Nógrádi Népújság. 1962. október (18. évfolyam. 79-87. szám)

1962-10-03 / 79. szám

1962. október 3. NOQRlDI ■ 7 fl fellendülés útján A harmadik negyedév vé­géből már csak néhány nap hiányzott, mikor a Nógrád me­gyei Kézműipari Vállalat ve­zetőjétől, Kálmán József nő­től arról értesültünk, hogy a vállaáal balassagyarmati rész­lege — fennállása óta most először — teljesíteni fogja ne­gyedéves tervét. Nagy szó ez, hiszen 1960 utolsó negyedé­ben, amikor a részleget élet- rehívták, talán összesen, ha öt-hat asszony akadt, aki va­lamelyes gyakorlattal rendel­kezett a szakmában. S ennek ellenére már az első évne­gyedre 400 ezer forintos terv­vel kellett szemebenézni. Le­maradással — és bizony köt­bérekkel — küszködtek tavaly egész évben és az idén is, mostanáig, vagyis a harma­dik negyedévig. Érthető tehát, ha még né­hány hete is nem valami jó hangulat uralkodott a ba­lassagyarmati részleg vezetői és dolgozói között. S nem mondhatni, hogy ez a hangulat túlságosan enyhítette volna a vállalati központ amúgyis eléggé terhes gondjait. Hiszen a lemaradás indoklására meg­voltak a gyarmatiaknak is a maguk érvei. Nehezményez­ték például a rövid sorozato­kat. Kifogásolták, hogy ezer- kétezer-háromezer darabból állanak a legnagyobb soroza­tok, emiatt gyakori az átállás, s az ezzel járó időveszteség, a minőség hullámzása. Hosszú időn keresztül nem értették meg, hogy a vállalatot éppen a kis sorozatok éltetik, hogy ezért van sok rendelése, mert sokféle fazonú áruval tud szolgálni s a szállításnál is igyekszik kielégíteni a keres­kedelem igényeit. S a válla­latnak éppen az okozta a leg­nagyobb gondot, hogyan ér­tesse meg balassagyarmati dol­gozóival: a jövőben még ki­sebb sorozatokban kell gyár- taniok azokat a fehérneműket és ruhaféléket, amelyeket rá­juk osztottak. A segítséget megkapja a to­vábbiakban is a gyarmati részleg. Például indokoltnak tartják a központban, hogy a gyarmatiak hiányolták: a munkaversenyt jobban kéne szervezni. Nemrégiben a kül­döttválasztó taggyűlés határo­zatot hozott a pártcsoport lét­rehozásáról. Megerősítik a KISZ-szervezetet is. A több önállóság és bátorság a moz­galmi életben sem fog ártani. A szakszervezeti bizalmi pél­dául a részleg vezetőjével egyetemben gondoskodjék ar­ról, hogy rendszeresen tájé­koztathassák a dolgozókat a termelési eredményekről. Le­gyenek bátrabbak az ifjúság segítésében is. A tarjáni rész­leg mintájára a fiatalok itt is megalakították az ifjúsági brigádot, de mivel az első időkben nem nagyon ment a munka, fel akarták oszlatni a brigiádot. Kérésükre a vállalat igazgatójának, Kál­mán elvtársnőnek a közbenjá­rására november 7-ig haladé­kot adtak nekik, s ők meg­ígérték: megmutatják, méltó­ak a KISZ-brigád elnevezés­re. Kétezerháromszáz éves búza A napokban a leningrádi Össz-szövetségi Növényter­mesztési Intézetbe 2300 évvel ezelőtt termett búzaszemek érkeztek. A búzaszemeket Borisz Piotrovszkij professzor régé­szeti expedíciója találta. Az expedíció ásatásokat végzett a Nüus jobbpartján, az asszuani magasgát közelé­ben. A szovjet régészek egy kis területen csaknem 600 ver­met találtak, amelyekben az egyiptomiak az i. a 4. században élelmiszereket raktároztok. A vermekből árpaszemek, edények és munkaeszközök is előkerül­tek. Események a nemzetközi éleiből A hét nemzetközi politikai eseményei közül Leonyid Brezsnyevnek, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének a szomszédos Ju­goszláviában zajló, tíznapos hivatalos látogatása váltotta ki a legnagyobb figyelmet és érdeklődést. Ez a találkozó újabb jelentős lépés a kél ország népei barátságának erősítésében. Azok a megbe­szélések és tanácskozások, amelyekre az utóbbi időDen Belgrádban és Moszkvában sor került, az együttműködés megszilárdításához vezettek, különösen gazdasági és kultu­rális téren. De még tovább lehet lépni. Egyebek közöt ezt szolgálják a mostani tár­gyalások. A két államot összekap­csolja a békéért, a haladá­sért vívott harc eszméinek azonossága is. Nézeteik meg­egyeznek, vagy közel állnak olyan fontos nemzetközi kér­désekben, mint az általános James Meredith hétfő reggel óta egyetemi hallgató Washington, (MTI): James Meredith 29 éves ame­rikai állampolgár hétfő reggel óta a Mississippi ál­lambeli Oxford városka egye­temének beiratkozott hallga­tója. Az egyetemre annak 114 éves fennállása óta első íz­ben iratkozott be néger diák. Nemcsak hivatkozni, cselekedni is kell a kongresszusi irányelvek szellemében Szeptember elején a balas­sagyarmati pártvégrehajtó­bizottság vizsgálatot kezdett, a Nógrád megyei Húsipari Vállalatnál, amelynek jelen­tését szeptember 26-án meg is tárgyalta. A brigád-vizsgá­lat jelentése leszögezi — és a vitákból, felszólalások­ból ez még nyilvánvalóbbá vált — hogy a Húsipari Vál­lalatnál a pártélet stagnál, a szakszervezeti munka ugyancsak — a szakszerve­zeti bizottság ez idén még ülést sem tartott; hasonló a helyzet a KISZ-szervezettel. A pártvezetőségi ülések gya­korlatilag összefolynak a vál­lalat gazdasági vezetőinek értekezletével, a termelés pártellenőrzése nem megfele­lő; tagfelvétel 1959 óta nem veit; a munkaverseny, a szo­cialista brigádmozgalom sem olyan, mint lehetne. Az álla­potokra jellemző, hogy a küldöttválasztó párttaggyűlés beszámolóját nem a titkár, hanem a főkönyvelő készí­tette el, s a pártvezetőség is ugyanakkor ismerte meg a tartalmát, mint a titkár: fel­olvasás közben. Mit állapított meg a vizs­gálat a gazdasági vezetésről? Igaz, féléves tervét a Hús­ipari Vállalat túlteljesítette, termelékenységi mutatója is előnyös színben tünteti fel. Hozzátehetjük -viszont, hogy a túlteljesítésben közreját­szottak bizonyos szerencsés körülmények is. A vállalat gazdálkodása azonban még mindig gyenge lábakon áll, jövedelmezősége országos viszonylatban még mindig az utolsó helyen van. A vállalat vezetésében is mutatkozott bizonyos egyenet­lenség, amelyet még bonyo­lított, hogy Csókás elvtárs­nak, aki egyben a vállalat normása és munkaügyi elő­adója, a kulcsszám alsó ha­tárán alul állapították meg a bérét. Csókás elvtárs ahe­lyett. hogy harcolt volna az igazáért, kedvét vesztette, az igazgató és a főkönyvelő pe­dig elmulasztották az intéz­kedést. Értetlenség nyilvá­nult meg a gazdasági veze­tésnek a pártvezetőség előtt való beszámoltatásával kap­csolatban is. így aztán egyre halasztódott az olyan prob­lémák megoldása, mint a szállításé, vagy a két telep önelszámoló egységgé való átszervezése — pedig, ahogy a TMK munkáját jobbá tet­ték — ugyanúgy ezeket a feladatokat is képesek meg­oldani. Mindezt azért érdemes el­mondani, mert a végrehajtó bizottsági ülésen kiderült: az egymással szemben álló ve­zetők a feltárt hibákból nem vonták le a megfelelő tanul­ságokat. Különösen a fő­könyvelő, Valló Emil elvtárs & Csókás József elvtárs, a pártszervezet titkára követet4 el mindent, hogy a bírálatot visszautasítsa, vagy kimagya­rázza, a felelősséget áthárít­sa a másikra. Ennek érdeké­ben mindkét fél elméletet is dolgozott ki a maga vélt igazának alátámasztására. Valló Emil elvtárs, a fő­könyvelő — akinek különben egy szava sem volt ahhoz, hogy miként javíthatnák meg például a vállalati ad­minisztrációs munkát, vagy növelhetnék a vállalat jöve­delmezőségét — az SZKP XXII. kongresszusára, az MSZMP VII. kongresszusára és a Központi Bizottság kong­resszusi irányelveire hivat­kozva a vizsgáló brigád je­lentését értelmiségi ellenes­nek bélyegezte. Csókás elv­társ viszont a munkaverseny stagnálását a dolgozók in­aktivitásával magyarázta, a pártélet széthullását azzal, hogy a vezetőség tagjaitól és a vállalat vezetőitől nem kap támogatást. Hogy mint mun­kavállaló hanyagul dolgozik, annak — szerinte — mun­káskáder üldözés az oka. S "a vállalat igazgatója? Nos, Rein elvtársnak többen is a szemére vetették ezen a ta­nácskozáson, hogy megpró­bált mindenki kedvére ten­ni. Nem kérte számon a leg­szigorúbban sem Csókástól, sem Vallótól a munkát, sőt attól is visszarettent, hogy néhány vezető beosztású mun­kavállalót, akinek viselkedé­se súlyosan kifogásolható, fe­gyelmi úton felelősségre von­jon csak azért, mert azok a „párttag és munkáskáder ül­dözés” demagóg jelszavával revolverezték. A végrehajtó bizottság — helyesen — nem fogadta el Csókás és Valló elvtársaknak a kérdésekre adott válaszát, valamint felszólalásait, ame­lyeket kimagyarázkodásnak minősítettek. A problémák megoldásában a legfontosabb tennivalót, a párt és általá­ban a mozgalmi élet fellen­dítésében jelölte meg. Ebben elősorban a pártszervezet tit­kárára, Csókás elvtársra és a pártvezetőségre várnak fon­tos tennivalók, de felelősség­gel tartoznak érte Rein és Valló elvtársak is — úgy is mint a vállalat gazdasági ve­zetői, úgy is mint kommunis­ták, az alapszervezet tagjai. Mindhármójuknak fő figyel­müket nem az egymással va­ló csatározásra, a felelősség áthárítására kell fordítaniok, hanem keresni a kibontako­zás útját, lehetőségeit. Tá- maszkodniok kell a dolgozók­ra, versenyző kedvükre, ame­lyeknek kedvező jeleit ta­pasztaltuk Salgótarjánban és Balassagyarmaton is. A vál­lalat tevékenységéért elsősor­ban az igazgató a felelős. S bárki próbálja takargatni rossz munkáját, az „értelmi­ségellenség”, vagya „munkás­káder üldözés” demagóg han­goztatásával, az igazgatónak tudnia és tennie kell a kö­telességét, amikor határozott­ságra van szükség — az le­gyen ; hogy emberséges tud lenni, már bebizonyította. A kongresszusi irány­elvekre való üres hivatkozás helyett — ebben nem volt hiány egyes elvtársak részé­ről — az irányelvek szelle­mében kell tevékenykedniök. A végrehajtó bizottság hang­súlyozta: végső fokon olyan hibákról van szó a Húsipari Vállalatnál, amelyek megszüntetése lehetséges szinte egyik napról a másik­ra. A végrehajtó bizottság amellett, hogy bízik abban: a vállalat vezetői megszívlel­ték a bírálatot és képesek elindulni az új úton, hatá­rozatot hozott, hogy a vizs­gálati jelentést, amelyet ki­bővítenék a végrehajtó bi­zottsági ülésen elhangzott lé­nyeges véleményekkel, a vállalat mindkét telepén munkásgyűlésen ismertetik. A néger diák beiratkozását egész éjjelen át tartó 11 órás összecsapás előzte meg, amelyben a szövetségi rend­őrség és a fajgyűlölő tömeg egyaránt veszteségeket szen­vedett. Két személy életét vesztette és mintegy húszán súlyosan megsérültek. Reggelre a katonaságnak és a szövetségi rendőrségnek az egyetem területén sikerült helyreállítani a rendet és ek­kor Meredith szövetségi rendőrök kíséretében éjszakai szállásáról az egyetemi hiva­tal épületébe mehetett, hogy beiratkozzék. Az egyetem épülete és környéke ekkor már csatatérhez hasonlított. Bezúzott ablakok, hét kiégett gépkocsi, szétszórt könnygáz- gránátok, kövek és téglák tanúskodtak a sokórás küz­delemről, amely az egyetem területén dúlt. A jelek arra mutatnak, hogy Meredith beiratkozásá­vá!! a zavargások még nem értek véget. A déli fajgyű­lölők nem hajlandók belenyu­godni vereségükbe. Amikor a néger diák a tanteremben megjelent, többen kiáltozni kezdtek: „Néger, menj haza!” és teljes leszerelés, a Német­országgal való békerendezés, a nemzetközi kereskedelem alapelvei, a gyarmati rendszer felszámolása. A látogatást kommentálva joggal állapítja meg a moszk­vai sajtó: „Minden olyan lé­pés, amelynek célja országa­ink együttműködésének fej­lesztése, megelégedéssel talál­kozik, mert kapcsolataink ja­vulása hasznára van minden olyan országnak, amely a szo­cializmust, a kommunizmust építi” A% argentin események Ismét operettre emlékeztető jeleneitek, fenyegetések, pár­bajra hívások, könnyezések színhelye volt a Buenos A.iresi Casa Rosada, az argen­tin elnök palotája. Az előadás tartaméi, díszletei, rendezői és szereplői, szinte teljesen azonosak voltak a fél éve le­zajlott „bemutatóéval”, ami­kor Artur Frondizi elnököt a tábornokok megbuktatták. Az utolsó kép melodrámába csapott át: Guido, a mosteini elnök kezét szivére téve, már­tírként közölte, hogy átadja a hateilmat, s ájultan rogyott a parkettre. Amikor magához tért, már nem emlékezett nyi­latkozatára, s kijelentette: inkább meghal, semhogy le­mondana. Ezalatt a hatalmat tényle­gesen kezükben tartó katonai vezetők két irányzatának hí­vei között folyt a küzdelem, amely végül fegyveres össze­csapásba torkollott. Az úgyne­vezett legitimista irányzathoz tartozó tábornokok és tisztek — akik a fennálló katonai- rendőri diktatúrát az ameri­kai kormány szájízének leg­inkább megfelelő polgári de­mokratikus mezbe óhajtják öltöztetni - Ongana tábornok vezetésével „fellázadtak” a kormány és az utóbbi hóna­pokban egyre jobban előretö­rő, a nyílt katonai diktatúrát követelő, a Pentagon zsold- iában álló szélsőséges reak­ciós tábornokok és tisztek el­len. Az események bővelked­tek megfelelő fordulatokban. Így például Ongania, hívei, a „kékek”, akik Guido kor­mánya ellen indultak harc­ba, két nap múltán az elnök védelmére keltek. Az eredeti­leg magukat lojálisnak nevező „pirosak” Savaria tábornok vezetésével ugyanakkor sza­kítottak Guidóval és azt kö­vetelték, hogy a háromtagú katonai Junta vegye át a hatalmat. Az elnök és a „ké­kek” kerekedtek felül, s leg­alábbis ideig-óráig kéz­ben tartják a hatalmat. Kétségtelen: Guido elnök­kel és katonai-rendőri dikta­túrájával az egész argentin nép szemben áll. Fényesen bizonyították ezt az elmúlt hónapok tömegtüntetései, amelyek a lakosság minden rétegét megmozgatták. A mos­tani viharos események olyan időszakban zajlanak, amikor az ország súlyos gazdasági nehézségeket él át, amikor rendkívül kiéleződtek az ellentmondások a különböző társadalmi osztályok és réte­gek között. Elegendő megem­líteni, hogy Argentína állam­adóssága több mint két és fél- milliárd dollárra rúg. A két katonai csoportosulás mara­kodása ezt a mély gazdasági és politikai válságot tükrözi. A dolgozó tömegek célkitűzése ebben a helyzetben harcolni az uralmon levő fasiszta katonai klikk ellen, egy való­ban demokratikus, népi rend megteremtéséért. A ghanai bombamerénylet Nkrumah ghanai elnök rá­dióbeszédében jelentette be, hogy kormánya az augusztus elsejei, szeptember 9-i és 20-i bombamrényletek miatt beve­zette az országban a rendkí­vüli állapotot, hogy „véget- vessenek a terrorcselekmé­nyeknek”. Ghana az afrikai országok élvonalában harcol a neoko- lonializmus ellen, a nemzeti függetlenség szilárdításáért, az erős népgazdaság megte­remtéséért. Nem véletlen, hogy a bombák olyan időben rob­bannak, amikor az ország po­litikai fejlődésének imperia­lista-ellenes iránya határo- zottabbá válik. A neokoloni- alizmus erői ezt nem nézik tétlenül. „Világos - írják a ghanai lapok - hogy az ame­rikai, angol, francia és nyu­gatnémet imperialista körök­nek érdekük fűződik ahhoz, hogy megakadályozzák a gha­nai független-demokratikus politikai irányvonal megvaló­sítását. A merényletek mögött közönséges gyilkosok állnak, akik hidegvérű számítással ölnek azért, hogy terrorizálják a népet.” Akik a bombákhoz nyúltak, bizonyára tudják, hogy nem számíthatnak a tömegek tá­mogatására. Megtanulhatták volna azonban azt is, hogy a szabadságért küzdő népet sem­mivel sem lehet megfélemlí­teni. A felszabadult ghanai nép előrehaladását sem tud­ják feltartóztatni. nnnnnnrjvwr ............................................................................................................................................................ A z asszony összerezzent, amikor belépett az aj­tón a szociálpolitikai előadó. Hírből már régóta ismerte, személyesen is találkozott ve­le, amikor apja szociális ott­honba juttatását intézte, de így, otthon, szemtől-szembe erről még nem volt szó. — Tessék helyet foglalni — mondta és köténye elejével megtörülte a széket, amit elé­je tett. Vendége azonban kutatóan nézett körül, kényszeredetten engedelmeskedett ugyan a felszólításnak, de látszott raj­ta, nem azért jött, hogy itt ücsörögjön, hanem keres va­lakit. Horváthné agyába bele- világlott a gondolat. — Apámat tetszik keresni? — ü.s az igenre maev rázkód­ni kezdett. — Nincs itthon a kedves papa, egy kicsit pihen- get, utazgat. — Nagyot nyelt és mintegy meg is könnyeb­bült, hogy végre ilyen fino­man kiadhatja útját a hívat­lan vendégnek. Az azonban alig észrevehető mosollyal, amel„ be belerezdült a biztos tudata annak, hogy őt itt kel­letlenül fogadják és félre sze­retnék vezetni, kérdést tett fel. — Mondja csak, kedves Horváthné, hol van az a bizo­nyos kamra, amely újabban az őr*'" bácsi lakószobája? Én tulajdonképpen azt keresném. Az asszony zavartan kezdte törülgetni a nemlétező port a ragyogó szekrényen, járt egyet, a fényes ajtókilincsre nézett, amely szinte vakította a sze­Valaki közbeszól mét, aztán nagyokat nyelve engedelmesen válaszolt. — Mondom, hogy nincs itt­hon apuka, mit ér akkor a kamrával? — Megmutathatom — tette hozzá még kelletle­nül, — de minek, nincs annak értelme. Hacsak meg nem jött azóta — tette hozzá bizonyta­lan hanglejtéssel. — Legyen szives, kérem — határozottá vált egyszeriben a vendég hangja, mutatva, hogy nem ismer kibúvót, itt bizony gyorsan cselekedni is kell. Kimentek. A tágas udva­ron nemrégiben húzott épüle­tek, nyári konyha féle és epv szeneskamra áll ellen a szél­nek, az asszony egyenesen ar­ra veszi a léptét. Mert bár­mennyire is hihetetlen, az öt gyereket felnevelt Horváth bácsinak csak ott juttattak helyet öreg napjaira. Miután gyerekeire íratta házát, föld­iét, minden ingó és ingatlan vagyontárgyát. Az asszony egy pillanatra leszegi a fejét, de csak egy villanásnyira, az­tán bűnbánó tekintete bekan- csolódik a vendég tekintetébe — Nem akarok magának nagy szavakat használni, szo­cializmusról meg az emberi jogokról beszélni. Csak egyet mondok nagyon határozottan, az öreget mi most összepakol­juk és visszük vissza az őt megillető helyre ... — A megkövültén álló asszonyra nézve még folytatta. — No most már csaik annyit kérek, segítsen . . . És ketten fogták meg az öreg Horváth Alajos testét, hogy visszavigyók kéthóna­pos kényszerű száműzetése után arra a helyre, ahol élete több mint hat évtizedét leélte. Ott még az idegen megkérdez­te: — Melyik szobában szeret­ne megmaradni Horváth bá­csi. — És amikor az öreg az úgynevezett tiszta szoba öreg kemencéje melletti ágyra mu­tatott, készségesen segítette bele az ágyba a szinte köny- nyekig meghatódott öregem­bert. ÜT o”'' pontosan hol, melyik községben tör­tént a fent megírt eset, egy­általán nem érdekes. Hiszen még majd minden faluban akad eey-két olyan ember, aki elfelejti, kiöli a szivéből a szülő iránti hála és szeretet érzését. A z öreg Horváth bácsi már újra kedvenc pad­káján pipázgat, és emberséges életmód közepette telnek öreg naDjai. Kár, hogy mindezt nem a gyermeke iránta meg­nyilvánuló szeretetéből érhet­te el, hanem külső beavatko­zásra, idegenek közbeszólásá­ra volt szükség, hogy a hideg kamrából újra meleg otthon­ba kerüljön. De szive mélyén ő is érzi, hogy magatehetet­lensége ellenére valaki ő is ebben az országban, ember, akiről meg nem feledkeznek. Ujlaky Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents