Nógrádi Népújság. 1962. augusztus (18. évfolyam. 61-69. szám)
1962-08-19 / 66-67. szám
1962. augusztus 19. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 9 A legalázahosabb Hsztélei+el... Régi kérvények nyomában A Horíhy-rendszer proletárcsaládjai közül nagyon kevés van olyan, aki sorsának ideiglenes megkönnyítése céljából valami „kevéske'’ segélyért ne folyamodott volna a gyár, a bányatulajdonoshoz. Ha szerencséje volt, sikerült egypár pengőt kapnia, ami sorsán ideig-óráig könnyített, de ha nem kapott — és ezek voltak többen — éhezhetett ugyanúgy továbbra is, mint eddig nagy családjával együtt. A letűnt világ dohos levegője csapott meg a megyei múzeumban, mikor Gajzágó és Sándor elvtársakkal, a múzeum igazgatójával és munkatársával kinyitottuk azt a dossziét, amiben régi kérvények vannak az 1940-es évekből, celofán papírban. Megőrizve egy darab régi vi- íágot, szocializmust, majd később a kommunizmust építő korunknak égbekiáltó me- mmtóként. Lássák, hogy íme ilyen korszak is volt a történelem folyamán és nem is olyan régen, ahol az emberiségei és tekintélyt nem a munka és a tudás mérte, hanem a vagyon, a milliókból, könny, vér és verejték által kisajtolt profitmilliók. Amikor az ember lesütött szemmel, levett sapkával alázatosan állt az őt kizsákmányoló bánya- vagy gyártulajdonos embertársa előtt és ami számunkra ma már nagyon furcsa, szép szavakat keresve adta elő panaszát szóban, vagy írásban. Hová lett ebben a korszakban az emberség és az öntudat? Lábbal tiporták az emberek egymás emberségét, egymás öntudatát. Elmúlt ez a korszak törvényszerűen és egy igazságosabb társadalom vette át a helyét ahol nem kell görnyed ten hajbókolni az embereknek és ahol az „ameny- nyi munkát végez, annyit ér” elve érvényesül a társadalomban. Nézem a kérvényeket. A választékosán megfogalmazottakat és azokat is, amelyet íráshoz nem szokott kéz írt. Hol vannak, hová tűntek segítse a tűz továbbterjedését. — A szivattyúkamra innét hetven méterre van. Gumitömlőn át vizet kérünk, hogy mentsük a biztosítást, a bányafát. — Vizesponyvával gátat kell húzni a tűz előtt — pattognak a parancsok, az utasítások. r E s a bányamentők — hivatásosak, a bányabeliek, végrehajtják az utasításokat. Csurog mindenkiről a verejték. Ameddig bejutnak már 100 fok felé emelkedik a hőmérséklet. De dolgoznak. Ember- feletti munkát végeznek. A mentés vezetője Piletics Tibor, a bányamentők rajva- rancsnoka. Az izgalom nem szűnik. Tanácskoznak a műszaki vezetők. A gumitömlő elégett. Nincs remény a további locsolásra, a tűz továbbterjedésének megakadályozására. — Gátat, palánkgátat kell emelni — szól az újabb utasítás, és a tizenkét bányamentő máris dolgozik a parancs végrehajtásán. De hogy! A rettenetes hőségben 20 perc alatt készítik el a fontos gátat!.. — Végre!' A tűz terjedését sikerült megakadályozni. Egy egész nap, és egy kemény, fáradtságos éjszaka múlott el a bányamentők, bányászok és műszaki dolgozók mögött. Megállás azonban nincs. A veszélynek csak elejét vet- ték, de még itt fenyeget. — Valamit tenni kell. A végleges, betongát segítségé, vei sem oldhatjuk meg a jelenlegi helyzetet. Uj eljáráson kell gondolkodni. De ni', legyen az? ezek az emberek? Élnek-e még, vagy meghaltak és ha élnek, sonsuk milyen lett? Ezek a gondolatok foglalkoztattak, amikor a sárga kérvényeket olvasgattam. Nézzük csak, mit írt a zagyvapálfalvi Budafoki József 1942. március 26-án kérvényében? „A legalázatosabb tisztelettel fordulok a tekintetes bányaigazgatóság felé, hogy kilenc tagú családom részére valami kevés segélyt kiutalni szíveskedjen huszonnégy év szolgálat után...” ó azon szerencsések közé tartozott, akik a „legalázatosabb” és „tiszteletteljes” kérésre 10 pengő segélyt kaptak. Tíz pengő a kilenc tagú családnál annyit jelentett, hogy egypár napig valamivel több kenyér jutott az asztalra. Bár ők ezt nem élelemre akarták fordítani, hanem a rongyos gyerekeknek, lányoknak és fiúknak ruhát akartak venni. Erre nem jutott. A szülők úgy gondolták, inkább élelemre költik ezt az összeget. Továbbra is foltos ruhában járatták gyermekeiket. A felszabadulás után minőségi változás állt be a Budafoki-család életében. Jutott már több kenyér, hús és gyümölcs is az asztalra és Budafoki bácsi jó keresetéből a gyermekek is .jól ruházkodtak. Gyermekei mindegyike saját házat épített, vagy vett. Minden házban van rádió, de perspektívájában televízió is. Az öreg Budafoki 1100 forint nyugdíjat kap és mint ahogy mondja, ami „nem éppen sok, de ki lehet jönni belőle”. Meg van elégedve sorsával, csak egy panasza van: néha behívhatnának — mondja — mint a többi nyugdíjast a Bányagépgyárba dolgozni. A másik kérvény nyomában eljutottam Bódi István vizslási lakoshoz, aki 1940. január 20-án írta kérvényét a „tekintetes bányaigazgató- ság”-hoz. Nyolctagú családjának az élelemtárból valami kevés élelmet kért és kevéske pénzsegélyt, ami tanszerre kellett volna gyermeEs akkor nagyszerű ötlet született. Alkalmazni kell, ha a szénbányászatban, a bányabeli tüzeknél először is, az úgynevezett szárazjeget, hivatalos nyelvén a szárazszénsavas megoldást. A határozatot tett követi. Gyors intézkedés. Répcelak azonban messze van. Oda-vissza 730 kilométer. A 3,5 tonnás teherautó szinte nyeli a kilométereket. A gépkocsi vezetője tisztában van feladatával. 730 kilométer! 3 tonnás terhelés. Sok az. De meg kell tenni. Talán 16 óra sem telik el az indulástól, s a gépkocsi értékes rakományával megérkezik Hányásra. / M íg a szárazjeget várták, egy percre sem állt meg a mentési munka, a tűzfészeknél. A palánkgát előtt 100 fokos hőségben dolgoztak a bányamentők. Ha kellett, ne. gyedóránként váltották egymást. Meg kell a tüzet fékezni. — mondták egymásnak. .. Az első szárazjég adagolás, — 1,5 tonna — eredménnyel járt. A külső levegő hőmérséklete . 40, a belsőé 60 fokra csökkent. Talán most. Most már sikerül! .. .A bányavezető, a főmérnök, a bányamentők parancsnoka. a tröszt vezetői a tűz lokalizálásával foglalkoznak. De kell a szén is. Ha nem sikerül a gyors intézkedés, összemegy a keleti frontfejtés. 24 órában ez 15 vagonos kiesést jelent. A baj nem jön egyedül. A tűznél sikerül a mérhetetlen mennyiségű szénmonoxidoi a keinek. Az ő kérvénye alatt is, mint a legtöbbnél, a kurta „Nem” szócska olvasható. Nem adták meg néki a segélyt. Pedig ő is leírta kérvényében elég sokszor a leg- alázatosabb és a legtisztelet- teljesebb szócskát. Huszonnégy évi szolgálat után arra érdemesítették, hogy egy nem szócskát írjanak kérvénye utolsó sorai alá. Hogy él, mint él Bódi bácsi? 1945 után az ő életében is pozitív módon változás .történt, öt lánya férjhez ment, rendes, becsületes munkásemberek vették el feleségül őket. Bódi bácsi mondja, hogy mindegyiknek saját háza van, keresetükből nagyon szépen élnek. Neki és 60 éves feleségének is megvan mindene. Itt is el lehet mondani ennél a családnál, hogy megvannak elégedve sorsukkal. A harmadik kérvény, amit elolvastam a káráncslapúj tői Bolyós Sándornéé volt. Bo- lyós bácsi 1933-ban halt meg. Rau-aknán dolgozott és a fejére csöpögő hideg víztől agyhártyagyulladást kapott es kevéssel a baglyasi kórházba való szállítása után meghalt. Az özvegy, Bolyós Sándomé 1942. április 17-én a következő szavakkal fordult segély ügyében a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság Igazgatóságához: „öt gyermekem van. Nagyon-nagyon n>.- héz helyzetben vagyok. A férjem után 17 pengő nyugdíjat kapok. A tekintetes és méltóságos bányaigazgatóság jó és nemes szívéhez fordulok, bízva a jó Isten és a tekintetes bányaigazgatóság támogatásában”. Hiába javasolta a pénztáros Bolyós nénit segélyre, ami a kérvény első oldalán ma is látható, elutasították őt azzal, hogy a 17 pengőből meg lehet élni. Pedig nagyon kellett volna néki az a pár pengő segély, ami helyzetén ideiglenesen segített volna. Ot éhes száj várta a betevő falatot mindennap Bolyós néni szegényes házában, ö férje halála után napszámba járt a kulákokhoz, földbirtominimálisra csökkenteni. Kell a szén! Kell a szén! — A keleti fővonal összekötőjébe ventillátor kell — adják ki az újabb utasítást. És a bányászok, szerelők tudják miről van szó. Hirtelen gyorsasággal szerelik fel az ezer köbméteres ventillátort, építik ki a 400-as átmérőjű légcsövet, hogy levegőt adjanak a frontfejtésre, megindulhasson a főlégvágat mögött is a szenelés. — Emelkedik a hőmérséklet a nyugati részen — jelenti a bányamester. Valamit tenni kell — teszi hozza. . .Megtörtént az intézkedés. Amíg a keleti részen emberfeletti munka folyt a tűz elfojtására, addig a nyugati bányamezőben dolgozók állták a sarat. Szinte minden bányász többet rakott egy csillével, hogy a veszélyeztetett bányamező kiesése ne okozzon bajt a terv teljesítésében. Hiszen már 5700 tonnás túlteljesítésük van a kongresszusi munkaversenyben, esélyesei az élüzem címnek... H eteknek tűnő napok következtek Kánya- són. Húsznapos kemény küzdelem bizonyítja a bányászok, bányamentők, műszakiak helytállását. .. ...Ma már, talán ebben az órában elmúlt a veszély Ká- nyáson. Névtelen hősök végezték ezt a veszélyes munkát. A bányát mentették meg. saját vagyonukat, a népgazdaság tulajdonát. Ök voltak azok, a megváltozott emberek... Somogyvári László kosokhoz. Mi lett a gyermekekkel? A gyermekek, ahogy felnőttek, elmentek cselédnek, szolgálni mentek, mert ekkor az olyan természetes volt, hogy a proletárgyerekek, fiúk, lányok, cselédek legyenek és szolgáljanak. Bolyós néni most elmondja, hogy harmincöt éves fiával él Lapújtőn és megvan elégedve Borsával. Gyermekei, lányai és fia férjhez mentek, illetve Adolf nevű fia megnősült. Mindegyiknek saját nagy házuk van és meg vannak elégedve életük folyásával. — „Ahogy elnézem őket — mondja — és látom, hogy mennyire megváltozott életük, könny szökik a szemembe. Mi lett volna velük, ha nem jött volna 1945-ben a felszabadulás? Az lett volna a sorsuk, amely már gyermekkorukban elkezdődött, a csel édeskedés. Más ember lábakapcája lett volna mindegyik. Én magam is meg vagyok elégedve — mondja Bolyós néni — csak hát az egészség az vacakol egy kicsit.” Arra a kérdésemre, hogy mégis mit tekint életében a legnagyobb változásnak és ugyanúgy a fiai életében is, azt válaszólja: — A legnagyobb változásnak én azt tekintem, hogy nem kell hajlongani bárhová megy az ember, bármilyen hivatalos helyre. Eltűntek a régi világ bürgericsizmás urai, eltűntek a földbirtokosok, el a grófok és a bárók és eltűntek a kulákok, ahol én oly sokat dolgoztam és oly sok megaláztatásban részesültem. Nézem fiaimat és unokáimat és látom, hogy mennyire masabb az életük, mint az enyém volt annak idején. Ha fiatalabb lennék, még talán én is hozzáfognék tanulni, mint fiaim és lányaim. De sajnos én mór ezt nem tehetem. De annak örülök, hogy gyermekeim mindezt már korlátozás nélkül megtehetik. Más emberek lettek . valahogy — mondja Bolyós néni — ön- tudatoSabbak már még ezek a kis emberpalánták is — simogatja meg unokái fejét és ragyogó két fekete szeméből nagy szeretet sugárzik feléjük. Igen, öntudatosak lettek, s mint ahogy Bolyós néni mondja, fiarr\, az öntudat, amely most már gátlástalanul érvényesül, nagyon fontos. Sokszor fontosabb az anyagiaknál, bár a kettő — mondja — nem választható el egymástól. És ezt a kettőt 1945 után és főleg napjainkban megtaláltuk én és a családom ... Három ember sorsát néztem meg a megsárgult kérvények alapján. Munfcásembe- rek sorsa ez,' munkásembereké, akiknek életük alapvetően csak a felszabadulás után változhatott meg. Karancslapújtő volt legutolsó állomásom. Ahogy Bolyós néniéktől jövök visszafelé, a falu középpontja irányába, a Kossuth utcán szinte palotának beillő kertes házak fogadnak. Ezeket is mind olyan emberek lakják, akik valamikor a Horthy-rendszer idején nagyon rossz körülmények között éltek. Ilyen nagy ház például Mákos Lászlónak a háza. amelyik külsőre nézve legalább három szobás lehet, vagy pl. Simon Istváné. Nagyon sok házon tábla van. közelebb megyek és megnézem mi van ráírva. „Tiszta udvar — rendes ház”. Igen, tiszta udvar, rendes ház. Hozzátéve, hogy még rendesebb emberek. Sárguljanak csak a régi kérvények a múzeum falai között, hiszen ma már az azokban leírtak a múlté, az átkos kapitalista múlté, amely nem jön vissza többé sosem. Godó László A §zociali?Kmis útján Negyven év előtti építési stílus. Szalmatetős házak Csitáron A volt uradalmi cseléd háborúból hazatérve egy tehénnel szánt juttatott földjén. Fábián Ferenc Hollókőről. Modern családi házak épülnek a salgótarjáni KlSZ-lakótelepen A Szügyi Tangazdaság országoshírű szarvasmarha állománya Uj autóbusz-váróíerem Széesényben
