Nógrádi Népújság. 1962. szeptember (18. évfolyam. 70-78. szám)

1962-09-26 / 77. szám

1862. szeptember 26. NOSRADI ItP*I8AS 7 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Udvariasabbak lehetnének a tanuló fiatalok Egy régi problémára aka­rom felhívni a figyelmüket, amely minden év szeptem­beréhen újra kezdődik. Tanulóifjúságunk még min­dig meggondolatlan, udvari­atlan. Nem a magam személyét illetően Írom ezt a Nógrádi Népújság szerkesztőségébe, ha­nem az idősebbek szemszö­géből Ítélve. A kazár — kisterenyei autóbuszjáratról van szó. Gyakran megfigyelem a kis nebulókat, ahogyan a buszra tolonganak, leülnek a még •szabadon maradt helyre, az­tán, mint akik dolgukat jól végezték, figyelembe sem vesznek senkit, pedig a nyolc órás buszjárat mindig túlzsú­folt. Idős nénik, bácsik állnak a buszban, van olyan aki az SZTK-ba megy van aki a kór­házba. Nem mondom akad olyan fiatal is, aki felszólí­tásra átadja a helyét, egy-egy idősebbnek, de olyat még nem láttam, aki önszántából ud­variasan átadná a helyét —ki­véve akkor, ha a bácsika ro­kon volt — pedig már ide s to­va három éve járom ezt a vonalat. Mi lenne egyszer, ha a kis nebuló felállna és átad­ná a helyét? Mi utazótársak biztosan megköszönnénk és az idősebbek biztosan büszkék volnának rájuk, mondván: azért mégiscsak szépre, jóra tanítják manapság a fiatalo­kat és embert nevelnek belő­lük. Ennyit akartam mindössze Önöknek írni — igaz apróság — sokat foglalkoztak már vele és sokan is, de talán ez a kis cikkecske nem lesz falra hányt borsó es valamit azért csak eredményez. Medve István r ■ / Móricz Zsigmondi emlékest Pásztori A múlt héten pénteken es­te jól sikerült Móricz emlék­est keretében avatták fel a pásztói járási-könyvtár klub­helyiségét. Az ízlésesen be­rendezett hangulatos klubhe­lyiségben jelentős számú ér­deklődő előtt Kelemen István, a járási művelődésügyi osz­tály dolgozója tartott szín­vonalas előadást az író életé­ről és munkásságáról. Ezután Páncél Pál az általa olvasott művek alapján beszélt Móricz Zsigmondiról. A nagy érdeklődéssel kísért előadásokat az író életéről szóló filmvetítés követte, majd a nagy magyar életével, munkásságával kapcsolatos szellemi vetélkedővel fejezték be a műsort. Harmat E. Nagy áramlatok a nemzetközi életben Kellemetlen szomszéd Horváth Józsefné Etes bá­nyatelepi levélírónk a szom­szédjára panaszkodik levelé­ben. Személyesen is eljött, hogy segítségünket kérje. Ők, bányász nyugdíjasok, Egy beteg hozzászól A Nógrádi Népújságban nemrégiben megjelent „A be­tegek is segítsenek enyhíteni a rendelőintézeti zsúfoltsá­gon” című cikkünkre a kö­vetkező választ küldi közlés­re mátraszelei olvasónk. „Sok hiba van a belgyó­gyászati szakrendelésen is. — Mire nagy nehezen bejut az ember a belgyógyász orvos­hoz, vizsgálat után mehet röntgen vizsgálatra. Kiállja a sorát, visszamegy a bel­gyógyászhoz, akkor meg la­boratóriumi vizsgálatra kül­dik. Meglehetősen szervezet­ien tehát a beteg vizsgálata, a belgyógyászaton, mivel többször is vissza kell ugyan­oda menni. Van egy másik problémám is. Jobban szeretnénk, mi be­tegek azt, ha nagyobb vá­laszték volna szemüvegből. Sajnos nem olyat választunk, amilyet szeretnénk. hanem olyat, amilyen van. Nem ár­tana azon a rendelkezésen módosítan, mely szerint csak az OFOTÉRT-ban vehetünk szemüveget. Ezeket a gondo­latokat ajánlom szíves figyel­mükbe illetékes vezetőknek, egészségügyi dolgozóknak, hogy jobb szervezéssel talán még tovább javulhatna az egészségügyi ellátás, még in­kább csökkenne a túlzsúfolt­ság Kvacsek Dezső Mátraszele kevés pénzből élnek és több évtizedes, becsületes munka után joggal elvárják, hogy nyugodt körülmények között tölthessék öreg napjaikat. Ezt azonban nem érti meg szomszédjuk, aki sok kelle­metlen ' órát szerzett már az idős házaspárnak. Előfordult, hogy az egyik baromfijukat is agyonütötte csak azért, mert véletlenül az ő portá­jukra ment át. Sok ilyen ap­ró-cseprő ügyben szeretné­nek kiegyezni, ,szépen, egyet­értésben élni, ahogyan ez a mai emberek között termé­szetes kell, hogy legyen. Mindezt azért mondom el — írja levélírónk — hogy má­sok is felfigyeljenek kelle­metlen szomszédom magatar­tására és segítsék elő békés nyugodt öregségünket. Véradás Nógrádmegyeren Már hagyománnyá válik, hogy Nógrádmegyeren véra- dási napokat szervez a Vö­röskereszt. Ezekről a sikeres rendezvényekről Géczy Imre, orvos, a Vöröskereszt Nógrád megyeri elnöke rendszeresen megküldi tudósításait. —Egyre több az önkéntes véradó községünkben és mi örülünk, hogy már elértük ezt a fejlődést, az életmentésre pénz nélkül, szivük parancsára is jelentkeznek olyan lelkes életet ment. dolgozók, mint Kántos István­ná, Orosz Magda, Verbói Mi- hályné, Vincze Ferencné, Adorján János, Gál Károly, Rácz György, Rácz György- né, Dongó Józsefné, Rácz Dezsőné, Krizsanyik József­né. Bállá Sándomé, Gé- czi Imréné, Rácz Norbert, Szűcs János, Dénes Károlyné, Rácz Péter, Fekete József, Rácz Tibor, és a többiek mind, akik megértették, hogy a vér AZ ELMÜLT HÉT sem volt szegény eseményekben: a Kuba körül támadt fe­szültség, az U—2 amerikai kémrepülőgépek felbukkaná­sa után ezekben a napok­ban zajlottak Londonban a Brit Nemzetközösség minisz­terelnökeinek vitái Anglia belépéséről a Közös Piac or­szágai közé, megjelent egy szovjet nyilatkozat Berlin ügyében, Algériában megtar­tották a választásokat, Ar­gentínában ismét kirobbant egy katonai lázadás és meg­nyílt New Yorkban — nem éppen szelíd viták közt — azt Egyesült Nemzetek Köz­gyűlésének 17. ülésszaka. Mindamellett a nemzetközi pőlitika tajtékos vizei na­gyobb viharra vallanak, mint amekkora szél fű valójában, s azt is jó észben tarta­nunk, hogy nem'sa tajtékzó habok, hanem a mélyben sodró, nagy, erős történelmi áramlatok térítik helyes irányba az emberiség hajó­ját. ILYEN JELZÉS VOLT az elmúlt héten a szovjet táv­irati irodából szétsugárzott nyilatkozat a berlini szovjet helyőrségi parancsnokság megszüntetéséről. A nyilat­kozatban látszólag nem sok új van: kimondja, hogy Berlin már régóta nem áll négyhatalmi ellenőr­zés alatt, s a három nyugati hatalom közös parancsnokságának már semmi köze sincs ahhoz a koalícióhoz, amelyben a nagy második világháború idején, még a Szovjetunió is részt vett és a hitleri fasiszták el­leni közös harc céljára ko- vácsolódott. Ez a mai nyu­gati koalíció valójában azért tart össze, hogy megakadá­lyozza a szocializmus, a nemzeti felszabadító mozga­lom, a népek szabadság- és békemozgalmának terjedését, az imperialista befolyás csök­kenését a világ bármely ré­szében. Berlin azért olyan kemény dió, mert nemcsak az egész Európa sorsát befolyásoló né­met sors alakulásának része, barométere annak is, hogy a „status quo”, a kapitaliz­mus és a szocializmus közti határ, a két rendszer pozí­cióinak aránya merre toló­dik el, kié erősödik és kié gyöngül? Amikor az impe­rialisták nem akarják elis­merni a Német Demokrati­kus Köztársaság létét, ez azért van, mert itt még re­'J'alán látták már sokan a mihálygergei dom­bokon emelkedő gazdasági épületeket. Láthatták, hiszen LAtkéről Salgótarján felé me­net jól szembetűnnek ezek az új alkotások. Egy évvel ezelőtt., amikor itt jártam, még csak félig kész, vagy alig megkezdett épületek me- redeztek a nyári ég felé. Ma azonban örömmel csodálom, ezeket az új alkotásokat. Az 50 férőhelyes tehénistálló a középpontja ennek az épü­letcsoportnak. A körülötte csoportosuló növendékmarha- istálló, sertésfiaztató, sertés- hizlalda és lóistálló, no meg a nagyüzemi kút szorgos ke­zek becsületes munkájáról tanúskodnak. Mizser József sertéstenyész­tő a hűvös pincében szedi az apró burgonyát, készíti a főzéshez. Nemrég múlt dél, s mintha pihenő volna a ta­nyán, oly nagy a csend. Né­ha röffent csak egy malac az alvó csoportból. Mert van itt, mintegy 140 darab ki- sebb-nagyobb, jut minden ki­futóra belőlük. Mizser bácsi másodmagával szorgoskodik itt. hogy az apró jószágok­ból hízóra való állatokat ne­veljen. Jolán néni — a se­gítő társa — éppen most jön ebédről, s máris vödrö­ket ragad, hogy előkészítse a délutáni itatást. Nagy szorgalommal tesznek, vesz­nek itt reggel 4 órától ké­ső estig, alig pihenve nap­SÉTA EGY TSZ-MAJORBAN közt egy keveset, de nem hiábavaló a fáradozásuk, mert havonta 45 munkaegységgel gyarapodnak egyenként, s ezenkívül még prémiumot is kapnak a malacszaporulat­ból, minden 80 után négy malacot. Múlik az idő, s a lóistálló felől Mizser Péter bácsi, s a növendékmarha-istálló fe­lől ketten is jönnek. Varga Gyula és Sebestyén János állatgondozó 50 darab növen­dékmarhát gondoznak, ők is itt töltik a 24 óra kétharmad részét. No lám, lassan egy brigádra való ember is ösz- szeverődik itt. Több emberi lélek már nemigen van a tanyán. A tehenészek a le­gelőn vannak a csordával, s az éjjeliőr meg biztosan az igazak álmát alussza. Az összegyűltek csakhamar beszédbe elegyednek, s el­mondják gondjukat, bajukat. A legnagyobb panaszuk, hogy még nincsen vízvezeték, nin­csen villany. A nagyüzemi kút fölött függő kis vödör naponta sokszor megmerül a kút gyomrában. Csak Varga Gyula bácsiék 2300 liter vi­zet szállítanak innét el na­ponta az állatoknak. A szál­lítást tartálykocsival végzik, de azt naponta kétszer meg­tölteni és kiüríteni nem kis fáradtság. ők érzik a legjobban a víz­vezeték hiányát. A kút a domb tövében fekszik, s az istálló csaknem 300 méterre van a domb tetején. Ezen az agyagos földúton esős idő­ben még talán ki sem tud­ják húzni a víztartályt a lo­vak. Régóta ígérgetik a szivaty- tyút, s a vezetéket. A Szé- csényi Vegyesipari Vállala­tot bízták volna meg a mun­kálatokkal, de az nem tud­ta vállalni. Azt mondják, hogy nemrég egy fiatalem­ber méricskélt itt, s azt mondta, hogy majd valami­kor az ősszel fogják elkészí­teni a vezetéket. Varga Jó­zseftől, a