Nógrádi Népújság. 1962. július (18. évfolyam. 53-60. szám)

1962-07-04 / 53. szám

1962. július 4. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 Ráadás: egy doboz cigaretta JHfilyeS — nem helyes Szmorád Lajos, az üveg­gyár régi szakmunkása reg­geli műszakba készült. Az asszony este nem ért rá reg­gelit készíteni, így ő szelte le nagysebtiben a kenyeret, hogy idejében munkába ér­jen. A második karéjt vágta, amikor a kés valamiben meg­akadt. Türelmetlenül húzta ki a kést, hogy megnézze, mi állhat az útjába. Meglepetés­sel látta: egy cigarettás do­boz bújik meg a lágy kenyér ölében. Ügyesen kiszabadítot­ta a doboz Tervet rabságából és kíváncsian gyújtott rá egyj cigarettára, örömmel állapi- j tóttá meg, az íze épp olyan,1 mint amit a trafikban árusí-1 tanak. A cigaretta azóta el is fo­gyott, a kenyérvásárlást pe­dig minden alkalommal ko­moly izgalom előzi meg. Szmorádék azt figyelik, a „gondos” kenyérgyári alkal­mazottak nem tesznek e va­lami mást a kenyér közé. Történetesen, most jól jönne nekik egy öt találatos lottó szelvény is. A KERET Három, vagy négy napon át is kerestem a salgótarjáni üz­letekben vajat, és érdekes módon egyikben sem kaptam. Egy nap már elhatároztam — ez még június 29-én tör­tént —, hogy utána nézek a dolognak. Annál is inkább, mert mások is emlegették a vaj hiányát. Meglepődéssel vettem tudomásul, amikor két boltban is azt mondták, vaj nem lesz csak elseje után. Mi a csuda, ezt ilyen jól tudják, és mégsem intézkednek? Vagy talán nem is tehetnek sem­mit, mert elsejéig sztrájkol­nak a tehenek? Vagy ezalatt a pár nap alatt szabadságo­lás miatt szünetel a tejfeldol­gozó? Gondoltam én minden­re, ami számításba jöhet ilyenkor. Végül is egy ismerős eladó­tól kérdeztem meg a tizenki- lences árudában, mi az oka a vajhiánynak. Az eladó mo­solygó természetességgel mondta: — Sajnos, még a hónap el­ső felében leszállították a ha­vi keretet, és most elsejéig nem küldenek. Nohát, hogy nekem nem ju­tott eszembe! Talán épp amiatt, hogy én nem így kép­zeltem el a tervszerűséget. Eszerint én mondjuk június huszonötödikén ettem meg a harmincadiki vajas kenye­remet? Még mondja valaki, hogy az evésben nem lehet előbb teljesíteni a tervet! U. M. A helyiipari vállalatok jú­niusban újítási hónapot ren­deztek. Az újítási hónap be­fejeztével a Helyiipari és Vá­rosgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének megyed bi­zottsága felülvizsgálta az úji- tómozgalom helyzetét a szak- szervezethez tartozó válla­latoknál. Megállapították: Helyes, hogy a Salgótarjáni Vízmű­ipari Vállalatnál év eleje óta a mai napig 27 újítást nyúj­tottak be, s ebből 23-at elfo­gadtak máris. Nem helyes: hogy a Balassagyarmati Vas­ipari Vállalatnál, amelynek létszáma nem kisebb az előbbi vállalaténál, féleszten­dő alatt mindössze 1 újítás született, s . még csak felül­vizsgálat alá sem került. Míg az előző vállalatnál a vezetők és műszakiak az újí­tómozgalmat komolyan veszik. Gyarmaton úgylátszik ellen­kező a helyzet. Jól szervezett társadalmi munka Balassagyarmaton Balassagyarmaton jártam az egyik napon, amikor lelke­sen dolgozó fiatalokat láttam a Palóc Múzeum előtt. Tár­sadalmi munkában az épülő szökőkút munkáinál serény­kedtek. Mint pedagógus elismerés­sel adóztam a Szántó Ko­vács János gimnázium ta­nulóinak, amikor örömmel új­ságolták, hogy a munkának több mint 60 százalékát vé­gezték el társadalmi