Nógrádi Népújság. 1962. július (18. évfolyam. 53-60. szám)
1962-07-14 / 56. szám
1962. július 14. NÖ8RADI NÍPOJSAS 5 Ahol nem gond a takarmány Jófajta lucernával megrakott kocsik nyikorognak a falu felé. Már a második kaszálást hordják. Rágördülnek a hídmérlegre, Kucsik József raktáros felírja a súlyt, s aztán széthordják a házakhoz. Furcsa, hogy itt már ilyenkor szétosztják a takarmányt. A termelőszövetkezet elnöke azonban megnyugtat, s elmondja, hogy ez csak amolyan előleg. — Van elég takarmány! A közös kazlakat már megraktuk, s most sort kerítünk a háztáji jószágokra is. Meglep ez a magabiztos hang. Hiszen megyeszerte, sőt •rszágszerte nagy gond — a kedvezőtlen idő miatt — a takarmány. Felsőtől dón azonban ennek az ellenkezőjét tapasztalom. Már itt az új, de még mindig van a Május 1 Termelőszövetkezetnek tavalyi takarmánya is. Ez pedig egyértelműen azt bizonyítja, hogy jól gazdálkodnak a takarmánnyal. Megérkeznek a brigádvezetők is a tsz irodába, Ruza Mihály és Halmosi Zoltán, hogy megbeszéljék a következő napok tennivalóit. Ök is bekapcsolódnak a beszélgetésbe: A Május 1 kis termelőszövetkezet, alig 700 hold a szántója. Érthető, hogy kicsiben könnyebb megtermelni valamit, mint nagyban. De egyedül ennyi lenne a felsőtoldi eredmények magyarázata? Mert 80 mázsás lucernatermés ioldanként, szép eredmény. És ugyanezt lehet mondani a júniusi 11,2 literes istállóátlagra. Májusban még több is volt. Olyan tehenek is vannak, amelyek 28 liter tejet adnak naponta. A titok hálóját az öreg Stadler Józsi bácsival bontogatjuk. A 82 éves, de még csupa mozgás ember elismerően beszél a fiatalok munkájáról. Viszont magát sem felejti ki: — Lengyelországban voltam hadifogoly az első világháború idején. Ott láttam én a réteken állványt először. Takarmányt szárítottak rajta,.. Józsi bácsi — az akkori Stadler József gazdálkodó — itthon is megpróbálta ezt a módszert. Legelsőként a megyében. Bevált. Az ő szárított lucernájának megmaradt a levele, nagyobb volt a tápértéke. Aztán egyre többen lesték el tőle a falusiak a hasznosabb módszert. Manapság erről alig tudnak újabbat mondani a felsőtoldiaiknak. Negyvenéves gyakorlatot szereztek a helyes szénaszárításban. — A termelőszövetkezetben már csak tovább folytattuk ezt a gyakorlatot — mondja az elnök —, de mi még kiegészítettük más tapasztalatokkal is. Mert nem elég ám csak annyi, hogy megcsináljuk az állványokat, megszárítjuk és behordjuk, mi hozamot is akarunk növelni. Éppen ezért gondot fordítunk a takarmánynövények termesztésére is. A szó egyezik a tettekkel. Jól gazdálkodnak ebben a községben a rétekkel és legelőkkel is. Mióta meg kipróbálták egy legeiődarabon a műtrágya hatását és megduplázódott a fűhozam, elhatározták, hogy rendszeresítik .a műtrágyázást. Az is sokat' jelent, hogy minden évben j megtisztítják a legelőket és levezetik a vizet a földekről. Még egy példát a gondosságra. Jövőre új lucernást is telepítenek. A munkát már tavaly elkezdték, amikor minden holdon 250 mázsa szervestrágyát szántottak a földbe. Aztán kétszer megszántották. Most őszi árpát aratnak róla. Az idén kétszer- háromszor még megszán tj ék és jövő tavasszal biztos lesz a 40 mázsás lucernahozam. — Bőséges a lucernatermés az idén is a községben. Vajon nem késztetett, ez egyeseket pazarlásra? — önkéntelenül szaladt ki ez a számon, de a vezetők helyénvalónak találják a kérdést. — Nyáron és kora ősszel legelőn tartjuk az állatot, de azért naponta szálastakarmányt is kapnak a jószágok — magyarázza az elnök. — Van elég — szól közbe derűsen az egyik brigádvezető. — No, no! Ez sem tarthat örökké, ha úgy gazdálkodunk, mint egyes kocsisok. A lovakkal is lucernát etetnek — válaszol a brigádvezetőnek az elnök. Mindent egybevetve: elég jól gazdálkodnak a felsőtol- diak a megtermelt takarmánnyal. Évente átlag ezer köbméter silót is készítenek. Nagy gondot fordítanak a silókukoricára, s termelnek különféle takarmánykeverékeket is, amivel így nyár idején jórészt pótolják a nagyértékű szállastakarmá- nyokat. Bevezették az érdemszerinti etetést, a porciózást. Emellett gondoskodnak a háztáji állatok ellátásáról is. Tavaly például 6 kilogramm szálastakarmányt osztottak egy munkaegységre. Mindez nagyon szép, azonban meglep az elnök egyik kijelentése. — Nem számolgatunk, méricskélünk sokat, s mégis megvan, amennyi kell... Ajaj! Mennyivel több lenne, ha többet számolgatnának és pontosabban mérnének, s szakember irányítaná a gazdálkodást! Sajnos ebben a szövetkezetben még nincs önköltségszámítás. Nemecz Rudolf főkönyvelő így aztán nem is tudja állandó figyelemmel kísérni a költségtényezők alakulását. Mindez pedig még jobban megkönnyítené a gazdaság irányítását, a helyes, korszerű gazdálkodás kialakítását. Gond aztán még az is, hogy nincs mezőgazda- sági szakemberük, de ahogy erre mód nyílik, változtatnak is rajta. A gazdálkodás tanulságát mégis így lehetne summázni Felsőtoldon: a hasznos módszerek alkalmazása mindenekelőtt, szorgalmas munka, takarékosság. Ez a jellemző, s ezt érdemes megfogadni más szövetkezetekben is. Pádár András 7000 holdon végeznek kétmenetes aratast a 10 000 holdon aratnak a szövetkezeti gépek Egyre több és több aratógép, kombájn kezd munkához ezekben a napokban. Aratnak már miöden járásban. Ezen a nyáron már csaknem háromnegyed részben aratunk géppel a megyében. Gépállomásaink 7000 holdra kötöttek szerződést a termelőszövetkezetekkel, amelyen kétmenetes aratást végeznek. Csaknem 180 aratógép, több mint 25 ezer holdon vágja a gabonát. A félszáz kombájn pedig több mint 11 000 holdat arat majd. Az idén már több termelőszövetkezeti aratógép is — csaknem 70 darab — részt vesz ebben a nagy nyári munkában. Ezekkel a gépekkel 10 000 holdon végzik el az aratási munkákat a termelőszövetkezetek. Szükség van azonban még a kaszákra is, mert mintegy 18 ezer holdon kell levágniok a gabonát az arató-pároknak. Hírek termelőszövetkezetekből Törik a dohányt, társadalmi munkában is aratnak Érsekvadkerten Jól haladnak az időszerű növényápolási és aratási munkákkal az érsekvadkerti Dimitrov Termelőszövetkezetben. Eddig elvégezték 40 hold szemretermesztett és 20 hold silókukorica, 12 hold cukorrépa, 2 hold bab, 18 hold dohány és 5 hold burgonya ösz- szes kapálását. A dohánykertészek már a negyedik permetezést végzik — a peronosz- póra megelőzése érdekében —, s megkezdték a jó termést Ígérő dohány törését is. A növényápolás befejezésével megkezdték az őszi árpa kétmenetes aratását. Elkészítették a kombájnszérűt is. A dohánypajtából 170 négyzet- méternyi területet letégláztak, s ide hordják majd a gabonát. Felkészültek a KISZ munkacsapat tagjai is az aratásra. Vállalták, hogy vasárnaponként társadalmi munkával is hozzájárulnak az aratás mielőbbi befejezéséhez. A szövetkezet, tagjai nagy szorgalommal és kedvvel végzik munkájukat. Az előzetes számítások szerint csak- i nem 50 forintos munkaegységre számítanak. Több tag, már az első félévben túlhaladta a 300 munkaegységet. — Szklenár — MINDEN IDŐT KIHASZNÁLNAK IPOLYTARNÓCON Az idén mindenütt, s itt Ipolytarnócon is sok kárt. lemaradást okozott a szeszélyes időjárás. Az ipolytarnó- ci Béke Termelőszövetkezet tagjai azonban a rossz időjárás ellenére is időben befejezték a kukorica, burgonya és cukorrépa második kapálását. Kora hajnaltól délig kapáltak a tagok, délutánonként pedig a szénát gyűjtötték. Sokan még éjszaka is ló- kapázták a kukoricát, hogy minél előbb végezzenek. A szövetkezetiek már csaknem teljes egészében betakarították a 360 holdnyi termést. A szövetkezetiek két aratógéppel, hat darab aratásra átalakított fűkaszával aratnak földjeiken. — Szenográdi — BAROMFITENYÉSZTŐ SZAKMUNKÄSVIZSGA HUGYAGON Nagyobbrészt befejeződtek már megyénkben is a felnőtt szakmunkásvizsgák. Az utolsó ilyen vizsga Hugyagon lesz a hónap második felében. A Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben csaknem tizenöten sajátították el a baromfitenyésztő szakismereteket. A vizsgázók mindannyian a termelőszövetkezet tagjai. Folyik az aratás a megyében Immár egy hete, hogy megkezdődött megyénk területén az aratás. A hét elején meg csak néhány gép indult meg a délibb részeken, azonban a hét közepén csütörtök reggel 48 aratógép 11 kombájn és 12 rendre- aratógép kezdte meg a munkát. A legtöbb gép a balassagyarmati járásban, az Érsekvadkerti Gépállomás körzetében indult meg. Az e körzethez tartozó községekben 14 aratógép, 5 kombájn és 4 rendrearatógép dolgozik. A pásztói gépállomáson csütörtökön 8 aratógép és 2 kombájn látott munkához. Pénteken már csaknem tíz községben dolgoztak a gépek. A gépállomáshoz tartozó körzet többi községeiben a jövő hét elején kezdik az aratást. Kedvezően érik a gabona a salgótarjáni járásban is, ahol két gépállomás 11 aratógépe folyamatosan végzi a munkát. A mai napon már több mint 80 aratógép dolgozik. Megyénkben az előzetes közlések alapján csütörtök estig mintegy 1400 hold gabonát arattak le a gépállomások gépei. Az alföldi szövetkezeteknek segítséget nyújtó gépek e hét végén, illetve a jövő hét elején visszaérkeznek a megyébe, mert a munkájukra itthon is szükség lesz.- ■ -k lú 1 ’ - • • *, v !> $ -. dé ■: 'tata ;j .... .1 - *•: .. mß. -FA ? . *• Mj&mM Jól haladnak az aratással Vincze (pipás) Ferencék az ecsegi Béke Termelőszövetkezetben, ahol az elsők között kezdték meg az aratást. Már több mint 100 holdat arattak le ezen a héten . *-ák . * • kv-. •' Fogy a lábonálló gabona, szaporodnak a kévék a szorgalmas munka nyomán Nem minden a pénz Jegyzetek egy kultúrcsoportról és a rossz gazdáról Ha valakit igazán meg akarsz ismerni, nézd meg az otthonát, a környezetet, amit maga koré teremtett. Ez a bölcs mondás jutott eszembe, amikor Szentes Ferencék sziráki otthonába ou- léptem. S mielőtt bármit ts hallottam volna tőlük, tudtam: ennek a két embernek szenvedélye az olvasás, a zene, a szép holmikban való gyönyörködés ... A könyvszekrény ben sok-sok könyv, az állólámpa alatt folyóiratok, kották, kézzel írott dalszövegek, a fiókos szekrényen Déryné szobra és Tabi László: Esküvő című színdarabjának gépelt példánya ... Hamarosan kiderül, hogy itt nemcsak önművelésről van szó: a Szentes-házaspár közül az egyik húsz, a másik huszonöt éves tanítói jubileumát ünnepelte nemrég, s ezenfelül három művészeti csoport vezetője is. S az ezüstjubileum ellenére fiatalok, alig negyvenévesek, ere-, jük, vitalitásuk teljében végzik nevelői munkájukat. — Három művészeti csoport ... Nem sok ez két embernek? — Nem, dehogy! — tiltakoznak. — Nagyon szeretünk ezzel foglakozni, négy éve csináljuk és ... Először csak a szép oldatáról beszélnek a csoportvezetésnek. — Nézze csak! — hozzák elő a leveleket, amiké'. Dobrotai Aladár, Ruga András írtak, akik jelenleg a katonamundért viselik, de a „tanító néni" jóságát, keaves- séget nem felejtették el... Es a többiek is, akik itt vannak: Révész Alfrédné, Falus Erzsiké, Falta József, Bacsur Pali bácsi, mind őszinte ragaszkodással hálálják meg a sok szépséget, aminek értésére, művelésére Szentesek tanították meg őket. Azután lassan mégis sor kerül a hibákra is. Nem panaszképpen mondják, csak én veszem észre a szavak mögött meghúzódó fáradtságot, parányi keserűséget, hogy talán mégsem így kellene, lehetne másként is, több segítéssel a község, a járás, a megye részéről... A kézzel írott dalszövegek ... Egytől egyig Szentes- né írta le mindet. A gépelt szerepek... Mennyit kellett könyörögni, míg a földművesszövetkezet irodájában legépelték. Pedig a szövetkezet dolgozói közül öten is tagjai a művészeti csoportnak. Igaz, mostanában már nem járnak a próbákra, a jó idő másfelé terelte az érdeklődésüket ■.. Nem is csoda, ha nem mennek, hiszen Csepela András, a földművesszövetkezet kul- túrfelelőse, — aki három éven át mindig talált idői a szereptanulásra, — most egyszerre „nem ér rá", holott életkörülményei nem változtak. S ha most még azt is eláruljuk, hogy a kultúrgárda a földművesszövetkezet égisze alatt működik, anyagi támogatást kizárólag a MÉSZÖV ad munkájukhoz, méltán csodálkozhatunk azon, hogy ez a jónak látszó „gazda" nem törődik azzal, amit létrehozott, s amibe négy éven át annyi pénzt fektetett. hl iigyvezeti még el-elnéz a próbákra, egy-egy szereplés alkalmával eimegy az előadásra. De hol vannak a többiek? — Miért kell Szenteséknek egyedül cipelniük el bútoraikat a kultúrotthon színpadára, a színfalakat a maguk vásárolta festékkel megfesteni, hazról-házra járva a tagokat összehívni, egy- egy vidéki előadás alkalmával ennivalót biztosítani a szereplők számára? Vagy miért kell télen nulla fokos hidegben tartani az órákat, mert a kultúrterem fűtetlen? S ha már a fűtésre sem a tanács, sem az állami gazdaság, sem a termelőszövetkezet kulturális alapjából, sem az előadások bevételéből nem télik, miért csak Szenteséknek jut eszükbe, hogy valamivel fel kellene melegíteni a csoport tagjait, nehogy elveszítsék a kedvüket a „jégveremben” az ingyenes kul- túrmunkától? Es akkor megint csak a két pedagógus nyúl a zsebébe és fizet — nem annyit, hogy megártson! — csak stampedli „fűtőanyagot" mindenkinek! Nem, nem dicsekedni akartak a „jóságukkal", fáradhatatlanságukkal; órákig tarló beszélgetés során „húztam ki” belőlük a valót. Amikor a balassagyarmati gimnáziumban most érettségizett leányukra terelődött a szó, igazán nem „felhányásként” mesélték el, hogy a ballagásról taxival kellett visszajönniük Szirákra, a kuitúrcsoport feliepése miatt. Ök ezt egeszen természetesnek érezték, mert a falu. szépre, helyes világnézetre való neveléséért semmi sem sok, semmi nem elég! Es milyen jo, hogy megyénkben ilyenek is vannak! Milyen jó, de ... ... ez nem ok arra, hogy minden terhet rájuk rakjunk s az anyagi segítségen jelül semmit sem téve, nyugodtan üljünk babérainkon, mert hiszen Szirákon jó kezekben van a kultúrmunka, megy minden, mint a parancsolat, akkor is, ha feléjük sem nézünk. A „babérokkal” viszont szívesen büszkélkedünk, mert ugyebár csak úgy dagad az ember keble, amikor az idegen látogatónak, vagy a Pestről jött feletteseknek megmutathatja a dicsérő oklevelet, a Beethoven, vagy az Erkel szobrot, amit a „földművesszövetkezet” kapott jó művelődési munkájáért... És ez még hagyján! — De amikor az állami gazdaságnak, vagy a KISZ-nek, vagy éppen a kultúr otthonhak kell elóállania valami kulturális teljesítménnyel, akkor a művészeti csoportok egyszerre átvedlenek a szükséges csoportokká. így, amikor Jobbágyin a Lovász József szemle volt. a plakátokon hatalmas betűkkel ez állt: „A sziráki KISZ énekkara, színjátszó és tánccsoportja .. Nem, nem jó ez így! — A MÉSZÖV és a helyi földmü- vesszövetkezet érdektelenségéi menteni kevés és nem is egészen helytálló a dölyfös kijelentés: „Megfizetjük őket!" — Szentesék két-kétszáz forintot kapnak egy-egy csoport, vezetéséért. Ezzel az összeggel azonban még az 1961— 62-es oktatási év alatt munkával töltött huszonnégy vasárnapjuk (ennyiszer szerepeltek a csoportok!), számo- latlan oktatási órájuk sincs kellően értékelve. A kultur- munkának azt a szenvedélyes szsretetét, amely kötelességük elvégzésénél jóval többre készteti Szenteséket, csak a munkában való hasonló lelkes részvétellel lehetne honorálni. — Sok tehetséges ember van Szirákon — mondja meggyőződéssel a Szentet házaspár. — A megye első csoportja lehetnénk... Lehetnénk, ha,.. a földmüvesszövetkezet — és a MÉSZÖV is — édes gyermekeként törődne a csoporttal és nem elégedne meg azzal, hogy „fizet”. Mert, ha ez így marad, előfordulhat, hogy mások is észreveszik a sziráki fiatalságban rejlő kincsekei és jobb gazdája akad a tehetséges kultúrgárdának és vezetőinek a mostaninál...! — kemény — 1
