Nógrádi Népújság. 1962. február (18. évfolyam. 10-17. szám)

1962-02-10 / 12. szám

4

NÓGRÁDI NÉPÜJSAG

1962. február 10.

Felnőttek az iskolapadban

„Habár fölül a gálya;

S alul a víznek árja;

Azért a víz az úr!"

Még egy kiegészítő kérdés, s aztán a tanárnő bólint:

— Köszönöm, jeles ...

Szalay Sándor, a Salgótarjáni Madách Imre Általános Gimnázium levelez» tagozatának III. osztályos tanulója '— civilben villanyszerelő — átveszi tanulmányi könyvecskéjét, s átmegy a szomszédos tanterembe, ahol kémiából fog beszámolni. Közben már a következő felelőn a sor. Mikor ő is végzett — hármasra sikerült — odalépünk a magyar tanárnőhöz, dr. Balogh Endrénéhez:

— Elnézést kérünk a zavarásért; meg van elégedve a. tanulóival?

— Kérem. Amint észre vehette az iménti két feleletből, készülnek. S elmondhatom, hogy ide senki sem jön beszámolni felkészületlenül. Persze a különböző képességek, ltifejezési készség befolyásolja az eredményt, de a szorgalmuk kivétel nélkül nagyon nagy.

Hétfő óta folynak a félévi beszámolók a gimnázium levelező tagozatán. Ezekben a napokban több mint kétszáz felnőtt tanuló toporgott izgatottan a tantermek előtt, hogy aztán sápadozva a tanári asztalhoz lépjen tételt húzni. Ilyenkor — lám, mindegy, hogy kicsiny, vagy nagy

— mindenkinek megremeg a keze: miről, milyen kérdésről kel] számot adni.

A biológia szertárában Ba- jóczky Jánosné tanárnő vizsgáztat. — Eddig általános négyes a beszámolók eredménye

— mondja. Igaz, a fiatalember, aki éppen most vizsgázik — a csiga a tétele — „hasalt”, sokminden lényegeset nem is említett csak kettest kapott. — De nem ez a jellemző — mosolyog a tanárnő. Általában azoknak sikerül így a beszámoló, akik hiányoztak a foglalkozásokról, vagy halogatják a beszámolót.

Jakab Margit, a földrajz tanára örömmel közli: Észrevehető, hogy hallgatói az idén jobban készültek a beszámolóra, mint az előző esztendők bármelyikében. — Aztán nem tudom, hogy ez véletlenül alakult-e így, vagy általános jelenség, de így van.

Úgy látszik, szó sincs véletlenről. mert ez a véleménye a matematikát tanító Versényi György elvtársnak is. örvendetesen javul a felnőtt tanulók tanulmányi fegyelme. Ez a komolyodás érezhető volt évközben is, nemcsak itt, a beszámolókon. A levelező tagozaton heti egy

— nem kötelező — foglalkozás van. Az esti és leveles» tagozat igazgatója, Kiss Emil elvtárs, de a tanárok is, még az év elején felhívták a hallgatók figyelmét arra: ha nem is kötelező a

A G E L K A

(a Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat)

Salgótarján,

Schulyer Ferenc u. 12 szám alatt,

megnyitotta televízió szervizét

A szerviz rádió, lemezjátszó, magnetofon, mikrofon és általában minden elektroakusztikai cikk javítását vállalja. ÜZEMIDŐ:

MINDENNAP 8—14 óráig SZOMBATON 8—12 óráig. Televízió és rádióműszerészeket felvesz a GEL- KA (Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat) salgótarjáni (Schulyer Ferenc u. 12) szervize. Jelentkezés levélben, vagy üzemidőben személyesen a helyszínen.

46.

foglalkozás, saját érdekükben járjanak el rendszeresen. Az idén a döntő többség megfogadta a jótanácsot. Korábban jó, ha egy-egy osztály fele megjelent, s a személyek is állandóan változtak. Most az osztályok nagy többsége rendszeresen látogatja az órákat. Meg is van a látszatja. Nézzük a matematikai osztályzatokat: sok az ötös, négyes, viszonylag kevés a kettes.

Persze a javuló tendencia nemcsak a tanulmányi fegyelemnek köszönhető: a tanárok áldozatkészségének, türelmének, segíteniakarásának iá, s nem utolsósorban a felnőtt oktatásban szerzett pedagógiai tapasztalataiknak. Mert a felnőttek oktatásához sajátos pedagógiai módszerek szükségesek. A nappali tagozaton bevált nevelési elvek alkalmazásával itt nem jutnának messzire. Az anyag tömör, elsajátítására az idő rövid. Elég csak megemlíteni, hogy van tananyag-rész, amelyet a gyerekek hat óra folyamán sajátítanak el, s itt csak egy óra áll rendelkezésre. — Ülepedést idő, tehát abszolút nincs — fejtegeti Versényi elvtárs a beszámoló egy kis, lélegzetvételnyi szünetében. — Ilyenformán roppant intenzív pedagógiai módszer kialaki- 'tására van szükség. Aztán sosem szabad elfelejteni, hogy felnőttekkel van dolgunk. A táblánál való szereplésnek például igen nagy a jelentősége, mégis nagyon óvatosan kell eljárni. A felnőttek kudarc esetén jobban szégyellik magukat egymás előtt, mint a gyerekek. Meggondolatlan ki- hívogatással tehát el lehet vadítani őket; ahelyett, hogy megszokná a szereplést, s ezzel a vizsgára szinte lélektanilag előkészülne, gátlásai nem hogy feloldódnának, de még görcsösebbekké válnak.

íme, az ilyen és ehhez hasonló tűnődések, gondolatok, s alkalmazásuk az órákon, szintén érlelték a • javuló tanulmányi eredményeket.

Beszéltünk a tanárok áldozatkészségéről* szólnunk kell arról is. hogy bizony a hallgatók, akik ide járnak, sok mindenről lemondtak a tanulás kedvéért: szórakozásról, a nyugodt családi életről; van aki anyagi áldozatot is hoz érte. És vajon ki, miért tanul? Egy csinos, jóképű fiatal lány, aki a vendéglátó iparban dolgozik — nem is nehéz a munkája, elég jól keres is — azért, mert óvónő szeretne lenni. — Nagyon szeretem a gyerekeket — mondja. Nem lesz könnyebb élete, de hivatásérzet is van a világon! Nyerges István mátranováki vájár a gyerekei kedvéért tanul, hogy majdan segíthessen nekik a tanulásban. Szalay Sándor, a már említett villanyszerelő azt feleli: — Mert most olyan korban élünk, amikor lehetetlen nem tanulni.

S ha az iskolában mindent elkövetnek, hogy gyümölcsöző legyen tanulóik igyekezete, bizony nem mindenki találkozik ezzel a segíteni akarással munkahelyén. Nyerges például nagyon elkeseredett, mert matematikából most csak négyest kapott. De hogyisne, mikor karácsony óta nem engedik munkahelyéről a foglalkozásokra. Emiatt gyengébb most az osztályzata. Még azt is fejéhez vágták, hogy miért gimnáziumba iratkozott, miért nem bányász-technikusnak, holott éppen az üzem személyzeti osztálya felejtette el továbbítani annak idején felvételi kérelmét a technikumba. Együd Zsuzsanna, mátranováki kiskereskedelmi dolgozó érdekében az iskolának, kellett közbenjárnia, hogy elengedjék munkahelyéről, Zsé- lyi Annának, aki a mihály- gergei fmsz-boltban dolgozik, fizetett szabadsága terhére írják valahányszor iskolába megy. S ez valahogy nincs rendjén. Emberek, dolgozó emberek, akik — a tabániakon kívül — Tarról, Vere- bélyről. Mátranovákról. Pász- tóról, s az ég tudja még hányféle tájról, faluból, községből utaznak ide, hogy felnőttfejjel beüljenek az iskolapadba, annál többet érdemelnének. hogy elengedjék őket a foglalkozásokra. Az ő és tanáraik kívánsága is, hogy törődjenek velük többet. Érdeklődjenek tanulmányi eredményeik, problémáik iránt.

Végre is. nemcsak maguknak tanulnak, a társadalomnak is.

Cs G.

KÖNYVESPOLC

Törhetetlen emberek

VADÁSZ FERENC: Harcunk a magyar pokollal című kötete általános figyelmet érdemel. Felvonulnak benne a 40-es évek illegális vezető pártmunkásai: Schönherz, aki a börtönőröknek is a Szovjetunióról beszél, s a tárgyalásról visszatérve elégedetten állapítja meg, hogy az a népfront-politika népszerűsítésének színhelye lett. Azt, hogy a bíróság halálra ítélte őt — csak mellékesen közli. Látjuk Rózsát, akit valósággal halálra kínoztak a csendőrnyomozók, s aki félrevezetve a rendőrséget, mégegy- szer utoljára kijut a fővárosba, s a Károlyi-kertben a Leonora- nyitány fennséges hangjai közepette búcsúzik a mozgalomtól és az élettől. Megelevenedik Ságvári alakja, aki fizikai erejével és Ugysségével épp oly mély hatást tett a fiatalokra, mint érveinek világosságával és személyes bátorságával.

Kommunisták e könyv hősei. Vezető harcosokat és kevésbé ismert aktivistákat, szimpatizánsokat ismertet meg velünk a szerző. Nőket és férfiakat, erőseket és gyengéket, elméleti és mozgalmi embereket, tisztánlátó- kat ős zavaros gondolkozásúakat. Az ügyhöz hű kommunisták minden helyzetben a köz érdekét szolgálják. Börtönben, internálótáborban, bíróságon — a legnehezebb körülmények között is - saját egyéni érdekeiket alárendelik a nép érdekeinek. Ez a nagyon érdekes könyv feltárja azt a ,,titkot”, miként tudott szakadatlanul megújulni a párt a hatalmas vérveszteségek ellenére.

A kötetben összegyűjtött írások elragadó képet adnak arról, mi adott erőt a kommunistáknak a nemzeti függetlenségért és szabadságért vívott harcukban.

Aranylakodalom

Salgótarjánban

A Déryné Színház szombaton este Salgótarjánban mutatja be Űrsy Ferenc: Aranylakodalom című igen érdekesnek ígérkező színművét.

A darabot vasárnap és a következő napokon Mátrano- vákon, Nógrádmegyeren, Szé- csényben, Karancsságon, Pe- tőfi-bányatelepen, Nagybátony bányavárosban, Etesen és Szu- hán is előadják.

ÉBREDÉS

Kovalcsik András, balassagyarmati tanár felvételeiből

SIMON LAJOS:

Magonyos tanya félen

Nálunk, mint szakállas vén kocsisok, a fák nem fogják kantárvégre a szelet, és égrenyúló szikra-karámja se zárja körbe a megbokrosodott ménes fergeteget.

Zúdul a tanya tetejére szinte dobogva, nyerítve vedlik, hó\-~istály-szőre zuhog, fehérhasú hideg ágaskodik az ereszaljig, s alatta picin, madárka-szemével a ház csak hunyorog.

Hunyorog ... Körös-körül fehér, mint szakállas vén kocsisok szeme felett lengő buja bozót.

Testvérek! így behavaz még minket a tél! Várunk gyönyörű tavaszt, olvadozót, hogy szóljon már bennünk, mint halk ereszek muzsikája valami egyakarat öröme, valami egyakarat öröme!

Dlósjenőn derül az ég

I.

A dolgozók

Egüket kudarcokkal teli évek tették sötétté. Az állandóan gomolygó nehéz felhők közül hol itt, hol ott csapott le villám, ami pusztított, rombolt, égetett. Hitet, célokat, hozzávaló erőt. egymásba kapaszkodó jó szándékot. És a felhőket, viharokat mindig emberek, a közöttük burjánzó meg nem értés, önző törekvések, meg- fontolatlanság, a kapkodás idézte fel. Mert ide vezetett történelmük. Tatárjárás, huszita harcok, az 1400-as években városi mivoltából török bég uradalma, azután Esterházyak, bárók, német, zsidó és francia kereskedők váltakozó tulajdona. Népe, a szolga nép maradt csak hűséges ehhez a földhöz, verítékezett, szenvedett, hogy a. vadonból dúsan termő, gazdáit dúsan hizlaló talajt törjön, formáljon. Az ózondús levegőt árasztó Börzsöny gazdag erdeivel, majd háromezer holdas szántója, a hatalmas tó kövér halaival és nádasával, a gyümölcsösök, szőlőt termő domboldalak, a valaha úri tivornyákra használt erdei kéjlak — mind a népé, azoké az embereké, akiknek ősei ott porladnak a más dőzsölésére végzett munka kínjaitól, korhadt keresztfák, földig hajló füzei: árnyában.

Csoda-e, hogy annyi úri bitang, Sváb Sándorok, vitéz

llosvay Péterek, méltóságos szajhák és bilgeris terroristák gyalázatos viselkedését oly nehéz felejteni e tájon? Csoda-e, hogy annyi gazember iránt oly sok évtizede felgyűlt gyűlölet máról-holnapra nem oszlott semmivé? S az urak. eltakarodtával a mindenből kisemmizett nép ronggyá foszlott hitével saját vérei igazában is olyan sokáig kételkedett. Nem is oktalanul, hiszen először való jó szándék után a közülük felnőttek is urak majmolói- vá, a mindig tiprottak további gyötrőivé fajultak.

Pár éve csak, hogy a proletárokból, becsületes kommunistákból már évtizede érő mag, törekvéseik kudarcokon, gáncsokon is átsugárzó igazsága terebélyesedni kezedéit. Olvadozott a hitetlenség, tünedeztek a kártevők és önző emberek, majd a nagy fordulattal 1960 utolsó napjaiban Diósjenő lakossága is eldöntötte: a közös gazdálkodás útjára lép. S most először történt meg, hogy teljes év munkája után az egész falu közös számvetést tett s azt mondhatták: nincsenek

még ugyan egyenesben, de a kátyúból kilábaltak, mostantól egyenlő esélyű versenyzői a pályának, amelynek kapujából egy cél felé

indul velük együtt ezernyi más közösség.

II.

A párttltkár

Jártuk a határt egész álló nap Surányi elvtárssal. Május eleje volt, napsütéses, páradús idő. Különösen megragadott, hogy ez a pesti üzemből idejött munkásember, Diósjenő párttitkára néhány hónapi itteni ismerkedése alapján zöldellő vetések, virágzó gyümölcsösök, épülő istállók, pöfögő traktorok s főként a mindenütt serénykedő emberek bemutatásában olyan kimerítő tud lenni, mintha apja-anyja idevalósi lett volna.

E csaknem egymillió forint adósságot átvett termelőszövetkezet olyan terveiről be- o'oÁfkva*, íítll; §! 'S'?* ^

■

szélt, amelyek megvalósulása esetén egy esztendő alatt eltűntek volna tíz év hibái, s még a gazdag szövetkezetek sorába is felzárkózhattak volna. A bíborhere, a halgazdaság, a 46 hold málna, csirke és kacsa farmjaik, sertés- és szarvasmarha-hizlaldájuk, kapás- és kalászosnövényeik, a kertészet, a segédüzemek, a szeszfőzde — lei tudja, mennyi forrása a fejlődés alapjául szolgáló jövedelemnek. Surányi elvtárs sorolta a számokat és illetlenség lett volna a rögös földek mindennapi körbejáróját, ezt a lelkes szemű, erős akaratú embert kételkedéssel megzavarni. Egyébként az ismertetett objektív dolgok reálisaknak is látszottak s együtt örültem vele, mikor ezzel fejezte be:

— Huszonhat forint néhány fillérre terveztünk egy munkaegységet, de titokban harminc forintra számítunk. Csak másfél napi ott tartózkodás után, mikor már brigádvezetőkkel, brigádtagokkal is beszélgettem, kérdeztem meg a párttitkárt:

— Mondja, Surányi elvtárs. és az emberek, a csaknem félezer termelőszövetkezeti tag, hogy áll ezekhez a tervekhez?

Mert a drága munkanapok reggelein még kilenc-tízóra- kor is huszan-harmincan vártak munkaelosztásra a tsz- irpda előtt. Mert panaszos hangok hallatszottak, hogy hónapok óta nincs egy fillér munkaegység előleg, cigarettára sem jut pénz. E kilátástalan helyzet pedig éppen azokat sújtotta, akik már évek óta hasonló nehézségekkel birkóztak az előbbi kisebb szövetkezetekben s régen kifogytak — ha volt — tartalékjaikból. Egyáltalán nem optimizmusra serkentő állapot.

— Az emberek hitét kell visszaadnunk, akkor becsületesen dolgozni fognak — nyugtatott meg Surányi elvtárs. Igen, hát ez az, ami nem az annyiszor megismételt szavakon múlik.

III.

Az elnök

Február 5-én volt a gazdasági eredményeket tárgyaló közgyűlés. Raj László, tsz- elnök adott számot.

— Megállapítható, hogy a közös munka periodikusan hullámzó, mindig a tagság hangulatától függően volt szervezhető. A tavaszi munkák elvégzését a tagság egy emberként segítette, még a vetőmagot is adták. A kapálások idején már sokan elmaradoztak, drága napok teltek el a vitában, hogy résziben történjék-e a művelés, vagy ne.

— Az aratási, cséplési munkákat már csak külső segítséggel tudtuk elvégezni, egyre szaporodott azoknak a száma, akik csak tessék-lás- sék dolgoztak, vagy egyáltalán nem vettek részt a munkában. Így tételesebb hasznot hozó üzemágakban csaknem mindenütt lemaradtunk a tervtől s elkerültük ugyan a mérleghiányt, de jóval kevesebb a jövedelem, mint terveztük.