Nógrádi Népújság, 1961. október (17. évfolyam, 80-87. szám)
1961-10-04 / 80. szám
4 nógrádi népüjsag 1961. október 4. Tervek a valósulás küszöbén ! Tamás István: | Őszi viszontlátás A kifakult rétet néztem hosszan, Cigarettasodró gyerekkoromat: í i Míg poros bolyhot köpött Szerettem volna újra félni; l 5 Nadrágomra a táj, Hogy megtudják — úgy, mint akkor __ f f S o kévébe kötött De szétszórtam a levéldchányt, l i Kukoricás mögött És megértettem, hogy este hatkor f Hájasra hizlalta fenekét és ráült Már vérzett a Nap. { i A fülledtre izzadt szeptemberi nyár. Csak megálltam a beteg tájban, Oh, mosolygós és mégis irigy Vénasszonyi nyár! \ 5 S tenyeremben szorosra kulcsoltam Nem kerestem, hisz tudtam úgyis: f t A cementszín akáclevelet, Nincsen pipacs, nincs búzavirág, í l És fölnéztem, hogy újra lássam De nem hittem volna, hogy í A jegenyék fölött Nem vár haza a fecskeszáj se már. J Megkezdődtek a szüreti mulatságok A Somoskőújfalui műve- lődési otthon járási jellegű kulturális létesítmény, éppen ezért a község határán túlnövő hatókörzete van munkájának. Magaslaton áll ez a fiatal épület, mintha ezzel is azt kívánná kifejezésre juttatni, hogy az a feladat, amelynek megoldására szánták, példa- és iránymutató jellegű kell, hogy legyen a járás szomszédos községei, művelődési hajlékai számára. Megtisztelő, de felelősségteljes feladat ez a somosiak részére, hiszen még a megye távolabbi járásai is eljönnek néha tapasztalatgyűjtésre, ha példát akarnak venni a munkamódszereiről. A somosi otthon falai között adtak egymásnak tavaszi találkozót a járás kulturális seregszemléjének vetélkedői s a falusi színjátszó napok programjának jelentős része is itt zajlott. Az eddigi eredmények, hiányosságok felmérése után, a fokozott felelősség tudatában jött egybe a napokban a község kibővített művelődési bizottsága, hogy a különféle társadalmi szervek törekvéseinek közös nevezőre hozásával, támogatásával megtervezzék azt a programot, amely a járási művelődési otthon őszi-téli életét teszi. Sokféle tényezőt kellett figyelembe vennie a bizottságnak annak érdekében, hogy az otthon munkája iránt érdeklődő emberek körét az eddiginél is szélesebb átmérőjűvé fejlesszék, hogy a létrehívott szakkörök, rendezvények az igények változatosságát kielégíthessék. Ez különösen az ismeretterjesztési területre vonatkozik, ahol az eddigi tapasztalatok alapján a mennyiség mellett a minőségi eredményekre kell fokozott mértékben törekedni. Ebben a feladatkörben a következő időszakban 18 előadás megtartására kerül sor, amely népszerű formában tudományos, egészségügyi, mezőgazdasági, művészeti tájékoztatót nyújt az érdeklődőknek. Az ismeretterjesztő munka fontos része az egészségügyi felvilágosító tevékenység lesz. Az egyik sorozat keretében például a tüdővész veszedelméről, az ellene való védekezésről lesz szó, a KISZ-he- lyiségben két hónapon át, kéthetes időközönként egészségügyi felvilágosító előadásokra kerül sor s ugyancsak előadásokat szerveznek havi egy alkalommal az egészségügy kérdéseiről a termelőszövetkezeti dolgozók részére, mégpedig úgy, hogy azok megrendezésére a gazdaságon belül kerül sor. Október 6- tól november 17-ig, hathetes tanfolyam keretében az elsősegélynyújtás alkalmazását sajátíthatják el az érdeklődők. A fiatalok világnézeti nevelését a KISZ keretében rendszeres heti foglalkozások biztosítják. Nagy látogatottságra tarthat számot a leányok, asszonyok részére tervbe vett felvilágosító, ismeret- terjesztő program, a szülők iskolája, valamint a novembertől áprilisig tevékenykedő menyasszonyok, vőlegények tanácsadója, amely a fiatalok házaséletre való előkészítését szolgálja. A művelődési otthon szakköri tevékenységében a nők körében a szabás-varrás, valamint a kézimunka szakkör tarthat a legnagyobb érdeklődésre számot. A fényképezés hívei fotószakkörben sajátíthatják el a fényképezés művészetét, a község méhészeinek pedig ugyancsak a szakkör ad lehetőséget, hogy munkájukkal kapcsolatos hasznos tapasztalataikat kicserélhessék. A bélyeggyűjtők köre vasárnaponként jön ösz- sze a művelődési otthonban, s a fotósokhoz hasonlóan kiállítást is rendez az esztendőben. A z olvasómozgalom ki- szélesítésére a művelődési bizottság úgy határozott, hogy az eddigi két könyvtári nappal szemben heti három kölcsönzési napot kell rendszeresíteni, amelyek közül kedden, pénteken a felnőtt, szerdán pedig az ifjúsági olvasók rendelkezésére biztosított a kölcsönzés lehetősége. Az általános klub mellett az idősebbek igényére megalakult a művelődési otthonban a nyugdíjasok klubja, ahol a csendesebb szórakozásra, időtöltésre vágyók adhatnak egymásnak találkozót. A művelődési otthon a különféle társadalmi ünnepeket Is számon kívánja tartani. Szervezett formában megemlékezik például a nőnapról, gyermeknapról, pedagógusnapról s ebben a feladatban a művészeti csoportok is tevékenykednek. A község kultúrcsoportjai már az előző esztendők során is szép sikereket értek el munkájukkal, s most fokozottabb szorgalommal akarnak dolgozni jó hírük öregbítése érdekében. Megkezdte készülődését az őszi, téli szereplésekre a művelődési otthon zene- és énekkara, a tánccsoport, s próbáz- za új műsorát, a „Jobb, mint otthon” című háromfelvonásos zenés vígjátékot a színjátszó együttes. Dankó András, a művelődési otthon igazgatója azt tervezi, hogy a művészeti csoportok már a legközelebbi hetekben színvonalas tarka műsorral a megye számos községébe ellátogatnak s a vendégszereplések során tapasztalatcsere találkozókat rendeznek. Pz körülbelül a sornos- kőújfalui járási művelődési otthon őszi, téli munkaterve. Hogy az elgondolások most már értékes tartalommal valóra váljanak, az elsősorban a művelődési bizottság társadalmi munkásainak és az otthon vezetőinek ügyszerető fáradozásán múlik. Szeptember 28 án megkezdődött a tanítás az acélárugyári dolgozók iskolájában. Megyénkben ez az első ilyen intézmény, amely a gyár területén nyílt meg. Két műszakban folyik a tanítás, alkalmazkodva a munkások műszakbeosztásához. Száznégy tanulója van az iskolának: 78-an hetedikbe, 26- an pedig nyolcadik osztályba járnak. Két tantermet rendeztek be a VII. a, és VII b, egyet a VIII. osztálynak. A tanítást részben a Sztahanov úti általános iskola tantestületének tagjai, részben művelődési intézmények tanári képesítéssel rendelkező dolgozói vállalták. Tanít a gyár két mérnöke is: Tóth József és Széki JVIiklós. A tanárok díjazásának költségeit a Megyei Tanács VB művelődési osztálya fedezi, minden egyéb a helyiséggel és felszereléssel járó költséget a gyár fizet. A hétfő reggeli napsütésben kis csoport férfi áll a gazdasági szerszámgyár Vörös Sarok-terme előtt. Az imént ért véget a VII. b. Szécsényben vasárnap a régi hagyományok felelevenítésével megtartották a megye első szövetkezeti szüreti mulatságát. Ezzel megyeszerte kezdetét vette a hagyományos, sok-sok mókával, jókedvvel telített szüreti mulatságok sorozata. Az ünnepség rendezője a járási művelődési otthon volt. A művelőszámtan órája, most szünet van. A tanulók — felnőtt munkások — beszélgetnek. — Milyen érzés újra az iskola padjaiban ülni? — Bizony, harminckét év után — szólal meg Teplán Géza — kicsit furcsa érzés. — Majd megszokja — mondja mosolyogva Völgyiné, a számtan tanár — úgy megszokja, hogy abba sem akarja hagyni! A 45 éves dróthúzó munkás, Teplán Géza neve nem ismeretlen a gyárban. A főkapunál hatalmas tábla hirdeti, hogy naponta 41 mázsa áru helyett 50-et gyárt a népgazdaságnak. Nagyszerű teljesítmény ez, s lám Teplán — és társai — mégis érzik, hogy ez már nem elég: tanulni kell. Tanulni kell, mert — ahogy az egyik munkás tréfásan mondja — lassan a csirke többet tud a tyúknál, lehagynak a gyerekeink a tudásban. De a termelésen és ezzel együtt persze a fizetésen is egyre inkább érződik majd: ki tud többet. Nem „gyerekjáték” felnőtt dési ház köré tömörült lelkes fiatalok nagyon vidám, kedves vasárnap délutánt szereztek Szécsény dolgozóinak. Már a kora délutáni órákban lelkesen készültek a fiatalok az ünnepséget megnyitó felvonulásra. Mindannyian, akik részt vállaltak a munkából, igyekeztek a legjobbat, a legtökéletesebbet adni. Színfejjel, családi gondokkal, nyolc órai kemény munka után nekikezdeni a tanulásnak. Tisztelet, becsület mindenkinek, aki erre vállalkozott. De ugyanakkor legyen az acélárugyári dolgozók iskolájának minden hallgatója következetes elhatározásában. Mert lesz probléma még nem kevés: otthon is, a gyárban is. Lám Brunda Barna, a vasöntöde csoportvezetője máris nyugtalankodik: jövő héten délutános, s az osztálya is délután jön iskolába. A tanítás napjára műszakcserére lesz szükség, amit nem valami szívesen szoktak venni sem a váltótársak sem a művezetők. Mégis, meggyőződésünk, hogy Brunda Barna felettesei megtalálják a módját, hogy ne kelljen mulasztania az iskolából. Mint ahogy meggyőződésünk, hogy a gyár vezetői segítségére lesznek a dolgozók iskolája minden tanulójának. Olyan sok jóakarattal, mint ahogy megszervezték ezt az iskolát, hárítsanak el tanulásuk elől is lehetőség szerint minden akadályt, ösztönözzék őket a tanulásban. pompás öltözékek tarkították a soraikat, s mókáztak, jókedvre derítették azt a többezer fős nézősereget, amely végig az utcán sorakozva nézte a felvonulókat. A szüreti mulatságoknak elmaradhatatlan része a lovasok serege. Szécsényben még a leányok is lóra ültek. Azután voltak, akik hintókon helyezkedtek el, voltak, akik gyalogosan, mókázva, a közönség soraiban vonták magukra a figyelmet. Igyekeztek a régi hagyományokat feleleveníteni minden megmozdulásukkal. És ami a legértékesebb volt, hogy nagyon okosan, két mókás fiú egy- egy megállónál hatalmas könyvet lapozgatva, rettentő komolyan a kordély tetejéről beszédet mondtak a „néphez”. A rigmusban csípős megjegyzések hangzottak el Szécsény község életét illetően. így tették tartalmasabbá a színpompás felvonulást a szé- csényi fiatalok. Végül a Várkertben mintegy ajándékként szép táncot mutattak be a nagyszámú közönségnek. Este aztán későig tartó táncmulatság volt a szépen feldíszített művelődési otthonban. Érdekes volt, nangulatos volt a megmozdulás. Sok-sok szécsényi dolgozót vonzott és talán nem érdektelen megjegyezni, hogy a község vezetőinek nagyobb figyelmet kellett volna erre az eseményre fordítani. Jól esett rolna ez a munkát vállalt fiataloknak is. Mindezek mellett, váljék dicséretére a művelődési otthonnak, az otthon vezetőjének és a fiataloknak ez a szép, nagy tömegeket megmozgató munka. Megkezdődött a tanítás az acélárugyári dolgozók iskolájában Sokan emlékeznek meg azokra az információkra, amelyeket „titokban” hallottak erről a problémáról gyermekkorukban. A hittan órák naív, almalopási története nem elégítette ki senkinek a fantáziáját és a tízévesek komoly gondolatait, vagy pedig az idősebbektől hallott tömör probléma-megfejtést, egyszeriben más vágányra terelte az órán hallottakat. Nem valami tudományos elemzésről van itt szó, hanem csak egyszerűen arról, hogy ezek a bibliai történetek még az ösztönös gondolkodást sem elégítették ki a maguk naivitásával. A bibliai teremtés-monda első emberének története mindig vonzotta az emberi gondolkodást. Paradicsombeli élet furcsaságai, elképzelhetetlenségei igen sok témát nyújtottak a vicclapoknak és sokat a nem tudományos igényű, de a józan gondolkodást tükröző egyszerű beszélgetéseknek. Hogyan szaporodtak. második fokon, hacsak ketten lettek teremtve az ősszülők. Szükségük volt-e arra, hogy tökéletes boldogságukban a tilalomfa után áhítozzanak? És ha ez a vágyakozás csak teremtőjükhöz való ragaszkodásuk kipróbálásaképpen volt meg bennük, akkor megbízhattak-e fenntartás nélkül teremtőjükben? A végtelen irgalmasság és megbocsátás megengedheti-e egyszerűen a paradicsomból való kiűzetést és azt, hogy arcuk verejtékével kelljen kenyerüket megkeresniük? És a munka, szenvedés, ne pedig az élet öröme legyen? Csak szenvedés lenne az élet? Mindezek a kérdések a történet naív- ságából adódó spekulatív problémák és az ezekre a kérdésekre adandó spekulatív válaszok egyáltalán nem megnyugtatóak. Különben az ilyen természetű problémákat, különösen azokat, amelyek a teremtő nyugalmas- ságáról és megbocsátásáról szólnak, a mai technológia fölveszi, természetesen más vonatkozásban. A pokolbeli végtelen ideig tartó szenvedést bírálják és azt mondják, hogy ez a végtelen irgalmassággal és megbocsátással nem összeegyeztethető. A mai korszerű vallástörténeti kutatások ezekre a részben naív, másrészt spekulatív kérdés-feltevésekre nincsen szüksége, de még arra sem, hogy ezeket érdemlegesen megpróbáljunk válaszolni. A marxizmustól, amely alapja a korszerű vallástörténeti kutatásoknak — távol áll az, hogy spekulatív kérdésekre spekulatív válaszokat adjon. A társadalmi és gazdasági fejlődés eredményeiről az adott fejlődési fokon magyarázza meg azokat a meséket és mondákat, amelyek akár az ember teremtésére, akár az emberi életmegnyilvánulások más területeire vonatkoznak. A marxista vallástörténész, Tren- csényi Waldapfel Imre a két Ádám mítosz társadalmi háttere című tanulmányában nem a bibliai ellentmondások naív kérdésfeltevésekre alkalmat adó talajából, hanem a kor gazdasági és társadalmi viszonyaiból magyarázza meg ennek a minden ember számára ismert mondának a történetét. A biblia kritikusoknak már korábban feltűnt, hogy Mózes első könyve kétféle változatban közli az első ember, Ádám teremtését. Az első változat: „Teremtsünk emberi képünkre és hasonlatosságunk szerint és uralkodjék a tenger halán és az ég madarán és a barmon és az egész földön és minden csúszón-mászón, amely csúszik-mászik a földön." A második elbeszélés szerint az ég és föld teremtésekor a Földön még nem volt növényzet, mert hiányzott az eső és az ember. Aki „szolgálja a földet”. Az első változat szerint az ember utolsónak jelent meg és a megteremtett, készen berendezett Földre lépett, hogy ott uralkodjon. A második változat szerint azonban az ember nem ura, hanem a Föld szolgája és megteremtésének előfeltétele, hogy a növényzet kisarjadjon. Hogy az ember teremtéséről szóló mítosznak ezt a kettősségét a továbbiakban is figyelemmel tudjuk kísérni, szükséges, hogy milyen körülmények közepette keletkezett az egyik, és milyen körülmények közepette a másik történet. Ha az elsőt nézzük, amely szerint a Föld urává teremtődött az ember, meg kell rögtön állapítanunk, hogy ez csak olyan félnomád állattenyésztő, pásztorkodó társadalomban keletkezhetett, amelyben az ember ura az állatoknak, parancsol nekik. Ugyancsak ezt bizonyítja az is, hogy a teremtésnek ebben a leírásában az éjszakának elsőbbsége van a nappalokon. „És lett este és lett reggel — egy nap” — olvashattuk a bibliában. Mert amíg a földművelők a nappalt, amikor dolgozni tudnak, tekintik elsődlegesnek, addig a pásztorok az éjszakát, amikor tudják hajtani az állataikat és a forróság nem készteti tétlen pihenésre őket. Az idézett résznek a pásztor társadalomhoz való kapcsolódását, azaz az éjszaka elsőbbségét a nappallal szemben az arab és a héber szokásokban ma is megtaláljuk. Az ő ünnepeik ugyanis nem reggel, hanem az ünnepet megelőző este kezdődnek. Ugyancsak ezt igazolja egy, Kalahari mítosz is. amelyben az istenség a teremtéskor megtiltja az első emberpárnak, hogy földet műveljen és szaporodjon. Az Ádám mítosznak ebben a változatában, azoknak a pásztor nomád népeknek az élete tükröződik, amelyek az időszámításunk előtti második évezredben Dél-felől jöttek Palesztinába, és az itt lakó, földműveléssel foglalkozó törzseket hosszú harcokban leigázták. Ezeknek a harcoknak az emléke, győzelemittassága tükröződik az embernek mindent maga alá hajtani akaró, mindenen uralkodni vágyó szándékában. A meghódított területen földműveléssel foglalkozó népeket találtak. Ezeknek a mítosza a másik Ádám — illetve teremtés mítosz, amikor az ember nem ura, hanem szolgája a Földnek. Eszerint a földművelés büntetés, a tudás megismerésének a büntetése. A megismerésnek magának kétféle jelentése van. Az egyik jelenti a szekszuális megismerést, a másik a Földnek a megismerését, azaz a földművelést. A bibliában is olvashatjuk „és Ádám megismerte Évát”. Azok a törzsek, amelyek a meghódított területen földműveléssel foglalkoztak, nehéz munkájuknak eredetét valamiféleképpen meg akarták magyarázni. Ennek az eredeti mondának a letisztult változata a bibliában szereplő második Ádám mítosz. „Átkozott a föld temiattad. Tövist és bogáncsot sarjaszt számodra és enni fogod a mező füvét. Arcod verejtékével eszed a kenyeret, amíg vissza nem térsz a földhöz, mert belőle vétettél, mer4t por vagy és porrá leszel.” Ezeknek a szavaknak az értelme világosan megmagyarázza azt, hogy azok, akik alkották, bele lettek kényszerítve egy olyan életformába, amely számukra teljesen idegen volt. És a bűnbeeséssel, de most már nyugodtan mondhatjuk, hogy a megismeréssel (a földműveléssel) csak okot keresnek arra, hogy a sors visszásságait megmagyarázzák. Ki kell mondanunk világosan, amikor a pásztorkodásból a földművelésbe való átmeneti korszakot vizsgáljuk, sőt, ennek a korszaknak mítoszba rögzített maradványait, hogy itt az osztálynélküli társadalom felbomlásáról és az osztálytársadalom kialakulásáról van szó. Az elnyomott és kizsákmányolt dolgozók magyarázzák meg sajátos sorsukat, azt a megaláztatást, amikor másoknak, a kizsák- mányolóknak kell dolgozniok. És ezt a munkát — magától értetődően — kényszernek érzik. A „TEREMTÉSBELI“ ÄDÄM
