Nógrádi Népújság. 1962. április (18. évfolyam. 26-35. szám)

1962-04-03 / 26-27. szám

8

NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG

1962. április 3.

1• •

yy

cí

/le,

\J í 'O /("y ßj 4 • • '} T) Miklós, a tari

v f /, K Május 1 Termelőszövetkezet elnöke, nagy p gonddal, felelősséggel készült

— Papp Marika, annyi hasonló nevű és hasonló foglal- í hivatására. A községben az kozású társa közül talán legjobban megérdemli a meg- z elmúlt télen kezdték meg a szólítást, „kedves nővér”. Gyönyörű hivatását, beteg, kin- p szövetkezeti szervezést, s lódó, sokszor szeszélyes emberek ápolását, sebeik szak- p december, január, olyan hó- szerű kezelését, s oly gyakran megsebzett szíveik bátort- p napok, amikor bőven jut ide- tását okos türelemmel, szelíden, önfeláldozóan gyakorolja, p je az embernek arra, hogy Órákig ül lázvíziókkal küszködök ágya szélén, vcrítékes p ismerkedjék mindazon dol- homlokokat törölgel némán, lábbadozók kedélyét éleszt- p P^kf*’ amelyek leginkább geti hálkszavú történeteivel.

— Ezért mondom ben, aki ismeri magát,

szokottságánál sokkal mélyebb és megtisztelőbb értelmezés ,

ben. Amit pedig egy pár héttel ezelőtt cselekedett, csönd- ^vetkezeti elnöknek valasztot- ben, szinte szégyenkező észrevétlenségben, az magát a kórházi miliőből is magasan kiemeli. /. összegyűltön könyveket ta— Maga úgy mondja, hogy semmi különös nincs az eset- í nalimf^vozott már át Mindben, olyan természetes dolog az egész, hogy szót sem er- teÄ a vádemel, mindenki más hasonlóképpen cselekedett volna. Ez gazdálkodik a

pedig nem így van egészen, kicsi Papp Marika, özvegy p -ó s^övetkezet hogyan vezet Fein Sándornét, akit 76 éves korában történt lábtörése miatt p|°. .. .. ’ ln?H Tudta’

majd négy hónapig kezeltek a kórházban, sem az asszony- p goVés Melősség v^

lánya, sem unokái nem látogatták meg egyetlen egyszer p ráhis^m ötezáz e^ttr kaséra. Pedig még maga írt nekik levelet Gyöngyösre, amikor ~ lus^ots^ ember te

« All>041 cYíl-tirm gmlf c lnt/nr Tinmitn hűtlen, 6 . ,

áruházi osztályvezető lanya szerint kibírhatatlan ghogy a szervezőkészséget,

együttélésük a mamával, gyakran megismétlődő betegeske- pemberekkel való bánásmód dései miatt. „Nem ápolónőként akarom itthon elfecsérelni ^maiá elsajátítja a munka so- az életemet” — mondta a lánya, és Juditka meg Sanyika

az

bánásmódot

?rán.

könnyeivel sem törődött, akik nem akartak elszakadni a ^ nagymamától. p Csak növelte bizodalmát,

— Maga, Papp Marika négyéves korától tizenkét éven p hogy^ a tavasz nagyszerűen át egy gyermeknevelő intézetben élt, mert szüleit szőr- pkezdődött a közösben. A nyű tragédia vitte a sírba. Csak halványan emlékezett a í munkaegységre tervezett 34 szókébaju nyira rában

szülei társaságában látta sétálni az '•»w«». * __,+ , XT i

. _ , , , . ízos évről volt szó. Nyolc-tíz

— Most egy idő óta mosolygosabb es szebb is, mint az- gf™nt pifiiprrp1. fwpf+pbőt a maga egyszerű, tiszta, kis egyszobás lakásába p^ volt’mihez nyúlniuk, akik- :óta kettőjük otthona. Es nem bin a könnyeivel, pn6k nern vojt tartalékuk.

olricvCir hnllnttn n m.pnsznl.ítá.ftt' ..lánilOTtl”. 4 Mr.__i ' j - • „__

e

lvitte ami azóta

amikor először hallotta a megszólítást. ,,lányom . ^ Nagyszerű munkát végeztek a.

