Nógrádi Népújság. 1962. április (18. évfolyam. 26-35. szám)

1962-04-25 / 33. szám

2 NOSRADI NtPtJJBA« 1962. április 25. A rendelőintézet korszerűsítéséről nyilatkozik dr. Nagy Béla igazgató főorvos A Nógrád megyei Kórház salgótarjáni rendelőintézeté­ben mindennapos a zsúfoltság. Különösen a téli hetekben ölt nagy méreteket, amikor is emberek ezrei fordulnak meg egy-egy napon a rendelőintézet osztályain. Ilyen al­kalmakkor a betegek is, az orvosok is ingerültebbek, hi­szen sokat kell várni és a türelmetlenség ingerlékennyé, idegessé teszi a várakozókat. Csak egy érdekes adatot a fentiek alátámasztására: 1961-ben 398 ezer ember fordult meg a rendelőintézetekben, 110 ezerrel több, mint az előző évben. A napokban felkerestük dr. Nagy Bélát, a rendelő- intézet igazgatóját, hogy érdeklődjünk a zsúfoltságot meg­szüntető tervekről, a jelenlegi állapotokon javító intézke­désekről. — Milyen elképelései vannak a zsúfoltság csökkenté­sére? — tettük fel az első kérdést. — Melyek a fejlődés távlati tervei? — Mint az intézet igazgató főorvosa, szeretnénk, ha el­mondaná, mit várnak az orvosok a betegektől? szakprobléma alaposabb meg­ismertetésére. Az a tervünk, hogy a TIT segítségét kérjük ilyen irányú elképzelésünk megvalósításához. Igen jó a kapcsolatunk a kórházi főor­vosokkal, sok közös tervünk van a szakmai továbbképzés biztosítására. A szakszerű betegellátás továbbjavítására szeretnénk fejleszteni a szak­orvosi óraszámot kardioló­giai (szívvizsgálat) szakrende­lés bevezetésével. Ez csök­kentené a belgyógyászat je­lenlegi túlzsúfoltságát. állapítják a betegségét. Te­hermentesülne a belgyógyá­szat és a sebészet is olyan­formán, hogy két-három na­pos fektetőt létesítenénk friss gipszelésű betegek szakorvosi ellenőrzésére. De fektető kel­lene a gyomorfekélyesek ré­szére is. Nagyon várjuk — éppen e tervek megvalósulá­sa miatt — az új kórház mi­előbbi felépítését. — Rendelőintézetünknek közismerten nagy a forgalma. A zsúfoltságot két tény is súlyosbítja. Egyrészt négy belvárosi körzet betegei is ide zsúfolódnak, másrészt az emelet egynegyedét a vérel­látó foglalja el. Szakmai szempontból is okoz problé­mákat a zsúfoltság. A szemé­szeten például nincsen sötét­kamra. Egyes speciális vizs­gálatoknál a betegeket vagy a kórházba kell beküldeni, vagy pedig az egyes vizsgá­latra teljes besőtétítést kell biztosítanunk és ez minden­képpen csökkenti az amúgy- is alacsony vizsgálati időt, amely (4,8 perc) egy betegre jut. Az is problémát okoz, hogy néhány osztályon: a se­bészeten, a nőgyógyászaton — A közeljövőben kapunk egy új ellenőrző főorvost. Se­gítségével biztosítjuk a szak­és a röntgenen nincs vetkőző. Tehát az orvos addig vár, amíg a beteg vetkőzik, illet­ve öltözködik. Egyenlőre a következő javaslataink van­nak a fenti problémák meg­oldására. Az egyik zuhanyo­zót átalakítjuk, ahová egy osztályt helyezünk. Belső át­szervezéssel lehetővé tesszük, hogy a mi rendelőintézetünk­be is bevezethessük az úgy­nevezett kartonrendszert. Ezzel a betegirányítást biz­tosítanánk, itt történne a jo­gosultsági igazolás is. Emel­lett csökkenne az aszisztens- nők adminisztráló tevékeny­sége. Hiszen csak a szemé­szeten az év első három hó­napjában 30 ezer kartont ál­lítottak ki. mai ellenőrzést. A felülvizs­gálat megerősítése is növeli ennek a vizsgálati rendszer­nek a tekintélyét. Az a ter­vünk, hogy az úgynevezett négyhetes felülvizsgálatokon a kórházi főorvosok támoga­tását kérjük. Nagy segítség volna nekünk és szakmailag is megnyugtató a felülvizsgá­latnál, ahol a beteg munka- képtelenségét, vagy munkába állításának megállapítását in­tézzük. Az orvosok szakmai­politikai továbbképzését mun­kaértekezleteinken is bizto­sítjuk szakszervezetünk irá­nyításával. Egyetemi tanáro­kat hívunk majd egy-egy — Mint ismeretes, épülő­ben van az új megyei kór­ház. Számítunk rá és nagyon szeretnénk a felszabaduló helyiségekben rendelőintéze­tünket felfejleszteni, hogy valamennyi szakrendelésünk helyet kapjon. Bajmegállapí­tó részleget tudnánk beállí­tani, amelynek az volna a célja, hogy két-három napig feküdjön a beteg, míg meg­— Nagyon sokszor támadás éri az orvost, hogy nem kezd pontosan és lassú a vizsgálat. Ami a munkakezdést illeti: a rendelés elején szokták megbeszélni az orvosok az olyan eseteket, amelyeknél több szakorvosi véleményre is szükség van. Szép számban szereztünk be padokat, a be­tegek nagy része mégis az a vidéki betegekkel, jórészük előbb a bevásárlást intézi el, s aztán jön reklamálni, ha a rendelési idő letelte után az orvos nem fogadhatja. — Azt hiszem sikerült vá­zolnom, milyen nehéz körül­mények között dolgoznak or­vosaink. Több megértést, tü­relmet várunk tehát a bete­— Történik-e változás a jövőben a felülvizsgálat rend­szerében, milyen elképzelései vannak az orvosok szakmai továbbképzésének biztosítására?-------------­-------------------------­Á tanácsi állandó bizottságok negyedévi mérlege A tanácsi állandó bizottsá­gok munkájának első negyed­évi mérlege azt bizonyítja, hogv ismét eredményesen dolgoztak. Az állandó bizott­ságok mellett működő aktí­vák száma 2238, a végrehajtó bizottság elé terjesztett ja­vaslatok száma elérte a két­százhuszonkettőt. Tanácsülés elé terjesztett javaslatok szá­ma pedig 87. Ha figyelembe vesszük, hogy ezek a javas­latok többségében közérdekű jellegűek, akkor megállapít­hatjuk, hogy az állandó bi­zottságok — miután javasla­taik elintézést nyertek — hasznosan járultak hozzá közéletünk egyes prob­lémáinak megoldásához. Milyen feladatokat oldottak meg az állandó bizottságok közreműködésével? A megyei egészségügyi állandó bizott­ság munkájához fűződik a berceli szülőotthon működé­sével kapcsolatos problémák rendezése. Arról volt szó, hogy a szülőotthont nem használták ki a kapacitásá­nak megfelelően. Az állan­dó bizottság — miután vizs­gálatot végzett — több ja­vaslatot tett ennek a fogya­tékosságnak a kijavítására. A rétsági járásban a mezőgaz­dasági állandó bizottság együttesen a Hazafias Nép­fronttal foglalkozott a tavaszi me­zőgazdasági munkák meg­szervezésével, a mun­káknak brigádokra, csa­patokra való lebontásá­val. Javaslatot tettek még a me­gyei mezőgazdasági osztály felé, hogy vizsgálják felül a tsz-elnökök elfoglaltságát, tár­sadalmi megbízatását és te­gyenek intézkedést, hogy a tsz-elnökök a termelőszövet­kezetek munkájának irá­nyításával zavartalanul fog­lalkozhassanak. Az állandó bizottságok mellett az elmúlt negyedév­ben különböző albizottságok alakultak. A megyei állandó bizott­ságokhoz hasonlóan egyre ja­vul a községi állandó bizott­ságok tevékenysége is. Egyhá- zasgergén például a szociál­politikai állandó bizottság megvizsgálta a termelő- szövétkezetben lévő csök­kent munkaképességű dolgozók helyzetét. Javaslatot tett, hogy a mun­kaerejüknek megfelelően kap­janak beosztást ezek a dolgo­zók. A MARXISTA elméletben az államról, különösen a pro­letárdiktatúra államáról szóló tanítás mindig központi helyet foglalt el. Lenin hangsúlyoz­ta, hogy a proletárdiktatúrá­hoz való viszony a marxiz­mus valóságos megértésének és elismerésének a próbaköve. Lenin fenti megállapítása ma is érvényes. Igazán forradal­már csak az lehet, aki a proletárdiktatúra szükségsze­rűségét elfogadja és harcol annak megvalósításáért. Ebből természetesen nem következik az, hogy a proletárdiktatúra kivívása, megszilárdítása vala­miféle abszolút cél, öncél lenne. Ellenkezőleg, a prole­tárdiktatúra nem cél, hanem eszköz, a szocialista forrada­lom legfontosabb, elengedhe­tetlen eszköze, amely eszköz nélkül a szocialista társada­lom létrehozása nem lehetsé­ges. De abból, hogy a prole­tárdiktatúra a szocialista tár­sadalom felépítésének az esz­köze, az is következik, hogy e cél elérése után elveszti szükségszerűségét, létjogosult- ságát A SZKP XXII. kongresz- szusán elfogadott új program és a programmal kapcsolatos vita nagy jelentőségű új el­méleti megállapításokkal gaz­dagította a marxista-leninista államelméletet, amikor ki­mondotta, hogy miután a proletárdiktatúra a Szovjet­unióban betöltötte történelmi feladatát, össznépi állammá alakult át. Az össznépi ál­lam, vagy népi állam fo­galma egyesek előtt, akik nem a marxizmus lényegét, hanem betűit tanulták meg, valami­féle „eretnekségnek tűnik”. Marxra hivatkoznak, aki a „Góthai program kritikája” című írásában bírálja a né­met szociáldemokratákat, amiért azok a programjukban a „népállam” követelését vet- ] ték fel a proletárállam he­ajtó előtt áll, elfárad, türel­metlen, ingerlékeny, ahelyett, hogy nyugodtan leülne. A legtöbb helyen amúgyis ér­kezés szerinti feliratkozást vezettünk be, a beteget név­ről szólítják, kár tehát állva várakoznia. Ezt a rendszert egyébként még tovább fej­lesztjük. Sok a problémánk lyett. Marx kritikája teljesen jogos volt, hiszen a német szociáldemokraták opportu­nista módon tagadták a pro­letárdiktatúra szükségszerűsé­gét. Ugyanakkor az SZKP volt az első munkáspárt, amely a proletárdiktatúra kö­vetelését felvette program­jába, forradalmi harcban ki­vívta és éppen a proletárdik­tatúra birtokában elsőnek fel­építette a szocialista társadal­mat és kezdte meg a kommu­nizmus építését. A marxista államelmélet lé­nyege éppen abban van, hogy az államot történelmi kategó­riának tekinti, amelynek jel­legét és feladatait a társada­lom termelési viszonyai és osztálystruktúrája határozzál; meg. A szocialista társadalom teljes felépítésével a Szovjet­unióban gyökeresen megvál­toztak a szovjet társadalom termelési viszonyai és osztály­viszonyai. Létrejött az egy­séges szocialista alap s en­nek megfelelően kialakult a szovjet nép erkölcsi-politikai egysége. Sztálin az SZKP XVIII. kongresszusán foglal­kozott a szocialista állam fej­lődésének kérdéseivel, azon­ban hibás következtetésekre jutott. Miután fenntartotta az osztályharc állandó éleződésé­nek hamis tételét, nem a szo­cialista állam demokratizmu­sának szélesítését, hanem az állam adminisztratív elnyomó szerveinek erősítését tűzte ki feladatul. Sztálin felfogása ebben a kérdésben az volt, hogy a kizsákmányolás felszá­molása után az ellenséges osztályok tagjai a munkás- osztály, a parasztság és az értelmiség soraiba kerültek, sőt párttagsági könyvvel a zsebükben beépültek a párt­ba. Ezért állandóan erősíteni kell az állam erőszakszerveit és ezek élét a dolgozók, a párt soraiba épült ellenség ellen kell irányítani. Ez a té­gektől is, hiszen orvosnak és betegnek közös a célja: ala­pos, sokoldalú vizsgálattal megállapítani a bajt és min­dent megtenni a gyors gyó­gyulásért — fejezte be nyi­latkozatát dr. Nagy Béla, a rendelőintézet igazgató főor­vosa. U. M. tel és az ezek alapján foly­tatott gyakorlat hallatlanul nagy károkat okozott, lelassí­totta a szocialista demokrácia fejlődését, egyik okává lett a széleskörű törvénysértéseknek. Másrészt meggátolta az össz­népi állam kialakulásának fel­ismerését. AZ ÖSSZNÉPI állam egy olyan társadalmi rendszer ál­lama, amelyben nincsenek an- tagonisztikus osztályok. Ebből következően nem tartalmaz befelé diktatúrát. Hiszen a diktatúra fogalma nem jelent mást, mint valamely osztály, vagy osztályok politikai, ál­lami elnyomását más osztály vagy osztályok által. Másrész­ről az össznépi állam demok­ratizmusa átfogja a társada­lom egészét. Egyesek értet­lenül állnak ez előtt a tény előtt. Leninre hivatkoznak, aki a diktatúrát és a demok­ráciát egymástól elválasztha­tatlannak tekintette. Ez bizo­nyos értelemben igaz; Lenin következetesen harcolt az el­len az opportunista nézet el­len, amely a burzsoá államot diktatúra nélküli „tiszta” de­mokráciának igyekezett fel­tüntetni. De Lenin nem ér­hette meg a szocializmus győ­zelmét. Megállapításai a de­mokráciát és a diktatúrát il­letően az antagonisztikus tár­sadalmak államaira vonatkoz­tak és ebben az értelemben ma is teljes mértékben érvé­nyesek. Ugyanakkor már Le­nin figyelmeztet arra, hogy a proletárdiktatúra újtípusú ál­lam, bizonyos értelemben „félállam”, „elhaló” állam, hogy a kizsákmányoló álla­mokról szóló tanítások nem érvényesek teljes mértékben a proletárdiktatúrára. Például addig, amíg minden előző ál­lam a kizsákmányoló kisebb­ség érdekeit védelmezte, a proletárdiktatúra a dolgozó többség éraékeit képviseli. A ; kizsákmányoló államok elkü­Az össznépi államról KI A TOLVAJ? Vannak esetek, amelyek olyan meglepetésszerűen per­dülnek be a mindennapi életbe, hogy egészen komoly meg­lepetéseket okoznak. Tessék elképzelni, az egyik nagyüze­münk műhelyében már annyira összeforrottak a dolgozók: munkában, egymás megbecsülésében, s egyéb szép emberi vonásokban, hogy a dogozók fizetését is egy összegben le­teszik az asztalra a bérjegyzék kíséretében, aztán min­denki kiszámolja magának a bérlapon feltüntetett össze­get. Ügy nevezik ezt, hogy önkifizetéses rendszer. Már jó ideje így csinálják, de még semmi panasz nem volt. Nem is lesz. Egy másik hasonló dolgot is bevezettek. Az önki­szolgáló büfét. Az árut egy kicsinosított helyre tették, eléje egy tányérkát és mindenki azt vásárol, amihez éppen ked­ve van. A pénzt a tányérkába teszik. Itt sem történt még szabálytalanság. Nem is történik. Az emberek nagyon bíz­nak egymásban. Ahol ilyen légkör uralkodik, hogyne hatna meglepe­tésszerűen, hogy egyszer az egyik dolgozónak 20 forintja tűnt el a zsebéből, a másiknak 50 és így tovább. Ami na­gyon érdekes, a közösből egyetlen fillér sem. Valósággal idegessé tette az embereket. Már olyan fe­szültség uralkodott, hogy félő volt, rombadől minden ed­digi vívmányuk. Gyanakodni kezdtek egymásra, itt-ott összesúgtak, egyszóval romlott a hangulat. A műhely vezetői tanácstalanok voltak, az emberek pedig mind több szemrehányást tettek. Cselekedniük kel­lett, de hogyan...? Az a csínytevés vezetett a célhoz, amit gyermekkoruk­ban műveltek, amikor cérnára kötve utcára tették a pénz­tárcát, s a kapualjból figyelték a hatást. Ök feltűnő helyen elhelyeztek egy 20 forintost, a padláson pedig egy lyukat fúrtak s onnan figyeltek. Nehezen múltak a percek és nem történt semmi, csak a műhely megszokott zaja kere­sett utat a hozzájuk fúrt lyukon. A figyelőhelyről az öreg segédmunkást látták, aki söprögette a műhely utcáját. Meg-megállt, szusszantott egyet, aztán rágyújtott és szét­tekintett, majd hirtelen mozdulattal zsebre tette a pénzt és tovább söprögetett. A figyelőn őrködök összetekintettek. Eddig azt gondol­ták, a tolvajt lesz legnehezebb megtalálni. De most, hogy szembe kellett vele nézni, egyre kényelmetlenebbül érez­ték magukat. A munkaidő végére tervezték a szembesítést, de köz­ben már az egész műhely megtudta, ki a bűnös. Abban egyeztek, hogy a művezető fogja visszakérni a pénzt. Az öltözőben gyülekeztek valamennyien, csak az öreg szedelőzködött, sietett volna, de visszatartották. Félkör­ben álltak az öltözőben, amikor az öreg belépett. Szoká­sának megfelelően lehajtotta fejét és arca közömbös volt. De megzavarhatta a nagy csend, mert felnézett, s akkor találkozott tekintete a többiekével. Megtorpant, mint aki