Nógrádi Népújság, 1961. november (17. évfolyam, 88-96. szám)
1961-11-11 / 91. szám
1961. november 11. nógrádi népújság 7 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Egy vöröskatona levele Ambróczy János, az 1919-es vörös bányász zászlóalj katonája a következő levél továbbítására kérte meg szerkesztőségünket. Kérésének eleget téve az alábbiakban közöljük levelét teljes terjedelemben. ÜZENET A SALGÖTARJÄNI 19-ES VETERÁNOKHOZ Kedves Baj társaim! 1919 óta négy-öt esztendőnként mentem egy-egy napra haza Salgótarjánba. Ez év végén újra elfogott a honvágy, és három napot töltöttem unokaöcsémnél, Polk Ferencnél. Örömmel láttam, hogy Salgótarján milyen változásokon ment keresztül. A mai fiatalok úgy hiszem nem tudják értékelni azt a sok szépet és jót, amit a felszabadulás óta a demokráciától kaptak. Nem tudom, hogy ti elVersenyfelhívás a Könyvbarát Mozgalom széleskörű kiterjesztésére A második körzeti pártszervezet, a Hazafias Népfront Salgótarjáni Acélárugyár lakótelepi bizottsága és az acélárugyári művelődési ház vezetősége a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 44. évfordulójának tiszteletére november 7-vel versenymozgalmat kezdeményezett a Könyvbarát Mozgalom széleskörű kiterjesztése érdekében. A mozgalom érdekében a következőket kívánjuk elérni, megvalósítani — hangzik a versenyfelhívás: — A könyv- állomány növelését, bővítését, úgy, hogy az ötéves terv végére 1000 lakosra 1200 kötet könyv jusson. Szabadpolc rendszer ' bevezetését 1962. május 1-ig. Olvasóterem létrehozását és otthonossá tételét 1962. április 4-ig. Irók-ol- vasók találkozóját évenként kétszer. Irodalmi műsor szervezését évenként két alkalommal. Könyv-ankét rendezését évenként legalább kétszer. A könyvtárakban állandó könyvkiállítás rendezését az időszerű könyvek propagálása érdekében és írói évfordulóknak megfelelően. Szavalóverseny rendezését évenként két ízben. Könyvbál rendezését évenként egy alkalommal, melynek bevételéből a könyvállományt kell növelni. Ez alkalommal könyvtombolát is kell rendezni. A József Attila olvasó-mozgalom támogatását könyvekkel és tanácsadással. Az olvasók számának 5 százalékos emelését. Az egyéves eredményt 1962. november 7-én értékelik megyei és országos szinten. A tudományok ismeretéhez, a politikai és szakmai tanuláshoz, a szórakoztató szépirodalmi művek olvasásához gazdag választékot biztosítanak ma is élő íróink és könyvterjesztésünk egyaránt. A versenymozgalomban az ország valamennyi szakszervezeti művelődési otthonát felszólították a fent is írt szervek képviselői. KÖZÖLJÉK A CSEHSZLOVÁK TELEVÍZIÓ MŰSORÁT Kálmán László galgagutai, és Nagy Barna budapesti levélírónk arra kérnek bennünket, közöljük lapunkban a pozsonyi televízió műsorát is, mivel sok televíziótulajdonos szívesen hallgatná a csehszlovák televízió műsorát is. Közöljük kedves olvasóinkkal, hogy ebben az ügyben írtunk a Budapesti Csehszlovák Követségre, hogy megkérjük olvasóink igényeinek megfelelően a csehszlovák televízió műsorát. mondjátok-e gyermekeiteknek, hogy nézett ki a nyakig sáros Salgótarján, meséltek-e a fabarak legényszállásokról, ahol földre terített szalmán patkányok és svábbogarak között pihenték ki a napi 12 órai munka fáradalmait, a gyári és bányász munkások. Ha a régi öregek feltámadnának, nem ismernének Salgótarjánra. Ezeknek a szép változásoknak nagyon örültem. Kérlek titeket, régi barátaim, harcoljátok ki, hogy minél több fiatal értse meg, és érezze, hogy sok vérbe, verejtékbe került míg ilyen széppé változott és új élet született Salgótarjánban is. Üdvözlöm régi baj társaimat, Ambróczy János az 1919-es vörös bányász zászlóalj katonája A bonni