Nógrádi Népújság, 1961. december (17. évfolyam, 97-105. szám)

1961-12-30 / 105. szám

1961. december 30. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 n £- Srhwechatra büszkék a bécsiek. Azt mondják, Közép-Európa legmodernebb polgári repülőtere. Igaz, hogy csupán kocsimosó voltam ott, mégis szerencsés fickónak tartottak a többiek, mert ezen az előkelő helyen kaptam állást. A borravalókkal együtt más­félezer schillinget is megkerestem, csak ötszázzal kevesebbel, mint osztrák sógorom, aki ugyanott gépkocsivezető ma is. Eleinte tet­szett az élet s a nyelvi nehézségek leküzdése után, ötvenhét őszén beiratkoztam egy középiskolába magántanulónak. A tanulásban nagy könnyebbséget jelentett, hogy sógorom na­gyobbik leánya is akkor kezdte a gimnáziumot. Én náluk laktam és sok segítséget kaptam Mártától, meg a nagynénémtől, akin kí­vül tulajdonképpen senki ismerősöm nem volt Nyugaton, mikor itthonról szökni indultam. Mindent megadtak nekem, munkához is ők juttattak, azt mond­ták, a tartásért sem kell addig fizetnem, míg össze nem szedem magam és rendesebb, biztosabb kenyérkeresethez nem jutok. Így eltek az első hónapok. iA Osztrák érettségi bizonyítvánnyal a zsebemben, két év óta sze­rkői beosztásban végzett munkám után, anyagi gondoktól mente­jen, a szórakozási és művelődési lehetőségek konjunktúráját /nyújtó Ausztriából miért jöttem hát mégis haza ide, ebbe az Ipoly menti kis községbe, vállalva azt is, hogy naponta hideg és elég kényelmetlen autóbuszon utazzam Salgótarjánba, meg vissza? Annyian kérdezték már tőlem a gyárban is, annyian nem tudják ezt megérteni. Azt mondják, én huszonkét éves létemre biztosan megszoktam volna ott hamarosan mindazt, amitől elmenekültem. Tudja, éppen most lesz egy esztendeje, hogy végképp elhatá­roztam magam. Én már ötvenhat elején, egészen fiatalon gyári munkás voltam itt. Tapasztalatlan, néha ügyetlen, előnyöm egye­dül nagy fizikai erőm volt. De akkikel egy brigádba tartoztam, azok kivétel nélkül mind segítettek nekem, sok éves gyakorlatuk tapasztalatait bőségesen adták át. Büszkén emlegettek a művezető előtt, hogy milyen hamar közéjük nőttem. Aztán a falumban, én ugyan nem voltam semmilyen szervezet tagja, esténkint, különö­sen vasárnapon, mindig együtt voltam a többi fiatallal. Szín­darabot tanultunk, a labdarúgó csapatban jól szerepeltem. Soha nem éreztem magam egyedül. Ezt akkor nem tudtam értékelni, különben nem szöktem volna olcsó kalandvágy miatt, az első csá­bító szó után Nyugatra. Hiába volt ott meg mindenem, mindig egyedül maradtam. Amit megtanultam, elértem, a sógorom biztatására, saját erőmből sike­rült. Pénzemmel eljutottam kirándulásokra, előkelő szórakozóhe­lyekre, de legfeljebb Márta volt a társam. Ha hibát követtem el. nem magyaráztak, hanem a kárt levonták fizetésemből. Kultúrcso- portról, munkás sport klubokról ábrándozni isem mertem. Szilveszterezni voltunk a családdal, pendliztünk mulatóból mu­latóba. Fanyar íze volt ennek is. Kérésemre hazasiettünk és éjfél előtt pár perccel bekapcsoltuk a rádiót Budapest hullámhosszán. A Himnusz utolsó akkordjait fogtuk el, aztán Dobi István üdvözlő szavait olvasták fel: „magyarok, bárhol a világon, békességes, eredményes új esztendőt kívánok az egész ország népe nevében”... görcsös zokogással borultam arra a rádiókészülékre, mert hosszú idő óta kínlódó tépelőáés után ott, akkor döbbentem rá: csak egy hely van, ahol nem érezheti elhagyottnak magát az ember. 1961 szilveszteri ünnepségén így tudok hát én is itthon poharat üríteni a következő év sikereire, barátaim, társaim, a gyár, a falu, az ország minden dolgozójával együtt. Ezentúl mindig együtt. í Háztartási bizottság a második \ műszak megkönnyítésére I ^ városi nőtanács mellett működő ^ háztartási bizottságot. ^ A bizottság feladata népszerű- ^ síteni és propagálni a dolgozó £ nők körében a második műszak f könnyítésére meglevő lehetősége- í két. így például a leghaszno­y £ sabb mosószerek, a praktikus ^ fél- és készételek és háztartási ^ gépek népszerűsítését és megis- ^ mertetését szabták meg elsőren- 1/ dű feladatuknak. <! De tervbe vették azt is, hogy ^ felkutatják a más megyékben ^ már meglevő jó tapasztalatokat a második műszak terheinek y könnyítése érdekében. 1 GYERMEK BEMUTATÖ- FOG LALKOZÁSOK <■ A PÁSZTÓI * JÁRÁSBAN f í A pásztói járásban három ^körzetben: Jobbágyiban, Szi- rákon és Kutasón gyermek \ bemutató-foglalkozásokat tar- £ tottak. '•f A bemutató-foglalkozásokon ^ a járás körzetekbe beosztott ^községeinek úttörő vezetői és £ a művelődési otthon igazgatók ^ vettek részt. A rendezvény ^ célja: a gyermekek iskolán £ kívüli szabad idejének, külö- ^ nősen pedig a vasárnap dél­előtti foglalkozásoknak helyes £ megszervezése, a szórakoztat- ^ va nevelés biztosítása. \ NŐTAN ÁCSI TITKÁROK TANFOLYAMA ^ Járásonként szervezték meg ^ a megye valamennyi községe ^ nőtanács titkárainak: tovább- ^ képzését. ^ Az egynapos tanfolyamokon ^ a tsz-ek megszilárdításával í kapcsolatos nőtanácsi felada- < tokát és a szervezeti élet megerősítését elősegítő tenni- 'f, valókat határozták meg a ^ résztvevők. Külön kiemelték annak fontosságát, hogy a ^ nőtanácsnak együtt kell mű- Jí ködnie a község más tömeg- 'r, szervezeteivel, különösen a ^ KISZ-szervezetekkel és az úttörőkkel. Sok leány és fia- ^ talasszony marad ugyanis ^ távol a társadalmi élettől az £ iskola elvégzése után, mert ^ sem a KISZ-ben, sem a nő- í tanácsban nem foglalkoznak £ vele kellőképpen. ^ Ezért elhatározták, javít- í ják, bensőségesebbé és elv- ^ társiasabbá teszik a két tö- ó megszervezet kapcsolatát. A francia „rettenetesek“Katangában Azt a lélegzetvételnyi szü­netet, amit az ENSZ a kongói amerikai nagykövet tevékeny közreműködésével a katangai szeparaitisitáfcnak nagylelkűen biztosított, Csőmbe erőinek átcsoportosítására használja fel. Elisabethville-ből és Ka­tanga más területeiről érke­ző utasok elmondják, hogy Csőmbe zsoldosai és a ve­lük szövetséges külföldi ka­tonai személyek lázas tevé­kenységet folytatnak Kipus- hi bányavároskában, amely a szakadár rendszer elsőszá­mú katonai támaszpontja lett. A katangai csendőrség pro­vokációs tevékenysége arra vall, hogy Csőmbe korántsem akar megállapodni a közpon­ti kormánnyal a vitás kérdések békés úton tör­ténő rendezéséről. Időt és fáradságot nem kí­mélve szerkesztőségünk mun- kartársad körkérdést intéztek több olvasónkhoz. Mit kíván az új esztendőben? — tettük fel a válaszra váró kérdéseket, íme ezennel közrebocsátjuk a válaszokat. A gyárigazgató: Január má­sodikén az egész évre szóló garantált nyereségrészesedés kifizetését. A funkcionárius: Csak 50 százalékra teljesítsék az ér­tekezletek tervét, 150 száza­lékos termelékenység mellett. Az újságíró: Az egy főre eső sajtóhibák csökkentését, rotációsgépet, jó korrektort és sok olvasót. Az esti egyetem hallgatói: Karácsony és új év között egyfolytában négy napig tart­son a „szemináriumi” foglal­kozás. A kereskedelmi dolgozó: Vég számra vigyék a vásár­lók a kelmét, rudastól a sza­lámit, zsákostól a cukrot,, hogy mielőbb teljesítsék a tervet és ne kelljen mérics­kélni, számolgatni. A gépkocsivezető: Gyártson annyi betétlapot a nyomda, \ hogy a közlekedési rendőrök se győzzék összeszedni. To­vábbá a Nógrád megyei uta­kat alakítsák műutakká, szün­tessék meg a kanyarokat és ne keltic egy megállónál se met ; -f A rádióhallgató: Mindig csak a kedvenc zene és tánc­számait sugározzák, ne re­csegjen a készülék és mi­nél kevesebbet tévedjen a szpíker. A TV tulajdonos: Iktassák a műsorba a „műszaki hiba”, vagy „a hiba nem az ön készülékében van” felírást, 3 MIT SÖÍYÁN hogy ezt az adást is fel­készülve várják. A férj: Ne legyenek kira­katok az utcán, mert így kevesebbe kerül a feleség kí­vánságainak teljesítése. A feleség: Gépesítsenek minden házi munkát, önma- guktól nevelődjenek a gye­rekek és minél több pénz' hozzon haza a családfő. Stécé drukker: Egész év­ben győzzön a stécé és min­den tagja szerepeljen a vá­logatott keretben. A dohányos: Minden cso­koládé változzon cigarettává. Az orvos: Ne legyenek soha beteg emberek. Aki mégis beteg, gyógyuljon meg az orvosi rendelőben. A beteg: Ne kelljen orvos­hoz menni, sohase szűnjön meg a táppénz, de iktassák ki a betegellenőröket. A postai kézbesítő: A ka­rácsonyi üdvözleteket és sze- retetcsomagokat már szep­tembertől adják postára. De azt se bánják, ha soha sem lesz karácsony és újév, mert ilyenkor nem győzik szusz- szál a házhozjárást. A gépírónö: Tanuljon meg mindenki gépírni és gyorsír­ni, nekik csak ülni kelljen a napi nyolc órában. Az újító: Olyan műszaki társ-szerzőt, aki rábeszélés nélkül elfogadja az újítási díj felét. A szocialista brigád: A jö­vőben ne csak diplomások lehessenek a kollektíva tag­jai. A bányász: Csökkentsék a vágatok magasságát, hogy a bányafából gyújtósnak is ma­radjon. Az utas: Egy kis zsebkály­hát, amely akkor is hasz­nálható, ha netalán a vo­natban, vagy a buszban vé­letlenül meleg van. Az olvasó: Csak vezércikk és sportrovat legyen az új­ságokban. A főmérnök: Legyen több az adminisztráció, az érte­kezlet, a főhatóság brigád­vizsgálata. A munkás: A vezetők ke­vesebb időt töltsenek munka- padja mellett, időnként dol­gozni is hagyják. Az építésvezető: Legalább annyi időt adjanak az épí­tésre mint a tervezésre. Salgótarján piaci vásárlói: Egy új nagyteljesítményű lángossütő-kombinátot. A huligán: Megközelítően olyan népszerűséget, mint az ország más vidékén. A gyalogos: Jelöljék ki azt a helyet, ahol a gépjármü­vek mindenkitől zavartalanul közlekedhetnek. A kereskedősegéd: A vevő mondja előre: „Lehet két de­kával több!” A tanácselnök: Legyen több fogadóóra, hogy csök­kenjen a „hivatalos” látoga­tók száma. A kisdiák: Legalább hús- vétig tartson a karácsonyi szünet — hóval. A háziasszony: Minden tsz- ben tervezzenek be öt hold vetést seprűcirokból. A hentesüzlet vezetője: Jö­vőre már tojást, sárgarépát és hagymát is árusíthassanak. A helyi autóbuszjárat uta­Krone követeli, változtassák „negyedik atomhatalommá“ a NATO-t NÉMET TISZTEK FELHÍVÁSA A nyugatnémet militarista körök egyre kitartóbban kö­vetelnek atomfegyvert, s ezért kardoskodnak a NATO „negyedik atomhatalommá” változtatásának gondolata mellett. Szerdán a Politisch- Soziale Korrespondenz című folyóiratban Krone, tárca- nélküli miniszter, Adenauer egyik legközelebbi tanácsadó­ja lép fel ezzel a követelés­sel. Krone kijelenti, a NATO „negyedik atomhatalommá” változtatásának eszméje „az az irány, amelyet követni kell, ha tovább akarják erő­síteni az észak-atlanti tömb erejét”. Krone hangsúlyozza, hogy folytatni fogják Bonn régi külpolitikai irányvona­lát. sai: Minden hónapban új menetrendet készítsen az AKÖV. Salgótarján minden fiatalja 4—80: évesig: Nyíljon meg a városi strand május 15-én. A 18 éves fiatalok: Szerel­jék le a közvilágítást a par­kokban és a sétányokon. A színész: — Hogy mit vá­rok az új esztendőtől? Egy­személyes darabot, amelynek természetesen rám osztják a főszerepét. A szemfelszedő: Annyi szemszaladást a harisnyákon, amennyi férfiszem a nők lá­bán leszalad. A vadász: Hogy kevesebb bakot lőjjek. Az éjjeliőr: Hogy nappal legyen sötétség. A boltos: Hogy ne legyek leltár miatt zárva. A csecsemő: Én legyek az év első újszülöttje, hogy ne­kem adja a biztosító a cél­jutalmat. De ha ez mégsem sikerülne, legalább olyan helyre vigyen a gólya, ahol szeretettel fogadnak engem, és akarják érkezésemet. A feketéző: Soha ne tegye­nek zaccot a kávémba, és lehetőleg dupla legyen a dup­la, ne pedig kevesebb. FIGYELEM! Vasipari és Javító Vál­lalat újból beindítja a motortekercselő részlegét, melyhez a la­kosság és közületek megrendelését kérjük. Cím: Vasipari és Javító Vállalat, Balassagyar­mat. (609) Az Elisabethville-i ENSZ iroda most azoknak a svéd katonáknak a szabadonbocsá- tásáért alkudozik, akiket Csőmbe csendőrei a „fegyver­nyugvás” idején tőrbecsaltak és elfogtak. Egy újabb hír szerint Elisabethville keleti részén Csőmbe zsoldosai csü­törtökön ismét tüzeltek az ENSZ égjük svéd őrjáratára. A svédek viszonozták a tü­zet és két katangai katonát megöltek. Az ENSZ New York-i köz­pontjában Sture Linner, a vi­lágszervezet kongói tevékeny­ségének irányításával megbí­zott főtisztviselő csütörtökön jelentést olvasott fel a leg­utóbbi két hét alatt történt eseményekről. Közölte, az Union Miniére belga bányatársaság épületeit európai zsoldosok, szél­sőséges elemek ellenőriz­ték a harcok idején. Linner hozzáfűzte, hogy ezek között az emberek között egy csoport francia származású is tevékenykedett, akik „a retteneteseknek” nevezték magukat. Az ENSZ tisztvi­selő felsorolta az Union Mi­niére azon telpeinek a nevét, amelyet az ENSZ csapatok ellen intézett támadásokra használtak fel. Így például a belga bányatársaság kórház- épületéből is géppuskázták az ENSZ etiópiai csapatait. HiHeristák Csőmbe zsoldjában — Te miért jöttél Afrikába? — Nálunk ez családi tradíció. Az apám is Afrikában halt meg. — Rommel seregében! I. o. bőrből készült farhámszij lószerszámok kiegészítéséhez, vagy javításához Ft. 280.— Kapható: VASÉRT Vállalat Budapest, IV. Templom utca 1 sz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents