Nógrádi Népújság. 1962. március (18. évfolyam. 18-25. szám)

1962-03-21 / 23. szám

1962. március 21. NÖGRÄDI NÉPÜJSAG 3 Emlékíiitnepség a Tanácsköztársaság 43. ítfordulíján A Tanácsköztársaság idei évfordulója alkalmából teg­nap este Salgótarjánban em­lékünnepséget tartottak a salgótarjáni Városi Pártbi­zottság, a városi tanács és a Hazafias Népfront városi bi­zottsága közös rendezésében. A központi emlékünnepsé­gen — amelyet Salgótarján­ban, az Üveggyári Művelő­dési Otthonban rendeztek meg — Sándor Elemér, a Sal­gótarjáni Városi Tanács VB elnöke tartott megnyitót. Majd Nagy Béla, a Hazafias Népfront megyei elnöke, a vöröskatonák hajdani század­parancsnoka tartott emlékbe­szédet a Tanácsköztársaság hősi harcairól, az első ma­gyar munkás-paraszit hatalom megteremtéséről. A díszünnepségen megje­lentek a külön meghívóval felkért hajdani vöröskatonák, veteránok, volt kommunisták is, akiket a KISZ-űatalok köszöntöttek. A volt vörsökatonák felele­venítették régi élményeiket, beszéltek részvételükről a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban, többen közü­lük dicső harcaikat elevení­tették fel. Az évfordulót megelőző na­pokban az Üveggyár, Forgács bányatelep, valamint a for­radalmi múltú Baglyasalja idős bányászai élménybeszá­molót tartottak a Tanácsköz­társaság eseményeiről, a hősi napokban való részvételük­ből. Ma, március 21-én a Ha­zafias Népfront városi bi­zottságának képviselői a te­metőben elhelyezett tanács- köztársasági díszsírhelyet ko- szorúzzák meg. A KISZ-fia- talok a Tanácsköztársaság téri emlékműhöz helyezik el koszorúikat. Károlyi Mihály V asárnap helyezték örök nyugalomra hazai földben Károlyi Mi­hályt, a nagy magyar haza­fit. Messziről indult, hosszú utat tett, -.de a történelem magaslatára érkezett el Ká­rolyi Mihály. A grófi család fia, a nagy hitbizomány egy­kori ura, a magyar nép hű fiaként, a kommunisták szö­vetségeseként húnyta le — hét évvel ezelőtt, nyolcvan esztendős korában — szemét. Most, amikor hamvait haza­hoztuk, hogy azokat magyar földben temessük el, fel kell idéznünk nemes alakját a férfiúnak, akinek volt bátor­sága és ereje ahhoz, hogy gyökeresen szakítson kasztjá­nak népellenes érdekeivel, a haladás minden megnyilvá­nulását ellenző gondolkodásá­val. Szenvedélyes igazságsze- retete, mély patriotizmusa segítette Károlyi Mihályt ab­ban, hogy végül is győztesen vívja meg nehéz harcát. Már a század* legelején, a fiatal Károlyi közéleti sze­replésében is megmutatko­zott, hogy más ő, mint a töb­bi arisztokrata. Megdöbben­tette az ellentmondás szó és tények között. Hiszen az ak­kori rendszer urai sokat be­széltek magyar hazafiságról, de közönnyel nézték, hogyan „tántorog ki Amerikába” a honját a hazájában nem lelő magyar munkás és paraszt. Károlyi szembe igyekezett nézni a magyar valósággal és — ha nem is hirtelen, ha nem is vajúdások nélkül — egy olyan hazafiságot állított szembe a Tisza Istvánok (a dolgozó népet „hazátlan bi­tangénak tekintő) ál-haza­fiasságával, amely munkát és földet ad a népnek és amely­be belefér a nemzetiségek jogainak, érdekeinek megbe­csülése is. Parlamenti csaták­ban küzdött mind radikáli­sabb nézeteiért és amikor kitört az első