Nógrádi Népújság, 1961. november (17. évfolyam, 88-96. szám)

1961-11-18 / 93. szám

1981. november 18. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 Otthon rátaláltak? Nagybátonyban: IGEN! Kisterenyén: NEM ! Több százra tehető azoknak az embereknek száma, akik az ország legkülönbözőbb részéből vándoroltak a nógrádi szénmedencébe. Otthagyva a meleg családi ott­hont, eljöttek ide, hogy a bányai munkájukkal építsék a szocializmust, segítsék nagy terveink valóraváltását. Nyír­egyházától Szegedig, Debrecentől Makóig megtalálhatók itt az emberek, akik közül legtöbben ma már mint vá­járok dolgoznak a nógrádi bányákban. Otthagyták a családi otthont. De vajon megtalál­ták-e második otthonukat itt Nógrádban? A nagybátonyi Május 1 munkásszálló folyosója csen­des. A tisztaságtól ragyogó folyosón egy-két ember be­szélget. A szavak halk csen­gése nem zavarja azokat, akik délutános, vagy éjszakai mun­kára indulnak — a pihenést nem zavarja a csendes be­szélgetés. Az ebédlőben az egyik asszony éppen azon szorgoskodik, hogy mire a bányászok ebédasztal köré ül­nek, itt is a rend legyen az úr. Jóleső érzés azt tapasz­talni, hogy a beosztottak csak­úgy, mint a lakók azon fá­radoznak, hogy rend és tisz­taság legyen a bányászok má­sodik otthonában, a munkás­szállón. — Úgy hiszem, mindenki meg lehet elégedve a mun­kásszállással — mondja Ozs- váth János elvtárs a szálló gondnoka. — Minden igye­kezetünk arra irányul, hogy lakóink megtalálják ne csak a pihenés, de a szórakozás, a művelődés minden lehető­ségét. Ozsváth elvtárs invitálására szétnézünk a szállóban. Öröm­mel nyugtázzuk, hogy amit a gondnok mondott, az a valóságban is megvan. így például a folyóiratok, az új­ságok. Az országban megje­lenő valamennyi újságból, folyóiratból kettőt járat­nak a szálló lakói részére. A kis kézi könyvtár mellett a lakók nagyon szívesen veszik igénybe a nagyobb választé­kot biztosító szakszervezeti könyvtárat is. A televízió mind a két épületben a bá­nyászok rendelkezésére áll. A szállóban berendezett KISZ klubhelyiség nemcsak arra jó, hogy ott a lemezjátszó biz­tosítsa a szórakozást, hanem igen tartalmas klubesteket is rendezhetnek, itt tartják a politikai oktatásokat. A rádió — amely minden szobában megtalálható — a szórakozás mellett a bányászok tájéko­zottságát is elősegíti. — Mind ez a tény nem érthető félre, ha figyelembe vesszük, hogy a lakók leg­nagyobb része KISZ-tag, csaknem valamennyien részt vesznek a területi KlSZ-szer- vezet munkájában. Sportolnak fiataljaink, szórakoznak, ta­nulnak, de részt vesznek a különböző társadalmi mun­kákban is — folytatja tájé­koztatását Ozsváth elvtárs. — Több ezer csemetét ültet­tek el a bányavárosban, ott voltak az új művelődési ott­hon építésénél, a termelő­szövetkezetben Márkházán. örülünk, hogy idáig jutottunk. A szobákat járva kellemes meglepetésekben részesül a szemlélő. A sodronyos ágyak tiszta lepedői keltik fel az érdeklődést. A szobákban tisz. tán tartott szőnyegek, hisz egyetlen lakó sem megy be a hálószobába bányászruhában. Az ágyak alatt ott sorakoz­nak a szobapapucsok — ön­maguknak vigyáznak a tisz­taságra. — Az egyik szobában — csupán kíváncsiságból benéz­tünk Tóth László fiatal vá­jár — Debrecenből került ide — szekrényébe. A példás rend méltán váltotta ki az elismerést. — Második otthonunknak tekintjük a szállást — mond­ja Tóth László. — Arra tö­rekszünk, hogy mindég rend legyen ne csak a szobában, hanem a szekrényekben is. Itt nincs helye az eldobott csikknek, a szekrényben szá­radó kenyérnek, ételmaradék­nak. Igen, ez az én szek­rényem — s mosolyog. — Azt a hat pár cipőt, meg az ott látható hét öltöny ru­hát a keresetemből vásárol­tam. De van otthon, Debre­cenben is belőle... — s mo­solyogva néz valamennyiünk­re, s kis könyvtárát is meg­nézzük. Ottjártunkkor több ember­rel is beszéltünk. Valameny- nyien csak a jóról, a meg­elégedésről szóltak. Borhás Károly csakúgy, mint a töb­biek. Kifogást egyet hallot­tunk, azt is a szálló leg­idősebb lakójától: Szabó Fe­renc bácsitól, ö már 61 éves, rövidesen nyugdíjba vonul, s nem igen érti meg a fia­talok viselkedését. — Jó itt minden. Jó a koszt, az ellátás, szóval min­den. fin a szabadidőmben rejt­vényeket fejtek, üveget „fo­nok”. De azért a fiatalok... Szóval egy kicsit jobban is megbecsülhetnének bennün­ket, utóvégre nem vagyunk mi a szolgáik — s itt fel­emeli hangját. Van benne valami igazság. Bozó József, Bódi János, s még egynéhányan bizony el­gondolkodhatnának Szabó bá­csi szavain... Volt időm a Nagybátony- ban látottakon, tapasztalta­kon elgondolkodni, amíg Kis- terenyére, az ottani munkás- szállóba érkeztem. Mert miért ne lehetne Kisterenyén is úgy, mint Nagybátonyban. — Nézzen csak szét itt is. S azt írja meg, amit való­ban lát — mondja Vaka János szénátvevő, a munkás- szálló lakója, kultúrfelelőse. — Itt van ez a szoba. Ez lenne a klubunk. Rideg, fű- tetten helyiség. Érthető, hogy az emberek nem látogatják. A 640 kötetes könyvtárunk­ból jó ha tizenötöt kölcsö­nöznek egy hónap alatt. Igaz, a könyvek nagy része selej­tezésre vár. Nincs televíziónk, a rádiónk meg már lassan nyolc hónapja néma, az Isten sem gondoskodik megjavítá­sáról. Hogy mi a szórakozási lehetőség? Kérdezze meg a lakókat, de én is elmondha­tom. Vagy a kártya, vagy a kocsma. Szórakozásról, kul- túrmunkáról, tanulásról nem gondoskodik itt senki. A fiuk a kocsmába ülhetnek be. Még a ping-ponglabdát is magunk­nak kell megvenni. Újság? Ugyan. összesen egy Nép- szabadság és két Nógrádi Nép­újság jár hozzánk. Azonkívül semmi! A kosztról már ne is beszéljünk! Végigjártuk itt is a szobá­kat. Egyetlen szőnyeget nem találunk. Tatarozásra szorul­na a fürdő is, de a fűtés­ről sem gondoskodik senki, hacsak maguk a bányából kijövő munkások nem fűié­nek be maguknak. A lakók nagy többségük a nagy- bátonyi vájáriskolából került ide. kulturáltabb körülmények közül — azt mondják „meg- , I lógnak” a bányától, ha nem . változtatnak ezen a helyzeten. , Keresem a gondnokot, hogy magyarázatot kérjek e je­lenségekre, de hiába. Mes­ter Károlynak csak „mellé­kes” foglalkozás ez, sokfelé köti le elfoglaltsága. És így gondolat közben felvetődik bennem egy kérdés: a tröszt részére Kisterenye talán mos­tohagyerek? Ha igen, ak­kor «ok minden érthető . . . EDDIG 13 KTSZ-BEN TARTOTTÁK MEG A VÁLASZTÁST A megye 21 kisipari szövet­kezetéből 13-ban már meg­tartották a vezetőség újjává- lasztását. A további 8 ktsz- ben a következő hetekben kerül sor a választásra. A ktsz-eknek ez a fontos meg­mozdulása januárban ér vé­get, amikor a balassagyar­mati és az érsekvadkerti épí­tő ktsz-ek egyesülnek és megválasztják az új vezető­séget. A megyei választmányi ülésre márciusban kerül sor. NAGYSZERŰ FELAJÁNLÁS Az Acélárugyár kovácsoló gyárrészlegének „C” üzemé­ben dolgozik a szocialista brigád címet elnyert Juhász József esztergályos-brigád. El­határozták, hogy a katonai szolgálatra bevonuló társaik év végéig hátralevő munká­ját azok helyett elvégzik, s így az üzemnek e miatt nem lesz kiesése. Felhívást intéz­tek a gyár többi üzemeihez is, hogy csatlakozzanak eh­hez a kezdeményezéshez. Otthonra találtak tehát? Részben. A Nagybátonyban lakók igen, a kisterenyeiek nem! Sürgős intézkedésre van szükség Kisterenyén is, hogy bányászaink ott is meg­találják a második otthont: a szórakozást, művelődést, nevelést. Ez viszont nem várathat soká magára, ezt a tröszt is észrevehette volna már! Somogyvári László Sikeres munka a Tűzhelygyárban Ebben az évben jelentős sikereket értek el a Tűzhely­gyárban a termelékenység emelésében. Amellett, hogy a befejezett termelés tervé­nek teljesítésében mintegy 5 százalékos többletet értek el a gyár dolgozói, sikerült azt is biztosítaniok, hogy a ter­melés növekedését teljes egé­szében termelékenységgel fe­dezzék. Ehhez elsősorban az járul hozzá, hogy jelentősen, mintegy 10 százalékkal túlteljesítet­ték az 1 fő egy napra eső termelési érték előirányza­tát. Végeredményben a Tűzhely­gyárban valamennyi mutató­nál magasan meghaladják a múlt év hasonló időszaká­ban elért eredményeket. Eb­ben fontos szerepe van a normák felülvizsgálásának, illetve azoknak a műszaki szervezési intézkedéseknek, amelyeket ezzel a munkával kapcsolatban végrehajtottak. Ma már például 1000 forint értékű új ter­mék előállításához a múlt évi 7,4 órával szemben csak 6,8 órára van szük­ség. A megfelelő intézkedések végrehajtása kedvezően ha­tott a dolgozók keresetére is. Az átlagkeresetek a legtöbb munkahelyen elérik, illetve meghaladják a múlt évi szin­tet. A munkaidő jobb kihasz­nálásával elérték: az átlag­órabérek a tavalyi 7,33 fo­rintról, idén már 7,41 forint­ra növekedtek. A múlt év hasonló időszakához viszo­nyítva közel 1 százalékkal magasabb az átlagórabér eb­ben az évben. A munkanor­mák megfelelő karbantartá­sával biztosítják, hogy a gyár a jövőben is hasonló eredmé­nyeket érjen el. A Szécsényi Háziipari Szövetkezetben Az idén már 5 millió forintra emelkedik a Szécsényi Házi­ipari Szövetkezet termelési értéke. Szorgos kezek dolgoznak a a szövetkezetben a szövőgé­peken Gondos minőségi ellenőrzéssel biztosítják, hogy a szö­vetkezet termékei itthon és külföldön is megfeleljenek a kívánalmaknak MI ÚJSÁG AZ ÜVEGGYÁRBAN? Brigádvezetőből párttitkár tanulás, a művelődés tekin­tetében támasztott követel­ményeknek is. Fegyelmezet­lenség, igazolatlan hiányzás nem volt a brigádban. Munkatársai egész sor jó tulajdonságát mondják el. Hosszú évek óta részt vesz már a pártmunkában, nép­nevelő volt, falujáró, két éve az alapszervezeti vezetőség tagja is és sok dicsőséget szer­zett három éve összeková.cso- lódott brigádjával a dróthúzó üzemnek. Ö maga hozzálátott, hogy elvégezze az általános iskola nyolc osztályát. Szolid, csendes magatartása, példás munkája nemcsak a brigád­ban, hanem az egész üzem­részben ismert és követett. Buda elvtárs, a többszörös sztahanovista, több kormány­kitüntetés tulajdonosa, az egyik legnehezebb fizikai munkát igénylő területen dol­gozik. Rajta, illetve brigád­ján múlik, hogy az üzemrész egésznapi munkája után ho­gyan sikerül teljesíteni a ter­vet. Általában 13,7 vagon a dróthúzó üzem napi terme­lési feladata, ennek összekö- tözése, címkézése — mint vég­ső munkamozzanatok — te­szik lehetővé, hogy elbírál­A Salgótarjáni Üveggyár­ban járva hallottuk az aláb­bi három érdekes hírt: A TÖRZSGÁRDA MEGBECSÜLÉSE Ebben a gyárunkban a mozgalmi és gazdasági veze­tők erőteljesen támaszkodnak a törzsgárdára. Az irányuk­ban megnyilvánuló megbecsü­lés nemcsak abban jut kife­jezésre, hogy rendszeresen kikérik véleményüket, hasz­nosítják javaslataikat, ha­ják, lemérjék egy-egy nap eredményességét. Mondják, hogy még eddig bármilyen megbízatást kapott, példásan teljesítette, soha nem volt fennakadás, brigádjának mun­kája miatt. Kovács József elvtárs a dróthúzóüzem rövidesen nyug­díjba vonuló eddigi párttit­kára nagy gonddal és türe­lemmel egyengette az utat ahhoz, hogy Buda elvtárs jó párttitkár legyen. Jó egyéni tulajdonságain túl az is szük­séges, hogy megismerje még alaposabban a gazdasági kér­déseket, a termelési mutatók elemzésében is otthonosan mozogjon. Azt tartják a drót­húzóban, hogy Buda elvtárs­sal jól együtt lehet dolgoz­ni, a mozgalmi és gazdasági vezetés, csakúgy mint eddig közös erőfeszítéssel oldja majd meg az üzemrész nagy feladatait. Buda elvtárs most öthó­napos pártiskolán gyarapítja ismeretét. A brigád addig is becsülettel helyt áll és rövi­desen új vezetővel az élen gyarapítják azokat a sikere­ket, amelyeket eddig a párt­titkárrá lett brigádvezetővel értek el. A kis kollektíva után rö­videsen pedig Buda elvtárs is átveszi a nagyobb család, az egész dróthúzó üzem politi­kai élete feladatainak végzé­sét, hogy új beosztásában is beváltsa a hozzáfűzött remé­nyeket és bizalmat. nem abban is, hogy legutóbb például több mint 700 dol­gozónak törzsgárda jelvényt adtak át. Húsz évi munkaidő után arany, tizenöt év után ezüst, tíz év után pedig bronzérmet adtak át a dolgo­zóknak. A mintegy 280 aranyérem­ben részesülő dolgozók kö­zött olyanok vannak, mint Bauer Gusztáv, a gyár leg­idősebb munkása, aki rövide­sen nyugdíjba megy. Most az egyik kemencén tanítja a szakma fogásaira a fiatalabb generációt. Harminc éven túl dolgoznak a gyárban Oswald Ferenc és Kluka Já­nos, akik társadalmi tevé­kenységükben is példát mu­tatnak a fiatalabbaknak.. Horváth György, aki szintén aranyérmet kapott, a finom­csiszolóban szocialista brigád vezetője. TÁRSADALMI MUNKA A TSZ-EKBEN Évek óta patronálják már a gyár dolgozói a karancssá- gi, a ságújfalui, a pilinyi és a szalmatercsi termelőszövet­kezeteket. Az elmúlt egy év­ben igen jelentős mennyiségű társadalmi munkát vállaltak és teljesítettek ebben a négy közös gazdaságban. Egy évvel ezelőtt arra tettek vállalást a patronálok, hogy napjain­kig 320 társadalmi munka­órát végeznek különböző sze­relési és építési munkákban. A november elején megtar­tott értékelés dicséretre mél­tó eredményt bizonyít: egy év alatt 828 munkaórát vé­geztek az Üveggyár dolgozói. Ezen túl több mint 2300 órát segítettek az aratásnál és más mezőgazdasági munkák­nál. Legutóbb a karancssági és a ságújfalui szövetkezetek­ben villamosvezeték építésén dolgoztak a gyár villanysze­relő és műszerész műhelyé­nek munkásai. Karancsságon mintegy 150 méter hosszú vezeték építését végezték el, bevezették a villanyt a disznóhizlaldába, a keverő­házba, elkészítették a szabad­téri világítást is. Ságújfalun az elmúlt héten mintegy 300 méter hosszú vezetéket épí­tettek, hogy kigyulladhasson a villany a hizlaldában, a fiaztatóban, a keverőházban és más gazdasági épületek­ben. A két községben végzett munka értéke meghaladja a 30 ezer forintot. Különösen Nyerges Lajos, Takács János, Zsélyi József, valamint az ipari tanulók munkáját di­cséri, akik a legtöbbet vállal­tak ebből a feladatból. A két műhely dolgozói, akik eddig is egy emberként vették ki részüket a patroná- lásból, elhatározták, hogy rövidesen a pilinyi szövetke­zetnek is hasonló segítséget nyújtanak majd. segíts magadon... Azt mondják, hogy nagy úr a „muszáj”, sok jó gon­dolat születik, ha az ember valamiben megszorul. így járt ezzel Lányi Ferenc, a gyár egyik régi üvegese is. A gyártás közben minden egyes termék elkészülése után a formát vízbe mártják. Ehhez általában fiatal segéd­munkásokat alkalmaznak. Nemrégiben bosszankodva vette tudomásul Lányi elv­társ, hogy nincs segítője, nem tudtak kit melléje be­osztani. Ö viszont addig sem állhatott, mert a gyárnak is, meg neki is károsodás. És mindjárt talált is megoldást. Egy közönséges madzag ki­kötésével elérte azt, hogyha a spárgát meghúzza, a fel­melegedett forma automati­kusan belebukik a vízbe, majd visszaugrik a helyére. A pillanatnyi ötlet alapján készített megoldás azóta is bevált és több termék készí­tésénél alkalmazható. A gyárnak is megtakarítást je­lent és Lányi Ferenc is meg­érdemelte azt a 200 forintot, amit az igazgató azon nyom­ban kiutalt számára. A vezetőségválasztó taggyű­lésen a dróthúzó kommunis­tái egyhangúlag javasolták és megszavazták, hogy Buda An­tal elvtárs is bekerüljön az új vezetőségbe. Azt követően pedig a vezetőség első össze­jövetelén titkárnak választot­ták meg Buda Antalt. Eddig egy nyolctagú bri­gádot vezetett, most a Sal­gótarjáni Acélárugyár egy nagy üzemrészének gondja is az övé lesz. Hogy miért volt egyhangú a bizalom? Csak egy néhány példát. Buda An­tal brigádját szinte mindenki ismeri a gyárban. Elsőként nevezett be a szocialista bri­gádok versenyébe. Egyszer már elnyerte a címet, ez év áprilisában megkapta a bri­gád az oklevelet is, most pe­dig azért versenyezik, hogy egy évi munkája alapján má­sodszor is megszerezze a ki­tüntető szocialista brigád ok­levelet. A brigádnapló arról tanúskodik, hogy az elmúlt hat hónapban Buda Antal nyolctagú brigádja megvaló­sítja elhatározását. Egyetlen hónap sincs az elmúlt fél­évben, amikor 130 százalé­kon alul lenne a kollektíva teljesítménye. Eleget tettek a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents