Nógrádi Népújság. 1962. január (18. évfolyam. 1-9. szám)

1962-01-31 / 9. szám

2 nógrádi népújság 1962. január 31. CSAK BELENYUGODNI? ••• A nemzetközi munkásmoz­galom történetébe aranybetűk­kel íródik be az SZKP XX. és a XXII. kongresszusa. A Szovjetunió Kommunista Párt­ja kongresszusai mindig ki­emelkedő állomásai voltak a nemzetközi munkásmozgalom­nak. Hatásai túlnőttek a Szov­jetunió keretein és a kong­resszusi határozatok nyomán a nemzetközi munkásmozga­lomban a kommunista pártok felülvizsgálták politikájukat, hogy a' sajátos viszonyaik között a marxista—leninista elveknek megfelelően dolgoz­nak-e, helyesen határozták-e meg a párt stratégiáját és taktikáját, helyesen tűzik-e ki a soron következő, a forra­dalmi harc szempontjából fon­tos feladatokat. Napjainkban különösen fon­tos a XXII. kongresszus té­teleinek a tanulmányozása, a világ összes kommunista párt­jai mellett nekünk magyar kommunistáknak is. Fontos egyrészt azért, mert a kong­resszus kijelpntette: a kom­munizmus az már nem álom többé, hanem a szovjet em­berekhez egyre közelebb ke­rülő valóság. Ez a valóság már tükröződik azokban az eredményekben, amelyeket a Szovjetunió a népgazdaság fejlesztésében, az életszínvo­nal terén mór eddig is elért, de tükröződik továbbá nagy­szerű hétéves tervükben és a kommunizmus húszéves programjában. Nekünk, magyar kommunis­táknak ez igen nagy segít­séget ad a szocializmust építő munkánkhoz, mert világos, tisztánlátható távlatokat vi­lágít meg. Az a tétel pél­dául. hogy a szocialista or­szágok többé-kevésbé egyszer­re érnek a kommunizmus ka­pujához, lelkesítőén hat ná­lunk is. Ez reális lehetőség és rámutat a kongresszus ar­ra is, hogy hogyan, mikép­pen érhető el. És ez óriási segítség számunkra. Fontos másrészt azért is a XXII. kongresszus, mert bátran tárta fel a személyi kultusz maradványai elleni harcot, annak teljes meg­ismeréséig. Ezen a téren ne­künk is van még tennivalónk. A személyi kultusz ugyanúgy mint a Szovjetunióban és más népi demokratikus országok­ban, nálunk is meghonoso­dott. Ennek nyomán meg­honosodtak a párt, a gazda­sági és az állami munkában a különféle szektáns gyakor­latok is. A XXII. kongresz- szus tételei nyomán a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága is átvizs­gálta az 1956-os év előtti po­litikánkat és leszűrte a ta­nulságot: szakítani kell a szektás, dogmatikus, a sze­mélyi kultuszból fakadó né­zetekkel és gyakorlatokkal. Tudjuk azt, hogy a párt féltéséből fakadóan már a személyi kultusz idején hal­latták hangjukat azok a kom­munisták, akik rámutattak a személyi kultuszból fakadó törvénytelenségekre a párton belül és a párton kívül is. Ezek az emberek feltárták a hibákat legfelsőbb szinten is. Ma már azt is tudjuk, hogy milyen, a kommunisták­hoz méltatlan módon bántak el ezekkel az emberekkel. Azt is tudjuk mindannyian, hogy ebben az időszakban a Sza­bad Európa Rádió dicstelen múltú munkatársai mennyire dörzsölték a kezüket, hiszen ,.a kommunsták egymást mar­ják és ez nekünk csak hasz­nos lehet” — mondták. Na­gyon jól tudták ők azt, hogy amíg ez történik, nem ma­rad idő az igazi ellenség el­leni harcra. És mindez mi­ből fakadt? A személyi kul­tuszból. amely nézet egy em­bernek tulajdonít