világháború, Károlyi előtt még világosab­bá lett az Osztrák—Magyar Monarchia és az azt támo­gató magyar urak végtelen cinizmusa. A háború alatt a háború ellen harcolt és nem vé­letlen, hogy az 1918-as polgá­ri forradalom előbb a Nem­zeti Tanács, majd a köztár­saság elnöki székébe emelte a grófi címéről lemondott, birtokait szétosztó Károlyi Mihályt 1919. március 21-én adta át a hatalmat a magyar mun­kásosztálynak és szövetsége­seinek. A Tanácsköztársaság történelmi jelentőségét nem mindenben . értette meg, — voltak vívódásai közeli ba­rátaival és saját magával is. A hatalomra jutott ellenfor­radalommal azonban kemé­nyen szembeszállt, s nem hagyta magát megvesztegetni Horthyéktól. Nem törődött a reakció rágalmaival, nem ijedt meg az üldözéstől, ha­nem mindig és mindenütt, ahol csak erre módja volt, pellengérre állította a nép nyomorítóit. S e harcok tü- zében, az emigrációban ke­rült közel a népek boldog jövőjéért küzdő kommunis­tákhoz, s lett tántoríthatatlan híve a Szovjetunió békepoli­tikájának. SIMÁI MIHÁLY Halk hűségben § EGY ÖREG KOMMUNISTA HARCOS EMLÉKÉRE (jj M* Sukarek bácsi — a nógrádi mu nkásmozgalom egyik veterán­ja, a Tanácsköztársaság egykori harcosa — hűséges élettár­sa oldalán küzdötte végig gazdag életét: Képünkön Suka­rek néni több évtizeddel ezelőtt a börtönben készítette el a vörös ötágú csillagot ábrázoló díszpárnát, amely parasa- , pusztai lakásuknak ma is ékessége | int a népi demokratikus fejlődés híve, mint a kommunisták mutatta út helyességének hirdetője tért vissza — 1946-ban — az immár hazáját jelentő or­szágba Károlyi Mihály. A hu­szonhét évi emigráció nem viselte meg, hazafisága el­mélyült, gazdagodott, látókö­re tovább szélesedett. Meglá­togatta egykori birtokának, Kál-Kápolnának dolgozó pa­rasztjait, s ahogy akkor nyi­latkozta: szabad levegőt szí­vott az egykori börtön-ország helyén. Az országgyűlés tör­vénybe iktatta történelmi ér­demeit és Károlyi Mihály — aki egy ideig, mint párizsi követ szolgálta a népköztár­sasággá lett köztársaságot — abban ■ a tudatban élte le hosszú és drámai életének utolsó éveit, hogy a haladás ügye legyőzhetetlen. Gondo­latait, érzéseit emlékirataiban örökítette meg — ezek nem­sokára napvilágot látnak —. de tetteivel, életével, harcos és igaz emberségével meg- örökítődött ő maga is. Káro­lyi Mihály neve és harca él és megmarad a hálás nép szívében. A. G. § § s § § § § § § § § § § § Bizony, nehéz a szó, midőn most elbúcsúzom, elmegyek. Lehajtanék, s már nincs időm, hogy egy virágot felvegyek. Ha majd — tán holnap — meghalok, s hamvadt arcomra néz a gyász, maradjon rátok egy marok makacs por és a meghagyás: Mi eddig tűzként égetett, s már csak hunyó piros parázs; rátok hagyom az életet, mint nagy, nehéz megbízatást. A pajzsos, éber harcokat, a béke szűz homlokzatát, a tornyos, szárnyas gondolat gondját ti hordjátok tovább. Vj csillagként közelgenek felétek forró nagy napok: arassatok ... szeressetek... szeressetek ... arassatok ... Mint harsány fényt a hajnalok, mint ragyogást a déli ég, hirdessétek a legnagyobb, ^ legszebb hitet: a Párt hitét. Bennem kihúnyt, kihűlt a nap. Sürget a sorsom; elmegyek. De halk hűségben itt marad lángtalan lelkem