Nógrádi Népújság. 1962. május (18. évfolyam. 36-43. szám)

1962-05-12 / 38. szám

2

>■ I

R08RADI NlPOiHAeS

1962. május 12.

Műszaki tanácskozás Salgótarjánban

(Folytatás az 1. oldalról.) telmiség helyzetéről beszélnek.

Ez a nyílt, őszinte beszélgetés semmi esetre sem nevezhető udvarlásnak, de sértő módon vállveregetést sem csinálunk. Őszintén megmondjuk, hogy melyek azok a feladatok, amelyek műszaki értelmiségeink előtt állnak, s

megmondjuk, hogy szocializmust építő munkánkban mi a párt követelménye műszaki értelmiségünk iránt.

S hogy minderről még ma is beszélnünk kell, ennek mész- szemenő okai vannak — mondotta Szirmai elvtárs, majd így folytatta:

— A régi világból fakadóan — amikor a műszaki dolgozók, a mérnök, vagy technikus a tőkésnek ki volt szolgáltatva — még mindig van értemiség-ellenesség egyes fizikai dolgozókban. A szek- táns nézetek és gyakorlatok csak fokozatosan tűntek el egyes gazdasági és mozgalmi vezetők munkájából. Tapasztalhattuk a helytelen általánosítást is, amely ellen pártunk határozottan fellépett. De rendbejött a viszony a munkásosztály és a műszaki értelmiség között. Éppen ezért jó volna, ha minél hamarább ne mint társadalmi kategóriáról beszélnénk a műszaki értelmiségről, hanem csak mint foglalkozásról. S hogyan jött rendbe? 1956-ban a munkásosztály állt a lábán elsősorban. Kezdett termelni, a párt mögé állt. Később jött a parasztság, s történelmi jelentőségű forradalmával a parasztság is a párt mellé állt. A két osztály tehát forradalmi lépésekkel vitte magával a társadalom többi rétegét is, először is a műszaki értelmiséget.

Ma azt valljuk, hogy elsősorban a műszaki értelmiség a mi értelmiségünk

— hangsúlyozta az előadó.

Szirmai elvtárs ezután egy statisztikát ismertetett, melyből kitűnt, hogy a műszaki értelmiség a felszabadulás után mennyire megfiatalodott. Míg 1949-ben a 34 évnél fiatalabb mérnökök aránya csak 27,8 százalék volt, addig 1955-ben már 51,5, 1962-ben

pedig meghaladja a 62 százalékot. Ezeket a műszaki értelmiségieket mi neveltük ki, munkásaink, parasztjaink gyermekei. Ezek szerint tehát minden jogunk meg van ahhoz, hogy a miénknek valljuk őket.

A népi állam azon dolgozik, hogy minél több ember kerüljön az iskolák padjaiba, több mérnök, több tudós legyen. Ezért természetes, hogy műszaki értelmiségeinket meg is becsüljük. A szocializmusban is törvény, hogy aki többet ad, többet tud, a társadalomban is megbecsültebb.

Az tud többet nyújtani, akinek nagyobb a felkészültsége, aki tudásával is gyorsítja a szocializmus építését.

— Ha ezt a gondolatot fejtegetjük — mondotta Szirmai elvtárs —. ha erről beszélünk, önkéntelenül is felvetődik: sokan a kulturális forradalom alatt a mozit, a könyveket, a színjtászást, esetleg a szobrászatét értik. A kulturális forradalomban az első helyre a műszaki tevékenységet kell helyezni. Utána következik a tudomány, az iskola általában, és végső soron a művészet. Mert a mi forradalmunk, a kulturális forradalom is, elképzelhetetlen termelési kultúra nélkül. Ezt a gondolatot tovább folytatva tehát, oda kell kijutni, hogy műszaki értelmiségeink mennyire harcolnak a haladásért, az újért. Mennyit tesznek azért, hogy fejlesszék saját tudásukat, gyarapítsák szakmai képzettségüket. A továbbtanulás kötelessége minden dolgozónak, elősorban a műszaki értemiségnek. Különben nehéz elképzelni, hogy a magyar ipar megfelelően vegye ki részét abból a szellemi, termelési harcból, ami ma nem mást, mint nemzetközi osztályharcot jelent. Kommunista szakemberekre van szükség, akik továbbtanulással a termelési kultúrában haladnak előre, akik megértik, hogy a szakmai felkészültség mellett a világnézet is elősegíti fejlődésüket, így felvértezve — szakmai és politikai tudással — meggyorsítjuk a fejlődést, növeljük a termelékenységet, megvalósítjuk a békét is. Ebben a harcban pedig igen nagy szerepe van a műszaki értelmiségnek.

Szirmai elvtárs ezután a

Jakab elvtárs vitaindító beszédét igen értékes hozzászólások követték. Műszaki dolgozók, pártfunkcionáriusok mondották el véleményüket a műszaki értelmiség helyzetéről. problémáiról. Egyöntetűen hangsúlyozták, hogy e tekintetben lényeges változás következett be 1957, de főképpen 1959 után, amikor a megyei párt-végrehajtó bizottság határozatban rögzítette le azokat a tennivalókat, amelyek a műszaki értelmiség helyzetében lényeges változásokat eredményezhetnek. Beszéltek a hozzászólók arról, hogy mennyire megbecsültebb tagjaivá váltak a társadalomfiatal műszaki értelmiség helyzetével foglalkozott. Elmondotta, hogy valamennyi műszaki dolgozónak a szocializmus építését kell tetteivel szolgálni, amihez szükséges az odaadás, a kommunista eszme elsajátítása. Beszélt az egyoldalú műszaki szemlélet helytelenségéről. Majd így folytatta:

— A Imi fiataljaink sokat tesznek a szocializmus építésében. Munkájuk, becsületük, a szocializmusba vetett hitük van azok mögött az eredmények mögött, amelyeket eddig is elértek. De

segítsük ezeket a fiatalokat elsősorban szakmájuk tökéletesítésében, hogy mind többet adjanak a bőség kosarába, a dolgozó nép asztalára.

Beszéde befejező részében Szirmai elvtárs a most készülő húszéves távlati terv néhány irányszámát ismertette a műszaki dolgozók előtt, érzékeltetve azt a nagy feladatot, amely műszaki dolgozóink előtt áll.

nak, mennyire aktívabban veszik ki részüket a termelési színvonal növeléséből. Szóltak arról, hogy milyen a kapcsolat ma a műszakiak és a pártbizottságok között, elmondották a még meglévő hibákat is.

Farkas Béla, a rónai bánya főmérnöke a műszaki és a gazdasági vezetők kapcsolatáról beszélt. Elmondotta, hogy ennek megjavítására már párthatározat is született, de ezek a határozatok azonban valahogyan elsikkadtak. Legtöbb esetben kisebbségi érzésből fakad a gazdasági vezetés műszaki-ellenessége, azért, mert sok gazdasági vezetőnek nincs meg a beosztásához szükséges képzettsége. Ennek leküzdésére

az szükséges, hogy minden gazdasági vezető szerezze meg a műszaki képzettséget is.

Itt mondotta el azt is, hogy a műszaki vezetésben probléma még, hogy vannak műszaki állományban, műszaki képzettséggel nem rendelkező emberek, ugyanakkor képesített technikusok fizikai munkát végeznek.

— Nem minden esetben arany a helyzete a fiatal műszaki dolgozónak. Sok baj van a fiatal műszakiak javaslatainak elbírálása körül. Sokszor azért, mert egy mérnök fiatal, ahelyett, hogy javaslatát megfontolás tárgyává tennék, kioktatják, hogy ő még fiatal, ilyen problémákkal ne foglalkozzék.

Ezeket a tényeket igazolta Urmösi elvtárs, az Acélárugyár fiatal mérnöke is. Ö kibővítette azzal, hogy a fiatal műszaki táboron belül is ellentétek jelentkeznek. Ez abból származik, hogy egy- korúak közül vannak vezető beosztásban és vannak munkatársak is. A vezetők azt mondják, hogy nem kapnak elég támogatást a munkatársaktól, az alacsonyabb beosztásúak viszont azt állítják, hogy nem segíti munkájukat a vezetés. Ez a jelenség igen káros. Szakmai sovinizmushoz, közömbösséghez vezet a fiatalok táborában. Alig akad fiatal mérnök az Acélárugyárban, akinek újítása lenne. Ennek pedig az az előidézője, hogy

a fiatalok nem mozognak műszaki területen, legtöbben az íróasztal mellett akarnak maradni,

nem kívánnak a közvetlen

termelőmunkában, az irányításban résztvenni.