csalhatat- lanságot. és elveti a válasz­tott pártszervek objektivitá­sát. Ma már mnidannyian tud­juk. hogy az a pártegység, amiről Rákosiék beszéltek, egyáltalán nem volt pártegy­ség. A pártból kizárták azo­kat a bátor, szókimondó, ge­mutattak a hibák igazi okai­ra, a személyi kultuszra, a szektás és dogmatikus gya­korlatra. Esetenként még hosszú börtönbüntetéssel is sújtották őket. Ugyanakkor felvettek párttagnak olyan egyéneket, akik maguk sem akarták, de erőltették a párt­ba való belépésüket. Koholt vádak alapján kizárták a párt­ból például azt az embert, aki a második világháború idején mint partizán a Szov­jetunióból hazatérve fegyver­rel a kézben harcolt a náci fasiszták ellen. Amikor el­fogták Horthy pribékjei, ha­lálra ítélték őt. Ezt a halál­büntetést életfogytiglanra vál­toztatták és a szovjet csapa­tok mentették meg életét, több társáéval együtt. Ez az em­ber csak akkor lehetett vol­na jó kommunista és akkor bizonyította volna be hű­ségét a párthoz, ha nam maradt volna életben, ha ki­végezték volna őt — mond­ták az akkori vezetők. Igen sok példát lehetne felsorol­ni annak bizonyítására, hogy a szektás, dogmatikus gya­korlat milyen nagy vészéi y- lyel járt és nem erősítette, hanem lazította a pártegysé­get Nagyon paradox módon hatott például az, hogy nem egy esetben olyan ember ke­rült a mi megyénkben is párt­iskolára, aki jó maga sem akart odamenni és ahogy el­végezte az iskolát, nem tud­ták semmire se használni. Hi­ányzott belőle a szív, a lel­kesedés. Kinek kedvezett ez? A pártnak, a proletárdikta­túrának semmi esetre sem. A XXII. kongresszus anya­gát megismerte az egész vi­lág, a mi országunk dolgo­zói is. Párttagok, pártonkívü- liek helyeslik az ott felve­tett kérdéseket és annak marxista—leninista módon való megoldását. Látják, hogy milyen következménye van annak, ha egy, vagy egypár ember kezében óriási hatalom összpontosul és az, vagy azok nem tudnak megfelelően marxista—leninista módon élni, dolgozni. Ma már a felvilágosító munka nyomán a személyi kultusz és a szektáns dog­matikus gyakorlat káros ha­tására rámutatva értünk el eredményeket a nevelésben. Azonban hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy ezen a té­ren minden rendben van. Még mindig megnyilvánul olyan hang a párttagság között, fő­leg a bányavidéken, de a vasas üzemekben is, hogy „ne­héz ügy ez” és „Sztálin ne­künk továbbra is apánk ma­rad, nem tagadjuk meg ót”. A megye egyik gyárában egy párttag kijelentette, „ha agyonlőnek sem veszem le Sztálin fényképét”. A megyét járva beszélgettem olyan em­berrel, aki a XXII. kong­resszus idején inkább holt volt, mint eleven, és felhá­borodva panaszolta a Sztálin és csoportjával kapcsolatos eljárást. „Egy világ omlott ösSze bennem”, mondta ak­kor. Mostanában, napokkal ezelőtt találkoztam vele és megkérdeztem tőle, felépült-e benne már az új világ? „Be­lenyugodtam” — mondta. A.hogyan ezt kijelentette, va­lami lemondásféle volt a hangjában, és nem valami meggyőzően hangzott. Ez ké­sőbb igazolódott is: ha nem is olyan durva módon, mint régebben, de ma is vallja szektáns nézeteit. Sajnos, nem nyugodott bele a változásba még most sem, nem tudja túltenni magát saját régi né­zetein. Megértjük, nem könnyű a régi nézeteket, belénk ideg- ződött gyakorlati módszere­ket levetkőzni, senki sem szabadul meg máról holnap­ra ezektől a káros gyakor­lati módszerektől. Ehhez a felvilágosító munka mellett időre is szükség van és ar­ra, hogy az illető • egyén fel­ismerje és higyje is e káros nézetek és gyakorlatok hely­telenségét. Időre? Igen időre, de1 nem rhiridegy, hogy mi­lyen hosszú ez az idő. A vég­telenségig ném hordhat az ros, szektáns, dogmatikus né­zeteket. Kádár elvtárs na­gyon nyíltan kimondotta, ha egyesek nem tudják levet­kőzni tudatukból a szektás nézeteket és nem tudják ma­gukat túltenni az ezekből fakadó helytelen gyakorlati módszereken, akkor nem ér­tenek egyet a párt politi­kájával, nem értenek egyet a kétfrontos harc szükséges­ségével, gyengítik a párt egy­ségét, és ezek az emberek legjobb, ha nem töltenek be vezető funkciót. Ezt figye­lembe kell venni mindenki­nek és a kétfrontos harcnak megfelelően kell dolgoznia Nem úgynevezett „türelmi” időről van itt szó, hanem arról, hogy ezek az embe­rek felülvizsgálják saját ma­gul nezeteit és tudjanak is szakítani ezekkel a nézetek­kel minél hamarabb. Ezen a téren már vannak eredmények, de még mindig nem kielégítő. Ebben a fel- világosító munkának igen nagy jelentősége van. Hiszen nem arról van szó, hogy emberekkel, emberek ellen harcolunk, hanem a tudatuk­ban meglevő, az emberek fe­jében még sokáig meglevő káros nézetek ellen. A „belenyugodtam” szó sok ilyen káros nézetet és gya­korlatot takar.' És ez arra figyelmeztet bennünket, hogy bár ezek az emberek bele­nyugodtak a XXII. kong­resszus által felvetett tényék­be, mégis tudatukat és szi­vüket még nem tölti ki egé­szen a kétfrontos harc szük­ségessége és főleg a szek­tás dogmatikus nézetek es módszerek elleni harc felis­merése. Arra van szükség, hogyha „belenyugodtak” a tényékbe, akkor vessék el, ha szabad így mondani, száz szá­zalékosan szektás, dogmati­kus nézeteiket és szívvel, lé­lekkel harcoljanak Központi Bizottságunk határozatainak megvalósításáért. Godó László par — A megyei postahivatal kommunistái taggyűlésükön a munkafegyelem helyzetét vitatják meg. Az elmúlt évek folyamán több esetben élüzem kitüntetést elnyert hivatal átalakított, a kor­szerű munkafeltételeket biz­tosító helyiségeket avatott a közelmúltban. Ezek a kö­rülmények fokozottan meg­követelik a pontosabb, töké­letesebb munkát a közönség érdekében. Éppen ezért tűz­ték most napirendre a párt- szervezet tagjai, hogy jobb munkaszervezéssel, az egyé­nenkénti felelősség határozot­tabb kidomborításával javíta­nak a munkafegyelem jelen­legi helyzetén. — Február 2-án délután 4 órakor Szabó József, az MSZMP Pártfőiskolájának igazgatóhelyettese t art elő­adást a salgótarjáni József Attila Művelődési Házban „A kommunizmus anyagi­technikai bázisának megte­remtése” címmel. — A megyei pártbizottság marxista—leninista esti egyetemén az idén már mind a három évfolyam működik. A filozófia, a politikai gaz­daságtan és a tudományos szocializmus hallgatói — mintegy kétszáztízen, a gaz­dasági, államigazgatási, moz­galmi, társadalmi élet legkü­lönbözőbb területeiről — a napokban vizsgáztak a me­gyei pártiskolán. Az első év­folyamon 3,9, a másodikon 3,4, a harmadikon pedig 3,5 volt az első félévi átlagos tanulmányi