feleszmélt, hogy elveszett. Arcát eltorzította a kétségbe­esés, és csak állt, állt tanácstalanul, megrezzent térddel. Senki egy szót sem szólt, de a tekintetek dolgoztak, mint az orvosi kés. A művezető csendesen megszólalt: — Akkor menjünk emberek ... Rend van azóta is, még az zárják be. öltözőszekrényeket sem Bobál Gyula lönültek a tömegektől, a proletárállam összeolvad a tö­megekkel stb. Az össznépi állam a prole­tárállamból jön létre, a ket­tőt nem választja el egymás­tól kínai fal. Az össznépi ál­lam azonban nem a többség, hanem az egész társadalom eszköze. Másrészt nem a szo­cializmus, hanem a kommu­nizmus felépítésének eszköze. Ebből következnek az össznépi állam funkciói. Először: a gazdasági szervező funkció, amelynek tartalma: a) a kom­munizmus anyagi, műszaki bázisa létrehozásának meg­szervezése; b) a szocialista termelési viszonyok átalakí­tása kommunista termelési viszonyokká: c) a munka és a fogyasztás mértékének ellen­őrzése. Másodszor: a kulturá­lis nevelő funkció, amely az egész társadalom tagjainak kommunista szellemben tör­ténő átnevelésére irányul. To­vábbá a szocialista tulajdon és a szocialista jogrend vé­delmé. Ez utóbbi természete­sen feltételezi az állami erő­szakszervek, rendőrség, bíró­ság, börtönök stb. létezését és alkalmazását is. Az itt alkal­mazott állami erőszak azon­ban nem bír diktatúra jelleg­gel, mert nem egy osztály vagy osztályok, hanem a tár­sadalom egyes tagjai, huligá­nok, sikkasztok, csalók, betö­rők stb. ellen irányul. Külső vonatkozásban az össznépi ál­lam megtartja diktatórikus oldalát, mivel itt a nemzet­közi burzsoáziának a Szovjet­unió ellen irányuló agréssziós kísérleteit nyomja el. A szovjet állam külső funkcióját nem meríti ki az ország katonai védelme. Ide tartozik a béke védelme is és a szocialista világrendszer országai testvéri együttműkö­désének a szervezése. MINDEZEK a feladatok megkövetelik a szocialista de­mokrácia rendszeres tovább­fejlődését. A szocialista de­mokrácia kibontakozásának két fő területe van. Az ál­lami szervek, másrészt a tár­sadalmi szervezetek területe. Az SZKP XXII. kongresz- szusa rendkívül jelentős in­tézkedéseket fogadott el az ál­lamhatalmi szervekkel kap­csolatos választási rendszer további demokratizálására. Az össznépi állam jellegének megfelelően a jelölésnél nem a jelölt osztályhelyzetét veszik figyelembe, hanem egyéni ké­pességeit, jellemét, magatar­tását és gyakorlati munkáját. A jelöltet a fenti tulajdon­ságok alapján széles nyilvá­nosság előtt vitatják meg. A kongresszus határozata elő­írja, hogy a választások alkal­mával a választott testület egyharmadát fel kell cserélni új emberekkel. Vagy más ol­dalról megfogalmazva ezt a szabályt, egyes kivételes ese­tektől eltekintve, senkit sem lehet három választási idő­szaknál többször jelölni. Amennyiben kivételesen va­lakit mégis jelölnek, annak megválasztásához kétharma­dos többség szükséges. Ezek az intézkedések nem valami távoli jövőre vonat­koznak. Az 1961-es tanácsvá­lasztásoknál már messze­menően alkalmazásra kerül­tek. Ezek bizonyítására idéz­zünk néhány adatot: a múlt évben lezajlott választások során megyei szinten a ta­nácstagok 54,4 százalékát, já­rási szinten 52,6 százalékát, és a városi tanácsoknál 53,1 százalékát cserélték le. Ez év mácius 18-án tartották meg a Legfelsőbb Szovjet válasz­tását. Itt a felfrissítés 70 szá­zalékos volt. Ennek a választási rend­szernek a jelentősége abban vén, hogy intézményesen biz­tosítja a választott testületek rendszeres felfrissítését új, te­hetséges erőkkel, kizárja an­nak lehetőségét, hogy valaki régebbi érdemek alapján örö­kös tagságra tegyen szert. Végül a rendszeres csere biz­tosítja, hogy a dolgozók mii-

Next

/
Thumbnails
Contents