munká­ban ők és a város dolgozói. De nemcsak a szökőkút épí­tése folyik ilyen lelkesedés­sel; ezzel egyidejűleg a Ber­csényi utca bitumen-maka- dámmal való korszerűsítését is elvégzik a város lakói. Ezeknél a munkálatoknál a lakosság társadalmi munká­ban mintegy 1200 köbméter földet mozgatott meg. Mint a balassagyarmati pél­da is igazolja, lehet hasz­nosan és okosan gazdálkod­ni a községfejlesztésből, meg­felelő társadalmi munka mel­lett, csak egy kis szervezést kíván az egész. Szenográdi Ferenc Ipolytamóc 1200 forint megtakarítás borjanként Egyre nagyobb teret hódíta­nak megyénk mezőgazdasá­gában is az új módszerek. Az ötéves terv ideje alatt mintegy 50 termelőszövetkezet­ben vezetik be például, a borjanként 1200 forint ha­szonnal járó itatásos borjú- nevelést. Békeoffensíva és k uracs Őriét vm Az elmúlt héten közös nyi­latkozat kiadásával véget ért a Hruscsov elvtárs vezette szovjet párt- és kormánykül­döttség romániai látogatása. Algériában kudarcot vallot­tak az OAS terrorakciói. A titkos szervezet Oranban is beszüntette merényleteit, hír­hedt vezetői elmenekültek az országból. Rusk, amerikai kül­ügyminiszter európai kőrútján próbálta kifoltozni a nyugati szövetség falán támadt repe­déseket Gorbach osztrák kancellár utazásai A szomszédos Ausztria kor­mányfője: Alfons Gorbach kancellár hétfőn hivatalos lá­togatásra Párizsba érkezett, majd onnan hazatérve csü­törtökön a Szovjetunióba uta­zott. Gorbach korábban Lon­donba és Washingtonba lá­togatott el. Az osztrák államszerződés megkötése óta szinte íratlan szabállyá vált, hogy minden osztrák kancellár bemutatko­zásképpen felkeresi az ál­lamszerződést aláíró négy nagyhatalom fővárosát. Az egy éve hivatalba lépett Gorbach kancellár mostani utazásai nyilvánvalóan ezt a célt is szolgálják. De nem első­sorban ezt, most sokkal több­ről van szó. Egyes befolyásos osztrák körök nyugatnémet revansis- táktól támogatva már hosz- szabb ideje nyomást gyako­rolnak az osztrák kormány­ra, hogy a szomszédos sem­leges ország sorsát fokozato­san a Nyugathoz kössék. E mesterkedések sorában fon­tos helyet foglal el a kö­vetelés, hogy Ausztria vala­milyen formában csatlakoz­zék az Európai Gazdasági Közösséghez. Ez a terv azon­ban ellenállásba ütközött mind az Egyesült Államok, mind a Szovjetunió részéről, mind pe­dig a haladó osztrák köz­véleményben. Az Egyesült Államok kor­mánya, amely az európai kö­zös piac néven ismert EGK-t a nyugati szövetség politikai és gazdasági szervének te­kinti, ellenzi, hogy ezt a fontos államcsoportosulást bár­milyen módon „felhígítsák”, azaz olyan ország, csatlakoz­zon hozzá, amely nem tagja a NATO-nak. A Szovjetunióban viszont azért ellenzik ezeket a ter­veket, mert éppen a közös piac fent említett jellege miatt a csatlakozás bármilyen for­mája az osztrák semlegesség feladását jelentené. Ráadásul az államszerződés kifejezet­ten megtiltja, hogy Ausztria közvetett, vagy közvetlen for­mában, társulásba lépjen Né­metországgal. Márpedig az európai gazdasági közösségben a vezető szerep kétségtelenül a Német Szövetségi Köztár­saságé. Ausztriának végül is válasz­tania kell az EKG és a sem­legesség között. Reméljük, hogy Ausztria ezt az utóbbi utat választja és ezt előmoz­díthatják a Moszkvában most folyó tárgyalások is Kardcsörtetés Tajvanon Ismét kiéleződött a feszült­ség a tajvani-szorosban. A Tajvan-szigetre menekült le- vitézlett csangkajsekisták ka­tonai kalandra készülnek. Egyre nyíltabban fenyegetőz­nek, hogy betörnek a Kínai Népköztársaság tengerparti körzeteibe. A kínai nacionalisták rég­óta fecsegnek ilyen szándé­kukról, most azonban a kér­kedés sokoldalú készülődéssel is együtt jár. Mindez nyil­vánvalóan az amerikaiak tud­Jól sikerült a Nógrád megyei Természetbarát táborozás és találkozó A Nógrád megyei Természet- barát Szövetség 1962. évi táboro­zását és találkozóját a Karancs oldalában levő Kercseg-tisztáson rendezte meg, ahol szinte gomba­módra nőttek a színes sátrak, s vidám táborozók népesítették be a festői környezetet. A táboro­zás egy hétig tartott, s különösen az utolsó két napon népesedett be nagyon a környék. Vasárnap délutánig mintegy 3000 ember volt a táborhelyen. A rendezőség gazdag program­mal szórakoztatta a táborozókat, melynek keretében szombaton este vidám tábortűzi műsoron különösen a nagybátonyiak jeles­kedtek, míg vasárnap délelőtt vi­dám sportversenyekre került sor, melyek derűs perceket szereztek a nézőknek. Különösen nagy sikere volt a lepényevésnek, zsákbafu- tásnak, cseréptörésnek. A gyalogtúrák kedvelői sem maradtak program nélkül, mert számos túra Indult a Karancs- Medves legszebb tájaira. A ha­tárőrség jóvoltából a csehszlovák területen fekvő festői szépségű Somoskő várába és a bazaltömlés- hez is ellátogattak a túra részt­vevői. A Kilián Testnevelési Mozga­lom keretében mintegy 400 résztvevő szerzett pontokat eze­ken a túrákon. fával és hallgatólagos bele­egyezésével folyik. Ékesen bi­zonyítják ezt, hogy a 7. ame­rikai flotta több egységét a tajvani-szorosba irányították, s magán Tajvanon egymást követik az amerikai látoga­tók, sőt Allan Dulles, az öreg bajkeverő is feltűnt. Persze a nyilvánosság előtt az amerikaiak továbbra is azt állítják, ők visszatartják Csang Kaj-seket esztelen vál­lalkozásától. Erre azonban még Kennedy elnök szerdai sajtóértekezletén is csak na­gyon gyenge biztosítékot tu­dott adni De ki hiszi el, hogy a Tajvanra szorult diktátor bár­mit is merne tenni amerikai gazdái nélkül? A két vasat tűzben tartó amerikai poli­tika mindenesetre előre fel­készül az akció kudarcára, s már eleve mossák kezeiket. Nem kétséges, hogy az eset­leges támadás a Kínai Nép- köztársaság népének és fegy­veres erőinek ellenállásán por­rá zúzódnék, de egy ilyen kaland mégis nagy veszélyt rejtene magában. Mert ko­runkban a legkisebb fegyve­res konfliktus is pusztító nuk­leáris háború elindítója lehet. VII. rész r Átlagos életkor: 22 év ... És Kuba a nyomor or­szága is volt. Batista az első hónapok fogadkozásai után már nem is beszélt szociális szempontokról, a tömegek fel­emeléséről. A rendszerint nagy családos kubai dolgozók 43 százalékának a keresete havi 70 dolláron alul volt. pedig az élet jóval drágább volt, mint Amerikában. Hi­szen csaknem minden áru amerikai volt és logikus, hogy drágább volt, mint magában, az Egyesült Államokban. A teljes munkanélküliek száma a csecsemőkkel, gyermekek­kel, öregekkel együtt hat­milliós országban több mint 600 ezer volt. 150 ezer ezen­kívül azoknak a száma, akik lehetőség híján hetenként négy napnál nem dolgoztak töb­bet Az átlagos életkor hihe­tetlenül alacsony volt. 22 év és három hónap. Amikor ezt egy ENSZ-statisztika megál­lapította, Batista hozzá méltó választ adott erre. Kijelen­tette, ez a szomorú adat an­nak a következménye, hogy a „rendkívül hiú kubai nők megközelítőleg sem vallják be igazi életkorukat.’’ Mint mondottuk, a legször­nyűbb a vidék helyzete volt. ..A cukomádvágók. a gua- irok — írja az Oriente tar- toménybeli parasztság hely­zetéről Georges Soria, fran­cia újságíró — a puszta föl­dön alszanak, szalmatetős, ab­lak és ajtó nélküli vályog kunyhókban .., Talpalatnyi földjük sincs .. . Nincs egye­bük két karjuknál. A föld- birtokos bérű a két kart, amelyre évente csak néhány hónapig van szüksége... Ä guairok gyermekei nem tud­nak sem írni, sem olvasni. Rongyosok ... Ha a sors ked­vez nekik, tízéves koruktól fakitermelésben dolgozhatnak hajnaltól alkonyaiig mint fa­vágó inasok, vagy mint szén­égetők. Azokat, akiknek a környékbeli cukomádültet- vényeken sikerült munkaere­jüket áruba bocsátani, a töb­biek a sors kiválasztottjainak tartják! Körülbelül egy dol­lárt keresnek 10—11 órás mun­kanap mellett. Sajnos ez az „aranybánya” évente körül­belül három hónapig műkö­dik. Az év többi részében a napi egydolláros boldog ki­választottak munka nélkül lé­zengenek.” Ugyancsak Soria közli a kubai parasztság élelmezésé­nek alábbi jellemző kereszt- metszetét: Mindennap eszik húst a fa­lusi lakosság négy százaléka, halat 1 százaléka, tojást 2 szá­zaléka. tejet iszik a lakos­ság 11 és kenyeret eszik 3,5 százaléka. Fulgencio Batista birodal­mában a lakosság 13 szá­zalékának legalább egyszer tífusza volt. 33 százalék szen­vedett a szinte teljes orvos­hiány következtében külön­böző bélférgektől. A nyomor­ból, pontosan abból, hogy a szegényparaszt családok egy­részt munkalehetőség idején az apró gyermekeket sem tud­ták nélkülözni, másrészt a legelemibb iskolaszerek meg­vásárlására sem volt pénzük, az analfabétizmus gyors nö­vekedése következett. A Ba- tistát megelőző korszakokban Kubában az analfabéták szá­ma 23,5 százalék volt. Batista bukásának idején 41,5 szá­zalék. A megbízó: Uncle Sam Mint láttuk a nyomornak és a történelemben párját rit­kító korrupciónak ezt az apo­kaliptikus rendszerét védte olyan brutálisan Fulgencio Batista, Pilar Garcia, Este­ban Ventura, Chaviano és az egész visszataszító klikk. Ok, csak ők voltak érdekeltek ennek a rendszernek a fenn­tartásában? És hogyan tud­ta ez a néhány ember szinte a teljes nemzet ellenállásá­val szemben hosszú évekig fenntartani ezt a gyűlölt re­zsimet? Ezek jogos kérdések, de egyszerű rájuk a válasz. Igaz, hogy Batístáék pozíciójukat, hatalmas vagyonukat is véd­ték, amikor kegyetlenül le­sújtottak minden szabadság­szerető erőre, de ez csak kö­vetkezmény. A lényeg — és ez az, amit egy pillanatra sem téveszthetünk szem elől — az, hogy ez a Kubában ezerszer elátkozott csoport megbízásból tette, amit tett. Batista és társai azért tart­hatták magukat uralmon aránylag sokáig, mert a szom­szédban ott terpeszkedett az imperializmus legerősebb ha­talma, az Amerikai Egyesült Államok, amelynek érdekei szövevényesen behálózták Ku­ba egész testét. Hogy milyen mohón vetet­te rá magát az új vadász- területre az amerikai mono- póltőke, arra jellemző, hogy egy 1958-as ENSZ-becslés sze­rint Kuba egész nemzeti va­gyona, tehát földje, ipara, bankbetéteinek összessége, va­lamennyi tartaléka mindössze hatszorosa volt a befektetett amerikai tőkének. Annak az országnak a népe, amely év­századokon keresztül olyan hő­siesen küzdött a spanyol el­nyomás ellen és amely már- már úgy érezte, hogy kezé­ben van végre a szabadság, azt volt kénytelen tapasztal­ni, hogy hazáját szinte per­cek alatt árusítják ki az új betolakodóknak. A Maine cirkáló felrobban­tása után, mint emlékszünk, megjelent az amerikai ten­gerészgyalogság és a nyílt megszállás alatt a Washing­ton által kinevezett katonai kormányzó, Wood generális két kézzel osztotta az ingye­nes koncessziókat, (szám sze­rint 208-at hetek alatt) a leg­nagyobb amerikai monopóliu­moknak. Azok, akik Batista bukása előtt, vagy közvetle­nül azután jártak Kubában, elmondották, hogy állandóan csipkedniök kellett magukat, nehogy Havannában azt higy- gyék, hogy egy amerikai vá­rosban járnak. Packard, Ford, Coca Cola... Szinte valamennyi autó Ma­de in USA volt, s ha le­szállt az este, harsogtak, vil- 1 ództak minden számításba jövő amerikai vállalat tola­kodó reklámjai. Coca Cola, Palmolive, Ford Remington, Lucky Strike. National City Bank, Packard, Buick. Cadil­lac és így tovább... De nem volt más a helyzet a lát­szólag spanyol neveknél sem. Húszméteres több tonnás rek­lámja volt például a Com- panda Cubana de Electriciade nevű elektromos társaságnak, de itt is csak az elnevezés volt hazai csengésű, — a rész­vények amerikai kézben vol­tak. Aránylag kevesen tudják, hogy a cukornád országa tá­volról sem szegény fémekben. Nos, az egész termelésre a Wallstreet tette rá a kezét. Ez fantasztikus profitokat és fantasztikus rendszertelensé­get jelentett. Azt, hogy volt-e az ércbányászoknak kenye­rük, a Betlehem Steel Com­pany pillanatnyi érdekei dön­tötték el. Háborús időkben volt munka bőven, aztán mint­ha elvágták volna: a Bet­lehem Steel a világpiaci árak tartása miatt gyakran gon­dolt egyet és teljesen leállí­totta a termelést. Ugyanilyen, a munkásság számára gyil­kos hullámzásokat mutat a tekintélyes magánbányászat, valamint a földkerekség króm­ban és nikkelben egyik leg­gazdagabb tartalmú vasércé­nek kiaknázása is. A meny- nyiségre mindenesetre jellem­ző, hogy 1953 és 1957 kö­zött 648 300 tonna vasérc ván­dorolt Kubából az Egyesült Államokba... Az egész kubai gazdasági életet kézben tartó Wall­street monopóliumok számára a kubai lakosság érdeke mint szempont egyszerűen nem lé­tezett. Közismert, hogy Ba­tista bukásának pillanatában az egyik legfenyegetőbb ame­rikai zsarolási forma az volt, hogy megtagadták az olajszál­lítást a szigetországnak. Ugyanakkor nemzetközileg jó­nevű geológusok állítják, hogy Kubának alighanem jókora olaj mezői lehetnek. Az ame­rikai petróleum-monopoliu- mok gondosan kutattak is az országban, a kiszivárgott hírek szerint páncélszekrényben őr­zik a sok éves kutatás nyo- - mán elkészült kubai olajtér­képeket — csak éppen el sem kezdték, a feltárást. Akik ismerik a kapitalista gazda­ság műhelytitkait, ezen nem lepődnek meg. Egy kis szá­molás az egész. Mindenesetre — persze a legnagyobb ti­tokban — feltérképezik az olajlelő-helyeket és ha egyszer valami miatt az olajigények ugrásszerűen megnőnek, meg is kezdik a feltárást. Batista uralma alatt ez azonban nem következett be és a számí­tások azt mutatták, hogy a kubai olaj megjelenése a vi­lágpiacon növelné a kíná­latot. lerontaná az árakat — tehát tőkés szempontból nem lenne rentábilis. A dön­tés ezek után nyilvánvaló: pi­henjen csak az a kubai olaj... A kubaiak pedig vegyenek drága valutáért amerikai ola­jat. (Következik: Fifth Avenue— Havannában).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents