Nógrádi Népújság. 1962. április (18. évfolyam. 26-35. szám)
1962-04-18 / 31. szám
2 NOSRADI NtPCJSAa 1962. április 18. T anácskoztak a szakszervezeti küldöttközgyűlések Az egyes szakmákban ezekben a hetekben rendezik meg a vezetőségválasztó küldött- gyűléseket. A szakszervezetek életének ez a fontos állomása alkalmas arra, hogy felmérjék a megtett utat, meghatározzák a munkásosztály legnagyobb tömegszervezetének további feladatait. Hasznos javaslatok a vasas dolgozók tanácskozásán Több mint hétezer vasas dolgozót képviselt az a negyven küldött, akik az elmúlt hét csütörtökjén tartották tanácskozásukat Salgótarjánban. A beszámoló részletesen foglalkozott a szakszervezetek termelési munkájával, különösen a munkaverseny- nyel. Megvitatták a bér-munkaügyi, szociális és kulturális feladatokat, foglalkoztak a nőbizottság tevékenységével, az ipari tanulók körében végzett munkákkal. A vitában tizenhat küldött szólalt fel. Több küldött értékes javaslatokat tett a határozati javaslat kibővítésére. A többi között például határozatba foglalták, hogy a Vasas Szakszervezet Megyei Bizottsága hívja össze a vasas üzemekben tevékenykedő szocialista brigádok tanácskozását. Felhívták a figyelmet arra is, hogy a megyei bizottság jobban foglalkozzon a szakszervezeti bizalmiakkal. Ezután került sor a tizenhárom tagú megyei bizottság és a háromtagú számvizsgáló bizottság megválasztására. A helyiiparban fontos feladat a munkaverseny fejlesztése Április 14-án tartották a Helyiipari Dolgozók Szakszervezetének Nógrád megyei küldöttértekezletét. A helyi szervezetek képviselői megvizsgálták — Dächer Béla titkár beszámolója alapján — a szakszervezet tevékenységét, különös tekintettel arra, miként hajtották végre a párt VII., valamint a HVDSZ III. kongresszusának a szak- szervezeti munka megjavítására vonatkozó határozatait. A beszámoló nagy figyelmet szentelt a termelés és a termelékenység növelése érdekében kifejtett mozgósító tevékenység értékelésének. A szakszervezethez tartozó vállalatok munkaverseny eredményei igen sóik vállalatnál jónak mondhatók, de általános hiba, hogy az eredményeket nem ismertetik, nem teszik közzé, így azok aktív hatása elvész. A termelés alapvető hiányossága — húzta alá a beszámoló —, hogy a szolgáltatások nem kielé- gítőek, a szerviz hálózat kiépítése is elmarad az igényektől. Egyes vállalatok termelékenysége nem növekedett. hanem csökkent, nem kellő ütemben folyik a műszaki fejlesztés, elhanyagolják az újítómozgalmat. A szocialista brigádmozgalom lassú fejlődését sokhelyütt a gazdasági vezetők nemtörődömsége okozza. Az elmúlt két esztendő folyamán javult a munkásvédelem, csökkent a betegségből származó kieső munkaidő mennyisége is. Különösen sokat fejlődött e tekintetben a Bánya- és Építőanyagipari Vállalat, valamint a Salgótarjáni Ingatlankezelő Vállalat. Ellenkező a helyzet a Salgótarjáni Vegyesipari Vállalatnál, ahol a szakszervezetnek a jövőben sokkal lelkiismeretesebben kell foglalkoznia ezzel a kérdéssel. A küldöttértekezlet élénk vita után jóváhagyta a megyei bizottság tevékenységét. A kulturáltabb kereskedelemért A kereskedelmi, pénzügyi és vendéglátóipari dolgozók szakszervezete múlt hét csütörtökjén tartotta küldött- közgyűlését. Halász Sándor elvtárs, a megyei bizottság titkára elöljáróban elmondotta, hogy a megyei kiskereskedelem forgalma ugyan emelkedett, de még elmarad az országos fejlődéstől. A