Nógrádi Népújság, 1961. szeptember (17. évfolyam, 70-79. szám)
1961-09-02 / 70-71. szám
MUNKÁJUK DICSÉRETE,.. Néhányati azok közül, akik a szénbányászat 16 éves fejlődésében és a mostani jubiléumi versenyben élenjárnak A költő szavával kell élni - bár nem a bű- nyászokra írta. De talán mégis legjellemzőbb azokra az emberekre, akik nap mint nap le- szállnak a föld mélyébe, hogy felszínre küldjék az élet egy molekuláját, a szenet. Az élet molekulája, mert fény árad utána városban és falun egyaránt, utcákon és lakásokban, ott, ahol emberi élet van. Az élet molekulája, mert a szén nemcsak a kultúrát, az energiát jelenti, hanem megtaláljuk gyógyszeriparunkban, vegyiparunkban, végső soron hol így, hol úgy, de mindenütt. És ezt az ember, a bányász, a mér-* nők idézi elő. Éppen ezért jellemző rájuk a költő szava: „Mind hősök ők, mind hű és hazafi. ..” A XI. Magyar Bányásznapon, a nógrádi bányászkodás 100. évfordulóján nemcsak megyénk, de az egész ország büszkén emlékezik meg a nógrádi bányászokról. Ma is győztes széncsatákat vívnak szocialista társadalmunk felépítéséért. A sok ezer közül egy csokrot készítettünk, elismerésképpen . . . DOMONKOS ISTVÁN: A mi- zserfai bányaüzem szocialista brigádjának vezetője. Nem a legidősebb bányász a szénmedencében, de éppen 25 éve annak, bogy elszegődött e nehéz fizikai munkára. Több kitüntetés boldog tulajdonosa. A munkaérdemérem után ezen a bányásznapon is újabb kormánykitüntetést vesz át. A 15 fős . csapata — amely kamrafejtésen dolgozik — ebben az évben 120 százalékos átlagteljesítményt ért el. LAVAJ JANOS: A kányási bányaüzemben 60 fős frontbrigádnak a vezetője. 111 százalékos átlagos teljesítményt mutatnak fel a bányásznapi munkaversenyben. Azt vállalták, hogy 1200 csille szenet termelnek terven felül, s ezzel szemben már több mint 4200 csille szenet küldtek terven felül a felszínre. Csapata a technológiai utasítások betartásával is magára hívta a szénmedence vezetőinek figyelmét. .SCHEFFER PÉTER főmérnök évek hosszú sora óta eljegyezte magát a kányási bányaüzemmel. A műszaki fejlesztés terén ért el kiváló eredményeket. Megvalósította a tömegtermelő munkahelyek, a frontfejtések üzemeltetését, ahonnét a bánya termelésének több mint 50 százalékát termelik. Irányító készsége, műszaki tudása is elősegítette, hogy a tízéves bánya éppen a centenáriumi munkaversenyben nyerte el negyedszer az élüzem címet. BARABÄS ISTVÁN, a szorospataki bányaüzem kiváló dolgozója. Jó eredményét úgy éri el, hogy maradéktalanul kihasználja a 480 percet. Legfőbb törekvése az ifjúság nevelése. Csapatának most is több, mint fele fiatal munkás, akik részt vesznek politikai és szakmai továbbképzésben. Elnyerték már a szocialista brigád címet is. Éves vállalásukat — amely 110 százalékos volt, 114,9 százalékra teljesítették. KOTROCZÖ ELEMÉR elővájási vájár, a mátranováki bányaüzemnél. Csurgó-táró körletben dolgozik, mint brigádvezető. Rajta és munkatársain is múlik, hogy a bánya új fejtésre váró szén- vagyonnal rendelkezzék, pótolni tudják a lefogyott munkahelyeket. Kotroczó Elemér és munkatársai derekas munkát végeznek. A bányásznapi munkaversenyben 139.5 százalékra teljesítették termelési előirányzatukat. HODOSI MIKLÓS fiatalember még, nem régen került a kazári bányaüzem Tőkés-aknájához. Jelenleg frontfejtésen dolgozik, ahol elismerő munkát végez. Megbirkózik a front nehézségeivel, nem ismer nehézséget. Odaadóan dolgozik és munkatársait is biztatja a jobb eredmények elérésére. Nagyszerű termelési sikeréért ezen az ünnepen veszi át a Bányászati Munkazászló kitüntetést. SZALAI JÓZSEF már csapat- vezető vájár Ménkesen. Tizennyolc fős csapatnak a vezetője. Ezen a napon tízéves vájárságát ünnepli. A tokaji földmunkás parasztgyerekből kiváló vájár, nagyszerű munkásőr lett. A kétgyermekes édesapának amellett, hogy átlagosan 130 százalékos teljesítést ér el, arra is jut ideje, hogy részt vegyen társadalmi életünkben, hogy példamutatásával, akaraterejével másokat is jobb munkára serkentsen. SZEBÉNYI FERENC főmérnök a szorospataki bányaüzemnél. Éppen egy hete annak, hogy bányaüzeme immár tizedszer ünnepelhette az élüzem avatást. És ebben nem kis része van a bánya főmérnökének. Műszaki szaktudása, energiája, irányító készsége, a műszaki középkáderekre is hatással van. A bányásznapi és a centenáriumi munkaversenyben a szorospataki bányaüzem a legjobb eredményt tudja felmutatni. CSERNÄK ISTVÁN vájár Tiri- besen dolgozik. Kilenc fős átépítési csapatnak a vezetője. 1961. első félévében átlagosan 121,4 százalékot értek el. A mennyiségi termelés mellett példamutató csapatával együtt a munkafegyelemben is. Hiányzás, vagy baleset hosszú idők óta nem fordult elő ezen a csapaton. Ezért a legutóbbi termelési tanácskozás Csernák Istvánt a „Kiváló dolgozó” oklevél odaítélésére fogadta el. CZIKORA LÁSZLÓ a kistere- nyei bányaüzem pócsházi üzemegységénél dolgozik. A 11 fős csapat elhatározta, hogy munkájukkal, magatartásukkal kiharcolják a szocialista munkabrigád cím elnyerését. Sáros, vizes munkahelyen nehéz körülmények kö- Eött dolgozik a csapatvezető és munkatársai. Mégis eredményük olyan, hogy méltóak lehetnek e c.ím elnyerésére. GAJDAR PÁL vájár Székvölgyön, a zagyvái bányaüzemnél dolgozik. Mint korábban, ma is ragaszkodik az újhoz. Kísérleti pásztafejtésben dolgoznak, amely igen jó eredményt hoz a csapatnál. Növekedett az egy főre eső teljesítmény, de emelkedett a termelés is ezen a csapaton. A 27 fős csapat a kísérleti pásztafejtésben eddig 120,8 százalékos teljesítményt tud felmutatni. VARGA GÉZA abban a szénmezőben dolgozik ma, ahol ezelőtt száz évvel kezdődött meg a nógrádi bányászkodás. A sál- gó—rónai bányaüzem egyik legkiválóbb vájára. Fegyelmezett magatartása, a munkára való készsége azt bizonyítja, hogy méltó utódja őseinek. A centenáriuúifi munkaversenyben elért kimagasló eredményeivel, a salgó-rónai bányaüzem, de az egész szén- medence élenjáró bányászai közé tartozik. ucit'jákné a hányában... Megbolygatott méhkashoz hasonlított a felolvasó. Szavak röpködtek a dohányfüstös levegőben, s a telepítő aknász hangosnak indult szava ernyedten szállt a bejárat felé. Aztán egyszerre mintha elvágták volna a dübörgéshez hasonló zajongást. Mondatfoszlányok hangzottak, először halkan, majd egyre erősebben. — ... még csak az hiányzik, hogy magunk mellé vegyünk valakit. Nem, arról szó sem lehet! — törtek elő a hangok a kivörösödött Méhes szájából. — Nem maga mondja meg, hogy hány ember lesz a csapatom, hanem én! Vegye tudomásul, hogy az elővájás- nak menni kell, mert különben nem lesz meg az új front levegőellátása — kontrázott Varga, az aknász. Ezért lett a nagy csend. Már mindenki részese a vitának, kíváncsian figyelték az aknász és a csapatvezető vájár összecsapását. Jóval elmúlt már a beszállás ideje, amikor a vita eldőlt. Hiába volt a hatalmi szó, a Méhes csapat nem vállalt új embert a csapatba. S így megfogyatkozott létszámmal, de azzal az ígérettel indultak munkahelyükre, hogy JPWW 4-en adják ki a napi egy métert. ... És a Méhes csapaton ezen a napon megkezdődött a hajrá. Megszűnt a füstre- várás alatti hosszú beszélgetés, a késői kezdés, a korai kiszállás. Az üzemvezetőség nem tudta ezt, csak az aknász jelentéséből értesültek, hogy Méhes Mihály szocialista címért küzdő elővájó brigádja megfogyatkozott létszámmal is teljesíti a tervét. Igen, a Méhes brigád megfeszített munkát végzett. Még csak az ácsolat helyét készítették el, amikor sistergő hangon felzúgott a fúrógép. S mire az ácsolat elkészült, már a robbanó lyukak is elkészültek. A jövesztés után nem volt egy cigarqttányi szünetük sem, sőt majdnem megverték a szállítót, ha nem biztosította az üreset. Dolgoztak, mintha a tatár, vagy a mesebeli bányarém hajtaná őket. Dolgoztak a balesetet szenvedett Torják Péter helyett is. Munkájuk hajtóereje a sértett hiúság, az elkeseredés volt. De hát hogyisne! Azt vállalták, hogy önhibájukból nem lesz baleset. S most tessék, a verseny utolsó szakaszában Torják könnyelműsége elütötte őket a szocialista címtől. Hiába teljesítették túl az elővájási tervet, csökkentették a robbanóanyag felhasználást, és újra felhasználták a kirabolt bányafái. Minden hiába volt... S most már ha a címet nem