Nógrádi Népújság. 1962. július (18. évfolyam. 53-60. szám)
1962-07-28 / 60. szám
2 NÓGRÁDI NÍPOJSACi ÜDVÖZLET HELSINKIBE 1962. július 28. A helsinki VIT előtt visz- szaemlékezés tölt el, mint a moszkvai VI. Világifjúsági Találkozó Nógrád megyei küldöttsége egyik tagját. Sok nemzet fiataljaival találkoztunk és a közös ebéd és racsora után beszéltük meg aap mint nap az egymást érintő kérdéseket Különösen szép volt és szívesen emlékezem vissza a finn küldöttekkel való találkozásra. Vacsorára hívtak meg bennünket, magyar fiatalokat és köztük a Nógrád megyei küldöttség minden egyes tagját. A fogadtatás nagyon szép volt Barátságosan üdvözöltek bennünket, mint a finn-ugor nvelv- családba tartozó testvéreiket és nagyon sok kérdést tettünk fel egymásnak. Gazdasági, po’itikai. társadalmi es kulturális kérdéseket beszéltünk meg külön csoportokba verődve, amely csoportok spontán verődtek össze és nem kellett szervezni. Ezen kérdések megbeszélése után megkezdődött a tánc és a két ország fiataljai, fiúk, lányok vidáman ropták az egymástól megtanult nemzeti táncokat. A találkozás vidám hangulatban, ajándékozások közepette a késő éjjeli órákban ért véget és kétségtelen, hogy erősítette a két nép fiatalságának barátságát, kapcsolatát és alátámasztotta a felejthetetlen moszkvai VIT jelszavát: „A békéért és baTIZENÖT EV A BARÁTSÁGÉRT A fesztiválok napjaiban mindig azt kutattam, mi az, ami a kis óceáni paradicsomi szigetekről és a New-York-i felhőkarcolók dohos sikátoraiból, az ezeregyéjszaka mesés földjéről és Kazahsztán feltört szűzföldjeiről, a féktelen gyarmati terrorban sínylődő Angolából és a szövetkezetivé lett hortobágyi faluból annyira vonzza az ifjúságot ezekre a világtalálkozókra? A berlini VIT-en megkérdeztem egy dél-afrikai négert, Indicey Dafet miért utazott tizenkétezer kilométert? S ő egyetlen szóval válaszolt: a barátságért! ... Aki csak egyszer is résztvett már a fiatalok nagy találkozóján, szívesen emlékezik azokra a napokra. Mintha valami különös nedűt vett volna magához, olyan italt, amit nem pohárban mérnek, s amit sehol másutt nem kaphat. Ez a különleges ital a fesztivál varázsa. Táncból, autogrammokból, jelvények és eszmék cseréjéből készül, baráti csókokból és töméntelen mosolyból. De mindenekelőtt új barátságok születését jelenti, fogadalmakat, s esküt. A VIT-en egymás ajkáról tanultunk történelmet, fokiért, kultúrát — más népek, minden nép megbecsülését. Emlékszem, Bécsben találkoztam egy algériai ifjúval, aki puskagolyót vett elő pénztárcájából, amit francia katona lőtt a mellébe, de egy másik francia — az algériaiakat gyógyító orvos — megmentette őt az életnek. A puskagolyót akkor vette elő, amikor egy tudatlan nárizsi ifjúnak kétségei támadtak az önálló Algéria jövőjéről. .. De amikor látta Ahmed sebét, s kezébe vette a puskagolyót — örök barátságot fogadott az algériainak... Algériaiak és franciák, amerikaiak és kínaiak, oroszok és angolok a fesztiválon nem azért írták fel egymás címét, hogy évek múltán bombát dobjanak barátaik házára, ők. a fesztiválok küldöttei, bár a ma és a holnap kérdéseiről különböző, olykor ellentétes nézeteket vallanak, a legfontosabban egyek: útját kell állni a háborúnak, ki kell csavarni a kardot és az atombombát a halálgyárosok kezéből! Tizenöt esztendővel ezelőtt, amikor 1947. július 25-én Prágában először találkoztak VIT-en a földkerekség fiataljai, ez a cél vezérelte őket. S a gyarmatosítás felszámolása, az ifjúság nemzetközi összefogása, a fiatalok jogaiért folyó küzdelem, a holnapok olyanná formálása, amelyben mindenütt embernek tekintik az embert. Tizenöt esztendővel ezelőtt, az első világifjúsági találkozó egyik napján, a küldöttek Lidicébe zarándokoltak, hogy segítsenek a romok helyébe új falut emelni. Valamennyi fesztiválon ott voltak — s Helsinkiben is ott lesznek — a hirosimaiak küldöttei. akik a legnagyobb veszélyre figyelmeztetik a földkerekség fiataljait: nem engedhetjük meg, hogy újabb hirosimák kerüljenek a térképekre! A helsinki VIT-en különösen nagy teret szentelnek az atomfegyverek eltiltásáért, a háború megakadályozásáért folyó nemzetközi küzdelemre. Indicey Dafe Berlinben azt mondta, hogy a barátság akarata hozza a VIT-re a szenegáli néger tam-tam dobost és az amerikai egyetemistát, a szovjet atomfizikust és a buddhista burmai filozófust. Brazíliából ezért szegődött hajóinasnak egy pénznélküV fiatal rakodómunkás, de ott lesz Helsinkiben! Két mozara- biquei ifjú pedig autóstoppal ment 1953-ban a bukaresti találkozóra. A barátságért! Ez a VIT jelszava, varázsa. Ennek jegyében nyílik meg vasárnap Helsinkiben a VIII. Világifjúsági Találkozó, amelyen 132 ország küldöttei nemcsak megismerik egymást Vállalják is a küzdelmet, hirdetve a VIT zászlajára írt célkitűzéseket: együttműködés, közös harc a békéért és a barátságért. Sebes Tibor Oft lesznek a VIT-en Cser Miklós Tamási István Orömtüzek gyálnak a megyében A világ ifjúságának idei nagy találkozója Nógrád megye dolgozó fiataljait is mozgósította, hogy méltó módon juttassa kifejezésre érzéseit a béke és barátság eszméje iránt. Ezt az érzést tükrözték a május óta megtartott taggyűlések. ahol a VIT-ek történetéről hangzottak el élmény- beszámolók az üzemek, falvak fiataljai előtt, hogy teljességében átérezhessék a fesztiválok fontosságát. Ezt tükrözték a legutóbbi hetekben rendezett VIT-bálok, műsoros estek, amelyeknek bevételét a fesztiválalapra ajánlották fel. A VIT szellemében voltak megyeszerte béke és barátság járási, városi találkozók, — így különösen élményt nyújtók Vanyarcon, Diósje- nón, Nagylócon, ahol beszámolók tették igen tartalmassá a találkozókat. A Világifjúsági Találkozó holnapi megnyitójára rendkívül lázasak az itthoni előkészületek. Az ünepi napon a megye valamennyi KISZ- alapszervezete örömtüzet gyújt, ennek lobogásánál énekelnek, táncolnak, színes kultúrműsorokon szórakoznak a fiatalok, este fél 8-tól pedig a televízió segítségével szinte maguk is részeseivé lesznek a helsinki fesztiválnak, a világ ifjúsága központi nagy találkozójának. A lelkes készülődés a világtalálkozó eseményeire azt bizonyítja, hogy a Nógrád megyei fiatalok magukénak érzik a béke és barátság népeiket egybekapcsoló eszméjét s a maguk posztján mindent megtesznek, hogy annak szolgálatát mind a termelő- munkában, mind egyéb más megnyilvánulásukban méltó módon kifejezésre juttassák. Hurrá, éljen a VIT! Az acélárugyár! fiatalok köszöntik az 1962. július 29-én megnyíló Világifjúsági Találkozót. Gondolatok a Hl. Yilágifjúsági és Diáktalálkozóról. . . 1951-ben abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy részt vehettem a Berlinben megtartott Világifjúsági Találkozón. Az 1949-ben Budapesten megrendezett VIT még elevenen élt emlékezetemben, s éppen ezért foko- zottab érdeklődéssel tekintettem a berlini VIT elé. A vendéglátó fiatalok nagy szeretettel fogadták a magyar küldöttséget. Már a határállomáson, s ezt követően valamennyi pályaudvaron, ahol különvonatunk elhaladt, rögtönzött baráti találkozókban volt részünk, a budapesti VIT táncba — a „zakatolás”- ba kezdtünk, együtt énekeltük a német fiatalokkal: „Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat...” Amikor megérkeztünk Berlinbe kb. 6 órás késéssel, arra gondoltunk, hogy éjszaka 3 órakor nem számíthatunk a vendéglátók fogadására. Azonban legnagyob meglepetésünkre több száz fiatal vári bennünket. Nem éreztük az utazás, az álmatlan éjszaka fáradalmát — együtt énekeltünk, táncoltunk. A VIT ünnepélyes megnyitóján a berlini Walter Ulbricht stadionban 104 országból, mintegy 20 ezer fiatal, s Németország mindkét részéből Berlinbe érkezett 100 ezer ifjú és leány vett részt. A megnyitón felvonult országok küldötteit nagy szeretettel fogadták, de különösen nagy sikert arattak a szovjet és koreai fiatalok. A megnyitóból a legemlékezetesebb volt számomra, amikor a koreai katonaruhás lányok és fiúk elhaladtak mellettünk, odaszaladtunk hozzájuk, s amennyi virág volt nálunk, mind közéjük szórtuk, köszöntöttük a hős fiatalokat, akik nem sokkal előbb még hadszíntéren vonultak, harcoltak. (Abban az évben ért véget a koreai háború!) A VIT megnyitójának napján, s azt követően is, az amerikai katonai helikopterek keringtek fölöttünk, százezer-számra dobálták uszító röpcéduláikat. A fiatalok cl sem olvasták, hanem halomban meggyújtották, s felharsant az ismert jelszó „Ami go home!” (Amerikaiak takarodjatok haza!) Berlinben jártunkban nagyon meglepett bennünket, hogy 6 évvel a háború befejeztével milyen nagyot alkottak a német dolgozók, — bár rengeteg romos épülettel találkoztunk — valóságos utcarészek épültek újjá, telve voltak az üzletek árukkal, s vásárlókkal. Az újjáépítést elősegítette a VIT megrendezésének gondolata, hiszen beszámoltak a berlini fiatalok, milyen hatalmas munkaverseny alakult ki, hogy csinosítsák, feldíszítsék megtépázott városukat. S nagyon megható volt, hogy azokat az épületeket is feldíszítették zászlókkal, amelyeket a VIT megnyitójára már nem sikerült újjáépíteni. Tudvalevő, hogy még 1951- ben Berlinben a megszálló- övezetekből szabadon közlekedtek a vasutak. Mi amikor a szálláshelyünkről utaztunk a város központjába, mindig azt figyeltük, meddig tart a dekoráció, mert azon túl már nem fogadtak volna bennünket virágcsokrokkal.. A VIT ideje alatt Brandt, Nyugat-Berlin szociáldemokrata főpolgármestere, képmutató módon, meghívta a fesztivál részvevőit a nyugati övezetbe, hogy nézzék meg saját szemükkel, mit is nyújt a „nyugati demokrácia”. Mi magyarok ugyan nem tettünk rútságért!” Másik igen szép találkozásunk a Szovjet Finn-Karéi Köztársaság fiataljaival volt. A Finn-Karéi Köztársaság komszomol-fiataljait Lebegyev elvtárs, a köztársaság Kom- szomol Központi Bizottságának titkára vezette. Lebegyev elvtárs igen közel áll hozzánk, régi ismerősünk, mert az 1956-os ellenforradalom idején Salgótarjánban és Nagybá- tonyban teljesített katonai szolgálatot és segítette munkájával a magyar forradalmi erők harcát az ellenforradalom ellen. A találkozás felejthetetlen volt. Mint régi ismerősök, üdvözöltük őt és ő is minket. Egymás szavába vágva elevenítettük fel és cseréltük ki régi élményeinket, tapasztalatainkat. Mi is, ők is megajándékoztuk egymást. Az idő röpült. El kellett búcsúzni. De mint ahogy akkor Lebegyev elvtárs mondotta: „Oly kicsi a világ és hiszem, hogy még találkozunk a nógrádi fiatalokkal”. Nos, a helsinki VIT-en meg van erre a lehetőség. Ml a Helsinkibe induló nógrádi fiatalokkal küldjük a Finn-Karéi köztársaság komszomol-fiatal- jainak harcos üdvözletünket és kívánunk sok sikert nekik a kommunizmus építésében és a békéért folyó harcban. Godó László eleget e meghívásnak, de sok száz fiatal összekarolva, dalaikat énekelve — élve a meghívással — átment Nyu- gat-Berlinbe. Nos ott megismerhették, mit jelent a „nyugati demokrácia”. Lovas rendőrök támadtak rájuk, gumibottal, puskatussal fogadták a „vendégségbe” igyekvő ifjakat és leányokat. A „vendéglátás” eredménye: négyszáztizenhét sebesült volt. A fesztivál két hete alatt, mintegy 200 baráti találkozót tartottak a különböző delegációk között. Én egy Komszo- mol és FDJ (német fiatalok) találkozóján vettem részt, s egy kedves emlék még ma — tizenegy évvel a találkozó után is büszkeséggel tölt el. Ugyanis a kölcsönös jelvénycserék után (Komszomol jelvény tulajdonosa lettem) egy német kislány komszomolis- tának nézett, s hiányos orosz tudásommal oroszul társalogtunk, melynek az lett a vége, hogy frissen megszerzett Komszomol jelvényemet felcserélte egy FDJ jelvényre. Boldogságát már nem akartam megzavarni azzal, hogy felfedjem előtte: én magyar vagyok! (Az vessen rám követ, aki helyemben ezek után másként járt volna el.) Andó T. Józsefné
