra hara­gudni? Olyanok mint a ha­dakozó sereg, amelyik legyő­zi a tegnapot. És ők mind­annyian azt akarják: az el­nök is, ők is. Mikor Herczeg­né int, hogy hagyják most már szólni az elnököt is, el­csendesedtek. És az elnök csak ennyit mondott. — Győztetek asszonyok — és a vendég felé fordult. — Azért nálunk mégis most már könnyebb elnöknek len­ni. •• összekoccant az asszo­nyok tekintete és felnevet­tek. Herczegné pedig meg­kérdezte. — Megkapjuk a szocialista címet? Az elnök babrált a papí­rok között, vívódott, aztán felnézett és mosolygott. — Ha ezután is úgy lesz mint eddig, akkor meg — és egyetértést kérve nézett a vendégekre. Bobál Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents