Nógrádi Népújság. 1962. április (18. évfolyam. 26-35. szám)

1962-04-03 / 26-27. szám

10 nógrádi népújság 1902. április 3. Keresik az elhízás okait Az egész világon sok a kö­vér ember, s az orvosok egybehangzó állítása szerint az elhízás nem egészséges. Olyannyira, hogy a nyugati biztosító társaságok gondosan „mérlegelik” ügyfeleik test­súlyát és ettől függően köt­nek életbiztosítási szerződése­ket. Szerintük a 20. és 60. életév között az elhízottaknál 50 százalékkal magasabb a halálozási arányszám, mint a normális testsúlyú emberek­nél,. Az orvostudományt nem a biztosító társaságok szem. pontjai vezérlik, hanem a hosszú és egészséges élet feltételeit kutatja. így került napirendre az elhízás okai­nak vizsgálata. A régi ma­gyarázat ugyanis: aki sokat eszik, az kövér lesz — nem mond semmit. Ugyanúgy, mintha valaki azt mondaná: az iszákosság oka a sok ivás. A kérdés azonban, miért eszik némelyik ember a kelleténél többet? A kutatások — végleges eredmény nélkül — ma nagyjából itt tartanak: Az agyvelőben található éhség-központ készteti az embert (s az állatot is) egyik alapvető ösztöne kielégítésé­re, a táplálkozásra. Feltéte­lezik, hogy ugyanígy van jól­lakottsági központ is az agy­ban. Egészséges embernél ez a központ ad jelzést arra hogy „egy falattal se többet”! Mi történik azonban, ha a jóllakottsági központban zavar áll be sérülés, agyműtét, rendellenes hormontevékeny­ség stb. következtében? Nyil­vánvaló, hogy a normális jel­zés elmarad, az illető rend­szeresen többet eszik a kel­leténél — és elhízik. Mennyi az igazság ebben a feltevésben? Számos állat- kísérlet bizonyítja, hogy az agyvelő egyes részeinek el- roncsőlása után mértéktelen étvágy, kifejezetten falánk­ság lép fel! A tudomány azonban, nem von le elhamarkodott következtetéseket. Ugyanezek a kísérletek kimutatták, hogy az étvágy mechanizmusa sok­kal bonyolultabb, mint ed­dig gondolták! S ami az ál­latnál úgyszólván gépiesen történik, azt a folyamatot az ember képes tudatosan be­folyásolni. Akárhogy is ál­lunk tehát a „jóllakottsági centrummal” — a hízásra hajlamos ember táplálkozzék ésszerűen (kevés kalória, sok vitamin!) esetleg orvosi elő­írásra szedjen gyógyszert, de mindenekfelett: önfegye­lemmel óvja egészségét az elhízástól! Hiperszónikus rakéta-géppel: Népszerű tudomány és technika ’o «.*♦ »*♦ **♦ ♦**»*** *** ** Város, műanyagkupola alatt Szovjet újdonság: A hangszálpótló A Szovjetunió építészeti akadémiája bámulatos tech­nikai megoldást dolgozott ki. A leninigrádi tagozat munka­társai elkészítettéit egy sark­vidéki város tervezetét. A jövőnek ebben a csodálatos városában még a legkemé­nyebb téli hidegben is kel­lemes lesz a hőmérséklet. Nem utópiáról van szó. A közeljövőben valóban felépí­tik ezt a várost, amelynek Maga a város az állandó­an befagyott talaj fölé egy méter magasságra emelt ha­talmas talapzatra épül. A város központja a főtérrel, parkkal, a stadionnal és a különböző kulturális intéz­ményekkel együtt óriási mű­anyagkupola alá kerül. Első képünk a sarkvidéki város főterét mutatja be a parkkal. Fölötte a hatalmas műanyagkupola. ját a harmadik képünk mu­tatja be. E szobában az ál­landó friss levegőt egy au­tomatikus légkondicionáló be­rendezés biztosítja. A szovjet építészeti aka­démiának ez a hamarosan megvalósuló terve egyik mo­zaikja azoknak a határtalan lehetőségeknek, amelyeket a kommunizmust építő ember teremtett meg. „beszéltető“ gép Pársoros hír: a Szovjet­unióban rövidesen megkezdik az AIR—I készülék sorozat- gyártását. Mit tud az AIR-I? Visszaadja az embernek a beszédképességét. Tanú rá F. V. Liszicin usztykameno- gors2iki tisztviselő, aki egy gégeműtét után elvesztette a hangját, s az új készülék segítségével most újra „meg­találta.” A mesterséges beszéd-gép — ahogyan hivatalosan ne­vezik — vibrátorral egybe­épített műanyag-csövecske. Külsőleg hasonlít a közönsé­ges pipához. A vibrátort ösz- szekapcsolták egy ugyancsak apró generátorral, amely félvezetőkkel működik és zseblámpaelemből kapja az áramot. A készülék mintegy helyettesíti az elvesztett hangszálakat, úgy, hogyha a sérült egyéb hangképző szer­vei — nyelve, ajkai — épek, a mesterséges beszédgéppel érthetően és elég hangosan tud beszélni. A készülék egyébként nemcsak beszéd- készségét adja vissza, hanem eredeti hangszínét is. 10—12 ezer lakosa lesz. De a város szükség esetén korlát­lan mértékben terjeszkedhet is. Az új építéstechnika már eleve számol a mesterséges éghajlattal. Ennek megfelelő­Mindehhez még hozzá kell tenni, hogy az AIR-I-et Csim- kentben készítették. Ősim­ként: Kazahsztánban van, ahol félévszázaddal ezelőtt, 1913-ban a lakosság 98 szá­zaléka — még ími-olvasni sem tudott... Vitorlázó repülés 96 kilométer magasból a földre Azt, hogy milyen lesz e sarkvidéki város emberének otthona, élénken megmutatja második képünk. Ez egy 12-16 emeletes hengerház, amelyben 500 ember lakhat majd. A en alakítja ki az építészeti házban gyorsjáratú, úgyne- formákat. Az esztétikai igé- vezeti „villám-lift” lesz. Az nyék és az életszükséglet kö- ablakok hőszigetelését vákuu- vetetményei teljes összhang- mos módszerrel oldják meg. ban lesznek az új városban. A hengerház egy lakószobá­Hányszor íélegzünk percenként? Percenkéti lélegzésünk szá­ma az életkorral arányosan változik. A csecsemő percen­ként negyvenszer-ötvenszer, az ötéves gyermek már csak hússzor-harmincszor, a fel­nőtt pedig átlag tizenhatszor lélegzik. Nyugalmi állapot­ban a légvételek száma ke­vesebb, mint mozgás közben, vagy fizikai munka végzése­kor. A felnőtt ember percen­ként 4—7 liter levegőt szív be. Ha a felnőtt ember mély belélegzés után teljes erejé­vel küélegzik, tüdejét 3,5 li­ter levegő hagyja el. Kellő gyakorlat esetén az a meny- nyiség 5—6 literre nőhet. Az ember lélegzését álmában és éber állapotában egyaránt a nyúltagyban lévő légzőköz­pont szabályozza. Ez a vér szénmonoxid-tartalmából szer- :zi „értesüléseit”. Ha a vérben sok a szénmonoxid, a lélegzés gyorsul és mélyül, ha kevés, a légezés száma és mélysége csökken Hány villáin csap le Magyarerszás területére egy év alatf? Az évek hosszú során át gyűjtött meteorológiai sta­tisztikák lehetővé teszik, hogy az egy év alatt lecsapó villámok számát megbecsül­jük. Kiindulásul az szolgál, hogy az ország bármelyik kivá­lasztott pontján, például Bu­dapesten, az átlagos évben 30—25 zivataros nap fordult elő és e napok közül néhá­nyon egymásután két vagy három zivatar is lejátszódik, (pl. a reggeli zivatart délben és este újabb követi). Ezen az alapon azt mondhatjuk, hogy az ország valamely ki­szemelt helyére átlagosan kerek 40 zivatar jut. Ez azonban csak az átlag. Hány villámot figyelhetünk meg egy-egy zivatar folya­mán? Az átlagos év 40 zi­vatara között vannak olyanok — kivált a kora tavasziak és a késő ősziek —, ame­lyeknek folyamán csak egy­két villámcsapást látunk. De minden évben van néhány rendkívül heves zivatar is, amelyben a villámok nagyon sűrű időközökben követik egymást és a zivatar tarta­ma alatt már egyetlen ész­lelőhelyről is száznál 'több becsapó villámot számlálha­tunk meg. Mindezt mérlegel­ve, arra az eredményre ju­tunk, hogy Magyarország va­lamely kiválasztott megfigye­lőhelyén évente legalább 400 leütő villám észlelhető. A nappali zivatarok villá­mainak láthatósági körzete aránylag kicsi, ellenben az éjszakai zivataroké rendkívül nagy, mert az éj sötétségében a villámok fénye messze el­látszik. Mérlegelve, hogy a zivátarok zöme napközben játszódik le, fel kell tételez­nünk, hogy egy-egy villám átlagos meglátás! körzete ke­reken 20 négyzetkilométer, vagyis az ország területének ötezred része. Ha tehát fel akarjuk mér­ni, hogy hány villámcsapás éri az országot egy év alatt, 5000-rel kell megszoroznunk az egy helyben észlelhető villámcsapások számát, a 400-at. Ezek szerint kétmillió villámcsapás éri évenként Magyarország területét. Meg kell említenünk, hogy ez az óriási szám csak a le­csapó villám mennyiségét jelzi. A zivatarok folyamán azonban a felhő belsejében, vagy két felhő között is kép­ződnek villámok. Ezek ugyan nem tesznek kárt a földön, de zavart okoznak a rádió­zásban és veszedelmesek le­hetnek a repülőgépekre. Számukat a földre lecsapóké- nál nehezebb megbecsülni. Izgalmas kérdéssel: a hangsebességnél sokszorta gyorsabb, úgynevezett hiper­szónikus repüléssel foglalko­zik a Nyegyelje című szov­jet hitelap hasábjain Sztru- minszkij akadémiai levelező­tag. A lap Szfruminszkij cik­ke mellett közli egy ilyen hiperszónikus utasszállítógép tervét is. A hiperszónikus gépet egy „csali” 8 ezer kilométer óránkénti sebességgel égbe törő szuperszonikus hordozó repülőgép emeli a „start-ma­gasságba”: 30 kilométerre. Itt bekapcsolódnak a hiper­szónikus gép rakéta-hajtómű­vei, s a légi „pótkocsi” a hordozógép hátáról, külön síneken, még feljebb lendül: 96 kilométer magasságba ahol már 24 ezer kilométer az óránkénti sebessége. A rakéta üzemanyag azonban csak néhány percre elegendő, te­Vadaskerti Kisvendéglő különterme Salgótarján, Vöröshadsereg útja 60 szám a legal­kalmasabb közületek és magánosok társas összejöve­teleire, esküvői és névadó rendezvényeire. Kitűnő házi különlegesség a szegedi halpaprikás és halászlé. HÁZIAS ÉTELEK NAGY VÁLASZTÉKBAN KAPHATÓK Közületeknek és magánosoknak előfizetéses étkez­tetést is biztosít (menük legmagasabb egységára 7 forint.) Vadaskerti Kisvendéglő Vezetősége hát a gép innen, 96 kilomé­ter magasból „kikapcsolt mo­torral”, óránként 24 ezer ki­lométeres kezdősebességű hi­perszónikus siklórepülésben lejjebb ereszkedve közelíti meg földi úíicélját. Persze, amíg a tervből va­lóság lesz, rengeteg műszaki és tudományos feladatot kell megoldani. Sztruminszkij népszerű formában ismertet is néhányat ezek közül. Ilyen például az, hogy a hiperszó­nikus sebességnél a repülő test körül a bombarobbanás utánihoz hasonló légnyomás keletkezik. A magasabb nyo­más és hőmérséklet miatt a levegő bomlásnak indul. a molekúlái atomokra szakad­nak, s ezek az atomok köl­csönhatásba lépnek egymás­sal: megváltozik a levegő összetétele, megváltoznak az ellenállását, a repülőgép „köriiláramlását” szabályozó törvényszerűségek is. Ha pe­dig a sebesség tovább nö­vekszik, az atomok ionizálód­nak, elektromos töltésűek lesznek, a hangsebességnél sokszorta gyorsabban sepülő test körül a levegő elektro­mos vezető lesz. Ez viszont egy érdekes lehetőséget csil­lant meg. Tegyük fel, hogy a repülő­gép szárnya egy hatalmas elektromágnes. Ebben az esetben csak „be kell kap­csolnunk az áramot”, s a „mágnes” tekercsei máris vonzani, vagy taszítani fog­ja az ionizált levegőrészecs­kéket, attól függően, hogy az „áramvonalas” repülés ér­dekében mire van szüksé­günk. Ez természetesen egye­lőre elméleti lehetőség a re­pülés közegének ilyen szabá­lyozására, számítások szerint ugyanis megvalósításához olyan roppant villamosener- gia-forrás kellene, mint pél­dául a Kujbisevi vízierőmű. De a tudósok fáradhatatlanul keresik a megoldást. S ha vannak is nehézségek, a tudomány mégis meghódítja hiperszónikus repülések vilá­gát: bizonyság erre a Földet körülrepülő űrhajósok pél­dája. Nem kétséges — álla­pítja meg Sztruminszkij —, hogy eljön a hiperszónikus utasszállító gépek ideje is, sőt nemsokára talán felszáll az első olyan repülőgép, amely a hang sebességénél kétszerié gyorsabban repül. Hiszem — írja —, hogy ez a repülőgép a szovjet tudó­sok, mérnökök, munkások tudását fogja dicsérni. <sp.)

Next

/
Thumbnails
Contents