— Szükséges, hogy a vezetők mindjobban vonják be munkájukba a fiatalokat, s a fiataloknak mind több önálló munkára ösztönző megbízatást adjanak. Ezt segítené elő az is, ha a fiatal mérnökök részt vennének a szocialista munkaversenyben, elsősorban egy-egy szocialista brigádban vállalnának patro- nálási tevékenységet.

A műszaki értelmiség és a gazdasági vezetés kapcsolatáról beszélt Jancsó Kázmér, az Építőipari Vállalat igazgatója. Elismerte azt a változást, ami 1957-től napjainkig e téren végbement. Míg korábban, ha a gazdasági vezetőket a műszaki értelmiséggel látták együtt munkaidő után, intri- kálás indult meg. Ez azt is eredményezte, hogy romlott a műszakiak alkotási kedve. A változást mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy

egy-egy megoldásra váró műszaki problémához egyszerre több javaslatot is benyújtanak a műszaki dolgozók,

s közülük a legjobbat, a leggazdaságosabbat lehet megvalósítani. Jancsó elvtárs a Tudományos Egyesületek helyi csoportjának a megalakítását javasolta, hogy műszaki értelmiségünk mind több elemző, tudományos munkát is végezhessen.

Révfalvi János, a mátra- nováki bányaüzem főmérnöke, a műszaki dolgozók felelősségéről beszélt. Mint mondotta, a munkaszervezés, a belső üzemszervezés a legfontosabb, mert a termelékenység növelése, az új technológia kidolgozása csak a műszaki fejlesztésen keresztül lehetséges. Hangsúlyozta a (Folytatása a 3. oldalon.)-XXXXXXVXX\XXXXNXNXXXXXXXXXXXXXXXXVXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXNXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXX\XXVNXXXXXXXW,XXXXXXXXXXXXXXXXVxXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXVXXX'XXXXXXXXXXXXJMK*»XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXVXXXXX»

H tanácskozás vitája

A pedagógus hivatása: felnevelni a szocialista embert

Ilku Pál művelődésügyi miniszter Salgótarján pedagógusaival

A salgótarjáni városi általános iskolák és középiskolák pedagógus pártszervezeteinek meghívására május 10-én Salgótarjánba látogatott Ilku Pál művelődésügyi miniszter. A megyei tanács nagytermében pártnapra összehívott városi és környékbeli pedagógusok részére tájékoztatást adott az iskolareform végrehajtásával kapcsolatos eddigi tapasztalatokról, a további feladatokról, majdpedig válaszolt a jelenlevők feltett kérdéseire.

Rövid idő alatt komoly eredményeket értünk el

Ilku elvtárs beszélt az iskolareform jelentőségéről, amely a társadalunkban végbemenő kulturális forradalom igen fontos részét képezi.

— Hosszú időn keresztül vitáztunk arról, hogy a múltból örökölt kulturális elmaradottságainkat figyelembevéve és tekintettel a felszabadulás óta történt fejlődésünk még mindig nem kielégítő voltára, időszerű-e hozzáfognunk ennek a sok áldozatot és nagy szervezettséget jelentő feladatnak a végrehajtásához? Voltak vélemények, amelyek szerint először biztosítani kellene a szükséges pedagógus létszámot, a gyakorlati oktatás megvalósítását lehetővé tevő műhelyeket, ki kellene dolgozni az egész oktatási rendszer részletes terveit és csak azután megkezdeni a gyakorlati . végrehajtást. Mégis úgy gondoltuk és § vita. reális értékelése is arra késztette k>ú kormányzatot, bogy a reform végrehajtásával párhuzamo-r.-; x- Vl y. y M y' 1

san, éppen az abból leszűrt tapasztalatok hasznosításával, teremtsük meg az iskolareform egyéb, távoli időszakra szóló feltételeit. Ez az előző javaslatoknál lényegesen nehezebb, bonyolultabb feladatot jelent, de ugyanakkor az objektív helyzet nem adott halasztási lehetőséget e kérdés megoldására. S íme, annak ellenére, hogy nehézségeink vannak, amelyek máról holnapra nem is szüntethetők meg, sőt még további nehézségekkel is számolnunk kell, már benne vagyunk a kitűzött célok végrehajtásában, sőt azt is elmondhatjuk: rövid idő alatt komoly eredményeket értünk el.

Tovább emeljük az egész nép műveltségi színvonalát

Majd így folytatta beszédét:

— Az egész iskolareform döntő célja, hogy jelentősen emeljük az egész magyar dolgozó nép kulturális színvonalát, mert csak ennek birtokában tudjuk gyorsan és eredményesen gazdaggá és világviszonylatban is . verseny- képessé tenni a magyar népgazdaságot. Mi azt szeretnénk, hogy még ez a mai generáció építője és élvezője legyen a kommunista társadalomnak, ami óhajnak ugyan szép, de., a többi között csak a nép általános műveltségének magas színvonalra való emelésével valósítható meg.

— Ennek az elképzelésnek — folytatta — egyik legfontosabb eszköze áz lesz, hogy fokozatosan, de belátható időn belül általánossá és kötelezővé tesszük a középiskolai tanulmányok elvégzését. Erre különben a középiskolák iránt az utóbbi esztendőkben megnövekedett nagymértékű igény is kényszerít bennünket. Már ma ott tartunk, hogy sok nyugati és szomszédos népi demokratikus országhoz viszonyítva azoknál nagyobb létszámú fiatalt oktatunk középiskoláinkban.

— Nagyon jól tudják ezt és érzik is a helyzet okozta nehézségeket pedagógusaink. Nagy erőt jelent a mi művelődési politikánk további fejlesztésénél az, hogy minden nehézség ellenére is a magyar pedagógusok túlnyomó többsége lelkesen vállalja sokszor az erejét meghaladó áldozatokat is. Mert a középiskolai tanulók számának növelése, a tanulás iránti igény jóval meghaladja az egyetemekről és főiskolákról évenként kikerülő tanárok számát és a rendelkezésünkre álló tantermi férőhelyeket. Elképzeléseink szerint ezen a helyzeten részben azzal próbálunk segíteni, hogy az általános iskolákban foglalkoztatott képesítéssel rendelkező tanárokat a középiskolák rendelkezésére bocsátjuk. Ugyanakkor egyes esetekben és átmenetileg a középiskolákban is bevezetjük az úgynevezett kettős váltást.

— Ha nehézséget vállalunk nyilván azt is kell tudni, hogy meddig tarthat az. Az állami költségvetés több mint 9 százalékát fordítjuk jelenleg kulturális célokra, amely igen jelentős összeg és ennek háromnegyedrésze közvetlenül azt* oktatást szolgálja. így válik lehetővé iaz, hogy nagyobb ütemben bővítsük az egyetemi.; tanárképzést, a második ötéves tervben elkezdjük és a harmadik ötéves terv első évében felépítjük az új pedagógiai főiskolát, szervezési

. J V,. '

intézkedéseket hozunk arra, hogy a lehető legkisebbre csökkenjen a pedagógusok másirányú elfoglaltsága.

A nevelők tartsanak lépést a gyorsütemű fejlődéssel

E kérdéssel kapcsolatban, elmondotta Ilku elvtárs, hogy a párt és a kormány vezetői tisztában vannak azzal, hogy a pedagógusok nagy része az oktatási és nevelési feladatok végrehajtásán kívül, különösen a községekben sok esetben, erejét meghaladó többfajta társadalmi munkát végez. Ezen a helyzeten a reális lehetőségek mérlegelése alapján feltétlenül és rövid időn belül változtatni kell. A nevelők igazi és legnemesebb társadalmi munkája: fiatalságunk képzése, a szocialista ember felnevelése.

lyekkel e célkitűzések elérhetők. Ezt a megtisztelő és nagyon komoly feladatot csak ingadozás nélküli meggyőződéssel lehet ellátni. Az a pedagógus, aki napjaink fejlődését oldalról, vagy kívülről próbálja szemlélni, saját magát rekeszti ki a szocialista pedagógusok táborából.

— Tisztában vagyunk azzal. hogy a nehézségek megoldása anyagi problémákkal is összefüggésben van, A párt javaslatára kormányzatunk az elmúlt esztendőkben már tett intézkedéseket a pedagógusok fizetésének rended zésére, amit általános megelégedéssel is fogadtak. Kijelenthetem. hogy amilyen mértékben népgazdaságunk helyzete megengedi, e kérdésben további segítséget igyekszünk nyújtani nevelőinknek.

Nagy jelentősége van a tantestület

— Beszélni kell arról is — mondotta —, hogy amilyen mértékben elfogadható és kielégítő a pedagógusok iskolai munkája, olyan mértékben nem állítható ez a közügyek, éppenséggel az említett iskolai problémák megoldása iránti érdeklődést illetően. Ez alatt az ideológiai, politikai, szakmai képzés iránti érdeklődés kérdése is értendő. Tudomásul kell vennünk, hogy társadalmunk fejlődése olyan gyorsütemű, amely megköveteli, hogy oktatóink, nevelőink azzal minden tekintetben együtt haladjanak.

— A világnézeti kérdéseket illetően a párt VII. kongresz- szusán elfoglalt álláspontja nem változott. Ez pedig az, hogy a pedagógusok feladataihoz a magasszínvonalú oktatói munkán kívül egyre jelentősebb mértékben tartozik a ' nevelési feladatok ellátása is. A pedagóguspálya hivatást jelent: fiatalnak és felnőtteknek egyará^ft;,minden helyzetben<f$pontbd-h 'ineg kell tudni ma- gyánázM a űszocializmus lényegét, jövőnk tartalmát és azokat a módszereket, ameegyüttműködésének

A továbbiakban arról beszélt Ilku elvtárs, hogy a minisztérium a művelődésügy további decentralizálását

tervezi. A cél az, hogy a megyei és járási tanácsok illetékes szervei nagyobb önállósággal és hatáskörök bővítésével. a helyi sajátosságoknak megfelelően oldják meg a problémákat. Az önállóság és a felelősség növelésével kapcsolatban részletesen beszélt az iskolaigazgató szerepéről. Az igazgató lényegében egyszemélyi felelős vezető és ez a funkció komoly politikai érettséget feltételez. Az a jó igazgató, és annak az iskolának a munkája eredményes, ahol az egyszemélyi felelősségből adódó követelményeket a tantestületre történő támaszkodással oldják meg. — A harmonikus együtt-i működésnek-alapvető feltétele, hogy mind az igazgató, mind a tantestület többi tagjai elvileg szilárdan, a célok biztos tudatában és magas képzettséggel végezzék feladataikat.

— Nem lehet régi érdemekből megélni — mondotta. —

Tisztelet azoknak, akik a nehéz időkben megállták a helyüket. De gyakran produkál az élet olyan meglepetéseket is, hogy az ilyen embereknél fiatalabbak előbbre haladnak a fejlődésben. Ez különben nemcsak a pedagógusokra, hanem az élet minden területén dolgozó emberekre vonatkozik.

Ilku Pál elvtárs tájékoztatója után Krajnák Tibor, az Bartók Béla úti általános iskola i igazgatója az általános iskolai pártszervezet titkára, majd Szabó Ferencné tanár a középiskolai pártszervezet titkára tette fel a tantestület tagjaitól összegyűjtött kérdéseket. Felszólalt még Virágh László a salgótarjáni Zeneiskola igazgatója, Fegyveres Zsigmond a Sztahanov úti általános iskola tanára és több pedagógus.

Ilku elvtárs válaszában elmondotta, hogy ismeretesek azok a körülmények, amelyek szerint a kisebb városokban kevésbé változatosak az iskolázási lehetőségek, éppen ezért kormányunk arra törekszik, hogy az aránytalanságokat fokozottabban megszüntesse és az építendő középiskolákat is területileg minél inkább szétszórtan, a községek tanulnivágyó fiataljainak megközelíthető központban helyezzék el. Az iskolareform egyik legfontosabb célkitűzése a szakközép- iskolák számának növelése, a gimnáziumok jelentős részének szakosítása.

— Mindezek szép és lelkesítő, nem is egykönnyen megoldható feladatok. de mint ahogy eddig bizton támaszkodhattunk a magyar pedagógusok egyetértésére és áldozatkész támogatására, határozottan tudjuk azt, hogy elképzeléseink megvalósulnak, meri azok népünk fel- emelkedését célozzák, ami minden pedagógusnak szívügye, — fejezte be válaszát Ilku Pál művelődésügyi miniszter. •

.s'b.s. ,:>oc ....

i