Nógrádi Népújság. 1962. március (18. évfolyam. 18-25. szám)

1962-03-28 / 25. szám

2 NÓGRÁDI ^NÉPÚJSÁG 1962. március 2R A szocializmus építésének győzelmeivel készülünk pártunk Vili. kongresszusára (Folytatás az 1. diadalról) eredményekről, amelyeket a gépesítésben értünk el. Há­rom évvel ezelőtt 21 ezer 600 volt a traktorok száma, most pedig 53 ezer van és 10 ezer­nél több munkagép segíti a mezőgazdasági termelést. Ha­sonlóan nagy a fejlődés a műtrágya felhasználásában. 1958-ban 1 hold földre 49.á kilogramm műtrágya jutott, 1961-ben pedig már 110 ki­logramm. 1959 és 1961 között — az előző három évhez vi- szonvítva — 8,5 százalékkal növekedett a mezőgazdasági termelés és 13 százalékkal a felvásárlás. A nagyüzemi gazdálkodás fejlődésének fontosi lépése, hogy a termelőszövetkezetek 97,5 százalékában van párt- szervezet, javult a felvilágo­sító munka. Erre nagy szük­ség is van, hogy a termelő­szövetkezeti paraszt ne né­zegessen mindig vissza a mújtba, hanem előre nézzen, lássa Jövőjét. Az elmúlt években 1500 tsz tag végzett egyéves, vagy öthónapos pártiskolát, mintegy kétezer pedig kétéves termelőszö­vetkezeti szakiskolát. Nem volt egyszerű elérni — mon­dotta az előadó — hogy a valamikor 8—10 holdján gaz­dálkodó parasztnak ma már ezer meg kétezer holdon kell gazdálkodnia, másképpen kell terveznie, a munkát megszer- vézni. A mezőgazdaság vi­szonylag elmaradt, még nem biztosítja a népgazdaság nö­vekvő szükségleteit. Most a legfontosabb a termelés emelése a ter­melőszövetkezetekben. Biztosítsanak minél több árut az ország számára. A politikai munka úgy foly­jon, hogy a feladatokat vi­lágosan lássák az emberek, a falu és a város kölcsönösen adja meg mindazt, ami szük­séges. annak végrehajtását, mint az 1956 előtt volt. A párt VII. kongresszusa határozatainak végrehajtásá­val, a további feladatokkal kapcsolatban Marosán elvtárs részletesen szólott a párt tö­megkapcsolatáról. Hangsú­lyozta mennyire fontos, hogy a vezető — tanácsi, szakszer­vezeti funkcionáriusok, a tsz-elnök, a gyárigazgató — a dolgozók között 'éljen, ne irodából akarjon vezetni. A hatalom birtokában kü­lönös jelentősége van an­nak, hogyan néznek a pártra a pártonkívüli dolgozók, hogy a vezetés módszere a meggyőzés, ne pedig az utasítgatás legyen. A személyes kapcsolatok el­mélyítésével a vezetés váljon még emberibbé és melegebbé. Olyan emberek legyenek a vezetők, akik nem lelketlenek, bürokraták. , A párt tömegkapcsolatának erősítésében nagy jelentősége van a dogmatizmus, a szek- tánság leküzdésének a párton belül. Amikor már megváltoz­tattuk a társadalom gazdasá­gi alapjait, amikor a hata­lom szilárdan a kezünkben van, egészen másképpen kell I megítélni az emberek szár- j mázását. Ezzel kapcsolatban Marosán elvtárs elmondotta: figyelembe kell venni, hogy az idő, a történelem, a mar­xista világnézet ‘térhódítása formálja az embereket. Nem lehet állandóan arra hivat­kozni, hogy a felnövő új ge­nerációnak, egy-egy gyermek­nek mi a származása, mik voltak a szülei. A tehetségto fiatalok előtt meg kell nyit­ni a fejlődés útját. Ezzel függ össze, hogy még ma is akad­nak, akik nem értik: a pár­tonkívüli is betölthet min­denféle tisztséget, kivéve a pártfunkciót. Az országot csak úgy le­het vezetni, ha elismerjük és gyakoroljuk is azt a helyes elvet, hogy egyen­jogú állampolgárok va­gyunk. A kétfrontos harc felada­taival kapcsolatban elmondot­ta, hogy a szektánsság nem bocsánatos bűn, visszautasítá­sa a párt helyes politikája megvalósításának fontos fel­tétele. Ugyanakkor van revi- zionizmus is az országban, amelynek felfedéséhez, lelep­lezéséhez megfelelő felkészült­ségre, politikai éberségre, mű­veltségre