tsz-elnöktől, aki időközben érkezett, pontosabb felvilágosítást kaptunk. A vízvezeték készítését már a Salgótarjáni Erőmű vállalta el. A munkálatok megkezdé­sének még azonban most is van akadálya, mert az erő­mű nem rendelkezik megfe­lelő anyaggal. Talán a be­ruházási iroda biztosít anya­got, s akkor az erőműviek megkezdik a munkát. A ter­melőszövetkezet tagsága pe­dig vállalja az árokásást. A gondozók már előre fél­nek a téltől, hogy mi lesz a világítással. Rengeteg pet­róleumlámpa kell ide, hogy egy kis fényt árasszanak. Ez kényelmetlen és tűzveszélyes is. A termelőszövetkezet ve­zetősége időben beadta igé­nyét villamosításra a balas­sagyarmati ÁVESZ-hez, hogy legalább 1963-ban megtörtén­jen a villamosítás, ők azon­ban még a mai napig sem válaszoltak a tsz-nek. Van még egy harmadik nagy probléma is a termelő- szövetkezet majorjánál, ez pedig az út. A majorhoz csak egy rossz földút vezet. Évek óta vajúdó kérdés, hogy ezt az utat ki kellene kövezni. Községfejlesztési alapból ed­dig még nem jutott az út építésére. A községi tanács­nak ugyan már többször tett Ígéretet az útépítő vállalat, hogy meg fogják építeni az Egyházasgerge felé vezető be­kötő utat, mely éppen a mi­hálygergei tsz-major felé visz. Ebből az Ígéretből azon­ban alig lesz valóra váltás. Kár is már erre várni. Jó lenne, ha a jövő évi község- fejlesztési alapból burkoló­követ vásárolna a tanács s az út építését pedig társa­dalmi munka szervezéssel ol­danák meg. A mihálynergei 17. Rá­kóczi Ferenc Termelő- szövetkezet az alakulás után adódott nehézségeket többé- kevésbé leküzdötte. Az idei év már mégegyszer annyit jö­vedelmez, mint a múlt év. s hogy az átlagos fejlődési szintet is elérje, ahhoz még a helyi társadalmi erők, s a szövetkezettel kapcsolatban álló vállalatok nagyobb se­gítségére van szükséa. Dudás Pál ménykednek, hogy vissza­szerezhetnek egy elvesztett földet és népet a szocia­lizmustól az imperializmus­nak. Berlinért pedig különö­sen éles a vita, mert ott a nyugati részen NATO- támaszpont van, azt az im­perialisták a magukénak tud­ják, s ha semleges, nyílt vá­ros lesz, akkor már vesztet­tek, mert nem maradt az övék, akkor sem, ha nem is csatlakozik a szocialista tá­borhoz. Az NDK elismeré­sének, Berlin szabad várossá tételének döntő aktusa: a német békeszerződés. De amíg megkötik, addig is lépésről lépésre megvaló­sul sok minden abból, amiért meg kell kötni a német bé­két, s aminek megvalósulása a gyakorlatban még a béke aláírása után is sok részé­ben harci kérdés maradhat, s újra meg újra meg kell diplomáciailag, gazdaságilag, kulturálisan és erkölcsileg is — verekedni érte. Megszűnt a nyugat-berlini szovjet hely­őrség, de nem az NDK ber­lini hatóságai, hanem az NDK-beli szovjet hadsereg­főparancsnokság intézi, ideig­lenesen a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos ügyeket. Amint a nyilatkozat mondotta: egy lé­pés volt ez afelé, „aminek meg kell történnie és ami meg is fog történni”. Nem olyan nagy ritkaság egy-egy hírügynökségi nyilatkozat, de ezúttal éppen olyan „mély­tengeri áramlat” felszínre tor­lódó hullámát láthatjuk ben­ne, amely feltartóztathatat­lanul tör előre. AZ ARGENTIN válságról elég annyit mondani, hogy Dél-Amerikában napról nap­ra szemléltetik a világ előtt, mit jelent az, amikor egy uralkodó osztály már nem tud a régi módon kormányozni, kizsákmá­nyolni, élni. Akár a lázadók kerülnek fe­lül, akár a kormány, az csak annyi, hogy erre, vagy arra fröccsen a hullám ta­réjáról a tajték, de a nagy történelmi áramlat attól ha­lad tovább a maga útján, a dél-amerikai népek szabad­sága felé. Az Egyesült Nemzetek Köz­gyűlésének megnyitása is — mindjárt bemutatkozásul — erről üzent. Az első napi vitán be akarták csempész­ni az ügyrend megállapítá­sához az alapszabályok sze­rint oda meg nem hívott Portugáliát. S mivel a napi­renden szereplő 91 kérdés kö­zül nem is egy a portu­gál gyarmatok gyalázatos el­nyomása elleni tiltakozás, sőt. még a rabszolgaság, rabszol­gakereskedelem és ehhez ha­sonló cselekmények eltiltásá­ról szóló napirendi pont is kínosan érinti a legkatoli- kusabb diktátor, Salazar or­szágát, hát Portugália oda­furakodott az ügyrendi vi­tára. De a szovjet, az afro­ázsiai, s más el nem kö­telezett országok küldöttei­nek tiltakozására végül is el kellett onnan kullognia. Ez csak epizód, de mutat­ja hogy a gyarmati sorból szaba- i dúlt népek, összefogva a szocialista országokkal, sok rosszat megakadá­lyozhatnak, sok jót elérhetnek ezen a közgyűlésen. AZ ENSZ napirendjének legfontosabb kérdése a le­szerelés lesz, továbbá egy — a Szovjetunió javasolta — világgazdasági és kereskedel­mi értekezlet összehívása, s nemcsak a portugál, hanem általában a gyarmati, vagy frissen függetlenné vált or­szágok problémái. Az is jel­lemző, hogy a következete­sen haladó országok javasla­tával szemben (akik ceyloni elnököt akartak), a SEATO- tag Pakisztán küldöttjét vá­lasztották meg, imperialista és a neki hűségesen szekun- dáló dél-amerikai és egyéb, hasonszőrű kormányok alatt élő országok küldötteinek szavazatával. Az ENSZ, mely akkor alakult, amikor még erőfölényben volt a világon a kapitalizmus, s amelynek költségvetését 32 százalék­ban az Amerikai Egyesült Ál­lamok fedezi — még ma is, amikor 104 tagállama van, — inkább a kormányok közti erő­viszonyok hőmérője, mint a világban ténylegesen meglevő és uralkodó erő­viszonyoké. Bár a mélyben ható áramla­tok, a tényleges történelmi tényezők lassan dolgoznak, de óriási erőket mozgatnak meg, s ezek éreztetik majd hatásukat az ENSZ közgyű­lésén is. A cinkosság, erő­szak, vesztegetés és félre­vezetés csavaraival összefo­gott imperialista szavazógé­pezet még működni fog, hol eredményesebben, hol kudar­cot aratva. Az imperialista kikiáltók megpróbálnak majd nagy ricsajt csapni látszat­problémák, vagy hamis vá­dak körül, mint amilyen a „magyar kérdés” napirendi pontja is, aminthogy meg­próbálják majd agyonhall­gatni, elködösíteni, elgáncsol­ni a megoldásra érett nagy kérdéseket, mint az atomkísérletek betil­tása, a leszerelés, vagy a Kínai Népköztársaság fel­vétele. De bármilyen lesz is a szavazások eredménye, ezen­közben az államok csopor­tosulása, az egyes kérdések­ben való állásfoglalásuk, az eredménnyel legalábbis egyenrangú tanulságul szol­gál. Patkó Imre Márkás hollóházi porcelánok nagy választékban az üveg, porcelán szaküzletekben. Állami Áruhá­zakban, és Földművesszövetkezeti boltokban. Pásztó, Szécsény, Sal­gótarján, Nagybátony. 601

Next

/
Thumbnails
Contents