Nógrádi Népújság. 1962. október (18. évfolyam. 79-87. szám)

1962-10-17 / 83. szám

1862. október 17. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 1932 október 10-én helyezték üzembe a dnyeperi Lenin vízierőművet — a híres Dnyeprogeszt. A háború alatt megrongálódott víziműszaki létesítményt igen hamar hely­reállították, és ma sokkal több villanyáramot ad, mint a háború előtt A képen: A Dnyeprogesz duzzasztógátja, háttérben a gépház. (MTI Külföldi Képszolgálat) örömtüntetés Jemen fővárosában a monarchia meg­döntése, a köztársaság kikiáltása után ü­_____________(TELEFOTO—MITI Külföldi Képszolgálat) FURCSASÁGOK MÁSODIK PANAMA­CSATORNA A Panama-csatorna 1980 és 2000 között eléri teljesítőké­pességének határát. Az Egye­sült Államok úgy tervezi, hogy erre az időre megépíti a második Panama-csatornát, éspedig atom-robbanóamyag igénybevételével, ami a ha­gyományos eljárással szem­ben felére csökkentené a költségeket. HADÜGYMINISZTER, MINT FESTŐMŰVÉSZ Peter Thorneyoroft brit had­ügyminiszter nemrégiben fe­jezte be azt az öt falfest­ményt, amelyet egy újonnan épült előkelő londoni étterem tulajdonosa, Charles Forte rendelt meg nála, amikor még nem foglalt helyet az angol kormányban. A falfest­mények londoni utcai jelene­teket ábrázolnak. A régebben kikötött jelentős tiszteletdí­jat azonban Peter Thorneyo­roft jelenlegi pozíciójában nem veheti fel, hanem át­utalja egy kórház javára. TIPIKUS ANGOL FELFOGAS Angliában nem ritkák a különcök, de Rippingdale vá­roska lakói talán túltesznek valamennyi honfitársukon. A rippingdaleiak ugyanis maka­csul vonakodnak elnevezni városkájuk utcáit. Azt állít­ják, ők maguk így is kitű­nően kiismerik magukat, az­zal pedig egyáltalán nem tö­rődnek, hogy idegenek kiis­merik-e magukat Rippingdale- bam, vagy sem. MELYIK A LEGOKOSABB Állat? Japán tudósok széleskörű kutatások alapján megállapí­tották az állatok „okossági rangsorát”. A lista a követke­ző: csimpánz, orangután, ele­fánt, kutya, ló, macska. EGÉR-ARVERÉS New Yorkban nemrég egér­kiállítással egybekötött egér­vásárt rendeztek. Egy ritka egérfajtáért 1000 dollárt is ki­fizettek, de a legtöbb egér 50 centért cserélt gazdát. A legutóbbi napok nemzet­közi eseményei közül válto­zatlanul nagy érdeklődéssel késéri a világ közvéleménye az ENSZ-közgyűlésének idő­szakát. Magára vonta a fi­gyelmet ezenkívül Adenauer kormánynyilatkozata a bonni parlamentben, természetszerű­en a francia kormány bu­kása, a parlament felosztása, új választások kiírása, va­lamint a rendkívüli feszült­ség az arab világ egyik szög­letében, a jemeni határon, és nem utolsó sorban Afrika egy új államának, Ugandának megszületése. Az ENSZ közgyűlésén az elmúlt héten ünnepélyesen iktattak be székükbe Algéria képviselőit. Az algériai nép baratai lel­kes örömmel hallgatták az algériai nép vezetőjének első felszólalását a világ parla­mentjében. De még a közöm­bösek és a ellenséges érzel- műek is kénytelenek voltak felfigyelni arra az öntudatos hangra, amellyel az a nép jelentkezik a világpolitiká­ban, amely hősies harcban 2500 napos küzdelemben vív­ta ki függetlenségét. Az ENSZ új tagaliamai megváltoztat­ják az erőviszonyokat a vi­lágszervezetben, erre vall az algériai bemutatkozás is: Algéria . következetesen impe­rialista-ellenes, gyarmatosítás­ellenes politikát folytat a faji megkülönböztetés, a ka­tonai tömbök ellen, a lesze­relésért, a nukleáris fegyver- kísérletek megtiltásáért. A hét elején a bonni par­lamentben Adenauer kancel­lár másfélórás kormánynyi­latkozatot olvasott fel. A kor­mánynyilatkozat elhangzását politikai körökben nagy ér­deklődés előzte meg, különö­sen azután, hogy híre ter­jedt: a Washingtonból vissza­érkezett Willy Brandttal foly­tatott tanácskozás után, köz­vetlenül beszéde elhangzása előtt, magához kérette a ko­alíciós pártok képviselőit. Higgadtabb, nem forrófejű körökben valamiben bizakod­tak: talán Adenauer pozití­vabb magatartást tanúsít majd és beszédében kifeje­zést ad ennek a nyugat-ber­lini problémát illetően. Más | történt. Akik valamiféle po­zitívumot reméltek, csalódottan hallották Aavnauer szavait, a (Szovjetunió es az NDK ei­tern kironanasait. Beszeueooi ugyanukAor virágosán tuk- ruioutek a nyugati tabornan jeien m-ezo elten leteli is. Aae- nauer sejtetni eugeate ugyan­is, Hogy a maga részéről to- vaouiu is nenezsegeaet akár goruiiem az angol csatiako- zas ate a közös piacira. A iNeueu.-nenn-Z.eii.ung cnnu nyu­gatnémet lap is nangot ad a csámuasnak: ez a kormany- nynauiozat ósszeiogiaiasa es megerősi tese voit a műit esz­közeinek es módszeremen. Ez a makacs niegaia i nodottsag nyilatkozata voit. Alti újai remeit, az kiábrándult, aiti mereszet várt, azt rendre- utasitották. A Suttgarier Zeitung kommentaijaoan ugyancsak kiábrándítónak ne­vezte Adenauer nyilatkozatát es hangsúlyozta: a kancellár­nak most már tisztában kell lennie azzal, hogy a parla­menti feliepése nem fekezi meg az utódlása körül meg­indult vitát, hanem még in­kább tápot ad annak. Nyugati körökben is hang­súlyozzak, hogy az a viharos és hosszú parlamenti vita, amely a legutóbbi heten a párizsi Bourbon-palotában el­hangzott, és azt követően a francia kormány bukása, sok­kal jelentősebb belpolitikai válságra utal, mint a koráb­bi kormányváltozások. A bur- zsoá sajtó hangoztatja, nem csupán a kormánynak, ha­nem magának a rendszernek válsága ez. De Gaulle elvesztette az első csatát a személyi diktatúráért folytatott harcában. Négy­éves uralma alatt először tör­tént, hogy a nemzetgyűlés többsége nemet mondott és megbuktatta kormányát. De Gaullet nem érte váratlanul kormányának bukása. A nem­zetgyűlés feloszlatásáról szóló levelét már a parlament ülé­se előtt megírta. Elhatározta, hogy döntő leszámolásra ké­i szül a politikai pártokkal ét erre az alkalmat a népsza­vazásban látja. A hatalom egyesítése de Gaulle kezében nem egyéb a demokrácia fel­számolásánál. A francia kom­munisták éppen ezért minden demokratikus erő összefogá­sára törekednek, mert csak­is a demokratikus erők egy­ségében látják a siker biz­tosítékát a szembenálló erők választási kampányában, a személyi hatalom kiterjeszté­sével szemben. A szabadságszerető népek rokonszenvvel figyelik a Jemeni Arab Köztársaság kormányának első lépéséig amelynek célja a kunoidl katonai intervenció leküzdé­se, az évszázados feudális rab­ság következményeinek el­tűrne tese. Ugyanakkor az ím- perianstak aggodnak, hogy a jemeni ezereves monarchia oukasa láncreakciót idézhet erő az olajban gazdag ará­mat szunanatusok es emi­rátusok területen, ahol ed­dig szinte semmi sem korlá­tozta az angol és amerikai trösztök urannát. Jemen és ozaua-Aráoia között hadiál- iapot van. Ez a jemeni be­jelentés következmenye an­nak, hogy a monarchia visz- szaaiiitasara törekvő bizo­nyos törzsek fegyveres támo­gatást kaptak Bzaud-Arábia részéről. Az Arab Liga tag­államai között most első íz­ben tor ki fegyveres konflik­tus. Az intervenció Jemenben az imperializmus szellemi él Katonai támogatásával történt. Ezek az erők vissza szeret­nék állítani a monarchiát él vele együtt vissza akarják csempészni a középkori sö­tétségét, amelyben továbbra is Gart és Balomé rabolhat­nak. Ma már nincsen az az erős kötelék, amellyel a halott monarchák a történe­lem vágtató paripájára oly szilárdan volnának rögzíthe­tők, hogy az élet látszatát keltsék és vele a népeket rémíszteni lehetne. A forra­dalom szele meg nem zabo­lázható az arab világban él elsöpri az utolsó kis monar­chiákat is. Gombos László Két és félmillió forint panasza Különös látogatás N e, ne tessék meg­ijedni, vagyunk még többen is. A csö­römpölés ne tévessze meg önöket sem, de valóban so­kan vagyunk. Ugye szakit időt, s meghallgat bennün­ket!? — ugrik először hety­kén az asztalra, s kaján mo­solyával tekint az újságíróra. Választ sem várva nagyot füttyent, szélesre tárja a szer­kesztőség ajtaját, s így szól: — Tessék, tessék, most már itthon vagyunk1 Várnak bennünket — és meghajtva magát, int karjával. — Nem mutatom be őket egyenként, kár is lenne. Elé­gedjünk meg a nagyobbak- kal, a fejesebbekkel, hiszen úgy is ők nyomnak a lat­ban, persze csak így közösen — emeli fel hangját az ud­varmesternek is beillő első forint. — Tessék, akkor is­merkedjenek meg. Ez a csöpp­ség a tizes. A következő már feljebb jutott a számlétrán, ő százas lett. Aki annyira mo­corog a sorban, az az ez­res. Annak a legidősebbnek, ott a sor közepén millió a neve. Tessék csak ismerked­ni velük, úgy is sok a pa­naszuk ... Nem győzöm a sor végét kivárni. Egymásra ugrálva magas oszlopokat képeznek, szinte eltörpülök mellettük. S hogy mi lesz velem? Mit bánja ezt az udvarmester, egymás után tessékeli elém a guruló forintokat. Végül na­gyot csettint, újra elém pat­tan, s szinte jelentésszerűen mondja: — Megérkeztünk mind­annyian. Összesen kétmillió- ötszázötvenháromezer forint áll itt On előtt. Panaszt te­szünk, súlyos panaszt bányá­szokra és műszaki vezetők­re... Önt illeti a szó millió kollégám, tessék most be­szélni — és ezzel maghajtja magát, s a szorongatott hely­zetben levő újságíró mellé kuporodik. Nehéz lépései alatt recseg a padló. Az íróasztalon min­den mozog, még a falak is megnyílnak. Hosszú bajszát megpödörve súlyos szavak hagyják el ajkát. — Kérem, mi úgy indul­tunk el Budapestről, hogy Salgótarjánon keresztül a ménkesi bányaüzemnél kell kikötnünk. Megbízatásunk az volt, hogy az itteni felada­tok teljesítése után térjünk vissza gazdánkhoz, a népgaz­dasághoz. Sajnos, dolog vége­zetlenül kell visszatérnünk, mi több, mínusz előjellel lát­tak el bennünket, tehát vesz­teségként szereplünk a bá­nyánál. .. Pedig tessék el­hinni, nékünk más a szere­pünk, mi gyarapodni aka­runk, gyarapítani az egész országot — jelenti ki határo­zottan. — No, de mi történt Mén- kesen? — teszem fel a kér­dést, s látom, hogy vad­mennyien élénken figyelnek. A z udvarmester — ma­gámban már így könyveltem el — ugrik fel, mit sem tö­rődve a millió iránti tiszt“- lettel, gyorsan magyaráz. — Kérem, nékem kell szól­ni. Bár tisztelem a kort, de engedje meg millió kolléga, erre a kérdésre nékem kell felelni. Mégiscsak belőlünk lett nagy ön is — s meg­hajtja magát. Aztán felém fordulva magyarázza. — Mosi volt az elszámolás a tröszt­ben. Három negyedévet mér­legeltek. Mi is vártunk sor­sunkra, de kimaradtunk az oszlopból. Illetve dehogy ma­radtunk ki, de az a bántó, hogy mínusz előjellel láttak el bennünket. Érdeklődésünk­re aztán elmondották, miért lettünk mi veszteség — ha­darta idegesen. — Tessék csak jól figyelni — folytat­ja most már egészen komo­lyan. — Kilenc hónap alatt több mint 13 ezer tonnával termeltek kevesebb szenet, mint kellett volna. Es a ter­melékenység, hajaj! — sóhajt nagyot. Aztán megint mély lélegzetet vesz, s úgy foly­tatja. — Tudjuk mindannyi­an, hogy mennyire fontos a minőség is. De a fűtőérték tervnél is 11 kalóriái a le­maradás. És most tessék szá­molni: minden tonnánál 16 forint 66 fillérrel növekedett a bányaüzemi önköltség! Hát lehet ez kérem?! kiált már idegesen — lehet ez kérem!? — ismétli. Persze hogy le­het — hunyorít nagyot — lehet, mert rosszul dolgoz­nak Ménkesen, — s mint aki kiadta dühét, mérgét, ugrik le az asztalról, s gurul is­mét mellém, ott keresve me­nedéket a millió elől, amely igazán dühösen nézett az ap­ró forintocskára. T ény, ami tény — ál! fel újra a millió. Megfontol minden szót amit kiejt. — Igaz. hogy a ménkesi bányának igen je­lentős szerepe van a tröszt egész gazdasági tevékenysé­gében hiszen 3500 kalóriás a szene. Az egy tonna szén eladási ára 227 forint. De nézzük csak a másik olda­lát. Augusztusban szállítási eltolódások is jelentkeztek. Van munkahely, ahová a ko­rábbi 15—18 perccel szember most 25—40 perc alatt ér­nék el a bányászok. Az is igaz, hogy amikor II. osz­tályú sújtóléges bányának sorolták be Ménkest, kicsit, visszavetette a termelést. Amikor felfüggesztették az időzített gyutacs használatát, 20 százalékkal emelkedett a füstrevárási idő, mert műsza­konként nem egyszer-kétszer, hanem négyszer is kell rob­bantani. No, édes fiam, ezt is vedd tudomásul — s a ne­héz millió ismét elfoglalja helyét. — Nem is igaz! Nem iggz — gurul körbe a szobában a forintos. s mintha min­denkivel incselkedni kívánna, pattogó hangon magyarázza. — Ne tessék hinni, nem úgy van. Ezért még nékünk nem kellett volna mínuszba kerülni, nem bizony — het- venkedik a kis koma. — Más ott a baj! Tessék csak néz­ni. Van ott bőven munka­helyi kapacitás. Van bőven fejtésre előkészített szén- vagyon is. Legalább kilenc hónapra elegendő. Akkor hát mit magyarázkodnak ott Mén­kesen! — No, no fiam — szól csendesen a millió, de nem áll fel helyéről. — No, no öregem! — vág vissza csintalanul a fori i- tocska — Most ne szólj bele, hisz’ Te is belőlünk nőttél ilyen nagyra. Van itt más is, s talán ez a legfontosabb. Tudja meg ezt a közönség is. Talán a bányászok, a ve­zetők is okulnak belőle. Mi­csoda dolog az, hogy az egyik bányász megfenyegette a má­sikat, hogyha termelni mer, akkor majd nézze meg ma­gát?! Mit szólsz ahhoz öreg millió, hogy rossz az embe­rek hangulata, elcsüggedt mindenki, még a vezetők is. Aztán az sem kutya, hogy megtorpant a műszaki veze­tés, ahogy mondják, a mű­szaki középkádereknél nincs meg a határozott vezetés, még a bányamesternél sem!? El­terjedt a bányászok között, hogy Ménkesen túlzottan ma­gas a teljesítmény, nem áll arányban a bérrel, másutt vi­szont kisebb teljesítményért több pénzt kapnak a bányá­szok. Ehhez egyetlen szava nem volt sem a pártnak, sem a szakszervezetnek! Talán tervmódosítást vártak? No, öreg ehhez mit szólsz? — s újra rámkacsint, hogy most az elevenjére tapintott. A millió a kezét nyújt­ja. Úgy látszik par­lamentáris alapon kívánja a vitát tovább foly­tatni. — Ez valóban csúnya do­log. Kutya helyzet teremtő­dött Ménkesen, ahol pedig a bányászok az utóbbi hat év­ben négyszer nyerték el az élüzem kitüntetést. Jártam én már közöttük, megfordultam nem is egynek a zsebében. No, de ha már így van, akkor döntenünk kell a jö­vőről. Nékem lenne egy ja­vaslatom, hallgassatok meg — s kezével megsimogatja hosz- szúra nyúlt szakállát. — Az lenne, hogy bízzunk az em­berekben. Maradjunk itt Nóg- rádban még három hónapig. Várjuk meg, hátha szükség lesz ránk az év végén, ta­lán behozzák a lemaradástt s eltörlik előlünk a mínusz jelet. Legyünk mi türelme­sek. De ha nem — dörmögi egészen határozottan — ak­kor a nyereségrészesedésnél se keressenek a borítékban, sajnos abban az örömbe» nem vehetünk majd részt. — Hurrá, legyen így igaz — kiált fel a forintocska. — De ha lehet, azért tér­jünk vissza a ménkesiekhez — szól halkan a tizes, ezt támogatja a százas is. — Az év végére talán mindany- nyian hazatalálunk! A kkor hát fejezzük be — szól ismét az ud­varmester, a forint. Ezt kívántuk elmondani, ez lett volna panaszunk — i mint aki jól végezte munká­ját, távozásra szólítja a gu­ruló forintokat, az egyest, tí­zest, százast, az öreg, sokat érő milliót... A panaszt pe­dig feljegyezte: Somogyvári László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents