Nógrádi Népújság. 1962. április (18. évfolyam. 26-35. szám)

1962-04-07 / 28. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1962. április 7. Diszünnepség Salgótarjánban hazánk felszabadulásának 17. évfordulója alkalmából (Folytatás az 1. oldalról.) megértésre talált, és kiszéle­sedett a mozgalom. De nem csupán szervezetileg szélese­dett e mozgalom, hanem a minőség megjavítása széle­sebb értelmezést kapott és egyben a terv minőségi mu­tatóinak teljesítését, túltelje­sítését szolgálja. Nagy a szerepük és A helyes gazdaságpolitika végrehajtásában, a szocializ­mus alapjainak lerakásában kiemelkedő szerepe van a szocialista brigádoknak. Ök ma a kialakuló új ember­típus képviselői, magasabb fokra emelkedik a munkához, a társadalomhoz való viszo­nyuk is. Milliós értékeket adnak a népgazdaságnak, kül­földről exportált anyagokat takarítanak meg, vagy helyet­tesítenek újítással, jobb üzem- szervezéssel, „o többet ésszel, mint erővel” népi bölcsesség gyakorlati alkalmazásával ér­nek el nagyszerű eredménye­ket. A tavaly még egy-két ezer főt számláló szocialista brigádok száma napról nap­ra emelkedik. Ez a nagyszerű, sokat ígérő mozgalom most ab­ban a szakaszában van, hogy a munkások széles tömegét átfogó verseny- mozgalommá válik. Ma az a jellemző, hogy ipari üzemeinkben egyre több mű­hely, üzem, gyárrészleg indul megszerezni a szocialista cí­met. Már nemcsak a legjobb, legképzettebb, minden jó tu­lajdonsággal rendelkező em­berek a szocialista brigádok tagjai, hanem olyanok is, akik az átlagos, vagy az át­lagon aluli teljesítményeket érik el és még számos em­beri hibával, fogyatékossággal rendelkeznek. De éppen a kö­zösség ereje, a szocialista cím elnyeréséért való harc lesz az az erő, amely biztosítja, hogy kinevelődjenek, szocia­lista emberekké váljanak. — A szocalista brigád­mozgalom kinőtte kezdeti — A mozgalom sikeresen egyesíti magában a verseny különböző formáit. — Majd arról beszélt, miként kapcso­lódnak egyének és csoportok a mozgalomba és így foly­tatta: — S a mozgalom húzó hatását, ellenőrizhetőségét mi sem bizonyítja jobban, mint — Valamikor megyénkre — mondotta — a cifra nyomo­rúságot tartották jellemzőnek. Sajnos, ez igaz volt, mert fal- vainkban a művészi fokot el­ért népviselet nagyon nagy nyomorúságot, szegénységet takart. De cifra nyomorúság volt a városi lakosság élete is. A munkanélküliség nyo­masztó súlyával, zsúfolt ko­lóniákban élte életét, ahol a tüdőbaj megtizedelte az em­bereket. Tudatosan sok volt a kocsma és kevés az iskola. A régi rendszer nem tudott többet adni a dolgozóknak. Ma már nagyon szembe­tűnő az a változás, ame­lyet a dolgozók kulturális életének megjavítása te­rén elértünk. Egész kulturális életünk fej­lődése igen biztató. Egyik fontos feladatunk: az új ok­tatási rendszer megvalósulása gyorsabban halad előre, mint ahogyan gondoltuk. Végrehaj­tása társadalmi üggyé nőtt. Szülők, nevelők, tanulók mindannyian egyetértenek és örülnek az iskola és az élet erősödő kapcsolatának. Azok, az, hogy vannak, akik ide­genkednek tőle. De ezeknek csak azt tudjuk mondani: lejárt az „általános” szocia­lista munka ideje, minden­kinek naponta megfogható, ellenőrizhető munkával kell hozzájárulni az előrehala­dáshoz. akik korábban féltek, hogy az üzemi gyakorlaton balese­tet szenvedhet iskolás gyer­mekük, ma már látják, hogy nem balesetet, hanem egész­séges szellemi és testi fejlő­dést hoz gyermekeik számára a termelőmunka. A következőkben mint ör­vendetes jelenségként arról szólott, hogy megváltozott megyénkben a munkások és az értelmiségiek kapcso­lata. Hangsúlyozta: ma már nem jellemző megyénkre, mint régebben, az értelmiség-el- lenesség. Ma már Nógrádban ilyesmiről nem