van szükség. [ Emeljük tovább a vezetés színvonalát A vezetés színvonalának emelésével foglalkozott ezután Marosán elvtárs. Ennek egyik feltétele, hogy felismerjük: nincs síri gtartó funkciója sen­kinek, azt mindennap ki kell harcolni, kiérdemelni és meg kell becsülni. Továbbra is alapkövetelmény a becsületes­ség a tisztességesség. De ez nem minden. Az dönti el a kérdést, hogy a tisztségviselő jó vezető legyen a maga he­lyén. Legyen megfelelő poli­tikai érzéke az emberekkel A Salgótarjáni Táblaüveggyárba is ellátogatott Maro­sán György elvtárs. Megtekintette a Zagyva I és a Zagy­va II. gyáregységet, a vágóműhelyt, ahol több dolgozóval elbeszélgetett. * Képünkön: Marosán elvtárs Bures Károly vágó munkáját nézi nagy érdeklődéssel. hogy gyűjtsük össze a tapasz­talatokat, a jókat általánosít­suk, a rosszat pedig vessük el. A vezetés jó tapasztalatai­nak elterjesztésével kapcsolat­ban beszélt Marosán elvtárs arról, hogy a VIII. kongresz- szus megnöveli majd a kö­vetelményeket a kommunisták iráht. A párt tagjai munká­jukban, magatartásukban is legyenek példamutatóak, bát­ran és nyíltan beszéljenek az ország gondjairól, problémái­ról, ne hallgassák el, ha va­lahol baj történt. A kommu­nisták legyenek szerények, jó vezetői a dolgozó népnek. Mindenki megtalálhatja a helyét a nagy társadalmi átalakulásban A továbbiakban foglalkozott Kádár elvtársnak azzal a szin­te már közmondássá vált megállapításával, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van. Mi dönti el ezt? — tette fel a kérdést Marosán elvtárs. Nem lehet szövetséges politi­kát csinálni, termelést emelni Közömbös emberekkel. Úgy kell dolgoznunk, hogy az ilyen embereket alakítsa, formálja életünk, fejlődésünk. Most mindenkinek munkája, a rendszer iránti becsületes lojalitása dönti el a kérdést. Az ország túlnyomó több­sége pedig velünk van, a párt mellett áll. paraszt szövetség. Ennek a nagy összefogásnak a kere­tében találja meg mindenki a helyét a nagy társadalmi átalakulásban, vagyis: aki nincs ellenünk az velünk van! Néhány nemzetközi kérdés­ről, a szocialista tábor ere­jéről szólt ezután a Központi Bizottság titkára, majd a dol­gozó nők megbecsüléséről be­szélt. Utalt arra, hogy ezzel kapcsolatban sok hibás né­zetet kell megváltoztatni egyes emberek fejében. Példának említette és összehasonlította a Szovjetunió és az Egye­sült Államok helyzetét. / A Szovjetunióban az összes dol­gozók 48 százaléka nő, az Egyesült Államokban csak egybarmada. A Szovjetunió­ban az összes mérnökök 36 százaléka, az orvosok 79 szá­zaléka, a jogászok 36, a tu­dományos munkások 36 szá­zaléka nő. Ugyanakkor az Egyesült Államokban ezeken a pályákon mindössze 2—4 százalék a nők aránya. A Szovjetunióban az összes ve­zetők fele nő. Az Egyesült Államokban ez az arány mint­egy 16 százalékos, de a far­mokon, tehát a mezőgazda­ságban még ennél is rosszabb, mert mindössze 4 százalékos. Több megbecsülést a nőknek Az előbb említett amerikai példáknál nálunk sem jobb a helyzet a mezőgazdaság­ban. Általában mindenütt, de falun főleg kevés a női veze­tő. Sokan a termelőszövetke­zetekben nem gondolnak arra, hogy a férfiak egye­dül nem képesek a me­zőgazdaság előtt álló fel­adatokat megoldani. Marosán elvtárs példának említette, hogy a termelőszö­vetkezeti asszonyok milyen nagy munkát fejtenek ki a háztáji gazdaságokban. Az ország ellátásának mintegy kétharmad része ezekből a gazdaságokból származik. Az élet minden területén na­gyobb megbecsülést kell biz­tosítani a nők számára. Az összes dolgozókkal — a jövőbe Két világ határán vagyunk — mondotta befejezésül Ma­rosán György elvtárs. Egyik lábunk a múltban, a másik már a holnapban. Nagy erő­feszítést kell tennünk, hogy elhagyjuk a múltat és ma­jó tapasztalatok megismétlé­sé, hasznosítása viszi előre ügyünket. Közös erő feszíti, tartja össze a kommunistákat: a szocializmus építésének Nagy érdeklődéssel hallgatták Marosán elvtárs beszédét az aktíva résztvevői gunkkál vigyük az összes dolgozókat a jövőbe. így van értelme és célja az életnek. A kommunista ennél keve­sebbet nem tűzhet maga elé. Salgótarján nagy munkás- mozgalmi tradíciója is arra kötelezi a kommunistákat, abban legyenek következete­sek hogy ne ismételjük meg elkövetett hibáinkat. Csak a az utóbbi években elért sikerei és nagyszerű jö­vőnk. * V Végül lelkes szavakkal szó­lott arról a perspektíváról, hogy az ember feltűzi az ég­re a vörös ötágú csillagot, amelyet sem babona, sem bu­taság, sem másféle erő onnan nem vehet le, mert maga az ember tűzi azt oda. tárgyalások a hatvani Es jászberényi TERMEI,ÖSZÖVETKEZE TEKKEL Salgótarján zöldség ellátásának biztosításáért Hosszú évek óta jelentős mennyiségű konyhakerti zöld­árut szállítanak a salgótarjá­ni piacra a hatvani és jász­berényi termelőszövetkezetele, dolgozó parasztok. A városi tanács vezetői úgy gondolták, hogy azt a kapcsolatot, ami ilyen vonatkozásban eddig al­kalomszerű, spontán volt, szer­vezetté, az áruellátást folyama­tossá kell tenni. Erre annál is inkább szükség van, mert a város dolgozó lakosságának fogyasztási igényei rohamosan növekednek^ a Salgótarján- környéki kertészetek pedig egyelőre nem képesek kielé­gíteni a kívánalmakat. Ezért kereste fel a napok­ban személyesen a városi ta­nács néhány képviselője a hatvani és jászberényi városi tanács vezetőit és a termelő- szövetkezeteket. A tájékozta­tás szerint az idén egyesült hatvani négy tsz, virágaiból is rendszeresen szállítanak Salgótarjánba. Ezenkívül kilátásba helyez­ték, hogy húskimérő stand birtokában sertés, marha, juh és baromfi húst, tojást és tejtermékeket is árusítanak. Jászberényben Muhai elv­társ, a városi tanács elnök­lő efyettese úgy tájékoztatott, hogy a várható 800—Í000 va­gon zöldáruból — szintén egy stand rendelkezésre bocsátása mellett — jelentős mennyisé­get tudnának biztosítani a salgótarjáni fogyasztóknak. A három város vezetőinek előzetes megbeszélésén abban állapodtak meg, hogy a salgótarjáni piaci lehe­tőségek felmérése után konkrétan megfogalmozott kétoldalú egyezséget köt­nek a termelőszövetkeze­tekkel. Igen hasznos ez a kezde­ményezés, amely városunk ve­zetőinek előrelátó gondosko­dásáról tanúskodik. így az áruellátás szervezetté válik, bővül a választék, javul a minőség és nem utolsó sorban normalizálódnak a szabad­piaci árak. Az ellátási nehéz­ségek megszüntethetők, s ez­zel teljesen tért veszítenek a spekulánsok, feketézők, a la­kosság. a fogyasztók viszont annál többet nyernek. Elnyerték a szocialista brigád címet, oklevelet-A mezőgazdaság átszervezé­se a magyar történelem hal­latlan, forradalmi tette, je­lentőségét csak később mér­hetjük le. A végbement vál­tozási azt jelenti, hogy a szo­cialista szektor abszolút erővé vált. A párt építése és tömeg­kapcsolata A pártépítő munkával kap­csolatban a Központi Bizott­ság titkára utalt arra, hogy a VII. kongresszus óta az MSZMP taglétszáma 100 ezer­rel növekedett. Az új pártta­gok többsége termelőszövet­kezeti tag. Az 1956-os ta­pasztalatok megmutatták, mi­lyen döntő elvi, politikai kér­dés az egészséges pártépítés Az elmúlt évek tapasztalatai bizonyítják, hogy a párttag­ság mostani összetétele és számszerűsége jobban bizto­sítja a helyes politikát és való foglalkozáshoz, sajátítsa el munkaterületének szakmá­ját, tekintse hivatásának a rá­bízott feladatot. A vezető mindig együtt dolgozzon, ve­zessen beosztottjaival. Az élet fejlődése kívánja ezt meg. Hi­szen, a jelenlegi tudással egy év múlva már vezetni nem lehet» öt év múlva pedig még úgysem. A mi országunkban is fel kell zárkózni a kommu­nizmus építésének húsz­éves programjához. A jó vezetőnek látnia kell az egész világ fejlődését, hogy helyesen láthassa önmaga helyzetét is. A munkások, a parasztok ma sokat tanulnak és nincs an­nál rosszabb, ha a vezető elmarad, ha a beosztottak észreveszik, hogy nem tud a kérdésekre válaszolni, jól dön­teni. Pártunk politikája helyes­nek bizonyult. Most a VIII. kongresszus előkészítésének időszakában az a feladatunk, Most az ellenség másképpen dolgozik, mert látja a hatal­mas változást. Dolgozó né­pünk pedig meggyőződött ar­ról, hogy a szocializmust le­het jobban is építeni mint pl. 1951-ben. Ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy ma már Salgó­tarjánra sem lehet ráismerni. Az emberek felfogják ennek jelentőségét. Éppen ezért, hogy a passzív ember ne le­gyen közömbös, az rajtunk múlik. A mi világnézetünk gazdasági és politikai sike­reivel feloldja ezeknél az embereknél a tartózkodást. Az emberek változnak és változ­tathatók, senki nem születik szegénynek, vagy gazdagnak, vallásosnak, vagy materialis­tának. Csak a vallásos világ­nézet vallja és hirdeti, hogy az emberek nem változtatha­tók meg. Ma Magyarországon 2,6 mil­lió szervezett munkás van, 650 ezer kiszista és több mint másfélmillió termelőszö­vetkezeti paraszt. Ennek a nagy társadalmi erőnek a politikai alapja a munkis­a Lenin Termelőszövetke­zet közel 1000 holdon ter­mel 1962-ben konyhakerti' növényeket. Különösen sok árujuk lesz paradicsomból, paprikából, vegyeszöldségből és dinnyéből. Melegágyi kereteiket egymás mellé rakva, 6 km hosszúsá­got érnének el. bennük tíz­milliónál több palánta várja az első olyan időt, amikor a kiültetés megkezdődik. (Mel­lékesen, némelyik Nógrád me­gyei tsz figyelmébe: három agromérnököt alkalmaznak a hatvaniak). Hrabecz elvtárs, a hatvani Lenin tsz elnöke és a fő- agronómus is szívesen vette a salgótarjániak érdeklődését. Azt ajánlották, hogy ha a városi tanács stan­dot biztosít részükre a piacon, állandó, friss áru­val látják el azt. Sőt készek arra, hogy gazda­ságuk híres szegfűtelepének A Salgótarjáni Üveggyár­ban április 4-én ünnepélyes keretek között osztják ki a szocialista brigád címet, il­letve oklevelet. A gyárban jelenleg hat­vankét brigád harcol a szo­cialista címért, közülük nyolcnak járt le 1961. de­cember 31-vel az egy esz­tendős vállalási időszaka. Az értékelés alapján Horváth György üvegcsiszoló brigád­ja harmadszor. Deák Ferenc faesztergályos, Szíjártó Sán- dorné női, Melincz István félautomatán dolgozó brigád­ja másodszor nyerte el a címet. Schrenk Ferenc. An- tóni László, Varga István és Vágvölgyi Jánosné brigádja először nyerté el a megtisz­telő elnevezést. Ez alkalommal egyébként három patronálót is oklevél­lel tüntetnek ki. Azért ör­vendetes ez az esemény, mert a patronálókkal álta­lában nincsenek nagyon meg­elégedve a szocialista brigá­dok. Hárman azonban, Var­ga Gyula mérnök, aki Deá- kékat. Magyar József keres­kedelmi osztályvezető, aki Szíjártóné brigádját és Szlo- boda Gyula MEO vezető, aki két brigádot is: Antóni Lászlóét és Melincz Istvá­nét is patronálta — példa­mutatóan végezték önként vállalt kötelességüket. Szin­te naponta érdeklődtek a brigád eredményei, problé­mái iránt, az értékelésben segítettek, tanácsot és segít­séget adtak a kulturális vál­lalások végrehajtásához, s ha a termelés elé került va­lamilyen akadály, mindent elkövettek, hogy elhárítsák.

Next

/
Thumbnails
Contents