is, de a becsületet akarták megtartani. Nem akarta a csapat egyetlen tagja sem, hogy nevük a versenytábla első helyéről elkerüljön. Ezért dolgoztak, ezért hajráztak. S napközben gyakran hangzottak el félmondatok: — Nekünk kellett volna vigyázni ... Jól nézünk ki... Csak ez hiányzott nekünk ... — x — A Karancs dús erdeje féltőén őrizte bántó kéz elől a kis települést. A kis piros süveges házikókban laktak a faluból kitelepült fiatalok, bányászok valamennyien. S most ezen a meleg, nyári délután az asszonyok kis csoportba verődve tárgyalták a tragikus eseményt. — Azt mondom, örökre nyomorék lesz. — Sajnálom hiszen, olyan rendes ember volt. — Szegény Ilonka. — Mi lesz a kis Péterké- vel? A sajnálkozásokat Torjákné megjelenése szakította félbe. A hirtelen beállott csend szinte bántóan hatott, s a könnyeivel küzdő fiatal asz- szonyka önmardosóan mondta. — Én vagyok a hibás. E11 mondtam Péternek, hogy vegyük meg bányásznapon a televíziót, a telepen az elsői. Azért hajtotta magát... Igen hajtotta, s hajtották, így fogalmazták meg később e beszélgetést a kis telep asz- szonyai, s nem is beszéltek a balesetről másképp, mint az üzemvezetés hibájáról. Igen, mert ha nem hajtanák azzal a normával úgy az embereket, nem lenne baleset. — x — Két idegen poroszkál a kistelep útján. Kiváncsi gyerekek veszik őket körül, s a nagyobbak szívesen kalauzolják Torjákékhoz. Még át sem lépték az idegenek Torjákék küszöbét, amikor az esemény híre a telepen végigfutott. Egymást kérdezgették, kik lehetnek a jövevények, de választ senki sem tudott. Talán egy félóra is eltelt, amikor Torjákné kikísérte a hét idegent, s Lavajné szerint a baleset óta először ekkor jelent meg egy szende mosoly a fiatalasszonyka arcán. Azt azonban nem tudta meg senki, kik voltak a rejtélyes idegenek. Csak sejtették, hogy Torjákné másnapi útrakelését a látogatók idézték elő. De hogy hová ment kora reggel az jó ideig titok maradt. — x — Az asszonyka látogatása a bányában nem maradt szótlanul. Különösen Méhest emlegették sokat, aki nem volt rest az akna szájához kimenni, hogy azt a nőt a bányába vezesse. Volt aki gúnyosan meg is jegyezte: — Ezért aztán kár volt nekik úgy hajrázni, ha most meg elcsavarogja az időt... Méhes azonban nem zavartatta magat. Kísérte az asz- szonykát. Már ott voltak a sikló alján, ahol a csapat többi tagjai várták a jövevényeket. S innen már lámpákból font fénykoszorúval kísérték beteg társuk feleségét. Az asszonyka félszegen lépegetett, fejét minduntalan felfelé forgatta, mintha csak várná, hogy a tonnányi kövek menten összeszakítjak az öles fákat. Csak az adott számára erőt, hogy férje is itt dolgozott, s végre saját szemeivel láthatja azt a sok-sok érdekességet, amiről Péter minduntalan beszélt. Láthatja a csapatot a félelmetesnek tűnő földalatti folyosón ... Ott ültek a vágat szélén. Molnár mozog csak serényen a gyámlyuknál, majd hóna alatt derékvastagságú fát állít a kimélyített gödörbe, s oldalról megbiztosítja ... Méhes feláll, s szinte kézenfogva vezeti Torjáknét közelebb. majd csendes hangon beszélni kezd. — Éppen így nézett ki a munkahely mint most. Acso- láshoz készülődtünk akkor is. Péter ásta a gyámlyukat, de 17 centi helyett csak 3—4 centi mélyet készített. Aztán, mint aki jól végezte dolgát a stangával kitámasztotta, s hozzáfogott a főtefa kifaragásához. Hogy könnyebben végezze a lapolást, letérdelt, s ekkor történt a baj. A láb a gyámlyukból kicsúszott, a stanga félrefordult, s Péter lábára zuhant... Egy pillanatra megáll, kémlelni az asszonyka arcát, s csak ennyit mond. — Mindez azért, mert Péter könnyelmű volt. — Micsoda, az én Péterem? — kiált harciasán az asszonyka. — Igen, mert ha jobban vigyáz. megtartja a szabályokat, nem éri baleset. Lett volna televíziójuk, s mi is elnyertük volna a szocialista címet... — x — Már rég lehullottak a falevelek, az erdő mély álomba borult. Már otthon van Torják Péter. Törött lába helyrejött, s reggelenként újra munkába indul. Felesége most is, mint máskor maga csomogol- ja az elemózsiát, s a csók után suttogja a búcsút: — Vigyázz magadra, ne légy könnyelmű ...
