Nógrádi Népújság, 1961. november (17. évfolyam, 88-96. szám)
1961-11-01 / 88. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! a Ó OH Á D I Népújság ■u MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, 88. SZÁM. Ara 8(1 FILLÉR 1961. NOVEMBER 1. „Éljen a kommunizmus, amely biztosítja a földön a békét, a munkát, a szabadságot, az egyenlőséget, a testvériséget és minden nép boldogulását A BE KE RAKÉTÁI A világ közvéleménye változatlan érdeklődéssel figyel Moszkvára. Ami jelentős esemény a világpolitikában az elmúlt két hét alatt történt, az így, vagy úgy, de valamiképpen feltétlenül összefüggésben volt a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusán elhangzottakkal. A kapitalista sajtó is kény- tjelen bőven foglalkozni a kongresszus anyagával és ha ezek a cikkek természetszerűleg nem is egyértelműek, a legreakciósabb lapok sem ha'l- gathatják el a szovjet nép csodálatos eredményeit. Kénytelenek elismerni, hogy a Szovjetunió fejlődése olyan gyors és olyan egyenletes, amilyenre nem találunk példát a világtörténelemben. És éppen ez a példátlan siker adja meg a realitását azoknak a terveknek, amelyek a jövőt, a kommunista életforma nagyszerűségét varázsolják az emberek elé. A történelemben először teljesen és végérvényesen megszűnik az a helyzet, hogy az emberek hiányt szenvednek, hiszen, mint az SZKP Központi Bizottságának beszámolója hangsúlyozza, a kommunizmus felépítése gazdasági téren azt jelenti, hogy a Szovjetunió az első helyre kerül az egy lakosra jutó termelésben, a világon a legmagasabb életszínvonalat biztosítja p népnek és kialakulnák a feltételek az anyagi és kulturális javak bőségének elérésére. A szovjet tervek realitását az élet már sokszor bebizonyította. A kapitalizmus szócsövei nem merészelik tehát lekicsinyelni ezeket a terveket, hanem ködösítve azok értelmét és jelentőségét, a Szovjetunió világuralmi törekvéseiről beszélnek. A népeket azonban ma már egyre nehezebb megtéveszteni ilyen szólamokkal. A tőkés világ dolgozói már csak azért is nagy érdeklődéssel tanulmányozzák az SZKP programját, mert a kommunizmus építésének a programja, mint Hruscsov mondotta, egyúttal a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításának világtörténelmi programja. A Szovjetunió a szocialista világrendszer vezető ereje és ez a világrendszer korunk döntő tényezőjévé vált. Ez a világrendszer pedig békét akar. A Szovjetunió legelszántabb ellenségei is kénytelenek beismerni, hogy annak az országnak, amely ilyen nagy alkotó terveket hirdet meg, szükségképpen érdekében áll a ‘béke. A szocializmus békepolitikája tehát nemcsak a szocialista országok népeinek érdekeit tartalmazza, hanem megtestesíti az egész emberiség érdekeit. Világos tehát, hogy az SZKP új programjának külpolitikai célja a béke. És a szovjet párt, a szovjet állam vezetői. ezt a célt nem taktikai meggondolásokból tűzték ki, az SZKP programja meggyőzően hirdeti, hogy a szovjet külpolitika nemcsak elhárítani akarja az esetleges világháborút, hanem már a mi korszakunkban száműzni akarja a háborúkat a társadalom életéből. Szembeötlően bizonyítja ezt a vonalat N. SZ. Hruscsov nagy visszhangot kiváltó kongresszusi beszámolója és bizonyítja ezt a kongresszusi vitának egész szelleme. Részletesen foglalkozott ezzel a kérdéssel A. A. Gromikó, a Szovjetunió külügyminisztere is, hangsúlyozva, hogy a szovjet külpolitikai rakéták a béke eszméjét viszik el a világ minden részére. Mi veszélyezteti leginkább a békét? Egyértelmű erre is a felelet' kétségtelenül a német militarizmus feltámasztása. Ezért hangsúlyozza és követeli a Szovjetunió minden alkalommal, hogy a német békeszerződés megkötése útján olyan intézkedéseket kell fo ganatosítani, amelyek megzabolázzák a Nyugat-Német- országban fejét emelgető mi- litarizmust. Hangsúlyozta Hruscsov, nem a német béke- szerződés megkötésének határideje bir elsőrendű fontossággal, hanem ennek a kérdésnek a rendezése. Hruscsov nyilatkozatában a szovjet kormánynak az az akarata nyilvánult meg hogy békés tárgyalások útján elfogadható megoldást érjen el. Ismeretes tény, hogy bizonyos tárgyalások már meg is kezdődtek. Gromikó szovjet külügyminiszter tárgyalt New Yorkban Ruskkal és közvetlenül hazautazása előtt Kennedy- vel. Htjába ejtette Londont is. ahol szintén tanácskozott a legfontosabb nemzetközi kérdésekről. Tárgyalásairól nem adtak ki hivatalos jelentést. A szovjet külügyminiszternek a kongresszuson elmondott beszéde, valamint különféle amerikai félhivatalos megnyilatkozások arra engednek következtetni, hogy ezek a tárgyalások feltétlenül hasznosak voltak. Mindez nyugtalanságot váltott ki Bonnban, mert o nyugatnémet imperialisták tudatában vannak, hogy minden egyezmény, mégha csak részletmegoldásokat hozna is, keresztülhúzza számításaikat. Éppen ezért minden erőfeszítéseiket arra összpontosítják, hogy negatív értelemben befolyásolják washingtoni és londoni szövetségeseik állásfoglalását. Bonnak bizonyos tekintetben kezére játszik Párizs is és ez arra bátorította Adenauert, hogy szinte támadólag lépjen fel az Egyesült Államok politikájával szemben. Történik ez olyan időpontban, amikor az Egyesült Államok lényegében még nem kötelezte el magát egyik álláspont felé sem. Mindössze az történt, hogy egyes amerikai politikusok rendkívül óvatos és nem hivatalos kijelentéseket tettek arról, hogy a berlini kérdésben meg kell egyezni és ezzel kapcsolatban valamilyen úton-módon felmerül a Német Demokratikus Köztársaság elismerése is. Az Adenauer szájíze szerint író nyugati sajtó ezeket a kijelentéseket így kommentálja: ..Az utóbbi napokban megnövekedett a bonni kormánykörök nyugtalansága a berlini válsággal kapcsolatban, tekintettel a washingtoni hangadó körök bizonyos szándékaira”. Általában a bur- zsoá sajtó cikkeiből arra lehet következtetni. hogy az Északatlanti Tömb négy fő- hatalma között nem éppen jelentéktelen ellentétek merültek fel. Washington és London némi készséget mutat a tárgyalásokra, Bonn és Párizs viszont a békeellenes erőpolitika makacs híve. Magától értetődő, hogy a szocialista államok mindenkor készek a békés tárgyalásokra. Azonban éppen a német és berlini kérdésben ez nem jelenti azt, hogy a nyugati hatalmak a tárgyalások esetleges színlelésével majd tovább halogathatják a sürgős problémák rendezését. Az Egyesült Államokban ugyanis nagyszámú olyan politikus is jelentős befolyással bir az eseményekre, akik a tárgyalások alatt nem a tényleges megegyezés felé haladó megbeszéléseket értenek, hanem II XXII. kongresszus megerősítette a lenini irányvonalat Hruscsov elvtárs vitazáró beszéde Az SZKP XXII. kongresz- szusának péntek délutáni ülésén Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára zárószót mondott az első három napirendi pont vitájáról. Közöljük az alábbiakban a zárószó rövidített szövegét. Hruscsov kijelentette, hogy a XXII. kongresszus munkájának egész tartalma igazolta a párt megingathatatlan hűségét ahhoz az irányvonalhoz, amelyet a XXII. kongresszus dolgozott ki. Most meg inkább szemmel láthatóvá vált, hogy a XX. kongresszus, amely eltakarította a személyi kultusz időszakának minden maradványát, új lapot nyitott pártunk történetében, kedvező hatást gyakorolt országunk, valamint az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fejlődésére. Sikeresen teljesítjük majd pártunk harmadik programját is Megállapította, hogy a XXII. pártkongresszus figyelmének központjában a párt programja, a kommunista társadalom felépítésének programja áll. A kongresszus szónoki emelvényén felszólaló valamennyi küldött kifejezésre juttatta az új program eredményes megvalósításába vetett szilárd meggyőződését, a szovjet emberek eltökéltségét, hogy erejük teljes lat- bavetésével ugyanolyan sikeresen teljesítik pártunk harmadik programját, mint ahogj az első és a második program megvalósult. Programunk ereje és élet- képessége h szovjet emberek önfeláldozó munkájában rejlik. Most, a XXII. kongresszuson még világosabban látjuk, hogy a kommunizmus felépítése a párt gyakorlati feladatává, az egész szovjet nép ügyévé vált. A Központi Bizottság beszámolója és a programtervezet feletti vitában felvetődtek a népgazdaság-irányítás további tökéletesítésének fontos kérdései. A küldöttek előterjesztett javaslatainak megvalósítása kétségtelenül elő fogja segíteni az előttünk álló feladatok sikeres megoldását. A kongresszuson jelen vannak a világ csaknem valamennyi kommunista és munkáspártjának küldöttségei — folytatta. — Kedves vendégeinknek a szónoki emelvényről elhangzott felszólalásai, valamint a testvéri pártoknak a kongresszushoz intézett üdvözletei visszatükrözték a kommunista világmozgalom sorainak nagy egységét és újra igazolták, hogy minden marxista—leninista párt helyesli és támogatja pártunk lenini politikáját. A felszólalások, amelyeket a szocialista tábor országai kommunista és munkáspártjainak vezetői a kongresszuson elmondottak, azt bizonyították, hogy a testvérpártok egységesen az 1957. évi Nyilatkozat és az 1960. évi Nyilatkozat alapján állanak. A szocialista tábor ismét tanúságot tett sorai egységéről, a nemzetközi szocializmus erőinek növekedéséről és összeforrottságáról. Nyolcvan marxista—leninista párt küldöttségeinek részvétele és felszólalása a XXII. kongresszuson visszatükrözte a nemzetközi kommunista-, munkás- és nemzeti szabadságmozgalom fellendülését, s az egész világ kommunistáinak törhetetlen ragaszkodását a proletár nemzetköziség elveihez, amelyeket Marx, Engels és Lenin hagyott ránk. Hruscsov elvtárs hálás köszönetét mondott Guinea, Ghana és Mali független afrikai államok demokratikus nemzeti pártjainak, bár ezek az országok nem kommunisták:, elfogadták a meghívást és elküldték a kongresz- szusra képviselőiket. Minden szovjet ember nagy sikereket és jólétet kíván a független afrikai államoknak, amelyek az önálló gazdasági és politikai fejlődés útjára léptek vagy lépnek. A ssoeialista tábor sikerei hatalmas vonzóerőt jelentenek Hruscsov rámutatott, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok sikerei hatalmas vonzóerőt jelentenek. Ezután kijelentette: az imperialisták; akik megértették ezt, fel akarták tartóztatni a mi gyors előrehaladásunk it. Ezzel magyarázható annak a politikának az agresszív jellege, amelyet az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Nyugat-Német- ország és más imperialista hatalmak vezető körei folytatnak. Az ő politikájukat nem a béke és az emberek nyugalmának érdekei, hanem a monopolisták nyereségének, az imperialisták uralma fenntartásának érdekei határozzák meg. Hruscsov ismét hangsúlyozta, hogyha tovább halogatják a második világháború maradványainak felszámolása kérdésének megoldását Európában, ez a legkomolyabb következményekkel fenyegeti a béke ügyét. A nyugati hatalmak — válaszul a Szovjetuniónak a német békeszerződés megkötésére és a nyugatberlini helyzet ezen az alapon történő rendezésére tett javaslatára — nyíltan azzal fenyegetőznek, hogy fegyverhez nyúlnak. Háborús fenyegetéseikkel ki akarják kényszeríteni azt, hogy Nyugat-Berlinben örökre megmaradjanak Amerika, Anglia és Franciaország megszállási jogai. A nyugati hatalmak úgy tüntetik fel a dolgot, mintha ezek a jogok Nyugat-Berlin „szabadságának biztosítása céljából” lennének szükségesek számukra. Sem a Szovjetunió, sem a Német Demokratikus Köztársaság, sem a többi szocialista ország nem követ el merényletet Nyugat-Berlin szabadsága ellen. A nyugati hatalmak a „szabadságról” beszélnek, de ezen Nyugat-Berlin megszállását értik. Azt akarják, hogy mi, mint valami forgalmi rendőrök biztosítsuk az ő Nyugat- Berlinbe irányuló szállításaik — hadianyagok, kémek és di- verzánsok szállításának — folyamatosságát az ellenünk és szövetségeseink ellen folytatandó aknamunkára. Kinek néznek bennünket ezek az urak? Talán abban a hiszem- ben vannak, hogy nekik mindent szabad és rákényszerít- hetnek bennünket arra, hogy saját létérdekeink ellen, az általános béke és biztonság érdekei ellen tegyünk? Ideje, régen ideje megérteniük azt az egyszerű igazságot, hogy a Szovjetunióval és az egész szocialista táborral ma csak az értelem és nem az erő pozíciójából lehet társalogni. Az értelem és az igazság pedig nem áz ő, hanem a mi oldalunkon van. A nyugati hatalmaknak a német kérdésben folytatott politikáját nem a béke, hanem mindenekelőtt Nyugat-Németország militarista és revánsvágyó erőinek érdekei határozzák meg. A fő rossz szellem, aki ezt a politikát meghatározza, Adenauer kancellár. Hruscsov hangoztatta, hogy a militarista agresszív körök titkolják gyűlöletüket a szovjet állam ellen, annak békeszerető politikája ellen. Bármilyen érzésekkel viseltessenek is a szocializmus iránt — hangsúlyozta —, mondjanak le arról a reményükről, hogy valamikor is rákényszerítik kapitalista rendszerüket a szocialista országokra. Késsek vagyunk tárgyalni a nyugati hatalmak képviselőivel Ma még egyszer megmondhatjuk nekik: ne veszítsék el józan eszüket, uraim ne kíséreljék meg próbára tenni rendszerünk erejét és szilárdságát. Ismeretes, hogy a múltban ellenségeink nemegyszer próbálkoztak ilyesmivel, de mindenki tudja, mivel végződtek ezek a próbálkozások. Hruscsov ismét kijelentette, hogyha a nyugati hatalmak készséget nyilvánítanak a német kérdés rendezésére, akkor a határidők kérdésének nem lesz olyan nagy jelentősége. Akkor nem fogunk ragaszkodni ahhoz, hogy december 31-ig aláírjuk a béke- szerződést. Nem vagyunk babonás emberek és úgy véljük, hogy a 31-e is, 13-a is szerencsés nap lehet Nem ez, vagy az a nap a fontos, hanem a kérdés konkrét és becsületes megoldása. Készek vagyunk találkozni a nyugati hatalmak képviselőivel és eszmecserét folytatni velük, hogy előkészítsük termékeny tárgyalásainkat. Azonban a Szovjetunió nem engedheti meg, hogy tárgyaljunk pusztán a tárgyalás kedvéért, hogy a nyugati országok képviselői halogassák az európai kérdések békés rendezését. Ha valaki erre építi számításait, tudnia kel! előre, hogy azok nem válnak be. Ez a mi álláspontunk. Ehhez ragaszkodtunk és szilárdan ragaszkodunk. Hruscsov elvtárs ezután arról beszélt, hogy a Szovjetunió kénytelen volt felújítani a nukleáris fegyverkísérleteket. A burzsoá propaganda által ezzel kapcsolatban csapott nagy hűhóról és azokról a hangokról szólva* hogy e kísérletek ellentétesek az erkölcsi elvekkel, kijelentette: a háború után az Egyesült Államok egyetlen kormánya, egyetlen amerikai elnöke sem jelentette ki, hogy Hirosima és Na- gaszaki bombázása erkölcstelen cselekedet volt. ök az imperialista erkölcsből indulnak ki, amely az erősnek mindent megenged. (Folytatása a 2. oldalon) különféle kibúvókat keresnek. Ezeknek a politikusoknak az irányításával rendeznek újabb és újabb NDK-ellenes provokációkat Berlinben és ezekre a politikusokra támaszkodnak azok az imperialista körök, kik nem átallják kijelenteni, hogy Nyugat még a nukleáris háborútól sem- ijed meg. Ezeknek a címére üzenték a szovjet vezetők a kongresszusi pulpitusról, hogy a szovjet emberek nem hagyják magukat zsarolni és jók az idegeik. Semmi sem rendítheti meg olyan emberek idegzetét, akik rettenthetetlenül néztek szembe a halálos veszéllyel a nagy Honvédő Háború zord éveiben, felőrölték és porrá verték a történelem legnagyobb agresszív fegyveres erőit, azután meggyújtották a hétéves terv minden földrészt besugárzó fényeit. A világhelyzet még mindig feszült és bizonytalan. Erre emlékeztet újra és újra a német kérdés, a NATO hatalmak szüntelen fegyvercsör- tetése, a kongói és laoszi események, az algériai gyarmati háború, a Kuba elleni intervenció, a Bizerta elleni támadás. A Szovjetunió külpolitikájának békerakétái: a hűség a béke ügyéhez, a határozottság és készség arra, hogy a Szovjetunió elmegy a végsőkig, amikor igaz ügyet kell védelmeznie és meg kell bénítani az agresszív erőket; hajlékonyság és arra irányuló igyekezet, hogy számításba vegye a vele tárgyaló felek érdekeit, amikor azok is kölcsönös megértésre törekednek — mindezek reményt adnak arra, hogy a népek végül is kiharcolják a legfontosabb kérdések megoldását, köztük, végül az általános cs teljes leszerelést is, ami után örökre megszűnik majd az új háború veszélye.