— Az öreg, véreitől mostohán eldobott szív is ki- p borsóban, a mákban a szövet- nyilt, a maga nemes cselekedete feloldotta csüggetegségét, p kezet asszonytagjai is. Balogh s az első meleg, tavaszi napsugarat íme kisimult arccal p Miklós az elnök nagyon so- köszönti „anyja” már, első emeleti szobájának ablakából, pkat szaladt. Nem volt nap, A betegek mind erről beszélnek a kórházban azóta, s p hogy sötétedés előtt hazave- ha Papp Marika kíntól torzult arcredők fölé hajol, suttogó ptődött volna, de nem zúgo- hangon figyelmeztetik: „menjen már haza, kedves nővér, p lódott. Elismerték munkáját, anyja már nagyon várja otthon”. Maga pedig még frissítő p tagjelöltnek vették fel => limonádét tesz az éjjeli szekrényre. £ pártba.

Ilyen hős, ilyen igaz ember, huszonnégy éves bájé- p

Kapcsolatuk Seiben Jánosnál ilyen lenyűgöző teremtés, maga Papp Marika, aki egesz í magatartásával, természetesnek vett cselekedetével akarat- pH lanul is a kort, társadalmi életünk jellemzőit, az irányt, i rn eaoig

ami felé tart ez a ma lelkesen d^ozó egész ^mze^k amivé válni akar es válni fog — ezt a típust elevenítette

meg.

— Büszkén említjük ma nevét!

pártszervezet sem volt a--------------- de

j amikor csak munkája enged- p te, hol a tanácson, hol meg a p termelőszövetkezeti irodán p kötött ki. Sok minden szóba p került ilyenkor, a gazdálko- pdást, a vezetést, a munka- f, szervezést illetően.

?

j — Többet kellene azért «aä^xv^xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx^xxxxxxxxxxxxxx-i nekünk foglalkozni az emberekei — vetette fel egyik ilyen alkalommal Seiben. — Mert akárhogy is nézzük, nem könnyű a dolguk... Itt

Kiváló újító

a közösségben most együtt kénytelen dolgozni a nagy- gazda a volt cselédjével, s a gazdafeleségek nem vegyülnek az asszonyokkal. Hiába no... a mezsgyék azért még csak megvannak közöttük...

— Tudja mi kell ide? Munka a tagoknak, ami után jön a pénz! Ez a politika! — bizonygatta vélt igazát a termelőszövetkezet elnöke. — Azzal, ha most elkezdjük bogozni ezeket a dolgokat, akkor állítjuk szembe egymással a tagokat... Azt mondom én, nem kell ebbe beleavatkozni. .. A sebek behegednek, a mezsgyék eltűnnek maguktól is.

Seiben házat épített a nyáron. Szabad idejét többnyire ez foglalta le. A községi tanács vezetői meg inkább a gazdasági ügyek intézésében segítettek a fiatal elnöknek. A nyár elején azonban már előre vetette árnyékát a baj. A termelőszövetkezet vezetősége nem osztotta el időben,

A Nógrádi Szénbányászati Tröszt nagybátonyi szolgáltató üzemében dolgozik Palotás Ferenc művezető. Többszörös újító. Újításaival a nehéz fizikai munka megkönnyítésére, a gépek jobb kihasználására törekszik. Az elmúlt évben újításaival több mint 80 ezer forint gazdasági eredményt ért el.

hogyan művelik meg a kapásokat. Amikor látták, a gaz elöli a fiatal kukoricát, kapkodtak ide-oda. A bizonytalanság, a szervezetlenség láttán a termelőszövetkemhi metyaatiíiak”

zetben újjáéledtek, kiéleződtek a régi ellentétek. Az asszonyok a fogatosokat szidták, akik családtagjaik helyett őket dolgoztatják. A férfiaknak sem volt nehéz szapulni az asszonyokat, hiszen sohasem illették becsülettel munkájukat. Harc kezdődött itt a javából. A régi, egyéni gazdálkodás, a korábbi osztályhelyzetből

adódó gondolkodásmód, önző egyéni érdekek törtek fel a mélyből, viaskodtak a felszínen háborítatlanul. A szövetkezet vezetősége, Balogh Miklós az elnök, tétlen szemlélője volt a dolgoknak, sőt bizonyos intézkedésükkel, a háztáji földekkel, a munka- egységhigitásokkal, — amely fölött szemet hánytak, — mégiakább olajat öntöttek a tűzre.

Ezt a helyzetet használta ki Mustó János is, a termelőszövetkezet egyik brigádvezetője. Mustó három holddal lépett a termelőszövetkezetbe. Régebben mezőgazdasági cseléd volt. Embereket toborzott, dolgozott velük a fél országban. Korán munkához szokott, nem volt módja, hogy tanuljon. De a sokéves tapasztalatok, amit különböző uradalmakban szerzett, elismert emberré tették a faluban. Ezt a harmincéves tapasztalatot, hozzáértést, szervezőkészségét nézték a falu, s a szövetkezet vezetői is, amikor az induláskor mindjárt brigádvezetőnek javasolták. A közgyűlés akkor ellene volt a jelölésének. S alig telt el három, négy hónap, Mustó János a legnépszerűbb ember lett a termelőszövetkezetben.

téstől csak nehezen jutott szóhoz. Próbálta volna magyarázni: nem ígv áll a dolog. Zavarát csak fokozta, hogy Mustó János a győztes pillantásával méregette végig. Abbahagyta a hiábavaló fáradozást.

Az eset után a faluban, mint apró erecske, megindult a suttogás, ami nemsokára szóbeszéddé dagadt.

— Mustó kiállt mellettünk, biztosan ő lesz az elnök.

A dolog annyira ment, hogy később már Mustó sem takargatta ilyenirányú törekvéseit.

— Válasszatok csak meg elnöknek, — mondta az elégedetlen asszonyoknak —, majd én támogatlak benneteket. Nem lesz itt minden a kocsisoké!

Míg így torzsalkodtak, elmaradt a kukorica, a burgonya kapálása. Rossz volt az idő is, amikor számolni kezdtek a szövetkezeti irodán, kiderült, hogy 450 ezer forinttal kevesebb a bevétel a tervezettnél, s ez több, mint 12 forinttal csökkenti a munkaegység értékét. Amikor ez nyilvánvalóvá vált, egy-kettőre megszűnt a munkaegység húzó hatása. A tagok egy része abbahagyta a munkát, még csak tájékára sem nézett a szövetkezetnek. Az élelmesebbek meg vittek a közösből mindent, amit csak megfoghattak.

M

ár bent jártak az őszben, amikor egyik este Balogh Miklós a tanácselnökkel a lóistálló felé tartott.

Balogh Miklósnak, az elnöknek Sulyok Ernő, a szövetkezet fiatal, talpraesett brigádvezetője hozta a hírt:

— Mustó fűt, fát ígér a tagoknak, hogy kapáljanak. J Annyi munkaegységet ír jó-’ vá nekik, amennyit éppen akarnak.

— Nem lehet ezt így csinálni, Jani bácsi — vonta őt félre Balogh Miklós. — Mert azonnal kerékpárra kapott, s a helyszínre sietett.

— Mi az, hogy nem lehet?

— paprikázódott fel Mustó.

— Itt a brigádban én parancsolok! Vagy ha nem tetszik, dolgoztasd őket te!

— Mi az, Miklós, talán havi fizetést húzol azért, hogy a járandóságunkat elvedd?

— süvített feléje egy asz- szony. Bezzeg a kocsisok ... Azoknál más nóta járja.

Balogh Miklós a meglepe— Itt lesznek már mind, — mondta —, beszélgetünk velük, megnézzük, mit végeztek.

» Bent, az istállóban mindjárt Bózsár Sándoron akadt meg a szeme. Bózsár tekintetéből annyi harag izzott feléje, hogy úgy érezte, egyszerre átforrósodik körülöttük a levegő. Bózsárral a napokban kapott össze. Vitte volna a szalmát, hogy megszólította, Bózsár Sándor megsértődött, összezörrentek.

— Merre jártak ma? — kérdezte erőltetett nyugalommal.

— Csak nem felelősségre vonás akar ez lenni — robbant ki az egyik.

— A lovammal arra járck, amerre akarok! Nincs pénz, nincs ló! Ott ellenőrizzenek, ahol a ceruza jóvoltából szaporodnak a munkaegységek'

így kiabáltak, egymás szavába vágva a kocsisok. Egy- szercsak kivált az emberek közül Bózsár Sándor, s vörösre vált arccal közeledett Balogh Miklós felé. Nem rajta múlott, hogy nem estek egymásnak.

Ilyen fölzaklatott kedélyekkel készült a soron következő közgyűlésre a falu. Balogh Miklós beszámolójában a szövetkezet gazdálkodásáról adott számot a tagságnak. Dicséretére legyen mondva, bátran* egyenesen állott a tagok elé, hogy elmondja: az év nem úgy sikerült, ahogy tervezték. S ennek egyaránt oka a szövetkezet vezetősége, meg a tagság is. A tagok azért, mert olyan munkát is elszámoltattak muguknak, ami mögött nem volt érték. A szövetkezeti vezetők meg azért, mert nem lépett fel időben, kellő eréllyel ezekkel a tagokkal, vezetőkkel szemben.

A közgyűlésen szót kért Mustó János is. Választékosán, símán folyt ajkáról a szó. Azt magyarázta, dolgoztak a szövetkezeti tagok, majd szűnni nem akaró taps közepette így fejezte be beszédét:

— Éljen a termelőszövetkezet! Éljen a párt! Osszatok ki 3 kiló kukoricát! — s a győztes elégedett mosolyával nézett körül.

Amikor végre elcsendesedett a terem, Balogh Miklós azt próbálta magyarázni, nincs erre lehetőség, mert kevés a termés. Kiosztani csak azt tudja a szövetkezet, amit a szövetkezeti tagok közös munkával meg is termeltek.

— Miért dolgoztunk a nyáron? Osszátok ki, ami jár! Megdolgoztunk érte! — kiabáltak a tagok, s a terem pillanatok alatt olyan lett, mint valami felbolygatott méhkas.

S

eiben Jánost, a párttitkárt, a közgyűlés után nem hagyta nyugodni a lelkiismerete. A vihar még el sem ült teljes egészében a faluban, amikor párttaggyűlést hívtak össze, hogy megvitassák a kialakult helyzetet.

— Az az igazság — összegezte véleményét Seiben János —, hogy nemcsak Balogh elvtárs futott néhány esetben ferde vágányra. Magára hagytuk őt is, a szövetkezeti tagokat is, s most közösen kell rendet teremteni ... S minél előbb kezdjük ezt a munkát, annál jobb.

(Folytatjuk.)

Vincze Istvánná

A föld alatt Domonkos Istvánokkal

A hosszú bányafolyosón monoton hangot ad a szállító gumiszalag. Terhét játszi könnyedséggel továbbítja a munkahelyektől egészen a bunkerig. Csillével sehol sem lehet találkozni. A nehéz fizikai munkát gépek váltották fel. Már jó fél kilométert haladunk a Pálhegy III. bányaüzemben, amikor erélyes férfihang üti meg az ember fülét.

— A hévért készítsétek el. Te is Vilmos, meg te is Pista ahhoz a munkához lássatok.

— Itt vagyunk a front alatt. Ez már Domonkos elvtárs hangja volt — .jegyzi meg kísérőm.

Lassan közelítjük meg a munkahelyet. A gépek nem zúgnak, a kaparóberendezés is áll.

— Valószínű rosszkor jöttünk — mondja kísérőm. — Ügy látom, szerelés előtt áll a front. Áz bizony jó pár órát vesz igénybe. Maga a fejtés 36 méter hosszú. Acél- támmal biztosított. Kaparóberendezés is segíti a munkát. Míg a gépeket átszerelik, átépítik a tárnokát, fúrnak és

robbantanak, bizony sok idő eltelik.

Kísérőm szavai szinte lelkesítenek. Mindjárt arra gondolok, hogy lesz időm végignézni Domonkos István Kos- suth-díjas vájár műszakját, hallhatom intézkedéseit.

Pattognak a szavak. Mindnek külön súlya, jelentősége van.

— Gyerünk emberek. Ma még szenet is kell adni — halljuk a brigádvezető, a frontmester hangját. — Vigyázzatok Vilmos, óvatosan annál a munkánál. Toljátok be jól a szénfal mellé azt a kapa- rót.

Az emberek fürge mozgással, de óvatosan végzik a munkát. Egymás között is váltanak néhány szót, s alig telik az idő. a kaparóberendezés már a helyén áll.

— Mi lesz fiúk a gép előre- tolásával?! Rauszék azt is megkezdhetik. Segíts te is Telek, te is Tolnai.

A kiadott utasítás felett nincs vita. Idő sincs rá, no meg mindenki bízik a frontmester alaposságában, hozzáértésében, nagyszerű szakmai felkészültségében.

— Ha Kiss Jánosék végeznek a vastám behordásával, középről megkezdjük a tárnok átépítését, a biztosítást — adja ki az újabb utasítást Domonkos István.

Senki sem tétlenkedik. Bár az óra mutatója erősen halad, az emberek számára az órák is perceknek tűnnek.

Hosszabb ideig nem látom, nem hallom a brigádvezetőt. Feltételezem, hogy a front felső végén végzi munkáját, adja ki az utasításokat, ad hasznos tanácsokat. Helyén a kaparóberendezés, a meghajtó motor, a biztosítással is elkészültek az emberek. A fúrógép zúgása is elült. Mintha a Kossuth-díjas vájár is megkönnyebbülne, így szól helyetteséhez, Földi Imréhez:

— No Imre, akkor rakjuk be a töltetet. Te János — fordul Telek felé —, menj fel a felső szárnyra. Vigyázz, nehogy valaki bejöjjön a frontra — s ezzel veszi a robbanóanyagot, s Földi Imrével megkezdik a robbanólyukak tömítését.

— Vigyááázzzz! — hallatszik néhány perc múlva. — Lövés következik.