Nógrádi Népújság. 1962. augusztus (18. évfolyam. 61-69. szám)
1962-08-19 / 66-67. szám
12 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1962. augusztus 19. rv.V.V.^TV.N/‘FV.V'»V.V<-V.^IV.^rV.V»v.v^V.^V.V»V.^TV.^V.^fV.^ÍV.^TV.^rv.v-V.V'l'V.^rvJ^V.VTV.'^V.v^V.v^V.VTV.VTV.V»V.VTV.VTV.VTV.^Tv.VTv.vTV.VTv.yTV.VTV.yrv.V»V.VTv.v^V.VTV.'^V.-^' A Hold meghódítása első nehézség: a Holdra történő repüléshez és a visszatéréshez az űrhajónak olyan mennyisegű tüzelőanyagra van szüksége, amely elegen dó ahhoz, hogy a harmadik kozmikus sebességet meghaladó egyenértékű összsebes- séget érjen el. lássunk néhány számadatot: az űrhajó tüzelőanyagkészletének biztosítania kell, hogy a Földről való felszálláskor elérje legalább a másodpercenkénti 11,2 kilométeres sebességet, az űrhajó lefékezése a Holdon való sima leszállás céljából (a sebesség csaknem a másodpercenkénti .2 kilométerre csökkentendő), azutan a Holdról történő felszálláskor másodpercenként 2.4 kilométeres sebességet kell elérnie, mivel a Hold vonzása jóval kisebb, mint a Földé! Ezenkívül a. repülés helyesbítése céljából az űrhajón némi tüzelőanyag-tartaléknak kell lennie. Ebben az esetben. figyelembe véve mé2 azt is. hogy a Földre való leszálláskor a sebességcsökkentés főleg a légkör fékező tulajdonságainak igénybevételével történik, aj összsebes- ség mintegy 20 kilométer lesz másodpercenként. Ez pedig a következőket jelenti: ha az űrhajó hasznos terhelését (a kutatókkal és a szükséges felszerelé-ekkel teli kabint) tíz tonnának vesz- szük, akkor a holdhajó indulási súlya körülbelül 3 ezer tonna lesz (még akkor is, ha a tudósok által ismert legjobb vegyi tüzelőanyagot használják, amelynek révén a reaktív gázáram kisugárzási sebessége mintegy 5 ezer méter lesz másodpercenként). Vagyis: a rakétarendszer és az űrhajó burkának és a szükséges tüzelőanyag-készletnek a súlya 2990 tonnára rúg. Természetes, hogy az űrtechnika jelenlegi állása mellett lehetetlen olyan űrhajót építeni, amelynek kezdeti súlya háromszorosa lesz a végső súlynak. A tudósok tisztában vannak ezekkel a nehézségekkel, s ezért más megoldást választanak a Holdnak kutatók által való elérésére. E megoldás a következő: közbenső üzemanyagellátó állomás gyanánt a Föld mesterséges holdjait akarják felhasználni, amelyeket alkalmassá tennének a szökséges mennyiségű üzemanyag-készlet tárolására. Ezt a gondolatot elsőízben még Konsz- tantyin Ciolkovszkíj pendítette meg és számos követője tovább fejlesztette munkáiban. Ezek úgy vélik, hogy ha a tüzelőanyag-készletet megfelelő módon elosztják az égitestek mesterséges holdjain, valamint közvetlenül a bolygók felületén, akkor lehetővé válnak kutatóexpedíciók repülései más égitestekre, még energiaforrásként vegyi tüzelőanyagot használó űrhajókon is. M ár e műszaki nehézségek is fogalmat adnak arról, mennyire bonyolult feladat kutatóexpedíció küldése a Holdra. Az űrtechnika létrehozóinak még sokat kell dolgozniok a bolygóközi repülések megoldásán. Ám Nyikoláj Szergejevics Hruscsov mondotta: „Hisszük és tudjuk, hogy nincs mesz- sze az idő, amidőn az ember irányította űrhajók lerakják a Holdhoz, a naprendszer bo'ygóihoz vezető utat.” Erről kezeskednek a szovjet űrhajózási technika dolgozóinak és a hőslelkű űrhajósoknak példátlan győzelmei, amelyek ámulatba ejtik a világot. Nyikoláj Varvarov Hárommilliárd ember n Földön Az emberiség nemrég a legnagyobb csendben nagv eseményt „ünnepelt”: a világ lakosságának száma túlhaladta a 3 milliárd főt. Senki sem tudná pontosan megmondani, mikor és hol pillantotta meg a napfényt a jubileumi kisbaba és ezért nem is tudtuk kellő ünnepélyességgel fogadni. ina már alig tudjuk elképzelni, hogy kétezer évvel ezelőtt az egész földön mindössze körülbelül 200 millió ember élt és az első milliár- dot az emberiség csak a XIX. században, a másodikat pedig 1933-ban érte el. Beszédzavar, dadogás M ikor jut el az ember a Holdra? Valóban: mikor valósul ez meg? Hiszen idestova három esztendeje, hogy a szovjet űrkutatók a történelem folyamán első ízben juttatták el a Hold felszínére a Szovjetunió állami címerét viselő zászlókat. Egy hónappal később a szovjet tudósok új, példa nélkül álló űrkisérle- tet hajtottak végre: lefényképezték a Holdnak Földről nem látható felét. Az úttörők, a felfedezőit jogával élve, a szovjet tudósok neveket adtak a Hold túlsó felén lévő hegyeknek és völgyeknek, krátereknek és „sáncoknak”. Az elnevezések közt szerepelnek nemcsak a szovjetország kiváló tudósainak és művészeinek, hanem Franciaország és Lengyelország, Olaszország és Kína, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok fiainak és leányainak nevei. Olyanoké, akik életükben a haladásért és az emberiség boldogságáért küzdöttek. Nem kétséges, hogy a szovjet tudósok által eredményesen elkezdett Hold-kutatás folytatódik. Az űrutazási technika jelenlegi színvonalát tekintve teljességgel lehetséges önműködő állomások repülése a Holdra, hozzá még a Hold felszínére történő úgynevezett sima (ütődésmentes) leereszkedéssel. Ilymódon lehetővé válik azoknak a tudó mányos készülékeknek az odaszállítása, amelyek közük a Földdel a bolygónk utitár- sán uralkodó viszonyokra vonatkozó adatokat. Van olyan feltételezés, hogy a Hold felszínét borító, a legfinomabb porból álló mély rétegben a rakéta, képletesen kifejezve, elmerülhet. Viszont néhány más tudós véleménye szerint a Hold. felülete kemény, egynemű, salakszérű, liköcsos masszából áll. Okvetlenül, ismerni kell a Hold talajának összetételét és mechanikai sajátosságait ahhoz, hogy a leszálló szerkezeteket megbízhatóan dolgozzák ki és meghatározhassák a Hold felszínére juttatandó tudományos készülékek és műszerek alkalmazásának feltételeit. Azt sem szabad figyelnem kívül hagyni, hogy a rakéta leszállásakor a rakéta fékezőmotorjának fúvókájá- ból kilövellő izzó gáztömeg elpusztítja és megolvasztja a leszállás helyének felszínét. Éppen ezért a Hold-talaj ösz- szetételének és szerkezetének, valamint mikro-domborzatá- nak műszeres elemzése közvetlenül a leszállás helyén, nem szolgálhat megbízható adatokkal. Olyan különleges önműködő szerkezeteket kel! tehát létrehozni, amelyek el tudnak válni a rakétától és attól bizonyos távolságra eltávoznak. Ha a Hold felületét kemény kőzet borítja, a tudományos készülékeket elég a rakéta leszállási helyétől néhány klométerre eltávoztatok ha viszont porréteg takarja, akkor több tucat kilométerre, Bármilyen tökéletes is az automatika, az ember közvetlen részvétele még jobban kiszélesíti a Hold sokoldalú vizsgálatának lehetőségeit Éppen ezért logikus és elkerülhetetlen, hogy kutatókkal a fedélzetükön, űrhajók re püljenek a Holdra. Azonban e repüléseket megelőzően több alkalommal is embereknek kell körülrepülniök a Holdat. Ezek a repülések energetikailag könnyebben megoldhatók. Ámde csak azután válnak lehetővé. ha előbb gondosan tanulmányozzák a Föld — Hold — Föld útvonalat, mégpedig állatokat és növényeket magukkal vivő önműködő állomások segítségével. A hhoz, hogy kutatókból álló expedíció repül-* jön a Holdra, először is biztosítani kell a Földre való szerencsés visszatérését. E célból számos műszaki nehézséget kell legyőzni. Az Élénken társalgunk, hangosan Ízleljük egy verssor szépségét, vagy éppen szerelmi vallomást teszünk — és nem is gondolunk arra, milyen bonyolult folyamatok játszódnak le szervezetünkben beszéd közben. Jobb, ha nem is gondolunk rá, mert rögtön belezavarodunk. A beszédet — ez emeli az embert minden élőlény fölé — a gyermek hallás útján tanulja meg környezetétől (a született süket ezért lesz néma is, bár beszédszerve hibátlan lehet). Legtöbb ember beszéd- készsége élete végéig észrevehető zavarok nélkül működik. Igen sok azonban a beszédhibás gyermek és felnőtt. — (világszerte a lakosságnak 3 százaléka!) — ezért az orvos- tudomány új ágaként kialakult a logopédia (nálunk a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán működik ilyen tanszék.) A beszédhibák oka is, megnyilvánulási formája is sokféle. Mindig bízzuk orvosra annak megítélését, hogy a gyógykezelés szükséges-e, vagy pedig elegendő a szülői-pedagógusi segítség, esetleg az önnevelés. Vannak ugyanis betegségek, amelyek beszédzavart, dadogást idéznek elő, s * ilyen esetben az ok ismerete az első lépés a gyógyulás útján. A kórformákat tehát az orvos hatáskörébe utalva, tekintsünk végig néhány általános, gyakorlatilag* is felhasználható tudnivalót a beszédhibákról. Miért énekelve? Ismert régi anekdota: tűz üt ki a raktárban, s a dadogó tisztviselő csak énekelve képes közölni főnökével a balesetet: a „Megy a gőzös” dallamára rázendít: „Főnök uram, főnök uram, egy kis baj van ...” A tréfa azon a helyes megfigyelésen alapul, hogy a dadogok folyékonyan tudnak énekelni. Ennek pedig az az oka, hogy az éneklésben csak a magánhangzók zenei hangok — ezeken van hangsúly, nyomaték — a mássalhangzók csupán zörejek. A dadogás viszont éppen fordítva: a mássalhangzókra teszi a nyoma- tékot, ezeknél kerül hangképző szerve, gyakran egész teste is görcsös állapotba. Kiderül ebből, mennyire fontos, hogy a gyermeket már a szülői házban, majd az iskolában megtanítsák a helyes kiejtésre, a magánhangzók kellő artikulálására (tagolására). Ha a szülő vagy a pedagógus nem törődik azzal, hogy a gyermek „elharapja” a magánhangzókat és botladozva, ismételgetve megakad a mássalhangzóknál: ez önmagában a dadogás forrásává lehet! (Tegyünk egy kísérletet: ha megpróbáljuk a mássalhangzókat nyomatékosan kiejteni, azonnal dadogni kezdünk.) Ennél súlyosabb eset, amikor kisgyermekkori, az első életévekben bekövetkezett és később feledésbe ment lelki megrázkódtatás (félelem a sötéttől, állatok okozta ijedtség stb.) váltja ki a dadogást. Ilyenkormint beszédhibás gyermekeknél mindig: legfontosabb a türelem. Sem durvasággal, sem „szelíd erőszakkal” nem megyünk semmire, sőt ártunk vele. hiszen a gyermekben éppen a félelmet, a szorongást, tehát a „görcsös állapotot” fokozzuk. Ehelyett hagyjuk, hogy a gyermek lassan beszéljen, s így maga iktassa ki erőfeszítését a szavak formálásában. Emlékezve az anekdotára: egyegy mondat éneklés elmondása kialakíthatja a magánhangzók kiemelésének helyes beidegzését. Végül: a legsúlyosabb dadogás' is gyógyítható, ha a kezelést szakemberre bízzuk és követjük útmutatásait. Lámpaláz, fáradtság Gyakran és olykor jogosan emelünk szót az értekezletek elharapózása ellen. Helyes, ha nem engedjük túltengeni munkában és életünkben a meddő szószaporítást. De gondoljunk néha arra is: hányán •tanultunk meg kisebb-nagyobb nyilvánosság előtt folyékonyan beszélni munkaközi értekezleteken, tanulmányi konferenciákon, felnőttkorban letett vizsgákon. Csak a kezdeti — és természetes lámpalázat, s a vele együtt járó, gyakran a dadogásig, szóismétlésig, megakadásig fokozódó beszédzavart kellett leküzdenünk. Legyünk tisztában azzal, hogy ez egyáltalán nem „betegség”, hanem egyszerűen a megszokás hiánya. Ha tehát valakinek nem sikerült az a bizonyos „első felszólalása”, ne veszítse el kedvét és bátorságát, orvoshoz se menjen, amit pedig ritkán tanácsolunk. A lámpaláz ugyanis egészen természetes — a legnagyobb. leggyakorlottabb színészek is átélik premier előtt — és csakis a gyakorlással szűnik meg. Ennél is egyszerűbb eset a leggyakoribb hétköznapi beszédzavar, amely sok felnőttet ejt aggodalomba. Arról van szó, hogy olykor „megakad a nyelvünk”, nem találjuk a megfelelő szót, a dadogáshoz hasonló artikulálatlan hangot hallatunk. Környezetünk néha derül ezen (jobb lenne, ha nem venfié észre), néha megijed (ez is fölösleges). Oka majdnem mindig a fáradtság. Legjobb ha köny- nyedén túltesszük magunkat saját nyelvbotlásainkon, szóismétlésünkön, vagy azon, hogy nem jut eszünkbe a megfelelő szó. Aludjunk rá egyet: ez a legjobb. Akár gyermekünk, akár a magunk esetében tegyünk különbséget a múló és a tartós beszédzavar között. Legyünk tisztában azzal, hogy a beszéd az ember természetes, és egyben rendkívül bonyolult életmegnyilvánulása. Apróbb hibákon magunk is segíthetünk, s ha komolyra fordul a dolog, mellettünk áll a tudásban napról napra gazdagodó orvostudomány. H\JMOR NORSTAD MEGY — NINCS ATOMFEGYVER Adenauer: — Most itt állok megfürödve! íGerő Sándor rajza) ANGOL IDILL... — Ez a kölyök jól a nyakamra nőtt!... (Szegő Gizi gis-rajza> PLUSZ 34 FOK ÁRNYÉKBAN — Gyere már ki, Ede megromlik minden ennivalóm! (Gerő Sándor rajza) A GYARMATTARTÓ BÁNATA John Bull: Na, tessék! Jamaica is elröpült a Glóbuszomról!... » • (Toncz Tibor rajza) EGY TSZ-BANKETTEN — Mai bankettünkön a laka rékossági mozgalomban élenjáró tagjainkat ünnepeljük