beszélhetünk. — Ma ipari munkások és falusi dolgozók egyaránt el­ismerik azt a szükségességet, hogy a szocializmus építésé­hez elengedhetetlenül szüksé­gesek a képzett káderek. Ezért támogatják azokat a kezdeményezéseket és javas­latokat, amelyek a korábbi idők mulasztásait hivatottak pótolni. Tudatos, hogy falun a község dolgozóinak összefo­gásával orvosi lakásokat, ren­delőket, tanítói lakásokat épí­tenek. Közös felelősségből fa­kad, hogy a műszaki és fizi­kai dolgozók termelési tanács­kozásokon éppúgy, mint az éjszakákba nyúló baráti esz­mecseréken vitatják meg, ho­gyan lehetne többet, köny nyebben, olcsóbban termelni. Ez a légkör nyugodt, al­kotó helyzetet teremtett értelmiségi dolgozóink kö­rében. A tervezőasztaloknál éppen úgy, mint az iskolákban, de az egészségügyi intézmények­ben, vagy mezőgazdasági üze­mekben dolgozó értelmiségiek munkájára az alkotás a jel­lemző. Megszűntek az értel­— Amikor mindenkit arról biztosítunk, hogy megértjük a fejlődésünkkel járó gondokat, bajokat, egyúttal türelmet is kérünk. A gondok, bajok, fej­lődésünk velejárói. Nem vet­heti senki szemünkre, hogy például Salgótarjánban nem épül elegendő lakás. Csupán a második ötéves tervben annyi lakás épül, mint a megelőző tizenkét esztendő alatt. Kielégítetlen lakásigény mégis lesz még egy darabig. De azt kérjük, nézzék meg, honnan indultunk, milyen volt a lakáshely­zet, milyen volt a város, s milyenné tette a szo­cializmust építő nép, mi­lyenné fogja varázsolni már a második ötéves terv is. Az iskoláztatásnál, a munka- lehetőségek biztosításánál, amely még ma ugyancsak probléma, ugyanezt mondhat­juk. Az igazság az, hogy megnőtt a társadalmi igény. Ami végeredményben nem baj, mert ez az igény bizo­nyos műveltséget, kulturált­ságot fejez ki. De arra kér­jük a még érintetteket, hogy az eltelt évek eredményeit figyelembe véve, legyenek tü­relemmel. Mi arra törekszünk, hogy miségnek korábbi fenntar­tásai is. És ma minden erő­vel azon fáradoznak, hogy tel­jes odaadással szolgálhassák a kitűzött feladatok megvaló­sulását. Az eltelt néhány esz­tendő nem múlt el nyomta­lanul az értelmiségi dolgo­zóink felett sem. Ma már egyre nagyobb számmal ta­nulmányozzák a marxizmus— leninizmust, szereznek újabb diplomákat, ismereteket a munka jobb végzéséhez. A továbbiakban azokról a gondokról, problémákról szó­lott, amelyeket meg kell ol­danunk. minden gondot minimá­lisra csökken tsünk. De mindazt, amit tervezünk, csak akkor tudjuk meg­valósítani, ha dolgozó né­pünk többet és jobbat ter­mel. Mi csak annyit tudunk szét­osztani, amennyit megterme­lünk. Azzal, hogy többen kér­jük, még nem lesz több la­kás, iskola, még nem oldja meg gondjainkat, összefogás­sal, az egyéni és társadalmi erők összeadásával közösen kell megoldani feladatainkat. Szilárd, megbonthatatlan egységben A következőkben Jakab elv­társ a XXII. kongresszusról szólt és pártunk VIII. kong­resszusának jelentőségét is­mertette. — Mi a szocializmus alap­jainak lerakásán dolgozunk, erőinket arra összpontosít­juk, hogy megteremtsük a fel­tételeket a szocialista társada­lom fejlettebb szakaszára való áttérésre. — Pártunk VIII. kongresz- szusára készülünk. A VII. kongresszus óta eltelt idő­szakban eredményes munkát végeztünk. Pártunk sikerei­nek, erejének forrása: eszmei, politikai, szervezeti egység. S amikor a kongresszusra ké­szülünk, jóleső érzéssel álla­píthatjuk meg pártunk egy­ségét. politikai vonalunk he­lyességét. A párt soron követ­kező VIII. kongresszusának összehívása a párt alapok­mánya: a szervezeti szabály­zat szerint történik. Nem in­dokolja rendkívüli esemény. Ideje mégis olvan idő­pontra esik, amikor dol­gozó népünk még szoro­sabb egvséebe forrt össze, társadalmunk hatalmas léoést tett afelé, hogy a munkásosztály, a tsz-na- raszt'ág és az érte’mi=ég egységes, szocial’sta tár­sadalommá váliék. Társadalmunk pártunk veze­tésével egészségesen, jó irány­ba fejlődik. A párt kongresz- szusától azt reméljük, hogy a pártegység még tovább erő­södik, a párt helves politiká­jának végrehajtásával társa­dalmunk fejlődése meggyor­sul. Mi. amikor a kongresz- szusra készülünk, a párt to­vábbi erősödésében a cselek­vési egység megszilárdítását tartjuk szem előtt. Ügy ké­szülünk a kongresszusra, hogy tovább növeljük a párttag megtisztelő fogalmának becsü­letét. értékét, és a munkás- osztály iránti érzelmét. De az érzelmi hovatarto­zást párosítani kell az ér­telmi elhatározással, poli­tikájának maradéktalan v égreh a itásával. A példás élet. a példamutató munka lépvén az a vonzó erő. amely tekintélyt, tiszteletet ad pártunknak. Párttagjaink legvenek hűek a lenini nor­mákhoz, tegyenek eleget a kommunista erkölcs követel­ményeinek. Jakab Sándor elvtárs a díszünnepségen tartott beszé­dét a nemzetközi helyzet elemzésével, majd a szovjet nép és hazánk felszabadulásá­nak évfordulója éltetésével fejezte be. jelentőségük a szocialista brigádoknak hibáit. S ma már azon az úton halad, amely elve­zet a szocialista munka mellett a szocialista élet­mód megvalósulásához. A továbbiakban arról szó­lott, hogy milyen társadalmi kötelezettségeket vállaltak a szocialista címért küzdők, majd említést tett, hogy hi­vatásos mozgalmi vezetők is részt vesznek a szocialista brigádok munkáiban, kifejez­ve ezzel is annak jelentősé­gét. Ezt követően az előadó a mezőgazdaság helyzetéről számolt be, majd kulturális életünk fontos problémáiról tájékoztatta a díszünnepség résztvevőit. Szembetűnő a változás a dolgozók kulturális életében A közös gondokat közösen kell megoldanunk A MŰSZAKI ALKOTÁS ÚJABB MAGASLATAI FELÉ C okak előtt ismeretesek, ^ mégsem árt szólni azokról a körülményekről — éppen azért, hogy jobban összehasonlíthassuk a fejlő­dést —, amelyek a műszaki értelmiség helyzetét a múlt­ban, a tőkés világban jelle­mezték. Elavult termelőbe­rendezések, rossz, egészségte­len munkakörülmények, min­den a profit érdekében: így festett akkor a helyzet a mi iparmedencénkben is. A tő­kés nagy gonddal ügyelt ar­ra, hogy a műszaki vezetőt szembeállítsák a munkással, kisebb-nagyobb előnyök biz­tosításával azt az illúziót keltse, mintha a műszaki ve­zető nem ugyanolyan kiszol­gáltatottja lenne a tőkésnek, mint a többi dolgozó. A reak­ció 1956-ban csúfos játékot űzött a múltból megmaradt helytelen szemlélettel. Arról beszélt, hogy az értelmiség hivatott az ország vezetésére, pedig jól tudta, hogy soha nem volt az, hiszen a mér­nöknek éppen úgy, mint a többi értelmiségi dolgozónak, a tőke hűséges kiszolgálását jelölték meg főfeladatul. A munkáshatalom — egyes ve­zetők által az ötvenes évek elején elkövetett hibák elle­nére is — teljes erővel iga­zolta, hogy igazi, valóságos felszabadulás a műszaki ér­telmiség számára is csak eb­ben az új világban lehetsé­ges. És különösen bizonyítást nyert ez a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt helyes politi­kájának gyakorlati végrehaj­tása során. TWT a a szputnyikok, az űr­1,1 hajók, a hallatlan technikai fejlődés korszakát éljük. Az atomenergia felsza­badítása, az automatizálás, a kemizálás, az új technikai bázis megteremtése, a tudo­mány és a technika más cso­dálatos fegyvertényei nagy erővel hatnak a műszakiak gondolkodására is. A szocia­lista világtábor olyan progra­mot adott az emberiségnek, amely magában foglalja a kommunizmus felépítését a Szovjetunióban, majd a szo­cialista építőmunka kiteljesí­tése után a többi szocialista országokban is. A tudomány minden irányú alkalmazása, a műszaki-technikai fejlődés gyorsítása elsőrendű biztosí­téka annak, hogy megvaló­suljanak a nagy célok. Nem kell messze mennünk, hogy lemérjük a változást. A ma­gunk erejéhez és helyzetéhez mérten Nógrád megyében is már évek óta szemtanúi le­hetünk a rekonstrukció, az építkezések, a gépesítés nagy­arányú munkálatainak. Mind­ezek kedvező feltételeket te­remtettek ahhoz, hogy job­ban kibontakozzon a műsza­kiak képessége, alkotó tevé­kenysége, termékenyebb le­gyen az együtt dolgozás a párt, a munkásosztály és a műszaki értelmiség között. Munkájuk egyre fokozottabb elismerését és jelentőségének, szerepének jobb felismerését igazolja, hogy a különböző pártszervek és pártszerveze­tek az utóbbi években tartal­masabb és sokirányú szerve­ző, nevelő tevékenységet fej­tenek ki az értelmiség e fon­tos része között. egyénk műszaki dol- u gőzéi is nagy munkát fejtettek ki az utóbbi évek­ben. Közülük számosnak összefonódott a neve az olyan új létesítményekkel, mint az acélárugyári hideghengermű, a Táblaüveggyár új üzemré­sze, sok kisebb-nagyobb re­kontsrukciós feladat, vagy éppen a lakásépítés. Alkotó energiájuk, kezdeményező készségük kibontakozását se­gítették elő az állandóan fel­merülő műszaki és tech­nikai problémák. Ezek ar­ra ösztönzik őket, hogy keressék az új, korszerű megoldásokat, olyan eljá­rásokat alkalmazzanak, ame­lyele hazai, sőt eseten­ként nemzetközi vonatkozás­ban is megállják a helyüket. És miközben változott me­gyénk iparának műszaki­technikai bázisa, maguk a műszaki dolgozók is fejlőd­tek. Az általános előrehala­dás visszahatott szemléletük­re, felfogásukra, kedvezően befolyásolta aktivitásukat. Növekedett számuk is, ma már több mérnök, technikus dolgozik a vállalatoknál, mint két-hárorfi évvel ezelőtt. Ugyanakkor az iskoláról ki­kerülő fiatalok további újabb tartalékokat is jelentenek. Fontos és egyre nagyobb sze­repet betöltő lehetőség, hogy különösen a fiatalabb mű­szakiakat már bátrabban ál­lítják a termelés fontos poszt­jaira és azok többsége meg­felel a várakozásnak. A párt helyes politikája, a műsza­kiak javuló tevékenysége — együttes hatásként jelentke­zett abban, hogy ma már a műszaki-ellenesség nem jel­lemző, c műszakiak előtt feltáruló perspektíva, a má­sodik ötéves terv feladatai pedig — az előbb említett tényezőkkel együtt — meg­növelte készségüket a szocia­lizmus építésében való aktí­vabb részvételben. A műszaki-technikai bá- zis rekonstrukcióját — ha szabad magunkat úgy ki­fejeznünk — megfelelő szel­lemi, eszmei rekonstrukció­nak is követnie kell. A mű­szaki bátorság, az új iránti lankadatlan érzék, a kezde­ményezések sokasága; egyál­talán az, hogy a műszakiak tevékenysége még tartalma­sabb, eredményesebb legyen, további feladatok végrehajtá­sát követeli meg. A dolog nyilván két oldalú. A műsza­kiak tapasztalhatják, hogy a mozgalmi és gazdasági veze­tés. valamint a munkások ré­széről egyre nagyobb megbe­csülés övezi őket. Ugyanak­kor ők is adják meg mind­azt, amit tőlük várnak. Igaz, hogy a követelmények állan­dóan növekednek. De éppen a fokozottabb megbecsülés, a várakozás egyik biztató jele, a bizalom megnyilvánulása, hogy újabb és korszerűbb megoldásokra, eljárásokra, gyártmányok megtervezésére ösztönzik műszaki dolgozóin­kat. És badarság lenne mfi- szaki-ellenességnek vélniök azt. ha manapság már töb­bet kérnek és várnak tőlük. A sokrétű feladatból csak kettőt szeretnénk kiemelni, a nj elvek megvalósítása a töb­bi tennivalókra is kihatóan előmozdíthatja a gyorsabb műszaki haladást, a műszaki értelmiség eredményesebb munkáját. A szocialista építés betető­zése. majd a kommunizmus építése megköveteli a kom­munista. embertípus kialakí­tását, nevelését, formálását.. Ez a követelmény változat­lanul vonatkozik arra is. hogy a műszakiak mind na­gyobb része érje el a kom­munista szakember szintjét, váljon jól képzett, a társa­dalom. a tudomány kérdései­ben biztonsággal tájékozódó emberré. Fontosságára való tekintettel elsősorban a poli­tikai és ideológiai fejlődés áll előtérben. A gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a műszaki dolgozók nagy többsége a párt politi­kájában és az általuk helye­selt célok megvalósításában tudatosan és aktívan részt- vesz. Számolnunk kell azon­ban azzal is, hogy egy kisebb rész a politikai és gazdasági intézkedéseket csak tudomá­sul veszi, és elsősorban el­méleti képzettségének hiá­nyosságai miatt, nem látja és nem érzi az intézkedések mozgató rugóit, illetve távo­labbi céljait. örvendetes, hogy megnövekedett a társa­dalmi munkába, a közéletbe aktívan bekapcsolódó műsza­kiak száma. Azonban az már következetesebb munkát kí­ván meg, hogy sok műszaki vezető a politikai és ideoló­giai kérdések iránt nem mu­tat megfelelő aktivitást. Nem is annyira a tanulás szám­szerűségében, mint inkább minőségében és a tanultak gyakorlati alkalmazásában van a hiba. Az a műszaki vezető, aki fontos szakmai kérdésekben nemzetközi vo­natkozásban is képes gondol­kodni és cselekedni: a társa­dalom, a történelem fejlődé­sének értékelésében, megér­tésében sem maradhat el. A műszaki dolgozók nagy ré­szének megvan az általános műveltsége, előképzettsége és tanulásbeli módszere, hogy a lehető legmagasabb marxista képzettséget megszerezze. Erre megyénkben jelenleg az esti egyetem a legalkalma­sabb, mégis az egyetem há­rom évfolyamára igen kevés mérnök iratkozott be. A politikai ideológiai kérdésekben és ebből következően a társadalmi fejlődés gyakorlati kérdései­ben való hiányos1 képzettség és jártasság az élet számos ten.iletén megnvílvánul. Az. őszinteség kedvéért el kell mondjuk, hogy akadnak ma még műszaki dolgozók, akik­nek gyenge a munkásokkal való kapcsolatuk. Esetenként a kommunista embertípustól olyan távolálló jelenségeknek lehetünk tanúi, mint az in­dividualizmus, amely túlzott anyagiasságban, szakmai fél­tékenységben, a munka és a magatartás egyéb negatív vonásaiban nyilvánul meg. Akadnak, akik nem ismerik fel a politikai munka szere­pét és ezért nem is tudnak támaszkodni arra a gazdasá­gi-műszaki feladatok megol­dásában. Ezzel függ szorosan össze, hogy a munikaverseny- ben és különösen a szocialis­ta _ brigádok natronálásában való részvételük számos eset­ben formális. Pedig a ver­senynek most kibontakozó új formája, amely a minőség javulására irányul, különösen alkalmas, hogy mind méreté­ben, mind tartalmában jobb legyen a műszaki dolgozók aktivitása. A politikai. társadalmi kérdések mellett roppant nagy jelentősége van a szak­mai továbbképzés sikeres megoldásának is. A megfelelő önképzés — akár egyéni, akár szervezett állami oktatásban, vagy tanfoyamokon — elen­gedhetetlen ahhoz, hogy a műszaki otthon legyen mind hazai, mind nemzetközi vo­natkozásban szakmájában. Nyílván a vállalatok illetékes szerveinek megvan a maguk sajátos feladata ebben a te­kintetben. A legfontosabb azonban mégiscsak az, hogy masuk a műszakiak legyenek mindig egységesen elégedet­lenek képzettségük elért szín­vonalával. A tanulásban hajt­sa őket az a tudat, hogy a különböző iskolákon, tanfo­lyamokon való részvétel. a szakmai irodalom tanulmá­nyozása, idegen nyelvek meg­ismerése nélkül nem valósít­hatják meg a népgazdaság fejlesztésének, saját vállala­tuk műszaki-technikai szín­vonala emelésének nagyszerű feladatait,, A politikai t.áiéko- zódottság és a szakmai isme-

Next

/
Thumbnails
Contents