Nógrádi Népújság. 1962. február (18. évfolyam. 10-17. szám)
1962-02-21 / 15. szám
6 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1962. február 21. Szeretettel és megbecsüléssel... A dörmögo hangú, zömök termetű Mihályi Ferenc messze Vas megyéből jött Káliéra három évvel ezelőtt. Nem nagy idő ez. Annak meg alig másfél esztendeje, hogy a takarékszövetkezet ügyvezetői hivatalát elvállalta. A szövetkezet akkor csupán 40 ezer forint betéttel rendelkezett, ma 220 ezer forint van betétkönyvön Kálién. Ez nem kis dolog. Az meg még nagyobb, hogy a 229 tag 56 százaléka a dolgozó parasztokból tevődik össze. Mert nem is olyan rég volt az, amikor Mihályi elvtársat még ezzel a kérdéssel fogadták, ha egy- egy házba betért, hogy: — Aztán nem vész el az a pénz, mondja? Meg: — Dehogy teszem takarékba a pénzemet! Hogy az egész falu megtudja, hány forintom van? — A takarékbetét bizalom dolga- jelentette ki Mihályi bácsi, ö ezt a bizalmat közvetlen modorával, titoktartásával szerezte meg. — Sokszor bizony megállók a kapuban, mielőtt benyitok valamelyik családhoz, s latolgatom: hogy kezdjem, hűt mondjak, hogyan fogadnak, mi az, amivel megnyerhetem őket? ... De a legszebb a dologban az, hogy a takarékszövetkezetbe betett pénzzel azokat segítik, akiknek egy kis „gyors segélyre” van szükségük. Ha tatarozásra szorul a ház, ötezer forintot, ha esküvőre kerül a sor, két-három ezer forintot ad kölcsön a szövetkezet. s nem is kell hozzá egyéb, csak egy százforintos részjegy és két kezes. Egy év alatt ötven családot 217 ezer Ft-tal segítettek ki Kállón. Mihályi Ferenc minden nagy eseménynél jelen van, sokat jár az emberek között. így azután azt is tudja, hol várnak kisbabát és kik lesznek a névadó szülők. Beszédbe is elegyedik velük és józan szóval igyekszik meggyőzni őket, hogy leghelyesebb, ha takarék- betétkönyvet nyitnak — teszem azt száz forinttal — az újszülöttnek. KÖZÖS PIAC (Szűr-Szabó József rajza) Adenauer: — Nyugat-Berlinbe megyünk miniszter urak, egy kis alagútfúrásra! (Toncz Tibor rajza) NEHEZEN HIHETŐ De Gaulle: — Majd én megfékezem ezt a jobboldalt! (Mészáros András rajza) KÖZÖS PIAC — arukapcsolAssal — Ez még vele jár, bogy kilegyen a kiló! (Gerő Sándor rajza) A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Mező Sándor három leveléből EGYMÁS Nylon tasak féláron A háziasszonyok általában kedvvel fogadták azt, amikor pár hónappal azelőtt forgalomba hozták a csomagolt zöldséget. Szívesen kifizették a 3,60-at, hogy egy levesbe való zöldséget megvásárolhassanak. Az azonban bosszantó — írja levélírónk -, hogy most már egy- szer-egyszer a zacskó fele használhatatlan zöldségfélét tartalmaz, így az ember zsákbamacskát játszik, amikor zacskós zöldséget vásárol. Valamit könnyít ezen a nylon tasak, amelyben az ember kívülről is látja, hogy milyen árut vásárol. De azt azért nem értem, hogy miért köteles valaki zöldség mellé még egy tasakot is megvásárolni 30 fillér többletként, ha beérné az egyszerű papírzacskóval, — természetesen használható zöldség megvásárlásával. Sár a Ha valaki olvadáskor elindul pl. a Forgács utcából a város szivébe, annak gumicsizmát kell húznia, ha nem akar sárba ragadni — fejteget egy köve:kező problémát Mező Sándor. — Az üveggyárnál, a rendőrfőkapitányság sarkán, az új Nemzeti Bank épülete előtt és így tovább mindenütt tengernek beillő tócsák, Ne vegyem figyelembe a betegségem? Február 8-án a balassagyarmati egészségházban voltam, mert régt fájdalmak gyötörtek, fáj a hátgerincem, a derekam és szerettem volna gyógyító orvosságot kapni. Nagyon meglepődtem, amikor az ideggyógyász szakorvos azt mondta: „nem kell figyelembe venni a betegséget .” Nem tudom elképzelni, hogy mondhat ilye* egy orvos, hiszen az ember örül, ha nincs panasza és nem kell a sok várakozásnak, izgalomnak kitennie magát. A fájdalmat érzi az ember, azért fordul orvoshoz, hogy segítsenek rajta. LOTHARIDESZ PÁLNÉ Jó vételt Ezt kívánja minden este a televízió bemondója a nézőknek. Az utóbbi időben azonban többször megzavarja az adást a Rákóczi út 254. sz. ház környékén az utcán levő neon-világítás, mert egy-egy vibráló cső rendkívül megzavarja a vételt. Köszönetét érdemel az Áramszolgáltató Vállalat, ahonnét kérésünkre a legrövidebb időn belül küldenek szakembert, hogy kijavítsák a hibát. Azt kérnénk a vállalattól, hogy napközben is ellenőrizzék, hogy az esetleges szigetelési hibák, vagy egyéb zavarok ne okozhassanak bosz- szúságot a környék televízió- tulajdonosainak. főutcán újabb és újabb sárakadályok vannak. Ha az ember igyekszik az úttesten ezeket az akadályokat kikerülni, ritkán ússza meg fröcskölés nélkül, amit a mellette elhaladó járművek okoznak. Persze, ki van téve a baleset veszélyének is. Jó lenne, ha az illetékesek az úttest szélén megfagyott piszkot és havat időben elszállíttatnák. Ezzel is elősegítenék a tiszta, kulturált Salgótarján kialakítását. Napjainkban mindinkább több szó esik a XXII. kongresszusról Most nem cél úgy fejtegetni a dolgokat, hogy külön a párttagok és külön -a párton- kívüliek feladatairól beszéljünk, mert az a nagy perspektíva, amit magunk elé tűztünk, csak a legszorosabb összefogással valósítható meg. Sokkal célszerűbb az arányokat úgy felállítani, mint vezető és beosztott és mint szellemi és fizikai munkás. Nézzük az előbbit: az tény, hogy a megnövekedett feladatok külön-külön minden becsületes dolgozótól, még nagyobb teljesítményeket követelnek. Éppen ezért hatványozottan érvényesül ez a vezetőkre vonatkoztatva, bármely területen is dolgozzanak. Itt lényegében arról van szó, hogy a vezető beosztásban lévőnek nemcsak azért kell újabbat, nagyszerűbbet produkálni, mert tőle személyileg elvárja a társadalom, hanem azért -is, mert csak így tud olyanná válni, akire beosztottai felnéznek és aki így képes a jövő vezetőgáydájának kialakításában is hatékonyan segíteni. Tehát haladjon tudásban mindig a beosztottjai előtt. Az ilyen vezető körül nem lesz intrika, fúrás és henyélés, Példamutató felnőttek J. L-né acéláru-gyári olvasónk egy őt ért kellemetlenségről számol be levelében. Vasárnap a gyári moziba készültünk — kezdi levelét — és én elmentem, hogy jegyet váltsak. Előttem vagy 15 gyermek állt szépen sorban, örültem a fegyelmezett rendnek és vártam, hogy sorra kerüljek. Alig jött meg a pénztáros. máris vidáman köszöntötte egy utánam érkező férfi, és aztán magátólértetődően elsőnek ő kapott jegyet. Majd levélírónk arról beszélt, meg néhány ilyen soronkívül érkezett felnőtt kapott jegyet, miközben ők vártak a sorukra, így aztán mindössze 40 percig állt, hogy néhány „példamutató” felnőtt egy-két perc alatt megkaphassa jegyét. Az a véleményem — mondja befejezésül J. L-né —<■, hogy akinek van ráérő ideje két órát a moziban szórakozni, az érjen rá arra is, hogy példamutatóan sorban álljon a jegyért, ha már állnak előtte. MELLETT amiből sajnos, még vannak, akik most is meg tudnak élni. Legyen a kettő közötti viszonynak alapgondolata a kölcsönös bizalom, megbecsülés és Ynindkettő ismerje el, hogy ki-ki a maga munkájával adottságaihoz képest egyformán járul hozzá a szocializmus építéséhez. Mélyrehatóbb elemzést kíván a szellemi és fizikai dolgozók egymás közötti kapcsolata. Sajnos, a fizikai dolgozók egy része között még megtalálhatók bizonyos visz- szahúző erők, amiknek következtében nem tudják a szellemi munkát és munkásokat korunknak megfelelően értékelni. Itt közrejátszik a múlt káros gyakorlata, amikor is a szellemi beosztású nem tekintette semmibe a fizikait. Ennek a problémának megoldásában elsősorban a szellemi munkások tudnak segíteni, mert ha a fizikai látja és gyakorlatban érzi, hogy saját munkáját azért tudja köny- nyebben elvégezni, mert közvetlen ésszerű segítséget kapott, akkor a megbecsülés észrevehetően megnő. De ha csak azt látja, hogy a szellemi csupán adminisztrál és a tényeket huzamos ideig csak regisztrálja, úgy ebből nem fakad irigylésreméltó helyzet. Végeredményben a helyzet megoldásának kulcsa a kezünkben van, már annál is inkább, mert szellemi dolgozóink többsége fizikai munkával kezdte pályafutását és többségében saját szorgalmának köszönheti jelenlegi beosztását. Ezek a problémák nem újak, csupán felismerésük után mielőbb javítani kell rajtuk, mert részben alapfeltételei a még eredményesebb továbbhaladásunknak. Csatlós János, St. Acélárugyár. UTA A Salgótarjáni Járási Könyvtár esztendős tapasztalatairól Alig esztendeje, hogy a világra jött Ahogy mondani szokás, nehéz szülés volt de végül is igazolta azokat, akik bábáskodtak fölötte: ennek az újtípusú, mondhatni kísérleti járási könyvtárnak egyre inkább izmosodó szervezete a legszebb reményekre jogosít. “Köztudott, hogy a kultúra terjesztésének ma és még sokáig a könyvtárak a legjobb, leghatásosabb szolgálói. És minél gyorsabban jutnak el az olvasóhoz kz újabb és újabb, szép- és szakirodalmi alkotások, minél több és jobb könyv jut él hozzájuk, annál tökéletesebben tölti be a könyvtár kulturaformáló-ter- jesztő szerepét, hivatását. Ezzel a problémakörrel tart szoros rokonságot a már jelzett kísérlet. S hadd fűzzük hozzá: sikere, vagy sikertelensége nem csupán helyi — országos jelentőséggel is bin, márcsak azért is, mert a probléma, amit itt megoldunk, jó ideje foglalkoztatja a könyvtár-ügyek legfelsőbb irányítóit is. Körülbelül két esztendeje — éppen a fenti meggondolásból — megállapodás is jött létre a Művelődési Minisztérium és a SZOT — a másik széleskörű kjönyvtárhálózat gazdája — között. A megegyezés elsősorban a módszertani munka egyeztetése, koordinálása szempontjából fontos, de bizonyos területi, hatásköri felosztásra is, amely az állami hálózatot és a MEDOSZ- könyvtárak viszonyát érinti. Az a lépés azonban, amit ebben a járásban tettek a könyvtárhálózat egységesítésének irányában túlment az említett megegyezésen. Ezzel kapcsolatban még el kell mondani, hogy annak- előtte önálló járási könyvtára a salgótarjáni járásnak egyáltalán nem, volt. A járás területén levő községi könyvtárak módszertani segítését, irányítását a Megyei Könyvtár módszertani csoportja látta el, egyéb feladatai mellett. Minden igyekezet, ügyszeretet, szakértelem ellenére érthető, hogy ez a munka nem lehetett kielégítő. Az önálló járási könyvtárra tehát szükség volt, ugyanakkor létrehozását státusz-problémák akadályozták. Bizonyos központi apparátus megteremtése máshol is összefüggésben van objektív feltételekkel; itt a helyi könyvtárak száma, a könyvállomány nagysága, s ehhez hasonló tényezők szabják meg. Ezzel kapcsolatban merült fel, hogy bizonyos számú szakiszervezeti könyvtáraknak az állami hálózathoz való kapcsolása nélkül a terv kivitelezése meghiúsul. Tehát még egy serkentő tényező, hogy új utakat keressenek. A bányászszakszervezet, lévén a megyében a legkiterjedtebb, legjelentősebb — ennek megfelelően, 'könyvtárai is a legszámottevőbbek. Tárgyalásokba kezdtek tehát a bányászszakszervezettel, s annak gyümölcseként csatolták 15 könyvtárát az állami hálózathoz. Persze nem ment ez fontolgatások nélkül. Egyrészt a szakszervezeti bizottság a 15 könyvtárral együtt lemond mozgalmi tevékenységének egy igen hálás területéről, másrészt a vezetők kissé bizalmatlanok is voltak: vajon képesek lesznek-e az állami hálózat dolgozói kellően segíteni a volt szakszervezeti könyvtárakat, vajon nem lesznek-e részrehajlók, nem szorítják-e majd háttérbe őket. De minden aggályoskodást félretéve, elhárítva, győzedelmeskedett az olvasni, művelődni kívánó dolgozók érdeke. Ezekutáin lássuk az első év eredményeit, hiszen, hogy érdemes volt feladni az aggodalmakat, felülemelkedni a vezetőknek saját szűkebb szervezeti érdekeiken, minden ékesszólásnál meggyőzőbb bizonyíték az adatok, számok logikája. A salgótarjáni járási könyvtárhoz a csatolt 15 szakszervezeti könyvtáron kívül ‘33 községi könyvtár és 15 könyvkölcsönző tartozik. Székhelyét szándékosan Nagybátomyban, a nógrádi szénbányászat „fővárosában” ütötte fel, támaszkodva az itt élő nagyszámú bányászra, egyben hozzá is járulva kulturális felemelkedésükhöz. A járási könyvtár tevékenysége általában tervszerűbbé tette a helyi könyvtárak munkáját. Köszönhető ez a szisztematikus módszertani és gyakorlati segítségnek, amelyre most már több mód nyílott mint korábban. A helyi könyvtárak terveit hónapokra bontatták le a könyvtárosokkal, a feladatokat minden esetben megbeszélték nemcsak velük, hanem a helyi közigazgatási és mozgalmi vezetőkkel is. Végrehajtását folyamatosan ellenőrizték a járási könyvtár vezetője is, munkatársai; megbeszélték a közbe-közbe felbukkanó problémákat is. Az új alapokra helyezett hálózat egyik nagy eredménye a könyvállomány emelkedése: egy esztendő alatt hatvanezer forintot fordítottak erre. De amin az 1961. év hozta fejlődés mindenki számára a legkönnyebben lemérhető: az olvasók száma egy esztendő alatt 2200-al gyarapodott, 117 ezer 332 könyvet kölcsönöztek ki, 43 845 kötettel többet, mint 1060-ban! Hatalmas ugrás. Sikerült megteremteni a nagybátonyi városi könyvtár alapjait is. A helyi szakszervezeti könyvtár átköltözik a járási könyvtár helyiségébe. S ez a költözés nemcsak formális. Könyvellátottsága, mivel az állami és szakszervezeti költségvetést egyesítik, nő.' Csak új könyvre hatvanezer forintot kapnak, a tavalyi hússzal szemben. Több mint negyvenféle hazai folyóirat áll majd az olvasók rendelkezésére, bővül a diafilm- tár. A Nagybátony területén működő szakszervezeti könyvtárakat pedig, mint fiókokat, a városi könyvtárhoz csatolják. Az átszervezés, minden valószínűség szerint megduplázza az olvasók számát itt is. Nem jártak rosszul a volt szakszervezeti könyvtárak sem. Volt, ahol az egész könyvállományt kicserélték, mint Etes-Amálián, Kasár bányatelepen. Letétbe több, mint 5000 új könyvet kaptak; eddig hat szakszervezeti könyvtár állományát rendezték: selejtezték', átleltározták. Valamennyinek az állománya
