Nógrádi Népújság. 1962. január (18. évfolyam. 1-9. szám)
1962-01-17 / 5. szám
1962. január 17. NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG Befejeződött a KGST külkereskedelmi állandó bizottságának moszkvai ülése 1962. január 9-től 11-ig Moszkvában ülést tartott a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának Külkereskedelmi Állandó Bizottsága. A bizottság ülésének munkájában a KGST tagállamainak delegációit G. Kumbiliev, a Bolgár Népköztársaság külkereskedelmi minisztere, In- cze Jenő, a Magyar Népköz- társaság külkereskedelmi minisztere, W. Nüttenrauch, a Német Demokratikus Köztársaság kül- és belnémet- kereskedelmi miniszternek első helyettese, W. Tramp- czynski, a Lengyel Népköz- társaság külkereskedelmi minisztere, G. Radulescu, a Román Népköztársaság kereskedelmi minisztere, N. Sz. Patolicsev, a Szovjetunió külkereskedelmi minisztere, F. Krajcir, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külkereskedelmi minisztere vezették. Az ülésen megfigyelőként résztvettek a Vietnami Ddemokratikus Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Mongol Népköztársaság képviselői. A bizottság megvizsgálta a KGST tagállamok egymás- közötti kereskedelmében szállításra kerülő gépek és berendezések általános szerelési feltételeit és jóváhagyta a feltételek tervezetét. Az elfogadott általános feltételek nagy jelentőségűek a tagállamok közötti kereskedelemben mindinkább bővülő gép- és berendezés-szállításoknál, amelyek növekedése felülmúlja a kölcsönös összcsere- forgalom emelkedését. A KGST tagállamok kölcsönös kereskedelmében a gép- és berendezés-szállítások jelenleg több mint 75 százalékát teszik ki a tagállamok összes gép- és berendezésimportjának. A hosszúlejáratú egyezményeknek megfelelően a KGST tagállamok közötti gép- és berendezés-szállítások még tovább nőnek és az 1960. évi szállításokat több mint másfélszeresére fogják felülmúlni. A bizottsági intézkedéseket irányzott elő a KGST tagállamoknak a multilaterális clearing elszámolás-keretében bonyolódó kölcsönös . kereskedelme további bővítésére. Az ülésen megvizsgálták a bizottság 1961. évi munkájának eredményeit — a KGST fejeztem be a disszertációt. Utána sokáig nem hallottam róluk. Megnősültem, kiegyensúlyozott életet élek, Klára nagyon jó párom. — De miért is magamról beszélek? Kaszásék elég nagy társadalmi életet éltek. Külföldet is bejárták. Hat éve most, hogy megrepedt a kehely. A férj nagyon közeli barátságba került egyik ismerősükkel. A neve nem szerepelt a tárgyaláson. A férfi mindennapos lett náluk. Idát kezelte is, mert orvos volt. ök pedig mindenáron gyermeket akartak. Kaszás leginkább. — VoZt ennek az ismerősüknek egy jellegzetes tulajdonsága. Nagy ínyenc volt. Jobban kultiválta a különleges ételrecepteket, mint az orvosi recepteket. Ida tőle tanulta meg a háziasszonykodást. Hárman együtt örültek egy-egy remekül sikerült halászlének, süteménynek. _ASZÁS EGY ALKA15. ülésszakának határozataiból kiindulva — meghatározták tevékenységének további irányát és jóváhagyták 1962. évi munkatervét. A bizottság megvizsgálta még egyéb, a KGST tagállamok külkereskedelmének fejlesztésével kapcsolatos kérdéseket is és megfelelő ajánlásokat fogadott el. A bizottság ülése a résztvevők teljes egyetértésének és a testvéri együttműködésének jegyében zajlott le. Holland hadihajók támadása indonéz hajók ellen HÁGA: (MTI) A nyugati hírügynökségek egybehangzó jelentése szerint a Nyugat-Irián déli partvidékein cirkáló holland hadihajók hétfőn helyi idő szerint 21,30 ' órakor tüzet nyitottak a „holland felségvizekre” behatolt három indonéz torpedónaszádra. Az ütközetről még nem érkeztek megbízható közlemények. A holland hadügyminisztérium szóvivője, Reeser ellentengernagynak a Nyugat- Irián térségében lévő holland tengerészeti erők parancsnokának a jelentésére hivatkozva megerősítette a fegyveres összeütközés hírét. Hétfőn délután a holland kormány rendkívüli ülést tartott. Ezen tájékozott körök szerint azt a lehetőséget mérlegelték, hogy Hollandia felhívással fordul a Biztonsági Tanácshoz. A kormány döntéséről 24 órán belül közleményt adnak ki. A holland hadügyminisztérium szóvivője megerősítette, hogy a Karel Doorman holland repülőgépanyahaj ó, a Limburg és a Groningen torpedóromboló, valamint a Zeeland tengeralattjáró hétfőn elindult a Holland-Antil- lákra. Amikor a szóvivőt megkérdezték, tekintettel az Indonéziából érkező jelentésekre, az említett hajókat nem irányítják-e az indonéz vizekre, a szóvivő kijelentette: „elvben lehetséges ez.” DJAKARTA: Nasution tábornok, indonéz honvédelmi miniszter hétfőn Soediono vezérkari tisztet Indonézia polgári védelmének parancsnokává nevezte ki. Sukamo elnök ugyanakkor különbizottságot létesített a nyugat-iriáni közigazgatás megszervezésére. KözépAJávában az autóbusz és tehergépkocsi tulajdonosok minden járművüket felajánlották a hadseregnek a nyugat-iriáni felszabadító harcra. II. Vilmos, Lübke és az afrikai üveggyöngyök A francia társadalom az OAS ellen K> LOMMAL három nappal előbb érkezett haza Koppenhágából, mint ahogy előre jelezte, és este tizenegykor már nem akarta telefonon felhívni a repülőtérről Idát. Nesztelenül nyitott ajtót, hogy ne zavarja alvónak hitt feleségét, akit a jó barát karjai közt talált. Az asztalon a legújabb recept szerinti hidegre merevedett túrósrétes, felbontott pezsgősüveg. — Nem, nem volt botrány. Az idegen bocsánatot kért a P^IZS: (MTI) A francia ellenállási mozgalom részvevői közül százan — nagyrészt ismert személyiségek — közös felhívást adtak ki, amelyben állást foglalnak az OAS és cinkosai ellen felszólítják az egykori ellenállási harcosokat, egységesen vegyenek részt az OAS elleni nagy harci nap megrendezésében. A nyilatkozat aláírói között van Benoit Franchon, a Francia Kommunista Párt politikai bizottságának tagja, Pierre Cot, volt miniszterelnök, Claude Bourdet, Etienne megtévesztő látszatért és eltávozott. Azóta sem látták, annyit hallottak róla, hogy ötvenhatban disszidált. — Ida sírva könyörgött, hogy higgye el a férje, nem követett el házasságtörést. Őszintén megmondta, hogy hálás a sorsnak, amiért éppen akkor érkezett meg Kaszás. Megfogadta, hogy soha többet nem barátkozik senkivel a férje távollétében. — Ügy tűnt, megúszták ennyivel. Újra fellángolt a régi szerelem. Kaszás elintézte a hivatalában, hogy egy évig ne kelljen külföldre utaznia. Hónapokig együtt jártak mindenüvé. Felkeresték az ország legszebb helyeit s a méreg hatása, úgy látszott, ' végleg elmúlt. Aztán otthonukban támadta meg őket végzetesen. Ida bármit készített, csak olyannak tudta csinálni, ahogy barátjuk receptjéből megtanulta. Az első kanál leves után félretolta a tányért a férje, az első harapás után szemétbe dobta az ízletes süteményt. — Később mind gyakoribbak lettek epés megjegyzései: „mikor ennek a kotyvasztására oktatott, milyen árat fizettél?”, a viták veszekedéssé fajultak. És már étteremben sem tudtak nyugodtan megebédelni. — Mit mondjak még? Pokollá vált az életük. Kaszás néha félévig sem tért haza külföldről. Rövid néhány év alatt megöregedett, összetört, kedvetlenné vált. Ida kétszer Gagnaire, a degaulleista Bil- lotte tábornok, Francois Mauriac író, Paul-Boncour, valamint mások. A demokratikus erők antifasiszta összefogása mellett foglaltak állást vasárnapi gyűlésükön Rhone megye polgármesterei is. A közös nyilatkozatot, amelyben a fasiszta ösz- szeesküvők elleni erélyes fellépésre szólítják fel a kormányt, a pártállásra való tekintet nélkül valamennyi polgár- mester aláírta. volt idegösszeroppanással szanatóriumban. Végül beadta a válókeresetet. —Itthon is vagyunk — fejezte be. Csak akkor tűnt föl, hogy barátja egész úton nem szólt egy szót sem. — Na gyere, Edém, leöblítjük a torkunkat egy pohár egri bikavérrel. — Nem, nem — tiltakozott Klára, a felesége — üljetek csak le az ebédlőben, szívjatok el egy cigarettát, addig ne igyatok semmit, meglepetést tartogatok a számotokra — és már el is tűnt a konyha felé. — Mit tegyen az ember, ahol asszonyuralom van? — nevetett az ügyvéd. — Dekát lehet egy ilyen helyre kis feleségnek ellene szólni?... Még annyit az előző történethez, hogy ma, amikor vége volt a tárgyalásnak, Ida azt mondta nekem: „a volt férjem állandó beosztást kapott Brüsszelben, a konzulátuson és megígérte, hogy kiállítást rendez ott a képeimből a nyáron.” Parancsolj, egy Kossuth, vagy Szimfóniát szívsz inkább? Dr. Lübke, a Német Szövetségi Köztársaság elnöke a közeljövőben afrikai körutazásra indul. Szándékában áll felkeresni a fekete kontinens tucatnyi országát, hogy még szorosabbra fűzze a kapcsolatokat hazája és e területek között. A DPA nyugatnémet hírügynökség tudósítója, aki ezt a hírt világgá röpítette, Lübke útjának jelentőségét alátámasztani, megjegyezte, hogy II. Vilmos császár óta német államfő nem tett ekkora körutazást Afrikában. A II. Vilmos—Lübke párhuzamra érdemes felfigyelni. Éppen a legutóbbi hetekben publikálta egy nyugatnémet történész kutatásainak eredményeként azokat a hiteles dukomentumokat, amelyek fekete-fehéren bizonyítják, hogy II. Vilmos nagyszabású világhódító terveinek megvalósulását várta az első világháborútól, s egyebek között az afrikai kontinens tetemes hányadának meghódításáról szőtt hagymázos álmokat. Lübke 7cörútja aligha szolgálja kevésbé a német imperializmus elképzeléseit, mint annak idején II. Vilmosé szolgálta. Nem is a tartalomban kell a különbségeket keresni, hanem a módszerekben. Bonn ma büszkén hangoztatja, hogy semmi köze a gyarmatosításhoz, mert az első világháború óta nincsenek gyarmatai. Való igaz, hogy a huszas évek óta Németország és így Nyugat-Né- metország sem számít a gyarmattartó hatalmak közé, de az már a legkevésbé sem fedi a valóságot, hogy Bonn antikolonialista politikát folytat; ellenkezőleg, az újgyarmatosítás egyik élharcosa. Az újgyarmatosítás, vagy másként neokolonializmus fogalma annyiban különbözik a hagyományos kolonializ- mustól, hogy míg az utóbbi len eszközeinek alkalmazását jelentette, a mai változatban a nyílt elnyomást az ellenőrzés és uralom közvetett formái váltották fel. A Német I Szövetségi Köztársaság neo- kolonialista törekvései abból j az ellentmondásból táplálkoz- ; nak, amely egyrészt a dinamikus nyugatnémet gazdaság, másrészt a vesztett második világháború következtében csökkent tevékenységi köre között fennáll. A nyugatnémet ipari termelés volumene az 1937. évi állapotot 100- nak véve, 1958-ban 216 százalékot tett ki az 1948. évi 56 százalékkal szemben. Ez azt jelenti, hogy egyrészt módfelett megnőttek a nyersanyag igények, annál is inkább, mert a háború következtében Nyugat-Németország nyersanyagbázisa nagyon szűkre szorult, másrészt az ipari termékek mennyiségiének gyors növekedése egyre újabb piacok megnyitását követeli. Az elmaradott afrikai országokba való gazdasági behatolás abból a szempontból is kifizetődik a nyugatnémet monopoltőkéseknek, hogy a hazai géppark rendszeres megújítása révén selejtezésre kerülő technikai felszerelések' zömét jó pénzért átadhatják „a szegény pártfogóitoknak”, akiktől ezért még külön hálára is számítanak. Ezenkívül a felhalmozódó tőkefeleslegek is befektethetők ezekben az országokban, s kettős hasznot hajtanak. Részint profitot, még- pediglen eléggé magas százalékban, másrészt politikailag is „jövedelmeznek”, mert a befektetési csatornákon keresztül politikai befolyást is gyakorolhatnak ezeknek az országoknak a vezető köreire. A nyugatnémetek gazdasági tevékenysége Afrikában az üzleti hasznon kívül arra irányul, hogy lassítsa az imaz elnyomás nyílt és közvet- perializmus gyarmati rend Gromikó ebédel adott a Genlbe utazó laoszi, vietnami és kínai személyiségek tiszteleiére Moszkva: (TASZSZ) Szufanovong herceA a laoszi Hazafias Front Központi Bizottságának elnöke, Hoang Van Hoan, a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének tanácsosa és Csan Han-Fu, a Kínai Nép- köztársaság küldöttségének vezetője a laoszi kérdésben folyó genfi értekezletre vezető útja során hétfőn Moszkvába érkezett. Gromiko szovjet külügyminiszter ebédet adott a fent említett személyiségek tiszteletére. Az ebéden jelen volt Koszigin, a szovjet minisztertanács első elnökhelyettese, Kuznyecov és Fir- jubin külügyminiszterhelyettes és több más hivatalos személyiség is. Szűzföld feltörési terv a népi Koreában E BBEN A PILLANATBAN jelent meg az ajtóban az asszony, a fatálcára tett tepsiben még sistergett az illatos túrósrétes. Odaszólt a férjének: — Dinikém, a vitrinben egy üveg Reservé, bontsd már fel! Ilyet még úgyse ittál, drágám. Ede, kóstolja csak, és mondjon őszinte véleményt Sajtójelentések szerint az elkövetkező tíz esztendőben egymillió hektár szűzföldet törnek fel és állítanak a mezőgazdasági termelés szolgálatába a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban. A koreai minisztertanács a közelmúltban megtartott ülésén határozatot fogadott el a mezőgazdaság gyorsabb fejlesztését célzó intézkedésekről. A határozat egyebek között kimondja, hogy bár a fő cél a terméshozamok eme- lése a jelenleg megművelt mezőgazdasági területeken, emellett azonban egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a szűzföldek feltörésére és hasznosítására. A népi Korea területének nagy részét ugyanis hegyek és dombok borítják. Ezek képezik a mezőgazda- sági területek 80 százalékát. Döntő feladat tehát minden talpalatnyi hely kihasználása. Számítások szerint tíz év leforgása alatt a hegyes és dombos vidékek szűzföldjeinek jó részét meg lehet művelni. A tervbe vett egymillió hektár területből hatszázezer hektáron kenyérgabonát, négyszázezer hektáron pedig egyéb mezőgazdasági növényeket, illetve gyümölcsfákat szándékoznak meghonosítani. A szűzföldek feltörésének nagy munkájában a parasztoknak komoly segítséget nyújtanak majd a munkások, a diákok és a katonák is. A szűzföldek megművelésében a fő szerepet a már meglevő állami gazdaságok fogják játszani. Nemzetközi szállodák építése Tekintettel az egyre növekvő idegenforgalomra, Csehszlovákiában az elkövetkező években több szállodát építenek a külföldi turisták számára. Prágában az idén megkezdik egy 800 férőhelyes szálloda építését, s 1965-ig további két szállodát építenek, összesen 1600 férőhely- lyel. Az elkövetkező öt évben ezenkívül Bmoban, Kar- Íovy-Varyban, Pozsonyban, Kassán és Magas-Tátrában építenek szállodákat külföldiek számára. szerének széthullását, illetőleg az állami • függetlenség birtokába jutott népeket a kapitalizmus érdekkörében tartsa és megakadályozza, hogy ezek a fiatal nemzeti államok közelebb kerüljenek a szocialista világhoz. A nyugatnémet monopoltőke afrikai behatolásának rendkívül sokrétűek a módszerei. E behatolás szolgálatában áll a Német Szövetségi Köztársaság külkereskedelme, amelyben nagy szerepe van a protekcionizmusnak: kvótákkal, magas vámokkal és egyéb pénzügyi terhekkel korlátozzák a behozatalt az afrikai országokból, s kíméletlenül lenyomják az árakat, mihelyt a mezőgazdasági terményeket és ásványi nyersanyagokat exportáló afrikai országok a konjunkturális változások következtében eb adási problémákkal kerülnek szembe. A terjeszkedés legfőbb emelője azonban: tőkék befektetése. 1959-ben a gazdaságilag gyengén fejlett országokba összesen 956.1 millió márkányi tőke áramlott, ebből Afrikába 152.9 millió, azaz kereken 16 százalék. A legutóbbi két esztendőben a nyugatnémet konszernek érdeklődése megnőtt Afrikla iránt, amit jól mutatnak a tőkebevitel adatai is. Ebben az időszakban a „hagyományos” érdeklődési körben, Latin-Amerikában 22 1%-kal, Ázsiában 25 százalékkal, Nyu- gat-Európában 35,1 százalékkal, ezzel szemben Afrikában 55,6 százalékkal emelkedett a kivitt tőkék összege. Az afrikai tőkeexport meredek felszökését elősegítették azok a kedvezmények és széleskörű biztosítékok, amelyekről a nyugatnémet állam gondoskodik. A külföldön beruházott összeg egyharmada például .mentesül a jövedelmi adó alól. 1956 márciusában Kölnben megalakult a „Külföldi Beruházások Védelmét Előmozdító Társaság”, amely legfőbb feladatának azt tartotta, hogy a külföldi — főként afrikai — befektetések részére állami védelmet szerezzen. 1957 novemberében a társaság / nyilvánosságra hozta tervezetét, amely a következő címet viselte: „Konvenció a külföldi magánva- gyonokra vonatkozó jogok kölcsönös védelmére.” S még e hónapban sikerült jóváhagyatni a tervezetet, amelybe felvettek bizonyos szankciókat is, államosítások esetére. Nincs mit csodálkoznunk a gyorsaságon, ha tudjuk, hogy az Afrika Társaságban, amely az afrikai terjeszkedés fedőszerve, a nyugatnémet nagytőke legreprezentatívabb személyei kormányzati potentátokkal egyetemben képviseltetik magukat. Ez a társaság Gersten- maiernek, a parlament elnökének vezetése alatt működik. A kormányt Erhard al- kancellár, az Adenauer-pár- tot Brentano képviseli. Vajon Lübkének hosszú távon több szerencséje lesz-e, mint II. Vilmosnak volt? A Süddeutsche Zeitung rabati tudósítója erősen kételkedik! ebben. Szerinte Marokkóban még nem felejtették el II. Vilmos „tangeri színvallását” és a nyomában Agadirban partralépő német tengerész- gyalogosokat, jóllehet azóta hosszú évtizedek teltek el. S bár ma Bonn óvatosan bánik a színvallással, s hívatlanul egyelőre nem küld más földrészekre katonákat sem, az idézett tudósító mégis kénytelen megállapítani, hogy „a Német Szövetségi Köztársaságot mindazonáltal azon hatalmak közé sorolják, amelyek közvetve, vagy ahogy mondani szokták, „neokolo- nialista módszerekkel” gazdasági elnyomásra kárhoztatták Afrikát”. Ügy látszik, ma már Afrikát sem lehet gyarmatosításellenes szónoklatok csillogó üveggyöngyével elkápráztatni.
