Nógrádi Népújság. 1962. március (18. évfolyam. 18-25. szám)
1962-03-10 / 20. szám
1962. március 10. NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG 3 Néhány héttel ezelőtt a Salgótarjáni Acélárugyár kovácsoló gyárrészlege Á-üzemének dolgozói elhatározták, hogy terven felül készítenek különleges fajtájú, exportra gyártott kapákat. Ebben a munkában minden egyes érintett dolgozónak megvan a maga feladata. Varga József 16. vizesköszörűs például elhatározta, hogy a terven felüli export készítményekből kétszer annyit készít mint többi munkatársai. Varga József egyébként brigádvezető is a vizesköszörűs műhelyben és példamutatása nagyfontosságú a kitűzött exportfeladat teljesítésében. A kisterenyei fűtőház dolgozói is csatlakoztak Az ipari üzemek kezdeményezése alapján a Kisterenyei í’űtőház dolgozói is elhatározták, hogy versenyt indítanak a szocialista üzem cím elnyeréséért. A cél elérésére tűzött feladatok között első helyen rögzítik a személy- és tehervonatok menetrendszerűsége, a gazdaságos mozdonyfelhasználás és más fontos gazdasági mutatók túlteljesítése érdekében tett vállalásaikat. A fűtőházban 12 kollektíva versenyez a szocialista brigád cím elnyeréséért. A termelési feladatok végrehajtása és a munkafegyelem szilárdítása érdekében kidolgozták az intézkedéseiket az általános nevelő és felvilágosító munka színvonalának emelésére. Az üzem dolgozóinak 30 százaléka például részt vesz politikai iskolákon. Húsz dolgozó még ez évben megkezdi tanulmányait az általános iskola utolsó osztályaiban. Tapasztalatcseréket, tudományos előadásokat is szerveznek. A vállalás kimondja a balesetek számának csökkentését is. Rövidesen sor kerül a helybeli termelőszövetkezet és a fűtőház között a patro- nálásra vonatkozó szerződés megkötésére. Az egész fűtőházra vonatkozó vállalást az egyes üzemrészek, műhelyek felbontják sajátos munkafeladataiknak megfelelően. Elhatározták azt is, hogy a teljesítést havonta értékelik és rendszeresen ismertetik az eredményeket a dolgozókkal. Újabb műszaki intézkedések a felsőpetényi bányában A Felsőpetényi Ásványbánya Vállalat dolgozói előtt ebben az évben is igen jelentős feladat áll. Nemcsak az, hogy 18 ezer tonna jóminőségű, elsőosztályú kaolint kell az iparnak biztosítani, hanem jelentős az az igény is, amelyet a kohászat jelentett be. Mindezeken túl azonban a bánya dolgozói 3 kilogrammal növelik az össz- üzemi teljesítményt, s 1 százalékkal csökkentik az önköltséget is. A megnövekedett feladatok — elsősorban a minőség javítása, a termelékenység növelése több hasznos műszaki intézkedés végrehajtását tette szükségessé. Ezek közül is legfontosabb az, hogy a korábbi három műszakról két- műszakos termelésre tértek át a bányában, a mennyiségi terv teljesítése meghagyásával. A kétműszakos termelés lehetővé tette, hogy 15 fővel tudták csökkenteni az improduktív létszámot. Kilenc fő a bányában, 6 pedig a külszíni szállításnál szabadult fel. Ezek az emberek most közvetlen termelésben vehetnek részt. A kétműszakos termelés számtalan műszaki szervezést igényelt. Koncentrálni kellett a termelést. A napi 280 tonnás tervteljesítést a régi 4— 5 munkahellyel szemben ma már két úgynevezett kamrafejtésből, biztosítják, amelyet csaknem teljesen gépesítettek — elsősorban a szállítást. A munkahelyi kaparóberendezések gumiszalagra továbbítják a kitermelt anyagot, a rakodóállomástól pedig Dieselmozdony segítségével jut a külszínre a kaolin. Az új műszaki szervezéstől nagy eredményeket várnak Felsőpetényben. Elsősorban várják a termelékenység ugrásszerű növekedését. A munkahelyek koncentrálásával a jobb minőségű, elsőosztályú anyag termelése válik lehetővé. Feltétlen javul majd a gépek kihasználása is, mivel a napi tervet az eddigi három műszak helyett két műszak alatt kell kiszállítani. Javulást várnak a villamosenergiafelhasználás tekintetében is. Emberség és bizalom O lyan mottója e két szó életünknek, amely jellemzője társadalmi átalakulásunk jelenlegi szakaszának, tartalommal tölti meg az egész népet mozgósító céljainkat, terveinket. Az emberség és a bizalom egymás iránt, a vezetők részéről a tömegek iránt — és fordítva is — az a teremtő erő, amely az előítéletek sallangjait megszünteti és csodálatos alkotásokra serkent. Olyan légkört hoz létre, amelyben forrnak, formálódnak a nézetbeli különbségek, de az egészséges mozgás mégis egyirányú, az egészet átfogó cél: szocialista viszonyaink megszilárdítása, világos, mindennél fontosabb. Ennek a légkörnek a megteremtése, meggyőződésbeli elismerése nem egyszerű dolog. Számtalan, mindany- nyiunkban többé-kevésbé meglevő régebbi káros szemlélet és helytelen gyakorlat maradványait kell még le- küzdenünk. Erő kell ahhoz is, hogy elismerjük azt, ami káros tévedés volt cselekedeteinkben, módszereinkben. Ilyenek voltak: az élesedő osztályharcról vallott és mechanikusan alkalmazott sztálini tétel, a hibák ostorozása helyett emberek ellen hozott adminisztratív intézkedések, a termelő munkában való helytállás mérlegelése helyett származási és a múlt rendszerben elfoglalt helyzet szerinti merev kategórizálás első helyre állítása. Olyan fölösleges és a gyors előrehaladást fékező ellentéteket szült mindez, amelyeket sokkal hasznosabb dolog lett volna elkerülni. Itt kísértenek bennünk és közöttünk, útjába állnak egységre való törekvésünknek ma is e múlt jelenségei. Felháborodva mondotta el nemrég egyik párttag, hogy bányatelepükön egy volt csendőr megpofozta fiatal munkatársát. A felháborodás alapjául az a tény szolgált, hogy „ilyesmit a fasiszta Horthy- rendszer legkegyetlenebb elnyomó szervének volt tagja 1962-ben bántatlánul megtehet”. Az együttélés szabályai tiltják az önkényeskedés ilyen durva megnyilatkozásait, az önbíráskodás tehát elítélendő. De nem azért, mert volt csendőrről van szó, aki egyébként évek óta rendesen, kifogástalanul dolgozik, munkájával arra törekszik, hogy saját maga is, mások is elfelejtsék már rég szégyenlett múltját. A fiatal suhanc pedig, aki a pofont kapta, sem vele, sem más idősebb emberrel büntetlenül nem viselkedhet tiszteletlen, szemtelen módon. A másik elvtárs azt pa” naszolta, hogy érettségizett gyermekét nem vették fel az egyetemre, ugyanakkor a volt osztályidegen, hivatásos katonatiszt leánya társadalmi ösztöndíjjal tanul a bölcsészkaron. „Hol itt az igazság?” — kérdezte s nyilván pártfogást remélt álláspontja mellett. Pedig az igazság az volt ebben az esetben, hogy a felvételi vizsgán, de már a középiskolában is, nem a panaszos szülő gyermeke szerepelt kitűnően, hanem a másik. S ha már az apáról is szó esett, azt is meg kell mondani, hogy nagyszerű szakértelmével, bányáink villamos berendezései meghibásodásának egyik szinte nélkülözhetetlen orvoslója, megelőzője. Szerkesztőségünkbe egyre kevesebb névtelen levél érkezik. Nemrég az egyik ilyen levél írója — anélkül, hogy konkrétan tájékoztatott volna az őt ért sérelemről — általánosan jellemző problémákat nagyított fel, de azzal a Hasznosítsuk jól, gazdaságosan a vállalati alapokat Hatvanmillió forint a megye úthálózatának fejlesztésére A megye úthálózatának fejlesztésére, korszerűsítésére ebben az évben is jelentős összegeket fordít államunk. Az egyik fontos építkezés a Budapest, és Balassagyarmat közötti 2-es számú főközlekedési úton folyik. Az idén közel 30 kilométeres szakaszon szélesítik ezt az utat és bitumenes borítással látják el. Az erre a célra fordított ösz- szeg megközelíti a 23 millió forintot. A másik fontos útépítés a Salgótarján—Mátra- szele—Nádújfalu közötti útszakaszon történik. Itt mintegy 12 millió forintos költséggel végzik a már múlt évben megkezdett korszerűsítést. Ezt az utat is szélesítik, több helyen új nyomvonalat képeznek ki. Az ilyen nagyobb jellegű korszerűsítések mellett kisebb útépítés is lezajlik ebben az évben. Tovább folytatják például a Balassagyarmat és Aszód közötti 206-os számú út korszerűsítését. Ebben az évben további 5 kilométeres hosszúságban kiszélesítik. bitumennel látják el az utat. A Szügy és Mohora községek között folyó munkálatok során mintegy 15 ezer köbméter földet távolítanak el. Szécsény és Pásztó, valamint Sécsény és Rimóc között is rövidesen jó úton haladhatnak majd a gépkocsik. Az Egri Útfenntartó Vállalat dolgozói a községfejlesztési alapból e célra fordított ösz- szegből számos új hidat, bekötőutat is elkészítenek. Az állami költségvetésből és a tanácsi községfejlesztési alapból együttesen több mint 60 millió forintot fordítanak majd az idén Nógrád megye úthálózatának javítására, korszerűsítésére. A vállalatok számára többféle lehetőséget biztosítanak a fejlesztés érdekében, Ezek közül is egyre nagyobb szerepe van a rendelkezésükre bocsátott felújítási kereteknek. E keretek múlt évi felhasználása több figyelemreméltó jelenségre hívja fel a figyelmet. Fel kell figyelnünk arra, hogy például a beruházásokra előirányzott összegek felhasználási színvonala mellett elmaradt a felújítások teljesítése. A rendelkezésre álló felújítási keret a múlt évben például majdnem 10 százalékkal volt kevesebb, mint egy évvel korábban. Ennék ellenére a felhasználás mértéke is csökken: 1960-ban a rendelkezésre álló összeg 93,6 százalékát, míg a múlt évben 92,1 százalékát hasznosították. Ez megközelítően 12 millió forintos elmaradást jelent. Pedig több vállalat példája igazolja, hogy megvan a lehetőség a felújítási összeg teljes és gazdaságos felhasználására. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt például az elmúlt évben 44,2 millió forintot fordított felújításra, amely megegyezik az előirányzott ösz- szeggel. A szénbányáknál kedvezően alakult a felújítások anyagi-műszaki összetétele is. A keret közel kétharmadát gépek szerelésére és vásárlására fordították. A felújítási keret terhére történő 'építési munkákban jelentős helyet foglal el a régi bányavágatok korszerű biztosítása. Teljes egészében felhasználta felújítási előirányzatát a Salgótarjáni Acélárugyár is. Ennél a vállalatnál még magasabb a gépek beszerzésére fordított összeg: a teljes keret megköszerzésére, elavult dróthúzógépek kicserélésére, új gyorsjáratú berendezések vásárlására. E vállalatokkal szemben több helyen, elsősorban az üvegiparban, szembetűnő a lemaradás. A Salgótarjáni Üveggyárban mintegy 2.7 millió, a táblaüveggyárban pedig 7,2 millió forintot — az összes keret kétharmadát — nem vették igénybe. Tehát a megyében jelentkező és az előbb említett 12 millió forintos lemaradásból két üveggyárunk közel 10 millió forinttal „veszi kJ részét.” E kérdéssel függ össze, hogy rosszul hasznosították a vállalatfejlesztési alapot is. A rendelkezésre álló alacsonyabb összeg felhasználása a múlt évben lényegesen gyengébb volt, mint egy évvel korábban. Kétségtelen, hogy a vállalatok rendelkezésére álló különböző alapok jó hasznosítása sokirányú, tervszerű munkát kíván. Az előbb említett példák viszont azt is igazolják, hogy ezekkel a lehetőségekkel nem mindenütt élnek jól, nem gazdálkodnak előrelátóan ezekkel a forintokkal. A műszaki-technikai fejlődés gyorsítása, a különböző kutatások, a rekonstrukcióik, a kisgépesités és még sok más tényező pedig sürgeti, hogy okosan és minél nagyobb eredményt biztosító módon hasznosítsák a vállalati alapokat. Ez a munka szervesen ösz- szefügg a beruházási mozgalommal, a maga nemében éppen olyan jelentősége van, mint a beruházási összegek megfelelő felhasználásának. A szocialista iiiem címert harcolnak a Kossulh-lejtösakna dolgozói A szorospataki bányaüzemhez tartozó bánya dolgozói a szocialista üzem cím elnyeréséért folytatott versenyükben a többi között vállalják: a mennyiségi terv teljesítése mellett a megtűrt palaszázalék 0,3 százalékos csökkentésével a szén kalóriaértékét egy százalékkal növelik, hogy hozzájáruljanak a szón eladási árának emeléséhez. Az önköltséget egy százalékkal csökkentik. Ezért a robbanóanyagnál 3 százalékos megtakarítást vállaltak. ígéretet tettek arra, hogy az 1961. évi tényszámhoz viszonyított 5,2 százalékkal növekedett össz- üzemi teljesítmény tervet ebben a munkaversenyben 0,5 zelítően 90 százalékát költőt- I százalékkal teljesítik túl, ték erre a célra. A többi kö- I mégpedig úgy hogy tökéletes- zött mintegy 3,6 millió forin- . sé teszik a munkaszervezést, tot fordítottak új gépek be-' csökkentik a kieső időt, s több hasznos műszaki intézkedést hajtanak végre. A bányaüzem fizikai dolgozói vállalták, hogy a bányagépek meghibásodásának csökkentése érdekében az üzemben lévő valamennyi gépet szocialista megőrzésre veszik át. A Kóta-féle felrakógépnél elérik, hogy 24 órás átlagban 45 tonna szenet raknak fel a géppel. A termelési vállalás mellett a bánya kollektívája a politikai és szakmai továbbfejlesztést is magára vállalta. Részt vesznek politikai oktatáson, vájári és segédvájárt, gépkezelői, lomesteri tanfolyamokon. Négy dolgozó a bányaipari technikumot négy pedig az általános iskola nyolc osztályát végzi el a szocialista üzem címért folyó versenyben. következtetéssel igyekezett az: okokat megmagyarázni, hogy „nem is csoda, ha volt zászlós a községi tanácselnök”. Akire célzott, egyébként végigjárta a múlt rendszerben azoknak a proletárgyermekeknek a sorsát, akiknek nem volt sima útjuk az érettségiig. Ugyanakkor a tanácsok megalakulása óta tanácselnök a községben, amely annyit fejlődött tíz év óta, mint azelőtt egy évszázad alatt. A volt zászlós — aki e rangjáról különben semmit sem tehetett — közbecsült vezetője a szocialista állam- hatalomnak és megyeszerte követendő példaként emlegetik munkáját. Az üzem idős, pártonkívüli főmérnökét gorombán visszautasították, amikor az ország más részéből munkatársul mellé áthelyezett fiatal párttag mérnök személyi anyagát akarta átvizsgálni a személyzeti osztályon. A termelőszövetkezet zárszámadási közgyűlésén a közös munka dicséretéről szólt a falu plébánosa és ez az elismerés igen jó hatást váltott ki a vallásos érzelmű termelőszövetkezeti tagok között. Mégis elhangzottak olyan megjegyzések is, hogy „mi köze ennek a papnak a mi munkánkhoz, hiszen tíz évvel ezelőtt a szószékről lázított a kulákok védelmében”! Nyilvánvaló, hogy az el- sorolt példák kirívó esetek, egyáltalán nem jellemzőek napjainkra. Mégis szembe kell szállni az ilyen jelenségekkel, pontosan az emberség és a bizalom erőteljes kibontakozásának egészséges mai forradalmában. Ami ezer új színnel gazdagítja életünket, ami erőtől feszülő karokat állít munkánk mellé, ami eddig bizonytalankodó, vagy egyenesen visszaszorított hasznos gondolkozású elméket vonz a mi körünkbe. Megyei kórházunk egyik; jó nevű vezető orvosa már öt évvel ezelőtt otthon, szinte lopva, egyénileg kezdte tanulmányozni a marxista filozófiát. Mostanában mondotta el, hogy az előtte föltáruló igazságok és saját társadalmi helyzete között mindaddig éles ellentéteket vélt fölfedezni, míg be nem kapcsolódott a marxista tudományok egyetemi szinten történő kollektív tanulmányozásába. „Azóta látom, hogy minden becsületes emberrel egyenlő értékű tagja vagyok a társadalomnak és hogy a megírt dolgok valósága nem szakítható el a gyakorlattól.” A plébános úr, akinek édesanyja élet-halál közt vergődött heteken át s az Egészségügyi Minisztérium külön futárpostával hozatta meg az NDK-ból az életmentő gyógyszert, — ma azt mondja: „Sajnálom, hogy tévedtem, szégyenlem magam három év előtti magatartásomért.” Mert akkor, a tsz- szervezés nagy erőt és türelmet igénylő munkáját — a parókiához tartozott 60 hold föld elvesztése miatti elva- kultságában — sokáig agitálta vagyonosabb híveit a „kolhozosítás” ellen. Tói felszerelt, teljes sze- mélyzettel ellátott laboratóriumot bocsátottak tudományos kísérleteihez rendelkezésére egyik mérnökünknek, aki 1958-ban tért haza a disszidálásból. Akkor elégedett volt a beosztott munkakörrel is és „soha sem merte volna remélni, hogy önálló alkotó munkát végezhet”. Emberség és bizalom. Erről beszélt Kádár János elvtárs is az Ikarus dolgozóinak nagygyűlésén. Olyan jelszó ez, amely nélkülözhetetlen, amely milliókat emel fel, amely bátorságot kölcsönöz, amely éltető eleme holnapi és a legtávolabbi jövőnknek is. Nyitja a jövendő minő előbbi megvalósulásának. A nép összefogásának, pártunk szövetségi politikájának biztos, egyedüli útja.