Nógrádi Népújság. 1962. szeptember (18. évfolyam. 70-78. szám)

1962-09-08 / 72. szám

1962. szeptember 8. NÖSRADI NÉP®J8A8 7 Elkészülnek-e a buják iák? A bujáki Zöldmező Terme­lőszövetkezet legégetőbb gond­ja jelenleg az építkezés. Eb­ben az évben több mint 1 millió forintért építkeznek, közművesítenek és villamosí­tanak. Ez mind nagyon szép, azonban nagy a gond, mert közeleg a rossz idő és a száz férőhelyes növendékis­tálló még nem készült el és nincs befejezve a múlt év­ben megkezdett tehénistálló sem. — Technikus, vagy legalább képesített kőműves kellene — magyarázna az elmaradást Hegedűs Pál főagronómus. Nes, valóban kellene egy szakképzett vezető az építő­brigád élére, de mégiscsak furcsa, hogy hét kőműves is van a brigádban és mégsem megy a munka. — Ennyi szakmunkásunk csak papíron van — helyes­bít Kiss László szövetkezeti elnök. — Meg aztán a fe­gyelemmel is baj van ..; Ez a beismerés egyáltalán nem lep meg azok után, ami­ket kin* az építkezésen hal­lottam. A növendékistálló épí­tését ugyan a pásztói járás KISZ-fiataljai vállalták, de az év elején kötött szerző­désben a szövetkezetiek fel­adatait is meghatározták. Az épfii et még nem készült el, részben azért, mert a fia­taloknak a legritkább eset­ben biztosították a szövetke­zet vezetői a munkafeltéte­leket, másrészt a kiszesek is túlbecsülték az erejüket. Ez utóbbi ellenére is szép tel­jesítmény, hogy a járás kü­lönböző községeiből csaknem 250 fiatal segített eddig az építkezésen. A szövetkezeti vezetők elismerik ezeket a tényeket és az elnök meg­nyugtat: — Legutóbb megtárgyaltuk az építkezések helyzetét és elhatároztuk, hogy a munka gyors befejezésének érdeké­ben összpontosítjuk az erő­ket. Marczinkovics Jenő a Ter­melőszövetkezeti Beruházási Iroda ellenőre csak bólint Gondolom örül ennek az el­határozásnak, mert az eltelt hónapok tapasztalatai inkább azt a látszatot keltették, hogy a vezetőségnek sem volt szív­ügye a beruházási munka. Az ötven férőhelyes istálló is el­készülhetett volna már, ha előbb gondoskodnak a szállí­tópályához szükséges sínek beszerzéséről. Az meg elen­gedhetetlenül fontos, hogy a közművesítés kérdésével töb­bet törődjenek, mert egyéb­ként nem valósul meg az idén. i Nagyobb szervezettségre, következetességre van tehát szükség, különben hiába vál­lal többet társadalmi munká ban a beruházási iroda el­lenőre, hiába vonulnak ki tömegével a kiszesek segíte­ni, mégsem lesz eredmény. P. A. A pásztói 210-es sz. Iparitanuló Intézet fiataljainak egyik csoportja az építkezésen. Ai idén is megrendelik az orosz oyelvtanlolyaraokat Az orosz nyelvtanfolya­mok már meghonosodtak me­gyénkben. Iskolán -kívül is nagyon sok dolgozó részt vesz ezeken a tanfolyamokon. Ennek figyelembevételével a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság Nógrád megyei Elnök­sége ez évben is megindítot­ta az orosz nyelvtanfolyamo­kat. Salgótarjánban a tan­folyamokat a megyei elnök­ség szervezi, jelöli ki az ok­tató tanárokat, határozza meg a tanfolyam helyeit. A me­gye területén a megyei ta­nács «»üvelődési osztálya irá­nyítása mellett a községi kul- túrotthomok szervezik és in­dítják, valamint vezetik le a tanfolyamokat. A tanfolyamok kezdők, ha­ladók részére külön-külön le­hetőséget ad a tanulásra, sőt a már egészen fejlett fokon is biztosítja, hogy senki, aki már rendelkezik a nyelvtu­dással, ne feledje el. Ezt a tanfolyamoknak társalgó for­mában történő szervezésével biztosítják. A tervek szerint az oktatás heti két órában történik a hallgatók kívánsá­gának megfelelő időpontban. Tizennyolc év népi hatalom Bulgáriában A bolgár ipar túlteljesítette idei első félévi tervét BŐVÜL AZ ÖNTÖZÖTT TERÜLET bolgár dolgozók számára, mi­vel ebben az évben rende­zik meg a Bolgár Kommu­nista Párt VIII. kongresszu­sát, amely áttekinti az elért eredményeket, megjelöli az ország további gyorsított fej­lődésének távlatait a szocia­lizmus és kommunizmus, a haladás és béke útján. a fekete kohászat csaknem 26 százalékkal emelte terme­lését a múlt év hasonló idő­szakához képest. A bolgár ipar olyan fontos iparágakban is, mint az ener­getika, színesfém kohászat* gépgyártás, villamosipar, ve­gyipar és egyéb iparágakban is túlteljesítette a tervét. Ugyancsak teljesítette az ipa­ri termékek exporttervét is. A nehéz, könnyű és élelme­zési ipar is nagy eredménye­ket ért el. Üj textiltárgyak, mezőgazdasági termékeket feldolgozó gyárak, konzerv­gyárak és cukorgyárak épül­tek. A textil, cipők és élelmezési cikkek gyártása többszörösen megnőtt. Az ország gyors ütemű gaz­dasági fejlődésére jellemző, hogy az utolsó háború előtti évhez, tehát 1939-hez viszo­nyítva az ipari termelés 14- szeresére növekedett. Csak a nehézipari termelés 27-sze- rese az 1939-évinek. A gép­gyártás termelése 1961-ben 25-ször volt nagyobb az 1948. évinél. A felszabadulás után mély­reható változások mentek végbe a mezőgazdaságban is. A bolgár falun győzött a szö­vetkezeti rendszer. A felapró­zott és primitív gazdaságok­ról a mezőgazdaság áttért a nagyméretű termelőszövetke­zeti gazdaságokra, amelyek felhasználják a tudomány és technika legújabb eredmé­nyeit. Ma már sokkal köny- nyebb a mezőgazdasági mun­ka, melynek nagyrészét már gépesítettük. Növekedett az ! öntözött terület is. A bolgár I ipar mind nagyobb mennyisé- i gű műtrágyát termel. A falu ! egyre jobbmódú. Üj egészsé- ' ges lakóházak, középületek, j kultúrházak és iskolák épül- I nek szerte az országban. Többszáz község épült újjá a felszabadulás után. Bulgáriában a felszabadulás meghozta a kulturális forra­dalmat is, felszabadította a nép szellemi erőit. Mindenek­előtt a múlt nehéz örökségét kellett felszámolni. Az or­szág 1 350 000 lakosa analfa­béta volt. Csak a tankötele­sek 40 százaléka járt iskolá­ba, azok is többnyire a váro­sokba. 1780 községnek egyál­talán nem volt iskolája. Bulgáriában jelenleg a kü­lönböző fokú iskolákban 1 500 000-en tanulnak, vagyis minden ötödik lakos. Az egyetemi és főiskolai hallga­tók száma 61 ezer, ötszörö­se az 1944 évinek. Az egyete­mek és főiskolák száma 8-ról 22-re nőtt, melyeken 127 tan­szak van. Bulgária nemcsak az írni-olvasni tudók száma, de a középiskolások és főis­kolások aránya tekintetében is az első helyek egyikét fog­lalja el. A dolgozók oktatásában és nevelésében nagy szerepet játszik a színház, a film, a művészet, melyeknek fejlődé­sére az állam nagy gondot fordít. Az általános gazdasági és kulturális fejlődéssel párhu­zamosan növekedett a lakos­ság anyagi jóléte is. Ennek jellemzője a nemzeti jövede­lem* amely 1948-1961 között 2,9 szeresére nőtt. A nem­zeti jövedelerrinek közel 30 százalékát fordítják a köz- szükségletek kielégítésére és 20 százalékát az ipar, mező­gazdaság, kultúra, egészség­ügy. stb. fejlesztésére. Egye­dül 1952—1961-ig 2,1-szeresére növekedett a fogyasztási alap, a dolgozók reálbére pedig megkétszereződött. A városok és falvak dolgozói számos kulturális és szociális jutta­tásban részesülnek: a gyógy­kezelés és oktatás az ország minden iskolájában díjtalan, nyugdíjat, ösztöndíjat, szoci­ális biztosítást juttat, stb. A bolgár munkások, parasztok és értelmiség, akik a múltban alig tudták megkeresni a mindennapi kenyeret, ma ál­landóan növekvő igényeiknek megfelelően javítják életük anyagi és kulturális színvona­lát. A szeptember 9-i antifasisz­ta népi felkelés 18. évfordu­lója különösen jelentős a A bolgár állami és szövet­kezeti ipar 102,4 százalékra teljesítette idei első félévi tervét és terven felül 59.5 millió leva terméket gyártott. A múlt év hasonló időszaká­hoz viszonyítva az ország ipari termelése csaknem 9 százalékkal, vagyis 212 millió levával emelkedett. Az egyes iparágak közül az üveg- és porcelánipar 34,4 százalék­kal, a bőripar 30 százalékkal, A Bulgária egyes területeit sújtott szárazság arra készte­ti a bolgár mezőgazdasági dolgozókat, hogy minden ere­jüket az öntözéses gazdálko­dás bővítésére összpontosít­sák. Bulgáriában a felszabadulás óta jelentős előrehaladást ér­tek el az öntözött területek bővítésében. Míg 1944-ben az ország területén összesen 37 500 hektáron folyt öntözé­ses gazdálkodás, addig a har­madik ötéves terv végén (1960-ban) ez a terület már 710 ezer hektárra növekedett. Bulgáriában ez alatt az idő­szak alatt 11, nagy vízgyűjtőt építettek és adtak át rendel­tetésének. közülük nyolcat el­sősorban az öntözés szolgála­tába állítottak. — Ezenkívül 175 közép- és kis vízgyűjtőt, 3130 szivattyú állomást és együttesen 50 ezer kilométer hosszú öntözőcsatornát és több tízezer különböző öntö­ző berendezést létesítettek. Az ország negyedik ötéves tervében tovább bővül az ön­tözött terület, amely 1965-ig eléri a 1 050 000 hektárt, ami az ország mezőgazdasági te­rületének 20 százalékával lesz egyenlő. ló úton járnak Vasötvözetgyári tapasztalatok Mind a négy kemence működik. Az elektródák tom­pa búgása végighúzódik a csarnokon. A hőség — hiába kint a langyos szellő — most is meghaladja az 50 Celsius fokot. A kemencék mellett talán többet is mutat a hő­mérő. A kohászok arcáról vastag cseppekben hull alá a verejték. Egyáltalán nem hasonlítható szanatóriumhoz. Becsülettel dolgoznak ezek az emberek. Kohászok, csa­polok, meg a többiek. Egyetlen embert nem lehet találni még nagyítóval sem a gyárban, aki nem azon dolgozna, hogy a kongresszusra tett vállalásukról ne büszkeséggel számolnának be. A számok tükrében — Hosszas tanácskozás, a dolgozók véleményének kiké­rése előzte meg azt, hogy vállalatunk 2 millió 700 ezer forintos megtakarítást vállalt a párt VIII. kongresszusa tiszteletére — tájékoztat Fe­jes Balázs elvtárs, a Szak- szervezeti Bizottság titkára. — Ez az alapos, megfontolt, mű­szakilag teljesen biztosított vállalás lassan a múlté lesz, mert az elmúlt nyolc hónap statisztikai eredményei azt mutatják, hogy máris többet adtunk népgazdaságunknak, vállalásunk teljesítése több mint 3 millió 300 ezer forint, — a költségmegtakarításnál. A nagy hőségben az ember sokkal nehezebben érzi át a számok súlyát. Bár a fel-fel csapó lángokat figyelem, még­is azt a munkát kutatom, ami e számok mögött van. — Érdekesen más lett itt a légkör az elmúlt egy hónap alatt — mondja Mayer Sa­nyi bácsi, a IV-es kohó szo­cialista címért küzdő brigád­jának vezetője. — Tudja elv­társ, volt az az újságcikk — hunyorít kicsit kajánul — s úgy vettük észre, de azt is tapasztaljuk, hogy sok min­den megváltozott itt. Mi egy megtorlást, nyomást vártunk, de a több segítséget kaptuk. Itt vannak mindég közöt­tünk az elvtársak, a párttól, a szakszervezettől. Egyetlen nap nem telik el, hogy ne találkoznánk akár az SZB titkárával, vagy a patronáló Abból adódik ez, hogy az egész évre vállalt 80 tonna ferrosziliciumból eddig 66,4 tonnát termeltünk terven fe­lül — 4 millió 280 ezer fo­rint értékben. A minőség ja­vításával 1 millió 880 ezer forint a többletbevételünk. A számok mögött pedig keres­sük meg az embereket, akik a legtöbbet tették azért, hogy a kongresszusi munkaver­senyben máris ilyen ered­ményekkel dicsekedhetünk. Ma már azon gondolkodunk — az emberek véleménye alapján — hogy módosítjuk ezt a vállalást, úgy látjuk többre is képesek vagyunk. műszaki dolgozónkkal. Mert tudja most már az is van, nem csak papíron, hanem a valóságban is. Műszaki pat­ronáló, — s ez nagyon jó, — emeli fel hangját az újdon­sült, szocialista címért küzdő brigád vezetője. Örömmel hallgatom eze­ket a szavakat. Ismertem a régi helyzetet. Tudtam, mi­lyen viták, cívódások voltak korábban. Legyen-e, ne le­gyen-e szocialista brigád a IV-es kohónál. És lett! Nem is akármilyen! Kovács Jó­zsef, Cene József I., Cene József II. Gyurcsik Mihály, de maga Mayer Sándor már nem azon vitatkoznak, hogy ki legyen a brigádveze­tő, hanem azon, hogy milyen könyvet kölcsönözzenek a könyvtárból. Szabó András, a brigádtag saját kezével írta le: „az elmúlt időkben gyak­ran előfordult, hogy megfe­ledkeztem magamról, többet ittam a kelleténél. És most ünnepélyesen ígérem, hogy ez nem fordul többet elő”. — őszinték ezek a szavak —így vélekedik erről Mrá- zik József is, a brigád tagja. És hogy mennyire őszin­ték, azt a gyakorlat bizonyít­ja. Mindenki munkája leg­javát adja ahhoz, hogy siker­re vigyék kongresszusi vál­lalásukat. Munkájuk mellett ma már azon gondolkodnak, Kár, hogy nem jegyeztem fel annak a kohásznak a ne­vét, aki az eredményekről szólva azt mondotta: a kollektíva gyümölcsöző együttműködésének munká­ját tükrözik ezek a számok. A név az nem fontos, de a kijelentés feltétlen figyelmet érdemel. Mert való igaz, hogy míg ezelőtt két évvel a szili- kócirkon tonnáját például 60 ezer 190 forintért állították elő, most 22 ezer 347 forint­ba kerül egy tonna szilikó- cirkon. A megtakarítás ton­nánként igen jelentős, közel 38 ezer forint. Nos, ebben a vezetők munkája nagymér­tékben benne van. Nem csak úgy, hogy új technológiát dolgoztak ki ennek gyártásá­ra, de úgy is, hogy többet foglalkoztak az emberekkel, Bárki megállapíthatja, hogy jó úton haladnak ma a Vas- ötvözetgyárban. Megértették, hogy az őszinte szó hasznos a munkában. Az igaz, hogy el­sősorban a mozgalmi élet ve­zetői — akár a párttitkár Rei­ner Sándor elvtárs, akár a Szakszervezeti Bizottság tit­kára Fejes Balázs elvtárs pártmunkában végzik tevé­kenységüket, de éppen az utóbbi idők tapasztalatai bi­zonyítják, hogy jó úton jár­nak, helyére tették azt a munkát, ami a mozgalmi élet hogy továbbtanulásukkal is a jobb munkát segítsék majd elő. Nem véletlen a Vasötvö- zetgyárban, hogy ma már 17 fizikai munkás jelentkezett előmunkás tanfolyamra, hogy mint csoportvezetők dolgoz­hassanak majd a gyárban. Tavaly csak 3, most már 13 fő jelentkezett az általános iskolába. A technikumban 18 dolgozó folytatja tanulását, négyen az egyetemre jelent­keztek ebben az esztendőben is.. s Nem, ezekben a napokban már nem lehet arról beszél­ni, hogy nézeteltérés lenne a dolgozók között, inkább azt kell dicsérni, hogy minden­ki egyet akar, a jobb ered­mények elérését. jobban megértették a mun­kásokkal a feladatok végre­hajtásának fontosságát. — Maga az tény, hogy a munkabrigádok mellé műsza­ki patronálókat neveztek ki — akik egyébként szívesen vállalták ezt a munkát, a szakszervezet érdeme. Ez is segíti eredményeink fokozá­sát. — vélekedik így Horin- ka elvtárs, a gyár igazgatója. Ennek pedig mi nagyon is örülünk. Szervezettebb lett a munka, a vezetők tevékeny­ségét segítette elő. A vezetők. Külön lehetne-e választani tevékenységüket a fizikai munkások eredmé­nyeitől? Nem! De hogy ott élnek a munkások, a kohá­szok, csapolok, szerelők kö­zött, az nagyon jó dolog... irányítóira, elsősorban a mun­kaverseny gazdájára, a szak- szervezetre vár. — Itt élnek közöttünk, tö­rődnek velünk, segítenek raj­tunk — vélekednek a kohá­szok — de így is maradjon ez. Igen, így kell maradnia. Ezek az eredmények kötelez­nek is. Dolgozzon mindenki tudásához mérten, mindenki munkája legjavát tegye abba a serpenyőbe, ahol a hűsé­get mérik... Somogyvári László Az emberek így tovább A vezetők

Next

/
Thumbnails
Contents