Nógrádi Népújság. 1962. július (18. évfolyam. 53-60. szám)

1962-07-28 / 60. szám

2 NÓGRÁDI NÍPOJSACi ÜDVÖZLET HELSINKIBE 1962. július 28. A helsinki VIT előtt visz- szaemlékezés tölt el, mint a moszkvai VI. Világifjúsági Ta­lálkozó Nógrád megyei kül­döttsége egyik tagját. Sok nemzet fiataljaival ta­lálkoztunk és a közös ebéd és racsora után beszéltük meg aap mint nap az egymást érintő kérdéseket Különösen szép volt és szívesen emléke­zem vissza a finn küldöttek­kel való találkozásra. Vacso­rára hívtak meg bennünket, magyar fiatalokat és köztük a Nógrád megyei küldöttség minden egyes tagját. A fogad­tatás nagyon szép volt Barát­ságosan üdvözöltek bennün­ket, mint a finn-ugor nvelv- családba tartozó testvéreiket és nagyon sok kérdést tet­tünk fel egymásnak. Gazda­sági, po’itikai. társadalmi es kulturális kérdéseket beszél­tünk meg külön csoportokba verődve, amely csoportok spontán verődtek össze és nem kellett szervezni. Ezen kérdések megbeszélése után megkezdődött a tánc és a két ország fiataljai, fiúk, lá­nyok vidáman ropták az egy­mástól megtanult nemzeti tán­cokat. A találkozás vidám hangulatban, ajándékozások közepette a késő éjjeli órák­ban ért véget és kétségtelen, hogy erősítette a két nép fiatalságának barátságát, kap­csolatát és alátámasztotta a felejthetetlen moszkvai VIT jelszavát: „A békéért és ba­TIZENÖT EV A BARÁTSÁGÉRT A fesztiválok napjaiban mindig azt kutattam, mi az, ami a kis óceáni paradicsomi szigetekről és a New-York-i felhőkarcolók dohos sikátorai­ból, az ezeregyéjszaka mesés földjéről és Kazahsztán fel­tört szűzföldjeiről, a féktelen gyarmati terrorban sínylődő Angolából és a szövetkezetivé lett hortobágyi faluból annyi­ra vonzza az ifjúságot ezekre a világtalálkozókra? A ber­lini VIT-en megkérdeztem egy dél-afrikai négert, Indicey Dafet miért utazott tizenkét­ezer kilométert? S ő egyetlen szóval válaszolt: a barát­ságért! ... Aki csak egyszer is résztvett már a fiatalok nagy találkozóján, szívesen emlékezik azokra a napokra. Mintha valami különös nedűt vett volna magához, olyan italt, amit nem pohárban mérnek, s amit sehol másutt nem kaphat. Ez a különleges ital a fesztivál varázsa. Tánc­ból, autogrammokból, jelvé­nyek és eszmék cseréjéből ké­szül, baráti csókokból és tö­méntelen mosolyból. De min­denekelőtt új barátságok szü­letését jelenti, fogadalmakat, s esküt. A VIT-en egymás aj­káról tanultunk történelmet, fokiért, kultúrát — más né­pek, minden nép megbecsülé­sét. Emlékszem, Bécsben ta­lálkoztam egy algériai ifjúval, aki puskagolyót vett elő pénz­tárcájából, amit francia ka­tona lőtt a mellébe, de egy másik francia — az algériaia­kat gyógyító orvos — meg­mentette őt az életnek. A puskagolyót akkor vette elő, amikor egy tudatlan nárizsi ifjúnak kétségei támadtak az önálló Algéria jövőjéről. .. De amikor látta Ahmed sebét, s kezébe vette a puskagolyót — örök barátságot fogadott az algériainak... Algériaiak és franciák, ame­rikaiak és kínaiak, oroszok és angolok a fesztiválon nem azért írták fel egymás címét, hogy évek múltán bombát dobjanak barátaik házára, ők. a fesztiválok küldöttei, bár a ma és a holnap kérdéseiről különböző, olykor ellentétes nézeteket vallanak, a legfon­tosabban egyek: útját kell állni a háborúnak, ki kell csavarni a kardot és az atom­bombát a halálgyárosok kezé­ből! Tizenöt esztendővel ezelőtt, amikor 1947. július 25-én Prá­gában először találkoztak VIT-en a földkerekség fiatal­jai, ez a cél vezérelte őket. S a gyarmatosítás felszámolása, az ifjúság nemzetközi összefo­gása, a fiatalok jogaiért folyó küzdelem, a holnapok olyanná formálása, amelyben min­denütt embernek tekintik az embert. Tizenöt esztendővel ezelőtt, az első világifjúsági találkozó egyik napján, a kül­döttek Lidicébe zarándokoltak, hogy segítsenek a romok he­lyébe új falut emelni. Vala­mennyi fesztiválon ott voltak — s Helsinkiben is ott lesz­nek — a hirosimaiak küldöt­tei. akik a legnagyobb ve­szélyre figyelmeztetik a föld­kerekség fiataljait: nem en­gedhetjük meg, hogy újabb hirosimák kerüljenek a tér­képekre! A helsinki VIT-en különösen nagy teret szentel­nek az atomfegyverek eltiltá­sáért, a háború megakadályo­zásáért folyó nemzetközi küz­delemre. Indicey Dafe Berlinben azt mondta, hogy a barátság aka­rata hozza a VIT-re a szene­gáli néger tam-tam dobost és az amerikai egyetemistát, a szovjet atomfizikust és a buddhista burmai filozófust. Brazíliából ezért szegődött hajóinasnak egy pénznélküV fiatal rakodómunkás, de ott lesz Helsinkiben! Két mozara- biquei ifjú pedig autóstoppal ment 1953-ban a bukaresti ta­lálkozóra. A barátságért! Ez a VIT jelszava, varázsa. En­nek jegyében nyílik meg va­sárnap Helsinkiben a VIII. Világifjúsági Találkozó, ame­lyen 132 ország küldöttei nemcsak megismerik egymást Vállalják is a küzdelmet, hir­detve a VIT zászlajára írt célkitűzéseket: együttműködés, közös harc a békéért és a barátságért. Sebes Tibor Oft lesznek a VIT-en Cser Miklós Tamási István Orömtüzek gyálnak a megyében A világ ifjúságának idei nagy találkozója Nógrád me­gye dolgozó fiataljait is mozgósította, hogy méltó mó­don juttassa kifejezésre érzé­seit a béke és barátság esz­méje iránt. Ezt az érzést tükrözték a május óta megtartott taggyű­lések. ahol a VIT-ek törté­netéről hangzottak el élmény- beszámolók az üzemek, falvak fiataljai előtt, hogy teljessé­gében átérezhessék a feszti­válok fontosságát. Ezt tük­rözték a legutóbbi hetekben rendezett VIT-bálok, műso­ros estek, amelyeknek bevé­telét a fesztiválalapra aján­lották fel. A VIT szellemében voltak megyeszerte béke és ba­rátság járási, városi talál­kozók, — így különösen élményt nyújtók Vanyarcon, Diósje- nón, Nagylócon, ahol beszá­molók tették igen tartalmas­sá a találkozókat. A Világifjúsági Találkozó holnapi megnyitójára rendkí­vül lázasak az itthoni előké­születek. Az ünepi napon a megye valamennyi KISZ- alapszervezete örömtüzet gyújt, ennek lobogásánál énekelnek, táncolnak, színes kultúrműsorokon szórakoz­nak a fiatalok, este fél 8-tól pedig a televízió segítségével szinte maguk is részeseivé lesznek a hel­sinki fesztiválnak, a világ ifjúsága központi nagy ta­lálkozójának. A lelkes készülődés a vi­lágtalálkozó eseményeire azt bizonyítja, hogy a Nógrád megyei fiatalok magukénak érzik a béke és barátság né­peiket egybekapcsoló eszmé­jét s a maguk posztján min­dent megtesznek, hogy annak szolgálatát mind a termelő- munkában, mind egyéb más megnyilvánulásukban méltó módon kifejezésre juttassák. Hurrá, éljen a VIT! Az acélárugyár! fiatalok köszöntik az 1962. július 29-én meg­nyíló Világifjúsági Találkozót. Gondolatok a Hl. Yilágifjúsági és Diáktalálkozóról. . . 1951-ben abban a szeren­csés helyzetben voltam, hogy részt vehettem a Berlinben megtartott Világifjúsági Ta­lálkozón. Az 1949-ben Buda­pesten megrendezett VIT még elevenen élt emlékeze­temben, s éppen ezért foko- zottab érdeklődéssel tekin­tettem a berlini VIT elé. A vendéglátó fiatalok nagy sze­retettel fogadták a magyar küldöttséget. Már a határál­lomáson, s ezt követően va­lamennyi pályaudvaron, ahol különvonatunk elhaladt, rög­tönzött baráti találkozókban volt részünk, a budapesti VIT táncba — a „zakatolás”- ba kezdtünk, együtt énekel­tük a német fiatalokkal: „Hegyek között, völgyek kö­zött zakatol a vonat...” Amikor megérkeztünk Ber­linbe kb. 6 órás késéssel, ar­ra gondoltunk, hogy éjszaka 3 órakor nem számíthatunk a vendéglátók fogadására. Azonban legnagyob meglepe­tésünkre több száz fiatal vári bennünket. Nem éreztük az utazás, az álmatlan éjszaka fáradalmát — együtt énekel­tünk, táncoltunk. A VIT ünnepélyes megnyi­tóján a berlini Walter Ul­bricht stadionban 104 ország­ból, mintegy 20 ezer fiatal, s Németország mindkét ré­széből Berlinbe érkezett 100 ezer ifjú és leány vett részt. A megnyitón felvonult orszá­gok küldötteit nagy szeretet­tel fogadták, de különösen nagy sikert arattak a szov­jet és koreai fiatalok. A meg­nyitóból a legemlékezetesebb volt számomra, amikor a ko­reai katonaruhás lányok és fi­úk elhaladtak mellettünk, odaszaladtunk hozzájuk, s amennyi virág volt nálunk, mind közéjük szórtuk, kö­szöntöttük a hős fiatalokat, akik nem sokkal előbb még hadszíntéren vonultak, har­coltak. (Abban az évben ért véget a koreai háború!) A VIT megnyitójának nap­ján, s azt követően is, az amerikai katonai helikopte­rek keringtek fölöttünk, száz­ezer-számra dobálták uszító röpcéduláikat. A fiatalok cl sem olvasták, hanem halom­ban meggyújtották, s felhar­sant az ismert jelszó „Ami go home!” (Amerikaiak taka­rodjatok haza!) Berlinben jártunkban na­gyon meglepett bennünket, hogy 6 évvel a háború befe­jeztével milyen nagyot alkot­tak a német dolgozók, — bár rengeteg romos épület­tel találkoztunk — valóságos utcarészek épültek újjá, telve voltak az üzletek árukkal, s vásárlókkal. Az újjáépítést elősegítette a VIT megrende­zésének gondolata, hiszen be­számoltak a berlini fiatalok, milyen hatalmas munkaver­seny alakult ki, hogy csino­sítsák, feldíszítsék megtépá­zott városukat. S nagyon megható volt, hogy azokat az épületeket is feldíszítették zászlókkal, amelyeket a VIT megnyitójára már nem sike­rült újjáépíteni. Tudvalevő, hogy még 1951- ben Berlinben a megszálló- övezetekből szabadon közle­kedtek a vasutak. Mi amikor a szálláshelyünkről utaztunk a város központjába, mindig azt figyeltük, meddig tart a dekoráció, mert azon túl már nem fogadtak volna bennünket virágcsokrokkal.. A VIT ideje alatt Brandt, Nyugat-Berlin szociáldemok­rata főpolgármestere, képmu­tató módon, meghívta a fesztivál részvevőit a nyuga­ti övezetbe, hogy nézzék meg saját szemükkel, mit is nyújt a „nyugati demokrácia”. Mi magyarok ugyan nem tettünk rútságért!” Másik igen szép találkozá­sunk a Szovjet Finn-Karéi Köztársaság fiataljaival volt. A Finn-Karéi Köztársaság komszomol-fiataljait Lebegyev elvtárs, a köztársaság Kom- szomol Központi Bizottságá­nak titkára vezette. Lebegyev elvtárs igen közel áll hozzánk, régi ismerősünk, mert az 1956-os ellenforradalom idején Salgótarjánban és Nagybá- tonyban teljesített katonai szolgálatot és segítette mun­kájával a magyar forradalmi erők harcát az ellenforrada­lom ellen. A találkozás felejthetetlen volt. Mint régi ismerősök, üd­vözöltük őt és ő is minket. Egymás szavába vágva eleve­nítettük fel és cseréltük ki régi élményeinket, tapasztala­tainkat. Mi is, ők is meg­ajándékoztuk egymást. Az idő röpült. El kellett búcsúzni. De mint ahogy ak­kor Lebegyev elvtárs mon­dotta: „Oly kicsi a világ és hiszem, hogy még találkozunk a nógrádi fiatalokkal”. Nos, a helsinki VIT-en meg van erre a lehetőség. Ml a Helsinkibe induló nógrádi fia­talokkal küldjük a Finn-Karéi köztársaság komszomol-fiatal- jainak harcos üdvözletünket és kívánunk sok sikert nekik a kommunizmus építésében és a békéért folyó harcban. Godó László eleget e meghívásnak, de sok száz fiatal összekarolva, dalaikat énekelve — élve a meghívással — átment Nyu- gat-Berlinbe. Nos ott megis­merhették, mit jelent a „nyu­gati demokrácia”. Lovas rend­őrök támadtak rájuk, gumi­bottal, puskatussal fogadták a „vendégségbe” igyekvő if­jakat és leányokat. A „ven­déglátás” eredménye: négy­száztizenhét sebesült volt. A fesztivál két hete alatt, mintegy 200 baráti találkozót tartottak a különböző delegá­ciók között. Én egy Komszo- mol és FDJ (német fiatalok) találkozóján vettem részt, s egy kedves emlék még ma — tizenegy évvel a találkozó után is büszkeséggel tölt el. Ugyanis a kölcsönös jelvény­cserék után (Komszomol jel­vény tulajdonosa lettem) egy német kislány komszomolis- tának nézett, s hiányos orosz tudásommal oroszul társa­logtunk, melynek az lett a vége, hogy frissen megszer­zett Komszomol jelvényemet felcserélte egy FDJ jelvény­re. Boldogságát már nem akartam megzavarni azzal, hogy felfedjem előtte: én magyar vagyok! (Az vessen rám követ, aki helyemben ezek után másként járt volna el.) Andó T. Józsefné

Next

/
Thumbnails
Contents