Nógrádi Népújság. 1962. április (18. évfolyam. 26-35. szám)
1962-04-25 / 33. szám
4 ■osrabi iiioiMa 1962. április 25. A falu vendégei Tízezer kilométerek úti viszontagságaival maga mögött, nap- nap után járja a faluvilágot a busz. Felirata azt hirdeti, hogy akik benn ülnek: színészek. Megérkezett a Déryné Színház, a falu kedvesen látott vendége. Órák vannak még a kezdésig, korai lenne a készülődés. Egyelőre ládákban pihennek a kosztümök, sminkelő-szerek. Mivel telik az idő, míg a művészek munkájukhoz látnak? A művelődési otthon klubjában zavartalan sarokban egyesek memorizálva töltik az időt. Az előadás talán már századik, de nem árt egy kis emlékezet frissítés a szerepről. A lapjárás Izgalma állítólag jó idegnyugtatója a színészeknek. Közügy, de a tettekben is az legyen! Egy üzemi iskola gondjairól A művészek még pihennek, a műszakiak viszont most a legserényebbek. Vigyázni kell, hogy centiméterre a helyén álljon minden, mert ettől is sokban függ az előadás sikere. S amint az arcokról olvashatjuk, a siker nem marad el. Az előadás tetszik. ŐSSZEL százötvenen jelentkeztek, százhúszat hagytak meg közülük — harmincat távoleső lakóhelyükre irányítottak —, körülbelül kilencvenen iratkoztak be, mert a többi a heti kétszeri 5—6 órás foglalkozásnak már a hírére visz- szariadt, s a félévi beszámolóra ötvenkilenc tanuló maradt: íme, a gyors helyzetjelentés az Acélárugyárban őszszel életrehívott dolgozók üzemi iskolájáról (amely egyébként a megye első ilyen jellegű intézménye). Ami a létrehozást sürgette, az egy másik korábbi helyzetjelentés volt: a gyár munkásainak mintegy 50 százaléka nem rendelkezik a nyolc általános iskolai végzettséggel. S ehhez tessék feltétlenül hozzákalkulálni, hogy folyik a gyár rekonstrukciója, az üzemekben mindenütt műszaki fejlesztés, az új technika térhódítása lépten-nyo- mon. így aztán érthető, hogy égetően szükséges tanulni elsősorban azoknak, akiknek még alapismeretei is tarkálla- nak a fehér foltoktól. Arról nem is beszélve, hogy az ember megfelelő ismeretek birtokában könnyebben eligazodik a világ dolgaiban, s a kultúra kincsesházában is otthonosabban mozog KÖRÜLBELÜL nyésféíe megfontolások nyomán kezdtek hozzá az üzemi iskola szervezéséhez a pártbizottság, a szakszervezet, a gyár szak- oktatási osztályának, a városi pártbizottságnak, az SZMT- nek és a városi tanács művelődésügyi osztályának a segítségével. A megyei tanács művelődésügyi osztálya is áldását adta az új iskolára, így ősszel, amint arról annak idején hírt is adtunk, megkezdődhetett a tanítás. S vajon ilyen reménytkeltő kezdet, ilyen nagy nekivesel- kedés után miért nem számolhatunk be a teljes sikerről? Miért nem írhatunk arról, hogy a beiratkozott tanulók elenyésző kisebbségétől eltekintve, nagyszerűen vették az akadályokat? Hogy az üzemi iskola népszerűsége nőttön-nő, hogy egyre-másra kopognak az ajtón az új jelentkezők, akik élni akarnak a kedvezménnyel, a hallatlan könnyítéssel, amely lehetővé teszi számukra, hogy szinte üzemükből kilépve, el sem hagyva a gyár megszokott környezetét, máris az iskolában legyenek s végre pótolhassák azt, aminek útjában eddig számtalan legyőz- hetetlennek vélt akadály állt? Miért nem számolhatunk be arról, hogy íme, készen áll a kiépített bázis, s holnapra az üveggyáriak, tűzhelygyáriak elébe is elmegy az iskola, hiszen ott is százszámra vannak, akiknek most végre megnyílhatna az alkalom a tanuláshoz? FIGYELTÉK az előbb, olvasóink, hányféle szerv, szervezet, intézmény bábáskodott az új iskola fölött? Azt hihet- nők, hogy ennyi bába közt aztán igazán nem veszhet el a gyermek. Hát igen, kezdetben úgy látszott, hogy a gyermeknek nem is lesz semmi baja. Hanem idővel a bábák száma kezdett veszedelmesen fogyadozni, míg egy szép napon az iskola igazgatója és tanárai azon vették észre magukat, hogy egyedül maradtak. S csoda-e, hogy egyik-másik hallgató kedve is kornyadozni kezdett, mikor előadódó — jobbára üzemi — problémáin nem segített senSELYEM HETEK a salgótarjáni ÁLLAMI Á R D H Á ZsB A N Twil (nyakkendőselyem) Daisy Kínai brokát Nylon Nylon mintás Santung 57,— Ft 40,70 Ft 63,— Ft 95,— Ft 120,— 140,— Ft 44,50 Ft (203) ki: kimaradozott — a tanulni- való meg ettől nem lett kevesebb, sőt — míg lemondóan legyintve végleg búcsút mondott a már-már megkedvelt üzemi iskolának. Hol is kezdődött a hiba? Ki tudná hirtelenjében ennek az Ariadné-fonálnak elcsípni a végét? Talán ott keresgéljünk, hogy alighanem már az iskola tanári karát nem sikerült úgy kialakítani, ahogy szerették volna. Ezért a városi művelődésügyi osztály dolgozói vezetőstől, — nagyon helyesen — órát vállaltak. Bár amúgyis elég dolguk volna, de ebben az iskolában különösképpen fontos segíteni az ügyes-bajos problémák megoldásában, a többi között a tanításban is. Vagy talán ott, hogy a pártbizottság a kezdeti sokoldalú támogatás után, mintha levette volna napirendről ezt a kérdést, elmulasztva utánanézni, hogy ahol napirendre , kellett volna tűzni — megtették-e? Vagy talán ott, hogy a vállalat szakoktatási osztálya kicsit nem az én asztalom” módjára foglalkozott az üzemi iskolával, s vállalat vezetői sem nagyon törték magukat, hogy az üzemi iskolának „zöld utcát” biztosítsanak. És a szakszervezet? No, igen. Bizony a vállalat szakszervezeti bizottságának lett volna miért mea- kulpázni azon a tanácskozó son, amelyet a SZMT kulturális munkabizottsága a közelmúltban tartott éppen ez ügyben, — ha egyáltalán eljött volna valaki e szerv képviseletében. Pedig, szemrehányásokon kívül — amibe végeredményben senki sem halt volna bele — okos tanácsokat, javaslatokat is hallhattak volna. De nem jöttek el. így hát, a nagyját legalább, kénytelenek vagyunk ezúton továbbítani számuk ra, meg a többieknek, akiket illet. MI HÁT a legfontosabb tanulság, amit a megye első üzemi iskolájának eddigi működéséből le kell vonnunk? Elsősorban az, hogy az illetékes szervek a feladott leckéből az idén legfeljebb elégségesre vizsgáztak. Jövőre jobban kell készülniük, ha nem akarnak megbukni. Ez utóbbi a tanulság fontosabb része. Már csak azért is, mert az említett értekezleten hangzottak el olyan vélemények is, hogy ez az egész üzemi iskola-ügy, így ahogy van, nagyon költséges mulatság, s meg kéne fontolni, ne hagyjuk-e egyáltalán abba. Nos, azt nem. Abba nem hagyjuk, bár megoldásnak feltétlen ez lenne a kényelmes. Dehát, ugye, egyesek kényelmi szempontjai itt nem jöhetnek számításba. A tanácskozás résztvevőinek többsége el is siklott egy efféle megoldás felett, s inkább azon törte a fejét, hogy a következő tanévben milyen úton-módon kerülhetnék el az idei hibákat. Íme, néhány gondolat: A munkások állami oktatása az Acélárugyárban, és minden más vállalatnál nemcsak önkéntes alapon történik. A dolgozók egy nem csekély rétege köteles megszerezni bizonyos iskolai képesítést, hogy munkakörét betölthesse. (Az Acélárugyárban, de másutt is még vannak művezetők hat elemi végzettséggel.) Vannak nem vezetői munkakörök is, ahol már ma is zökkenőket okoz a munkás alacsony képzettsége. De akinek munkaköréhez nem okvetlen szükséges, hogy tanulni kezdjen, nagyon általános műveltséggel jobb ered ményekre, nagyobb teljesítményekre képes: tehát vállalati, népgazdasági érdek, hogy tanuljon. S MERT a tanulás valóban közügy, végre a gyakorlatban is közüggyé kell tenni. Közüggyé úgy, hogy ne lehessen szerv, szervezet, osztály, vezető bármiféle szinten a gyárban, amelynek vagy akinek ne tartozna legfontosabb feladatai közé a dolgozók meggyőzése általános műveltségének gyarapításáról. A közügy azt is jelenti, hogy ne lehessen üzemfőnök, aki ne tudná, ki tanul az emberei közül, s miben szorul segítségre — az ő segítségére! A közügy azt is jelenti, hogy az igazgatótól, a nagyüzemi párt-végrehajtó bizottság, KISZ-bizottság, az SZB titkártól kezdve a művezetőig, brigádvezetőig, alapszervezeti titkárig,, bizalmiig minden vezető egyik legfontosabb és szüntelen gondja: tanulnak-e embereik, s hogyan tanulnak. És rendelkeznek-e a tárgyi feltételekkel a zavartalan tanuláshoz. És a munkahelyükön ugyan nem támasztanak-e akadályt az iskolába járó munkások, dolgozók tanulása elé. (Nézzenek csák utána, s látni fogják, tapasztalják majd üzemeinkben hányszor sértik meg egyes vezetők minden magyar állampolgár feltétlen jogát a tanuláshoz kicsinyeskedve, szűklátókörűén „üzemi”, „népgazdasági” érdekekre hivatkozva.) Az, hogy a tanulás mindenki gondja legyen, nem jelenti, hogy konkrét irányítását, ellenőrzését viszont senki sem végezze, mint ahogy volt mostanáig. És erre talán legalkalmasabb volna egy, a vállalati oktatási osz- tály, a szakszervezeti bizottság, tagjaiból és az iskola vezetőségéből alakított bizottság, amelynek elsőrendű feladata lenne az is, hogy az állami oktatás problémáit állandóan felszínen tartsa, s az év közben felmerülő problémák megoldásában konkrét segítséget nyújtson az iskolának — vezetőinék és tanulóinak egyaránt. AZT HISZEM nem tévedek, ha úgy vélem, ezek voltak a legfontosabb tanulságok, amelyeket az Acélárugyár üzemi iskola első esztendejének tapasztalataiból le kellett vonni, s a legfontosabb feladatok, amelyeket meg kell oldanunk, ahhoz, hogy ez az iskola ne csak jól működő, szívesen látogatott intézmény legyen, de jövőre szilárd bázis is a többi salgótarjáni gyárak munkásainak, dolgozóinak állami oktatásához. Csizmadia Géza Elkészítik Pásztó község monográfiáját A múlt ismerete tapasztalatot, tanulságot jelent a ma embere számára. Dolgos hétköznapjaink gondjaihoz a jelent építő, jövőt formáló életünkhöz, műveltségünkhöz hozzátartozik az eltelt évszázadok igazi történetének ismerete. Megtanultuk népünk történetét, megismerkedtünk az egyetemes összefüggésekkel, és mégis gyakran kiderül, hogy legkevésbé ismerjük szűkebb pátriánk történetét. Manapság azonban már ilyen igényekkel is számolni kell. Ez az igény vezette a Hazafias Népfront pásztói községi vezetőségét, mikor elhatározták, hogy megírják a község történetének monográfiáját. Helytörténeti, politikai, ismeretterjesztési — és tegyük hozzá —, idegenforgalmi jelentősége elvitathatatlan. A munka megszervezéséért felelős akcióbizottság a napokban tartotta második kibővített ülését. Lelkes pedagógusok, emlékektől gazdag, idős emberek vitatták a feladat megoldását. Számba vették az adottságokat, megbeszélték a különféle források felkutatásának lehetőségeit. S megállapodtak ax anyaggyűjtés néhány szervezeti kérdésében is. Szép, nemes célkitűzés a monográfia megírása. A tervek szerint legalább egyéves munkát jelent ennek a sok forrás által igazolt, a honfoglalás idejétől szerepet játszó község történetének feldolgozása. A megbeszélésen felmerült egy helyi múzeum megalapításának gondolata ia. Ha ez a lelkesedés párosul a szorgalommal, álhatatosság- gal és célszerűen szervezett gyűjtő- és alkotómunkában teljesedik ki, az eredmény nem maradhat el. Ez a nagy munka azonban nem nélkülözheti a szélesebb társadalmi segítséget sem. Éppen ezért* akinek írásos, vagy tárgyi anyag van birtokát|an Pásztó történetével kapcsolatban* ennek közrebocsátásával segítse elő a célkitűzés megvalósítását. Kabaré szórakozással és tanulsággal Olvasóink bizonyára emlékeznek rá, bogy az utóbbi időben több alkalommal bírálnunk kellett a kabarét. A műsort, amelyet élvonalbeli fővárosi művészek nálunk bemutattak és azt is, ahogyan játszották nekünk. így hát nem csoda, ba már eleve azzal ülünk be a „Vigyázni kell, ennyi az egész” című munkavédelmi kabaréra, hogy vajon most mivel is okoznak bosszúságot nekünk, tarjániaknak a műsor szerkesztői. örülök, hogy csalódnom kellett, az összeállítás színvonalas szórakozást nyújtott a nézőknek. Általában teret hódít és sok-sok tanulsággal is jár a szórakoztató műsorok korszerű tartalommal való megtöltése. Ül az ember a nézőtéren és a dalból, táncból, tréfából és muzsikából kombinált műsorban gyönyörködik. Ezen a bányász művelődési otthonban rendezett esten törtönetesen mindjárt kezdetnek Romhányi Rudolf színművész, mint néző ott ült a nézőtéren és szócsatát vívott a műsorközlő Homm Pállal. Aztán kezdődött a tulajdonképpeni móka. A színpadra perdült a bűbájos Zentai Anna és énekelt néhány kedves, ma már feledésbe menő számot. A tréfa mestere címmel titulált Erdő- di Kálmán és Lórán Lenke, a tarjániak kedvelt női komikusa vidám magánszámokkal csak fokozták a jó hangulatot. Kazal László, a nagy nevettető pedig ugyancsak munkát adott nevetőizmaütk- nak. Más jellegű szórakozással folytatódott a szünet után a műsor. Egy bányász, egy mozdonyvezető és egy ktsz-i dolgozó lépett a dobogóra, hogy számot adjon a munkavédelem tudnivalóira vonatkozó ismereteiről. Az ügyes, talpraesett feletetek persze nemcsak a három helyezett jutalomért szóló pontjait gyar rapították, gazdagodott a bányász és munkás nézőközönség is egynéhány fontos tudnivalóval. Szóval az a lényeg, jól szórakoztunk, kellemes este volt... De... Azért még most is akadt valami, amit én a helyükben másként tettem volna. A kabarét jelző plakátokon két rokonszenves név is szerepelt a művészek között: Horváth Tivadar és Túrán László. És a műsorközlő egyszerűen elfelejtette elmondani, miért nem üdvözölhettük a bányász-színpadon e neves művészeinket. Ez a hiba, az őszinteségnek ez a hiánya elég gyakori a fővárosi művészek által előadott műsorokon. Ezen még jó volna javítani. — Ujlaky —
