Nógrádi Népújság. 1962. február (18. évfolyam. 10-17. szám)

1962-02-28 / 17. szám

6 wvsnAm vTípn.TRAf! 1962. február Lakások hinta-palintája Milyen önző jelenségek gátolják Salgótarján átépítésének terveit? Minden idevaló ember büszke a megyeszékhely fejlő­désére. Dicsekedve mutogatjuk külföldről, vagy az ország más részéből Salgótarjánba érkező embereknek a modern bérházak, a kertes családi házak sűrűjével alig néhány éve épített új városrészeket. És megbocsátható lokálpat­riotizmussal most azt mondjuk: 1965-ig a tervezett középü­letekkel, szociális intézmények megvalósításával, további 1360 lakás felépítésével szocialista város lesz Salgótarján. De azt, hogy a népi állam hatalmas anyagi befekteté­sein kívül mennyi aprólékos gondot, minden részletre ki­terjedő pontos tervezést, óriási energiát igénybevevő szer­vező munkát igényel e ragyogó célkitűzés megvalósítása, — kevesen tudják. Sokan úgy gondolják, hogy a feladatok el­végzéséhez elegendő a városi irányító szervek és az építők közös együttműködése, a kész lakásokba azután majd csak be kell költözni. Pedig nem így van. A mi városunk felépítése egyúttal átépítés is, utcasorokat kell lebontani azért, hogy helyet csináljunk a korszerű építményeknek. A bontásra kijelölt lakások lakóit ugyancsak el kell helyezni, ami az egész építkezési feladatkomplexumnak talán a legnehezebb része. Ennek a megoldásánál szinte egyénenkénti mérlegelésre van szükség. A munka különböző fázisai óramű pontossággal kapcsolódnak egymásba s ha valahol zökkenő van, hátrál­tatja, megzavarja az egész előrehaladást. Emberek értetlensége, szűk látókörű egyéni szemlélete okozhat zökkenőket. És bizony máris lehet tapasztalni ilyen jelenségeket. Ezek ellen a közösség erejével, városunk minden becsületes lakójának elítélő véleményével kell fel­lépnünk, hogy elejét vegyük a káros törekvések burjánzá­sának. A katolikus templom mel­letti 48 lakásos bérházban egy-egy kétszoba összkom­fortos lakást foglal el Friedrik Gábor, a bánya­tröszt adminisztratív dol­gozója és Kóka Vilmos, a Mezőért raktárosa. Friedrik a bányai gyümöl­csösben juttatott telkén ta­valy felépítette háromszobás házát, a műszaki felülvizs­gálat után, kilenc hónappal ezelőtt lakhatási engedélyt kapott rá. Ennek ellenére máig sem foglalta el, a 120 ezer forint állami kölcsönnel épített ház üresen áll. Kóka a Pécskő utca végén lévő Kavicsosban épített kétszo­bás, szuterénes házat magá­nak 66 ezer forint kölcsön­nel s a múlt év végén ka­pott lakhatási engedéllyel bir­tokában két rokoncsaládot helyezett el ott, ő pedig to­vább használja a városi la­kást. Mindkét emberrel beszélgettünk — Friedrik Gábor, múlt év ben történt többszöri felszó­lítás után hivatalos jegy­zőkönyvben vállalt arra kö­telezettséget, hogy 1961. de­cember 31-ig átköltözik a saját házába, ugyanakkor a tanács rendelkezésére bo­csátja bérházban lévő laká­sát. Miért nem történt ez meg mostanáig? — hangzik a kérdés. — Kérem, nem tudtam még elvégezni a szükséges munkálatokat — válaszolja, mintha sértésnek venné, hogy aláírásával hitelesített adott szavára merik őt fi­gyelmeztetni. — Mik azok a munkák? — Hát még nincs a há­zamig víz, nincs szennyvíz­levezető és a szobák festése is hiányzik. — Tudja, hogy hány új háztulajdonos van még ma­gán kívül a város különbö­ző részein, aki 400—500 mé­terről hordja a vizet, de mégis beköltözött, mert bol­dog, hogy a sajátjában lak­hat és tudja azt is, hogy a város rövidesen megoldja eze­ket a gondokat? — Nincs még út sem, amin a bútorokat felszállíta­nám. — Hát az építkezéshez szükséges anyagokat hogyan szállította a helyszínre? — Az más kérem, a bútor összetörhet. Különben miért csináljak külső vécét, ez többletkiadást jelentene és úgyis csak ideiglenes célt szolgálna? — Mondja, Friedrik Gá­bor, nem gondolja, hogy ez a kifogás csak okoskodás? Nem gondolja, hogy valami átmeneti kényelmetlenséget magának is ki lehet bírni egy ilyen szép házért, amit saját erejéből sohsem épít­hetett volna? Nem gondolja hogy a kölcsönvett 120 ezer forintból egy négytagú csa­ládnak megfelelő lakást építhetett volna az állam? — Kérem, ha úgy tetszik, eladom a házat, úgyis volna rá vevő, én pedig maradok a helyemen. Teljesen tönkre­teszem már az idegeimet ebben az ügyben. A vita folyik, egyre inge­rültebbé fajul, de Friedrik Gábor hajthatatlan. — Talán májusra — mond­ja — most ugyanis szanató­riumba megyek a szívemmel s még a kertem melletti tel­ket is meg szeretném vásá­rolni Lassannal közösben. Azt hiszem, hogy ezt az el­vakult, önző szemléletet egy rendes ember sem értheti meg. Na és Kóka Miklós? Felháborodva sza. kérdez visz­— Hogy költözzek a házam­ba, amikor laknak benne? — Ki? — Tóth János, az unoka­öcsém, most várnak gyere­ket. A másik Kiss Gyula családja, ők a feleségem ro­konai. — Maga a rokonainak épí­tett házat? Miért nem azok építettek akkor maguknak az állami kölcsönből. Vagy hogyan történt ez az egész? — Kiss Gyula eladta a házát a Karan as utcában, s mivel nem volt hol laknia, hozzánk költöztek a bérház­ba. — Mikor? — Tavaly, év elején, még akkor eszemben sem volt, hogy építsek. A nyilvántartásból azon­ban pillanatok alatt megálla­pítják, hogy Kiss Gyula 1961. április 25-én költözött a 48 lakásos bérházba Kó- káékhoz, egy nappal az épí­tési engedély kérésének be­nyújtása előtt. Nyilvánvaló, közös terveik alapján. Kóka el is ismeri. — Igen, úgy gondoltuk, hogy majd Kissék kapják a mi lakásunkat, ha átköltö­zünk a házunkba. Később jelentkezett a másik rokon is. Ezért a lakhatási engedély után Kissék is kiköltöztek a Kavicsosba. Csak nem őrül­tem meg, hogy én járjak a sárban, míg rendes utat nem csinálnak, amikor a város közepén modern lakásom van? Majd az idén Kiss Gyula is épít, a szomszédom­ban levő telket vásárolta meg. — Jó, jó, de hát magának már régen át kellett volna adnia az állami lakást és a saját házában kellene laknia. — Emberek laknak abban most <is, nem állatok. Ha meg annyira kifogást keres­nek, hát legföljebb eladom azt a vacak házat — fejezi be s idegességére hivatkoz­va faképnél hagy bennün­ket. így tehát mind a két eset­ben világosan megállapítható az egyedül önös érdek haj­szolása, a közösségi szem­pontok felháborító figyelmen kívül hagyása, sőt egy-két megjegyzésből az üzleti szempontok is fel-felbukkan- nak. Folyik a hinta-palinta a lakásokkal, amelyek lét­rehozásához jelentős anyagi segítséget nyújtott az állam. íme, így lehet némelyik szociális intézkedést pontosan eredeti céljával ellentétesen kijátszani, abból mondvacsi- csinált kifogásokkal renge­teg bosszúságot okozni má­soknak, gátolni egy szép, lelkesítő, a társadalomnak igen hasznos tervet, annak végrehajtását. Miért nem szabályozzák törvényerővel, hogy saját ház építéséhez állami kölcsönt csak az kaphasson, aki álla­mi lakását a másikba való beköltözhetöség megállapítá­sa után nyomban vita nélkül rendelkezésére bocsátja a ta­nácsnak? A tanácsnak, amely kizárólag jogosult arra, hogy eldöntse, a legkülönbözőbb szempontok figyelembe véte­lével melyik dolgozó foglalja el a megürült lakást. Kondoros! János HARC A TÓ TERMÉSÉRT A következő évtizedben Csehszlovákiában a Mező- gazdasági Tudományos Aka­démia irányításával komp­lex talajkutatásokat végeznek. A köztársaság területén 650 ezer 120—150 cm mély fel- tárólyukat ásnak. E vizsgá­latok eredményei szolgálnak alapul a talaj termőképessé­gének növelésével kapcsola­tos további itézkedésekhez. Kiszámították, hogy a búza terméshozamának hektáron­ként mindössze fél mázsá­val való növelése eredménye­ként egy év alatt megtérül e 10 évig tartó komplex ta­lajvizsgálatok költsége. ÍRÓ JÁRT Az ember elolvas egy könyvet, azután, ha tetszett, ugyanattól az írótól több könyvet is és egyszerre kí­váncsi lesz, hogy néz ki, ho­gyan él, milyen ember — te­szem azt — Berkesi András, a „Magány”, „Kopjások”, „Ok­tóberi vihar” írója. Hogy miért éppen Berkesi András? — Mert az ő regé­nyei a legkeresettebbek közül valók és Ecsegen vasárnap, ő mutatkozott be az olvasókö­zönségnek a földművesszövet­kezet által szervezett egész­napos találkozón. Egy nap valakinek a társa­ságában hosszúnak is tűnhet, rövidnek is. Mikor Berkesi András este 8 órakor vissza­indult Pestre, a község lakói sajnálkozva néztek a kocsi után: — Kár, hogy már el­ment — mondták. — Olyan, mintha csak egy órát töltött volna itt. Ez a mondat fémjelzője az egész találkozónak. Berkesi András, az ember, közvetlen tudott lenni, tréfákat mondott, fanyar kis vallomásokat saját hibáiról, táncolt a falu lá­nyaival, jóízűen evett, ivott az ecsegiek asztalánál. Berkesi András, az író, viszont igen komoly dolgokat mondott ol­vasóinak, akik zsúfolásig meg­töltötték a kultúrotthon ter­mét. — Meg akarom ismerni az olvasók véleményét regé­nyeimről. Tetszik-e, értik-e, közel áll-e hozzájuk? Megis- emerni azokat, akiknek írok, Előzékeny férj Egy newyorki utazási iro­dában egy férj, felesége szá­mára jegyet rendelt a Holdra. Az utazási irodához intézett levelében befejezésül meg­jegyezte: „Rendelésem csak addig marad érvényben, amíg visszautazási lehetőséget nem tudnak biztosítani” hogy igényeikhez alakíthassam mondanivalóimat. Egy almaarcú, élénktekin­tetű fiatalasszony mindjárt meg is mondja, mit tart a „Magány” írójának műveiről: — Nekünk ír, mai problé­mákról ír és meg is értjük minden regényét. És nagyon örülünk, hogy egy eleven író látogatott el hozzánk, falu­siakhoz ... Az író most élete történe­tét meséli: sok’’ szervezetét is fogságo ideje alatt ismertem meg. szereplők természetesen kő tött személyek. Azután beszél még a békí együttélésről, az egymás meg becsüléséről, a rágalomró ami egy egész életre tönkre tehet egy embert... Mikor befejezi, alig aka mozdulni a nép. Pedig jó ké és fél órás beszélgetésen vet tek részt. Ügy érezték, jóbaráttal töl — Munkás voltam, azután tötték a napot. S ilyenkor : katonatiszt lettem. Négy és; hosszú idő is rövidnek tű­iéi évre börtönbe kerültem, s nik ... ott lettem íróvá. A „Kopjá-‘ — k. e.­Olcsó a vasúi- Csehszlovákiában A csehszlovák , vasutak sta­tisztikusad szerint a vasúti díjszabás Csehszlovákiában igen alacsony. Reálbérben számítva Csehszlovákiában 1 óra és 50 perces, átlagbé­rért végzett munka ellenérté­kéért 100 kilométeres utat lehet megtenni vasúton.' Ez­zel szemben Svájcban, Nyu- gat-Németországban vagy Franciaországban 3,5 órai munkabérért lehet azonos utat megtenni.-----------------------------------------------­Ä * édességek mesterei Kétezer négyzetméteres mozaikszőnyeg Constanta kikötővárosban öt méter mélységben 2000 négyzetméter nagyságú mo­zaikszőnyeget fedeztek fel a román régészek. A város tudvalevőleg az i. e. 700-ban épült görög-római Tomi vá­ros romjain emelkedik. E vá­rosban töltötte száműzetését Ovidius.