Nógrádi Népújság, 1961. október (17. évfolyam, 80-87. szám)
1961-10-14 / 83. szám
t älfiaiv. f‘*3l $f*T3 w V *■55# Állatni Lev*It’fr —najm.aaiEEMsaaMEanniiiiMii ■ iimiaMMWMaHM««—»«gm—otai AZ MSZMP NÓGKÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, 83. SZÁM. Ara 60 FILLÉR 1961. OKTOBER 14. Megyénk országgyűlési képviselőinek egy csoportja az országgyűlés szünetében a második ötéves terv referátumáról beszélgeti Nógrád sokat kap 1965-ig, de többet is vár tőle az ország. — Képünkön: Czottner Sándor, Kri- zsanyik Jánosné, Bódi Já- nosné és Jakab Sándor képviselők Békét akarunk, hogy megvalósíthassuk második ötéves tervünket Kádár János elvtárs felszólalása az országgyűlésben Az országgyűlés csütörtöki ülése elsőnek az 1960. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést tárgyalta, amelyet dr. Dabrónaki Gyula előadó ismertetett. Az ország- gyűlés a jelentést egyhangúlag elfogadta. Ezután Kádár János, a magyar forradalmi munkás- paraszt kormány elnöke emelkedett szólásra. Kádár János beszédének elején ' hangsúlyozta: — Az országgyűlés munkája eredményes volt. Határozatai, a megalkotott törvények meghatározzák a kormány munkáját, irányt mutatnak egész népünknek. A kormányt átszerveztük, megítélésünk szerint azonban új kormányprogramra nincs szükség. A Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya eddigi programunk alapján dolgozik tovább. A mi programunk: a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusa iránvelveinek megvalósítása, az orszáegvűlés által alkotott törvények végrehajtása és megvalósítása az életben. Ehhez annyit tehetek hozzá, hogy hatékonyabb es következetesebb megvalósításra gondolunk, valamint arra, hogy erősítsük munkánk jó vonásait és megszüntessük kétségtelenül meglévő gyenge oldalait. Amikor a kormány munkájáról és programjáról szólok, szeretném emlékeztetni az országgyűlést arra a programnyilatkozatra, amelyet a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya 1956. nov. 4-ének hajnalán hirdetett meg. Ügy gondolom, joggal állapíthatjuk meg, hogy az a program helyes volt és mi becsülettel, eredménnyel harcoltunk megvalósításáért. Ehhez természetesen hozzátartozott, hogy a Magyar Népköztársaság társadalmi életének eszmei ihletője és politikai irányítója, a párt, maga is óriási fejlődésen ment keresztül. Visszagondolva egy nehéz időszakra, most már megállapíthatjuk, hogy pártunk marxista—leninista irányvonala győzött a jobboldali népárulás felett is, és az álbaloldali kalandorpolitika felett is. Ez a kormány tevékenységének, eredményes munkájának előfeltétele volt. Aerogram a közvéleményben gyökeret vert és céljaink követésre találtak. A párt, a kormány és a dolgozó nép harcát jelentős eredmények követték a gazdasági életben és az élet más területein is. A nemzeti jövedelem három év alatt 22 százalékkal növekedett, az ipari termelés kereken negyven százalékkal, a mezőgazdasági termelés 12 százalékkal nőtt, a kultúra felvirágzott. Emelkedett az életszínvonal is. Csak a hároméves tervidőszak alatt százalékkal növekedett az egy főre eső reáljövedelem. Hazánkban uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok Ami a társadalmi fejlődést illeti: erősödött a szocialista ipar, a közlekedés, a kereskedelem, és létrejöttek a szocialista jellegű termelőszövetkezetek. Ezzel hazánkban — most már az egész népgazdaságban — uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. A népi állam megerősödött, a világban tekintélyt szerzett magának. Ma a Magyar Nép- köztársaság a Szovjetunió megbecsült barátja, a szocialista országok családjának megbecsült tagja. Eredményeinket ellenfeleink, sőt ellenségeink is kénytelenek elismerni. Minek köszönhető, hogy a munka ilyen szép eredményeket hozott? Mindenekelőtt a párt helyes irányvonalának, a párt útmutatásának, amellett a nép teremtő munkájának. Munkánk eredményességének harmadik döntő tényezője a Szovjetunió és a többi szocialista ország segítsége. Amikor a kormány átszervezése megtörtént, különböző oldalakról mindenféle vélemények hallatszottak, — folytatta Kádár János — Központi Bizottságunkat és természetesen kormányunkat is már mindenféle istencsudájának elkeresztelték. Azt is mondták, hogy szektásak, A Magyar Népköztá a szocialista építés — Mi marxisták, leninisták, kommunisták vagyunk, bennünket a marxista— leninista elmélet vezet, s hasznosítjuk pártunk és népünk harcainák tapasztalatait. Olyasmiket is mondnak időnként, hogy ez, vagy az a változás azt jelenti, hogy Hruscsov barátai megint előbbre nyomultak. Meg kell mondanom, mi büszkék vagyunk arra, hogy bennünket Hruscsov és harcostársai, a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetői barátjuknak tekintenek. Az említett kommentátorok azt is mondták, hogy Magyarországon most keményebb rezsim következik. Nos, meg kell mondani: a kormány októberben és novemberben sem lesz keményebb, mint volt júliusban, vagy a múlt év januárjában és puhább sem lesz. Ami viszont az említett kommentárok mögött rejlő politikai fel- tételezést illeti, a következőt azért meg kell mondani: ’ a Magyar Népköztársaság makacs és esküdt ellenségei, rendszerünknek és a szocialista eszméknek ellenségei semmi jót ne várjanak a kormánytól! Azt hiszem, ezzel sztálinisták, merevek vagyunk. Elkereszteltek bennünket revizionistáknak is. saság még erősebb, nég lendületesebb lesz sem mondunk semmi újat, mert ez eddig is így volt. Ami viszont a ^kérdés másik és számunkra fontosabb oldalát illeti: a kormány — a párt helyes ösztönzése alapján a népfront-politika szellemében — egész tevékenységét arra építi, hogy szükség van a párttagok és pártonkivüliek, az egész dolgozó nép, az egész nemzet tömörítésére. Kormányunkat a Párt Központi Bizottsága mellett a Népfront elnöksége ajánlotta megválasztásra. Mi ezt megbízásnak vesszük. Törekvésünk a mind erősebb nemzeti összefogás, amelyben világnézetre való tekintet nélkül helye van minden becsületes, tisztességes magyar embernek. Meggyőződésünk, hogyha az eddigi úton megyünk tovább. és valóban képesek leszünk arra, hogy munkánkat tovább fejlesszük, akkor az eredmények sem fognak elmaradni. Bízunk abban, hogy a Magyar Népköztársaság még erősebb, a szocialista építés még lendületesebb lesz és a Magyar Népköztársaság becsülete és tekintélye a világban tovább növekszik. A nemzetközi helyzet kulcskérdése a német békeszerződés megkötése kérdése kétségtelenül a német kérdés rendezése, a második világháború maradványainak felszámolása. Olyan helyzet van jelenleg Európa szívében, amely veszélyezteti, fenyegeti Európa és a világ népeinek békéjét. Meg kell vizsgálni, ki idézte elő ezt a helyzetet és akkor rögtön választ kapunk arra is, hogy ki a felelős ezért. A felelősség az Egyesült Államok, Anglia és Francia-- ország urait terheli. Az Egyesült Államok és Anglia kormányának hivatott képviselői — akik az 1943 és 1945 nyara között lezajlott moszkvai, teherám, jaltai és potsdami tárgyalásokon részt vettek — megegyeztek a Szovjetunióval és nagyjelentőségű okmányokat írtak alá. Azok az emberek, ■ «okik a munkásmozgalom soraiban harcoltak, s akikben valami nemzeti öntudat élt, számontartják ezeket az okmányokat. Emlékezik ezekre az okmányokra a magyar nép is, amely akkor a hitleri csizma alatt, sötét pokolban és éjszakában sínylődött, s kereste a reménysugarat. Mindnyájan emlékszünk rá, amikor a három szövetséges hatalom rádiói tudatták a világgal ezeket az okmányokat. Ezekben a nagyhatalmak kinyilvánítják azt az eltökéltséget, hogy megsemmisítik a fasizmust, a német milita- rizmust és megszüntetik annak forrásait, a nagy német monopóliumokat, soha többé nem fogják megengedni Németországban a hadianyagok és a hadieszközök gyártását, a háborús bűnösöket pedig felelősségre vonják. S mi van ma? Németország egy részén jó pár esztendővel ezelőtt létrejött a Német Szövetségi Köztársaság nevet viselő állam. Mi ebben az államban a jelenlegi helyzet? Adenauerra mondják, hogy öreg, meg merev és nyugatnémetektől is hallottam azt a megállapítást, hogy nem kell már egészen komolyan venni, mert nem gondolkodik reálisan (derültség). Amikor azonban ilyen beszédeket hallunk, felrémlik előttünk 1933, amikor a magyar értelmiség gondolkozó körei is azt hangoztatták: ki az a hóbortos, rögeszmés Hitler, csak nem fogunk egy ilyen ellen harcolni? De gondoljunk arra, hogy az a valóban primitív megszállott, az az őrült milyen katasztrófát zúdított később Európa népeinek nyakába. Természetesen, nem ő egyedül. A német nagytőke, a német mo- nopóltőke csinálta, amely persze le akarta igázni legalább a fél világot, és ha lehetett volna, az egész világot. A német militaristák csinálták! Kádár János a továbbiakban a nemzetközi helyzetről szólott. Mint mondotta, a nemzetközi helyzet bonyolult és az utóbbi időszakban valamelyest éleződött. A helyzet éleződésének közvetlen oka most a német kérdés rendezetlensége. Az amerikai monopóliumok urai, a nagy nyugati imperialista országok — amelyek az Északatlanti Szövetségnek nevezett szervezetbe tömörültek — valamikor 1946 táján letértek arról a vonalról, amelyet a második világháború időszakában követtek, és valójában Hitler nyomdokaiba léptek: világuralomra, a világ leigázására törekednek. Nézzük 'meg szerepüket a német kérdésben. Jelenleg a nemzetközi helyzet központi és kulcsÉs ma Nyugat-Németor- szágban a monopóltőke van hatalmon, amely újra hadianyagokat és harci eszközöket is gyárt, a re- vansizmus, a militariz- mus van hatalmon, ami Európa és a világ népeinek békéjét fenyegeti. Az okmányok egykori három aláírójához egyébként annak idején- negyedikként Franciaország hivatalos és felelős vezetői is csatlakoztak, személy szerint ugyanaz az elnök, aki ma is kormányoz, ma is az elnöki tisztséget tölti be Franciaországban. Ki felel azért, hogy újra létrejött Európa szívében az az erő, amely fenyegetiv a népek békéjét? Világos és egyszerű az igazság megállapítása: a Szovjetunió becsülettel teljesítette, amit a világháború, alatt és közvetlen utána született okmányokban vállalt. És ki nem teljesítette? Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányai nem teljesítették, mert az ő megszállási zónájukban juttatták hatalomra a német monopoltőkét és a német militaristákat. Ez a revansista, agresszív erő és hatalom az Egyesült Államok és a NATO-hatalmak egyszülött gyermeke. Ezt a torzszülöttet ők hozták a világra és a világ népei előtt ők felelnek érte. Ök vették be a saját szövetségükbe a Német Szövetségi Köztársaságot, annak fegyveres erőit ők nevezik saját előőrsüknek •Európa szívében és ők állították büszkén, hogy Nyugat-Berlin számukra a szocialista országok testébe fúróiló ék. Ne próbálják tehát másra hárítani a felelősséget a jelenlegi feszültségért. Van itt egy másik, nem is csak egyszerűen politikai kérdés: 1943. októberében Moszkvában az Egyesült Államok, Anglia és a Szovjetunió képviselői nyilatkozatokat tettek. Ezekhez a nyilatkozatokhoz később Franciaország is csatlakozott. Az egyik nyilatkozat pélSpeidel tábornok Francia- országban megszállóként működött, és felel azokért a kegyetlenkedésekért, amelyeket ott a hitlerista haderők elkövettek. Nem a világ valami eldugott zugában van, hanem Párizsban, mint a NATO európai szárazföldi csapatainak főparancsnoka. Hasonló a helyzet Heusin- ger volt náci tábornokkal, aki viszont Washingtonban található, mint a NATO katonai tanácsának elnöke. Ugyanígy egy Wagner nevű, volt náci ellentengernagy ma is ellentengernagy, és a NATO tengeri erői egy részének fő- parancsnoka. Bonn fegyveres erőinek jelenleg olyan volt náci tábornok a főparancsnoka, akit a Szovjetunióban, mint háborús bűnöst elítéltek. Ki az hát, dául azokról a kegyetlenkedésekről szó, amelyeket a német náci hadsereg a Szovjetunió területén és más országokban elkövetett. Példátlan tömeggyilkosságokat, addig nem látott gazságokat hajtottak végre. ,,A kegyetlenkedésekről” című nyilatkozatban a következőket mondották a náci hóhérokról — érdemes erre emlékezni: „A három szövetséges hatalom azokat a német tiszteket, akik kegyetlenkedésekért, mészárlásokért és kivégzésekért felelősek, vagy azokban hozzájárulásukkal részt vettek, vissza fogja küldeni azokba az országokba, amelyekben aljas cselekedeteiket elkövették, hogy a felszabadított országok saját törvényeik szerint .vonhassák őket felelősségre és ítélkezhessenek felettük ...” Ezt a nyilatkozatot annak idején mi is olyan igazságos álláspontnak tartottuk, amelynek érvényesítéséért harcolni kell. Van ennek a nyilatkozatnak egy része, amelyben az áll, hogy ezeket a bűnösöket a világ legtávolabbi zugáig üldözni fogják és kiszolgáltatják őket, bárhol is legyenek. Ez is tetszett nekünk. Nos. hogyan fest ez a jelenlegi NATO-gyakorlatban? Nehéz volna rövid idő alatt személy szerint felsorolni azokat a bébi zonyítottan ke- gyetlenkedö fas:szta hóhérokat, akik ma olyan területen és körben működhetnek, ahol a NATO-hatalmak- nak — ha akarnák — nem is nagyon kellene őket keresniük. Csak kezüket kellene kinyújtaniok és megfoghatnák őket, s ahogyan a nyilatkozatban szerepel, átadhatnák vádlóiknak, azoknak a népeknek, amelyek ellen kegyetlenségeiket elkövették. Példaképpen három nevet említek. aki megtartotta a megegyezéseket és ki az, aki nem tartotta meg? Korábban a megszállt Németországban — mielőtt ott kialakultak volna az önálló államok — valóban megszállási zónák voltak. Abban a zónában, ahol a Szovjetunió volt, monopolisták nem jutottak hatalomra, nácik'nem jutottak főparancsnoki tisztséghez, hanem felelősségre vonták és megbüntették azokat, akiknek megbüntetésére a nagyhatalmak ünnepélyesen fogadalmat tettek és megállapodást kötöttek. Az USA-ról és a NATO- ról nem lehet lemosni azt a gyalázatot, ami azáltal szállt reá, hogy az embertelen szörnyűségeket elkövetett vadállatokat ma fontos funkciókban tartja és kivonja a büntetés alól. (Folytatás a 2. oldalon) üagyon jól emlékszünk a második világháborúra
