Nógrádi Népújság. 1962. május (18. évfolyam. 36-43. szám)
1962-05-30 / 43. szám
4 NOSRAD!NlPRílAi 1962. május 30t Úttörőavatások, szavalóversenyek, óvodások ballagása és játékok a gyermeknapon SZÜTS LÁSZLÓ: A könyv ünnepén Szerényebb ünnep nincs, se csendesebb, kezek lapozgatják a könyveket, Könyvek szólongatják az olvasót, a szellem kincsei közt kutatót nem is ünnep, csak tán baráti asztal, mely kedves ismerősökkel marasztal, vagy új barátokkal ismertet össze, alkalmat adván ritka örömökre. Hogy álltam én ott, kicsit félszegen, még mint diák, ezen az ünnepen, hogy álltam én ott egész délelőtt, hogy töprengtem a könyvsátor előtt: kevéske pénzem melyik könyvre adjam, utitársamul melyiket válasszam ... S mily szomj vezérelt, milyen ösztönök az igazra találni mind között? Ahitat nélkül nem állok ma sem a könyv előtt. Ma is oly félszegen s töprengve kérésén az igazit, az utitársat, aki eligazít — és hányán nézik! Lesem arcukat, míg a szellem kincsei közt kutat, Kíváncsiságunk még csak csecsemő, bennünk a tudás szomja egyre nő, évszázados az éhünk a szépségre. Azért vagyunk könyvsátrak elé lépve ilyenkor olyan boldog izgalomban — mint voltam én akkor, diákkoromban. Iró-olvasó találkozó, könyvvásár és kiállítás a könyvhéti megnyitón A Nemzetközi Gyermeknap idei megyei ünnepségei gazdag programot és szórakozást nyújtottak az apróságoknak. Ebből az alkalomból rendezték meg az iskolák legjobb negyedik osztályos tanulóinak úttörővé avatását is. Salgótarjánban az iskolánként megrendezett avató ünnepségeken 380 úttörőt avattak. Egyúttal megrendezték a VIII. osztályos tanulók KISZ-essé avatását is- Az ünnepélyes keretek között megrendezett bensőséges aktus legszebb eseményére Sal- góbányán került sor. Itt ugyanis Bozó Ernő, a KISZ salgótarjáni bizottságának titkára átadta a KISZ Központi Bizottsága által adományozott vörös zászlót a kiválóan ténykedő csapatnak. A salgóiak különösen a társadalmi munkában mutatnak példát, jelenleg is mintegy 200 ezer forintot érő úttörő otthon építésén munkálkodnak szabad idejükben. De a legjobbak közé tartoznak ta- niProányi eredményeik alapján is. Megható volt Tárnái Lacika tízéves pajtás avatása, akit betegsége miatt otthon, betegágyán avattak a pajtások sorába. A városi úttörő vezetők neki is megmutatták a munkával kiérdemelt szép vörös selyemzászlót. Mátra- novákon 160 pajtást avattak úttörővé. Ipolytarnócon és a megye egy sor községében a negyedikesek úttörővé, illetve kisdobossá avatását ugyancsak bensőségesen, ünnepi keretek között rendezték meg. Ipolytarnócon ének- és szavalóverseny döntővel is egybekötötték a gyermeknapi ünnepséget, majd játékfilmet vetítettek az ifjúság szórakoztatására. A gyermeknapi ünnepségek sorába tartozik a Salgótarjáni Ottörőház tízéves jubileumi ünnepsége is. Itt Juhász Béla. az úttörőház volt titkára ismertette a küzdelmekben gazdag tíz esztendő eseményeit a résztvevő ünneplők- i kei. Szabó Ferenc úttörő tit- i kár a mai életet vázolta fe) ; néhány szóban. Ugyancsak Salgótarjánban kezdődött meg az iskolába készülő óvodások ballagása is. A Bartók Béla úti óvoda kedves rendezvényét a bányász művelődési otthonban tartották meg. A kis- és középcsoportosok önálló műsorszámmal búcsúztak nagy- csoportos pajtásaiktól, akik szeptembertől már az iskola padjaiban látnak munkához. Hasonló kedves ünnepségeket rendeztek a megye számos községében. A játszótereket és parkokat szinte el- özönlötték a kisebb-nagyobb gyermekek, hogy gondtalan, önfeledt játékukkal szerezzenek örömet a felnőtteknek. A gyermeknapi ünnepségek lebonyolítását a helyi nőtanácsok és tömegszervezetek vállalták magukra. Gazdag, szép ünnepséget sikerült ez alkalomból megrendezniük valamennyi községben- Több helyre szerveztek külföldi gyermekekkel történő találkozókat is. Salgótarjánba meg is érkeztek a szovjet pionírok. A külföldi pajtásokat a Május 1. úti iskola úttörői vendégelték meg és beszélgetések sorozatában cserélték ki a gyermekmozgalmi munka tapasztalatait egymással. Majd a játék nemzetközi nyelvén barátkoztak, kerültek még közelebb egymáshoz a szovjet pionírok és a magyar úttörők. Rendkívül gazdag, sokoldalú ünnepséget rendezett a nőtanács és a többi társadalmi szerv Nagybátonyban is. Itt a legkisebbektől a legna- gyobbakig minden gyermek számára jutott valami kedves élmény, illetve meglepetés. Rollerversenyek, mesedélután, filmvetítés, sport és irodalmi játékok szórakoztatták a bányaváros szülötteit. Egyszóval: gazdag, szép program nyújtott feledhetetlen élményt és szórakozást a Nemzetközi Gyermeknap idei évfordulóján a megye legif- jabbjainak örömére és boldogságára. Szombaton és vasárnap megkezdődtek a könyvheti ünnepségek megyénkben is. Vasárnap nyolc helyen találkoztak egymással az írók és az olvasók. Kállón meleg fogadtatásban részesítették a községbeliek Vészi Endre írót. Az Írói mesterségről, szakmai problémákról érdeklődtek a községbeliek, a körükben időző neves írótól. Molnár Zoltán Drégelypalánkon, Érsekvad- kerten találkozott olvasóival. Drégelypalánkon szinte parázs vita fejlődött az olvasók idősebb és fiatalabb nemzedéke között. Az öregebbek az írói ábrázolási módot bírálták, helytelenítve a szerintük naturalista ábrázolásmódot. A I fiatalok megvédték az írók igazságát, szerintük az életet úgy kell ábrázolni, amilyen. Vihar Béla Nógrádmegyeren és Romhányban találkozott az olvasókkal. Nógrádmegyeren meg is vendégelték a megyei származású írót. Fülöp János József Attila díjas író Mátranovákon. Somoskőújfaluban és Salgótarjánban az üveggyári művelődési otthonban dedikálta műveit. Élénk eszmecsere alakult ki közte és az olvasók között Mátranovákon. Az ünnepségek programjában jelentős kezdeményezésnek számít a Salgótarjáni Erőmű dolgozóinak Ipolytarnócon tett látogatása. Az Erőmű dolgozóit hároméves kapcsolat fűzi az ipolytamóci termelőszövetkezethez, anyagi és erkölcsi segítségük mellett most támogatni kívánják a tsz parasztságot a művelődésben is. Ezért a könyvnap tiszteletére több mint 800 forint értékű mezőgazdasági szak- könyvvel lepték meg ipolytar- nóci barátaikat. Valamennyi községben és mindkét városban könyvsátrakban és könyvesboltokban történő árusítás és könyvkiállítás is volt, de munkában voltak a házról házra járó bizományosok, mozgó könyvesboltok is. Balassagyarmaton már a vasárnap délelőtti órákban több száz könyv talált új gazdára. NógrádmeMájus első napjaiban jólsikerült színes, nagyszabású bélyegkiállítást rendezett a nagybátonyi 12 évfolyamos iskola ifjúsági és felnőtt bélyeggyűjtő szakköre. A kiállítás egy hete alatt több mint 800 látogató gyönyörködött a szebbnél szebb bélyegekben. A kiállítást megtekintették a MABÉOSZ Országos Elnökségéből érkezett látogatók is, gyérén Vihar Béla 25 frissen vásárolt könyvét dedikálhatta ott tett látogatása alkalmával. Az SZMT elnökségének ülése Ma, szerdán délelőtt elnökségi ülést tart a Szakszervezetek Megyei Tanácsa. A tanácskozáson a többi között megvitatják az ifjúság helyzetéről szóló jelentést, amelyet a kereskedelmi és pénzügyi dolgozók szakszervezetének megyei bizottsága terjeszt elő. Szó lesz a társadalmi bíróságok helyzetéről, több megyei bizottság üdültetési munkájáról, akik a kiállított anyagból több gyűjteményt meghívtak az őszre megrendezésre kerülő országos kiállításra. A rendezés nagy munkája Andrássy Péter tanár kezében összpontosult. A meghívottak közül megemlíthető Alexy György tanár „Lenin” és „Nemzetközi munkásmozgalom” című motívum gyűjteménye és Kajánk Béla VIII. általános iskolai tanuló „A világűr meghódítása” című gyűjteménye. GYERMEKNAPON Az úttörő életében jelentős pillanat az avatás. A Salgótarján Rákóczi úti Iskola vol kisdobosai leteszik az esküt.---------------------------------------( Bíbj^kiáLLítáji Qiaqj^lxátoni^lmit A volt úttörők, az iskola nyolcadikos tanulói a mozgalmi munka magasabb fokára lépnek. KISZ-tagokká válíak. Képünk éppen az új tagkönyv átvételének pillanatát örökitette meg Kilenc újszülött névadóját rendezték meg egyszerre a Salgótarjáni Városi Tanácson a gyermeknapon Vita Salgótarján kulturális életéről Legyen kollektív művészeti munka Salgótarján kulturális életének problémáiról korábban már közöltünk néhány cikket. A kérdés iránti nagy érdeklődésre való tekintettel folytatjuk a beérkezett hozzászólások közlését. Bár nem vagyok író, költő, sem újságíró, de a javaslatomat, szívből jövő — kultúra iránti szeretettel átitatott gondolatoknak sokaságából fogom kiszűrni és egyszerű hétköznapi nyelvezettel papírra vetni. Teljesen egyetértek a cikkekkel abban, hogy városunk életéről és gondjairól van szó. S igaz az is, hogy „csak is a magunk erejéből” kell megoldani a fennálló problémákat és nem bízhatjuk a Televízióra, a vendégeskedő fővárosi művészekre és a Déryné Színházra. De idézzük fel újra, melyek is azok a problémák, amelyek aggodalomba ejtik az embert? Igen, az embert! Hiszen az ember igényli és alkotja a kultúrát. S nem fordítva! Államunk minden lehetőséget biztosít arra, hogy polgárai a legmagasabb kulturális igénnyel el legyenek látva. Iskolák, egyetemek, múzeumok, színházak, művelődési otthonok és más intézmények állnak rendelkezésünkre. Mi magunk is megállapíthatjuk, hogy városunk bőven rendelkezik iskolákkal, művelődési otthonokkal és filmszínházzal. S mégis azt tapasztaljuk, hogy kulturális életünk egyes művészeti ágai sorvadoznak. Kesergünk azon, hogy nincs színházi — zenei életünk — kultúránk. Pedig minden mód és lehetőség megvan rá, hogy színház- és zenekülturánk más megyei városokhoz hasonló nívón álljon. Hiszen nem is olyan régen büszkék voltunk kulturális eredményeinkre. Mégis mi lehet annak az oka, hogy amikor már leteszik városunk egyik legnagyobb intézményének — a művelődési palotának — alapkövét, zenei és színházi életünk küszködő és vesződő utakon sorvadozik. Most kellene összevonni az erőt annak érdekében, hogy a szerte forgácsolódott művészetet szerető aktívákból kialakulhasson egy olyan művészeti együttes, amely hivatva lenne — hogy Lenin szavaival éljek — „a dolgozók millióihoz szóló élő kultúráií” hirdetni és terjeszteni. Igen, hirdetni és terjeszteni, mert ez lenne a legfőbb feladata, sőt, hivatása, kulturális életünk aktíváinak. Persze ennek a hivatásnak a mai formájában, eredményesen nem lehet eleget tenni. A feladat megoldásához „kollektív művészetre” van szükség. Mert hiszen a prózai és zenei alkotásokkal az emberiséget megajándékozni csak kollektív művészettel lehet. Olyan művészettel, amely magában foglalja, illetve felöleli a színészeket, költőket, muzsikusokat, képzőművészeket, a magas színvonalú ismeretterjesztést és még sok más művészeti ágak aktíváit. Igaz, hogy vannak kultúr- otthonaink, amelyek rendelkeznek színjátszó csoporttal, dalárdával, fúvós-, szalon- és tánczenekarral, képzőművészeti körrel és más egyéb szakosztályokkal. Hát ha van, akkor miért kesergünk azon, hogy nem mennek a dolgok és hogy miért járnak oly sűrűn városunkba a fővárosi művészek, a Déryné Színház miért tart havonta egyszer előadást és egyáltalán minek kellett feltalálni a Televíziót!? Inkább vizsgáljuk meg: mit tettünk azért, hogy a már országosan is elismert kulturális hírnevünket és a sokszor emlegetett „elhódított” közönségünket visszaszerezzük? Lemondtunk a saját tehetséges aktíváinkról, nem adtuk meg a nekik járó megbecsülést, elismerést, amelyre államunk már annyiszor példát mutatott. Költségvetéseinkben fokozatosan csökkentettük a szükséges fedezetet, enyhén kifejezve, elindítottuk azt a folyamatot, ahová ma már el is jutottunk. Igaz, eredménynek kell azt is elismerni, hogy művelődési otthonainkban, színházi és zenei téren mozgalmas élet folyik a „szerződéses” különböző műsorokkal. Bázisnak ez is jó. De bocsánatot kérek: elfeledkeztünk valamiről? Szocializmust építünk — sőt, a közeljövőben már büszkén hirdethetjük, hogy pártunk vezetésével a magyar dolgozó nép megteremtette a maga szocialista hazáját A Karancs—Salgó—Pécskő völgyében, biztos műszakianyagi alapokon, teljesen újjáépül szeretett városunk. De nemcsak épületóriásoS) szaporodnak gombamódra* hanem a tanult, kultúrált emberek sokasága tölti meg. üzemeinket, lakóházainkat^ városunkat. Emelkedő élet- színvonalunkkal együtt, miiK dennemű igényeink is csiszolódnak, fejlődnek, sőt* törvényszerűen követeléssel lépnek fel. örülnünk kellene, nem pedig keseregni* hogy „válogatósak” lettünk Hiszen ez egyik legjobb fokmérője életnívónk emelkedésének. Nézzünk csak körül: tettünk-e valamit azért, hogy lépést tartsunk a fejlődéssel* az igények igényes kielégítésére? Miért nem tudunk: Isten* császár, paraszt — Luxemburg grófja — Kőszívű ember fiai — Volpone — Szerelem — Pygmalion — Warren né mestersége — Körme* ég — Király nevében színvonalú színházi csemegéket és hangversenyeket létrehozni!? Nem a Televízió, a Déryné Színház és a különböző esztrád műsorok miatt... Nem, hanem mert: kong a vészharang a színjátszó mozgalom fölött, lesorvasztották az anyagi feltételek, egyes művészeti ágakat feleslegessé nyilvánítottak, az öntevé-' kény munka meg nem becsülése. a vezetés lazasága* kényelmeskedése, kispolgári csökevényként még mindig fennálló kultúrbázisok, a közösség igényének figyelmen- kívül hagyása, a prospektus szerinti anyagellátás, a személyi kultusz maradványa, a kulturális életünkre hozott párthatározat végrehajtásának hiánya — és még sofe más. De ne boncolgassuk mm