köztetek. S ne is őrizze holt nevem komor keret, vagy kósza hír; csak szívetek, mint eleven, piros, hatalmas sziklasír... § § § § § § § § f $ § s § § § § § § s § § § Tavaszi köszöntő Tavaszt köszönteni vajon lehet-e anélkül, hogy ne kö­szöntsük őket, akik az em­berek tavaszáért az egész éle­tüket áldozzák? Igen a tava­szi köszöntő őket kell illesse, őket öregjeinket, a tizenki­lencben ifjú forradalmi szív­vel az emberiség tavaszáért harcra kelt apáinkat. Őket, akik elűzték az emberek ta­vaszát takaró sötét felhőket. Köszöntjük őket meleg szív­vel, mint ahogy köszöntheti az ember a télben fáradt vi­lág ébredését. Hosszú évek múltak a Ta­Mihálygergén, ebben a nóg­rádi kis faluban él Pilinyi János, akinek emlékezetében még ma is elevenek a tanács­hatalom eseményei. o c* o gyár védelmi hegycsúcsot. Re­ménytelen helyzet volt. Már három vöröskatonát gyil­kolt meg a cseh golyó és többet megsebesített, de a Alig huszonkét éves volt csákányok egyrakásra, elült a fel, s éltették a Tanácsköz- A munkászászlóalj segítését mieink a harcot mégsem ad- még, proletárlegény, bányász, zaj, úgy hallgatták a bizal- társaságot, a kommunista pár- már nagyon várták Somos- ták fel. Igyekeztek az erőt ‘ A salgótarjáni Gyurtyános mit. A hírrel együtt felszó- tot. A népgyűlés befejeztével nál, mert a csehek feltar- egy — a csehek által — gyen­bányatelepen dolgozott. Olyan litás is jött. hogy a mun- az Internacionálé dallama tóztathatatlanul nyomultak gébb területre összpontosítani, bánya volt ez is, mint ál- kát abba kell hagyni és min- csendült fel az ajkakról, s előre. A zászlóalj indult is Itt sikerült is rést vágni és tálában a többi, vizenyős, denki készüljön a délutáni szárnyalt úgy, mint még soha. volna már, de még nem volt kiszabadultak a gyűrűből. Ek­egészségtelen. Hatan dolgoz- népgyűlésre, mely a salgó- Vj élet kezdődött a bánya- elég fegyver. A somosi védel- korra már az erősítés is meg­tak egy munkahelyen. Nem tarjáni főtéren lesz megtart- ban is. A munkásnak olyan mezők már egy-két szakasz érkezett. Másnap a vörös zász­volt könnyű a sorsuk. Mihály- va. jogokat biztosított a prole- haderővel is megelégedtek vol- lóalj a hegyet megkerülve be­gerge 20 kilométerre esik ide, Feljöttek hát a tárnából a tárhatalom, mint amilyet még na, de a bányászok együtt kerítette^ a cseheket, akik So­s az akkori közlekedési vi- bányászok, s élénk beszélge- soha magyar földön egyetlen akartak menni. A salgótar- mos felé megkezdték a visz­szonyok nem tették lehetővé tések közben széledtek .szét, uralkodó osztály sem. Min- jani katonai alakulat végre szavonulást. naponta a hazajárást. Közle- a tarjániak mentek a város- denki nagyobb kedvvel dől- adott megfelelő mennyiségű Csaknem egy hétig folyt a kedés? Gyalogszerrel, vagy ba, a vidékiek pedig a ba- gozott, mert érezte, hogy ma- fegyvert. Igen ám, csakhogy harc, sokszor még éjjei is, kerékpáron. Mindennap igen rakkba. A tavasz lehellete gának és a szocialista jövő- a munkások zöme még nem míg végül egy újabb segít­fáradtságos lett volna ez. már átszőtte az egész napot, nek dolgozik. ismerte a magyar karabély séggel a cseheket teljesen Nem is jártak haza, csak s a verőfény a koradélutáni A tanácshatalom még alig működését. Ezért ezen a na- visszaverték, hetente, vagy kéthetente. Ott órákban is színessé tette a éreztethette hatását, amikor a pon még fegyverismeretet A véres harc után a mun­tanyáztak a bányatelepi ba- nógrádi tájat. belső és külső ellenség tá- kellett tartani és a harci kászászlóalj újra bevonult Sal­rakkokban. A vidéki bányászok a ba- madást indított a Tanács- mozdulatokra is ki kellett gótarjánba. A salgótarjáni A bányászok a nehéz testi rakkoknál verődtek össze köztársaság ellen. A román ojctatni a szakaszokra osztott nép lelkesedéssel fogadta a munka után ekkortájt már mintegy negyvenen és együtt csapatok után a csehek is egységeket. harcosokat. A bánya vezető­sokat vitatkoztak egymás kö- indultak el a város felé. Ar- fnegkezdték a támadást észa- Másnap délután indultak sége díszebéden látta vendé- zött. Vitatkoztak, mert nem cukon a bátorság és jókedv kon. Salgótarjánt a csehek ve- csak el Gyurtyánosról. Már gül őket. voltak egy állásponton. A szó- jelei, szívükben forradalmi szélyeztették. Pilinyi elvtárs iß nem Somos felé, hanem Ka- ^ harc után az üzemekben ciáldemokrata párt tagjai bal- tűz perzselt. A városba érve emlékszik erre. Gyönyörű má- rancsálja felé. Karancsálján megindult a munka A és jobb szárnyra oszlottak, s látták, hogy Salgótarján is új jus volt. Ö ekkgr egy va- letelepedett a harci menet, bányászokra új feladat várt a e két szárny között kibékít- ruhát öltött. Az utcákon ki- sárnap este lakodalmi vacso- hogy bevárják az estét. Csak széntermelés Nagyon kellett hetetlen volt a súrlódás. A öltözött munkások forgolód- rán volt a falubdn. A cse- az éj leple alatt vonultak ki a KZ(:n az országnak Ekkor radikálisabb balszárny végül tak, a házakon zászlók lo- hek már Lükénél tartottak, a Karancsba. A hegy mint csffl?c a saiaótarjáni bánva te­is a kommunista párthoz csat- bogtak, az ablakon vörös s megkezdték az előrenyomu- óriási púposteve, haragvón mplt A *bányászok a föld lakozott. pántlikák díszlettek. A főté- lést a Karancsvölgyön Salgó- tekintett le a halk menetre. méíuében is harcosokká hő­Március 21-én hajnalban is ren már végeláthatatlanná tarján felé, A lakodalmi va- Még nem volt egy puska- Sghké váltak Ontották a sze­úgy ébredtek a bányászok, vált a tömeg, mely egyre nőtt csora véget sem ért, > amikor lövés sem, de a vöröskato- ne+ az orsz^ana^ mint máskor. A reggeli, de- és nőtt. A több ezernyi mun- megjött a hír, hogy a párt nák tudták, hogy a hegy " Jf rült égbolt szép, tavaszi na- kás több felszólaló beszédét munkásokat toboroz Salgó- egyik magaslatán már a cse- Megkérdeztem a aeresedo pót ígért. Még senki sem sej- hallgatta végig. A salgótar- tarján védelmére. Pilinyi elv- hek vannak. Nagy elővigyá- Plllnyi _ elvtarsatmi adott tette, hogy ez a nap egy új jáni bányászok nevében Var- társ, de több bányásztársa is zattal elfoglalták hát a hegy annVi bátorságot és annyi erét világ küszöbe... A Gyurtyá- ga Sándor szólalt fel. A be- otthagyták a vacsorát és el- másik csúcsát, s felkészültek a munkásoknak? így felelte: nos bányában már feszültek szédekböl mindenki megért- indultak még éjjel Salgótar- az ütközetre. Ahogy pirkadt ~ l°v°be vetett hit. En az izmok, koppantak a csa- hette, hogy Magyarországon a jánba. Reggel már a bányá- a hajnal, a csehek megnyi- hittem, akkor 1919 májusában, kányok, mozgott a fénylő párt és a munkásosztály vette nál jelentkeztek a munkás- tották a tüzet. A vöröskato- he hittem 1920-ban a bör­széntömeg, amikor úgy tíz- át a hatalmat. A párt fel- századba. Csakhamar egy nák megfontoltan és jól cé- torl fatei kozott is. Bíztam óratájt az aknász a bizalmia- hívással fordult a dolgozók- egész zászlóalj verődött össze, lozva felelgettek vissza. Ta- fhvndig a partban, partunk fic­kón keresztül hírül adta a hoz, hogy a proletárhatalom Ejzele főmérnök, aki mindig karékoskodni kellett a lőszer- <-Ues _ politikájában es bízomi bányászoknak, hogy megszül- megvédésére mindenkinek fel munkáspárti volt és a had- rel, mert az utánpótlás egye- ma *s a szocializmus, _ maid letett a Magyar Tanácsköz- kell készülnie. A tömeg uj- viselésben is jártas volt, mint lőre kilátástalan volt. A cse- a kommunizmus megvalosítá­társaság. A hír hallatára szin- jongva fogadta a beszédeket, zászlóáljnarancsnok kezdte hek túlerőben voltak, s ezért sa-őan... te egyszerre puffantak le a miközben jelszavak harsantak meg működését. csakhamar bekerítették a ma- Dudás Pál náesköztársaság dicső nap­jaitól. A fényesen ragyogó cselekedetet hányszor meg­próbálták árnyékkal borítani, de mint ahogy nem lehet a tavasztól ellopni az ébredést, ugyanúgy nem lehet e nagy nap fényességét tompítani. Érhette ború, sújthatta csa­pás, győzelmének fényessége mindenkor reménysugár ma­radt a dolgozó ember számá­ra. A Tanácsköztársaság hősei­nek léptei már nem oly ru­galmasak, mint akkor. Hajuk is őszbe csavarodott, testi erejük megfogyatkozott, de szellemük óriási, amelynek ereje egyre növekszik. Ébren tart százakat, ezreket és mil­liókat. Hát lehet köszönteni ta­vaszt anélkül, hogy ez a kö­szöntés ne szóljon nekik? Március huszonegy a ta­vasz első napja, esztendőről- esztendőre felébreszti az em­lékeket. Azon a tavaszon harci riadó szólította nehéz csatára őket. A harcban meg­tizedelődtek soraik. De ha meg­torpantak, az csak testük torpanása volt. A szellemük soha nem hanyatlott, mert íme beteljesedett, amiért küzdöttek. Ma az unokák új világot építenek. Az emberek vilá­gát. Ez az új világ annak alapjaiból emelkedett a ma­gasba, amelyet ők raktak le és ezt soha nem feledhetjük. Amikor a veterán az unoká­ját vezeti, az egy szimbólum, így vezeti a ma élő nemze­déket is, egyengetve lépteit az új élet megrősödéséért. Az idei március 21-én, ezen a sokat ígérő tavaszon mit mondhatunk? Ismét csak azt amire ^ megtanítottak: hogy emberséggel éljen az ember, ahhoz embernek kell marad­nia, mert ha ember marad, akkor soha nem térhet le ar­ról az útról, amely az em­beri életet jelenti. Mert megtanítottak élni, gondolkodni, küzdeni, az em­beri tavasz első virágát, szép szabad hazánkat, annak minden jóságát nyújtjuk. Ad­jon nekik pihenést, békés életet a nehéz, de győzelmes harcokért. Adjon még sok-sok gazdag esztendőhöz nyugal­mas életet az a tudat, hogy az az eszme, amelyet egyszer magasra emeltek, örök ta­vaszban ragyog. Bobál Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents