Nógrádi Népújság. 1962. április (18. évfolyam. 26-35. szám)

1962-04-18 / 31. szám

4 ■OSRÁBI R IF ü JR AS 1962. április 18. Változatos témák a népfront elnökségi ülésein Furfangos filmfejtörő az Ipari Vásáron A napokban ülést tartanak a Hazafias Népfront járási, városi és körzeti elnökségei. A salgótarjáni járási nép­front bizottság ülésén a nép­front előtt álló feladatokat beszélik meg. Pásztón a já­rási elnökség; a községfej­lesztési feladatokból népfront­ra háruló tennivalókat tűzi napirendjére. A rétsági já­rási elnökségi ülést Romhány- ban rendezik meg. Itt a ta­lajvédelmi bizottság által vég­zett munkát értékelik és a további feladatokat határoz­zák meg. Emellett a tanács és a népfront kapcsolatát és az állandó bizottságok mel­lett működő népfront aktí­vák szerepét is megvitatják. A szécsényi elnökségi ülé­sen a tsz munkaerőhelyzeté­vel foglalkoznak a népfront­vezetők. Salgótarján városban pedig az időszerű nemzetközi helyzetről tartanak ismerete- tést és a békemozgalmi mun­ka feladatairól tanácskoznak. Könyvújdonságok Baráth Endre: BOSZORKÁNYTanc Több mint egy évszázada halt meg Paganini, akit kora „az ördög hegedűsé”-nek ne­vezett. Az ő alakját és éle­tét írja le Baráth Endre új regényében, amely színes sza­vakban — szinte prózában megírt költemény formájában — őrzi a világ legnagyobb hegedűsének küzdelmeit. Pálfy József: ALGÉRIA A füzet dióhéjban ismer­teti Algéria múltját, földraj­zát, kultúráját, népi adott­ságait, a hétéves háború tör­ténetének egyes kiragadott eseményeit. Conrad Ferdinand Meyer: PESCARA MEGKISÉRTÉSE A kiváló svájci német szer­ző elbeszéléskötetében négy, kisregénynek is beillő mű sze­repel: „A szent”, „Angela Borgia”, „Az amulett” és „Pescara megkísértése.” Gáli István: KÉTPÁREVEZŐS SZERELEM élményeket villant fel, a „Lány a galambbal” a békes­séget keresi, a „Meditáció a szerelemről” a negyvenéves férfi vallomása. Nagy Zoltán:. ÉNEK A MAGASBA Nagy Zoltán Tóth Árpádé­val rokon életműve, a század- eleji Nyugat-korszak jellegze­tes nyelvén szól. A kötetet Végh György rendezte sajtó alá. Rákos Sándor: fák viharban A kötet tizenöt év termé­sének válogatott verseit tar­talmazza. A költő ez alkalom­mal, az eddigi munkásságát reprezentáló válogatás mellett közreadja új verseit is. Illés Endre: KETTŐS KÖR A kötet novellákat, az esz- szé és tárca műfajába tartozó írásokat és egy lírai ihletésű mesét, valamint a „Türelmet­len szeretők” című három- felvonásos színművet tartal­mazza. Az ez évi Budapesti Ipari Vásár egyik érdekes színfoltja lesz a MOKÉP—FÖMO film­pavilonja. Az idén először na­ponta megrendezik a furfan­gosok filmfejtörőjét. Az ér­dekes játékot Pálos Miklós ve­zeti és a jelentkezők a hely­színen pénzjutalmat és mozi­jegy vigaszdíjat nyerhetnek. A furfangosok filmfejtörő­jére jelentkező vásárlátoga- tóknak az alább felsorolt fil­mek közül legalább hármat kell megnézniük: Ilyen hosszú távoliét (fran­cia), Mindenki ártatlan? (ma­gyar), A lelkiismeret lázadá­sa (NDK), Ferrara hosszú éj­szakája (olasz), Felmegyek a miniszterhez (magyar), Házas­ságból elégséges (magyar), Tiszta égbolt (szovjet), öt nap Vita a gyári iskoláról A Szakszervezetek Megyei Tanácsa kultúrmunka bizott­sága hétfőn délután ülést tar­tott a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa nagytermében. Az ülésen a Salgótarjáni Acélárugyár üzemi iskola munkájának eredményeit, a problémákat és a további fel­adatokat tárgyalták meg. Ez­után Bozó János előterjesz­tésében az Építők Megye-^ bizottsága mellett működő kulturális bizottság tevékeny­ségét vitatták meg. — öt éjjel (NDK—szovjet), Keresztesek (lengyel), Két fél­idő a pokolban (magyar), Út­közben (szovjet), Amíg holnap lész (magyar). Tudományos ülés Salgótarjánban Az Orvosegészségügyi Szak. szervezet tüdőgyógyász szak­csoportjának Heves—Nógrád megyei Decentruma május 4-én Salgótarjánban a megyei tanács dísztermében tartja tu­dományos ülését. Az ülésen dr. Balogh Osz­kár Nógrád megye tbc gon­dozói szakhálózata 1961. évi munkáját értékeli. Majd a megyei Tbc Gondozói Orvosi Munkaközösség a tüdősebé­szeti műtéten átesett betegek gyógyulásáról tart beszámolót A vitában többek között fel­szólal dr. Bárász Zoltán és dr. Vincze Egon, az Országos Korányi Tbc Intézet két or­vosa is. MEGSZÜNTETTÉK A SZÍNHÁZI CENZÜRÄT OLASZORSZÁGBAN Mint az ANSA olasz hír- ügynökség jelenti, Alberto Folchi olasz művelődésügyi miniszter a szenátus előtt bejelentette a színházi cen­zúra azonnali megszüntetését. A KÖNYVKERESKEDELEM A MŰVÉSZETBEN A jövő évi 15. frankfurti könyvvásáron érdekes kiállí­tást rendeznek: bemutatják a könyvárusítás történetét és tevékenységét a világ szinte valamennyi országában, kü­lönböző korokon keresztül. A könyvkereskedelem s,világ­történetét” tipikus példákkal illusztrálják, hogy a látogató vizuális benyomást kapjon arról, milyen volt különféle országokban, más-más idő­szakokban a könyvárusi te­vékenység. ISKOLA Kisterenyén új iskola épül.. Modern, emeletes épület. Ab­lakai vidáman csillognak a tavaszi napsütésben. Tetőzete is kész már, s most éppen falait vakolják ügyeskezű munkások. Szinte látni raj­tuk, hogy mennyi szeretettel, odaadással dolgoznak. Sietnek is, hogy szeptemberre — ami­kor elvonulnak a vándorma­darak — az új otthonba be­költözhessen a vidám gyer­meksereg. Szorgalmasan dol­goznak, mert nem akármilyen épületet készítenek: iskolát, egy újabb fellegvárát a tu­dománynak, a szépnek és igaznak. rajztanár már látja is képzel létében a nagy kémény tövéU ben a tetőre épített kis meg­figyelő állomást, hol a csilla­gos ég titkaival ismerkedhet­nek majd tanulóink. A bioló­giai tanár már szinte látja az udvar végében a bekerített kisállattenyésztő telepet, a baromfiakkal, nyulakkal. Látja az épület előtt elterülő gyönyörű parkot, tele dísz­cserjékkel, virágokkal és szor­galmasan dolgozó, vidám diá­kokkal. Látja a gyakorlati oktatást vezető tanár a mun­kapad fölé hajló csillogósze­mű tanulókat. — Otthont kap a mezőgazdasági technikum Az épület napról-naPra ala­kul, s a falu lakói, vezetői és a pedagógusok tervezgetnék. Mit jelent az új iskola? Mik a feladatok? Négy pedagógussal járom az új épület malterszagú tan­termeit. Szép, világos tanter­mek. Nagyszerű műhely, or­vosi rendelő, előadótermek, tornaterem, mosdók fogják a kényelmes, szép második ott­hont biztosítani tanulóinknak. Felmegyünk az épület lapos tetejére. Csodálatos kilátás. Délről a Mátra kékje, észak­ról a Karancs és Somlyó lát­szik. És a festőművész rajz­tanár fantáziája már működik is: milyen nagyszerű lehető­ség ez a rajzórákhoz. A föld­kihelyezett osztálya is. Estén­ként már nyolc tanteremmel és előadótermekkel több he­lyiség szolgálja Kisterenyén szeptembertől a kultúrforra-, dalmat. Szaporodnak a lám­pások is, a nevelők, kik tő8b fényt visznek a községbe. Uj iskola Kisterenyén. DJ ablak, ragyogó, tiszta, napfé­nyes, melyen keresztül mega­szebbre láthatunk. Uj iskolai új ablak, mely segít majd végleg száműzni az árnyakat, a babonákat. Uj iskola, mely­nek kitárt kapuin vidám, ka­cagó ifjúsereg özönlik majd évente*az emberiség legszebb, legjobb otthonának, a szocia­lizmusnak építésére. Fenyvesi JóbcC Gáli István e kötetben fog­lalt novelláiban Tatabányának és környékének életét, han­gulatát írja le. Kiábrándulás — Én megyek is — szed­te össze holmiját az asszony. — Köszönöm szépen a ked­Kaesz Gyula: ISMERJÜK MEG A BÚTORSTlLUSOKAT Á könyv fejezetében a tö­mör tárgyalási mód ellenére gazdag utalásokat találunk az egyes korszakok építőművé- asetére képzőművészetére vo­natkozóan. A kötet végén ta­lálható mutató, kislexikon és az időrendi táblázat nagy­mértékben megkönnyíti a tá­jékozódást a kötetben s a bútorok érdekes világában. Farkas László: ÉVELŐ DÍSZNÖVÉNYEK A szerző a mű első részé­ben az évelő növények fogal­mát határozza meg, ismer­teti szaporításuk, ültetésük, el­helyezésük, gondozásuk tud­nivalóit. A második részben az egyes növények leírása kö­vetkezik betűrendben. 100 nö­vényfénykép és néhány szem­léltető rajz egészíti ki a köny­vet. Sipos Gyula: FÉRFIKOR Ä kötet a költő 1956 óta írt verseit foglalja magában Négy ciklusból áll: a „Férfi­kor”, a szerző „levele” bará­taihoz, a „Süt a nap” táj­TAVASZI TARLAT Május 13-án rendezik meg a már hagyományos Ta­vaszi tárlatot megyénk kép­zőművészei. Színhelye ezúttal is a József Attila Művelődési Otthon kiállítási terme lesz. B alogh János nem tudott végezni időben a je­lentéssel. Ezen a napon any- nyi fél fordult meg az irodá­ban, hogy napi munkájával sehogy sem haladt. Most kis­fiús módon rágta ceruzáját, próbált az abbahagyott gon­dolatba visszalendülni. Tépe- lődéséből halk kopogás riasz­totta fel. Ingerülten szólt: oda: — Tessék! Kissné, a vállalat takarító­nője lépett be az ajtón. Ke­zében a szeneslapát és egy üres kanna. Kérlelve szólt a férfihez. — Tessék már megengedni, hogy kiszedjem a hamut... Ma nagyon sietnék. Betegek a gyerekek. Először Jancsika lázasodott be — kezdte bő- beszédűen magyarázni — az­tán a többi is ágynak dőlt — sorolta, miközben gyors moz­dulattal szedte kifelé az itt- ott még parázsló hamut. Észre sem vette, hogy Jan­csika említésére összerezzent a férfi. Aztán nézte az asszonyt. Mozdulataiban aggódás bújt meg, amint frissen, sietősen dolgozott. Mintha a férfi ki­mondatlan kérdésére vála­szolna, újra megszólalt. — Nehéz ez, hiába... Egy magányos asszonynak... Csak betegek ne lennének... G yors kézzel sepregette össze a szétdobált pa­pírdarabokat. Balogh elgon­dolkozott. Elhagyott asszo­nyát látta benne és a maguk­ra maradt gyerekeket. Látta a kedves kisfiút, Jancsikát, szemébe hulló göndör fürt­jeivel. Belehasított a szívé­be a fájdalom. Zsuzsa már eladó nagylány, nemsokára gimnáziumba kerül, vele nincs sok baj. Marika meg a legokosabb köztük. Lassan Katica is kinő az óvodás korból. Ősszel iskolába megy... Milyen régen is látta őket. Maga elé meredt, meg is feledkezett a kályha előtt szorgoskodó takarítóasszony­ról. Újra átélte azt az emlé­kezetes hófúvásos estét. Vi­dékről jött fáradtan, átfázot- tan és szokása szerint inge­rülten. Késő volt már, talán éjfél is elmúlt és felbosszan­totta, hogy Mária stoppolás fölé hajolva várta. Idegesí­tette, hogy az asszony nél­küle soha nem bújt az ágy­ba. Szótlanul kezdett a fel­melegített vacsorához. A kö­zéjük feszülő csend vihar ki­törését jelezte. Érezte, hogy nézi. Felemelte a fejét és Mária kétségbeesett tekinte­tével találkozott a szeme. Égette ez a kérdően is vá­doló tekintet, nyersen szólt feleségére. — Ugyan mit ülsz ebben a hideg konyhában. Már rég aludhatnál fiam. De te élve­zed, ha bosszanthatod az em­bert ezzel az örökös mártí- romkodással. T udta, hogy igaztalan * hozzá, azt is érezte, hogy megbántja. De az el­nyűtt pongyolában öregnek és rútnak találta. Mária nem dolgozott sehol, a négy gye­rek is visszahúzta, meg ő sem engedte munkába az asszonyt. Szerette az otthon kényelmét, félt attól, hogy bár­miben is hiányt szenvedne, ha Mária munkába menne. És az asszony beletörődött az ura szeszélyébe, keserűen nyelte le a négy fal közüli szabadulás vágyát. Mikor aztán Jancsika is megszüle­tett, az annyira várt kisfiú, már maga is nevetve mond­ta: — Most már ha te külde- nél se mehetnék, van itt ne­kem munka. Kettőnknek is futná belőle. De ahogy nőttek a gyere­kek, úgy kellett magáról le­mondani. Először csak a meg­szokott otthoni csinossá­got vetkőzte le magá­ról, mindig mosott, súrolt, törölgetett, csak arra a néhány percre hagyta abba, míg elébe tette az ételt, ő meg valahogy egyre ingerül­tebben nézte. Nem is szere­tett vele lenni. Unta már a gyerekekről szóló témát, meg azt, hogy milyen fáradt. önkéntelenül Lolára gon­dolt ilyenkor. Vele hasonlí­totta össze a fáradt, panaszko­dó asszonyt. Huszonkétévesen, testetlenül is üdén, rózsaszínű arcocskával, ábrándos tekin­tettel lépett az életébe az elvált fiatalasszony. Mindig jókedvűen, frissen látta és gondtalanul. Mellette ő is megfeledkezett mindenről. Azon vette észre magát, hogy beleszeretett az asszony ápolt, szép testébe, ragyogó mosolyába. Most ingerülten csattant fel, felesége tekintetét magán érezve. — Látom rajtad, jobb sze­retnéd, ha haza sem jönnék. Te vagy a mártír én meg csak henyélek. Ugye? Mária szólni sem mert, pe­dig látta rajta, hogy észre­vette a rúzsfoltot. Lola buta szokása, hogy friss rúzsozás­sal is megcsókolja. Először visszafojtotta könnyeit, az­után zokogva borult az asz­talra. ő lecsapta a villát és szó nélkül otthagyta. Lola csábeszközeinek min­den varázsát látbavetve fon­ta köréje a hálót. Mindenben a kedvét kereste. A férfi-fo­gásban rutinos nő hamisságá­val ő mindent fordítva csi­nált, mint Mária. Csak neki szépítgette magát, legszebb ruháiban otthon pompázott, és János beadta a derekát. Maga is úgy hitte, elfelejtett mindent. ö_ Szavak tottak csak el hozzá. Értel­müket nem is érezte. Kissnét látta. Tétován hebegte. — Igen... Igen... a gyere­kek... Balogh becsúsztatta az irato­kat a fiókba, ő is felállt, ka­bátját vette. Határozatlanul szedte a lábát. Lola felé tar­tott a megszokott úton. Az asszony a sarkon várta. Ba­logh simító pillantással ölel­te körül a karcsú derekat. Lola, mintha veszélyt szima­tolt volna, élénken csacsogni kezdett, fecsegett minden bu­taságról, közben szorosan ka­rolt a férfiba. A férfi kis­sé elmélázón lépkedett mel­lette. Szótlanságát figyelmen kívül hagyva az asszony mindenben a kedvét kereste. ő már régen aludt, Balogh azonban csak forgolódott az ágyban. Kerülte az álom. Cikáztak agyában a gondola­tok. Minduntalan a gyerekek kísértették. Szinte hallotta Jancsika bűbájosán selypítő hangját. — Apu deje, adót puszit — és nyálas kis szájával csakugyan úgy tesz, mintha csókot nyomna az apja ar­cára. Felsóhajtott. Az asszony felébredt, ásítva feléje for­dult. — Miért nem alszol szi­vecském — újra ásított és mormolva tette hozzá — mindjárt csörög az óra... A férfi az asszony felé nyúlt, magához húzta a fejét aztán ernyedten visszatette. Nem tudta megcsókolni. A csendben ott feküdt közöt­tük a négy gyerek. Jancsika és a három kislány. L| ásnap fásultan fogott a munkához. Újra nem tudott boldogulni a je­lentéssel. Alig várta az öt órát. Útja egyenesen az ital­boltba vezetett. A füstös zsongásban próbálta tisztáz­ni gondolatait. Nyelte a ne­héz italt, feje szédülni kez­dett. Otthon Lola fintort vá­gott, amikor orrához ért az ital bűze, de azért kedvesked­ve, magakellető vidámsággal szorgoskodott körülötte. A férfi végigfeküdt az ágyon: Szívta egymás után sorra a cigarettákat. Aztán felugrott, magára kapta a kabátját és az ajtó felé indult. Lola ijedt szem­mel állt az ajtóba. Balogh azonban energikusan félre tol­ta. <| — Hagyj Lola... Most jöt­tem rá...mennem kell— Nehéz léptekkel rótta ax utcát. A telep felé fordult. Aztán visszalépett Megint arra tartott. Egyre mohób­ban óhajtotta látni a gyere­keket. Még maga sem tudta mit tesz, hogyan határos; csak az vezette: látni, meg­csókolni őket. Hátha ők i* lázasan feküsznek... Felindul- tan képzelődött. Zúgó füle dörömbölésneft vette a kissé szorongva hal­latott kopogást. Csodálkozás csengett a szelíd válaszban} — Szabad — aztán, amikor a kinyíló ajtóban megjelent a férfi, ijedten kapta a szá­jához a kezét. — Óh... János... ülj le... Hallgattak. A férfi száján ezernyi kérdés akart kitör­ni. De hang nem jött ki a torkán. A csend szinte fe­szítette köztük a levegőt Végül Mária oldotta fel a feszültséget: — Tessék... miért jöttél— — A gyerekek? — Jancsika óvodában. Ä kislányok... tudod, napközi­ben vannak. Megint hallgattak. Aztán újra Mária beszélt. — Dolgozom már... így könnyebb. Csak begyújtok a kályhába és megyek értük. Az órára néztek. Mária megszólalt. — Kellene is János... Várd meg őket... Sokat emleget­nek... A tükör elé állva igazítot­ta meg a sálját. János felse­gítette a kabátját. Aztán 8 is a kalapja után nyúlt. — Várj, megyek én is— Egymás mögött mentek “ a lépcsőn. Kiértek as útra. Léptük együtt kopogott az utcán. Ujlaky Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents