Nógrádi Népújság, 1961. szeptember (17. évfolyam, 70-79. szám)
1961-09-27 / 78. szám
2 NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG A költségvetés és a tanácsok 1961. szeptember 27. Jól sikerült az Acélárugyár KTSZ-szervezeténél az oktatási év előkészítése T'anácsaink most mun- kálkodnak az elkövetkezendő esztendő költség- vetésének elkészítésén. Körültekintő munkát kér ez a feladat, mert hiszen ahogy lefektetik a költségvetést, meghatározzák annak anyagi szükségletét, a jövő esztendőben úgy gyarapodik megyénk. Nagyon fontos feladat tanácsaink életében a költség- vetés lefektetése. Éppen ezért — hogy megfelelő tanulságokat tudjunk levonni — érdemes feleleveníteni az idei költségvetés végrehajtását. Erre annál is inkább szükség van, mert ha mérlegre tesszük, hogy tanácsaink ez évben a költségvetést miként hajtották végre, megállapíthatjuk: sok kívánnivaló maradt utána. Megyénk Lakosságának, szociális és kulturális szükségleteit szolgáló intézmények működéséhez, a gazdasági és igazgatási feladatok ellátásához, a beruházásokon és a községfejlesztési összegen felül ez évben több mint 260 millió forint áll rendelkezésére tanácsaink költségvetésében. Ilyen nagy összeget kaptak tanácsaink, hogy a megyénk fejlesztésének végrehajtásához megfelelő pénzeszköz legyen. A szociális és kulturális intézmények a lakosság szükségleteit csak úgy tudják legjobban kielégíteni, ha a még hiányzó szakmai felszereléseiket pótolják, a meglevőket korszerűsítik, épületeket, gépeket felújítják. A tanácsoknak tehát a költségvetés maradéktalan felhasználása, az abból adódó feladatok hiányok nélküli végrehajtása, a lakosság ellátását, életének szebbé tételét jelenti. Ezért ennek a feldatnak a végrehajtása a tanácsok elsőrendű tevékenységei közé tartozik. A z első félév folyamán tanácsaink a költség- vetési összegből 115 millió forintot használtak fel. Ebből az összegből 4 millió forintot az intézmények felújítására fordítottak, egymillió 700 ezer forintért szakmai berendezést és felszerelést vásároltak, 300 ezer forint értékért pedig kisebb építkezéseket végeztek. Említésre méltó, hogy felújításra és korszerűsítésre került többek között a salgótarjáni rendelőintézet gyermekosztálya, a Salgótarjáni Közegészségügyi éS Járványügyi Állomás új épülete, a balassagyarmati leány és fiú diákotthonok, Balassagyarmaton az autóbusz áthelyezésével kapcsolatos út és villany- hálózat átalakítása, Borsos- berény, Karancslapújtő, Vizslás és Zagyvapálfalva községekben óvodák és ehhez hasonló hasznos, az emberek életét megkönnyítő feladat. Mindezek mellett nagy gondot fordítottak a műszerek és egyéb szakmai felszerelések beszerzésére. Többek között a kórházak 400 ezer forintért, a rendelőintézetek 80 ezer forintért és így sorolhatnánk tovább a költség- vetésben meghatározott ösz- szegek felhasználásának nagy hasznosságát. Megyénk területén nincs is egyetlen tanácsi szerv sem, vagy tanácsi intézmény, amelyeknek a költségvetésében valamilyen beszerzési, felújítási, karbantartási munkálatok elvégzéséhez ne lenne a költségvetésben előirányzott pénzösszege. Minden községi tanácsnak van, és hogyha nem tudta azt hasznosítani, akkor az elsősorban a munkájában meglevő fogyatékosságokból ered. Érdemes bepillantást tennünk arra is, hogy egyes községi tanácsaink milyen mulasztásokat követtek el, amikor elhanyagolták a költségvetéssel járó feladatok végrehajtását. Még napjainkban is mindig van több olyan intézmény, vagy községi tanács., ahol hiába van meg a pénzfedezet, nem gondoskodtak időben a felújítási szerződések megkötéséről, az anyag biztosításáról, a