Nógrádi Népújság. 1962. június (18. évfolyam. 44-52. szám)

1962-06-30 / 52. szám

1962. június 30. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL KÖSZÖNJÜK A GONDOSKODÁST Közöljék előre, ha elzárják a vizet A mátraderecskei Állami Vasárnap Salgótarján több lamilyen ok miatt, a hangos­Általáncs Iskola 4660 sz. II. részén nem volt víz. Már híradó, vagy egyéb hírközlő Rákóczi F. úttörőcsapata Szé- nem első alkalommal fordult eszköz segítségével a lakosság •csény községben ütötte fel elő, hogy vasárnap a belváros, tudomására hozzák mikortól sátortáborát a várkert gesz- vagy más városrészek lakói meddig szünetel az áramszol- tenyefáinak árnyékában. A nem tudtak vízhez jutni. így gáltatas. Miért nem tudják történelmi nevezetességű he- volt ez a Csizmadia utcában azt is előre bejelenteni, hogy lyen — ahol 1705-ben II. is. Ezzel kapcsolatban a kö- javítás miatt elzárják a vi- Rákóczi Ferenc csapatai az vetkező levelet írták az utca zet, és így mindenki előre itt megtartott országgyűlés al- bikói szerkesztőségünknek: tárolhatna, kalmával táboroztak, — a paj- Ha áramszünet van va- Dr. Gajzágó Aladár tások igen jól érzik magu­kat Szépen fejlődik tsz-ünk Ezúton szeretnénk köszöne- 1 j j "tünket tolmácsolni a szécsé- Az érsekvadkerti Dimitrov S a munkakedv napról nap­nyi testvér úttörőcsapat veze— Termelőszövetkezetben igen ra nó a szövetkezetben, A t u í nagy lendülettel dolgoznak a területeket a termelöszövet- íojenek, Kurtosi László elv- termelőszövetkezeti tagok. kezet vezetősége időben fel­társnak, valamint Bállá Ká- Gyors ütemben halad a nó- osztotta a szövetkezetben dol- roly iskola-igazgatónak, hogy vényápolás. A 40 holdas hu- gozó családok között. Jó mun- közreműködésükkel felejthe karicatáblán már kétszer ló- kára serkenti a szövetkezeti . . , ,,,, J , val, kétszer pedig kézzel ka- gazdákat a termelőszövetke­tetlenne tettek úttörőink sza- páUak a szövetkezeti asszo- zethen érvényben levő pré- •mára az itt eltöltött napo- nyok. A 12 holdas cukorrépa- miumrendszer, valamint az is, kát. A tábor sikeréhez nem táblában már háromszor vé- hogy a termelőszövetkezetben kis mértékben járult hozzá az 9ezték el a növényápolást, 20 forintos munkaegység elő- „ , , s a dohányt — 18 holdon van leget fizetünk. A munka len­iskola napközi otthona^ ahol belöle _ fcéíS2Cr lókapával dületére az is nagyszerű a boseges és jóminőségű ebé- járták meg a fogatosok, két- példa, hogy a kapásnövények det biztosították számunkra. szer pedig kézzel kapálták mellett már teljes egészében „ meg a termelőszövetkezet szór- betakarítottuk 20 katasztrális Taborvezetőség galmas asszony tagjai. hold lucerna termését, s le­kaszáltuk 25 katasztrális hold­n ■ I , ról a réti szénát is. Buszke vagyok orvosainkra a szövetkezeti tagok szor­galmának eredményeképpen . fSyik reggel olyan de- szellemben nevelik az orvo- terméskilátásaink nagyszerűek. rekfájást kaptam, hogy nem sokat A növénytermesztés és az tudtam az ágyat elhagyni. Mi, öreg veteránok, most állattenyésztés hozamai bizto­Délután üzenetet küldtem már világosan látjuk, hogy sítékot nyújtanak arra, hogy községünk körorvosának, dr. 1919-ben, a Vöröshadseregben a munkaegység mértéke az Csitári Lászlónak és kértem, történt helytállásunk nem idén eléri termelőszövetkeze- hogy jöjjön el a lakásomra, volt hiábavaló. teinkben az 50 forintot. Naponta 100—150 beteget kell neki megvizsgálnia, ezért Pruczki József veterán, nagyoroszi lakos. Szklenár Ferenc Dimitrov Tsz MIÉRT MEGY ÖSSZE A TEJ SZÉCSÉNYBEN? csak este 10 órakor tudott el­jönni. Olyan jó kedéllyel és biz­tató szóval jött be hozzám, hogy már a megjelenése fél , , ,, , gyógyulás volt számomra. V. °íyan het> h°Sy három félvállról vették problémámat Megvizsgált, injekciót adott nap *s összement a tej, amit és szinte sértő hangnemben és gyógyszert' írt föl Amikor a .sz®csenyi tejcsarnokból hoz- foglalkoztak velem. Nem is fizetni akartam, nem fogadott fi* ,Utké,re ~, kezdJ; azt mondom én, hogy ők a el p£?v fillért cem pír nm lltkei olvasónk, Csudrassy hibásak. De ha ilyen eset alatt felevóevultam P Klara ~ majd így folytatja: többször előfordul, utána kel­aiarr Kigyógyultam. ........ — Nyugdíjból élek, meg lene nézniök, mi az oka a E zúton mondok köszönetét kell gondolnom minden fo- tej ilyen gyakori megsavanyo- a nagy nyilvánosság előtt dr. rintot hová tegyek. Ezért is dúsának. Csitári László körorvos úr- elkeserítő, hogy az ember táp- Mielőbbi sürgős intézkedést nak a kedvességéért és a lálkozásában oly fontos tej várunk, mert a jó tejre az lelkiismeretes munkájáért. oly gyakran összemegy ná- egész községnek szüksége van. Fenti két eset igazolja, hogy lünk. Amikor panaszommal a Aki bűnös, az fizessen, ne népi demokráciánkban milyen bolt dolgozóihoz fordultam, pedig a kispénzű ember. Újabb kisparaszti zavargások Franciaországban Párizs (MTI). Nyugat-Franciaország egyes vidékein újabb kisparaszti za­vargások törtek ki. A kister­melők szervezetei a tavalyi traktoros felvonuláshoz ha­sonló tüntetésekkel fenyege­tőznek, ha a kormány nem teljesíti követeléseiket. Bretagne-ban a múlt héten Egy OAS-bandlIának provokációja a Párizs, (MTI) A párizsi rendkívüli kato­nai törvényszék csütörtökön kezdte meg E'egueldre volt idegenlégiós hadnagy, az OAS egyik legvéresebb kezű pa­rancsnoka bűnperének tárgya­lását. Degueldre a „delta” terrorcsapatokat irányította, s a vádirat számos gyilkosság, rablás, gyújtogatás elköveté­háromnapos árticsóka-háború folyt. A parasztok több száz tonna árticsókát szórtak Saint- Pol város utcáira. Hétfőn ugyancsak Bre- tagne-ban szétromboltak egy baromfikeltető telepet, amely elviselhetetlen kon- kurrenciát jelentett a kis­termelőknek. és védőügyvédéinek kiróság elüti Két görög fiatalember és az amerikai hajóskapitány Athén, (TASZSZ). Két görög fiatalember gyil- kossági kísérlet vádjával fel­jelentést tett egy amerikai tar­tályhajó kapitánya ellen. Mint a görög lapok közlik, a két fiatalember, aki nem talált hazájában munkát, és nem volt pénze útiköltségre, el­határozta, hogy a tartály­hajón potyautasként az Egye­sült Államokba Utazik és ott próbál szerencsét. Amikor a két fiatalembert a nyílt ten­geren megtalálták a hajón, a tartályhajó kapitánya meg­parancsolta, hogy dobják őket a tengerbe. A hajó ekkor harminc kilométerre volt a parttól és a tengernek ebben i részében cápák vannak. Az egyik görög fiatalembernek arra a megjegyzésére, hogy nem tudnak úszni és a ka­pitány megsérti a nemzet­közi jogot, az amerikai azt a cinikus választ adta, hogy most lehetőséget adnak a gö­rögöknek, hogy megtanuljanak úszni és ő különben is azt tesz, ami neki tetszik, mert itt ő az úr. sével vádolja. Az ő utasítá­sára ölték meg többek kö­zött Gavoury rendőrfelügye­lőt, akinek gyilkosait nemré­giben végezték ki. A védelem, amelyet Tixier- Vignancour, Sálán ügyvédje vezet, elfogultsági kifogást emelt a bíróság két tagja el­len, hogy ezzel kierőszakolja a tárgyalás elhalasztását. Amikor a bíróság a kifogást elutasította, a vádlott — Sa- lanhoz hasonlóan — hallga­tást fogadott és nem vála­szolt a bíróság elnökének kérdéseire. A két védő tün­tetőén levette bírói talárját és ugyancsak hallgatagon, ül­te végig az egyoldalú „tárgya­lást”. Montfort-ban hatszáz paraszt megrohanta egy részvénytár­saság nagy sertéshizlaldáját; négyszáz sertést az ei dőbe hajtottak, a takarmánykészle­tet és a berendezést megsem­misítették. A halászok is tün­tetnek. Tonnaszámra hányják a szardíniát a tengerbe, mert a konzervgyárak nem veszik át. A parasztok elégedetlensé­gének oka a kormány agrár- politikájában rejlik, amely a nagybirtokosoknak, a vállal­kozóknak és a felvásárlóknak kedvez és egyre • súlyosabb helyzetbe hozza a kistermelőket. A mezőgazdasági közöspiac mit sem változtatott sorsukon, nem tudnak versenyezni a nagyüzemekkel, önköltségen alul kénytelenek elkótyave­tyélni terményeiket. Tizenhárom nyugat-francia­országi megye parasztszerve­zetei Rennes-ben tartott gyű­lésükön határozatot hoztak, amelyben a felvásárlási árak felemelését követelik és olyan törvényt sürgetnek, amely le­hetetlenné teszi, hogy tőkés vállalatok összevásárolják a tönkrement kistermelők föld­jét. NEM ÉRT A SZÖBÖL k-' — Ügy látszik, ez az öreg örökké itt akar ülni a kávéja mellett! (Gerö Sándor rajza) VI. rész Mérnök úr, a takarítónő A „nagy kaszinó” mellé iatlakoztak az aránylag ih­res szerencsejáték-gépek tíz- :rei. Ezeket egy Roberto Fer- mdezy Miranda nevű férfiú ányította, és tiszta haszna egközelítette az évi tízmillió ollárt. Micsoda csodálatos íletlen, ez az úr Fulgencio atista feleségének fivére volt. A tábornok a „hitvány anyá­nkon” kívül felismerte a esterségesen felkorbácsolt izárd-kultusz politikai hasz­ít is. úgy gondolta, minél [kább megcsillantja a re- én vielen nyomorba süllyedt ,megek előtt az egyetleni ta- t, a nagy nyereseg deh- íbját, annál inkabo el tuu , terelni a figyelmet a mii ák húsába vágó >1 Nyilván a dolognak ' politikai oldala, s ma- rarázat a Batistaek áltál rnes- rséaesen felszított szerenc-e- ték-őrület következő állomá­sa. a mindennapos lotto- ízás bevezetésére. Hogy en- * a hasznához is volt vá­rni köze a Batista-familia- £ arra.6 abból is következ- thetünk. hoSy a hl^gha­Stt sSlkában nyílon atista második szép es Lvágyó feleségének (az első diktátor, amikor csillaga emelkedett, eldobta magától) a folyószámlájára került. Csi­nos kis összeg volt: mintegy évi 30 millió dollár. És a hazárd-őrület nem állt meg itt sem. A minden­napos lottó után az ame­rikai gengsztertársak segítsé­gével megszervezték a magán­lottó furcsa hálózatát. Mi volt ez? A nyerőszámok mindig megegyeztek a hivatalos ál­lami számokkal, csak éppen a szelvényekért járó pénz folyt be a tulajdonos kezébe. Ez a lottófajta természetesen illegális volt és magától ér­tetődik, hogy éppen ez volt benne az üzlet. A rendőrség ugyanis csak azokat Vonta fe­lelősségre, akik nem voltak elég okosak ahhoz, hogy a parancsnokoknak megfizessék a megfelelő sápot. Venturá- tól kezdve Pilar Gardáig ez volt a főpribékek egyik leg­nagyobb üzlete. Az említett Chaviane tábornoknak San­tiago de Cubában — nem té­vedés — csak ebből a titkos lottóból 600 dollár jövedel­me volt (... naponta!). Külön jövedelmi forrásnak számí­tott, hogy a hatalom birto­kosai — és elsősorban maga Fulgencio Batista — száz­számra kapták az ingyen-szel­vényeket, mind az állami lot­tótársaságtól, mind a magán­lottó „illegális” tulajdonosai­tól. Ilymódon nem csoda, hogy Batista nem sókkal második hatalomra jutása után meg­vette, illetve felépítette a vi­lág alighanem egyik legfény­űzőbb rezidenciáját: Kukinei birtokát és ultramodern kas­télyát. Ennek értékét egy amerikai közgazdász 1958-ban négymillió dollárra becsülte. Bukása után a forradalmá­rok megdöbbenve álltak olyan kincsek előtt, amelyeket a diktátor egyszerűen nem tu­dott vagy nem tartott érde­mesnek magával vinni. Az akkori lapok a sok közül megemlítettek például egy gyémántokkal, smaragdokkal és egyéb drágakövekkel tele­zsúfolt hatalmas bőröndöt — közölték is ennek a különös koffernek a fényképét — tar­talma mintegv 450 ezer dol­lárt ért. Töltőtollával... Az amúgyis dúsgazdag tá­bornok-elnök mammutvagyo- nát megsokszorozta, amikor rájött az ingatlan-spekuláció ízére. A metódus pofonegy­szerű volt. Elhanyagolt, ál­lami földeket állam költség­gel, tehát útépítéssel, közmű­vesítéssel, új középületekkel sokkal értékesebbé tett, majd ezeket a földeket felparcel­lázva adta el. Azok a nagy magánvállalatck, amelyek eze­ket a közmunkákat végezték, tudták, mi a kötelességük: szabályos, nem is titkolt „pro­víziót” fizettek a diktátornak. Csoda-e, ha Havannában futó­tűzként terjedt el egy népi mondás, amely szerint: Ful­gencio Batista töltőtollával több pénzt tud keresni egy nap alatt, mint Amerika ösz- szes géppisztolyos gengsztere egy év alatt.” Jellemét számunkra érthe­tőbbé és teljesebbé teszi az, ami menekülése után, ház­tartási könyve megtalálásakor derült ki: ez a félelmesen gazdag bűnöző a - háztartás legapróbb tételeit — tehát a keményítő vásárlástól a fehér­nemű tisztításáig — a maga előkelő államfői kezével el­lenőrizte. Saját személyzeté­nek bére még véletlenül sem haladta meg a maga által előírt törvényes bérminimu­mot, a nevetségesen kevés havi 33 dollár 33 centet, de a gazda elsősorban külföld­re kihelyezet vagyona meg­haladta a 380 millió dollárt. A „szabad import" dzsungelje Itassanak még néhány nem akármilyen jövedelmi forrást. Ez magyarázatot ad arra, hogy a hazárd-hálózaton kívül, mi­ként jutalmazta és tette ér- kedeltté a rezsimben — per­sze az államkasszából — leg­buzgóbb híveit a tábornok úr. ... Van Kubában, néhány ki­lométerre a fővárostól egy re­pülőtér. A neve: Columbia. Hivatása szerint katonai légi­bázis volt, a valóságban leg­feljebb az is. Betonjára na­ponta tízesével érkeztek olyan civil, sőt katonai gépek is, amelyek importáruval voltak megrakva. A dolog nyitja a következő: mivel a kubai pi­acot teljesen az amerikai tő­ke uralta, a más nemzeti­ségű áruk vámtarifái a Wall­street nyomására rendkívül magasak voltak Batista Ku­bájában. Azok, akik a tá­bornoknál érdemeket szerez­tek, viszont megkapták az úgynevezett „szabad import” engedélyt. Ez eleve elég volt a gyors meggazdagodáshoz. Aki ugyanis a Columbia re­pülőtérre szállíthatott, az egy­szerűen megkerülte a kubai vámot. Egy példa a sok kö­zül: 1958-ban a hivatalos svájci statisztikák kimutatták, hogy a Kubába irányuló óra­export értéke mintegy 2 mil­lió dollár. Ugyanakkor a Ba- tista-féle gazdasági statiszti­kából kiderül, hogy ebben az esztendőben összesen 70 ezer dollár értékű óráért fizették meg a szabályos vámot. A többit vám nélkül hozhatták be és adhatták el hatalmas haszonnal a kegyencek. De volt ennél különösebb formája is a jutalmazásnak . ■. ... Egy újságíró a kubai Santiagoban szolgálatot tett a főipolgárméstemek. A város ura irodájába hívatta, meg­vendégelte, majd 'megkérdez­te tőle, nem lenne-e kedve egy utcaseprői álláshoz? A vendég természetesen megrémült. Azt hitte, valamit rosszul csinált és ez az el­bocsátását jelenti a városi laptól. A főpolgármester szé­lesen vigyorgott: * — Csak nem képzeli bará­tom. hogy seprőt kell a ke­zébe vennie? A státuszról van szó és a fizetésről, amelyet hivatalom jutalmul havonta rendszeresen megküld magá­nak. így lett a riporter mel­lékfoglalkozásként „utcaseprő” is. Egy énektanár és amatőr zeneszerző valami indulót komponált, amit a rezsim felhasznált. A hála nem ma­radt el: a tanár úr nyom­ban kapott egy vegyészmér­nöki állást egy nemlétező la­boratóriumban. A javadalom havi 350 dollár. A dolog­hoz hozzátartozik, hogy ez a férfi korábbi indulókért ka­pott már különböző takarító­női státuszokat is ... Kubában a politika és az üzlet annyira összefolyt, hogy a rezsim vezetői szinte már nem is érzékelték a kettő kö­zötti különbséget. Amikor pél­dául Fidel Castro forradal­márai már komolyan nyugta­lanították Batistát és 4 mil­lió dollárral akarta megvásá­rolni a kubai Oriente tarto­mánnyal szomszédos Haiti ..semlegességét”, a forradal­márok és az ő csapatai kö­zötti harcban unokaöccse, aki a tárgyalásokat vezette négy- százezer dollár szabályos „köz­vetítési díjat” kapott. Lanzmann, az említett fran­cia riporter elmondja, hogy a prostituáltaknak az egyház- szervezet tömegméretekben biztosította a tiszta lelkiisme­retet. Hetenként egyszer meg kellett gyónniok bűneiket és megfizetni a megfelelő ösz- szeget... Szent Borbálának. Lanzmann számításai szerint ha 50 ezerből csak 40 ézer adakozott rendszeresen a „vé­dőszentnek”, ez annyit jelent, hogy még mindössze tíz cen­tes bűnbocsánati díjat alapul- véve is naponta 3000 dollár vándorolt a főleg spanyol fal- langista papok által vezetett kubai egyház pénztárába. (Következik: Átlagos életkor

Next

/
Thumbnails
Contents