Nógrádi Népújság, 1961. november (17. évfolyam, 88-96. szám)
1961-11-05 / 89-90. szám
8 NÓGRÁDI NÉPÜJSAO 1961. november 5. A megyei pártbizottság és a megyei tanács együttes ülése (Folytatás a 7. oldalról) — Azzal szeretném befejezni, hogy a példamutatás a párt politikájának végrehajtása során nőjjön, szilárduljon a cselekvési egység. Nem véletlenül tűztük feladatul azt, hogy a vezetőség-választás után növeljük a1 párt cselekvési egységét. Az elvi, ideológiai egység nagyjából megvan, a cselekvési egységen azonban javítani kell. Aki bátran kiáll a párt politikájának helyessége mellett, azt az emberek követik. A párt befolyását illetően számszerűségében nincs különösebb baj. Politikai tekintetben is állandóan fejlődik. A műszaki értelmiség a különböző szakmákban 50-60 százalékig tagja a pártnak. Jelentős a pedagógus párttagok száma is. Növekszik a parasztság körében is a párttagok száma. Helyes az orvosoknál is a párthoz való közeledés. Azon kell lennünk, hogy ezen a téren is előbbre menjünk, jobb személyes kapcsolatokat tudjunk kiépíteni az értelmiséggel. — Hogy szövetségi politikánknál még erősebb egység- get tudjunk létrehozni, néhány gondolatot elmondanék az egységes paraszti osztály kialakításának kérdéséhez. A pártban, a párttagok között is vannak olyanok, akik az egységes paraszti osztályról való álláspontot, a párt szövetségi politikáját nem teszik magukévá. Ha azt akarjuk, hogy még erősebb legyen szövetségi politikánk, akikor félre kell tennünk a szegényparasztról, a középparasztról való beszélgetést. Az emberek megítélését most már a társadalmi tevékenység alapján kell megtenni. A párton- kívüliek közfunkcióba való beállításával is többet kell törődnünk. Azért, is említésre méltó ez, mert több tömegszervezetünkben nincs olyan képviselete a pártohkí- vülieknek, mint amilyennek lennie kellene. A dolgozók széles tömegeiben feltétlen bizalmat keltünk a pártonkívüliek munkába való bevonásával és ez hasznára lesz a szocializmus építésének. Jakab elvtárs a következőkkel zárta be előadását: — Tudatában vagyunk annak, hogy ötéves tervünk végrehajtásához béke kell és ha mi a második ötéves tervünket teljesítjük, megfelelően haladunk előre: a béke erősítését szolgáljuk. A beszámoló feletti vitából Jakab elvtárs beszámolója után vita következett. Felszólalt többek között Sándor József elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, osztályvezető. Három igen lényeges kérdésre hívta fel a figyelmet. Először a népgazdaság második ötéves tervének megvalósításával kapcsolatos feladatokról beszélt. Azután a nemzetközi helyzetről szólt, elsősorban annak jelenleg legfontosabb problémájáról a német kérdés rendezéséről. A továbbiakban az SZKP XXII. Kongresszusának jelentőségét és a ránkháruló tennivalókat elemezte. Felszólalásában hangsúlyozta, hogy miután az Országgyűlés törvényerőre emelte a második ötéves tervet, ennek végrehajtása, minden magyar dolgozóra kötelező, s a munkából mindenki tudása legjavát nyújtva vegye ki részét. Szólásra emelkedett Pothor- nik József elvtárs is, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Nógrádi Szén- bányászati Tröszt igazgatója. Közölte, hogy a nógrádi szénmedence területén felkészültek a második ötéves terv teljesítésére. A tervidőszakban nyolc bányaüzem fog kiesni a termelésből, öt újban viszont meg kell indítani a szén termelését. De az új üzemek már jobban lesznek gépesítve, így a termelést fokozni fogják. Nagy figyelmet fordítanak a vájárok, valamint a műszakiak továbbképzésére. Támogatják a munkaverseny kibontakozását, a dolgozók újításainak bevezetését. László István elvtárs, a Pász tói Járási Pártbizottság titkára a pásztói járásban végzett mezőgazdasági munkák eredményéről számolt be. Peile János elvtárs a Balassagyarmati Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke felszólalásában biztosította a plénutmot, hogy a legrövidebb időn belül pótolják lemaradásukat az őszi vetésben. Beszélt még a kollektív vezetés jelentőségéről és szükségességéről. Novák József elvtárs a Zagyvapálfalvi Bányagépgyár igazgatója üzemük termelési eredményéről számolt be, majd azokról a célkitűzésekről, amelyeket az elkövetkezendő időben meg akarnak valósítani. Jedlicska Gyula elvtárs a Salgótarjáni Városi Pártbizottság első titkára az SZKP XXII. Kongresszusának jelentőségét méltatta, majd szólott Salgótarján fejlesztéséről és a Salgótarjánban lévő ipari üzemek feladatairól a második ötéves népgazdasági tervben. Andó István elvtárs a Salgótarjáni Acélárugyár oktatási osztályának vezetője a munkások továbhképzésének jelentőségéről, Papp Gyula elvtárs, a Salgótarjáni Üveggyár igazgatója pedig arról szólott, hogy a kooperáció hiányában milyen nehézségekkel kell az üzemnek megbirkózni. Krizsanyik Jánosné elvtársnő országgyűlési képviselő az állattenyésztés fontosságát emelte ki. Javasolta, ehhez a legmesszebbmenő segítséget adják meg a felsőbb szervek. Vonsik Gyula elvtárs a megyei pártbizottság osztályvezetője hangoztatta, hogy az ötéves terv végrehajtásához hatékonyabbá kell tenni az üzemekben az agitációs és propaganda munkát. Sándor Elemér elvtársa Salgótarjáni Városi Tanács VB elnöke a város fejlesztésével járó problémákat ecsetelte. Oroszi Károly elvtársa megyei tanács osztályvezetője a szektásság elleni harc jelentőségéről beszélt. A felszólalók őszintén, bátran feltárták a fogyatékosságokat, személyre való tekintet nélkül mondták el véleményüket. Egyben valameny- nyien hitet tettek amellett, hogy a második ötéves nép- gazdasági terv végrehajtásáért érdemes harcolni, mert munkánk nyomán gazdagodik hazánk, emelkedik dolgozó népünk jóléte. (jj pátiház épült Lükéi Az Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján pártházat avatnak Litkén. Az alig néhány éve épült kul- túrház mellett most takaros új épülettel gazdagodik a szép eredményekkel dicsekvő termelőszövetkezeti község. Tavaly ősszel kedtek hozzá. Az építési költség felénél alig valamivel volt csak több pénzük erre a célra, de az alapszervezet kommunistái azt mondották, amj hiányzik a zsebből, megterem a szívben. És valóban: Csordás János, az akkori tanácselnök — jelenleg párttitkár —, Németh Ferenc és Nyerges János, a két veterán nyugdíjas, az erdészet vezetője: Virágh elvtárs — mozgósítani tudták a község lakosait, apraját- nagyját. Párttagok, kiszesek, pártonkívüliek, a termelőszövetkezet fogatosai és az asz- szonyok csaknem 30 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek s ma büszkén tekintenek e mindnyájuk tulajdonát képező remek épületre. Az új pártházban tanácsterem, olvasóterem, KISZ- helyiség, titkári iroda és irattár van. — Sok sikert a litkeieknek jövőjük további formálásához, melynek tervei ezek között az általuk emelt falak között születnek. ÉVADNYITAS A BALASSAGYARMATI IRODALMI SZÍNPADON Immár harmadizben gördül fel a függöny a Balassagyarmati Irodalmi Színpadon. A nyári szünet után az új évad Babits-cst- tel kezdődik. Az új évad előadássorozatát úgy állították össze, hogy a közönség sokoldalú és egyre fejlődő igényeit kielégítsék. Az évad programján Brecht-est szerepel, majd ezt követi az Irodalmi Színpad mellett működő Pantomim csoport önálló estje. Az évad negyedik előadásán a világirodalom klasszikusaiból összeállított műsorra kerül sor. Majd a Mai magyar irodalom című estet láthatja a közönség. Az évad utolsó előadását meghívott írók fellépésével tartják meg író és közönség címmel. KRECSMÁRI LÁSZLÓ: Éjszakai szántás Az éj barna, terebélyes fáját körülszőtte hálója a csöndnek s ágain — mint sárguló gyümölcsök — a csillagok fénykocsányon csüngnek. Ügy fekszik a nyugalom a tájon, mint házakon a gyapjas, téli köd. Pihen minden, csak a Szomjúháton szánt egy traktor s tompán dübörög. Vakítón fénylő reflektor-szeme Magra éhes rögöket cirógat... Megfeszíti hát acélizmait és igyekszik, mert — vetnénk már holnap, mondta az este az agronómus s csak őmiatta késsen a dolog?... A jószagű, nedves, friss szántásra a Hold olvasztott bronz fénye csorog s dohog a gép. Olajszagú füstje kezetfog a földnek illatával s az öt eke csillogó ezüstje összesimul testvér-barázdákkal... (Bapacksztd&k Érett, barack édes terhe húzza le az ágakat — levelek közt bujócskáznak csilingelő leányszavak. Barackszedők. Szép szemű vágy anyáskodik arcukon s illatozó mosoly-gyümölcs ízesedik ajkukon. Munka közben dalolásuk Szinte mindig hallani, s várják titkon, hogy őket is — lányságuknak ért fájáról - szakítsa le valaki... OSZMONOV: Szeresd a könyvet Szeresd a könyvet: a könyv kincs! Nagy esze messzire lát! Ha barátja vagy, ő is hűséges jóbarát. Tudása, mint a tenger; és tiszta, mint a tej. Minden lapján a kéklő végtelenség ölel. A boldogság felé int, az igazi útra hív. Megfürdet és lemossa a lélek mocskait. Becsüld! Porát törülni ne légy sohase rest! Ne ejts rá tintafoltot, védd gondosan: szeresd! A TANARNO Állandó bizottságok ELNÖKEINEK TAPASZTALATCSERÉJE November S-án Salgótarjánban, a megyei tanácson megrendezik a járási és városi tanácsok mellett működő állandó bizottsági elnökök első tapasztalatcsere- ankőtját. Az ankéton meghatározzák az állandó bizottságok vezetői számára szükséges feladatokat és értékelik eddigi tevékenységük módszereit is. KÖZSÉGFEJLESZTÉSI TERVEK A JÁRÁSI VB. ELŐTT A Balassagyarmati Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága november 10-i ülésén a községfejlesztési tervek vitáját tűzik napirendre. A VB. ülésen megbeszélik a községfejlesztési munkálatok ez évi tapasztalatait és meghatározzák a hibák kijavításának módszereit is. Ezenkívül megvitatják a jövö évi községfejlesztési tervekkel kapcsolatos legfontosabb tennivalókat Is. Milyen a két lábon járó számoszlop? Olyan, mint Ka- pori Lia. Már azt mondják róla, hogy a szíve helyén is egy összecsomósodott számhalmaz van, amely soha nem melegszik át. Ő a számon keresztül méri környezetét, életét, de az egész világot. Nem szeretik, csupán tisztelik, mert kiváló fizikus és matematikus. A diákok meg félnek tőle. Mindezzel ő maga is tisztában van, de azzal is, hogy már nem tud megváltozni. Amikor megváltozhatott volna, a számok titokzatos világában bolyongott, mert nem talált annál szebbet és soha nem is talált. Neki az volt a legszebb, a legjobb, Most meg már?... Bezárkózott hát és ezzel elejét vette, hogy tréfát űzzenek belőle. Még a külseje is ehhez alkalmazkodott. So»em lágyította el mosoly csontos arcát. Haját is csak simán hátra fésülte és azt a maréknyit, ami maradt, konty- ra csavarta. Fekete, magasan zárt nyakú köpenyt hordott. Ennek az asszonynak soha férfi talán még a kezét sem fogta meg. Ezen a napon még rossz kedvében is volt. S ilyenkor megmerevedett a nyaka, fenntartotta a fejét. Most is ezzel a tartással iparkodott az iskola folyosóján a tanulószoba felé. Lépteitől csörgött a folyosó. Idegesítette őt is a zaj és lábujjhegyre emelkedve folytatta volna útját, de ettől még jobban megmerevedett és nagyon mókás mozdulatokat tbtt. Szerencséje, hogy nem látták. Mint egy falba, úgy ütközött a folyosót szinte keményre töltött zajba. Megtorpant. Mi ez? — s kes- kenyre szorította a száját. Ó már úgy volt, hogy mindent, ami környezetében szabálytalan, személye elleni támadásnak tulajdonított. Most is indulatosan kapott az ajtókilincshez, szélesre tárta az ajtót és úgy lépett be. A csend hirtelen váltotta a zajt. A gyerekek rámeredtek, mint a megbabo- názottak. A hirtelen változástól maga is megijedt és csak annyit szólt száraz hangon: — Lássunk munkához! Mint a megkönnyebbültek, megmozdultak a gyerekek, sóhaj szakadt fel belőlük. De az ügyeletes felállt. — Bocsásson meg tanárnő, az előadásra készültünk. Kapori Lia nézte a diákot, s kergetőztek a gondolatai. Helyes ez a pihés legény és milyen elszánt. Igaz is, mit akarok én, most az egész iskolát az előadásra való készülődés tartja lázban. És érthető is. A színpadi szereplés izgalma még minden diákot elragadott. Náluk meg ez vetélkedés is, hiszen arról van szó, melyik iskola nyújt szebbet. Nem lehet mindenkinek élete középpontja a számtan, — így magában. És ekkor rádöbbent: hiszen ez öngúny. Megijedt. Már magam is?... Arca azonban merev maradt. Legfeljebb annyi változás történt, hogy egy nagyot nyelt. A hangja még mindig szárazon zörgött. — Végezze a munkáját! De nem tudott szabadulni a gondolatoktól. Viaskodott önmagával, ha elmondaná, neki is tetszik a szép előadás ... Milyen jól is esne, de érdekli ez őket? Volt valami keserűség ebben a megállapításban. Szép csendben kihúzta a széket és leült. Nézte, hogyan menekülnek előle munkába a gyerekek. Fanyar érzés szorította a szívét. Felnyitotta a könyvét, hogy tanul, de csak táncoltak előtte a számok. Nem tudott szabadulni attól, hogy ezek a gyerekek el sem hinnék, neki is van szíve. Mennyire megrémültek, amikor beléptem. Igaz is, Hogy jöttem be ... — korholta önmagát. Felnézett, mert mocorgást hallott. Tekintetére mindenki a pad fölé hajolt. Erre még jobban elszorult a szíve. Széjjelnézett, mintha keresne valakit és hátul, a sarokban, egy hegedűtokot látott. Nagyon szembetűnő volt a fehér fal mellett a fekete tok. Felállt és lassú léptekkel elindult a padok között arra felé. — Kié ez a hegedű? Szépen, halkan akarta kérdezni, hangja mégis erős volt. A gyerekek nézték őt, ő pedig várt. — Na, kié!? — kérdezte most már nyomatékosan. — Enyém — suttogta az egyik fiú, miközben lassan felállt. A terembe visszaszökött az előbbi feszült csend. Kapori Lia most már egy nehéz tehernek érezte, amelytől szabadulni akart, mert ■úgy érezte, különben megfojtja. Nézte a fiút. Dús, fekete haja csak két ujjnyit hagyott homlokából. Furcsán hatott kreol bőrén a riadalom okozta sápadtság. Valamit szólni kell hozzá — biztatta önmagát a tanárnő. Valamit, amit ők is megértenek. Az izgalomtól kiszáradt szájából csak préselni tudta a szót. — Tudsz játszani? A fiú nem szólt, babrált a pádon és egy rövidet biccentett. — Akkor játssz nekünk valamit. A többiek mintha egyszerre mozdultak volna meg. Kapori Lia föltekintett. A gyerekek ajkán mosoly próbálta a táncot. Ügy érezte, beszökött a szobába a napsugár. Hallotta, hogy csattan a hegedűtök zárja, aztán egyet-kettőt pattan a húr, s mire megfordult, a fiúnak már álla alatt volt a hegedűje. Mozdulatlanul nézte, hogyan indul a vonó a húrokon. Még sosem látta, milyen fekete szeme van ennek a gyereknek. És hoay ragyog, amint vékony ujjal alatt megszólalnak a húron Mély fájdalommal borult a hang a mélybe, hogy aztán szárnyalhasson, mintha az égig akarna törni A zene a többieket is a mozdulatlan ságba bűvölte. A fiú pedig csak játszott, csak játszott, mintha már nem is az iskolában volna, hanzm valahol messze, az ő kiVön világában. Kapori Lia úgy állt, mint akit láthaxailan kezek ragadtak meg. Amikor vége szakadt a zenének, feldübör- gött a taps. Az agya neki is parancsolta, hogy tapsoljon, de nem tudta megmozdítani a kezét. Állt egyhelyben, száraz tekintettel, s amikor elcsendesedett a tapsvihar, csak ennyit tudott mondani: — Na, folytassuk a munkát. Tudta, butaság, amit tesz, de nem tehetett róla, hogy ilyen. Haragudott önmagára, mert eltitkolja, amit érez. Talán meg is bántotta a gyereket. Oda is ment hozzá azzal, hogy jóvá teszi, amit elmulasztott, de most is, mintha adatokat kérdezne: — Hol tanultál hegedülni, Lakatos Béla? — Apámtól, ő zenész — suttogta a gyerek alig hallhatóan. — Jó apád lehet, szépen megtanított — s ezzel odébb akart menni, de mintha meggondolta volna magát. — Te is fellépsz a műsorban? Megint csend lett. A gyerekek egymásra tekintettek, aztán minden szem Lakatosra tapadt. Valóban, fellép-e? A fiú elpirult és zavartan leütötte a fejét. A tanárnő most már az ügyeletes felé fordult, aki mentegetődzött. — Tanárnő kérem, én úgy tudom, nem. — Miért? — most először
