Nógrádi Népújság, 1961. november (17. évfolyam, 88-96. szám)

1961-11-05 / 89-90. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. november 5. MAGYAR SZEMMEL — SZOVJET FÖLDÖN Gazdag élmények szülőföldemen Láttuk a hatalmas fejlődést 1940. évben kezdtem a ma­gyar királyi postánál mint távirda munkás. Bizony ab­ban az időben csak május­tól októberig voltunk foglal­koztatva és az órabér is igen alacsony volt. 1945-től a felszabadulás után már állandóan foglal­koztatva lettünk. így a kere­setem is növekedett, pedig hét gyermeket neveltem fel. A demokrácia megadta még azt a lehetőséget is. hogy a postás dolgozó évi keresetük után részesedést is kapnak. Én is, mikor megkaptam az évi részesedésem, félre tet­tem, még spóroltam hozzá és így megvalósulj hogy ki tud­tam utazni a Szovjetunióba. Kievbe, majd onnan Moszk­vába. Az utazás kellemes volt. A szovjet hálókocsik nagyon szépek. Minden ké­nyelmet kiszolgálnak. Mosdó­val, kényelmes ággyal, étkező­kocsival vannak ellátva. Kiev, az ukrán köztársaság főváro­sa, nagyon szép. Az utcák szélesek, nyolc sorjával is áll­nak a fák az utcákon. A gyerekek részére külön ját­szóterek vannak berendezve. Megtekintettük a Kiev fölsza­badításáért elesett hősök em­lékművét. Gyönyörű már­ványból lett megépítve. Előt­te örökös égő tűz van, a hő­sök emlékére. Innen az utunk tovább vitt a szovjet fővárosba, amit büszkén lehet mondani fővá­rosnak. Hétmillió négyszáz- ezer lakosa van. Az utcák olyan szélesek, hogy a gép­járművek nyolc sorjával köz­lekednek — és fegyelmezet­ten. Amíg kint tartózkodtam, gépjármű balesetet nem lát­tam. A trolin és az autó­buszon. villamosvonatokon nincs kalaúz. Az utazóközön­ség oly fegyelmezett, hogy a fölszállás alkalmával a pénz részére oda helyezett kasszába bedobja a négy, vagy autóbuszoknál az öt ko­pejkát és a hengerre fölte­kert jegytömbből leszakítja a jegyet. A szovjet emberek sokat olvasnak. Akár bu­szon, villamoson, a metró­ban. tereken mindenfelé csak újsággal, könyvvel szórakozó embereket lehet látni. A Gorki j-utca körülbelül két kilométer hosszú, mind a két oldalon csak könyvesüzlete­ket lehet látni. Az összes népi demokratikus országok­nak a könyveit meg lehet találni itt. Voltunk a Kreml-ben Is. Megnéztük a cárok ideje alatti régi fegyvereket, kocsi­kat, trojkákat, régi ruhákat és ékszereket. Bizony kevés ország dicsekedhet annyi ér­tékkel, mint amennyi ott össze van gyűjtve. Városné­zés alkalmával megtekintet­tük a Lenin hegyen a Lo­monoszov egyetemet, ahol az idegen országokból való di­ákok tanulnak. Utazásunk alkalmával le­mentünk a Metróba is. A földalatti vasút 75 kilométei hosszú. Gyönyörű megállói vannak. Az oladalai csupa márvány, a világítás oly fé­nyes, bát ran lehet modani, hogy a kinti napfényt he­lyettesíti. A vonatok nagy­forgalmi időben kétpercen- ként indulnak, 80 kilométere; sebességgel haladnak. Itt Hen­kel! jegyet váltani, csak a leszállásnál 10 kopejkát és ezért a pénzért az egész vo­nalat bejárhatja. A szovjet embereik barát­ságosak, közvetlenek úgy egymás, mint idegenekkel szemben. Gyönyörű volt a2 utunk hazafelé is. Még any- nyit, hogy aki csak teheti utazzon ki mert saját maga is tapasztal, és tanul. Andrássy József postavonal felvigyázc Oly nagyszerű élménnyel gazdagodva tér vissza az ember e"- Szovjetunióban tett utazásról, hogy nagyon nehéz lenne egy-két sorban mindenről beszámolni. Nem az útleírás a célom, hanem inkább az, hogy egy magyar vendég számára milyen oe- nyomást keltenek az ott szerzett tapasztalatok. Sokan írtak már a szovjet főváros szépségéről, vagy az ukrán főváros szemet gyö­nyörködtető sokszínűségéről, de arról sohasem elég írni és beszélni, hogy az egyes monumentális és egészében gyönyörű alkotások mögött mi rejlik. Nagyon egyszerű és rövid a válasz erre a kérdésre: a szovjet ember élniakarása, hazaszeretete, a lenini elvek midenkori szemelőtt tartása: ezek együttesen alkotják azt az erőt, amely képes egy or­szágot mindenestől átalakí­tani, ugyanakkor utat tud mutatni más népek számára és segítséget nyújtani azok­nak, akik megelégelték az elnyomás igáját. A szovjet nép hatalmas fej­lődésen ment keresztül 1917 óta. Amerre utunk visz, min­denütt derűs és mosolygós arcú embereket látunk, nyo­ma sincs a cári Oroszország sötét korszakának. Ez már csak az idősebbek fejében él. Kevés, vagy egyáltalán nincs nyoma a fasiszta horda pusz­tításának és embertelenségé­nek, legfeljebb a temetők tanúskodnak erről és az a hatalmas méretű obeliszk, amely Kiev egyik parkjában van elhelyezve. A vonat egyik á'iomástóla másikig a nagy távolság miatt hosszú ideig szalad, így van időnk megfigyelni az elképzelhetetlenül nagy egybefüggő táblákat, amelyek ott a mezőgazdaságot jellem­zik. A kolhozok gazdagsága megmutatkozik a termel vé­nyek sokaságában, az élelmi­szerek bőségében. Nagysze­rűen bemutatja ezt a látoga­tónak az ipari és mezőgazda- sági kiállítás Moszkvában, ahol minden köztársaságnak megvan a maga pavilonja és ezekben érzékeltetik az ér­deklődőkkel eredményeiket De nemcsak a mezőgazda­ság területén mutatkozik meg a nagyméretű fejlődés, hanem minden más téren, így például a lakáshiány fel­számolásában. Azok az épít­kezések, aimelvek jelenleg folvnak minden nagyobb városban, rövid időn belül megszüntetik a lakáskultúra területén még meglévő hiá­nyosságokat. Az utcák és parkok rendezése érdekében emeletes épületeket fordíta­nak és tolnak el eredeti he­lyükről, figyelembevéve az esztétikai szempontokat. Hatalmas fejlődés mutat­kozik az ipar területén. Itt újból az ipari kiállításokra tudok utalni, ahol az ember összességében láthatja a Szovjetunió fejlődését e té­ren is. Nemcsak a tanulni- vágyás mutatkozik meg, ha­nem a kultúra területén is nagyranőtt a szovjet ember igénye. Az utcán állandóan könyv­sátrak állnak, mintha min­dig kömyvnap lenne. Ezek a sátrak tele vannak hazai és külföldi írók műveivel, ame­lyek nagy keresletnek örven­denek. Ha valakinek egy kis szabad ideje van, rögtön ke­zébe veszi a vásárolt művet és olvassa. Ez nagyszerűen tapasztalható a Metró moz­Húsznapos Szovjetunió­beli útunkból három napot töltöttünk a fővárosban, Moszkvában. Megtekintettük a régi és az új Moszkvát. A régi Moszkva megtekintésekor élénkbe tárult — a már fil­mekből ismert faházak töme­ge. Az új Moszkva hatalmas épületekből áll, középpontjá­ban a Lomonoszov egyetem emelkedik. Jártunk a kincs­tárban, fegyvertárban, a Tre- tyakov-képtárban, s az igen sokat emlegetett Mauzóleum­ban, s igen eltűnődtünk azon. hogy a nép nagy vezérét, Le­nint naponta mennyi, hosszú sorban álló ember tekinti meg. Igen emlékezetes marad az első moszkvai este, amikor egy komszomol találkozón vettünk részt. A szovjet fiata­lok már a buszról való le­szállásunkkor nagy virág­csokrokkal fogadtak. Vidám kultúrműsorral szórakoztattak bennünket, s felkértek minket is, hogy adjunk elő valami Mindig nagy élmény volt számomra viszontlátni azt a vidéket, ahol születtem. Ilyen élménnyel robogott ve­lem a moszkvai gyors, a Nyu­gati pályaudvarról az elmúlt hetekben Csapon át Bereg­szász felé. A vonat ablakából meg­művelt földek, égnek emel­kedő magas víztornyok köré épített tanyaközpontok, kol­hozközpontok e-s öntözéses kertészetek panorámájában gyönyörködhettem a nyár­nak is beillő októberi nap­fényben. A vonaton hiába vártam a jegykezelő kalauzt. A vasúti pénztárnál megvál­tott jegyet ugyanis csak az időközönként megjelenő el­lenőrök vizsgálják felül. Hiába kerestem a vonaton az erre a vidékre jellemző heevi lakók öltözékét, a házi­szőttes, bocskoros ukráno­kat. Érdeklődésemre elmon­dották, hogy ez már a múlté. Egyhetes beregszászi tar­tózkodásom ideje alatt meg­leptek a változásoknak azok a sorozatai, amelyek a szov­jet hatalom évei alatt szü­lettek. Elsősorban a kereske­delem kötötte le figyelme­met. Meglepett, hogy vala­mennyi kereskedelmi egység­ben minden áru árjelző cé­dulával van ellátva. Az óra- mérlegek nem dekára, ha­nem grammra mérnek. A könyvárusoknál nemcsak a világirodalom és az orosz irodalom klasszikusai, hanem Petőfi, Arany és Jókai ma­gyarnyelvű műveit is lapoz­gathattam. Az új élmények sorozata közepette egy pohár sör ere­jéig italboltot kerestem. Kö­óta ezeket megszüntették. Kimért szeszes italokat csak az éttermekben, vagy a mi kávéházainknak megfelelő helyiségekben fogyaszthat­nak. Nagy az érdeklődés a ná­lunk ismeretlen, kizárólag szörpöket és ásványvizeket árusító boltok iránt. Gyerekes örömmel dobtam be a város­szerte elhelyezett automaták­ba egy-egy érmét, hogy a gomb megnyomása után ci­garettával, édességgel, vagy szörpökkel szolgáljon ki. Egy önkiszolgáló étteremben tál­cával a kezemben bácskai rizseshúst választottam a gomb megnyomása után ki- gyúló étlapról. Érdeklődé­semre az étterem vezetője elmondotta, hogy náluk is van panaszkönyv és kilenc­éves működése alatt mind­össze egy bejegyzés történt. A jogos panasz nyomában nem sok híján leváltották beosztásáról. Ismertette azt is. hogy az engedélyezett hiányon felüli leltárhiány azonnali leváltást von maga után. Nála kilenc éve nem volt leltárhiány. Milyen jó lenne, ha mi is megvalósíta­nánk ezt a jó módszert. Az eltelt 17 esztendő alatt végbement változásokat cso- fáh’p. módomban volt régi ismerősömmel is találkozni. Kezet szorítottam a volt gaz­dasági cseléd fiából lett mér­nökkel, a szegényparaszt kolhozelnök fiával és a fol­tozó suszterből lett vállalati igazgatóval. Valamennyien azzal búcsúztak, hogy keres­sem fel őket minél előbb, látni fogom a XXII. kong- reszus után kibontakozó len­dületet. Viszontlátásra be­regszásziak, új élmények re­ményében. Fülöp Gyula, FJK kér. felügyelője, Balassagyarmat. gólépcsőjén, amikor azt a kis időt is felhasználják, amíg a lépcső 60—80 méterre le vagy felszállítja az utasokat. Megmutatkozik hazaszere­tetük és az elhúnyt nagy- jaik iránti tiszteletük. Két- három kilométeres hosszú sorokban vonulnak fel a Mauzóleumhoz, ahol lerójják hálájukat Lenin elvtársnak, tiszta és nyíltszivűséggel tesznek fogadalmat, hogy folytatni fogják azt a mun­kát, amelyet ő kezdett el. Kárpát József bányamérnök A szocsi tábortűz fényéi' látám magyar nótát. Persze ezt a kívánságukat teljesítettük, an. nak ellenére, hogy ilyesmire nem is számítottunk, nem ké­szültünk. Szovjetuniói utunk legna­gyobb részét (9 napot) annak legszebb üdülővérosában, Szó csiban töltöttük. Már az else nap nagyon sok barátot sze­reztünk a szovjet, a marok­kói, néger, német és kínai fi atalok köréből. Az üdülőnk neve ..Szputnyik” tábor volt, ahol csupa különböző nemze­tiségű fiatal nyaralt. Városnézésünk alkalmával igen sok szép üdülőt látogat- ,unk meg, mely mind leírha­tatlan szépségű tájjal van körülvéve. Megtekintettük a Botanikus-kertet ahol 1921 óta gyűjtik a növényeket, a szebbnél-szebb fák. pálmafák, növények láthatók a mintegy 16 hektár gyönyörű kertben Igen emlékezetes élmény a Szocsibai} eltöltőn valamennyi nap. azonban legszebb talán az első és az utolsó nap volt. Az első nap estéjén az egész tábor fáklyákkal és énekszó­val vonult ki a tábortűzhöz, melyet a magyar fiatalok ér­kezésének tiszteletére készí­tettek. Minden nemzetiség fiataljainak vezetője meggyúj­totta tábortüzét, a „barátság tábortüzét”. Azután énekszá­mokkal köszöntöttek bennün­ket, utoljára mi is viszonoz­tuk ezt magyar dalokkal. Búcsúesténk azzal kezdő­dött, hogy az egész csoport ! a kultúrterem színpadán fel­■ sorakozott, s csoportvezetőnk • elbúcsúzott a magyar fiata­lok nevében, s megköszönte a baráti fogadtatást és kifej­. tette elismerésünket a szov­■ jet technika vívmánya iránt — mivel Szocsiban való tar j tózkodásunk alkalmával löt- . ték fel a második embert a-, űrbe. Minden egyes magyar KISZ-fiatal emlékkönyvet ka­pott egy-egy virágcsokorral. A táborból való elutazás- . kor, az egész tábor fiataljai jelen voltak, meleg baráti r kézfogásokkal vettünk búcsút ' valamennyiüktől, utaztunk Kievbe, ahol még három na­pot töltöttünk. E rövid húsz nap alatt igen sok szép él­ménnyel gazdagodtunk, s megismerkedtünk a világ fi­ataljai, a szovjet fiatalok éle­tével. Vincze Mária. Salgótarjáni Tűzhelygyár Együtt a kommunizmus felé Hamarosan a Tiszá­hoz érnek annak a magasfeszültségű vezetéknek a szere­lésével, melyen megindul az áram a Szovjetunióból Ma­gyarország felé. Ez­zel megkezdődik az európai szocialista országok egységes energetikai rend szerben való egyesí­tése. Képünkön: az egyik oszlopot fel­állítják az alaura A Barátság olajvezeték szovjet építői vállalták, hogy a XXII. kongresszus tiszteletére határidő előtt befejezik a vezeték Bród és Uzshorod közötti 323 kilométeres szaka­szát, amelynek fele a Kárpátokon keresztül húzódik. A vállalás teljesítését a legkorszerűbb gépek segítették elő ; Szovjet * 1 ft fr J ti i , hőerőművek ’ A Szovjetunióban jelenleg több mint 30 nagy hőerőmű­vet építenek és 60-at re- | konstruálnak. A szovjet energetikusok , 1200—2,400 000 kilowatt tel- . jesítőképességű villanytele- i pékét hoznak létre, amelyek- t be 150—200—300 000 kilowatt kapacitású turbinákat állíta­nak be. A közeljövőben 500 ezer kilowattos turbinák al- i kalmazására is sor kerül. j AHOGYAN SltJCS FERENC LÁTTA : — Nem találok szavakat élményeim kifejezésére — mondja az előttem ülő szö- velkezeti elnök. Látni rajta, hogy keresi a szavakat. Arc­játéka visszatükrözi az anny - ra emlékezetes moszkvai uta­zás élményeit. Szűcs Ferenc, a pásztói Béke Termelőszö­vetkezet elnöke először járt külföldön. Nagy megtisztelte­tésnek tartja azt is, hogy a külföldi utazások sorozata — mert őt is megejtelte a kül­földi tájak szépsége — egy szovjetúnióbeli úttal kezdő­dött. — S vajon mit látott az úton az elnök? —Nagyon tetszettek a szak­szerűen megművelt földek, ott már 10-15 centiméteresek a szeptemberi vetések. A föl­deken egész gépcsoportok dolgoznak. Persze a táblák mellett is hosszú perceken keresztül robog a vonat . . . S még beszél-beszél, mert maga a hosszú út is számta­lan érdekes emléket hagyott benne. Aztán Moszkváról szól, a nagy arányok városá­ról, — ahogyan ő mondja. Valósággal ízlelgeti a szava­kat. — Kepékről képzeltem el mindig azt az érdekes várost, amely úgy meglepett levegős sugárútjaival, monumentá­lis épületeivel, tisztaságával Valami megfoghatatlan érzés kerílett hatalmába, amint róttuk a moszkvai utcákat. Talán az emberek nyugalma, fegyelmezett viselkedése ha­tott rám is oly nagyon. Kissé eltűnődik, de hirte­len újabb témába vág bele, mint az olyan ember. aki boldog és ezt egyszerre akar­ná elmondani valakinek. A műemlékekről beszél. Ar­ról a különbségről, amelyet, egy középkori templom meg­látogatása után érzett, a nem­zeti kiállításon. Látta a kris­tálypaloiát is, ahol éppen a XXII. pártkongresszus részt­vevői tanácskoztak. — S vajon mit látott az ember — kérdezem tőle. — Nehéz egy népről véle­ményt mondani, de már sok .apró külső jelből is lehet kö­vetkeztetni egy nép tudatvi­lágára. Azok a nagyszerű lát­nivalók, amelyekkel útón-út­félen találkoztunk a szovjet ember békeakarattal teljes hatalmas alkotó erejéről ta­núskodnak. S ami még fel­tűnt nekem, hogy nálunk még sokan a beosztással mé­rik az emberi kapcsolatok ha­tarát. A szovjet ember na­gyobb barátságban áll a sze­rénységgel — mondja. Még nem szűrődött le min­den Szűcs Ferencben sem. Most kristályosodik a sok be­nyomás, amelyekből tanúsá­gok lesznek: erkölcsi és aka­rati fegyverek a mi harcunk megvívásához. Van mit tanulnunk

Next

/
Thumbnails
Contents