Nógrádi Népújság. 1962. július (18. évfolyam. 53-60. szám)
1962-07-18 / 57. szám
-962. július 18. NÓGRÁDI NEt-ÖJSÁG 3 Sok százezer forint újításból A minőség megjavításáért kezdeményezett mozgalom az újítóknak is lendületet adott a Salgótarjáni Tűzhelygyárban. Ennek köszönhető. hogy az év első felében bevezetett újításokkal 1 millió 313 ezer forintot takarítottak met a népgazdaságnak. Az év egyik legjelentősebb újítás,' Dianovszki Gyulá nak, a műszaki osztály vezetőjének ne véhez fűződik, aki nek javaslatára feb ruártól bevezették e kályhák és tűzhelyet: korábbi kétszeri fedőzománcszórása helyett az egyszeri zománcszórást. Amellett, hogy a zománcozás minősége változatlanul jó, az egyszeri szórással időt. tehát munkabért és energiát takarítanak meg, s a termelékenység is emelkedett. Az újítás évente mintegy 600 ezer forintot hoz a népgazdaság konyhájára. Egy másik újítást a Csepel Vas- és Fémművek újítóitól vett át a gyár, amelyet a nikkelező és galvanizáló üzemben vezettek be júniusban. Az automatikus pólus- váltó berendezés, amely az egyenáram pólusait szabályos A MUNKÁSOSZTÁLY HELYZETÉRŐL TANÁCSKOZTAK Kedden ülést tartott a Salgótarjáni Acélárugyár pártvégrehajtó bizottsága. Napirenden a Központi Bizottságnak a munkásosztály helyzetéről hozott határozata végrehajtásával kapcsolatos acélárugyári tapasztalatok és a további tennivalók voltak. Kövessük a jó példát Amikor a tűzhelygyári dolgozók kezdeményezésével j megismerkedett megyénk közvéleménye, számos gyárban, bányaüzemben egyetértéssel fogadták és csatlakoztak a munkaversenynek ehhez az új formájához. Sok helyen megértették, hogy a termékek A MUNKA BECSÜLETE Képünkön Vigh Lajosné Szuper kályhaköpeny szórását végzi időközönként az ellenkezőjére váltja. Júniusban a nikkelező női dolgozói elhatározták, hogy harcot indítanak a szocialista brigád címért, s felvették Hámán Kató nevét. A fényes nikkelezés, majd az automatikus pólusváltó berendezés bevezetése következtében, tavalyhoz viszonyítva 15 százalékos kapacitásnövekedés következett be, a munka is több lett, amit a brigád létszámemelés nélkül elvállalt. Tervüket 102 százalékra teljesítették. Képünkön a brigád egyik tagja, Szikszai Sándorné galvanizáló. Szocialista társadalmi ^ rendünk lényegéből fakad a nehéz fizikai munka megbecsülése. A munkát jól, lelkiismeretesen elvégezni nagyszerű és felemelő érzés. I A munkát szeretni, azt jelen- j ti, hogy világosan látjuk a célt és a cél felismerése visz, vezet rá bennünket a munka szeretetére. Az az ember, aki naponta leszáll a bányába, s figyelmesen körülnéz, beszélget az emberekkel, rájön, hogy az utolsó években mennyit nőt* az emberek öntudata, munkafegyelme. Számtalan példát említhetnénk, például; Domonkos István és Ivariyik János munkahelyén a meleg beálltával légpangás következett be átmenetileg, ezek a csapatuk mégis megadták azt a termelést, amit részükre a terv előirt. Vágj' Tőzsér József brigádja nagyon szépen, pontosan betartja a műszaki technológiai előírásokat. A lerobbantott szénből mulasztás előtt egy lapáttal _ sem marad az omlasztási térben. Harmadik, példa: Kovács Barna gépkezelő a körletében levő szállítószalagok, csúszdák tisztántartása és helyes karbantartása mellett tűnt ki, idős ember létére. Ez mind igaz, mondhat- ná valaki, de Föl van itt a munka megbecsülése? Nos, tehát vegyük sorrendbe a kérdéseket, Domonkos István amellett, hogy Kos- süth-díjas, most jött haza tíznapos szovjetuniói üdülésről. Ivanyik János a múlt nyáron a Román Népköztársaságban, a Fekete-tenger partján üdült, Tőzsér József most készül a megérdemelt pihenésre. Kovács Barna bácsi több alkalommal kapott pénzjutalmat. Pedig az itt felsorolt dolgozók közül egy sem rokona a pártbizottság titkáHa rának, sem a vállalat igazgatójának, sem az ÜB-elnök- nek.' Még másik ténnyel is szolgálhatok. Június 24-én a Mi- zserfa bányaüzemi szakszervezeti bizottság bizalmi-kirándulást szervezett Zsóriba és Egerbe. A bizalmiak általában csapatvezetők, a brigádok legjobbjai. Persze egyesek szerint ez sem volt helyes. A bizalmiakat elkísérte a pártbizottság titkára, Kaposvári Ferenc elvtárs, Sándor Ferenc ÜB-elnök, a trösztbizottság részéről Bilók László, Rétsági János és Sándor Sándor elvtársak. Milyen jó és felemelő érzés volt: a vezető és a vezetett együtt szórakoztak azon az egy napon, amit meg is érdemeltek. a egyszerű munkásszemmel nézzük is ezt a kérdést, minden rosszindulattól mentesen megállapít hatjuk, hogy Mizserfán az üzemvezetőség, a pártbizottság és a szakszervezet megbecsüli a munkát. Megbecsüli azon elvtársakat, akik egy lépést tesznek az új, a fejlettebb munkamódszer, a termelés növekedése felé. A jó és lelkiismeretes munka elvégzése növeli öntudatunkat és biztosítja hazánkban a mielőbbi felemelkedést a kommunista társadalom felé. Az idősebb generáció sokat jellemezte már nekünk, mi volt számukra a munka a Horthy-rezsim idején. Bányászaink le is vonták ebből a döntő következtetést, de vannak még, akik úgy gondolják, hogy a beszéddel, intrikával többre mennek. Nos ezek a dolgozók megtanulhatják, hogy nálunk a becsületes munka az élet alapja. Bozsik Péter vájár sőt ő is szívesen kimenne azzal az elvtárssal. Mi ez? — hüledezik az ember. — Hát ilyen messzi volna a két intézmény egymástól, hogy egymás véleményét sem ismerik, közvetítőre van szükség a közös ügyhöz, s azt, aki hivatalbéli és szívbéli kötelességét teljesítené, szinte a fegyelmi rémével riasztják el ettől? Akkor, amikor oly sok a feladat? Akkor, amikor sokaknak csak jóakaratú, hozzáértő indítás kéne. hogy megszeressék a könyvet, vagy tanácsok: mit olvassanak? Miért nem engedik — nem! — miért nem küldték már régen ide, be a gyárba, az I. fazekasba azt a könyvtárost a felettesei?! Érdemes volt-e hát belevágni? — teszem fel újra önmagámnak is a kérdést. Hisz oly sok érv szólt ellene. Mi az, ami mégis azt súgja, s e hang egyre erősbödő: érdemes volt! Legemlékezetesebb élményem, ezek között az emberek közt járva, beszélgetve velük, néha csak figyelve őket, hogy nagyon tisztában vannak önmaguk értékével. Nincsenek illúzióik, azt is tudják, honnan indultak, azt is. hová tcirtanak, s nagyon erősen akarják az újat, a felemelkedéshez vezetőt. Felismerése ez annak, hogy a vezető osztályhoz való tartozásuk mire kötelezi őket. s ebben ma hol tartanak. Ez a felismerés az én szememben mozgalmunk egyik legnagyobb vívmánya. — Nem vagyunk mi szocialista angyalok — mondja a már említett Sarló Béla. — Egyik inni szeretett — mint például én —, a másik hiá- nyozgatott, a harmadik szakmailag volt gyenge. De az embert azért nem lehet csak úgy lenyelni. Azt tanultam a pártiskolán, hogy az emberekkel sokat kell foglalkozni. Mert az embereket megváltoztatni egyszerre nem lehet. Itt van, jó, hogy a szocialista címért harcolunk, de tegnap fizetés volt, s ma két fiút is haza kellett küldeni. Gondolhatja, miért... Hiába, egy darabig eltart még... Nem megy egyszerre, de jó a felismerés, mert meghozta Sarlónak és a hozzá hasonlóknak a szavakat, módszereket, amelyekkel társaikra hatni tudnak; társaiknak meghozta a hajlandóságot, az elhatározást, hallgatni erre a szóra. Munkatársáról beszel Sarló, akivel sehogy sem fértek ösz- sze korábbi brigádjában. Folyton késett, hiányzott, veszekedtek. Nem bírtak vele. Sarló kérte, helyezzék hozzájuk. Majd ő megpróbálja ... Azóta nincs semmi baj ezzel a munkással. Egy másik bri- gádveztő arról beszél, hogy részegeskedő társukat hogyan fordították vissza azon az úton, amely ki tudja milyen ingoványra vezette volna. Két éve házas, egy kis gyermekük is van már. ö pedig ivott, ivott, sem az asszonnyal, sem a gyermekkel nem törődött. A felesége azzal is megpróbálkozott — micsoda két- segbeesett ötlet —, hogy a férjét féltékennyé tegye. Az sem használt. A brigád mármar ott tartott, hogy kizárja tagjai sorából. Mégsem tették ki a szűrét. Találtak más megoldást: baráti, kedves szóval, fejmosással, még család- látogatással is. S most minden rendben van otthon is, a munkában is. S míg így egymással emberközelségbe kerültek, olyan vonások bontakoztak ki bennük, amelyeket vártunk, reméltünk ettől a mozgalomtól. Hallgatom a brigádvezetőt, aki ezt a históriát meséli, s figyelem, ahogyan keresgéli a szavakat, nehogy olyan kifejezést találjon mondani, amely- lyel azután az újságíró — gyanútlanul átvéve — elronthatja hónapok munkáját, esetleg megbánthatja társukat. Elnézem az arcát s a finom mosolyt, amellyel visszaemlékezik: — A napokban láttam őket az utcán, őt, meg a feleségét. Kézenfogva sétáltak ... Csak így maradjon ... Még a mostani, áldatlan állapotok közepette is van, aki szinte a csúcsokat ostromolja íme, újra egy bejegyzés Somogyi József naplójából: „Május hó 26-án. A mai napon, az én figyelmetlenségem következtében 210 darab kehelyből 104 darab selejt adódott. Még ebédelni sem tudtam, úgy bánt a dolog, és szégyellem.” Engem megrázott ez az emberi vallomás. Azután hirtelen nem tudtam, vajon nemcsak én vagyok-e így vele? Bevallom, megmutattam másoknak is, köztük egy kedves ismerősömnek— Ez... igen ... ez már valami magasabb... — S kezével puha, bizonytalan mozdulatot téve, szinte félve kimondani a szót, mellyel valamely különös varázslat szertefoszlott volna, a távolba nézett. A jövő az talán, mit váratlan. egy pillanatig oly közelségben érzett? ... Születőben van az új ember. Születőben, s mint minden újnak születése, ez is fájdalommal, szenvedéssel jár. Igaz. sokat a „fájdalmak és szenvedések” közül elháríthattak volna. De ma már semmi sem állhatja útját, hogy megszülethessék az üveggyári I. fazekasban az a kollektíva, amelyet minden fenntartás nélkül valóban szocialistának nevezhetnek. Hogy az utat előtte szabaddá tegyék, elsősorban rajtuk múlik, rajtuk múlik, hogy igaz, s mély értelmet nyerjen az üvegfúvók közt vendégségben járt költő szava: „Ezt láttam én a gyárban, a világot áthálózó nagy alkotóerőt, mi megteremti sorra ay.t zz álmot, melyet századok képzelete szőtt.” (Vége) Csizmadia Géza minőségének javítása, a gyártmányok tartósságának fokozása követésre méltó elhatározás. A mozgalom első tapasztalatai — az azóta eltelt mintegj' fél évet figyelembe véve — igen kedvezőek. Nemcsak a Tűzhelygyárban, hanem más vállalatoknál is hozzájárult a munkások, a vezetők aktivitásának növekedéséhez. Beigazolódott, hogy a munkaversenyv.ek ez a formája jó lehetőséget biztosít a dolgozók minél szélesebb körének bevonására, egy-egy vállalat sokoldalú termelési, gazdálkodási feladatainak megvalósítására. Ez pedig azt is eredményezte, hogy újabb tartalékot hasznosítottak a termelés, a termelékenység, az önköltség, a minőség javítása érdekében. A gazdasági és mozgalmi szervek e kezdeményezés keretein belül jobban megtalálják az egységes, céltudatosabb munka lehetőségeit is. A műszaki fejlesztés tekintetében a többi között olyan célkitűzés került a feladatok középpontjába hogy a gyártmányokat minél magasabb színvonalon állítsák elő. Végeredményben a minőség javítására irányuló mozgalom nemcsak a gyártmány- és gyártásfejlesztésben jelentett és jelent magasabb minőséget, hanem a vezetésben, a munkaversenyben, az üzemi demokrácia szélesítésében is, általában a vállalat gazdálkodásának, életének szinte minden részére kiterjed és egységes folyammá egyesíti. Bár az eddigi tapasztalatok nagy erővel igazolják a minőségi mozgalom életrevalóságát és időszerűségét, mégis egyes vállalatoknál, intézményeknél értetlenséggel, közömbösséggel, vagy „bizonyítvány magyarázással” találkozhatunk. A megyei Építőipari Vállalat például rendkívül érdekelt ebben a mozgalomban. Hiszen az általa készített új házak, gyári épületek, más létesítmények minősége elsőrendű . közügy. Ami az építési határidőket illeti, már sikerült sok figyelemre méltó eredményt elérni. Ezek megtartása és további javítása mellett arra lenne szükség, hogy a munkaverseny ennél a vállalatnál is magasabb szintre emelkedjen. Nem lehet egyetérteni az olyan „érvekkel”, hogy az építkezések minősége nem értékelhető, hogy a vállEŰat legfőbb feladata csak a határidők megtartása, illetve megrövidítése. Ezekből a helytelen nézetekből alakult ki az a nem éppen dicséretes gyakorlat, hogy például a hónap elején összesített vállalati kongresszusi felajánlásban a műszaki vezetők feladata többségében csak általános szólamokban szerepel. Amíg az egyes brigádok sok okos és fontos feladatot foglaltak vállalásukba, — közte számos utalás van a minőség javítására 'is — addig a műszaki vezetők megfelelő konkrét intézkedésekre vonatkozó vállalásukban ezt nem támasztják alá. Mindebből kiderül, hogy nem a verseny értékelhetőségével van baj, henem inkább egyes vezetők tartózkodása és értetlensége tartja vissza a dolgozók alulról már kibontakozó elhatározását. Ami pedig az értékelést, illetve az értékelhetőséget illeti: egy-egy létesítmény műszaki átadása, átvétele elsősorban a munka minőségére vonatkozik. Nyílván más lehetőségekkel együtt ez is jó alkalom arra, hogy az építésen dolgozó vezetők és munkások tevékenysége a minőség szempontjából is értékelhető legyen. Egy másik vállalatunknál, a Bányagépgyárban, szintén nem nyert megértést ez a mozgalom. Igaz, hogy évek óta sok hasznos intézkedés történt a gyárban készített 1 termékek minőségének javítása, tartósságának fokozása érdekében. Azonban az a törekvés, hogy minél jobb termékeket adj Ernák a népgazdaságnak, nem vált társadalmi üggyé ennél a vállalatnál, a hasznos kezdeményezések nem ölelik fel a gyár dolgozóinak minél szélesebb körét. Maga a kongresszusi felajánlás is meglehetősen általános, elkészítése nem járt együtt a műszakiakkal és a dolgozókkal történő tanácskozással. Sem a gazdasági, sem a mozgalmi vezetők nem hasznosítják azt a kedvező lehetőséget, amelyet a minőség javítására irányuló mozgalom rejt magában a munkaverseny kiszélesítésére, a munkások gazdag tapasztalatainak és javaslatainak hasznosítására. Hasonló helyzettel találkozhatunk a helyiiparban és a kereskedelemben is. A tanácsi ipar vállalatai közül elsőnek — és bátran mondhatjuk, egyedül — A BalEis- sagyarmati Vegyesipari Vállalat dolgozta ki irányelveit és feladatait munkája, a szolgáltatások minőségének javítása érdekében. Más, helyiipar vállalatok — nem is szólva a kisipari szövetkezetekről — szó nélkül hagyták ezt a fontos kezdeményezést. A kereskedelmi vállalatok egyébként a munkaversenyben és az újítómozgalomban sikeresen tevékenykedtek az elmúlt évek során — szintén nem foglalkoztak érdemben és jelentőségének megfelelően a tűzhelygyáriak kezdeményezésével. Vannak, akik úgy vélekednek hogy a kereskedelemre ez nem is vonatkozik, hiszen munkájának zöme a lakosság kiszolgálása, nem pedig új termékek előállítása. De vajon azok a panaszok, amelyek egyes boltok dolgozóira elhangzanak, nem kívánnák-e meg, hogy megváltozzon a mostani szemlélet és gyakorlat? Az udvariasság. a tisztaság, a szakmai képzettség növelése, a választékosság, általában az áruforgalom egész területe ezernyi lehetőséget rejt magában. Bizony a kereskedelem vezetőinek arra sem tellett erejük, hogy megfelelő tanácskozáson megvizsgálják, mit mond az ő számukra a tűzhelygyári mozgalom és kidolgozzák sajátos helyzetüknek megfelelő feladataikat. Az előbb említettük, hogy a minőség javítása nemcsak egyszerűen termelési kérdés. Sokkal inkább az a lényege, hogy konkrét célkitűzések és intézkedések alapján olyan légkör alakuljon ki a vállalatnál, az intézménynél, amelyben jól dolgozni becsület, selejtet gyártani, rontani a minőséget, elmarasztalást jelent. A vezetés magasabb színvonalának megvalósulását feltételezi ez a mozgalom. És ha néhány vállalatnál, intézménynél az értetlenség és közömbösség okait kutatjuk, akkor mindenekelőtt arról kell szólni, hogy néhány vezető — különösen szakszervezeti vezető — nem értette meg milyen lehetőségeket biztosít számára e kezdeményezés hasznosítása.. Az csak természetes, hogy ahány ház. annyi sajátos feladat. De hogy mindenütt követésre találhat a tűzhelygyárak elhatározása éis eddigi munkája, azt a tények, a tapasztalatok százai igazolják. A minőségi mozgalom, a munkaversenynek ez az új formája szerves egységet alkot a kongresszusi munkaversennyel, annak egy része, a dolgozók kezdeményezései, a műszakiak törekvései hasznosításának újabb, magasabb formája. Nemcsak az előbb említett vállalatoknál és szerveknél, hanem másutt is, ahol erre szükség van, érdemes és szükséges megvizsgálni, mit tehetnek e példa követése érdekében. Balogh Gyula