eredmény. — A Salgótarjáni Acél­árugyár pártbizottságának 1962. első félévi munkater­vében a megyei, városi és nagyüzemi pártbizottságok korábbi határozatainak vég­rehajtása a legfőbb célkitű­zés. E határozatok a vezetés színvonalának emeléséről, a termelés pártellenőrzéséről, a gazdaságos termelés meg­valósításáról intézkednek. télét hírei Igen fontos, hogy a műszaki fejlesztés, a kisgépesítés te­rületén nagyobb előrehala­dást érjenek el, mert a terme­lékenység emelése, a nehéz fizikai munka megszünte­tése ezek nélkül az Acél­árugyárban elképzelhetetlen. A munkatervben nagy helyet biztosítanak a XXII. kong­resszus határozatainak ma­gyarázására, annak szellemé­ben a kritikai légkör, a tö­megkapcsolat szélesítésére, a feladatok végrehajtásához minél több dolgozó mozgó­sítására. — A tűzhelygyári párt végrehajtó bizottság február 1-én megtárgyalja a KISZ tagösszeírás tapasztalatairól és a szervezeten kívüli fia­talok között végzett politi­kai nevelőmunkáról készült jelentést. Eszerint az ösz- szeírást minden aiaoszerve- zetben az előírt határidőre elvégezték. Ebben a munká­ban különösen kitűntek: Si­mon József, Puskás Tibor és Gyenes Vendel KISZ-tagok. Az összeírást felhasználták az Ifjúság a szocializmusért mozgalom további szervezé­sére, a fiatalok javaslainak. véleményének összegyűjté­sére is. Megállapítható az is. hogy a Tűzhelygyárban a tartalmas klubestek és a mozgalmi munka színvona­lának emelése számos eddig szervezeti életen kívüli fia­talt vezetett a KISZ-be. Az Nógrádi tsz asszonyok al flcólái Már több hónapos kap­csolat fűződik a nógrádi -Bé­ke Termelőszövetkezet szo­cialista címért küzdő kerté­szeti asszony brigádja és a Salgótarjáni Acélárugyár Ga- "artn-brigdája nevéhez. Az üzemi munkásnők egy alkalommal felkeresték a széi>en dolgozó tsz-brigádot és a nógrádiak most, szom­baton viszonozták a lá oga- tást. A vendégeket az üzemi nőbizottság képviselői. a gyár vezefői és a Ga«arin- brigád nőtagjai fogadták. A tsz asszonyok megtekintették az üzemet, beszélgettek,a bri­gád tanaival, munkájuk eredményeiről, majd a huzal­mű javitóműhelyi vörös sa­rakban elbeszélgetve kicse­rélték tapasztalataikat a két brigád eredményeiről, terveik teljesítéséről és további cél­kitűzéseikről. Délután a TIT-teremben baráti beszélgetésre került ror. a Gagarin-briyád és a tsz-asszony vendégek között. Emelkedett a feln&tt o-foaiák izánta 1960- ban még csak 21133 volt a könyvtárak felnőtt ol­vasóinak a száma. 1961- ben 2731 fővel emel­kedett a létszám és az idén a falusi művelődési állandó bizottság, a Hazafias Nép­ifjúsági munka fellendülését! front, a Nőtanács és fmsz nagymértékben elősegítette közös prosramja alánján to­pártszervezetekkel jó kapcsolat. való I vább növelik az olvasótábor felnőtt híveinek a számát. Ahol érett gyümölcsöt termett a szorgalmas munka Az. elmúlt hét végén szom­baton tartották meg az ér- sekvadlkerti Dimitrov Ter­melőszövetkezetben a nagy érdeklődéssel , várt zárszám­adási közgyűlést. Az érdek­lődés érthető, hiszen a tér­A szécsényi járásiak számvetése A szünetben, amikor beszél­getünk Telek elvtárssal, a já­rási tanács tagjával, a hét­köznapokról, az egymás iránti őszinteségről, egy-egy feladat végrehajtásáról, egyre oda­érünk: esztendőről esztendőre erősödünk, izmosodunk. El­mondja Telek elvtárs is a beszélgetés során, hogy nem lehet már csak úgy általános­ságban szólni az emberedhez, ez nem elégíti ki őket. Az ő körzetében Ipolytarnócon is határozott választ kértek a jelenleg legfájóbb problémá­jukra. Meg tudják-e az utat csináltatni? Mit tesznek, hogy befejezzék a művelődési há­zon az utolsó simításokat? Határozott kérdésre, határo­zott választ várnak. Onnan jutottunk el idáig hogy rendkívül jó hatással volt a járási tanácsülés min­den résztvevőjére az őszinte­ség, a még meglevő fogya­tékosságok kendőzetlen fel­tárása. Ez elmondható abból, ahogyan a tanácstagok levon­ták a következtetést: a hibá­kon akkor lehet segítem, ha ismerjük azokat. A szécsényi járási tanács legutóbbi rendes ülése ilyen volt. Rendes időszaki tanács­ülés volt, de abban mégis rendkívüli, hogy nagyon őszin­te. Semmit nem hallgatott el. Igazi, számvetés volt ez a járási tanácsülés. Számvetés a végzett munkáról. Hogy a tanácsülést nem Szécsényben, hanem hudány- halásziban tartották, újszerű volt és először érthetetlen. A tanácskozás során pedig az is kiderült, hogy miért választották ezt az utat. A járási tanácsülés előtt már egy esetben szerepelt a lu- dányiak élete. Megtárgyalták a munkájukat a tömegkap­csolattól kezdve a legkisebb adminisztrációs tevékenységig. Ezen az ülésen ennél a mun­kánál szerzet tapasztalatokat rinces embereket, akik rá- ember tudatában ilyen ká- kiterjesztették az egész járás területére. A ludányiak pedig azt mondták: ha már ők voltak a munka kiinduló pontja, legyen náluk a foly­tatás is és egyúttal vizsgál­ják meg, hogy a hozott ha­tározatokat miként hajtották végre. Így esett, hogy a szé­csényi járási tanácsülést Lu- dányhalásziban tartották meg. Nem lehetett panasz a ven­déglátókra sem, mert a szép tanácsháza méltó keretet adott a tanácsülésnek. Azt mondja Telek elvtárs. ahogyan folytatjuk a beszél­getést: neki azzal, hogy a já­rási tanács végrehajtó bizott­sága ilyen őszintén feltárja munkájának minden részletét, önbizalmat ad. Tudom milyen kötelességem van a tanács­ülésen, tudom mi a köteles­ségem a választópolgárok ké­relmének elintézésénél és tá­jékoztatásánál. Valóban a tanácsülés na­gyon kendőzetlenül tárta fel: a tanácsülések némely helyen határozatképtelenek, gyakori, hogy a határozatokat sem hajtják végre és előfordul egyes helyeken, hogy a ta­nácsok végrehajtó bizottságai­nak elnökei felkészületlenül mennek a tanácsülésre és még néhány ilyen visszatetsző do­log. Az ember, ahogyan hall­gatta a beszámolót, akarat­lanul is arra gondol: na most mi lesz? De a válasz nem késett. Ahhoz, hogy a ta­nácsi munka tartalma tovább javuljon, emelkedjen a veze­tés színvonala, elsőrendű a szakmai és politikai tovább­képzés. így összegezi: „ezzel kapcsolatban nagyon határo­zottan és egyértelműen kije­lentjük, hogy két lehetőség van: vagy tanulunk, és lé­pést tudunk tartani a fej­lődéssel, vagy átadjuk he­lyünket azoknak, akik erre a munkára alkalmasabbak”. Aztán megszabta sorban c tanácstagok feladatait is: ja­vítani szükséges a tanács­tagok választókerületi mun­káját, a beszámolókat, a fo­gadóórákat. Szó került az ál­landó bizottságokról, a kö­vetkezőképpen: őszintén és nyíltan fel kell tárni az e té­ren meglevő nyugtalanító je­lenségeket, mert ellenkező esetben takargatnánk a hibá­kat. Mik ezek a hibák? Az állandó bizottságok jelentős részének nincs munkaterve. Munkájuk ötletszerű. Nem is­merik jogkörüket stb. így vált ez a tanácsülés számvetéssé és hogy jó volt ez a számvetés, arról Telek elvtárs a járási tanácstag és a még vagy 20 felszólaló meg­győzött mindenkit. Ok arról szóltak: dolgozni akarnak szívvei-lélekkel. Mindezekhez még a követ­kezők tartoznak. A szécsé­nyi járás nagy léptekkel ha­lad a fejlődés útján. A ter­melőszövetkezetek most mé­rik le munkájuk eredményed. Ez aszerint alakul, hogy egyes termelőszövetkezetekben miként értették meg a szor­galmas munkának a jelen­tőségét. Ha lesz is némely helyen zökkenő, a jövő én már biztosabb képet mutat. Az előírt feladatokat, vetés­től az állatok takarmányo­zásáig mindent elvégeztek. Jól indul a pénzgazdálkodás az államtól kapott 13 millió fo­rinttal is. Emelkedik a járás kulturális színvonala. Min­denütt van villany, rádió, te­levízió, könyvtár. Tizenhét- ezerötszáz a könyvállományuk száma, egynéhány községtől eltekintve mindenütt művelő­dési házat építettek. Es így adhatnánk számot a szécsé­nyi járás eredményeiről. Hogy a tanácsülésen a hiá­nyosságokat vették alapul es melőszövetkezet jól gazdálko­dott az elmúlt évben, amit az is tanúsít, hogy egy év alatt 210 ezer forinttal növel­ték a fel nem osztható közös alapot. Az elnök beszámoló­jában elmondta, hogy ' az összes bevétel 33 százalékát dohánvból teljesítették. Szé­pen fejlődött az á!latfenvész- 'és is, mert például minden 100 katasztrális hold szántó után 112 kilogramm húst ér­tékesítettek. A közös mun­kával sem volt baj a múlt évben. Egyetlen egy tagja van a termelőszövetkezetnek, aki 150 munkaegységnél ke­vesebbet teljesített, de ez is 80 éves. A szorgalmas munka ered­ménye nem maradt el. A termelőszövetkezetben rend­szeresen fizették a 20 forin­tos munkaegység előleget, de így is 405 ezer forintot osz­tottak ki a terménvrészese- désen felül a közgyűlésen. A Maelódi család néldául (ket­ten dolgoztak) 44 553 forintot keresett az egy év alatt. Ez megfelel havi 3712 forintnak. Gálik János és fia 45 247, míg Barát László és fia 43 ezer 329 forint jövedelmet mondhat magáénak. Járási művelődési áb. ülése A napokban ülést tartott a járási tanács mellett műkö­dő művelődési állandó bizott­ság Pásztón. Az ülésen az állandó bi­zottsági tagok értékelték a múlt évi eredményeket és megszabták az ez évre szóló feladatokat is. Megállapítot­ták a művelődési bizottság többet segít az iskolai nevelő­munkában, ezenkívül a műve­lődési házak tevékenységé­hez is több segítséget nyújta­nak. ■--------|----­A LÁÍRTÁK AZ EGYESÜLT arab köztársaság ÉS A MAGYAR NÉP- KÖZTÄRSASÄG KÖZÖTTI 1962—63-AS ÉVRE SZŐLŐ KULTURÁLIS MUNKATERVET A terv szerint tudományos innen indultak, nem pedig az i küldöttségek kölcsönös látoga­eredményekre rakták a babé■ ------ ........................ rókát, éppen ez lesz a oiz tosíték, hogy tovább halad­nak a fejlődés útján. Bobál Gyula tásával, diákcserével, valamint a rádió és a televízió terüle­tén való együttműködéssel szo­rosabbra fűzik a két ország kulturális kapcsolatait.

Next

/
Thumbnails
Contents