takarékbetétállomány — amely a pénzügyi dolgozók jó munkáját is tükrözi — 1960-hoz képest 35 millió forinttal emelkedett, az állami és szövetkezeti vendéglátóipar pedig túlteljesítette a tervben előírt követelményeket. Eredményes volt a biztosító dolgozóinak is a munkája. Több, a szakszervezethez tartozó vállalat kapott kitüntetést, miniszteri dicséretet, lett élüzem. A küldöttértekezlet, a többi között határozatot hozott a versenymozgalom további fejlesztésére, a kereskedelem kulturáltságának emelésére, a tagság politikai, szakmai és általános műveltségének gyarapítására. Megnövekedett feladatok a szénbányászat előtt Vasárnap tartotta küldött- közgyűlését Salgótarjánban, a Bányász Művelődési Otthonban a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Nógrád megyei Trösztbizottsága. Csaknem 200 küldött előtt Törjék János elvtárs, a trösztbizottság elnöke ismertette a szak- szervezet kétéves tevékenységét. A termelési eredmények fejlődésénél hangsúlyozta, hogy a Nógrádi Szénbányászati Tröszt dolgozói 1960az összüzemi teljesítmény pedig 9 kilogrammal nőtt 1960. évhez viszonyítva. A termelékenység ilyen arányú növelését elsősorban a korszerűen biztosított vágathosz- szak növelése, a nagyarányú gépesítés, a gépek jobb kihasználása tette lehetővé. Foglalkozott a beszámoló a trösztbizottsághoz tartozó üzemek munkaerő- és bér- gazdálkodásával, a szocialista munkaversennyel. Míg 1960- ban csak 98 brgiád 1317 fővel vett részt a szocialista brigád cím elnyeréséért folyó munkaversenyben, addig ez a szám 1962-ben napjainkig 175 brigádra, 2316 főre emelkedett. A szocialista címért harcoló brigádok közül 1960- ban 54 brigád 835 tagja teljesítette a feltételeket, és érte el a kitüntető címet. Az elmúlt esztendőben újabb 41 brigád 588 tagja kapta meg a büszke címet. Az elmúlt küldöttközgyűlés óta 1893 dolgozót tüntettek ki a hány ászaiban. Titkári értekezletet tartott a Salgótarjáni Városi Pártbizottság Az elmúlt szombaton értekezletre hívta meg a Salgótarjáni Városi Pártbizottság az alapszervezeti titkárokat és instruktorokat. Csabai József, a pártbizottság munkatársa megnyitó szavai után Jedlicska Gyula, a pártbizottság titkára tájékoztatta a résztvevőket az időszerű külpolitikai és belpolitikai kér- | egyenlőtlen fejlődés és an- désekről. Beszélt arról, hogy a két világrendszer harcában mindinkább erőteljesen bontakozik ki a szocializmus fejlődése. Más oldalról tapasztalható a nyugati hatalmak összhangjának megbomlása, a kapitalista rendszerben éleződő----------------a tizenhatévesek személyazonossági igazolványait Elemezte a trösztbizottság beszámolója a szakszervezeti hoz viszonyítva 1961-ben bizottságok tevékenységét, a 105 486 tonna, a Zagyvapál- falvi Bányagépgyár dolgozói 11,5 millió, az Aknamélyítő Vállalat pedig 22 millió forinttal termelt több értéket. A szénbányászati trösztnél a produktív teljesítmény 121, dolgozók szociális és kulturális szolgáltatását. A termékeny vita után a trösztbizottság további munkájának javítása érdekében határozati javaslatot fogadtak el a küldöttek. Több száz salgótarjáni leány és fiú tölti be ezekben a hónapokban 16-ik életévét. Törvényeink értelmében a felnőttkorba lépő fiatalok személyazonossági igazolványt kapnak az államtól. Ez az esemény fordulópont tehát az életükben, amit a KISZ és az államhatalmi szervek figyelmes gondossága folytán immár évek óta igyekeznek minél ünnepélyesebbé tenni. A tizenhatévesek első csoportjának április 14-én a megyetanács épületének dísztermében adták át személyazonossági igazolványaikat. A szülők és hozzátartozók is részt vettek ezen az emlékezetes ünnepségen. Hangonyi László, a városi tanács vb elnökhelyettese üdvözölte a fiatalokat. — A mai naptól — mondotta — úgy tekintünk rátok, mint felnőttekre. Ez tiszteletet, elismerést jelent irántatok, egyben fokozott felelősséget is a részetekről. A nép állama mostantól komolyabb mértékben számít reálok, többet vár tőletek. Ez természetes is, hiszen mindaz, ami a mi és a ti munkátokkal épül, elsősorban nektek lesz hasznos. Ti vagytok azok a boldog fiatalok, akik nemcsak részt vesztek a kommunizmus megteremtésében, hanem az idősebbeknél tovább is élvezitek majd áldásait. Felidézte a felszabadulás előtti ifjú generációk életét, a jogfosztásra, kizsákmányolásra ítélt fiatalok helyzetét. Ezekről a mostani tizenhat évelek már csak apáik, nagyapáik elbeszéléseiből tudnak. S ha összehasonlítják ezeket a szomorú emlékeket mai életükkel, sokszor el sem hiszik a múltat. — Ez a múlt már valóban messze van — folytatta — most a közösség jólétéért dolgozunk, amit alkotunk, az az egész népé. Tanuljatok hát, pótoljátok ti évszázadok mulasztásait s becsüljétek meg a szocialista hazát, amely mindezt lehetővé teszi a számotokra. Az ünnepi beszéd után kiosztották a személyazonossági igazolványokat, majd szavalat és a szellemi öttusa városi döntője következett. Ezután rendezték meg a tizenhatévesek bálját, amelyen — életükben első alkalommal felnőttként — vidáman szórakoztak fiataljaink. nak következményei. Ebben a világméretű harcban napjaink főkérdése a háború és béke kérdése. S amilyen mértékben gyarapodnak a szocializmus erői, úgy távolodik tőlünk a háború réme, úgy lesz lehetővé egyre nagyobb területen a békés alkotó munka, az egész emberiség javára. Belpolitikai életünket elemezve ismertette, hogy ötéves tervünk első esztendejének, 1962. első negyedévének termelési eredményei egyaránt biztatóak, igazolják a párt tömegekre támaszkodó helyes politikáját. Most az MSZMP VIII. kongresszusára történő készülődés újabb nagy erőket tár fel szocializmust építő céljaink sikeréhez. Megvizsgáljuk az eddig megtett utat, amely nem volt könnyű, de óriási fejlődést jelentett és teljesen megváltoztatta a régi társadalmi és termelési viszonyokat. A kongresszus történelmünk egy szakaszát zárja le, egyben életünk. munkánk új fejezete kezdődik meg A következő feladat az lesz, hogy szocialista építésünket érettebbé, teljesebbé, gazdagabbá, még eredményesebbé tegyük. Jedlicska elvtárs részletesen beszélt a napirenden levő gazdasági, kulturális, politikai feladatokról, majd ismertette Salgótarján város rekonstrukciójának terveit, a város szépítéséért indult társadalmi munkamozgalmat, a kongresszusi munkaverseny mozgalmat. Ezután Molnár Pál, a városi pártbizottság osztályvezetője a pártoktatási év eddigi tapasztalatairól, az állami felnőtt oktatásra való jelentkezésről szólt. Végül ismertette május 1, a munka ünnepének szervezési munkáit és az ünnepség műsorát. Szabályozták a bérek kifizetésének időpontját A pénzügyminiszter a húsvéti és a május 1-i munkaszüneti napokra való tekintettel, a SZOT-tal egyetértésben, szabályozta a bérkifizetések időpontját. Az egyébként április 21—22 és 23-án esedékes munkabéreket 19-én, a 28-án és 29-én esedékes béreket április 27-én, az április 30-án és május 1-én esedékes béreket április 28-án fizetik. A nem említett bérfizetési napok változatlanok, azokat előrehozni, vagy az akkor esedékes bérre előleget folyósítani nem lehet. Szövetségi politikánkról Darvasi István elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztályának helyettes vezetője előadást tartott 'Salgótarjánban á város propagandistái egy részének, szövetségi politikánk legfontosabb kérdéseiről. Előadásából közlünk részleteket. A marxista—leninista párt mindenféle helyzetben, tehát akkor is, amikor közvetlenül a hatalomért harcol és akkor is, amikor más célokért harcol, szövetséget köt más társadalmi osztályokkal, társadalmi rétegekkel. Ezt a szövetséget az egyes osztályok érdekeinek az egybeesése hozza létre. ennek megfelelően átmeneti, tartós, vagy végleges lehet. E szövetségek célja az, hogy a szövetségre lépő erők, osztályok, valamit elérjenek, valamit kiharcoljanak, vagy valamit megvédjenek. Ezután az előadó a marxizmus—leninizmus, a munkás- osztály, a proletariátus szövetségi politikájáról beszélt. Egyrészt mert a munkásosztály nem lévén számszerű többségben a társadalomban, egyedül nem, vagy igen nehezen s hosszú idő után tudna győzelmet aratni, másrészt pedig mert a kapitalizmus megdöntése és a szocializmus felépítése más osztályoknak, rétegeknek is érdeke, lehetőség nyílik arra, hogy a kommunista párt átgondolt, tudományosan megalapozott szövetségi politikát folytasson. A munkásosztálynak is vannak tehát átmeneti, tartós és végleges szövetségesei,, aszerint, hogy a szóba jöhető osztályok, illetve rétegek mennyiben és meddig érdekeltek a szövetségben. — A marxista—leninista párt — folytatta az előadó — abban különbözik minden más szövetségre lépő politikai erőtől, hogy mindig tudatosan köt politikai szövetséget. A marxista—leninista párt mindig tudja, hogy az adott helyzetben kikkel és miért, milyen célokért lép szövetségre és azt is, hogy az az osztály, amellyel szövetségre lép, meddig lesz a szövetségese, és ezt a szövetséget meddig hasznosítja. Ugyanis egyedül a marxista—leninista pártnak van olyan elmélete, amelynek segítségével világosan látja az osztályharcot, a társadalom osztályszerkezetét, a társadalom fejlődésének törvény- szerűségét. Amikor a burzsoázia szövetségre lép a munkás- osztállyal, azt azért teszi, mert objektív érdekei ezt írják elő. Hiszen több pártja, különböző csoportjai vannak, amelyek nem egyszer szemben is állnak egymással. A munkásosztálynak természetesen nem kell eltitkolnia végcélját — nem is lehetne tx rpás kérdés viszont, hogy adott időben milyen jelszót tűz ki a párt és melyik harci, vagy melyik közbeeső célt hangsúlyozza ki inkább. Igen fontos kérdés következett ezután: van-e szövetségi politika a hatalom megszerzése után és ha igen, meddig? Szövetségi politikát a párt addig folytat, amíg osztályok és azok között különbségek léteznek. Az SZKP XXII. kongresszusa kimondta, hogy a munkásosztály vezető szerepe fenn áll egészen a kommunizmus felépítéséig. Márpedig addig, amíg a munkásosztálynak vezető szerepe van, a munkásosztálynak szövetségi politikát is kell folytatnia. A szövetségi politika szempontjából azonban különbözik egymástól a hatalom megszerzéséért vívott harc szakasza és a szocialista termelési viszonyok megteremtéséért, ezen belül pedig a szocialista mezőgazdaságért vívott küzdelem. Ezek a szövetségi politika szempontjából más-más szakaszok, amelyekben szövetségi politikánk különbözőképpen alakult. Most, hogy nálunk lezajlott a mezőgazdaság szocialista átszervezése, elég sokat vitattuk azt a problémát, vajon érvényes-e még nálunk és ha igen, mennyiben a lenini hármas jelszó. Szerencsére most már általánosan elterjedt felfogás párttagságunk körében a pá'rt politikájának az a tanítása, hogy jelenleg az egységes termelőszövetkezeti parasztság kialakítása a cél. Mi mostanában fejezzük , be a szocializmus alapjainak lerakását és célunk a szocializmus teljes felépítése, majd a kommurU^mps. építés^, Kör vétkezésképpen szövetségi politikánknak is erre kell irányulnia, erre is irányul most már hosszú idő óta. Mai szövetségeseink most már nem időleges szövetségesek, mert az’ ő céljuk is az osztályok teljes megszüntetése, az osztály nélküli szocialista társadalom felépítése. Fontos sajátosság, hogy szövetségeseink változáson mennek keresztül és más formában ismét szövetségeseinké válnak. Példa erre a középparaszt. A középparasztság már volt valamikor szövetségesünk, amikor a hatalomért harcoltunk Most is szövetségesünk, de már nem mint középparsztság, hanem mint volt középparasztság, mint a termelőszövetkezeti parasztság része. A mi középparasztunk — osztólyhelyzetét tekintve — márt nem kispolgár, mert a termelőszövetkezet dolgozójává vált. Mégis vem különbség a volt szegényparaszt, a volt középparaszt, meg a volt kulák között. Nem egyformán gondolkodnak. Az utóbbi kettő gondolkodása nem változott meg attól, hogy a termelésben elfoglalt helyük megváltozott. Hogyan kell ezt megváltoztatni? Gazdasági, szervező és politikai nevelőmunka kell ahhoz, hogy kialakuljon a mi egységes termelőszövetkezeti parasztságunk. A volt kulák is bent van a termelőszövetkezetben, ha a tagság úgy döntött, és ha már felvették, nem szabad az orra alá dörzsölni, hogy ő kulák volt. 'V Mi történt a városi kispolgársággal? Túlnyomó többségűk -S osztólyhelyzetét tekintve megszűnt' kispolgár lenni, mert államosítottuk az üzletét, vágj' abbahagyta az ipar folytatását. Többségük — egy- részük megmaradt kistulajdonosnak — tehát a szocialista ipar, a szocialista népgazdaság dolgozójává vált, nézeteiket, politikai felfogásukat tekintve azonban még jócskán kispolgárok. Mit kell tennünk ezekkel a kispolgárokkal? Nevelőmunkát kell végezni közöttük, hogy megváltoztassuk világnézetüket. Fokozottabb nevelési kötelezettségeink vannak a volt kispolgári rétegek második nemzedékével szemben. Azt már úgy kell kezelnünk, mint saját gyermekeinket, — Az értelmiség nem osztály, hanem réteg — folytatta Darvasi elvtárs. — Minden társadalom kitermeli a saját értelmiségét. Mi is örököltünk egy értelmiséget az előző társadalmi rendszertől, ezt nevezzük régi értelmiségnek. Az, aki a régi rendszerben tudós, orvos, mérnök, ügyvéd, pedagógus lehetett, általában polgári, kispolgári, vagy legjobb esetben értelmiségi származású volt. A társadalom, a származás, az osztályhelyzet pedig világnézetet is ad. Ugyanakkor mi is kitermeltük a mi szocialista társadalmi rendszerünk saját értelmiségét. Mi különbözteti meg a mi értelmiségünket a régi értelmiségtől? Mindenekelőtt az, hogy többségének osztályszempontból; más a származása, munkás, vagy paraszti származású. Teszünk-e azonban most különbséget értelmiségi és értelmiségi között? Nem tépünk. Azt nézzük, hol áll ma az illető, s ha rendsze-