szakmai és egyéb felszerelések beszerzéséről. Patak, Galga- guta, Drégelypalánk községekben levő államosított házak felújítására megvolt a megfelelő pénzösszeg, de a községi tanácsok az első félév folyamán még csak szerződést sem kötöttek arra vonatkozólag, hogy az államosított házak esetleges rongálódását megelőzzék. Buják és Tar községekben útfelújítást kellett volna végezni, Megvolt a munkához a megfelelő pénzösszeg, de a községi tanácsok nem gondoskodtak az előirányzott ösz- szeg felhasználásáról. Pásztón és Mátraszőllős községekben a költségvetésben biztosított pénzösszegből az óvodákat lehetett volna az első félévben rendbe hozni. Nem végezték el. Kisbágyon, Szirák és Ecseg községekben a művelődési otthonok várnak tatarozásra, de a megfelelő anyagi fedezet ellenére sem végezték el a munkát. Nagyon kirívó Mátranovák község ezzel kapcsolatos helyzete. Mintegy negyedmillió forintot kaptak az iskola felújítására, de még ezideig hozzá sem láttak a munkához. Az eredményes munkálkodás mellett tehát ilyen nagy fogyatékosságok is találhatók a költségvetések fel- használásánál. A év végéig még minden bizonnyal az 1961-es költségvetés összegeiből sok hasznos dolgot megvalósítanak tanácsaink. De, mert előfordult az évek során nem egy esetben a költségvetési feladatok végrehajtásában fogyatékosság, legyen tanulság tanácsaink előtt és mikor 1962- re terveznek, akkor már úgy tervezzenek, hogy annak a végrehajtása a legteljesebb mértékben biztosított legyen. Ehhez pedig az szükséges, hogy legyenek körültekintők, kössék meg a költségvetés végrehajtásának biztosítására a megfelelő intézményekkel a szerződést. Pontosan, körültekintően mérjék fel a lehetőségeket, hogy biztosítva legyen a dolgozó emberek érdekében elsősorban: az az összeg, amelyet az államunk biztosít, gyümölcsözhessen. A Salgótarjáni Acélárugyárban ez évben sokkal alaposabb, sokkal körültekintőbb munkát végzett a KISZ szervezet az oktatás megszervezése területén, mint az előző években. Már a kiválogatásnál figyelembe vették a hallgatók előképzettségét, politikai jártasságát. Éppen ebből adódóan az eddig megszokott két- három oktatási formát még nyolccal bővítették. így a hallgatók egy-egy fokozaton Takarékossági nap volt Berkenyén A közelmúltban jólsikerült Takarékossági Napot rendezett az Országos Takarék- pénztár Berkenyén a tanács, az iskola és a helyi szervek közreműködésével. A kora délutáni órákban kerékpár versennyel és labdarúgó mérkőzéssel kezdődött, a műsor, majd a labdarúgó pályán felállított szabadtéri színpadon kultúrműsor következett, ahol a helyi KISZ zenekar, a férfi énekkar és színjátszó csonort szerepelt megéredemelt sikerrel. Nagy tetszéssel kisérte a közönség a műsor keretében megrendezett vetélkedést, melynek első három helyezettje jutalomban részesült. Berkenyén nem maradt el a várt eredmény, mert a tájékoztató és felvilágosító műsorral egybekötött Takarékossági Nap után mind többen keresik fel a posta- hivatalt, hogy átmenetileg megtakarított pénzüket betétbe helyezzék. A község betétállománya két hét alatt több mint 15 százalékkal emelkedett és a legjobb úton halad, hogy elérje a Takarékos község szintet. általában, egy szinten mozognak a politikai fejlettséget illetően. Ez viszont azt eredményezi, hogy egyeseknek nincs kisebbségi érzésük, bátrabban mernek hozzászólni a föltett kérdésekhez. így kialakulhat egy egészséges vita a foglalkozásokon, ami viszont a fejlődést teszi lehetővé minden hallgatónál. Miég a most üzembe kerülő 14—16 éves KISZ-en kívüliekre is gondoltak, mert részükre a Világ térképe előtt című tanfolyamot biztosították. Itt általában szemlélteÉvről-évre egyre több tanácsi vezető és dolgozó kapcsolódik be az oktatási, művelődési munkába. Számos tanácsi vezető és dolgozó vesz részt az idén is állami oktatásban. Egyetemen és főiskolán hat megyei, 11 járási és 5 községi tanácsi vezető, illetve dolgozó tanul. Nyolcvanötén vesznek részt középiskolákban az általános műveltség megszerzésében. A Tanács Akadémián 16-an tanulnak az idén. Az államigazgatási továbbképzésben 13 tanácsi vezető vesz részt. Ketten pedig a pártiskolán gyarapítják politikai műveltségüket. A tanácsi vezetők és dolgozók tanulását úgynevezett továbbképzési munkaközösség irányítja, kiséri figyelemmel. A munkaközösség külön gondot fordít azokra, akik még nem vettek részt szakmai oktatásban — azaz államigazgatási, vagy Tanács Akadémiai továbbképzésen — és ismét külön programot dolgoznak ki a már iskolát végzettek továbbfejlődésére. tő eszközökkel is bemutatnak egy-egy országot, vagy földrészt. A jobb előkészítő munkát bizonyítja az is, hogy mintegy 90-nel több fiatalt szerveztek politikai oktatásra, mint az előző évben. Az 1961—62-es Oktatási évben 180 fiatal vesz részt KISZ oktatáson. Kétszázötvenhatan pedig a KISZ keretén belül pártoktatásban részesülnek. Mindezek mellett igen sokan tanulnak még szakmai tanfolyamokon és különböző állami oktatáson. Elsősorban tsz üzemgazdasági és termelési kérdésekkel foglalkoznak az év közben megrendezett szakmai továbbképzés alkalmából. Akik viszont még nem, végeztek semmiféle államigazgatási tanfolyamot, azok az öthónapos államigazgatási iskola anyagából sajátítják el a legfontosabb tudnivalókat, mindenekelőtt a mező- gazdasági nagyüzemek további szilárdításának erősítésével kapcsolatos tennivalókat. Az apparátus tagjai, járási, megyei és községi szinten vesznek részt szakosított oktatásban. Megnyugtató, hogy a tanácsi vezetők és dolgozók az idén is egyre nagyobb számban tanulnak, művelődnek. Miieden tanácsi dolgozó egyénileg is továbbképzi magát, államigazgatási szaklapokat. folyóiratokat, mezőgazdasági könyveket tanulmányoz. hogy minél sokoldalúbban segíthessen a község, járás, illetve megye életének irányításában. —•»»— Egyetemen, középiskolákban, Tanács Akadémián tenulnak, fejlődnek a tenácsi vezetek és dolgozók Nesze neked munkavédelmi hónap! KÉT NAPON ÁT SZEPTEMBER 11-E ÓTA munkavédelmi hónap van az Acélárugyárban. Ezt a munkavédelmi hónapot én valahogy, úgy képzeltem el, hogy bár egész esztendőben minden hónapban újra és újra felülvizsgálják a gépeket, védőberendezéseket, villamos hálózatot, s tudj’isten, még mi mindent, de ebben a hónapban akkora nyüzsgés van, hogy egymást érik az ellenőrzések, s írnak, jegyeznek minden hibát, megjelölnek minden munkahelyet, amely a legkisebb veszélyt is jelentheti a munkásnak. S utána persze jönnek a gyors intézkedések. Naív elképzelés volt, bevallom töredelmesen. Mert ez a munkavédelmi hónap is úgy fest, mint a népművészeti hónap. Ugyanis onnan tapasztalom, hogy van, mert láttam plakáton, ki van írva. De míg ez utóbbitól túlságosan nem fáj a fejünk, a munka- védelemmel nem babra megy a játék, sőt, ellenkezőleg, hogy úgy mondjam, vérre megy. Tévedés ne essék, nem akarom én most a vészharangot megkongatni, dehát azért meg fognak bocsátani nekem az illetékesek egy kis nyugtalanságért. Tudniillik annak örül az ember, mikor hallja: az új igazgató kezdet-kezdetén keményen számon kérte a munkavédelmi intézkedéseket, csökkent is a balesetek száma az Acélárugyárban, csakhát,. ahogy észrevettem, egy csöpp okunk sincs a másik oldalunkra fordulni, és pihenni a babérainkon. jártuk a gyárat a Szakszervezetek Megyei Tanácsa munkavédelmi felügyelőjével. Egy sereg olyan hibát fedeztünk fel, — felfedeztünk, ez túlzás, annyira szembeötlőek voltak —, amelynek bármelyikéből, bármikor súlyos baleset származhat. Bekukkantottunk ide is, oda is, aztán kértük az üzemvezetőtől a havi biztonsági szemléről a jegyzőkönyvet. S bizony, azokból a hibákból, amiket mi láttunk, édeskevés volt a jegyzőkönyvben. Viszont a felelősség, a tennivalók áthárítása az van, s valamiféle megnyugvás: csökkent a balesetek száma. De vigyázat, a jég nem ott törik el néha. ahol a legvastagabb. Hát még ha nem is olyan vastag! A kovácsológyár szerszámüzeme például közösködik a csavargyárral. A közlekedési út nincs kijelölve, itt is, ott is csavarhalmok domborulnak az út közepén. S mondanom sem kell, a fő probléma: kinek, melyik üzemegységnek kell biztosítani az út kijelölését és szabadon hagyását. Majd ha valaki felbukik egy csavarbuckán és összetöri magát — akkor intézkednek? Megnéztük ugyanitt a köszörűgépeket. Először szorgalmasan jegyezgettük a gépek nyilvántartási számát, aztán én legalábbis felhagytam ezzel. Minek, hiszen egy sincs, nmelv el lenne látva''biztonságot nyújtó védőberendezéssel! A védőburkolat valamennyinél vékonyabb az előírásosnál, van amelyiket csak az imádság tartja, mert az az egy csavarocska már erre alig-alig képes. Van amelyikről le is veszik a védőburkolatot, mert úgyis csak olyan, mintha nem is lenne, a menetmarók számára pedig nincs is alkalmas köszörű, a közönségesen meg zavar a védőburkolat. S köszörül rajta a lakatos, — hogy vígan, azt nem merném állítani — s mellesleg, szívja a rengeteg port a tüdejére, mert elszívóberendezés sincs. Lehet, hogy valaki úgy jár majd itt is, mint a Karancskeszi Gépállomáson két évvel ezelőtt: szétvágta a gép a követ, az meg a köszörűst. Akkor már késő lesz intézkedni — egy munkás számára legalábbis késő... . VAN EBBEN AZ ÜZEMBEN jónéhány, különböző műveletet végző présgép. Valamiben hasonlítanak egymásra: biztonsági automata kapcsoló egyen sincs. Védőlemezt ugyan felszereltek majd mindre, de ez annyi, mint döglött lónak a patkolás, együtt mozognak a géppel, s nincsenek automata kapcsolóhoz kötve, hogy az szükség esetén megállítsa a motort. Két hete egy asszonynak itt levágta az ujját a gép. Amint hallom, akkor azt kérték az üzem vezetői a főmérnöktől, hogy állítsák le ezeket a préseket. Nos, ez valóban pofonegyszerű: ha nem dolgoznak a gépek, nem létezik baleset. Csak akkor termelés sincs ám! Hát persze, hogy a főmérnök nem engedett meg ilyesmit. De jó lenne, ha tessék-lássék intézkedést sem engedne meg. Ami pedig a két öntödét illeti: hogy a 'közlekedési utak szabadon hagyásával itt is baj van, vagy hogy az egyik ventillátor motor-tengelyén nincs védőburkolat, vagy hogy az öntvénytisztító mellköszörűkön az elszívó berendezést a gyári TMK nem képes tisztességesen megjavítani, s emiatt az öntvénytisztítók annyi port szívnak, amennyi sok lenne az összes TMK lakatosnak, szerelőnek együttvéve, az csekélységnek hat a legnagyobb hiányosságok mellett. Azt mondja az egyik munkás: — Elvtárs, falun szidják áz aszályt, van is valami igazuk, de nekünk jó, ha nem esik, mert különben jobban megázunk, mintha kint lennénk a szabad ég alatt. Mikor a munkavédelmi felügyelő sorolja az üzemvezetőhelyettesnek a kisebb hiányosságokat, az igencsak méregbe gurult: — Hát miért nem azt mondják az elvtársak, hogy az üzem beázik, mert a teteje, mint a szita. És nem létezik, hogy kijavítanák! Tol- dozgatják, foldozgatják, de a réseket lassan már befedni sem bátorságos, mert ahhoz fel kell mászni a tetőre; és ha az leszakad, az ember alatt?... Együtt éreztem én ezzel az elvtárssal nagyon, hogy olyan ideges lett, bár a munkavédelmi felügyelővel kár vitatkozni. Az a törvény végrehajtását kéri számon. Viszont az az igazság, hogy ez ügyben az acélöntődé vezetői már ostromolták a gyár vezetőit is, kevés látható sikerrel. A VASÖNTÖDÉBEN sem sokkal különbek az állapotok. Például,' hogy a kisebbeken kezdjem: egyetlen darukezelő lába alatt nincs gumi, vagy PVC-szőnyeg, nincs kesztyűjük, a vezetőfülke ajtaja nem zárható, a biztosíték-szekrény sem; a biztosítékok közt akad szép számmal, amelyik „meg van patkóivá”, ez is szabálytalan. A hordozható formaszárító gép kábelje acélszálból szőtt burokban van, s miután a gép többször került folyékony vassal telt üst alá, s az néha meg is billen, a kábel a forró vastól megrongálódik. Ehhez már csak a 380 voltos feszültséget tessék hozzászámítani, meg egy-két munkást, aki véletlenül megérinti a kábelt, vagy a gépet. Még eddig nem ütött agyon senkit, de mindenesetre kerülik a táját is, mint róka a vadászt. S ez még mindig apróság, ha azt veszem, hogy az üzem egész viilamosberendezése rossz, életveszélyes. S az átszerelése húzódik innen-on- nan két éve. Van itt egy felvonó is, amely vagy két emelet magasságba szállítja a kúpoló etetéséhez az anyagot. Ezen a felvonón van jelzőcsengő, de nem működik, van végkikapcsoló, de nem működik. Kipróbáltattuk a végkapcsolót a kezelővel. Persze nem fölfelé, mert attól féltünk, hogy kimegy a tetőn a lift, hanem lefelé. Hát megállni megállt a földszinten, mert hová is mehetne tovább, de aztán villany- szerelőt kellett hívni, hogy újra üzemképessé tegye a motort. Már most, ugye sejtik, hogy sűrűn szidják ezekben az üzemekben a TMK-t, beleértve a villanyszerelőket is. Üzemzavar alkalmával mondogatják: „A halálért kéne őket elküldeni, sokáig élnénk.” A munkájukról is gyakran az a véleményük, hogy csapnivaló. Van viszont az éremnek másik 'oldala is. Csak az itt felsorolt hibák közül is bőven lehet választani olyat, amit az üzemek helyben, senkire sem várva elvégezhetnek, nem beszélve arról, hogy nagy a rendetlenség, piszok ott is, ahol ez egyáltalán nem indokolt. De prüszköl a TMK is, hogy képtelen elvégezni, annyi a dolga, azt is emlegetik, hogy lassan már nem javító, hanem inkább beruházó üzem lesz. A villanyszerelők meg arra hivatkoznak, hogy nem kapnak fénycsöveket, azért késik az öntödei hálózat átszerelése, meg, hogy a szárítóval problémák vannak, most hallottak róla először. Az öntödéből akkor üzentek értük, mikor ellenőrzés után eljöttünk az üzemből, stb., stb. Szóval van kifogás sok, csak a munkavédelmi hónapnak van látszata kevés. KÉT HÉT ELTELT már a munkavédelmi hónapból. Munkavédelmi őrséget itt-ott szerveztek, s ahol van is, tevékenysége vérszegény. A szakszervezeti bizottságoknak, az üzem vezetőivel karöltve sürgősen pótolni kell ezt a hiányosságot. El kell érniök azt is, hogy a havi biztonsági szemle valóban szemle legyen, ne pedig „nesze semmi fogd meg jól”. A műszaki vezetők legnagyobb gondja pedig ne az legyen, hogy a felelősséget a munka- védelmi intézkedések elhanyagolásáért egymásra hárítsák. hanem sürgősen lássanak hozzá bepótolni a mulasztottakat. A munkavédelmi felügyelő nem valami népszerű ember a művezetők, üzemvezetők előtt. Vannak, akik szidják is háta mögött, mert annyit ..kukacöskodik”. Egyet ne felejtsenek el ezek az emberek: nem mindig a tükör az oka. ha csúnyát mutat. S ha most jó is az Acélárugyár baleseti statisztikája, arra vigyázzanak, el ne romoljon! Csizmadia Géza
