Nógrádi Népújság. 1962. május (18. évfolyam. 36-43. szám)

1962-05-26 / 42. szám

4 NOSRADINÍPÜJSA8 1962. május 20. A GYERMEKEK NAPJÁN § § § Kísérleti szocialista társadal- c kin-? Pedagógiai Tudományos In­Két esztendővel ezelőtt a A mi munkban legdrágább »in- ~ r'eaagogiai íuuomanyus in esünk, szemünk fénye a} tézet egy nevelési tervjavas­evermek Ez nem frázis ez a §latot küldött az ország ne- gyermek. Ez nem frázis, eza| hány iskolájába A javasiat mi életünkből, szocializmust S célja egy-egy község helyi építő elképzelésünkből faka- ^adottságaira vonatkoztatva a dó megállapítás. Az utóbbi § ma társadalma ' embereszmé- évek hagyománya nálunk, ft nydn®k kinevelje az altalá- ... . nos iskola első osztályától hogy evente egy napot nekik, § „z éle(jbe jutásig. E kísériet az ő örömüknek, boldogsá- ff jellegű oktató-nevelő munka guknak szentelünk. i- megyénkben Bercelen és Mát­S ranovákon kezdődött meg. Nagybátonyban a különböző § Mi most a berceli tapaszta­szervek közösen veszik ki ré-ft latokró1 szeretnénk néhány z képben tájékoztatni olvasóin- szuket a gyermekek szóra- ff kaj. koztatásának megszervezésé- ff bői. A művelődési otthon, a c A múlt év tanítási tapasz- KlSZ-szervezet, a nőtanács, a |talataikró1 feljegyzést készítet­Vöröskereszt és szülői mun- Stek,az iskola Pedagógusai, és t . K ... ff csak egy adat az óriási ad­kakozosseg az ovodai es isko- S minisZtratív munkát igénylő lai nevelőtestület közös mű- § tevékenység jellemzésére: két sortervet dolgozott ki a gyér- § kiló hetven dekagrammot tett mekek szórakoztatására. Szá- § ki az ezer lVen meSírt jelen­mukra is könyvkiállítást ren- ff ^ ^tűsé­, .. «ge is mutatja, csakugyan néznék a konyvnapon mesés, c óriási munkát végeztek, míg rajzos, képeskönyvekből, if- s a község helyi adottságainak, júsági könyvekből és képes S sajátosságainak megfelelő pe­kifestőkből. Ezenkívül játék- § dagóguakfnt egyénekre bont- uj,,;,. .. .... va kidolgoztak a helyileg kiállítás onvendezteti meg vj megvalósítható feladatokat okét, színes gyermekmese fii- § Mondhatnánk úgy is, missziós meket vetítenek számukra, ff szerepet töltöttek be ebben rajzversenyt, villámtréfékat, ff az ,iskolába,n a.neY,elő,k és te_ bábműsort és sportműsort is | fgkkis hozza mmdiart. a szü‘ tervükbe iktattak játékuk £ biztosítására a rendező szer- j Pólyák Ferenc, az iskola vek. A sportműsorban rol- § igazgatója és Űrhegyi Ferenc-- igazgatóhelyettes valami ki­lerverseny, kerékpárverseny, § íg?zg,atfh®lyettes. 7alairü kötélhúzás és futóverseny is § ségtől6 duz^ó^örömm^b^ szerepel és a legjobbakat ju- ff szél ezekről az eredmények- talomban részesítik. ff ről. Megkérdezzük, — hiszen S sok nevelőt és szülőt érdekel Hasonlóan tervez a leendő y a leendő eszményi ember fej­emberkék egésznapos ün- § l°dése —- hogyan is kezdtek neplésére nmernmni . r munkához, hogy a berceli kZZ * - P' f , mas l valóságban alkalmazzák a ne- ozseg társadalmi kollektivá ff velési tervjavaslat elképzelé- ja is. Szeretjük gyermekein- ff seit? két és miközben mi felnőtteké szépülő holnapjukon fáradó-s .MiJ\den pedagógus a sa- r , § jat tantárgyam belül kiirta zunk sajat szomorú gyermek-1 a nevelési szinteket. Felmér- korunkra gondolunk. Az ő S tűk, hogyan állunk, mi az, boldogságukért, az ő gyerme- §ami a tervjavaslatból már keik ragyogó jövőjéért hnr-Í™e°vane és mi az> amit el colunk munkaközben, értük ff a MondhaJ°™’ , ... , m , ’ S nem kis dologról van szó, hi­szepulnek ta vaink és váró-§ S2en minde2í úgy kM meg. saink szamukra formaijuk *§csinálni, hogy sem a ped 6. jövendőt. ? . ft gusnak, sem pedig a gyer­^eÁaqÁq.iu&k, áu-án&k taftajztalateszrífe A Pedagógus Szakszervezet Nőbizottsága a napokban ta­pasztalatcsere megbeszélésre hívta meg Salgótarján első osztályos pedagógusait és a vezető óvónőket. A megbeszélésen arról ta­nácskoztak, hogyan könnyít- hetnék meg kölcsönösen a le­endő első osztályosok óvodá­ból, iskolába kerülését. Meg­egyeztek abban, hogy az óvó­nők máris megkezdik a gyer­mekek előkészítését a fel­sőbb oktatási intézménybe, a pedagógusok pedig lehetőség szerint már az óvodában meg­ismerkednek leendő tanítvá­nyaikkal. meknek külön megterhelést ne jelentsen. Három sajátos feladatkörre épült az egész tervjavaslat. Először a gyer­mekek testi fejlődését mér­tük fel és azután azt, — ki­ki a saját feladatának meg­felelően —, hogy a tíz év múlva kinevelt gyermek mi­lyen alapvető testi tulajdon­ságokkal rendelkezik és en­nek megvalósulását milyen módszerekkel segíthetjük elő­Papírokat vesz elő, saját feljegyzéseit tanulmányozza, majd tépelődik azon a kife- jezhetetlenül sok tapasztala­ton, ami csak az agyába vé­sődik a pedagógusnak. És folytatja is az érdekes, szinte izgalmas témát. — Nézzük talán a példák erejével, mit is értünk a tes­ti fejlődés irányításán? Első osztályban még csak tornáról és a szülő segítségével meg­határozott napirendről be­szélhetünk. Második osztály­ban már a gyermek maga állítja össze napirendjét,, harmadikban már tudja is, hogy szükség van a rendsze­res program szerinti életre és így tovább, így épül fel egymás után a feladat, ami egyébként tulajdonképpen szoktatás a rendszeres élet­módra, a fejlett, egészséges testi fejlődésre. Ismét egy kis szünet, mi­közben az igazgató nevelő rendszerezi gondolatait, hogy röviden, tartalmasán, min­denki számára érthetően szóljon a többi újszerű ten­nivalóról is. — A jövő ember eszmé­nyének erkölcsi nevelése igen problemtaikus, nehéz, de na­gyon szép feladat. Ezt is ta­lán a példák erejével próbá­lom magyarázni. Első osztály­ban legfeljebb arról lehet szó, hogy a gyermek tudja, hogy nincsenek manók, tün­dérek csak a mesék világá­ban, második osztályban már tudja, hogy nincs mennyor­szág, pokol, kísértet, ördög. Harmadikban már a me­semonda, regény között műfajilag is különbséget tud tenni. Eszre veszi, hogy sok a költött elem és meg is tud­ja ezeket különböztetni a valóságtól. Negyedikben már tudja, hogy nicsenek csodák, csak okszerű összefüggések vannak a valóságban. Es mi­re az általános iskola nyol­cadik osztályába kerül ez a fiatal, meggyőződött arról, hogy a babona nemcsak hely­telen, de káros is, és esetleg egyes felnőtteket tisztelettu­dóan ugyan, de határozottan meggyőzi saját, önálló véle­ményéről is. Ugyanezek az elképzelések állnak az eszté­tikai fejlődés irányításánál. — Természetesen mindezt a pedagógus képtelen elérni. Nélkülözhetetlen tevékenysé­géhez a szülők támogatása. Mi úgy érezzük, jó kapcsola­tot teremtettünk az otthon és az iskola között. Gyakran be­szélgettünk a szülőkkel és el­mondjuk, hogyan törődjön ott­hon a gyermekkel, hogy a mi iskolai oktató-nevelő munkán­kat elősegítse, ügy tűnik, kö­zelebbi a kapcsolat a gyer­mekek és nevelők között is. Hogyis magyarázzam ezt? Nem félszeg az a gyerek, mi­kor velem beszél, hanem köz­vetlen, határozott, és a leg­többjük tisztelettudó. Sok még azért a visszahúzó erő családi problémák is egyebek között, de szépen haladunk. Maga az élet, a gyermekek életben való elhelyezkedése és elképzelé­seik mutatják hogyan fejlőd­nek a mi gyermekeink. — Nagyon pozitívnak tar­tom azt is, hogy a gyermekek nem igen fogadnak el sem­mit anélkül, hogy az okozati összefüggéseket is ne keres­nék. — Nagyon örülünk annak is, hogy a községi tanács vég­rehajtó bizottsága nem egy ülésén foglalkozott már ezek­kel a nevelési problémákkal. Nem hagynak magunkra ér­deklődnek munkánk iránt, évente legalább egyszer a tanácsülésen is beszámoltat­nak bennünket. Es ami még ennél is jobb, igen jó se­gítő útmutató határozati ja­vaslatokban szabják meg szá­munkra az elkövetkezendő feladatokat. A többi pedagógussal, a szülőkkel és gyermekekkel történt beszélgetések is iga­zolják, Igen ügyes ötlet volt a berceli iskolát megbízni kí­sérleti feladatokkal. Sok hasz­nos tapasztalattal gazdagodtak máris a nagy közös cél, a jövő társadalma a szocialista ember eszménye fejlődésének elősegítésében. Pólyák Ferenc iskolaigazgató és nevelő tár­sai ma még alig járt, saját maguk által kitaposott úton mennek, de az ő eredményeik felhasználásával néhány éven belül minden iskolában, így nevelik a jövő korszak em­bereit .* *.,**.• Ujlaky Mária Gyermekeink... TISZTASÁGI ELLENŐRZÉS Nem akarom ünneprontás­nak szánni ezt az írást. Nem most, a gyermeknapon. Még is van olyan erő, amely nem engedi a tollat megállni a kezemben, arra kényszerít, hogy ezen a ragyogó ünnepen szóljak a szülőkhöz, az édes­anyákhoz. A legdrágábbak ők, a leg­féltettebb kincsünk a gyer­mek. Az a sok sok izgalom, amíg az anyai szívtől elsza­kad, amíg az első tipegésének, az első csevegésének örülhe­tünk milyen nagy az idő, mennyi virrasztott éjszaka gyötrelme — édes öröme. Hiszem ki ne örülne mind­ennek — az én vérem, az GYERMEKHUMOR Pistike egyest kapott G/armekeinkről van szó Az úttest nem játszótér anyáé, az apáé. Ugye hogy tudunk örülni a parkokban játszó gyermekeknek! Milyen büszkeség tölti el az anyát és apát gyermeke első betű­vetésénél, első önálló tényke­désénél. A gondolatok sokasága fog­lalkoztatott az elmúlt napok­ban, amikor Salgótarjánban, a Rákóczi utcán a mentő­autó kerekének vésztjósló csikorgására figyeltem fel. A mentőautó előtt — alig pár centiméterre — ijedt gyer­mekszempár tekintett a fe­hérre festett gépjárműre. Sze­mében a csodálkozás, a ré- mültség, s csak _ állt, állt, mintha földbegyöker'eztek vol na piciny lábai. S amikor a gyermek — mintha megérez­te volna a veszély elmúlását sírva fakadt, e rettenetes je­lenetet figyelő felnőttek is megkönnyebbültek... Igen. Helyesen mondta ott valaki, hogy a „pletyka ára”. Az anya a járda szélén ba­rátnőjével „tanácskozott”, őri­zetlenül hagyta gyermekét, akire a rettenetes veszély le­selkedett. Nem rajta, kizáró­lag azon a becsületes, az út­testet figyelő gépkocsivezetőn múlott gyermeke élete, aki a mentőautót vezette. E jelenet hatása alatt ha­tároztam el, most a gyer­meknapon szólok a szülők­höz. Gyermekeikről van szó, azok életéről, testi épségéről. Felelőtlenségükkel, hanyag­ságukkal nem egyszer te­szik ki az apró, vagy serdülő gyermekeiket a legnagyobb veszélynek. Felügyelet nélkül hagyják az utcán játszani. Nem figyelmeztetik a köz­lekedés veszélyeire, mielőtt útjukra engedik. Mindennek elmulasztása pedig a gyermek rokkantságát, életét követel­heti. Angyal Erzsébet zagyvaró­nai nyolc éves kislány ballá­ba még mindig gipszben van. Figyelmetlenül szaladt át az úttesten, nem győződött meg arról: nem jön-e gépjármű. Figyelmetlenségének követ­kezménye, hogy az arra sza­bályosan közlekedő motorke­rékpár elütötte. György Gá­bor nyolc éves kisfiú Jobbá­gyiban lakik. A szülők nem figyelmeztették arra, hogy 12 éven aluli gyermek nem kerékpározhat főközlekedési útvonalon. A gyermek a sza­bályokat sem ismeri még ,s így került a gépkocsi elé. Nyílt törést szenvedett bal fel­ső karján. Oláh Jóskáék — Salgótarjánban a Narancs utcában játszottak. A játék vége szomorú. Mindkét felső lábszárcsontja eltört, s igen súlyos sérülésekkel került a kórházba. Pintér András 6 éves még. Nemtiben szenve­dett balesetet, mert szülői felügyelet nélkül hajtott ke­rékpárral az utcára. Fejsérü­lése sok fajdalmát okozott e zsenge gyermeknek. És így lehetne tovább so­rolni a közúti baleseteket, azokat, amelyeket a szülők figyelmetlensége, a gyerme­kek pajkossága idéz elő. De legyenek ezek is intő példák, éppen a gyermeknapon, ök ugyan nem lesznek ott a gyermeknap ünnepségein, a kórházban, vagy az otthoni ágyban várják gyógyulásukat. De a szülők! Azok nézzék csak meg a többieket: milyen felszabadultan játszanak majd gyermekeink ezen a napon is, s gondolkodjanak azon, miért hiányzik közülük az övék. És ha ezen az ünnepen si­kerül megértetni a szülőkkel, hogy a legdrágábbról, gyer­mekükről van szó, hogy az úttest nem játszótér, hogy ügyeljenek gyermekeik testi épségére, akkor ez a kis írás ezen a napon sem hat ünnep­rontásnak. SomogyvárI László

Next

/
Thumbnails
Contents