kormány meggyorsítja a Nyugat~lSémetországban folyó rakétakutatást Nyugat-Németországban nagy feltűnést keltett, hogy Sanger professzort, a stuttgarti rakétakutató intézet vezetőjét menesztették állásából. A jelentős nemzetközi hírnévnek örvendő tudós eltávolításának okát hivatalosan nem közölték és különböző mendemondák keringenek ezzel kapcsolatban. A Neue Rhein- Zeitung most azt az értesülést közli, a professzor eltávolításának igazi oka abban rejlik, hogy ellentétek merültek fel a bonni kormány és a professzor között. Bonn ugyanis azt követelte, hogy az intézetben folyó kutatási munkát kizárólag a fegyverkezés szolgálatába állítsák, a professzor állítólag ellenezte ezt. A lap szerint Bonn 30 millió márkát irányoz elő a katonai célokat szolgáló rakétakula- tás meggyorsítására és a felmerült nézeteltérések következtében „túl puhának tartotta a professzort a program megvalósítására.” Jellemző egyébként, hogy nyugatnémet fuvatal015 körökben eddig azt hangoztatták, a Nyugat-Németországban folyó rakétakutatás kizárólag „békés célokat szolgál”. Sanger professzor menesztésének körülményei azonban leleplezik, hogy a Bonn által szubvencionált rakétakutatási program elsősorban katonai jellegű és szoros összefüggésben áll a nyugatnémet újra- felfegyverzéssel. . Áz olasz kommunisták követelése Giancarlo Pajetta, az Olasz Kommunista Párt titkárságának tagja, a képviselőházban kijelentette, az olasz kommunisták követelik, hogy az olasz kormány terjesszen elő olyan konkrét javaslatokat amelyek segítik az általános és teljes leszerelésről szóló megállapodás megkötését, ezzel lehetővé teszik az Olaszország területén levő ameriNemcsak a gyilkos fegyvereknek jut a szenteltvízből A nyugati országok arisztokrata köreiben a társasélet téli szezonjának nagy eseménye szokott lenni a falka vadász at. Hogy milyen ünnepélyes külsőségek kísérik a nagy vadászatokat, arra jellemző példa képünk: az egyik báró falkáját Fleürisnesben, a St. Christophe-kápolna előtt, a vadászatok megkezdésekor megáldja a senlisi püspök. kai rakétatámaszpontok megszüntetését. Olaszországnak — mondotta Pajetta — ki kell nyilvánítania „atomsemlegességét”: elő kell segítenie a nagyhatalmak katonai csoportjainak haderőit elválasztó európai övezet létrehozását; kapcsolatot kell teremteni valamennyi országgal, beleértve a hasonló irányvonalat követő semleges országokat, ösztönözni kell szövetségeseit, vizsgálják felül a béke szellemében azokat a kérdésekét, amelyek akadályozzák a megegyezést. AZ ANGOL KORMÁNY ELUTASÍTOTT EGY KOMMUNISTA-ELLENES TÖRVÉNYJAVASLATOT Lord Birdowood, a lordok házában törvényjavaslatot nyújtott be, amelyben az angliai kommunista tevékenység valamennyi formájának”, kivizsgálását követeli. Az angol kormány a törvényjavaslatot elutasította. Lord Dundee külügyi államminiszter kijelentette, hogy a kormány kommunistaellenes lépései több kárt okozhatnak, mint hasznot. Kellemes lesz a csalódás ... BOLGÁR ZONGORAMŰVÉSZ NYITJA MEG A ZENEISKOLA IDEI HANGVERSENYSOROZATÁT A Salgótarjáni Állami Zeneiskola ismét négy hangversenyből álló bérletsorozatot indít a most kezdődő új évadban. A bérletsorozat első koncertjét, november 12-én, vasárnap délután fél hatkor tartják a Városi József Attila Művelődési Házban. Ez alkalomból a Budapesti MÄV Szimfonikusok Zenekarát hívták meg vendégszereplésre. A hangverseny közreműködő szólistája Nikolaj Konsztanti- nov Evrov, bolgár zongora- művész. a nemrég Budapesten lezajlott Liszt-Bartók zongoraverseny negyedik helyezettje, aki Liszt A-dur zongoraversenyét adja elő. A hangversenyt Blum Tamás vezényli. SZOCIALISTA SZERZŐDÉS A GYÄR ÉS ISKOLA KÖZÖTT November 4-én bensőséges ünnepség keretében foglalták szerződésbe az Acélárugyár vezetői és a Sztahanov úti iskola pedagógusai és növendékei között meglévő segítő kapcsolat továbbfejlesztésének terveit. A szocialista szerződés szerint az üzemi munkások továbbra is segítik szakmailag és anyagilag egyaránt az üzemi gyakorlatok továbbfejlesztését. Segítséget ígértek a munkások a nehezen nevelhető gyermekekkel való foglalkozáshoz is. Érdekes színfoltja a szerződésnek az, hogy az élenjáró munkások és éltanulók eredményeit kölcsönösen népszerűsítik majd. A fiatalok pedig a gyári munkások művelődésének elősegítésébe kapcsolódnak be, így a gyári művelődési otthon szakköreiben fejtenek majd ki művészeti és egyéb irányú tevékenységet. nem ilyen megnyugtató. Hiszen már a jelenlegi körülmények között is többet várunk a művezetőktől, mint . amennyire a szakmai rutin , képessé teszi őket. Egyelőre hallgassuk meg erről az üzemvezető véleményét. Nemcsak azért illetékes a válaszra, mert üzemvezető: két éve váltotta fel a tanári katedrát a gyakorlati termeléssel, egész tudatos élete során ál- landóan tanul, majd tanít, s most a fizika-kémia tanári oklevél mellé megszerzi a kohász-mérnöki diplomát is. — Egy embernek, aki, mondjuk hat osztályt végzett, a műszaki életben gyakran eszébe sem. jut, hogy egy és máson változtatni lehet. Pedig a műszaki életben, amire ma esküszünk, arról holnap egy tudományos közlemény olvastán kiderül, hogy máris idejétmúlt. Es egyik legfontosabb az iskolában éppen az, hogy megváltoztatja szemléletünket, szükség esetén el merjük dobni a régit és alkalmazni az újat. De hogyan tegye ezt egy művezető, ha csak a régit ismeri, azt sem alaposan, tudományosan. A másik fontos dolog az iskolában, hogy megtanít: igenis mindent ki lehet es ki kell számítani. Nálunk, a vasöntödében például még mindig az a nézet a művezetők között, hogy öntés előtt nem lehet elmozdulni a ku- poló mellől. Ilyenkor természetesen nem tud mással foglalkozni. Pedig csak éppen tudnom kellene a technológiai adatok alapján, hogy mennyi idő múlva lehet csapolni. De ehhez persze szá molni kell, a művezetők viszont nem nagyon szeretnek számolni. — Mihez kell nagyon az iskola? A begyepesedett gondolkodás ellen. Gyakran arra hivatkoznak egy-egy öntési hiba alkalmával, hogy: ja, kérem az öntészet nem sza- kácskodas, ott nem lehet előre kiszó.mítani mindent, nem látok bele az anyagba! Érdekes — mellesleg — ugyanaz az ember az orvostól megköveteli, hogy bele lásson. S ha netán rossz orvosságot írt. szidja, mint a bokrot. Hányszor hallom, ha valami hiba van, azt mondja a művezető: „Én itt dolgozom már hús: éve, de ilyesmivel még nem. találkoztam’’. De, ha ismeri a szakirodalmat, a hibalehetőségeket, kiderül, hogy bizony előfordult már ilyesmi és akkor már könnyebb segíteni a bajon. — A vasöntöde művezetői gyakorlott, tapasztalt vasöntők, de én azt szeretném, ha minden szempontból valóban művezetők lennének, igazi vezetők — s ehhez tanulniok kell. Már a jelenlegi körülmények között is jobb lehetne a munkamegosztás, munkaszervezés a vasöntödében. Elgondolásom is van rá. De hathatós támogatást a végrehajtásban csak akkor adhatnak munkatársaim, ha tanulnak, tanulnak! Megfontolandó szavak. S talán nemcsak a vasöntödére érvényesek. Itt a művezetők hozzáfogtak a tanuláshoz, a segítséget is megkapják hozzá S ha ma még meggyőződésük is, hogy a jelenlegi körülmények között kielégítő az a szaktudás, amellyel rendelkeznek, jövőre már technikumba járnak, s nem telik bele két év, maguk is tapasztalni fogják: tévedtek. De akkor már kellemes lesz a csalódás . .. Csizmadia Géza j Bulik Kálmán és Horváth Sándor acélárugyári művezetők túl vannak a nehezén. Legalábbis egyelőre. Elhatározták, hogy tanulni fognak. Bulik, akinek megvan a nyolc általános iskolája, jövőre technikumba iratkozik Hor- váthtal együtt, aki most — innen-onnan negyven éves fejjel — nyolcadik általánosba jár. A kérdés, amelyre együttesen felelni akarunk, nagyon időszerű: kell-e, érdemes-e tanulni, vagy csak afféle formalitás, hogy technikumi végzettség kell ahhoz, ha valaki művezető akar maradni? — Dehogyis formaság — szólal meg Bulik elvtárs — hiszen a fejlődés napjainkban olyan gyorsan halad előre, hogy csak akkor tudunk lépést tartani vele, ha tanulunk. Itt, a vasöntödében miben tapasztalják ezt a fejlődést? — Nálunk sokáig az volt a probléma, hogy nem tudtuk: marad-e az öntöde, vagy esetleg leszerelik és áttelepítik. Most ez a probléma megoldódott, maradunk. Ez természetesen előbb vagy utóbb korszerűsítéssel, gépesítéssel jár. Akkor pedig már kevés lesz a mi mai tudásunk. — Annak idején — szól közbe Horváth művezető —, elvégeztük Pesten a 8 hónapos szakosított művezető tanfolyamot. Akkor azt hittük, hogy ez elég lesz. Most derült ki, hogy bizony kevés. Már bánom, hogy akkor nem folytattam a tanulást. — Nem gondolják, hogy a nagyobb elméleti tudás a jelenlegi körülmények között is nagyobb biztonságot nyújt az emberek munkájának irányításához, ellenőrzéséhez? Mind a ketten tagadóan rázzák a fejüket: — Jelenleg nem — válaszol Horváth művezető. — Már annyira ismerjük az embereket, képességeiket, hogy hiába lenne magasabb az iskolánk, akkor is csak így tudnánk dolgozni. Hm. Ez a válasz már nem túlságosan meggyőző. Kapóra jön Imre Miklós művezető, aki technikumot végzett, öt kérdezem: érzi-e a hasznát annak, hogy elvégezte a technikumot. — Hogyne, természetesen. A nagyobb tudás szélesebb látókört jelent, biztosabb ítélőképességet a problémák megoldásában. — Aztán kicsit elakad, társaira pillant, nyilván nem akar szerénytelennek tűnni előttük: jóval fiatalabb is náluk, üzemi gyakorlata is kevesebb. Bulik siet a segítségére: — Te például helyettesítheted az üzemmérnököt az adag összeállításában. Mi nem. Ekkor lépett be az irodába Boródi elvtárs, az üzem vezetője. Kíváncsian pillant ránk, miféle kisgyűlés van az irodában. Mikor megmondjuk, elmosolyodik: — Meg kell agitálni őket, Imre elvtársat is, hogy iratkozzon be az egyetemre. Imre behúzza a nyakát. Miközben Bulik azt magyarázza, hogy miért „várja be” művezető társait a tanulással: építkezett, s az bizony sok elfoglaltsággal járt — hirtelen odafordulok a nagyon elcsendesedett Imre Miklóshoz: — Szóval, mi is lesz azzal az egyetemmel? — A, — s kis bajúszkája alatt mosolyra húzódik a szája — borzasztó strapás dolog az: Akkor inkább én is hozzáfogok házat építeni. Azt magyarázgatja, nagy kacagás kíséretében, mennyi gondja van egy legénynek: reggeli készítés, vacsora után szaladgálni, meg a Patyolatba az ingekért. Hogy lehet így tanulni? — Egy technikus meg tudja azt szervezni, hogy a reggelit is, meg a vacsorát is házhoz hordják — mondja mosolyogva Boródi elvtárs — S legfeljebb kevesebbet jár a lányok után. — S ha levelező tagozatra iratkozik be, egy hónapban csak egyszer kell menni konzultációra: ha folyamatosan tanul, még az udvarlásra is marad ideje — vigasztalom én. — Igen, levelezőre fogok beiratkozni — csúszik ki a száján. — Szóval, mégiscsak beiratkozik — kapok a szaván. — Hát igen, foglalkoztam a gondolattal. Nyerges Laci bácsitól már el is kértem a tematikát. Az egyik kérdésre tehát választ adtunk: érdemes tanulni, hogy le ne maradjunk a technika fejlődése mögött: mert a nagyobb tudás szélesebb látókört biztosít. A másik kérdésre a válasz már
