Nógrádi Népújság. 1962. február (18. évfolyam. 10-17. szám)

1962-02-07 / 11. szám

6 NÓGRÁDI NÉPÜJSAG 1962. február 1 MÁJUSI FAGY Kézfogás az Ipoly mentén • • • A fiú egy szerelem nél­küli ölelés színhelyét hagyja el titokban, amikor kilép a még alvó, zsírosképű asszony szobájából. A kislány egy sze­relem nélküli részeg ölelés elől, az albérlő fiatalember szobájából támolyog a fürdő­szobába, hogy a hidegvízzel csillapítsa bódult, fájós fejét. És az előszobában surranó fiú, a fürdőszobában matató lány találkozik. Két fiatal, akikben nem is olyan régen lobbant fel a szerelem, akikben tiszta és nemes érzések születtek, akik a jövőt már együtt szeret­ték volna élni. És most itt találkoznak. Mi lesz tovább? Van elég erő bennük, ki bir- ja-e a szerelmük, hogy saját mocskukból felemelkedve, megtisztulva egymás mellé kerüljenek? A filmben a két fiatal elindul a hajnali ólom­fényekkel szürke pesti ut­cán, az egyik oldalon a lány, a másikon a fiú. Némán, las­san, megtörtén mennek. Kö­zelednek egymáshoz, lelép­nek a járdáról, de mielőtt megtudnánk, hogy útjaik ta­lálkoznak-e ismét, megjele­nik a felirat a vászríon: VÉGE. Igen. Ez a túlságosan vé­letlenszerű, de mégiscsak iz­galmas drámai találkozás egy pesti lakásban, a Májusi fagy című Hunnia film vége, be­fejezése. Nagyon sajnáljuk, hogy nem ez a kezdet. Mert valóban izgalmas, minden izé­ben a mai fiatalok életér­zéseit felmutató, a megoldá­sokhoz is művészi módon utat mutató filmet kaphattunk volna, ha Csurka István for­Uj magyar film gatókönyvébe valahol ennél a drámai összeütközésnél kez­dődik és nem befejeződik. Éppen az igazi, drámai ösz- Szeütközés hiánya miatt érez­zük, minden jól sikerült rész­lete ellenére is, hamisnak ezt a filmet. A hiányt nem úgy kell érteni, hogy nincs a filmben olyan probléma, ami a két főszereplőt szembe­állítja egymással. Van ilyen, csak nem fogadhatjuk, el igaznak. Klári, a kislány vi­déki. Pesten albérletben van, egy gyárban dolgozik. Miska, a fiú kőműves, ő is vidéki, egy faluban laknak a szü­leik, de ő most munkás- szálláson, Pesten lakik. Mind­ketten hazalátogatnak, mikor egy szombatesti mulatságon összeismerkednek. Szerelme­sek lesznek egymásba, de a lány végig nem mondja meg, hogy ő is Pesten dolgozik. Később is minden konflik­tus ebből az elhallgatásból fa­kad. Miért nem mondja meg? Erre nem kapunk választ Nem is kaphatunlí, mert a valóság azt mutatja: a vi­déki kislányok inkább dicsek­szenek, mintsen letagadnák, hogy Pesten dolgoznak. Elő­fordulhat, hogy valaki mégis titkolni igyekszik, de akkor a művész kötelessége ábrá­zolni, indokolni ezt, magya­rázatát adni. Magyarázat nincs. így az­tán Kiss József rendező min­den tehetsége ellenére a leg­jobban sikerült jelenetek alatt is állandóan ott motoszkál a nézőben a kérdés: jó, jó, de miért nem mondja meg, hogy Pesten dolgozik. Önmagában jól sikerült a falusi bál be­Csomagol ó anyag m* VASIIORDÓ FALÁDA ÖBLÖS ÜVEG FAHORDÓ NÁTRONZSÁK PAPIRDOBOZ felújított állapotban felesleges készletét raktárról szállít a helybeli MÉH-en kérész­az egész országba tül átvesszük. Göngyölegfelújító Vállalat Budapest, XIII. kér. Dagály utca 3. Telefon: 200—285, 200—380, 200—705. (32) Termeloszövetkezeti parasztok! Egyéni termelők! Az Allatforgalmi Vállalat járási kirendeltségei meg­kezdték a szerződéskötést az 1962. évi ielnőtt szarvasmarha hizlaiási akcióban! Ismét lehetőség van arra, hogy a nem vemhes tehe­nekre és üszőkre, továbbá ökrökre, tinóra és birká­ra magas átvételi árak mellett szerződést kössenek. A leszerződött állatot a szerződés megkötésétől számított legkorábban három hónap múlva, de hat hónapon belül a legközelebbi átvételi helyre kell le­szállítani. Szerződéses árat legalább 450 kg. súlyú és II. o. minőségi állatért fizetünk. Átvételi árak 8.50 14 Ft|kg A megkötött szerződés alapján 1000 forint kamat­mentes előleget biztosít az Allatforgalmi Vállalat. MINÉL ELŐBB KÖSSÖN SZERZŐDÉST AZ 1962. ÉVI FELNŐTT SZARVASMARHA HIZLALÁSI AKCIÓBAN! Pest Nógrád megyei Adatforgalmi V. 39. mutatása. Általában nagyon hangulatosak a falusi képek. Szép és költői a Margit-szi- geti víz nélküli betonmeden­cében fényképezett játékos képsor. Sztankay István az építőmunkás Másikát talán egy árnyalattal művel­tebbnek, „értelmiségibbnek” játszotta a kelleténél. De ez csak pillanatokig merül fel a nézőben, mert egyébként el­hisszük neki, hogy heves in- dulatú, kicsit könnyelmű, ér­zékeny, de a munkához értő, a munkát szerető fiatalember, akit nem csoda, ha könnyen megszeretnek: a lányok. Moór Marianne vidéki kislányából egy cseppecskét éppen a vi­dékiesség hiányzik, de sok régebbi film és színpadi sze­repe után el kell ismernünk, hogy ebben a filmben már figyelemre méltó színésznői erényeket mutatott fel. A töb­bi szereplő is, kisebb-nagyobb játéklehetőségük szerint, meg­bízható, jó alakítást nyújt, így elsősorban Kiss Manyi, Máthé Erzsi, Petényi Ilona, Bodrogi Gyula és Csurka László. Bodrossy Félix opera­tőr nemcsak szépen fény­képezte — különösen a falusi képeket —, de komoly segít­séget adott a rendezőnek a megfelelő hangulatok felkel­tésében is. A sok, részleteket dicsérő szó után még jobban fájlal­juk, hogy a részletek egé­szében olyan filmet szolgál­nak, amellyel a néző végig nem tudott azonosulni, mert, ha már éppen beleélte ma­gát egy-egy sikerült jelenet­be, közben ismét és ismét fel kellett tennie a kérdést, de miért nem mondja meg a lány az igazat? S az nem va­lami üdvös dolog, ha a kö­zönség, a zsöllye hatodik sor­ban állandóan vitatkozni kényszerül az előtte pergő filmmel. Bernáth László HORGASZPISZTOLY Az Egyesült Államokban pneumatikus pisztolyt szer­kesztettek, amellyel a horog a nehezékkel együtt pontosan oda „lőhető ki,” ahová a hor­gász akarja. Ez különösen a csónakból való horgászás­nál kényelmes. Éppen egy esztendeje an­nak, hogy a valahai érsek- ségi vadaskert földjén is meg­történt a történelmi méretű változás, megindult a falu és gazdálkodás szocialista jelle­gű fejlődésének folyamata. Érsekvad kert termelőszövet­kezeti község lett. Az új ter­melőszövetkezet, amely a két régebbi mellett létrejött ek­kor, a Magyar—Csehszlovák Barátság Tsz nevet írta táb­lájára. Az egy évvel ezelőtti ala­kulón részt vett a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövete is, hogy eredményes munkálko­dást kívánjon a szövetkezés útját választóknak, akik a termelő szorgalom mellett a két nép testvéri barátságá­nak ápolását, mélyítését is feladatul tűzték. E barátság szellemében ren­dezte meg az időközben mind területileg, mind tagszámá­ban lényegesen megnöveke­dett termelőszövetkezet a mi­nap azt a magyar—csehszlo­vák kulturális napot, amely­re ismételten szívesen várt vendégül hívta Frantisek Pi- sek nagykövetet is. A szíves invitálásnak a testvéri, szocia­lista ország úgy tett eleget, hogy ez alkalommal Érsek- vadkertre látogatott a nagy­követ társaságában Szeballai János, a lévai Nemzeti Bi­zottság elnökhelyettese, dr. Rudolf Holcsik, a Csehszlo­vák Kultúra budapesti igaz­gatója is. A kulturális nap mozgal­mas és tartalmas eseménye volt a községnek. A délelőtti órák az ifjúságé voltak a műve­lődési otthonban, ahol cseh­szlovák mesefilmeket vetítet­tek. Délután és este felnőt­tek, a termelőszövetkezetiek töltötték meg zsúfolásig két ízben is a termet, hogy gyö­nyörködői legyenek a Színes, eleven műsornak. Ének, tánc zeneszámok, szavalatok bizo­nyították itt a két nép kul­turális barátságát. A két népet összefogó kö­telékekről szólt Frantisek Pi- sek nagykövet is: — Napról napra látjuk — mondotta többek között — mily nagy jelentőséggel bir a csehszlovák—magyar gaz­dasági, tudományos, műszaki és kulturális együttműködés mindkét ország népgazdasá­gának fejlődése terén. Az eredmények értékelése után hangoztatta: amióta or­szágaikban a hatalmat a mun­kásosztály vette kezébe, né­peink történetében új, jelen­tős korszak kezdődött. A nem­zetiségi türelmetlenségre való bújtogatás helyett, amely csak a burzsoázia érdekeit szol­gálta, a kölcsönös testvéri se­gítség és együttműködés út­jára léptünk. Ez az új vi­szony népeink történetében kifejezést nyer a kölcsönös együttműködési és megsegíté­si szerződésben is, amelynél tizenharmadik évfordulóját e; év áprilisában ünnepeljük, é magyar és csehszlovák né{ egymás mellett áll a szocia­lista országok nagy család­jában és mind politikai, mine gazdasági és kulturális térer együttműködve állandóan na­gyobb és nagyobb sikerekei ér el. Olga Kozlova énekművésznő, a kulturális nap népszerű vendége Szmetana: Eladott menyasszony című operájából áriát énekel. A két nép mindinkább mé­lyülő barátságáról Szólt az ün­nepségen Jakab Sándor elv­társ, az MSZMP Nógrád Me­gyei Bizottságának első tit­kára is. Szocializmust építő közös fáradozásainkat vázol­va annak a kívánságnak adott kifejezést, hogy a két ország között minél több munka- és kultúrkapcsolat szülessen, s ennek eredményeként a Szov­jetunió vezetésével mielőbb es együtt léphessünk a kommu­nista társadalomba. A kulturális események után a vehdégek és a falu dolgozói baráti beszélgetésen még hosszú órákig együtt ma­radtak. A magyar—csehszto- vák kulturális nap gondos szervezéséért Sólyom Ferenc főkönyvelő és Pistyur Sán­dor nevelő fáradozását illeti elsősorban elismerés, de di­cséret illeti a Magyar—Cseh­szlovák Barátság Termelőszö­vetkezet asszonyait is, akik a szép találkozó családiasságá­ról gondoskodtak — szívvel és figyelmességgel. b. t. Frantisek Pisek nagykövet köszönti az érsekvadkertieket a magyar—csehszlovák kulturális napon. Jíleqí&vi a eiend... A nagybátonyi bányaváros kultúrális életéből I. ZZAL KEZDEM, AMI­VEL a cikkírás szabályai sze­rint tán inkább befejezni ké­ne, de nagyon kikívánkozik belőlem. Három látogatás, is­merkedés problémákkal és emberekkel már szinte sze­mélyes ügyemmé is tette: megtört a csend, hozzáláttak a közös szervezéshez a nagy- bátonyiak, hogy most már belátható időn belül élénk kulturális, társas élet kezdőd­jék a bányavárosban. De míg eddig eljutottak, sok víz lecsordogált a Zagy­ván ... POKOLBA VEZETŐ ÜT is jó szándékkal van ki­kövezve. Aztán itt nem is a pokolba igyekeznek az embe­rek, hanem egy bányaváros délutánjainak, estéinek lélek­nemesítő tartalmat adni. Így hát a jószándék nem is hiá­nyozhat. Az már aztán elég­gé emberi dolog, hogy ahá­nyon voltak, annyiféle módon akarták saját szándékaikat valóra váltani. Ami egybe­fonta volna ezt a szándékszö­vevényt, sokáig, nagyon so­káig hiányzott. Es a sokféle jószándékból — ahogy ez már lenni szokott, ha hiány­zik az egyetértés — villongás, ellenségeskedés, acsarkodás lett. A kultúrált szórakozás helyett pedig — ha már ha­sonlattal kezdtem — tán nem is pokol, de mindenesetre purgatórium, az lett. (Leg­alább is arról írták, meg mondták ennek a kérdésnek a „szakértői”, hogy homály van és csend benne; vagyis: semmi.) És ezt a csendet csak a kocsmából kiáradó dajno- lás, esti családi perpatvarok törték meg. No meg pletykál­kodás, mert hát mivel is töltse az ember leánya az idejét, ha annyi van belőle. Az új város lakói az ország minden tájáról költöztek ide. Csupa idegen. A férfiak még csak hagyján, a munkában hamar megy a barátkozás, de a nők ugyan mivel csapják agyon az időt, ha a ház kö­rül már mindennel végeztek? Mivel? Minek mondjam? ügyis tudják. És foszlottak széjjel nappal kötött barát­ságok, sokszor aznap estére. Aztán jött a televízió. Még pedig sok televízió. De a csa­ládokat a televízió nem kö­zelíti egymáshoz. S ha min­denki visszahúzódik a saját csigaházába, csak olyan mesz- szire kerül a szomszédjától, mint valaha, mikor kilométe­rek választották el őket. Te­hát a probléma — kultú- rálódni, egyáltalán emberi módon élni a szó szoros ér­telmében — a televízió segí­tett is, meg bonyolított is. Az igazság azért igazság marad: az ember közösségi lény és sokan keresték az utat a társas élet felé. Már csak azért is, mert csak ön­magában a nemes időtöltés volt a cél. Kiderült, hogy a tét ennél nagyobb: az idege­nek egymás mellett éléséből otthonos várost teremteni, a csigaházak héját felpattinta­ni és a sokféle nációból föl­dieket fabrikálni. S ez már, ha mélyebben belegondolunk, politika! Itt, Nagybátonyban aztán igazán elmondhatjuk: aki kultúrát ad, politizál, ab­ban és olyan értelemben, aho­gyan csak elképzelhető. E ZZEL A SAJÁTOS nagybátonyi problémakörrel még a nyáron kezdtem is­merkedni. Azóta új kultúrotthon épült itt: szinte az egész város épí­tette: bizonyítva vele, szüksé­ge van rá. Megnyitó előadás is volt, amelyen elsősor­ban az idősebb korosztály remekelt. Köztük bányaigaz­gató, főmérnök, párttit­kár. Nagy reményeket keltő megmozdulás volt. S utána... nos utána újra csend lett, csend... Alig több, mint egy hónap­ja ,hogy ellátogattam újra Nagybátonyba. Sokmindent megtudtam akkor. De ennek a sokmindennek egy volt a lényege: a kultúrotthon fel­épült, a jószándékú emberek egysége nem. De akkor egy lépéssel, méghozzá nagy lé­pessel mégis előbbre mozdult az ügy. Tanúja és résztvevője voltam egy nagyon élénk, na­gyon őszinte és termékeny vitának, amelytől omladozni kezdtek az egymás közé emelt falak. Ennek és egy rákövet­kező immár harmadik láto­gatásnak a tapasztalatait, ta­nulságait szeretném most ösz- szegezni. Bemutatom ennek a vitának résztvevőit: Bazsó László, a nagybátonyi sportklub ügy­vezető elnöke, Macsó István, a kultúrotthon igazgatója, Oláh János, a bányavárosi pártvezetőség tagja, Kicsiny Miklós, a városi KlSZ-szer- vezet titkára és Kiss Károly, a kultúrotthon ügyvezetője. Tájékoztatásul annyit, hogy a tavaly fejlődésnek indult városi KISZ-szervezet és a klub, illetve a kultúrotthon vezetősége közti ellentét volt a téma. Bazsó és Macsó elv­társak már beszélgetésünk elején említették, hogy a jó kezdet utáni nagy üres­ség fő oka; a fiatalok nem folytatják azt, amire az idő­sebbek példát mutattak. A KISZ önállósítani akarja ma­gát, ez pedig nem megy. Ren­deletek is tiltják, s a cél is közös, miért nem akarnak hát dolgozni a kultúrotthon kebe­lén belül. Itt áll a 410 szemé­lyes nagy színházterem, meg a régi épület helyiségei, lé­nyegében — kihasználatlanul. Pedig sok pénzbe került: egy­millió állami hitelt; adott hozzá a Megyei Tanács, a Ne­hézipari Minisztérium, szak- szervezet, saját bevételükből is hozzájárultak, no és a ren­geteg társadalmi munka. Az öregek a megnyitásra petró­leumlámpa mellett készültek estéről-estére, a fiatalok meg képtelenek kihasználni a ké­szet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents