Nógrádi Népújság. 1962. június (18. évfolyam. 44-52. szám)

1962-06-09 / 46. szám

4 NÓGRÁDINÉPÜJSAG 1982. június I Nyolcszáz kilométer országjárás Vizsgák előtt * A pedagógusok jutalmazásá­nak egy újfajta, igen hasznos formája van kialakulóban Sal­gótarján városban. A város művelődési vezetői a jutalma­zási keretből egy minden vo­natkozásban hasznos tanulmá­nyi kirándulás megszervezését határozták el. Az útvonal hét megyén keresztül vezetett és a megállóhelyek nagyvárosai hasznos élmény- és tapaszta­latszerzési anyagot jelentettek a résztvevőknek. Az útvonal: Győr—Pannonhalma—Sopron —Fertőd—Szombathely— Veszprém—Balatonalmádi. Az útvonal hossza 800 kilométer. Az autóbuszt a hajnali órák­ban diákhoz hasonló izgalom­mal népesítették be utasai: is­kolaigazgatók, vezető óvónők, napközis konyhavezetők. Több­órás, élményekben és látniva­lókban gazdag utazás után az első megálló élményt és ismeretet gyűjteni akarnak és átadni abból, ami nálunk előbbre való. Mindent olyan szemmel figyelnek, hogy abból mit lehetne itt, vagy ott hasznosítani. Különösen az a gyakorlat tetszett, mely szerint a patronáló üzem ve­zetői és az iskola között köl­csönös segítségen alapuló ba­rátság fejlődött ki. Igen szép a sok színben pompázó esti Győr. Az utak neonfénye este csak a modem nagyvárost láttatja a szemlé­lődével, szinte eltűnik a szűk utcás, a régi formáját őrző középkori város. Művelődési vezetői kedves meghittséggel, a szakma szeretetével áthatott vendéglátással fogadták a tar­jám pedagógusokat. Minden látnivalót mutatni akartak, így mentünk ki programon fe­lül a több száz, sőt ezeréves történelmi emlékeket őrző GYŐR. PANNONHALMÁRA. Szinte a középkor levegőjét árasztja magából a Rába két oldalán fekvő trapéz alakú vár, az első érdekes látnivaló. A nagyvárosnak 75 ezer lako­sa van. Legalább még ennyi Az itteni 800 éves templom egyike a legszebbeknek az or­szágban. ötszázféle faragás, 300 féle oszlopdíszítés pompá­zik az ódon falakon. De őriz­nek itt 4—5 ezer éves edénye­őrizve a régi, fényűző élet csillogását — utal a nagy gró­fi, hercegi, bárói háztartásra. Csodálatos párizsi mintájú parkja 78 holdat tett ki vala­ha. Az ember ilyen helyen kü­lönösen érzi a felszabadulás nagy jelentőségét, hiszen 45 előtt egyszerű ember b$ nem tehette ide a lábát. Ma pedig mindannyiunk közkincse, mú­zeummá alakított értéke a gazdag Eszterházy-kastélv. A vasból munkált, páratlanul szép kapu őriz egy legendát is a kegyetlen kiskirályról. Mikor egy kováccsal elkészít­tette és megkérdezte tőle, tud­na-e még egyet csinálni, a mesterember boldogan ráfelel­te: hogyne, még sokkal szeb­bet is. És erre a hiú várúr ki- szúratta a kovács mindkét szemét, ezzel biztosítva magá­nak a páratlanul szép vaska­pu monopóliumát. A kora reggel szerzett sok­féle élmény delejes árammal töltötte meg az autóbusz uta­sainak kíváncsiságát. Vártuk, milyen lesz a sokat emlege­tett város, az osztrák határon elterülő SOPRON. a nagyüzemekbe bejáró vidéki munkás. Itt, Győrben 150 üzem, gyár, vállalat műkőjük. A város utcái — egy-két mo­dern, főbb útvonaltól eltekint­ve — igen szűkek, egészen komoly erőfeszítést jelentenek a széles műutak forgalmához szokott autóbuszvezetőnek, miközben bravúros teljesít­ményt nyújtva, egyikről a má­sikra befordul. Talán ezért is van, hogy itt, Győrött renge­teg a kerékpár. Munkába in­duláskor talán más jármű el sem fér az utcán Győrben. 37 ezer bejelentett kerékpártu­lajdonos van. A vagongyár felé például éppen e jármű népszerűsége miatt külön ke­rékpár-járdát is létesítettek. két, szerszámokat, fegyvere­ket is. Itt őrzik legrégibb írás­emlékeinket, a Tihanyi Alapí­tó Levelet, kódexeket, a Thú- róczi-krónikát és fametszetek­kel, bársonykötéssel, ezüst Sokat vártunk tőle, s talán ez okozott némi csalódást. Min­denekelőtt idegenvezetőnk, dr. Molnár László ludas a dolog­ban. Sajátos egyoldalúsággal mutatta meg nekünk ugyanis -a középkori emlékekben bő­velkedő, régiségekben, kin­csekben gazdag 42 ezer lakosú nagyvárost. Láttuk a váremlé­keket, a vártemplomot, a Stomó-házat, a gazdag polgá­rok hajdani külön utcáját, a zegzugos keskeny kis utcákat. Láttuk és tetszett is. Semmit sem hallottunk azonban a XX. század Sopronjáról. Mindenütt csak a múlt, a régi emlékek kísérték az embert. Idegenve­zetőnk túlterhelt bennünket a régi, török korabeli emlékek­kel, elfelejtett — vagy nem akart? — azonban akár egy fél szónyit is szólni Sopronkő­hidáról, a fasiszták által a vá­rosban kivégzett, Bajcsy-Zsi- linszky Endréről és semmit sem mondott a szocializmust Csak pár óra állt rendelke­zésre a rengeteg látnivaló megtekintésére. A pedagóguso­kat elsősorban az iskolák, mű­velődési intézmények érdekel­ték. Három csoportba osztva tettek látogatást óvodában, is­kolában, egyéb művelődési in­tézményben. Mi a gyárvárosi általános iskolába mentünk, ahová 1200 tanuló jár. Ötven nevelő tanítja őket. Húsz alsó­tagozatos csoport, és 15 felső- tagozatú osztály működik. Az osztálylétszám magas, átlag 37—45 gyermek jár egy-egy tanterembe. Harminc politech- nikás csoport ténykedik nap­közben a szépen felszerelt tanműhelyekben. Kérdések zá­poroznak az iskola pedagógu­sai felé és a találkozó mind­járt. az első percében tapasz­talatcsere jelleget ölt. A mieink tanulni, tapasztalni, jéÉMéíí. csattal díszített ősrégi köny­veket. A könyvtárban 300 ezer kötet könyvből válogathat az olvasni vágyó, a legrégibb könyvektől a legújabbakig. Pannonhalmáról egy jó nagy ugrás FERTŐD, építő, a középkor nyomasztó emlékeiből egy tágabb, ragyo­góbb jövő felé tartó nagyvá­rosról. Talán e kellemetlen élmény­ből okulva útunk következő állomásán magunk választot­tunk idegenvezetőt. A gyer­mekkorát utunk újabb állomása. Régi pompájában hivalkodik a ha­talmas, többszáz éves Eszter- házy-kastély. A barokk stílus­ban épült gyönyörű épületben 126 szoba — jó néhány meg­SZOMBATHELYEN mólón. Ellestük a festő ecset­jére kívánkozó pillanatot is, a balatoni naplementét. töltő salgótarjáni zeneiskola igazgató, Virágh László kalau­zolta autóbusz-sétánkat Szom­bathelyen. Ragyogó szépségű, a mai élet lüktetésétől pezsgő modem várost ismertünk meg a sok, régi emlékekben bővel­kedő Szombathelyben. Derűs pillanatokat, mosolygó perce­ket jelentett a közülünk való idegenvezető nem egy tréfás, gyermekkorára vonatkozó megjegyzése, mégis sok képet, emléket, agyunkban megőrzött látnivalót hagyott bennünk a város. Csak egy röpke pilla­natot jelentett a rövid óra, amit a dombokra, dombhátak­ra épült' Veszprémben töltöt­tünk. Mert a nyárias — azóta is utolsó ilyen — délután ad­ta a rögtönzött ötletet, ugor­junk le a Balatonra. Almádi már szezon eleji forgalmával tüntetett, pirosra égett hátú A hangulatos, szelíd roman- tikájú Tulipán kerthelyiségé­ben töltöttük el utolsó kirán­dulási vacsoránkat. A balatoni halászlé, a rántott ponty és az ízletes csopaki meghozta a nyolcszáz kilométer megtett út nyomait őrző fáradtság fe­letti győzelmet is. Kedélyes dalolás, és a buszon rögtönzött csasztuska szolgált a kedélyek további fokozására. Hajnal lett, a kelő nap körvonalai már rárajzolódtak a szürkés égre, amikor Salgótarján felé gördült a kékszínű farmotoros Ikarusz. Nyolcszáz kilométer­rel hátunk mögött, élmények egész rajával szívünkben kö­szöntöttük az ébredő palócvá­rost, a középkori emlékek nél­kül is nagyvárossá növő, csen­des Salgótarjánt. Újlaki Mária KÖZEL 3000 CSEHSZLOVÁK—SZOVJET BARATT TARSASAG működik Szlovákiában Szlovákiában jelenleg közel 3000 Csehszlovák—Szovjet Ba­ráti Társaság működik. A ba­ráti társaságok többsége ki­váló eredményeket ért el a szovjet kolhozparasztok ta­pasztalatainak bevezetésében. Kovács Aranka többhetes kórházi ápolásra szórni reumái betegsége gyógyítására. Nem tud azonban elszakadni ked­ves könyveitől ezalatt sem, rendszeresen tanai, készül ■ vizsgákra. Képünk éppen egy ilyen pillanatot örökített meg KIÁLLÍTÁS PÁSZTÓ TÖRTÉNETI EMLÉKEIBŐL Érdekes kiállítást nyitnak meg holnap délelőtt 10 óra­kor Pásztón a Mikszáth Kál­mán Általános Gimnázium­ban. Arról már hírt adtunk, hogy egy-két lelkes pedagó­gus és mások elkészítik a község történelmi monográ­fiáját. Nos ez a kiállítás már ezzel a munkával függ össze. Aprólékos, szorgalmas gyűj­tögetőmunka eredménye mindaz, amit a kiállítás lá­togatói láthatnak. Nagyobb­részt a gimnázium történe­lem szakköre gyűjtötte össze a bemutatásra kerülő írásos és tárgyi 'emlékeket. A gimnáziumi fiatalok ifjú­sági szobájában helyezték el a kiállítási anyagot. Nem nagy a gyűjtemény, nem sikerült még ugyan gazdag anyagot összegyűjteni, de mindaz, ami látható, már alapját képez­heti a nevezett múzeumnak. A középkor századainak le­vegőjét árasztja az ifjúsági terem. Néhány néprajzi em­lék mellett láthatók itt XVI— XVII. századi pénzek, a XVI. századból származó könyvek, itt van 1740-ből Schumann Theophil pásztói és pilisi apát püspökbotja, az 1700-as évek­ből származó községi térké­pek, s még sok más érdekes látnivaló. Az ízlésesen elrendezett anyag — ha kevés is —, de jól érzékelteti ennek a majd­nem évezredes községnek a múltját. Néhány tárló bemu­tatja a jelenkori Pásztót is azonban nem ez a kiállítás elsődleges célja. Szinte majc minden századból találni * kiállításon írásos, vagy tár­gyi emléket. Elolvashatják a> érdeklődők a község — a régi város — rövid történe­tét, hiszen Zsigmond királj Budával egyenlő jogoikkal ru­házta fel Pásztó nemes pol­gárait. Gondosságot, szorgalmat, a múlt értékei iránt érzett na® megbecsülést és szeretetet árui el ez a nagy érdeklődés« számot tartható kiállítás. Itt állt a Horák-tanya Találkozások a lidicei asszonnyal A lidicei asszonynak szür­ke már a haja, s a sze­me olyan kék, mint a tavaszi égbolt. Van valami ebben a kék szempárban, ami megdöbbenti az embert. ... Tiszta, nyílt te­kintet, tele figyelemmel és nagy-nagy gyengédséggel. Né­ha azonban felhő suhaji át rajta, s ilyenkor mérhetetlen szomorúságot, tompa fájdal­mat és roppant haragot olvas­hatunk ki belőle. Három alkalommal láttam ezt a kék szempárt. Három­szor volt találkozásom a lidi­cei asszonnyal. csizmák berúgták az ajtókat és az ablakokat, kirugdosták az utcára az embereket. A Gestapó és az SS büntető hadjárata kezdetét vette. Hit­ler parancsa így szólt: ,.Lidice községet a föld színéről el kell pusztítatni, lakosságát ki kell végezni!” Miért? Mert cseh hazafiak sikeres merény­letet hajtottak végre Heydrich generális, Hitler prágai hely­tartója ellen. A véreskezű fa­siszta hóhér halála miatt a nácik pusztulásra ítéltek egy egész falut. — Ebben a harcban a nyu­gatnémet asszonyok is ott áll­nak a cseh asszonyok oldalául S Krcková és Küschler asz- szony átölelte, megcsókolta egymást. 1957. június 10-én, a német fasiszták lidicei gaztettének tizenötödik évfordulóján Kar­lovy Varyban, egy előadóte­remben ültünk: helybéli cse­hek, meg német, orosz, fran­cia, svéd, lengyel és magyar úendégek. Felállt az elnök: — Krcková asszonyé a szó... És felállt a Lidicéből jött asszony. Ropogtatta a mással­hangzókat, súlyosan koppan- tak a szavai. S akkor ott, szinte átéltük azt az iszonya­tos éjszakát, 1942. június 10-ének éjszakáját. ... Vésztjóslóan koppantak a náci csizmák Lidice, a kis bányászfalucska utcáin. A A csizmák beletapostak a férfiak arcába, az anyák ke­zéből kirúgták a csecsemőket. Aztán a Horák-tanya udvarán ropogni kezdtek a sortüzek. Egy óra alatt 173 férfit öltek meg. Krcková asszony kék sze­mein sötét felhők ... — Domb emelkedett a ha­lottakból ... Amikor minden férfit meggyilkoltak, felgyúj­tották a falut. Aztán a füstöl­gő romokat földgyalúkkal el­egyengették ... Az asszonyo­kat és a gyerekeket elkülöní­tették, majd gázkamrába hur­colták, vagy koncentrációs tá­borba szállították őket. N éhány nappal később új Lidicében találkoztam Krcková asszonnyal. Mert Lidicét a felszabadult Csehszlovákia gyorsan újjá­építette — kétszáz méterre az egykori falutól. Itt él az a néhány ember is — asszony, gyermek —. aki valamikép­pen megmenekült akkor, az iszonyat éjszakáján. Az elpusztított falu helyén rózsakertet létesítettek. Hat­van országból küldték ide a rózsatöveket. S a lidicei ró­zsák hirdetik: a népek nem felejtenek, tudnak emlékezniI Aztán a lidicei asszony a békéről beszélt. A békéről, amelyért elszánt harcot vív­nak a cseh asszonyok... S akkor felállt Küschler asszony, aki Nyugat-Németországból jött. Hallgatagon sétáltunk Krckovával. a lidicei asszony­nyal. Itt nem lehet hangos szót ejteni, hisz” összeszorul az ember torka. De nincs is szükség szóra. Kifejeznek min­dent a rózsák. S önmaga be­szél a dombtetőn álló kis mú­zeum. Egyetlen szobácska az egész, de elfér benne minden, ami megmaradt akkor: gáz- és tüzhalált halt kisgyerme­kek kartotékjai, üszkös sze­mélyi tárgyak, félig elégett bányászszerszámok... Mind­megannyi intelem, óvó figyel­meztetés!

Next

/
Thumbnails
Contents