- Negyven éve dolgozik a cukrász­szakmában? - né­zünk csodálkozva az alig őszülő hajú, élénk tekintetű He­ring Árpádra, a So­moskőújfalui fmsz cukrászműhely ve­zetőjére. - Lehetet­len!- Dehogy lehetet­len - mosolyodik el Hering elvtárs. - Mint ahogy mon­dani szokás: kré- mesrecepttel a ke­zemben születtem. Tízéves koromban már kisinas voltam a nagyapám mű­helyében. Apám is cukrász volt, fivé­rem, fiam is az.- Szakácsképesíté­sem is van, de igazi hivatásom a cukrá­szat. Jó néhány száz receptet őrzök a fe­jemben. Könyvet so­hasem használok, de apám, nagyapám minden süteményét elkészítem ma is. - Hozd csak ki a mar­cipános tálcákat! — szól oda az egyik tanulónak, Gyulai Tibornak. Hamvas őszibarac­kok, ropogós húsú zöldpaprikák, nevető kajszibarackok sora­koznak a műanyag­tálakon. Ember le­gyen a talpán, aki meg tudja őket kü­lönböztetni az iga­ziaktól. Nos és az aranyozott díszítésű cukorváza, s a szí­nes virágokkal teli fonottfülű kosár? Mind az alkotókedv egy-egy gasztronó­miai megnyilvánu­lása. De a „mester” ta­nítványai sem ke­vésbé érdekesek, mint ő maga. Gyu­lai Tibornak érett­ségije- van. S hogy mennyire igaz a mondás: a tanult ember a rántást Is másként keveri, ar­ra kiváló példa ez a nagvranőtt fiú. A műhelwezető sze­rint tudása hat hó­nap alatt felülmúlta a többéves segéde­két. A kis Bajusz Csabával mindket­ten büszkeségei a salgótarjáni járás 36 fmsz boltját ellátó cukrászüzemnek. — Milyen sütemé­nyekkel vettek részt a vasárnapi cukrász­találkozón? — kér­dezzük tőlük. — A tizenöt éves Csaba ischlerrel, lin­zerkoszorúkkal, búr­kiflivel; Gyulai Ti­bor négyfajta cso­koládés csemegével, sajtos stanglival, fél­kész habrollóval, Zsuzsánna-napi dísztortával reme­kelt a bemutatón. A segédekkel együtt összegen ötvenféle édességet készítet­tek.- Az a célunk» hogy a vásárlókö­zönség ne csak a krémest ismerje és szeresse meg, ha­nem a cukrászat más jóízű és kaló­riadús készítményeit is. Ezért a bemutató után a közeljövőben Zagyvapálfalván és a járás többi közsé­geiben is tartunk cukrászati kiállítást. Beszélgetésünk vé­get ér. A cukrász- üzem vezetőjének vissza kel! térnie munkájához. — Kemény — i Erdemes-e dolgozni Mátroszelén? Bevallom, eredetileg nem is akartam én Mátraszeléröl, a fiatal termelőszövetkezet­ről, a szövetkezeti tagok ered­ményeiről, gondjairól írni. Egy mezőgazdászt kerestem és a község helyett Mátrasze- lén kötöttem ki. Azután hogy az egész délutánt át­beszélgettem az emberekkel, kiderült, hogy van itt gond, probléma elég. S ha ezt tisz­tázzuk, nemcsak a szeletek­nek segítünk vele, mert ha­sonló gondokkal küzd a fia­tal szövetkezetek közül még jó pár. Miről is van szó tulajdon­képpen? Még a zárszámadási köz­gyűlés előtt voltak a sze­letek s a szövetkezeti irodán jó páran vitatták, mit is ho­zott az elmúlt év? Hogyan irányították a szövetkezet vezetői a gazdaságot? Egyál­talán, érdemes volt-e dolgoz­ni a közösben annak, aki a belépési nyilatkozat aláírását valóban úgy értelmezte, hogy elkötelezte magát a közösségnek. Ahogy belépek, elakad a szó. Keresem az elnököt. — Azt most nem találja meg — mondják egyszerre többen is. Kinn dolgozik a jégvágókkal. A mezőgazdász, a brigád­vezető után érdeklődöm. Vé­konyarcú ember szól: — Én volnék ez is, meg az is. Hogy így megbarátkozunk, folyik is tovább a szó. Arról természetesen, amit korábban abbahagytak, s ami legjob­ban érdekli a szövetkezeti gazdákat: a 37 forintos mun­kaegységnek, amit terveztek, 10 forint híja lesz. Ez igen érzékenyen érinti a tagokat. Már persze azokat jobban, akik a belépés után úgy fog­tak munkához itt a közösben, hogy a család, mindany- nyiuk boldogulását elősegít­sék. Mert voltak itt Mátra- szelén olyanok is, akik hiá­ba, hogy beléptek, csak hé­be-hóba dolgoztak valamit a közösben, s még mindig szí­vesebben kacsingattak vala­mi más, „biztosabb” munka után. Itt van tehát mindjárt az elején az egyik tényező, amiért lejjebb szorul a mun­kaegység. Több mint 1100 katasztrális hold. Ennyi a termelőszövetkezet összterü­lete. Azelőtt, még a község határában nem jelezte tábla, — Nézze, nekem jól ment a sorom. Ha nem jön a me­zőgazdaság átszervezése, s megmarad ez a biztonsága a termelésnek, nem mondok szereztek. De a visszamaradó nagyot, ha kijelentem, három 109-ből jó páran vannak még évenként összehozok egy ház­olyanok, akik 20—10 munka- ravalót. De dolgozott is ke- egységnél nem teljesítettek ményen az egész család. Amit többet az év folyamán. Hogy én egyszer otthon elmond- mi következett ebből? Hát tam, azt még egyszer nem többek között az, hogy a ku- kellett ismételnem. Ment koricát nem kapálták meg, minden, mint a karikacsapás.• csak egyszer a szövetkezet- De most, most itt a szövet­ben. Nem is adott többet az kezeiben hiába vannak nagy összterület 480 mázsa csöves lehetőségek, nem megy ren- kukoricánál. Hogy mit taka- desert a munka, kénytelen ríthattak volna be, ha ren- leszek én is más, „biztosabb” desen megmunkálják? Ahogy munka után nézni. A család gyorsan számolni kezdtünk, nagy, a tartalék is elfogy legalább 670 mázsát. Tehát egyszer, valamiből csak él- a következtetés világos: ma- nünk kell! gas termést, jó eredményt, Mi ez, ha nem bizonyta- csak abban az esetben vár- lanság a javából, amelyet a hatnak a tagok, ha becsüle- termelőszövetkezet vezetősé- tesen megdolgoznak érte, ge, a községi tanács, meg a megadják a földnek, ami pártszervezet — akiknek fel- megilleti. adatuk lett volna, hogy el­Ez azonban csak az egyik oszlassák ezeket a kétségeket része a várt jövedelem — még bizonyos mértékig csökkenésének. Azok a ta- táplált is. Hogy mire ala- gok, akik nem dolgoztak ren- pozom ezt? Arra, amit a desen, másfelé kacsingattak, községben mindenki tud, nemcsak a terméseredmé- amiről mindenki beszél. A nyékben okoztak érzékeny községi tanács és a termelő­kárt. Nagyon sok olyan sző- szövetkezet kapcsolata nem hogy Mátraszele szövetkezeti vetkezeti gazda hitét, bizal- a legszerencsésebben alakult. község, lett, ezt a területet a falu apraja-nagyja dolgozta. Mert hiába jár innen a fér­fiak jórésze a bányába. Mun­kájuk után, szabadságuk ide­je alatt mind ott dolgozott a kisebb-nagyobb darab földön. Most meg a 129 nyilvántar­tott tagból 20-at olyat szám­lálnak, akik az elmúlt évben egyetlen munkaegységet sem mát is megingatták, akik ad- Igaz, mióta új tanácselnök dig becsületesen és szívesen van a község élén, sokat dolgoztak. Beszéltem egy pa- javult ez a helyzet, azonban rasztemberrel azon a dél- még mindig vannak problé- utánon. Eszesnek, értelmes- mák a vezetők között s nek tartják. Jó 20 holddal ennek mindkét fél oka. Az jött a termelőszövetkezetbe emberek pedig ezt látva és ott úgy dolgozik, olyan olyasmire következtetnek, igyekezettel, ahogyan azt ak- mégsem lehet jó dolog ez a kor tette, amikor egyénileg szövetkezet, ha a község ve- gazdálkodott. Azt mondta: zetöi sem foglalkoznak vele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents