Nógrádi Népújság. 1962. január (18. évfolyam. 1-9. szám)

1962-01-06 / 2. szám

1962. január 6. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 Rendelet a kisiparosok önkéntes betegségi biztosításáról A kormány rendeletet adott kü a kisiparosok betegség esetére szóló önkéntes biz­tosításáról. A rendelet a többi között kimondja, hogy a kisiparosok, illetve a nyug­díjas kisiparosok betegség, szülés és elhalálozás esetére önkéntesen biztosíthatók. Az önkéntes biztosított kisipa­rosok* valamint családtag­jaik, a biztosítás alapján be­tegség, szülés és elhalálozás esetén — a táppénz és ter­hességi-gyermekágyi segély kivételével — ugyanazokra a szolgáltatásokra jogosultak, mint az egyéb biztosítottak. A rendelet ez év január 1-ével lépett életbe. A BÁNYAGÉPGYÁR idei tervéből Teljesen új eljárás a görgőgyártásban, hazánkban eddig nem gyártott termékek A Bányagépgyár idei ter­veiben olyan technikai és technológiai változások sze­repelnek, amelyek méltán vonják magukra a figyel­met. Ez a gyárunk az ország szállítószalagjainak és az ah­hoz szükséges görgőknek döntő többségét gyártja. Az elmúlt tíz évben szerzett ta­pasztalatok, az ötször végre­hajtott lényeges változtatás alapján most egy teljesen új konstrukció készítését kez­dik meg. A szállítószalagok görgőit eddig ugyanis több részből állították össze. Az új eljárás szerint egyszeri húzással ala­kítják ki a görgő felső- és oldalfalát, amelynek nyomán jelentős öntvény-mennyiség válik szükségtelenné. Az eddigiek­hez viszonyítva mintegy 1 kilogrammal lesz kevesebb egy-egy görgő súlya a meg­munkálás után, mint eddig volt. Az önköltség csökkentése mellett növekedik a gyárt­mányok minősége, tartóssá­ga is. Csökkentik a görgők súrlódási felületét, ezzel növe­lik élettartamukat, valamint biztosítják, hogy a szállító- szalagot működtető motor kevesebb energiát használ­jon fel. Az újfajta, világvi­szonylatban is jó minőségű termék sorozatgyártását eb­ben az évben készítik elő. Ugyancsak ebben az évben kezdik meg a Magyarorszá­gon eddig még nem gyártott 1200 milliméter szélességű es 600 méter hosszú, úgyne­vezett mamut-szállítószala­gok gyártását is. A tervek szerint megkez­dik a külszíni fejtéseknél al­kalmazott, nagyteljesítményű külföldi kotróberendezések szalaghosszabbítóinak gyár­tását. Ez az első negyedévben gyártásra kerülő új ter­mék biztosítja, bogy a földkotró munkája egyenletesebb, biztonsá­gosabb legyen, a földet fokozatosan továb­bítsák a szállítószalagra. Az új gyártmány készítésének műszaki előkészítése már be­fejeződött és termelése rö­videsen megkezdődik a Bá­nyagépgyárban. FoltHszHtás Évről évre nő a salgótarjáni Pa­tyolat Vállalat termelése. A megnövekedett feladatok sikeres teljesítéséből veszi ki részét Lantos Sándorné, aki a Kiváló Dol­gozó oklevél után most a jel­vényt is megsze­rezte már. Ké­pünkön Lantos Sándorné folttisz­títást végez. Hétfőtől már három műszakban dolgozik az új hideghengermű A Salgótarjáni Acélárugyár hideghengerművében végre­hajtott több mint 230 millió forintos fejlesztés eredmé­nyeképpen ebben az évben már jelentősen megnövekszik a gyáregység termelési fel­adata. Az elmúlt évihez viszo­nyítva közel 80 százalék­kal több hidegen henge­relt acélszalagot kell majd adni a népgazda­ságnak. Ezzel párhuzamosan bővül a hengermű gyártmányainak választéka, nagyobb értékű és jobb minőségű terméke­ket készítenek majd. A növekvő éves tervnek megfelelően az év első ne­gyedében is állandóan emel­kedő előirányzat szerepel a hengermű terveiben. Ezek megvalósításában döntő sze­repe van annak a két nagy­teljesítményű korszerű hen- gerlőgépnek, amelyet né­hány hónappal ezelőtt he­lyeztek üzembe. A próbaüze­meltetés kezdeti nehézségei­nek leküzdése után decem­ber elejétől már két mű­szakban dolgoztak az egyik gépen. Most hétfőtől pedig már bevezetik a hárommű- szakos termelést. Ezzel a/ előhengerlő gép teljes lét­számmal dolgozik majd. A több hónapos kiképzés, a gép működtetésének és ve­zérlésének elsajátítása olyan ütemben haladt előre, hogy ma már mind a három műszakhoz szükséges szakembergárda biztosí­tott. Egyébként az egész hen­germű, benne az új gépek is jól indultak az év első mun­kanapján. A gyárrészleg mű­szaki 'vezetői es dolgozói fel­készültek arra, hogy teljesít­sék megnövekede.tt feladatai­kat. Minden erővel törekedjünk a balesetek csökkentésére ség, — beleértve a mun­kavédelmi* beruházások végrehajtását is — a bal­esetek csökkentése érde­kében? A balesetek súlyosságát illetően az elmúlt évben sem javult kielégítően a helyzet a nógrádi szénmedencében. A súlyossági számot figye­lembe véve szénmedencénk országosan is a legrosszab­bak közé tartozik. Munka­társunk kérdést intézett Hav- ran István elvtárshoz az Or­szágos Bányaműszaiki Főfel­ügyelőség elnökéhez a bal­esetek súlyosságát illetően. Kérdéseinkre az alábbi vá­laszt kaptuk: — Hogyan alakul a táppénzes állomány a szénbányászatban, miben látja az okát a nógrádi szénmedence magas táp­pénzes állományának? — Elöljáróban azt, hogy az Orlszágos Bányamű.szaki Főfelügyelőség balesetellen­őrző tevékenysége és az ez­zel kapcsolatos statisztikai adatgyűjtés csak a három na­pon túli gyógytartamú üzemi balesetek vzisgálatára, vala­mint az ilyen okból kiesett táppénzes betegműszakokra terjed ki. Az üzemi bal­eseti statisztikában két mu­tatót használunk általában Az egyik „gyakorisági szám”, amely a százezer műszakra eső baleseti gyakoriságot mu­tatja, a másik a „súlyos­sági szám”, tehát az egy balesetre eső táppénzes na­pok száma. A két mérő­szám szempontjából a Nóg­rádi Szénbányászati Tröszt a következő képet mutatja: — Az 1960-as gyakorisági szám 26 százalékkal, az 1961 I—ni. negyedév gyakorisági száma kb. 25 százalékkal volt jobb, mint az országos átlag. A súlyossági számot illetően már más a helyzet Az 1960-as súlyossági szám 19,5 százalékkal, az 1961 I— III. negyedév súlyossági szá­ma kb. 11,2 százalékkal ma­gasabb az országos átlagnál. A súlyossági számot illető­en tehát már az 1960. év­hez viszonyítva javulás ál­lapítható meg, mégis orszá­gosan a legrosszabbak közé tartozik ez a mutató. A mu­tatók alapján tehát azt kell mondanunk, hogy a tröszt területén a balesetek eset­száma csökkent és évek óta javul, azonban a balesetek Súlyossága, illetve az egy balesetre eső táppénzes na­pok száma megnövekedett. — Milyen feladatok várnak véleménye szerint elsősorban a műszaki kö­zépkáderekre a beteglét­szám csökkentése érde­kében? — Nagyon fontos, hogy a helyzet megjavítása érdeké­ben milyen feladatok várnak a műszaki középkáderekre. A tennivaló a munkavédel­mi tevékenység sokrétűségé­ből eredően igen sokféle. A legfontosabbak a következők: — Szakmai színvonaluk állandó fejlesztése, a tovább­képzés, hogy a műszaki irá­nyítás és ily módon a bal­esetmegelőzést szolgáló in­tézkedések és az ellenőrzés színvonala is megjavuljon. A technológiai és a munkavé­delmi rendelkezések szigorú és következetes számonkéré­se, betartása és betartatása mindenekelőtt mind a ter­melés, mind a munka za­vartalansága és a dolgozók biztonsága érdekében. A munkahelyek rendszeres és gondos ellenőrzése. Gondos­kodás a biztonsági berende­zések időben történő beépí­téséről és azok üzemképes állapotban való tartásáról, használatáról. A dolgozókkal való rendszeres foglalkozás útján a biztonságos munka­végzés terén a fegyelem megszilárdítása és a munka- védelmi oktatás fokozása. — Elegendőnek tartja-e a Bányaműszaki Felügye­lőség eddigi elenőrző munkáját, s ha nem, mi­ben szabja meg a nógrá­di felügyelőség további tevékenységét? — A körzeti felügyelők műszaki ellenőrző tevékeny­ségét különösen minőségileg kell fokozni, ami azt jelenti, hogy ellenőrzéseik ne csak a már meglevő hiányossá­gok megállapítására terjed­jen ki, hanem megelőző in­tézkedéseket is tegyenek, megvitatva ezeket a problé­mákat az üzemek gazdasá­gi vezetőivel. Minden bal­eset kivizsgálás alkalmával a felelősség kérdését minél mé­lyebben tisztázza és ne áll­janak meg több esetben csak a dolgozó mulasztásá­nak megállapításánál. A ke­rület a balesetek megelőzése érdekében fokozottabban harcoljon a szénmedence táv­lati feladatain belül az üzem­koncentrációk és rekonstruk­ciók, a műszaki fejlesztési feladatok, a munkavédelmi beruházások időben történő megtervezéséért és megvaló­sításáért. Ezen belül különö­sen szorgalmazza a korszerű vágatbiztosítást, a csillepark korszerűsítését és karbantar­tását, a szállítópályák és a szállítóvágatok állapotának javítását, illetve a fenntartó munkálatokat, a szellőztetési fegyelmet, a munkahelyi technológiai fegyelem javu­lását, a bányaterek rendjét és tisztaságát. — Milyen műszaki in­tézkedésekre lenne szük­— Az első és legfonto­sabb feladat a munkavédel­mi tevékenység társadalmi üggyé való tétele. Ennek ér­dekében szoros összhangot kell teremteni a párt, szák­szervezet, a bányahatóság és a gazdasági szervek mű­szaki és munkavédelmi vo­natkozású tevékenységle kö­zött. Fejleszteni kell a szo­cialista munkabrigád mozgal­mat, mert ez a gazdasági je­lentősége mellett a szakmai színvonal emelését és a mun­ka biztonságosságát egyaránt szolgálja. Támogatni kell az eddig eléggé elhanyagoll „munkavédelmi őrség”-nek szervezését és munkáját. A fennálló rendelkezések, a prémiumrendszer, a jutalma­zási keretek, sőt a nyere­ségrészesedés terén is gon­doskodni kell a munkavédel­mi tevékenység és eredmé­nyek kellő súlyú vizsgálatá­ról, értékeléséről. Szembe kell szállni min­den olyan szemlélettel, amely a munka biztonságát a ter­melési érdekek mögé helyezi és csak mellékes vagy for­mai kérdésnek tekinti. A be-' ruházás, a termelés, a mű­szaki fejlesztés egyes téma­területeihez elkerülhetetlenül kapcsolódnak a biztonsági, a munka- és egészségvédelem kérdései is. Feltétlenül fo­kozni kell a műszaki veze­tők és középkáderek szak­mai színvonalának emelését, mivel a képzettséget illetően az országban itt a legrosszab­bak az arányok. Fokozottab­ban kell számonkémi és vizsgálni a műszaki és kö- zérnkáderek ellenőrző tevé­kenységét, mert ezen a té­ren igen nagy megalkuvás és felületesség tapsaztalható — mondotta Havran István elv­társ. A munkaver&eny újabb A szocialista munkaver­seny időről időre újabb vo­násokkal gazdagodik. Ered­ményei, az élet tapasztalatai számos olyan vonással bővítik a munkaversenyt, amelyek szervesen egybefüggnek a népgazdaság előtt álló idő­szerű feladatokkal. Nagy si­kert ért el az utóbbi évék­ben a szocialista1' brigádok mozgalma, illetve az e címért versenyző kollektívák terme­lési, művelődési tevékenysége. Ma már bátran állíthatjuk, hogy megyénkben pogárjogot nyert a beruházási mozgalom. Több nagy építkezés eredmé­nyei igazolják, hogy a nép­gazdaság fejlesztésére, a me­gyénk gazdagítására fordított összegek felhasználásában si­került jelentős eredményeket elérni. Az új év első napjaiban to­vábbi jelentős kezdeménye­zéssel gazdagodott a szocia­lista munkaverseny. A Salgó­tarjáni Tűzhelygyár dolgozói nem kisebb feladatra vállal­koztak, mint arra, hogy emeljék gyártmányaik minő­ségét, tartósabb termékeket készítsenek a lakosság, a nép­gazdaság számára. A tűzhely­gyáriak abból indultak ki, hogy a termelékerryég növe­lése, az önköltség csökkentése még számos lehetőséget, tarta­lékot rejt magában. És valóban igazuk van! A termelékenység növelése nem­csak azon az úton érhető el, hogy csökkentjük az egy-egy termék előállításához szüksé­ges munkaórák mennyiségét. A társadalmi fejlődésnek ezt az alapvető célkitűzését azzal is igen jól szolgálhatják az ipar, a mezőgazdaság dolgo­zói, ha biztosítják, hogy az általuk előállított termékek az eddiginél hosszabb ideig elégítsék ki az igényeket, tar­tósságuk, élettartamuk maga­sabb legyen. Ezzel függ össze, hogy ezt a tartósságot, minő­ségi javulást reális anyagta­karékossággal, az első osz­tályú áruk mértékének növe­lésével kívánják elérni. A feladat, amelyet e gyárunk műszaki és fizikai dolgozói maguk elé tűztek, igen nagy: az eddigi hét évről 15 évre akarják emelni a tűzhelyek élettartamát Ez rendkívül sok műszaki intézkedést, techno­lógiai változtatást kíván meg és együtt jár a műszaki ve­zetők, a dolgozók szakmai képzettségének, hozzáértésé­nek gyorsütemű növelésével is. Minden kétséget kizáróan biztos, hogy megyénk más ipari vállalatainál is igen nagy lehetőségek vannak ilyen tekintetben. A Salgótarjáni Acélárugyárban, üveggyá­rainkban, a szénbányászat­ban, a helyiiparban (és itt különösen jelentős) emelhetik a termelési kultúra színvona­lát, biztosíthatják, hogy a la­kosság teljes megelégedéssel használhassa termékeiket, szolgáltatásaikat. Nem ke­vésbé fontos, hogy a hazai igények lehető legjobb kielé­gítése mellett a magyar ipar — ebben a megye ipara — termelése mindinkább meg­közelítse a nemzetközi mérté­ket, előbb egyes, majd ké­sőbb a termékek zömében el is hagyja azt. A tűzhelygyáriak kezdemé­nyezésének jelentőségét min­denekelőtt az adja meg, hogy vonala teljesen egybevág az MSZMP VII. kongresszusa határozatai­nak végrehajtásával. Pártunk­nak ez a tanácskozása töb­bek között aláhúzta a terme­lés minőségi oldalait, felhívta az ipar vezetőinek és dolgo­zóinak figyelmét a jobb mi­nőségre, a selejt csökkenté­sére, az anyaggal való ész­szerű takarékoskodásra. Az e kongresszuson megjelölt cél­kitűzések változatlanul érvé­nyesek a második ötéves terv végrehajtásában is. Igaz, hogy a tűzhelygyáriak a vala­mennyi gazdasági mutatóra érvényes éves versenyvállalást is kidolgozzák. Emellett, és ezzel együtt készítették el a lapunk legutóbbi számában megjelent felhívásukat is. A kettő egymással teljesen ösz- szefügg, biztosítja a feladatok sokoldalú meghatározását és végrehajtását, ugyanakkor ki­emeli és jelentőségének meg­felelően aláhúzza a termelő- munka minőségi színvonala emelésének fontosságát is. Nagy érdeme ennek a kezde­ményezésnek, hogy felülemel­kedik az üzem szűkebb érte­lemben vett érdekein. Gyakor­lati megnyilvánulása annak az igen helyes szemléletnek, hogy mindenekelőtt a népgaz­daság követelményeit kell szem előtt tartani. A tűzhely­gyáriak mindezt úgy valósít­ják meg, hogy tartósabb, jobb minőségű terméket ad­nak a lakosságnak, a népgaz­daságnak — változatlan áron —, ugyanakkor a gyár is bi­zonyos anyagi előnyökre, meg­takarításra tesz szert. E kezdeményezés létreho­zása lehetséges volt azért, mert a párt helyes politikája mind több embert — vezetőt és dolgozót — győz meg ar­ról, hogy az egyéni felemel­kedés útja a társadalom gaz­dagodásának útján megy vég­be. Lehetséges volt azért, mert csakúgy, mint az or­szágban, a mi megyénkben is változik a szemlélet, mind többen sajátítják el azt a nézőpontot, amely a közösség érdekeit helyezi előtérbe. Is­meretes, hogy a tűzhelygyári dolgozók már számos sikert értek el a szocialista munka­versenyben. Most pedig meg­látták azt is. hogy a verseny eddigi eredményei — bármi­lyen kiemelkedőek legyenek is — nem mindig felelnek meg az élet követelményei­nek. Igen helyesen arra az ál­láspontra jutottak, hogy irá­nyuljon verseny életünk egy- egy fontosabb, a dolgozó tö­megek által minden tekintet­ben támogatott célkitűzésé­re. Legyen olyan iránya en­nek a versenynek, amely szinte kézzelfoghatóvá teszi a népgazdaság és az egyes dol­gozók érdekeinek azonosságát, teljes összefüggését. A tűáhelygyáriakkal együtt méltán mondhatjuk: váljon ez a kezdeményezés olyan moz­galommá megyénkben, amely hozzájárul ahhoz, hogy a munkások nemes vetélkedése tartalmában, színvonalában tovább emelkedjen. A szo­cialista munkaverseny — a minőség javításának tekinteté­ben is — kibontakoztatja a vezetők, a munkások alkotó kezdeményezését, hozzájárul a nagy népgazdasági célhoz: több, jobb és olcsóbb termé­ket ad a lakosságnak! Balogh Gyula Új feladatok előtt a rónai bányászok A rónai bányászok ered­ményekben gazdag esztendőt zártak le az 1961-es évvel. Mennyiségi tervük határidő előtti teljesítése után az elő­zetes számítások azt mutat­ják, hogy jól alakult az el­múlt esztendőben a terme­lékenység, a minőség és az önköltség is. A bánya dolgozói az új év első munkanapjától nagyobb feladatok végrehajtásáért in­dultak harcba. Január 2-tól naponta egy vagonnal több szenet kér tőlük az ország. A bánya műszaki vezetői gondoskodtak is arról, hogy ehhez minden feltétel biz­tosított legyen. Elegendő szeneié munkahelyet bizto­sítottak, de biztosított a ter­melési kapacitás is. Bíznak abban, hogy a jó felkészü­lés után valóra váltják azt a tervüket, hogy ebben az évben 75 kilogrammal növe­lik az összüzemi teljesít­ményt is.

Next

/
Thumbnails
Contents