Nógrádi Népújság. 1962. október (18. évfolyam. 79-87. szám)
1962-10-27 / 86. szám
8 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1962. október 28. A somosiak hírneve Híres emberek lettek ezek a somoskőújfaluiak. Nem másért, mint azért az egészen kitűnő eredményért, amelyet a községük szépítésében elértek. Úgy mondják ezt hivatali nyelven, hogy községfejlesztésben élenjáró munkát végeztek. De így is van ez szóról-szóra. Olyan rohamléptekkel mint ők, ebben a megyében aligha haladtak egyetlen községben is. Szóval nagyszerű az eredményük. Az egész megyéből eljárnak hozzájuk nézgelődni, tudakozódni. Szombaton a szécsényi járás elnöke, elnökhelyettese egy népes kísérettel személyesen mentek meggyőződni, mi az igaz aból a sok jóból, ami szárnyra kelt Somoskőújfaluról. És a somosiak az újonnan felfedezettek büszkeségével mutogatják, magyarázzák: mit csináltak, hogyan csinálták. Igazuk is van. Hát lehet annál jobb érzés, mint azzal büszkélkedni, ami a sajátjuk. Mert a két kezük munkájának, szorgalmának gyümölcse, az egész falu lakosságának érdeme, hogy több ezer folyóméter járdájuk van és ut- caszerte olyan vízvezetékhálózatuk, bogy egy karnyomásra jön az ivóvíz. No, de ha már elkezdtük a sorolást, soroljuk tovább. A városinak beillő kultúrházat, a több ezer kötetes könyvtárat, a politechnikai kéttantermes tanműhelyt, és soroljuk ide a most épülő 2 millió forintos iskolát. Egyszóval azt a sok mindent, ami egy kultúrál- tabb élethez kell. Csak azért álltunk meg a felsorolással, mert elképzelhetetlen, hogy ne adjuk közhírré azok neveit, akiket szinte fűt a szebb, a jobb iránti alkotás vágya. Molnár Sándornak a tanácstitkárnak az okoz gondot, hogy kit hagyjon el azok névsorából, akik a kiválóknál is kiválóbban dolgoznak a községük szépítéséért. Mert ha a Dózsa György útról beszél ott a helye Erdélyi Miklósnak, ha a kanadai részről, akkor Szabó József Gyenesnek, ha a vasúton kívüli részről, akkor Horváth Dezsőnek, ha az Ifjú Gárda utcáról, akkor Angyal Barnának. Minden utca, minden építkezés emberek nevéhez fűződik. Egyszer az történt, hogy az Ifjú Gárda utcában késlekedtek a járda készítésével. A másik utcában lakó emberek pedig összeszedték magukat és egy este szépen elvitték az anyagot a saját utcájukba és megcsinálták maguknak a járdát. Hát így lettek híresek ezek a somosiak. Aztán, hogy hová fejlődnek, arról most kár volna jósolni, mert lehet, hogy kevesebbet mondanánk, mint amit majd tesznek. Legalábbis Csengődi Sándor szavaiból arra lehet következtetni. Mert azt mondja titokban, hogy senki ne hallja: „Csinálok az óvodásoknak úttö rővasútat. Egy valódi kocsiból. Szépen, kicifrázva. Telefont is szerelek bele, hadd kóstolhassák a csöppek a technikát.” Hát ezért lettek híresek a somosiak és mi tagadás, nagyszerű emberek is. Megérdemlik az elismerést. — B — "Tjvqnap h„ ma w szövetkezeti irodán már szinte vágni lehet a sűrű, szürke füstöt. Juhász Gyula, az elnök, szélesre tárja az ajtót, hogy kicserélődjön a levegő, aztán folyik tovább a beszélgetés. A tegnapot eleinte éppen csak leheletnyit érintve, a máról folyik a szó. Arról, hogy ha lassan is, de . haladnak előre. Nemrégiben £ az U os mellé egy eszközhordót is vásároltak, Dénes Ferenc, az állatállomány gyarapodásáról ad számot- Az elmúlt évi 17 forint helyett most minden jel arra mutat, 22 forintnál nem igen lesz alacsonyabb a munkaegység értéke, s aztán még hozzáteszik, hogy a prémiummal bizony eléri az a 30 forintot is. S mindennek alapja, hogy az idén a szövetkezetben a’apvetően megváltozott a szövetkezetiek munkához való viszonya. — Igen — mondja a szövetkezet elnöke — a munkával az idén már nem igen volt baj — s Szmorad Sándor, a növénytermesztési brigád vezetője még meg is toldja Juhász szavait1 — Tavaly még varsányi és l rimóci asszonyokkal kapáltuk 1 a kukoricát. Az idén meg, í hogy mindenki megkapta a -területét, nem maradt parcella kapálatlan, — s dicséri az j anyagi érdekeltséget amit az idén alkalmazott a szövetke- ’ zet vezetősége, mert ez igen j sok embert hozott az idei ta- ) vászon, nyáron a közösbe. — Szeretnénk meggyőzni az ’embereket ,hogy itt a helyük j — mondta még, de olyan j hangsúllyal, hogy mindenki II szövetkezetekben jelentősen megnövekedett a rendszeresen dolgozók száma Az anyagi érdekeltség továbbszélesítéséröl tanácskoztak megyénk termelőszövetkezeteinek vezetői Kedden, a Nógrád megyei Termelőszövetkezeti Tanács kezdeményezésére az anyagi ösztönzés idén alkalmazott és bevált módszereit vitatták meg Balassagyarmaton a nógrádi közös gazdaságok elnökei és mezőgazdászai. A termelőszövetkezetek vezetőinek beszélgetéséből már a tanácskozás előtti percekben következtetni lehetett arra, hogy fontos, a megye közös gazdaságainak egész tagságát érintő kérdésekről lesz szó ezen a megbeszélésen. Papp Vencel, az endrefalvi termelőszövetkezet mezőgazdásza mondotta el például, hogy a múlt évben bizony sokat kellett még hadakozniuk a párt és a tanács járási szerveivel, hogy a nádudvariakhoz hasonló premizálást alkalmazhassanak. Pedig az anyagi ösztönzés új módszereinek alkalmazása nyomán az idén már senkiért sem kellett elmenni, hogy munkára hívják. — Asszonyaink a munkaegység jóváíráson felül a kukoricatermés húsz százalékát kapták meg prémiumként, természetesen azzal a feltétellel, hogy ezer-ezer négyszögöl kukorica valamennyi munkájának elvégzésén túl ötszáz négyszögöl silókukorica kétszeri kapálását is elvégezték, — mondotta Papp Vencel mezőgazdász. Annus János a dejtári József Attila termelőszövetkezet főkönyvelője elmondotta azonban azt is, hogy a széna betakarításánál akadtak olyanok, akik húsz-huszonöt mázsa szénát kerestek családtagjaikkal együtt, viszont a termelőszövetkezet egyéb közös munkáiból csak vonakodva vettek ki részüket. Ugyanakkor többen vannak a termelőszövetkezetben olvanok, akiknek háztáji állatállományuk van, de a termelőszövetkezet egészének számára fontosabb közös munka miatt a szénabetakarításfoan nem vehettek részt. Emiatt hátrányos helyzetbe kerültek, így a két szélsőséges álláspont között bérfeszültség állott elő. E helyzet feloldásának módját most keresi a közös gazdaság vezetősége. A csaknem egész napos tanácskozás munkájában részt vettek: Matuz József, a Nógrád megyei pártbizottság titkára, továbbá a megyei és járási pártbizottságok és tanácsok osztályvezetői, mező- gazdasági szakemberei is. Márton Lajos, a Megyei Termelőszövetkezeti Tanács elnöke vitaindítójában elmondotta, hogy a hagyományos munkaegységre való részesedés egyedüli módszere nem volt eredményes. Ezért az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának javaslatára idén olyan premizálási módszerek kezdtek elterjedni a megye közös gazdaságaiban, amelyek szerint a terven felüli terméshozamokból munkaegységen felül is részesedtek a munkában résztvevő tsz-tagok. A felszólalók közül többen is elmondották, hogy a termelőszövetkezeti kertészetekben különösen elterjedt az idén a premizálásnak az a módszere, amely szerint a kertészet bevételének 10 százalékát kapták a jó munka jutalmazásaként munkaegységen felül a brigádok. Szé- csényben különösen figye- lemreméltóan oldották meg a sertéstenyésztők premizálását. Ha például a hízósertéseket hat hónap alatt előkészítik értékesítésre, akkor hatvan forintot kapnak sertésenként a sertéstenyésztők. Nyolc hónapos előkészítés után harminc forint a céljutalom ösz- szege, amely a hizlalási idő további növekedése arányában fokozatosan csökken. Az anyagi érdekeltség helyes módszereinek alkalmazása eredményeként az idén tízezerrel többen vettek részt a megye termelőszövetkezeteinek növénytermesztési és állat- tenyésztési munkáiban, mint egy évvel előbb. Szinte valamennyi mezőgazdasági kampánymunkát országosan is elsők között végezték el a nógrádi termelőszövetkezetek. A tanácskozáson résztvett megyei szakemberek, a párt és a tanács végrehajtó bizottságának tagjai és a termelőszövetkezetek elnökei, főmezőgazdászai, valamennyien helyeselték az idén alkalmazott új ösztönző módszereket, bár néhány munkaterületen módosították azokat. Többen is amellett foglaltak állást, hogy a legjobban bevált és a jövő gazdasági évben alkalmazásra kerülő premizálási rendszer egyszerű és érthető legyen minden termelőszövetkezeti tag számára. Többen javasolták, hogy az adottságoknak megfelelően fejlesszék tovább az anyagi érdekeltség és az anyagi ösztönzés módszereit. látta rajta, a józanul gondolkodó paraszt ember értelme adta szajaba a szavakat. Györki Gyula volt, aki megkérdezte: — Aztán otthon érzi-e már magát a szövetkezetben ? Szmorad Sándor nem számított efajta kérdésre. Zavarba jött, nem is szólt mindjárt. Valamennyien arra gondoltunk kitér a kérdés elől. — Nézze, — kezdett aztán hozzá, — nem tagadtam én azt soha, hogy amolyan számolgató ember voltam. De számoltam én a nyáron is, amikor itt a közösben termelt paprikával és paradicsommal szekerezve naponta kétszer is megtértem, hogyan kapnánk érte a legtöbbet. Hát miért lenne abból baj, ha azt is számolom, mit várhatok az idén a közösbe?... Tudja azt mindenki — nézett körül, a jó gazda büszke mosolyával — amikor én beálltam 105 mázsa gabonám volt a padláson. Akkor gondolkodhattam azon, hogy helyes volt-e a döntés.. . De ez tegnap volt ma már erre nincs idő "mert ma már, az ember élni, haladni akar, dolgoznia kell. •. Akkoriban ,amikor a szövetkezetei szervezték, nagyon sokszor jártam Szmorad Sán- dorékhoz. Nem volt nap, hogy ne kereste volna fel őt az agitátorokkal együtt, a járási pártbizottságtól is valaki. S Szmorad Sándort azonban a napokban már nemcsak a 20 hold, a két táltosnak is beülő ló, a család holnapjának a gondja nyomta. Tudta, szavának súlya van a faluban, rajta is áll, hogy Szalmater- csen győz-e a szövetkezés még a télen, vagy az agitátorok most fél munkát végezve. a tavasszal újra megjelennek a faluban. Mert afelől nem volt kétsége, hogy így lesz. Az árnak, ami megindult, hiába próbálná útját állni a maga 20 holdjával- S kevés lenne ide a Tőzsér Lajos, a Szalai Aladár, Kakuk Ferenc, meg a többiek 15-20 holdja. Erőtlen hadakozás lenne az egész. Tehát miért éppen ő először? Őrá nézzenek majd villám- ló szemekkel, ha nem sikerül ez az egész közösködés? Aztán hirtelen felvillant benne a gondolat: miért őrlődik ő másokért? Intézze a sorsát mindenki saját maga. Hát, ütötte fel végül a heves szócsatában, a belső viaskodás- ban fölhevült képét — valami biztosítékot adjanak... hogy megélünk ezek után is-.. — Mély lélegzetet vett, mielőtt újra szólni kezdett: — Adják írásba, hogy elmehetek a faluból... az iparba. Akkor a föld a szövetkezeté marad.. - Aláír az asz- szony. ^■assan három esztendeje már ennek, s Szmorad Sándor azóta egyetlen napot sem hiányzott a szövetkezetből. Tavasszal egy esztendeje múlt, hogy brigádvezetőnek választották. Vállalta a megbízatást, pedig akkor a szövetkezetben még igen nehéz volt rendet tartani a tagok között. Hiába fizették ki a lovak árát, volt gazda aki megmakacsolta magát: — A ló az enyim, aki hozzányúl, velem gyűlik meg a baja. A bizonytalanság sok embert arra kényszerít,ett, hozzányúljon a közöshöz. Szmorad Sándor szólt érte. — Parancsolt eddig is, most is dirigálni akar! Ezt megtanulta! Zsákot vinni bezzeg nehéz neki — kiabálták nem egyszer haragtól eltorzult arccal. Lemondott, fogatos lett, s a két lovával járt Nem félt a munkától ,soha. A 20 holdat is a család dolgozta meg. Egy évben volt csak, hogy aratókat fogadtak. S most pár hónapja, s újra brigádot vezet. Azok álltak ki mellette, akik annak idején ellene szóltak. A szövetkezet elnöke, aki eddig sokszor helytelenül jobbára egyedül maga intézett mindent, most nagyszerű segítőtársra talált benne, a közös munka szervezésében, irányításában, ellenőrzésében. Estébe hajlott már a nap, amikor Hanzélik Ferenccel a termelőszövetkezet pártitkárjával ültünk le beszélgetni a szövetkezetről. Szóba került Szmorad Sándor is. — Becsületes, rendes embernek tartjuk — mondja, — a földjét két dolgos kezét már a közösnek adta. A szivét azonban még nem teljesen... c ** ez így igaz. Csak éppen azt feledte hozzátenni Hanzélik elvtárs hogy Szmorad Sándor már megtette az első lépéseket' Most már rajtuk a sor, hogy segítsenek is egy embernek, aki feléjük indult, hogy mielőbb hozzájuk érjen. Vincze Istvánná Növekvő áruértékesítés Egyre több kenyérgabonát* sörárpát, hizottsertést vágóbaromfit és tojást értékesítenek az állami felvásárlás útján a balassagyarmati járás termelőszövetkezetei. Az 1960-as gazdasági évben az ilymódon értékesítésre került árumeny- nyiségek összértéke mintegy 37,300.000 forint volt a járásban. Az elmúlt évben az értékesített áruféleségek értéke elérte a 40 millió forintot, s az idei évben a tervek szerint a járás termelőszövetkezetei több mint 40 és fél mil- :ió forint értékű árut adnak az államnak. Több mint 20 és fél vagon műtrágya, a salgótarjáni járásban A salgótarjáni járásban a talajerőutánpótlás, valamint a termésátlagok fokozása érdekében mintegy 2.060 tonna műtrágyát használtak fel az idén a termelőszövetkezetek- A műtrágya mennyiség jelentős részét a gyengén dolgozó termelőszövetkezetek kapták. Számítások szerint, még a járás termelőszövetkezetei átlagban nem egészen 1 mázsa műtrágyát használtak fel az idén katasztrális holdanként, addig a gyenge termelőszövetkezeteknél elérte a 105 kilogrammot átlagban az egy holdra jutó műtrágya meny- nyisége. Kongresszusi őrség a szénbányászatban PÓTOLJÁK ÉVES LEMARADÁSUKAT SZÉNMEDENCÉNK BÁNYÁSZAI Műszaki termelési tanácskozást tartottak a hét elején Salgótarjánban a szénmedence műszaki és mozgalmi életének vezetői. Ezen az elmúlt háromnegyedév munkáját értékelték és meghatározták azokat a feladatokat, melyek szénmedencénk valamennyi dolgozója előtt az utolsó negyedévben végrehajtásra var. Ezen a tanácskozáson szénmedencénk képviselői ígéretet tettek arra, hogy a párt VIII. kongresszusa tiszteletére december 31-ig pótolják lemaradásukat és felkészülten kezdenek az 1963-as feladatok végrehajtásához. A tanácskozáson távirat szöveget fogalmaztak meg, melyet eljutattak az MSZMP Központi Bizottságához, a Bányász Szak- szervezet Központjához és a Nehézipari Minisztériumhoz: A távirat így szól: »Mi a Nógrádi Szénbányászati Tröszt műszaki vezetői a mozgalmi szervek képviselői tanácskozásra ültünk ösz- sze Salgótarjánban, hogy megvizsgáljuk a pártunk VIII- kongresszusa tiszteletére kezdeményezett munkaverseny eddigi eredményeit, hiányosságait és meghatározzuk az év hátralévő időszakának fe- adatait. Tanácskozásunk megállapította, hogy az elmúlt 9 hónapban úgy az árbevételnél, mint az önköltségnél súlyos lemaradás terheli a nógrádi bányászok számláját. Lemaradásunk meghaladja a 8 millió forintot. Véleményünk az, hogy a nógrádi bányászok — fizikai és műszakiak — kölcsönös ösz- szefogássai képesek az adósság törlesztésére. A megfelelő műszaki intézkedések végrehajtása, a fizikai dolgozók kongresszusi munkaverseny lendülete biztosíték lemaradásunk pótlására. A dolgozók kezdeményezésére éppen ezért tanácskozásunk úgy döntött, hogy a mai naptól december 31-ig szénmedencénk valamennyi, bányaüzemében kongresszusi őrséget tartunk, ahol a lehetőségeink maximális kihasználásával helyes politikai felvilágosító- és szervező munkával az év végére lemaradásunkat pótolni fogjuk. Ügy érezzük, — hogy mint eddig még mindig — pártunk most is számíthat a nógrádi bányászok odaadó munkájára, s régi hírnevünkhöz méltóan, adóságunk pótlásával köszönthetjük pártunk VIII- kongresszusát" — hangzik a távirat. CSAKNEM 100 GAZDASÁGI ÉPÜLET Az elmúlt héten újabb 7 létesítményt adtak át a termelőszövetkezeteknek s ezekkel együtt csaknem 100-ra emelkedett az idén felépített és átadott gazdasági épületek száma. A szövetkezeti építke- 1 zések a legtöbb helven jó ütemben haladnak, azonban több helyen gondot okoz a cement és tégla hiány. iiiiiiiiiiiiiiiiii!ii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiBiiiiiiiiiiiii]iiiii:iiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiuiiriiiiiiiimifil 62,0 27,9 Általános iskolában Középiskolában 1960/6l 1961/62 Mind több általános és középiskolai tanuló vesz részt a gyakorlati oktatásban. Grafikonunk a gyakorlati oktatásban részt vevő tanulók számának növekedését mutatja 1958/59 1959/6o 196o/6l 1961/62 Ebben az oktatási évben — mint grafikonunk is mutatja — több mint 7200 gyermek nyert elhelyezést az általános iskolák napközi otthonaiban
