Nógrádi Népújság. 1962. július (18. évfolyam. 53-60. szám)

1962-07-04 / 53. szám

NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1962. július 4. Balassagyarmat: iskolaváros . LAKOSSÁG létszámú- : egyharmada valamelyik atási intézmény köteléké- tartozik Balassagyarmaton, yezernél több tanuló van 'árosban, csak a középisko- Dkat számolva pedig Esz- gom után az ország máso- diákvárosa. De nemcsak számokat tekintve büszkél- Ihetnek ezzel a titulussal balassagyarmatiak, hanem közoktatás szocialista tar- mű átformálásában elért dményeik is számottevőek, lönösen nagy a fejlődés az >bbi években s a most be- ^zettben, amikor a művelő­ipolitikai irányelvek követ- '.etesebb gyakorlati megvá­ltásában is sokat haladtak re. Oj utak kitaposásának, új jdszerek alkalmazásának e volt ez a legutóbbi. A ta- lás és a gyakorlati élet szo- iabb kapcsolatának megte- mtésére való törekvés új jmléletet követelt a neve­itől és a szülőktől is. Az >ő hónapok tartózkodása ísan feloldódott s rövid idő att kialakult az a közös szefogás, amely egy célért, gyorsan fejlődő életben ■lytálló gyermek neveléséért ükséges. A nevelők nagyob- k része látja és érti ma ár ezt a végső célt és mun- íját nem csupán egy-egy nóra száraz megtartására írlátozza, hanem a csenge- s. sőt. az évzáró után is yiitt él. érez tanítványaival, z iskolai évek így folyama- san összekapcsolódnak s a nuló is összefüggő szemlé­ttel kutat az új ismeretek án. A tanulásban elmaradó­kkal külön is foglalkoznak nevelők, igyekeznek mégis - emi az egyes gyermekek -ki világát, érdeklődési kö­rt. családi környezetét. Az egenkedés leküzdéséért te­ák egyre otthonosabbá az kólát, a tisztaság és a rend legteremtésének egy részét a mulók feladatává teszik. S iként nagy gondot fordíta- ak a nevelő és a tanítvány özölti bizalmas viszony meg- ’remtésére, amihez kitűnő egítőnek bizonyult az elmúlt vben a közösen végzett vakorlati munka. Az általános Iskolákban éti két órát szántak a gya- orlati foglalkozásra. Már az Iső tapasztalatok azt bizo- íyítják, hegy ez az új mód- zer sokat segít a gyermekek rézügyességének, reális gon- lolkozásának, a munka iránti 'onzódásának fejlesztésében, ízt a szülők is örömmel vé­rzik tudomásul s helyeslésük ibban is megnyilvánul, hogy öbb iskolánál jelentős társa­dalmi munkával járulnak hozzá a szükséges műhelyek és felszerelések létrehozásá­hoz. A GIMNÁZIUMOKBAN már több éves múltja van az 5 + 1-es oktatásnak, vagyis a hetenként egy napon át vég­zett gyakorlati munkának. Fa- és fémmegmunkáló műhelyek­ben, a helyi üzemekben és a termelőszövetkezetekben is­merkednek a serdülő fiatalok a munka szépségeivel, érde­kességeivel. Ebben a korosz­tályban már sok esetben ben­sőséges viszony is kialakul a munkások, a parasztok és a tanuló fiatalok között. Ez hozzájárul azután ahhoz, hogy a középiskola elvégzése után nem mindenáron törekednek hivatali, vagy szellemi pályák felé. És az üzemek is szíve­sen veszik a középiskolások munkáját, segítik gyakorlati hajlamaik fejlesztését, mert bennük látják jövendő munká­saikat, technikusaikat, mérnö­keiket. A gimnáziumoknak gyalugépet, fúrógépet, eszter­gapadot, sőt, helyreállítható autókat is ajándékoznak. A város közoktatási rend­szerét kiegészíti a dolgozók általános és középiskolai esti tagozata. A sokirányú érdek­lődést jelzi a középiskolai formák változatossága: az el­múlt évben gimnáziumi esti és levelező. kereskedelmi technikumi, pénzügyi techni­kumi és mezőgazdasági tech­nikumi tagozat működött 491 beiratkozott hallgatóval. Álta­lános iskolába kétszázan je­lentkeztek az év elején és csaknem ennyien be is fejez­ték. A középiskolás tagozato­kon ennél rosszabb a helyzet, 28 százalékuk nem fejezte be az évet. Oka ennek egyrészt az, hogy némelyik üzem egyenesen gátolja a továbbta­nulást az előírt kedvezmé­nyek megvonásával. Másrészt nem kielégítő a középiskolai szinten tanuló dolgozókkal való évközbeni törődés, ösztön­zés, erkölcsi elismerés. Aka­dály az is, hogy a már közép- ■'skolára beiratkozott felnőtte- kat azzal egy időben szakmai továbbképző tanfolyamok végzésére is köteleznek, ami nehezíti az alapos tanulást. Ezek ellenére 44 felnőtt ielentkezett az idén Balassa­gyarmaton érettségi vizsgára, amire eddig még soha nem volt példa. Sem arra, hogy ilyen nagyszámú jelentkező közül egy sem bukott meg és ketten közülük főiskolára, il­letve műszaki egyetemre kér­ték felvételüket. AZ EREDMÉNYEK a világ­nézeti nevelés területén a leg­kisebbek. Elsősorban az álta­lános iskolák tanulóinál van még komolyabb munkára szükség. Az egyik VIII. osz­tályban egy tanuló megkér­dezte, hogy „mi az, hogy materialista?”, többen a gyer­mekek közül így válaszoltak: „annyi, mint istentelen”. Az ilyen felfogás összefügg a ta­nulók egy részének vallásos nevelésével — bár mindössze 10 százalékuk iratkozott be a múlt évben hittanra s az se mind járt —, de az otthoni kettős nevelés s egy-két ne­velő ingadozása tisztázatlan kérdéseket hagy a gyermek­ben. A pártbizottság e téren hatékony segítséget nyújtott a múlt esztendőben. A kom munista szülőkkel történt megbeszélésen, az év folya­mán végzett felvilágosító, ne velő munkával, a tanárok vi­lágnézeti oktatásával komoly, kimutatható eredményeket ér­tek el. A pedagógusok párt- szervezetében, a tantestületi üléseken is állandó központi kérdésként szerepel a világ­nézeti nevelés fontossága. Mégis itt további tervszerű munkára, a szülők és neve­lők szorosabb egyetértésére van szükség, szintén a főcél, a gyermekek szocialista fel­nőttekké nevelése érdekében. MEGYÉNKBEN sokszor emlegetik Balassagyarmatot úgy, mint kulturális centru­mot. Nemcsak nívós iskolái, hanem egyéb nagyszámú kul­turális intézménye és meg­mozdulása miatt is. Kétségte­len azonban, hogy e tekinté­lyes cím jogosságát, az ala­pokat. a kezdetet jelentő köz­oktatás ma is elismert színvo­nalának további fejlesztése adja meg. A város legjobb haladó erői erre törekszenek. A testápolási kultúra | terjesztéséért § A megye földművesszövet-c kezetei már tavaly hasznos S tevékenységet folytattak a§ testápolási kultúra falun valóK terjesztése érdekében. Áru be-^ mutatókat tartottak testápo-y lási és kozmetikai szerekből, § és több helyen tanácsadással jr egybekötött arcápolási is vé-S geztek. Az idén, abból a cél- § ból, hogy az egészségre és aK természetes szépérzékre egy-2 aránt ható kezdeményezést y továbbfejlesszék, s mind több§ faluban szinte megszokottár váljon a rendszeres testápolás^ és a kozmetika, a Mészöv és§ a Kiszöv megállapodást kötött S egymással. A megállapodás s értelmében a | Kiszöv mindenütt, ahol a £ Mészöv kozmetikai kiállí- 3 tást, illetve bemutatót y akar tartani, biztosítja a € jól képzett kozmetikust, r Ilyen esetekben az adott J KTSZ a helyszínre szál- § lítja a szükséges anyago- K kát és munkaeszközöket: s kvarclámpát, csipeszeket, y kendőket, krémeket, stb. § A szerződés értelmében a 5 megye területét két részre § osztották a Salgótarjáni Szol-K gáltató és a Balassagyarmati í Fodrász KTSZ között. Ezeky szerint a Balassagyarmati § kisipari szövetkezet a többi r között Érsekvadkerten, Cejtá-S ron, Bercelen, Romhányban, § Nagylócon, a salgótarjánit Ecsegen, Cereden, Litkén,^ Bámában és más, egyelőre y összesen huszonkilenc község-§ ben rendez felkérésre kiállí-r tással egybekötött tanácsadást | és arcápolást. Azonban, hai érdeklődés mutatkozik, aztS további községeikre is kitér-y jesztik. ? AMÍG NEM KÉSŐ Jól eső érzéssel szem­léli a helybeli vagy a vi­déki ember, de még a kül­földről Salgótarjánba ér­kező vendég is a megye- székhely megannyi üdezöld, tarka virágú parkjait, te­reit, egy-egy színfoltját a városnak. Nagyon sok. ön­tevékeny közösségi munka eredményei ezek. S ahoi a dolgozók gondozzák, 'meg is védik ezeket a parko­kat, mint az acélárugyári lakótelepek s az üzemi épü­letek környékén. Van azonban néhány olyan része Salgótarjánnak, ahová nem visz senki ide­gent, mert büszkeség he­lyett szégyent és bosszúsá­got kellene éreznie! A Na­rancs utca végén levő Jó- zsef-telepre szeméttárolót építtetett a bányatröszt, de azt felelőtlen elemek szét­szedték, széthordták. Azó­ta a földre kupacba szór­ják a szemetet, amit a szél visszahord a lakótelep­re. különböző betegségek bacilusaival együtt. A Forgács-telepi 10-es kolóniában Manyasz József, Oltai Antal, Honfi és An­tal lakók lakásának és a Felső-telep 46-os házának nincs WC-je, a szennyvíz a közeli csemegeüzlet előtt gyűlik össze. Az ivóvizet szolgáltató közcsap fél- méternyire van a roppant bűzös levegőt árasztó szennyvíz-ároktól. A Somlyói völgyben a törpe vízmű kútjainak és környezetének nincs gaz­dája: a vízmű és a kút ki sem látszik a dudád­ból, a szellőző nyílások fe­detlenek, bármilyen szemét a vízbe kerülhet. Ugyanott a bányász sportkör öltöző­jének szennyvíz kivezető csöve régen eldugult és a lakóépületek között tör fel a víz, a lakásoktól né­hány méternyire. Zagyvapálfalva Felső-bá­nyatelepen a Hársfa út és a Mártírok útja épületeihez tartozó szennyvízcsatornák eliszaposodtak, a szennyvíz nem folyik le. Ez is sok veszélyt rejtő fertőzési góc. Zagyvapálfalván állandó vízhiány van a kaszinó környékén: az orvosi ren­delőben, a tejboltban, az élelmiszerboltban, a hen­tesboltban és a lakásban azért nincs víz, mert nincs, aki megjavíttassa a víz­vezetéket. A kaszinóban — talán, mert az a legfon­tosabb — elvégeztette a bányaüzem a munkát, ott nincs is vízhiány. Nos, a bánya, a bányai Józsefin, Forgácson, Som­lyón, Pálfalván, e szembe­ötlő mulasztások mind a bányát vádolják. A városi tanács egészségügyi cso­portja ellenőrzései során feltárja a hiányosságokat, igen komoly óvóintézkedé­seket tesz. Érthetetlen vi­szont, hogy az illetékes vál­lalat, amelynek anyagi ter­mészetű intézkedéseket kel­lene tenni, felelőtlen tét­lenséggel veszi tudomásul a dolgokat. Csupán a vé­letlenen múlott eddig, hogy az említett helyeken még nem ismétlődött meg ed­dig a két évvel ezelőtti sajnálatos nagybátonyi eset. Itt a nyári kánikula ide­je, a fertőző szeméttelepe­ket és szennyvizeket sür­gősen meg kell szüntetni, mert a hanyagságnak az emberek egészsége, élete vállhatja kárát. BAJCSIK JÓZSEF: A MEÓS Hetvenöt év nyomait ku­tatom s mondhatom, van mi­ben. Olyan ez a szoba, mint valóságos kis múzeum. Mú­zeum. amely históriás em­lékeivel, falon, asztalon, vit­rinben őrzött relikviáival be­szélni tud az ide belépő­nek. A Salgótarjáni Acélárugyár Művelődési Házában, a szín­játszók klubjában vagyok s a délutáni nyugalomban szel­lemidézésre készülök. Vannak nagyhírű embe­rek, tudósok, akik munkás­ságuk hetvenöt éve után gyé­mántdiplomát kapnak, van­nak szépkorú házasok, kik gyémántlakodalmat ülnek, ezekhez mérem most azo­kat, akik a munkáskultúra, a színjátszó mozgalom alap- rakói voltak hetvenöt esz­tendő előtt ebben a gyár­ban. Pontosan ennyi idős az acélgyári színjátszás. Ezt a nagy időt bizonyítják tör­téneti hűséggel a két há­ború égésében is megőrzött emlékek. Sárgult jegyző­könyvben 1887. április 2-i bejegyzéssel kapom az első jelt a csoport fogamzásá­ról: ,.Indítvány tétetett aziránt, miszerint az Olvasó Egylet kebelében egy műkedvelő társulat alakíttassák.” S mellette mindjárt a ha­tározat: „Az indítvány egyhangú­lag elfogadtatván tudomásul vétetik s egyúttal a színi­könyvtárra 15 forintig ter­jedő összeg folyóvá tétetett.” Egy hónappal utóbb, má­jus 4-én már ezt örökíti meg a könyv: „A jegyző jelentést tett a műkedvelők eddigi álla­potáról s előadja, miszerint az előadáshoz teljesen el­készültek, minek folytán az előadáshoz szükséges pénz­összeg megszavazását kéri.” A választmány így hatá­roz: „Tudomásul vétetik, s a szükségesebb tárgyak és szín­padi berendezésekre egyhan­gúlag 100 forintot szavaz meg, egyidejűleg küldöttség neveztetett ki, mely a tár­sulat pártfogását és segélyét kérelmezné.” A műkedvelők lázas izga­Gyémán tjubileum lommal készülnek az ese­ményre s 1887. június 19-én Csányi József rendezésében bemutatják a „Vadgalamb” című népszínművet. Jani- kovszky Józsefné, Urbán Al­bina, Suhárné, Urbán Amá­lia, Barcs Gyula és Gacza Miklós nevét őrizte meg az előadásból az emlékezés, mint különösen kiemelkedő szereplőkét s megmaradt egy gazdasági jelentés, amely a bevétel sorsáról intézkedik. Az összeg az Olvasó Egy­let és a szegényalap közölt osztódik meg. A színjátszók dolgaival még két alkalommal foglal­kozik az Olvasó Egylet jegy­zőkönyve. A díszletekre uq- natkozóan „a jegyző megbí- zatik, miszerint azokat az egylet kuglizó helyiségébe a kellő segítség igénybe vé­tele mellett elhelyezhesse”, Másik alkalommal: „Olvas­tatott Schwarczbacher Lajos kérvénye, melynek értelmé­ben felkéri az egyletet, mi­szerint a gyári fiatalságból alakult műkedvelők részére a szükséges próbák tartása céljából az egyleti kuglizó helyiséget átengedje. — A folyamodó kérvényével el- utasíttatott.” Igen mostoha viszonyok között, csak nehezen ment a kis csoport együttartása. A következő éveknek nem is akadt jelentősebb eseménye a műkedvelők életében, de 1896. szeptember 12-ről rend­kívül értékes, selyemre nyo­mott színlapot őriz a szín­játszó klub. Olvassuk csak az ócirkalmú közlést: „Az Olvasó Egylet teke­pálya helyiségében adatik A betyár kendője. Eredeti énekes népszínmű 4 felvo­násban. Irta: Abonyi Lajos. Rendező: Honti Lajos. Kar­nagy: Beer József. Súgó: Kajtán Károly.” Ettől az időtől az igen am­biciózus színészember, Honti Lajos vezetésével rendszere­sen hallatnak magukról a műkedvelők. Munkájuknak kedvez, hogy 1894-ben meg­épül az Olvasó Egylet háza, amelyhez 1901-ben külön színháztermet toldanak, a színjátszók pedig 1891-től már hivatalosan is, az Ol­vasó Egylet gárdájaként mű­ködnek. 1887-től — ha sem­mit nem hagyott ki a fele­dés — hetven bemutatót tar­tottak színpadukon a felsza­badulásig az acélgyári szín­játszók. A műsorválasztás­ról felesleges lenne utólagos ítéletet mondani, egy azon­ban szembetűnő, hogy az elő­adásrenden jelentős zömben népszínműveket lelünk. Ez pedig azt mutatja, hogy a játszók és a nézők érdeklő­dése a népélet ábrázolása iránt legfogékonyabb. A har­mincas években a realista irodalom olyan alkotásaival is találkozhatunk az Acél­gyár színpadán, mint a Nosz- ty fiú esete Tóth Marival, vagy a Roninok kincse. Az acélgyári színjátszás azonban minden jó, haladó hagyománya ellenére is csak a felszabadulás után bonta­kozhatott teljes virágzásba. Ha csupán számszerűen nézzük, akkor sem mehetünk el kö­zömbösen mellette, mert a város kulturális életének egyik legszámottevőbb té­nyezője lett, mely irányító, ismeretterjesztő és izlésfor- máló hivatást tölt be. 1945 óta napjainkig 130 egész es­tét betöltő művet játszott az együttes, 110 ezer nézőt ne­velt, szórakoztatott. Mik vol­tak ennek legjobb eszközei? Hogy csak néhányat említ­sünk a bőséges anyagból: Éjjeli menedékhely, Tartuffe, Lear király, Szerelmi házas­ság, Háztűznéző, Moszkvai jellem, A revizor, Kisuno- kám, A kertész kutyája, Két úr szolgája, Kőszívű ember fiai. Fösvény, A néma le­vente, a Béke szigete. Kö­zülük Csehov: Háztűznézője 90 előadást ért meg a me­gyében, a Kőszívű ember­nek 14 előadása volt Salgó­tarjánban. Témájában, mü- fajiságában is rendkívül vál­tozatos program az acélgyári színjátszóké s ezt a válto­zatosságot a színjátszók sok­oldalúsága biztosítja, az, hogy a gyár szinte kiapad­hatatlan fóYrása a fiatal te­hetségeknek. A rendszeres, szervezett és eredményes munka elismeréseként kapta meg a csoport a Szocialis­ta Kultúráért kitüntető tél- vényt, kapnak évről évre bel­ső dijat a legjobb színját­szók azok közül, akiknek so­ra százakra tehető az el­múlt hét és fél évtizedben. Van egy füzete Verticil Jó­zsef rendezőnek, amelyben 435 név sorakozik egymás alatt. Közülük 314 ma is él s egy­kor valamennyi játszott az üzem színpadán. így tartják számon a legrégibbek között Viroszták Lajost, Papp Ervint, Rostár Jánost, Szlifka Maris­ka nénit, Petrócziné Vidinsz- ki Máriát, s a többit, aki valaha a gárda egy-egy szép korszakában tevő részese volt az immár 75. éves munká­nak. Milyen ünnepséggel emlé­keznek meg múltjukról méltó módon? — Erről kérdeztem meg Kovács Józsefet, a Mű­velődési Ház igazgatóját a múltidéző órák végén. — Október 16-tól 28-ig ju­bileumi ünnepi napokat ren­dezünk. Október 16-án ünne­pi közgyűlésünk lesz, ezt kö­vetően a 75 éves munkásszín­játszás emlékeiből rendezett kiállítást nyitunk meg. 18-án Gyárunk és Művelődési Há­zunk története címmel isme­retterjesztő előadást, 19-én a Munkásszállóban könyvanké- tot tartunk, 20-án ankétra ke­rül sor Borsod, Heves, Ko­márom, Nógrád megye kul­turális vezetőinek részvételé­vel a munkásszínjátszás hely­zetéről, s október 20-án tart­juk meg jubileumi díszelő­adásunkat, amelyen a 75 év előtti Vadgalamb egy részlete mellett Jókai: Aranyember el- mű művét hozzuk színre. A következő napokban tapaszta­latcsere ankét, irodalmi vetél­kedő, irodalmi est, szavaló­verseny és hangverseny egé­szíti ki az ünnepségsorozatot. Az acélgyári színjátszók ju­bileuma jelentőségében túlnő az üzem falain. A munkás­színjátszás 75. éves, országo­san is egyedülálló évfordu­lója az egész Salgótarján és a megye kulturális ünnepe kell, hogy legyen. (bárnál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents