Nógrádi Népújság. 1962. január (18. évfolyam. 1-9. szám)
1962-01-20 / 6. szám
NÖGRÄDI népüjsAg 1962. január 20. 4 FÉLÉVI VIZSGÁK | 1. GIMNAZISTÁK Ez a hang a meggyőződésé. Nem beszajkózott szöveg, Íriszen megyarazza: — A mi osztályunkban, de a többi utolsó éveseknél is az a vélemény, hogy az érettségi ma már az általános műveltség alapja. Olyané, amilyent a jó szakmunkástól elvárnak. A matematikát, fizi- kát, ábrázoló geometriát szeretem legjobban, rádiókat bontok szét és szerelek ösz- sze. Átlag osztályzatom nem igen lesz olyan, hogy közvetlenül egyetemre pályázhassak. Érdeklődtem már az Orion- gyárban. Valószínű, hogy oda megyek műszerész tanulónak érettségi után. Két év múlva pedig, egy szakma birtokában, megpályázom az egyetemet. Elektromérnök akarok lenni. így tájékoztat Gregus Zoltán, a kányási bányalakatos fia, mikor pályaválasztási tervei felől érdeklődöm. Hasonló elképzelései vannak Pintér Attilának és még jónéhány negyedikesnek, a salgótarjáni gimnázium végzős növendékei közül. A beszélgetés folyamán egyre inkább határozott kép alakul ki az idegenben ezekről a józanul, reálisan gondolkodó fiatalokról. Persze, igen sokan szeretnének közvetlenül is tovább tanulni egyetemen, vagy főiskolán. A gimnázium első politech- nikás osztályából többen pályáznak a műszaki egyetemre, így Bakos János is, aki jeles tanuló és a fizikai szakkörben már önállóan állított össze különleges nyomásmérő készüléket. Talán nem is érdekes, hogy ebből az osztályból a kiváló képességű Nagy Péteren kívül — aki a Zeneművészeti Főiskolára készül — mindnyájan gyakorlati foglalkozást választottak. Akik nem tanulnak tovább, az iparban, a lányok pedig a kereskedelemben akarnak elhelyezkedni. A legjobb átlageredmény - nyel rendelkező orosz tagozatú osztályból a 27 diák közül huszonhármán kérik felvételüket az orvosi, műszaki, jogi, bölcsészeti egyetemre és a testnevelési, pedagógiai főiskolákra. Schmidt Mónika már harmadikos korában negyedik helyezést ért el az országos versenyben idegen nyelvből. Egyébként is kitűnő tanuló. így beszél: — Oroszból és latinból megyek felvételi vizsgára. Tanultam már három évig németül, egy évig angolul is. Rajongok a nyelvekért. Leginkább tolmács szeretnék lenni, de ha pedagógus válik belőlem, annak is örülni ' fogok, hiszen szüleim is mind a ketten tanárok. A palotási Laczik Margit arról tájékoztat, hogy az ó osztálytársai közül a tovább tanulók vegyésznek, biológusnak, gépészmérnöknek, bölcsésznek, egy lány állatorvosnak, óvónőnek, pedagógusnak mennek, ő az esztergomi ta------------ ^ C sütörtök este Salgótarjánban vendégszerepeit a Magyar Néphadsereg Vörös Csilláé: érdemrenddel kitüntetett. Művészegyüttese. A művész- együttes ajándékműsorral kedveskedett az üzemek, társadalmi szervek és fegyveres testületek dolgozóinak. A műsorban katonadalok és kórusművek, a katonák életét bemutató táncjátékok és a nemzetközi szolidaritás fontosságát művészileg bemutató tánc, ének és zeneszámok szerepeltek. Hogy melyik szám volt a legsikeresebb. azt nehéz volna meghatározni, mert a hálás közönség minden számot lelkes ünnepléssel és nagy tapssal jutalmazott. De talán a kórusművek, és az impozáns , táncjátékok aratták a legnagyobb sikert. Saánt-Saens Győz az élet című táncjátéka a művészet PÁLYAVÁLASZTÁSI GONDOK nárképző főiskolára pályázik harmadmagával. Igen nagy jelentőségű dolog, hogy a százhúsz érettségizendő mintegy nyolc százaléka mezőgazdasági felsőfokú képzést igényel. Az sem baj, hogy ezeknek a fiataloknak fele mezőgazdasági-gépészeti tagozatra jelentkezik, hiszen a mi termelőszövetkezeteink 4—5 év múlva gépesített, korszerű nagyüzemek lesznek. Az igazsághoz tartozik, hogy ezeknek az utolsó éves közép- iskolásoknak egy kis töredéke sem tanulni, sem dolgozni nem akar az érettségi után. Olyanokból tevődik ki ez a csoport, akiket máris a férjhezmenés gondolata izgat, de olyan fiú is van, aki jól kereső szüleinek a támogatására számít csupán, semmi más célja nincs. A gimnázium igazgatója, tanárai nemcsak ezekben a napokban, hanem már a tanév elejétől rendszeresen foglalkoznak a negyedikesek pályaválasztási problémáival. Tanácsaikkal, a szülőkkel történő együttes megbeszélésekkel segítik a fiatalokat életük e döntő időszakában. Hasznos lenne mégis, ha — főként a közvetlenül munkába elhelyezkedni szándékozók érdekében — az ipari üzemek és állami gazdaságok, termelőszövetkezetek egy-egy vezetőjét meghívnák a fiatalok tájékoztatása céljából. | 2. TIZENNÉGYÉVESEK | Az általános iskolák nyolcadik osztályában tanuló fiatalok jövője sem kevésbé fontos. Jobbágy Gusztáv, a salgótarjáni Rákóczi úti iskola igazgatója tájékoztat, hogy mintegy hetven diákja hagyja e! az idén az iskola padjait. Az előző évek tapasztalata az, hogy az innen középiskolába felvett tanulók túnyomó része megfelelt a nagyobb követelményeknek, nem hozott szégyent tanáraira. Az idén végzők 15— 20 százaléka a helybeli gépipari technikumba, ennél valamivel kevesebb mezőgazdasági technikumba (nagy dolog hiszen főként ipari dolgozók gyermekeiről van szó!) nagyobb többségük pedig a gimnáziumba kéri felvételét. Néhányan a közgazdasági technikumba, vagy távoli műszeripari, illetve elektrotechnikai középiskolába is pályáznak. Nem kevés azoknak a száma sem, akik a különböző szakmákba ipari tanulóknak jelentkeznek. Az iskolát patronáló Salgótarjáni Üveggyár is vesz fel félműszakos kisegítő munkára minden esztendőben az általános iskolát végzettek közül. Gond az, hogy sok esetben a szülők is gátolják gyermekeik tovább tanulási törekvéseit. Azzal érvelnek. hogyha munkás lesz gyerekeikből, nincsen szükség tovább tanulniok, addig is kereshetnek. Pedig ez helytelen nézet, bizonyítja éppen az említett érettségizendő tizennyolcévesek helyes véleménye. 3. A FELNŐTTEK | A pályaválasztás gondjaival viaskodó ifjút a tanároknak, szülőknek és az illetékes társadalmi szerveknek segíteniük kell. Rá kell nevelni az ifjút a reális lehetőségek felismerésére, a helyes pályaválasztásra. Semmiféle konfliktus nem keletkezik ott, ahol a szülő és a diák egyaránt megérti, hogy társadalmunkban a dolgozó ember boldogulásának korlátlanok a lehetőségei. Nem ki- látástalanság várja a mai fiatalt az iskola elvégzése után. És be sem skatulyázzák, mert a tehetség, mihelyt megnyilatkozik, szabadon érvényesülhet. Fontos esemény a pálya- választás a fiatalember életében. Akkor eredményes e kérdés megoldása, ha a felnőtt. az ifjú egyaránt tisztában van vele: az egyén boldogsága nem azon múlik, milyen diploma van a kezében, hanem azon, miként állja meg helyét a magaválasztotta munkahelyén. Milyen mértékben segíti elő képességei szerint a neki jövendőt adó szocialista, majd kommunista társadalmi rend felépítését. K. Meghalt Tóth Ferenc elvtárs, a munkásmozgalom régi harcosa Tóth Ferenc elvtárs 1898-ban született Salgótarjánban. Már kora ifjúsága idején 1915-ben kapcsolódott be a munkásmozgalomba. A pártnak 1926 óta tagja volt. Az illegalitás nehéz éveiben harcolt a bányamunkások szervezéséért és tudatuk kommunista formálásáért. Ezért a magatartásáért többször ült a Hort- hy-rendszer börtönében. 1936-ban részt vett a spanyol forradalomban, majd a spanyolországi köztársaság leverése után visszajött Magyarországra. A Horthy-rendszer üldözése és nyomorpolitikája miatt 1935-ben Belgiumba ment, ahol aktívan részt vett a kommunista párt munkájában. Munkája miatt kifejtett üldözések miatt 1941-ben hazajött Magyar- országra és folytatta pártszervező munkáját, aktívan kapcsolódott bele a Kommunisták Magyarországi Pártjának forradalmi munkájába. A felszabadulás után több évig dolgozott vezető funkcióban. Az 1956-os ellenforradalom idején elsőként jelentkezett a karhatalomba és mindvégig szilárdan védte a proletárdiktatúra hatalmát. Az ellenforradalom után idős kora ellenére aktívan dolgozott a zagyvarónai MSZMP alapszervezet munkájában A megyebizottság a saját halottjának tekinti Tóth Ferenc elvtársat. Mindent a maga idejében Szeretem a muzsikát. Szíve- végén pedig — szerencsémre fen hallgatom a preklasszikus a szélére kaptam jegyet — műveket, romantikusokat, siettem elhagyni az épületet, £ klasszikusokat és modern da- mielőtt még tönkreteszi £ rabokat. Nem válogatok, ha film hatását az esetleg fel- 2 muzsikáról van szó. Egy szép csendülő jazz-lemez. £ kórusprodukció éppúgy meg- Azért mertem mindezt írás- 2 ragad, mint a Csárdáskirály- ba foglalni, mert ez nem az 2 nő örökszép melódiái, Beet- e*ső eset. így volt ez a Nyo- ; hoven IX. szimfóniája épp- morultak, a Háború és béke, ; úgy, mint Luis Armstrongnak, sőt a Megöltek egy leányt és J a világhírű jazz-trombitásnak £ játéka az andalító bloustól a a Két félidő a pokolban előadás után is. A két óra, (keringőn keresztül a sambáig. vagy épp négy óra alatt fel- 'j Szeretem a muzsikát. Bár gyülemlett érzések, gondola- \ szívem inkább a komoly zene tok a rikoltó jazz hatására j fejé hajlik, rajongok a jó Pillanatok alatt szertefoszla- ; jazzmuzsikáért is. Szeretek nak. Iyenkor úgy érzem ma'j táncolni és ha épp táncraper- gamat, mint akit megloptak. ^ dűlök — ez elég gyakran Kifizettem a jegy árát, meg£ megesik velem, — soha nem tekinthettem ugyan az előfordul elő, hogy valamelyik adást, de a film hatását távo- foncerto vagy szimfónia dal- sáskor elszedik tőlem. Pedig famára roptam volna a csár- könnyű lenne ezen segíteni, 'j dást vagy a szvinget. ^ Nem értek azonban egyet a ^salgótarjáni November 7. csak egy kis jóindulat és ízlés szükséges hozzá. Ha a drága mikro-tánclemezekre Megalakult a mezőgazdasági kőnyvháitap előkészítő bizottsága filmszínház zenefelelősének van „keret”, bizonyára be ^ ízlésromboló munkájával, tudna szerezni a moziüzemi £ Gyakran tapasztaltam már vállalat néhány olyan hang- ^ Salgótarjánban, hogy komoly, lemezt is, melyek alkalmasak ^drámai hatású filmek után a lennének ilyen filmek utáni £ kísérőzene utolsó akkordjai játékra. A moziüzemi válla- ^ szinte be sem fejeződnek, lat budapesti központjában ^ máris felüvölt egy vad szaxo- bizonyára akadnak olyan ze- fon-hott, vagy épp Németh nei szakemberek, akik erre ^ Lehel leheli valamelyik slá- vonatkozóan hasznos tanácso- ferét a hangszórón keresztül, kát tudnak adni. Ha ez meg- ^ Legutóbb január 13-án, szom- terhelést jelent a filmszínházába ton a „Keresztesek” című nak, inkább semmit se ját- ^ kétrészes lengyel filmet tekin- szanak ilyen filmek után, de f ettem meg. A drámai képek a jazz-zene a drámai darabok sorozata után a szünetben után semmiképp sem illik. A ^megint bömbölni kezdett a csend talán még fokozná is ^ hangszóró egy egészen oda a drámai hatást. A táncleme- £ nem illő dalt nemcsak a ma- zeket tartogassák a vígjáté- fam, hanem a körülöttem ülő kokra. £ nézőknek is legnagyobb bősz- Szeretem a muzsikát. Szí- fzúságára. Bár nem volt vesen hallgatom mind a ^szándékomban, de gyorsan klasszikus zenét, mind a ^kiszaladtam az előcsarnokba, tánczenét. De mindent a nem hallatszott az maga idejében. Ezt kéri egy gyakori mozilátogató. ^ ahová '/. „illusztris” zene. Az előadás í ^XXXXXXXXXXVvXXXXVXXXXXXXX\XYXXVXXXXXV^^^XAXXXXX^X^XVXXXXXXX^XXXVXXX^^CVX\^VvX^XX^^XXV^^N^ Salgótarjánban eszközeivel mutatta be a fasizmus embertelen pusztítását. és a dolgozók összefogásaként győzedelmeskedő életet. A katonaéletet bemutató két táncjáték (Vadai—Be- hár: Bevonulás, és Sásdi— Seregi Reggel a táborban című) hiteles egyszerű eszközökkel elevenítette fel a munkásakból, parasztokból lett katonák mindennapjait. Az est- fénypontja talán mégis a Barátság tánca című játék, pontosabban táncköltemény előadása volt. A nemzetközi szolidaritás, a béke kivívásáért folyó harc gondolata kísérte végig a művészein életrekeltett műsorszámot. A 150 tagú ének-, zene- és tánckar kellemes estével örvendeztette meg a résztvevőket, és művészi élménnyel gyarapította a művészetre szomjas tarjániakat. Megalakult január 18-án a mezőgazdasági könyvhónap előkészítő bizottsága. A bizottság feladata, hogy ösz- szefogja, irányítsa a könyvhónappal kapcsolatos előkészületeket, tennivalókat. A mezőgazdasági könyvhónapra 1962. februárjában kerül sor. A könyvhónap célja, hogy a mezőgazdaság különböző területén dolgozók figyelmét felhívja a mezőgazdasági szabkönyvek fontosságára és a könyvtárak, valamint a könyvkereskedelmi vállalatok útján eljuttassa ezeket a kiadványokat falvainkba. EMELIK A KERESKEDELMI, A GYORS ÉS GÉPÍRÓ ISKOLÁK ANYAGI ELLÁTÁSÁT Harmadik műszak Az ezerkétszázas lélekszá- mot megközelítő Nemti község lakói ezekben a zuzma- rás, fázós napokban, amikor eddig szinte hagyományként pihenni, csak a háztájon ten- ni-venni szoktak, — a megszokást félretéve hozzáláttak, hogy pótolják a korábban mulasztottakat. Esténként, amikor a „második műszakos” gyermekek is hazatérnek — a három tanterem miatt nem lehet csak délelőtt lebonyolítani a tanítást —, nem alszik ki a fény a művelődésnek e csarnokában. Ekkor gyülekeznek a harmadik műszakra a felnőtt „gyermekek” és a harmadik műszak gondját-baját, felelősségét készségesen vállaló pedagógusok. Ha van is tanulási kedv és bátorság, ha jól meggondolva vállalták is ezek az emberek a könyvforgatást, a nehéz matematikai feladatok megoldását, meg a történelemmel való ismerkedést, azért mégis elmondhatjuk, szinte napról-napra csatát vívnak önmagukkal, meg az egyre gyarapodó feladatokkal. Es a csatából mindig az ember kerül ki győztesen. Hogyan is jutott el idáig ez a község, hogy esténként itt is benépesülnek az iskolapadok? Amikor a pedagógusok egyszerűen csak meghirdették, hogy el lehet végezni a nyolc általánost, akkor vajmi kevés volt az érdeklődés, meg az eredmény. Ekkor furcsa taktikához folyamodtak a pedagógusok. Elővették a régi anyakönyvi kivonatokat. Ennek alapján nyomozták ki, hogy ki az, akinek nincs meg az általános iskolai végzettsége. Közel 120 nevet írtak így ki, hogy utána a nevek mögött megkeressék az embert: a vasúti munkást, meg a tsz-tagot, az útkaparót, meg a háziasszonyt, akik 20—30 éve tették le a ceruzát, két-három évtizede álltak fel az iskolapadból. Most húszán tanulnak. Húsz ember, húszféle külön világ, mindegyiket más cél köt az iskolapadhoz. Fekete Vilmos lőmesternek kötelező elvégezni a nyolc általánost. Kötelességérzettől fűtve talán az ő keze emelkedik legtöbbször magasba, amikor felelésre szólítja őket a tanár. Ezelőtt helytállással és eredménnyel tanult a vájáriskolában. Most is igyekszik, szépen halad a munkában. De jófejű „gyerek”-ként könyvelik el Danyi Pétert, s ügyes, szorgalmas Fekete Sándorné is. Nagy szorgalommal tanul Pintér Emil útkaparó is, Végh József vájár felesége kitűnő tanulónak számít. Eleinte talán azért jött, hogy kislányának segíthessen este. De most már nagyon szívéhez nőtt az esti iskola. Fekete Sándor tsz-tag hetedikes fiával versenyezik. És apára, fiára egyaránt hatással van, méghozzá — tegyük csak ide, jó hatással — ez a verseny. Amellett, hogy egymást segítik, ösztökélik a jobb tanulásra, jellemükre is nemesítő hatással van példamutatást vágyuk. A hallgatók között Danyi Ignác tsz- tag a legkorosabb. Közel van az ötvenhez, s talán ő vállalt legtöbbet magára, amikor helytállást ígért az iskolai munkában is. Szinte mindenA kereskedelmi dolgozók képzettségének emelésére ihozták létre Balassagyarmat és Salgótarján városban a kereskedelmi tanulók iskoláit. Az iskolák iránt igen nagy érdeklődés nyilvánul meg az ifjúság jelentős körében Az 1962. évi költségvetést ennek ki segít, sokszor feleltetik. A derekasan tevékenykedő parasztembernek a reál tárgyak egészen jól mennek, bár a beszéddel, a feleléssel hadilábon áll még. De egy meleg családi közösséggé összeforrott kollektíva vigyázza minden órán, hogy ő is tudásban gyarapodva lépjen egyet előre. Olyant is befogad magába a lelkes kis kollektíva, aki tulajdonképpen be sem iratkozott az iskolába, s most mégis úgy tanul és iparkodik, mintha a vizsgán számot adna ő is^az egy év alatt ösz- szekuporgatott, összegyűjtött tudásból, műveltségből. Mindenkit más céllal köt ide a munka, de egyben va'^'^V\v\vv.vs\x\'<\\\W.^\\v\\vsv\v\\x\'x\\v\\v.\v\\v:\V az érdeklődésnek megfelelőéh határozták meg. Az iskola működtetéséhez 225 ezer forintot terveztek. A Salgótarján városban működő gyors-gépiró és irodakezelő szakiskola működtetéséhez 1962. évben 74 ezer forintot irányoztak elő. lamennyien egyetértenek, ez az esztendő emberileg is többet jelent életükben. Miközben a húsz-harminc év átkos mulasztását igyekeznek soksok áldozattal, fáradozással behozni, bepótolni. Így hát égnek a villanyok esténként a nemti iskolában. Öszhajú, fejkendős fejek hajolnak a könyv fölé, néha megizzad kérges kezükben a tollszár, de nap mint nap győznek fáradtságon, egyéb gondon és koros éveken, mert felismerték, hogy tanulni sosem késő. És mert készségesen melléjük állt Szabó Ferenc, Szabó Ferencné és Galambost Sándor pedagógusok tudást gyarapító triásza. Köszönet nekik is érte. UJLAKY MARIA Olvasó munkás
