Nógrádi Népújság, 1961. november (17. évfolyam, 88-96. szám)

1961-11-22 / 94. szám

1061. november 22.

NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG

5

Á háztáji gazdaságok segítségével

A szécsényi járás termelőszövetkezetei 1961-ben közel 23 millió forint értékű árut adnak az államnak. A legutóbbi felmérések szerint 18 millió forintra tehető annak az árumennyiségnek az értéke, amelyet a járás termelőszövetkezetei értékesítettek s a közös gazdaságok lényegében teljesítik a még hátralévő időben árutermelési tervüket.

A járás termelőszövetkezetei már laz idei gazdasági évben is igen komoly mértékben támaszkodtak a háztáji gazdaságok áruértékesítésére. A termelőszövetkezeti gazdák igen jelentős mennyiségű tojást, több mint 100 mázsa baromfit, ezenkívül hízottsertést és több mint 10 ezer' hektoliter tejet értékesítettek már eddig is háztáji gazdaságokból. A termelő- szövetkezetek a következő év tervezésénél az eddiginél fokozottabb mértékben vették figyelembe a háztáji gazdaságok árutermelését.

A járási tanács mezőgazdasági osztálya, valamint a Nemzeti Bank járási kirendeltsége nemrégiben befejezte a termelőszövetkezeteknél az 1962-es gazdasági tervek felülvizsgálását. A tervek szerint a járás termelő- szövetkezetei igen komoly részt vállalnak magukra abból a feladatból, hogy megyénk már 1962-ben megtermelje kenyérgabona szükségletét. A jó talajelőkészítés, az időbeni vetés mellett 1700 katasztrális holdon nagyhozamú külföldi búzafajtát is termelnek. De a tervek szerint egyre növekszik az állati termékek mennyisége is. A járás termelőszövetkezetei eddig

mintegy 1400 hízottsertés értékesítésére kötöttek szerződést, B ez mintegy felét teszi ki a jövő évben átadásra kerülő hízottsertéseknek. A termelőszövetkezetek, a közös gazdaságok árutermelését egészíti ki a háztáji gazdaságok árutermelése, ahonnan jelentős menynyiségű hízottsertést, vágómarhát, tejet és tojást kap a népgazdaság.

így van ez rendjén, hiszen a termelőszövetkeizetek árutermelése mellett a jelenlegi helyzetben még nem hagyhatjuk figyelmen kívül a háztáji gazdaságok árutermelését. Szükség van a háztáji gazdaságokra, mert amellett, hogy könnyebbé teszik a lakosság ellátását, kiegészítő jövedelmet is jelentenefc a szövetkezeti gazdáknak. A tapasztalatok szerint különösen az állattenyésztés az, ahol igen komoly segítséget nyújthatnak a közös gazdaságoknak.

Nem szabad elfeledni, hogy most még a közös és háztáji gazdaságokban együttesen vannak meg a feltételei az árutermelés növelésének, annak, hogy egy-egy községben annyi árut értékesítsenek, mint azt a termelőszövetkezet megalakulása előtt tették. A szécsényi járásban például valamennyi termelő- szövetkezet igyekszik erejéhez mérten, lehetőségeinkhez képest takarmánnyal ellátni a háztáji gazdaságokat, mert ez a gondoskodás több hízottsertést, vágómarhát, tejet, tojást és baromfit jelent a népgazdaságnak.

Ságújfaluban az Új Élet Termelőszövetkezet az idén úgy teljesíti baromfiból áru- értékesítési tervét, hogy a szövetkezeti gazdák háztáji gazdaságukból az „Egy tyúk egy udvar’’ baromfitenyésztési mozgalom keretén belül már három alkalommal adták össze a felvásárlásra, értékesítésre alkalmas baromfit. Ezért a szécsényi járásban az 1962-es gazdasági évben újból felelevenítik a különböző baromfitenyésztési mozgalmakat, hiszen ez igén jelentős mértékben növeli a háztáji gazdaságok árutermelését, a termelőszövetkezeti gazdák aktivitását, részvételét a termelőszövetkezet áruértékesítési tervének teljesítésében.

Az 1962-ies gazdasági évre igen nagy feladatokat tűztek maguk elé a szécsényi járás termelőszövetkezetei. Megvalósításukhoz azonban feltétlenül szükséges, hogy a közös gazdaságok erőfeszítései mellett az eddigieknél nagyobb mértékben vegyék ki részüket a háztáji gazdaságok is. Szükséges és hasznos is ez, miért a népgazdaság, a lakosság ellátásának egyre növekvő igényét a termelőszövetkezeteknek kell kiegészíteniük a háztáji gazdaságok segítségével. Másrészt az árutermelés nőve lése komoly jövedelmet jelent a szövetkezetekben dolgozó tagoknak is.

December 5-ig megszántunk minden ssabad területet

Ezekben a napokban igen fontos munka folyik nálunk a varsányi Dózsa Termelő- szövetkezetben. A szécsényi gépállomás három traktora, valamint a mi DT lánctalpas traktorunk, a mélyszántási munkát végzik. Mintegy 650- 700 katasztrális holdat tesz ki az a terület, amelyen az őszön el kell végezni ezt a munkát. Körültekintően, alaposan felmértük a lehetőségeinket ezen a téren, s ahogy végeztünk az ősziek vetésével, azonnal munkához láttak a mélyen szántó traktorok. Az eredmény az, hogy ma

már mindössze 200 katasztrális hold az a területünk,

amelyet még nem forgattak meg a gépek.

Nagyon igyekszünk a munkával, mert azt szeretnénk, hogy a jövő tavasszal ne legyen talpalatnyi területünk sem, amelyen szántani kell. Hasonló szervezettséggel és munkalendülettel dolgozva, a mi számításunk az, hogy december 5-ig befejezzük a mélyszántást. Az idei esztendő nagy tanulságot szolgáltatott számunkra. Saját kárunk vezetett rá, hogy megértsük, milyen rendkívül fontossággal bir a hozamok növelésében az őszi mélyszántás.-A karancsságiak az állattenyésztésért

A karancssági Alkotmány Termelőszövetkezet az

új gazdasági terveket már úgy állította össze, hogy a növekedő állatállomány szükségleteinek megfelelő meny- nyiségű takarmányt tudjon biztosítani. Ez a takarmánytermő területek igen jelentős növelését tette szükségessé a gazdaságban. Az eddigi 36 hold helyett jövőre 100 holdon termel lucernát a termelőszövetkezet, az abraktakarmány biztosítására a tavasziárpa 127 hold helyett 160,

az őszi árpa 10 hold helyett 45 hold lesz. Emelkedik némileg a kukorica és burgonya vetésterülete is. Kukorica az eddigi 92 hold helyett 100 holdon, burgonya pedig az idei 54 holddal szemben 70 holdon terem.

Az állattenyésztés fejlődésének arányában növekedik a karancssági Alkotmány árutermelése és értékesítése is. Az eddigi 25 tenyészikocá- val szemben 100 tenyészko- cája lesz a szövetkezetnek, a

20 tenyészüsző helyett 30 lesz a tenyészüszők száma, 60 hízómarha és 110 hízott- sertés kerül értékesítésre innen.

A termelőszövetkezet növekedő feladatainak ellátására újabb gépek vásárlása válik szükségessé. A jelenlegi három erőgép mellé újabb erőgép áll munkába, trágya- szóró, rakodó, kukoricamorzsoló szolgálja a gazdasági teendők könnyebb és gyorsabb végzését.

Ismeretes, hogy egy esztendővel ezelőtt olyan mostoha ősz köszöntött ránk, hogy örültünk annak, ha befejezzük az ősziek vetését. Nem volt ebben kivétel a mi termelőszövetkezetünk

sem. Későn került a gabona a földbe, s alig volt lehetőségünk arra, hogy mélyszántást végezzünk. Nem is volt az elmúlt évben csak egészen kevés területünk olyan, amelyet az ősszel megforgattunk, elvégeztük az őszi mélyszántást. Ebből a nagy- nagy területből talán még száz katasztrális holdat sem jártak meg akkor a traktorok. Kapásnövényeink tavaszi szántásba kerültek, s ez igen megbosszulta magát. A kukorica olyan alacsony termést hozott, amelyre még nem volt példa termelőszövetkezetünkben, pedig tíz esztendeje már, hogy a közösben gazdálkodunk. így bizony most igen komoly gondjaink vannak abraktakar- mányban és alaposan föl kell mérni készleteinket, megfelelő intézkedéseket kell foganatosítanunk, hogy az állatállományt megfelelőképpen átteleltethessük.

Ezért igyekszünk kihasználni ezeket az ősz végi napokat nagy körültekintéssel szervezve a munkát.

Kiss Vincze

tsz-elnök

MI LESZ PUSZTA BANDIBÓL?

PIROS, KEREKKÉPÜ FIÚ

Puszta Bandi. S ha még azt is hozzáteszem, mindössze tizenöt esztendős, s telve van nagy-nagy igyekezettel, szorgalommal a paraszti munka iránt, az ember a legjobb „anyagot” látja benne ahhoz, hogy néhány esztendő múlva hozzáértő növénytermesztő, vagy állattenyésztőként dolgozzék Ludányhalásziban, a termelőszövetkezetben. De

' '-^1 Ül'--. Í<^1

Pöstyén-pusztán is érdemes vollAmikor egy esztendővel ezelőtt szövetkezésre határozták el magukat a pösty én-pusztai gazdák, s meghányták vetették, mijük van, mire lenne szükségük ahhoz, hogy eredményes, nagyüzemi társas gazdaságot teremtsenek, az a nézet alakult ki: bizony nehéz lesz a kezdet.

Hogy mentesüljenek a kezdés gondjaitól, egységes volt az elhatározás: csatlakozni kell a szécsényi II. Rákóczi Termelőszövetkezethez, s az erős oltalma alatt, annak biztonságában és segítségével közös gaz. dálkodáshoz látni Pöstyén-pusztán. így is lett. S a pös- tyéniek nem bánták meg a döntést, üzemegységük a szécsényi termelőszövetkezetben megtalálta számítását, s a közeledő zárszámadáson semmi panasza nem lesz az embereknek.

Bán Lajost, az üzemegység vezetőjét kivéve, nagyrészt erősen bennjárnak a korban a pöstyén- pusztai gazdák. Szorgalmukra azonban nem lehet panasza senkinek. Már csak azért sem, mert a becsületükre nagyon kényesek, s nem

akarják azt hallani, hogy koloncnak akaszkodtak a II. Rákóczi nyakára.

És van egy másik mozgatója is az emberek igyekezetének. Ezt így meséli az üzemegységvezető:

— A tömörülés idején, amikor még nem tudtunk közös határozatra jutni, hogyan is legyen, a sok huzavona miatt már úgy volt, hogy elmegyek traktorosképzőre. De akkor azt kérdezték tőlem: ki marad itt velük? S kérték, maradjak. Hát mit mondhattam ? Ha hallgatnak rám, betartják, amit mondok, kérek, maradok. Nos, az én társaim meg is tesznek mindent. Követelik a munkát, pedig nem egy köztük 65—70—75 éves. Eleinte még féltek tőlünk Szécsényben, de most már látják, hogy nem volt miért. Nincs is köztünk itt senki, aki ne tenné meg a tőle telhetőt. Most is mi volt például? Fejlődik az üzemegység az egész gazdasággal, új istállóra van szükség, 110 szarvasmarhát, 10 lovat kell elhelyeznünk. Olyan téglafallal kombinált szerfás épület lesz. amivel a tervezés szerint december elejére kellene elkészülnünk. Csakhogy az építkezéshez már az első napon hatvanötén jöttek ki az ötvenkét családból és néhány nap alatt, már álltak a falak, a járástól is csodálni jöttek, mi van itt.

— Milyen feladatai lesznek a pös- iyén-pusztai üzemegységnek a termelőszövetkezet jövő évi tervében?

— Bár az üzemegység teljesen önállóan dolgozik, természetes, hogy saját tervünk az egész gazdaság igen alaposan átgondolt tervének része, abba úgy illeszkedik,

ahogy a termelőszövetkezet nagyüzemi továbbfejlődése kívánja. Ennek megfelelően az üzemegység területén megszüntettük a búzával, cukorrépával való foglalkozást, helyette magburgonyát, mákot és árpát termelünk. A tehén és sertésállomány helyébe növendékborjak kerülnek és adottságaink kihasználásával víziszárnyasokat nevelünk. Mi termeljük 20 holdon a szövetkezet káposztáját és 5 holdon kertészeti növények lesznek nálunk. Az egy hold földieper jövedelme arra biztat bennünket, hogy eperterületünket tovább növeljük. Szeretnénk még az idén sort keríteni 3 hold eper és 1 hold málna telepítésére, s ha terveinket megvalósíthatjuk, a pös- tyén-pusztai üzemegység is jelentős mértékben járulhat hozzá termelőszövetkezetünk további erősödéséhez.

így beszél munkájukról, terveikről lelkesen és bizakodón Bán Lajos, az üzemvezető, az az ember, aki még alig egy esztendővel

előbb csupán magának és családjának élt a tizenöt holdján. Ennyi földdel valamikor tekintélyes embernek számított ö Pöstyén- pusztán. A tekintélyt a szakértelmének is sokban köszönhette, nemcsak a holdak számának, csakhogy ez a gazdaság az évek során szinte a szeme láttára törpült, zsugorodott, egyre összébb a jövő távlataiban, a nagyüzemi szövetkezés szomszédságában. S mivel Bán Lajos okos ember, a távlatos utat választotta, s arra térítette rá a szavára hallgató társakat is.

(barna)

Puszta Bandi nem lesz állat- tenyésztő. Puszta Bandi még a faluból is elmegy. ,Tparos lesz. Kovács, lakatos, vagy talán asztalos. Most még ő maga sem tudja, melyik lenne a legjobb. De állattenyésztő nem lesz. Otthagyta a szövetkezetét, még mielőtt elkötelezte volna magát, hogy tanul, s amint megszedi magát tudással, azt ott helyben, az Alkotmány Termelőszövetkezetben hasznosítja.

— Itthagyott bennünket, amikor a szerződés aláírására került sor — nyugtázza a tényeket Józsa Károly, a termelőszövetkezet elnöke.

Nagy István azonban, aki csapatvezető a fogatosoknál, s akivel együtt róttuk a sáros , utcát, hogy beszéljek Puszta Bandi szüleivel, nem hagyja ennyiben a dolgot.

— Eleven, dolgos gyerek az. Dolgozott kérem egész nyáron át velünk. Pedig tanuló lett volna nálunk... Dehát nem igen törődött vele senki...

S így magyaráz egészen addig, míg el nem érjük Pusz- táék házát.

— Inkább az iparba menne... Még az asztalos szakma volna leginkább kedvére, ahogy nézem.

PUSZTA BANDI ÉDESAPJA mondja ezt, bizonytalanul, amikor a gyerek jövője felől érdeklődöm. Pusz- táék nyolc hold földdel léptek éppen egy esztendeje a szövetkezetbe. Jól gazdálkodtak, becsületesen dolgoznak a közösben most is. Olyan állatokat neveltek annak idején, hogy megcsodálta a falu. A gyerek az apjától tanulta, hogyan kell az állatokkal bánni, s hogy az apjától látta, úgy szerette meg ő is a gazdálkodást, az állatokkal való bánást.

Nagy István nem is állja szó nélkül, hogy újra az utcára érünk a sötét udvarból.

— Én mondom, kár azért a gyerekért. Mert ügye mi maholnap belefáradunk a munkába. Megöregszünk. Aztán az ember szívesebben látja, hogy megvolt a munkájának az eredménye, mert a tanult, hozzáértő fiatalok

tovább gyarapítják a szövetkezetei.

Puszta Bandira az iskolában találtunk. Félrehúzódva, a folyosó egyik részében kezdjük a beszélgetést.

— Miért hagyta ott a szövetkezetei, mielőtt aláírta a tanuló-szerződést?

Látni az arcán, högy zavarral küzd, de a válasz nem késik sokáig.

— Nem akarok állattenyésztő lenni.

— Nem is akart soha?

— De... Hogyne ... Igen, akartam <..

AZTÁN SOROLJA AZ OKOKAT, amelyek arra kényszerítették, hogy megváltoztassa szándékát. Nagyjából azokat a dolgokat, amelyeket Nagy István, a fogatos csapatvezető mondott. Egyetlen olyan alkalomra sem emlékszik vissza, amikor az elnök, vagy a mezőgazdász beszélgetett volna vele, hogy mi vár rá a szövetkezetben a tanulóévek után. Egyetlen egy alkalommal sem villantották fel előtte annak a nagyszerű jövőnek a képét, amelynek megvalósításához már az idén hozzáfogtak a szövetkezeti gazdák, s amelyhez, hogy valóban gondtalanabb legyen a jelennél, az kell, hogy minél többen legyenek olyanok, akik hozzáértéssel, lelkiismeretesen végzik munkájukat. Mert ez elmaradt, nem is írta alá a szerződést, amikor elé tették.

S most azon gondolkodik, mi legyen belőle. Az egyik barát kovácsnak, a másik lakatosnak csábítja. Ö meg azt tartja, talán asztalosnak lenne a legjobb.

Állattenyésztő? Nem, attól már elment a kedve.

De visszahozhatják még ezt a kedvet azok, akik engedték, hogy elmenjen. Mert azt mondják a szövetkezeti tagok, kár lenne Bandiért. Nagyon ügyes, szorgalmas fiú.

Vincze Istvánná

Nem divat az egyke

A szécsényi II. Rákóczi Termelőszövetkezet állattenyésztői a sertéstenyésztés terén is igen jó eredményeket érnek el. A gondos kezelés a tény észkocáknál is megmutatkozik. A képen látható Babos nevű koca például 13 malaccal „járult hozzá” a telep fialási átlagának növeléséhez.

Az életrevaló apróságok alomsúlya 15 kiló volt.

A SZECSÉNYI JÁRÁS ÉLETÉBŐL